Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-24 / 301. szám
EGY KIADVÁNY KAPCSÁN gyakorta közüggyé válik oly módon is, hogy a tények feljegyzésében, az anyaggyűjtésben a kevéssé avatottak is részt vállalnak. Ennek akkor van különösen nagy jelentősége, ha ez a tevékenység értékmentéssel párosul. Ilyen lényegében a nyelvjárásgyűjtés értékőrző, értékmentő küldetése is. Részt vállalnak ebből egyetemisták, főiskolások, de részt vállalnak pedagógusok is, akik tudják, értik jelentőségét. Hogy tudományosan is milyen rendkívül nagy szerepe van, nagyon jól szemlélteti két tényező. A nyelvjárási gócok és peremek felgyűjtése, hangtani, szókészletbeli vagy mondattani sajátosságok rögzítése — amelyek a mai érintkezési formák, egyre jobban kiteljesedő köznyelvi normák miatt már pusztulóban, átalakulóban vannak — nyelvtörténeti szempontból is értékelések. Egyes tájegységek jobban őrzik régi nyelvüket — így a palóc is —, mint például olyan települések, melyek nyitottak voltak népmozgás, közlekedés szempontjából. Az előbb említettek alapján könnyebb rekonstruálni a nyelvállapot változásait. Másrészt a nyelvjárási anyag tudományosan megalapozott, módszeres gyűjtése hű képet fest mai nyelvállapotainkról, a mai nyélvváltozá- sokról is. Nos, e két alapvető tényező magyarázza és szemlélteti a tevékenység jelentőségét, és rávilágít arra is, hogy nem pusztán egyfajta elméleti .gyűjtőmunkáról van szó. hanem napjaink nyelvváltozatairól, egykori és izgalmasan változó nyelvi formákról, közvetlen és szoros kapcsolatban a nyelvi gyakorlattal. Örömmel tapasztaljuk, hogy napjainkban egyre nagyobb erőre kap egyik ágazata — a földrajzi név-gyűjtés. Atlaszok jelennek meg, községek kataszteri térképei; feledésbe merülő határneveket, dűlőneveket rögzít az emlékezet után a tudomány. Ez a tevékenység jellemző Somogyra is. És hogy ápoljuk a nyelvjárásgyűjtés ügyét, ismerik itt is fontosságát, tanúsítja a megyei tanács művelődésügyi osztályának gondozásában megjelent kiadvány az Önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők V. országos találkozója, Ka.posvár, 1968 címmel. Nomen est omen — nevében a tartalma, a találkozó anyagát rögzítette. Referátumokat, korreferátumokat, tudományos tevékenység tapasztalatait, s egyben megvitatásukat is — ez a kiadvány legfőbb értéke. Közreadja Ben- kő Lóránd akadémikus üdvözlő beszédét, aki méltatta, hogy milyen rendkívül nagy hasznára van a tudományos tevékenységnek a megyék jelentős és áldozatkész segítsége. Németh Elek tudományos dolgozatában a hajdúböszörményi i-zést és a nyírcsa- holyi ie-zést hasonlította ösz- sze, s ezt elemzi korreferátumában Deme László is. A kiadvány emellett még jelentős néprajzi referátumokat tartalmaz, így például olvashatjuk Sebestyén Ádám tanulmányát a bukovinai lakodalmi szokásokról, Papp Zoltán Sándor Kondásélet a régi Beregdaró- con, Márton László A sárréti juhászok gyógyító tudománya című tanulmányát — többek között. Az országos találkozó színhelye azért volt Kaposvár, mert 1908-ra fejeződött be kétszázötvenkét somogyi község földrajzi neveinek gyűjtése. Mi történt azóta? Dr. Király Lajos, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár tudományos munkatársa elmondta, hogy két év alatt elkészítették a gyűjtés tudományos korrekcióit, és egy szakmai munkacsoport elvégezte az ellenőrzést is. Az összegyűjtött anyag már a szerkesztők kezében van, az Akadémiai Kiadó és a Somogy megyei Tanács várhatóan 1972-ben kívánja megjelentetni. FOLYIK AZONBAN névgyűjtés, és a földrajzi nevek alapján további pályázatokat írnak ki tanulmányok készítésére. A nyelvjárásgyűjtés — az értékőrző tevékenység, folytatókra és új kezdeményezésre talált Somogybán. Tröszt Tibor Ny elv járásgyüjtés — értékmentés Készül a somogyi földrajzi nevek atlasza A TUDOMÁNYOS kutatás Egészséges, tiszta Több mint tíz éve már, hogy mozgalom indult a íz egészséges, tiszta falvak kialakítására. A Vöröskereszt aktívái egy évtizeden át minden évben pontozással értékelték a lakóházak és környékének tisztaságát, valamint odaítélték a Tiszta udvar, rendes ház feliratú táblát. 