Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-12 / 291. szám

KONGRESSZUS UTÁN Eredményesebbé, élőbbé tenni a pnlitikai munkát »«ÉS A bárdudvarnoki Mun­kásőr Tsz párttitkóra, Kovács Eleltné is ott volt a X. párt- kongreszus küldöttei között. Még élményeit, tapasztalatait rendezgeti: élménybeszámoló­kat tart, s arra készül, hogy a kongresszuson hallottakat, a határozatokból reájuk is vo­natkozó feladatokat eredmé­nyesen tudják megoldani. — Tizedik éve vagyok kom­munista. Az idén annyi meg­tiszteltetés ért, s ezekből any- nyií hasznos ötletet, tapasztala­tot szereztem, mint az elmúlt években soha- Párttitkámak még fiatal vagyok, márciusban kerültem ebbe a funkcióba. Aztán küldöttnek jelöltek a já­rási és a megyei pártértekezlet­re, megyei pártbizottsági tag­nak választottak, s ott voltam- a kongresszuson is. A beszá­molókból, a felszólalásokból és a határozatokból értettem meg igazán, mennyi tennivaló vár rém, s az itt élő kommunisták­ra, ha igazán akarjuk szolgál­ni a párt ügyét Nem könnyű, de szeretném munkámmal igazolni, viszonozni azoknak a bizalmát, akik a felelős tanács- kozásokra megválasztottak küldöttnek. Nem túlzott, amikor arról beszélt, hogy reá és a töbui kommunistára is nagy felada­tok várnak. Bárdudvarnokon kétezer ember él, de nem csu­pán a községben, hanem ösz- szesen tizenhárom kisebb-na- gyobb településen: Zsippóban és Bányán, Kaposszentbenede- ken és Lipótfán. S közel a me­gyeszékhely, és ez is közre­játszik abban, hogy a terme­lőszövetkezet nem igen dicse­kedhet jó eredmény ekkeL A fiatalok inkább a városban ke­resik a megélhetési lehetősé­get otthon csak az idősebbek, vagy a munkát már egyálta­•lán nem bíró emberek marad­nak. — Eredményesebbé, élőbbé akarjuk tenni a politikai mun­kál Azt szeretnénk elérni, hogy ne legyen egyetlen kö­zömbös ember, sem a tsz-ben, sem pedig a faluban, s hogy közös gondjainkat, feladatain­kat mindenki a magáénak is érezze. Ehhez pártszervezetünk jelenlegi létszáma nem elegen­dő, mindössze harmincketten vagyunk. Többet és tervsze­rűbben kell törődnünk tehát a pártépítéssel is. Igaz, az el­múlt hónapokban három új párttagot vettünk fel: Szigeti Géza, Cser János és Krokovics József került sorainkba. Ve­lük erősödött a pártszervezet sok feladatot vállalnak és vé­geznek. Aztán kevés az asz- szony is a kommunisták kö­zött. Csupán hárman vagyunk. Tehát elsősorban a nők közül kell az új párttagokat nevel­ni; a termelőszövetkezet dol­gozóinak is csaknem a fele asszony és leány. Helyesen, jól látja a párttitkár n feladatokat. Akkor is, ami­A háztáji állattartás népgazdasági érdek SOK SZÓ ESIK napjaink­ban a háztájiról, a háztáji ál­lattenyésztés jövőjéről, a ten­nivalókról. A minap a Haza­fias Népfront járási bizottsá­ga rendezett ebben a témakör­ben tapasztalatcserét a ráksi Új Élet Termelőszövetkezet­ben. Ebben a községben hagyo­mányai vannak az állattartás­nak, erre világított rá Sebők József főagronómus. Tudatossá azonban csak két éve vált az, hogy két ágazatban, a sertés, illetve a szarvasmarha-te­nyésztésben párhuzamosan fejlődni nem tudnak. így az új istállók már csak a szarvasmarháknak épültek, a háztájiban viszont a sertésfé­rőhelyeket korszerűsítették. Példát is láttunk erre Fonai Tiboréknál és Márkus Lafo- séknál. Önetető, önitató, trá­gyarács, bevezetett víz, vil­lanyvilágítás tette korszerűb­bé ezeket a házi gazdaságokat. Érdemes idézni Tubákos Károlynak, az Állattenyész­tési Felügyelőség termelésfej­lesztési osztályvezetőjének sza­vait is, aki előadásában el­mondta, hogy még mindig ke­vés azoknak a falvaknak a száma, ahol ilyen nagy a fej­lődés. Pedig országos jelentő­ségű a háztáji fejlesztése, nemcsak a belföldi, de az ex­portszállítást is figyelembe véve. EGYMILLIÓ tehénre volna szükség. Jelenleg azonban csak 750 000 a létszám. S ez nem emelkedik. Somogy me­gye adottságai mezőgazdasági szempontból jók. A mezőgaz­daság a lakosság 52 százaléká­nak biztosít elfoglaltságot. Bár az országos gazdasági ösz­tönzők hatottak nálunk is, mégis nem egy helyen tapasz­talható stagnálás. Sok esetben a takarmányellátással van baj. Egyes szövetkezetekben kimérték ugyan a területet, de már a kaszálásban nem segí­tettek. Ahol megoldották a gé­pi kaszálást, ott nagyobb fel­futás tapasztalható. Volt olyan gazdaság is, amelyben — he­lyesen — a szállítást is a tsz végezte. A szemes termények­nél az ellátás nem akadozott. S nincs olyan község, ahol nem tudták kielégíteni az igé­nyeket. Az állattenyésztés a korsze­rű háztájiban is fizikai mun­A nők helyzetéről