1958-ban még elszomorító közegészségügyi állapotokkal találkoztak a Vizsgálódók. Azóta óriási fejlődést tapasztalhattak. A házak előtti veteményes ágyúsokat például virágoskertek váltották feL Ma már a baromfiudvart épp úgy elkerítik a legtöbb helyen, mint ahogy a nagytakarítással egy időben kimeszelik a gazdasági épületeket; nagyobb gondot fordítanak a szeméttárolásra is. Ezeket a tapasztalatokat vonták le már 1968- ban, amikor 71 ezer értékelt házból mintegy tízezer kapta meg a maximális 100 pontot. Az új módszer eredményesebb Ebben az évben a vizsgálódás módszerén országosan változtattak. Megszűnt a hagyományos pontozás, a házak a közegészségügyi követelményeknek megfelelt vagy nem felelt meg kategóriába tartoznak. Az új értékelés bevezetése, bár látványos eredményeket nem hozott, pozitívan éreztette hatását. Az emberek ugyanis túl merevnek tartották már a szigorú - pontozást. A közegészségügyi követelmények betartása ma is elsődleges szempont, a számonkérésnél viszont fontos, hogy egész évben figyelemmel kísérjék a lakóház és környékének tisztaságát a vizsgálat részvevői. 1970-ben 90 ezer nyilvántartott házból 85 ezret értékeltek Somogybán, s ebből több mint 36 ezer megfelelt a közegészség- ügyi követelményeknek. Különösen szép eredményt jegyeztek föl Somogytarnócán, Cso- konyavisontán, Kaposfőn, Lá- bodon, Görgetegen. Elmondhatjuk, hogy a településeken a lakosság gazdasági és kulturális fölemelkedésével párhuzamosan az embereknek a környezettel szembeni igénye is egyre nő. Figyelmüket rá tudták irányítani például a jó ivóvíz fontosságára. A következő év feladatai között első helyen szerefalvak pel a törpe vízművek építésével egy időben a fürdőszoba-? használat »népszerűsítése«. ; Lassú fejlődés a tsz-ek portáin Amilyen szép eredményekről számolt be a Vöröskereszt a lakóterületi tisztasági mozgalomban, annál kevesebb jót mondhattak el közegészség- ügyi szempontból a tsz-ek, állami gazdaságok portáiról. Különösen a tejhózak, a tejkezelők és az árnyékszékek elhanyagoltak. Igen rendezetlenek a tsz-majorok. Általános tapasztalat, hogy a közös területek tisztaságával nem törődik az emberek többsége. A tsz melléküzemágak szervezése hozta a legtöbb gondot. Ugyanis ezekben nem tesznek eleget sokszor a legelemibb közegészségügyi követelményeknek sem. A tsz-egyesülés a tsz-vezetők figyelmét az utóbbi időben elvonta a tisztasági mozgalomról, remélhető azonban, hogy hamarosan ezen a területen is jelentős változásokról számolhatunk be. B. ZS. AZ ÉRKEZŐ örök Ágost átlépte a határt. Autóval jött, az autót ugyancsak magyar származású férfi, az üzletkötője vezette. Török Ágost a határon magyar kávét ivott, magyarosan főzött forró feketét. Megköszönte és forintokkal fizetett. Az autón túl, és túl a szaladó sürgönypóznákon, téli hideget lehelt a fenyves. Az anyaföldet fiatal hó bújtatta. — János — mondta, és kikapcsolta a rádiót. — János, ugye, a mai este itt is ünnepszámba megy? — Hát valamikor ezt úgy hívták, hogy szenteste — mondta János, az üzletkötő, és mindjárt hozzátette: — Persze, ki tudja, hogyan van ez máma. Maga se tudja, igaz, Főnök? — Persze, hogy nem tudom, különben miért kérdezném — horkant fel a főnök, és tovább bámulta a vidéket. Magyarul beszélgettek. így volt ez mindig, ha kettesben jártak. Nem sok szót váltottak, de azt a keveset viszont szigorúan magyarul mondták. Török Ágost nem volt szentimentális ember. Az üzlet nem ismer könyörületet. A lágy szívű ember megbukik, a biznisz cserzett lelket követel Ilyen volt ö, és ilyenné érdesedéit mellette János is. Most mégis megingott a keménysége. Nézte a tájat. A fenyves és az út hegyre kapaszkodott. Falvak bukkantak elő hósipkás házakkal, fenyő-délceg templomokkal. Ilyen képet látott Svájcban. Ausztriában is nemegyszer és most mégis ... — A rosseb — mondta az üzletkötő, és félrerántotta a kormányt. Teherautó kanyarodott az útra a lejtő alján, elég távol, de a fékre kellett lépni, s kissé megbillent az Opel. — Jó, hogy mondja, János — ütötte fel a vaskos mappát Török Ágost. — Ügyeljünk a pontos menetrendre — mondta, és olvasta a papírról: — Ma este megszállunk az öregeknél, leadjuk a Jézuska ajándékát. Magának is szereznek kvártélyt biztosan. Az ünnepek alatt Janovics osztályvezető vendégei leszünk Pesten. A csillagszóró fényé ben hátha sikerül elindítani egv-két jó megrendelést... A hétköznapokat újévig Pacsai mérnök úrnál töltjük. Tapasztalatok szerzése a tőlünk vett gépekről. Aztán egy hét Tor- dai professzor úr hegyi házikójában, a Mátrában, vadászattal fűszerezve. Egy estére maga is elugorhat a nagybátyjához .,, No, és végül ne | Békés öregkor Gróf Festetich Kristóf gyöngyöspusztai vadászkastélyát a felszabadulás után iskolává, lakásokká, gabonaraktárrá, a hatvanas években általános szociális otthonná alakították át. A megyében is sürgető feladatként jelentkezett az elhagyott öregek gondozásba vétele. Ilyen öreg most százötven él Gyöngyöspusztán. Nem fakasztok fölöslegesen szemükben könnyeket kérdéseimmel, az igazgatói irodában is választ kapok arra, hogy kik és miért válnak meg a családtól. a falu, a város közösségétől. A felvételi javaslatok részletes indoklással szolgálnak. K. I. Nyolcvanéves. Házastársától, aki harminckét évvel fiatalabb nála, 1960. januárjában elvált. Vagyontalan. Leánya gimnáziumot végzett, fia a MÁV-nál ipari tanuló. K. I. munkaképtelen. Magas életkora miatt létfenntartását önmaga nem tudja biztosítani. K. A. és felesége: » .. .a kérelmezőt és feleségét gyermekük, I. I. kaposvári lakos azzal csalta le Budapestről, hogy as a lakás kell az unokájuknak, eltartásukat a lakás átadásáért biztosítják. K. A. minden ingóságukat eladta. Két hónapig közös háztartásban éltek, de menyünknek nem volt elég a nyugdíjuk — 1142 forint —, ezenkívül még követelésekkel lépett föl. Az idős házaspár nem hagyta magát tovább teljesen kifosztani, a két család között nézeteltérés támadt. K. A. bélyeggyűjtő. Menye azt követelte tőle, hogy adja el a gyűjteményét, és annak árát bocsássa rendelkezésükre. K. A. nem volt hajlandó erre, ezért fia és menye embertelenül viselkedtek velük. Fenyegették őket, hogy bútoraikat kiteszik az udvarra. Az idős házaspárnak nem engedtek télen fűteni, noha volt saját tüzelőjük. Budapestre már nem költözhettek vissza, így szociális otthoni ellátást kértek.« — Most szeretnék élni — mondatja velük a lábra állt életkedv. Egyiküket-másikukat meglátogattam. K. A. és felesége tiszta, rendes szobában lakik. Az asszony szemmel láthatóan örül, hogy valakinek eldicsekedhet: maga takarítja a szobájukat, a személyzettől állandóan dicséretet is kapnak. Maga fényesíti tükörlakkosra a parkettot, a papa ... ő bélyeg- gyűjtő és arról beszél, hogy cseh, román, jugoszláv, szovjet levelező partnerei vannak ... A női szoba félig nyitva felejtett ajtaján kihallatszó szavak; — Csomag érkezett, Anna néni. gyatvá élt. Hozzátartozója nincs, hetvenöt éves. A gondozásba vett öregek megnyugszanak a megváltozott életkörülmények között. Az ápolónő az asztalra teszi terhét. A címzett nem kel föl az ágyból, beteg. Papucsot tesznek a lába alá, nehezen magasodik föl, és megköszöni a szolgálatot. Mozgalmas óra. R. I. visszajött a szabadságáról. T. A. a nyakába borul. Látom, hogy csillog a szeme. — Édes Ilonkám, ne menj el sehová. Legyünk együtt az ünnepekben. Ügy hiányoztál... Horányi Barna „ Tegyünk többet Somogy ért!“ művészeti szemle nács végrehajtó bizottságának szociálpolitikai állandó bizottsága már évekkel ezelőtt is szükségesnek látta a szociális otthoni beutalását, mert teljesen vagyontalan, magára haCs. J. 1890. augusztus 27-én született Sárkánytópusztán. Felesége 1940-ben meghalt, Helikoni ünnepségek gyermekeit is eltemette. Hozzátartozója nincs. Teljesen vagyontalan és keresetképtelen. Havi 250 forint szociális segélyből tartotta fönn magát, majd egy család gondozásba vette. Cs. J. összeférhetetlenül viselkedett, nem vállalták tovább a gondozását. R. J. A tapsonyi közös taA fiatalság népszerű kulturális vetélkedőjét, á művészeti szemlét a jövő évben »Tegyünk többet Somogyért!« címmel rendezi meg Somogy megye Tanácsa, a Szakszervezetek megyei Tanácsa, a megyei KISZ-bizottság, a KI- SZÖV és a MÉSZÖV. A vetélkedő célja, hogy a bemutatott kezik. Újdonság például a megyei napok tartása. (Egy- egy napon a részvevő megyék sajátos kultúráját, népszokásait, a vidék művészeti életét mutatják be a fiatalok.) A három nap alatt egyebek között politikai nagygyűlést, KISZ- tanácskozást hívnak össze. Látványos színfolt lesz a sárművek e nemes és kiemelkegulási felvonulás, a néptáncofelejtsünk el hazafelé menet ismét beugrani az öregeimhez. Addigra elkészítik a disznóölés finomságaiból a csomagot, fölvesszük és irány ... dő gazdasági, társadalmi eredményeket elért ötéves mozgalom hatását, emberformáló erejét tükrözzék. A csoportok, szólisták rendsok menettánca. A Helikonra ötféle pályázatot írtak ki: irodalmi; helytörténeti, mesterségrajzi, néprajzi; képző-, ipar- és díszítőműTörök Ágost összehajtotta a mappát, kényelmesen elterült az ülésen. Az órájára nézett, aztán az ablakon túlra. Török Ágost már nem látta a hegyet, a fenyvest, a hósipkás falut. Csak a sík, mesSzi, fehér hótáblát. Az Opel szaladt, erőszakosan fúrta magát a hideg levegőbe. A rádió ismét zenét sugárzott. Az emberek szeretik a mu- sikát és az ünnepeket. Minién érkező pihenésre, békességre vágyik. Török Ágost lekapcsolta a ádiót. — De lehet, hogy még ma este továbbmegyünk... — mondta, és cigarettára gyújtott. Hernesz Ferenc szeres módszertani segítése éppen ezért nagy feladatot jelent a járási művelődési központoknak. A megyei bemutatókra 1971. február 15-ig lehet beküldeni a nevezéseket a megyei KISZ-bizottságra. (A színjátszók versenyét külön bonyolítják majd le.) Az idei versengés érdekessége, hogy a megyei művészeti szemle díjazottal indulhatnak a keszthelyi Helikon-ünnepségen. Keszthelyre ezúttal Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém, Zala megye és (az idén először) Budapest középiskolás és szakmunkástanulóit várják. A program igen változatosnak és gazdagnak ígérvészeti; kisfilm- és fotópályázatot. . Kilenc ágban tartanak művészeti bemutatót. Egyebek között vers- és prózamondóknak, kamaraegyütteseknek, énekkaroknak, társastánc- és pantomimegyütteseknek. Azokat a fiatalokat, akik szovjet és orosz művek fordításával kimagasló eredményt érnek el, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság különdíjjal jutalmazza. Az ünnepségsorozaton a művészet iránt érdeklődő fiatalok irodalmi, zenei életünk kiválóságaival, a képzőművészet jeles alkotóival is találkozhatnak. A keszthelyi Helikonra, amely 1971. május 27-től 30-ig tart, április 15-ig lehet beküldeni a jelentkezéseket. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. december 24. 5