tárgyalt a Közalkalinazottak Szakszervezetének megyei bizottsága A Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei bizottsá­ga, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak 1970. február 18—19-i ha­tározatának szellemében meg­vizsgálta a közhivatalokban dolgozó nők helyzetét — Bo- zsó Istvánná jelentése alapján. Az ülésen megállapították, hogy növekedett a nők társa­dalmi és gazdasági szerepe, mi­vel egyre többen dolgoznak. Ez a változás észrevehető az állami élet területén is. A nők nagy felelősséggel végzik a rá­juk bízott feladatokat; vi­szont nagyon kevés nő dolgo­zik vezető beosztásban. Nem kielégítő a helyzet a barcsi és a nagyatádi járásban, mert el­enyészően kevés a női vezetők száma. A siófoki és a marcali járás pedig együtt említhető a megyei tanáccsal, ahol csupán egyetlen vezető beosztású nő ' aláiható. El kell ismernünk azt a tényt: a nőknek a vezetésben való részvételét megnehezíti, hogy maguk a nők sem vállal­nak szívesen vezetői beosztást. Ebben leggyakrabban családi körülményeik akadályozzák őket. E kérdés megoldásában fon­tos szerepe van a pártszerveze­teknek és a szakszervezeteknek is. A dolgozó nők bérezésével is foglalkozott az ülés. A megyei tanács szakszervezeti bizottsá­ga kérdőívet bocsátott ki, s a végső összegezésnél megállapí­tották, hogy a nők fizetése ki­sebb, mint az azonos szolgálati idejű, azonos munkakörű fér­fiaké. A dolgozó nők helyzetének tovább kell javulnia — álla­pította meg a megyei bizott­ság, majd határozatot hozott, hogy a szakszervezeti bizottsá­gok — törvényben biztosított ellenőrzési jogaikkal élve — Számoltassák be az állami és a hivatali vezetőket a nők helyzetének javítása érdekében tett intézkedéseikről. A megyei bizottság még visz- szatér a határozat értékelésére. ka marad. Félkézzel, félszív­vel végezni nem lehet — ez is oka annak, hogy a fiatalabb nemzedék már nem szívesen tart otthon állatokat. Az is igaz viszont, hogy nem min­den településen szorgalmaz­zák eléggé a tenyésztést a községi szervek. Pedig közös érdekről van szó! A háztáji gazdaság a közös szerves ré­sze kell legyen. Ez nem jelentheti természetesen azt, hogy a tagok termelőszövet­kezeti tevékenységének kell csökkennie. Egyébként is az a tapasztalat, hogy a közös gazdaságban a helyüket leg­jobban megállók nevelik oda­haza is a legszebb állatokat, így van ez Balatonszabadiban is. ahol a tsz vezetősége fel­hívással fordult a tagokhoz: minden második család hiz­laljon egy sertést, a saját szükségletén felül. A felhívás kedvező visszhangra talált. Példaként szerepelhetnek azok a mezőgazdasági üze­mek is, ahol háztáji agronó- must neveztek ki. Hat ilyen tsz Van már a megyében. Te­vékenységük máris eredmé­nyeket szül. Ahol nincs ilyen státusz, ott óhatatlanul is elő- ■fordul, hogy a háztáji kérdé­sekkel érkező tagok olyan ve­zetőhöz toppannak be, aki éppen ezernyi más üggyel van elfoglalva. Nagy a jelentősége a szö­vetkezet segítségével történő értékesítésnek is. Hatása leg­inkább Göllében mérhető le. A háztáji terület nagyságá­nak növekedése is egyik mu­tatója ennek. Ott házról ház­ra járnak: ki mennyi silót1 igényel. Naponta haza is szál­lítják. Kaposfüreden a cu­korgyári melléktermekekkel ugyanezt teszik. Az állatki­helyezések eredménye jól ér­zékelhető Szennán, ahol a gazdák a tejért is pénzt kap­nak. A háztájiban végzett munkájukért pedig munkana­pokat írnak jóvá. A közepe­sen gazdálkodó tsz-eknél jó jövedelemkiegészítési forrás a háztáji állattartás. Még nem mindenütt ismerték: fel ennek jelentőségét. Ami még előse­gítené a fejlődést, Tubákos Károly szavaival: „Ne csak a kihelyezett üszőkért kapja­nak dotációt a gazdák, de a saját nevelésűekért is. Arra kell ösztönözni őket, hogy minőségi üszőket vásárolja­nak.” AZ ÜJ ESZTENDŐBEN Ráksi ban ismét tovább lépnek a háztáji berkekben is gaz­dák. Munkájuk példa. L. L. kor arról beszél, hogy jobb meg kell osztani a pártmun kát, s elérni, hogy minden kommunistának legyen állan­dó megbízatása, s arról rend­szeresen számoltassák be őket Sok segítőtársa van a kom­munisták és a pártonkívüliek között is, akik megértették. csak akkor léphetnek előbbre, ha a munkából valamennyien részt vállalnak. Csizmadia Jó zsef. Kovács János. (Vörös) Fazekas Géza, Báli István, Blázer Józsefné, akik megoszt­ják vele a munka terheit. Sze­retettel és elismeréssel említi Kónyi Józsefnét. Párton kívüli tsz-tag, mégis szervezi — ön­szorgalomból — asszonytársai­nak a munkáját, buzdítja őket, s példát mutat a munkában. Felrázni a közéleti ér­deklődést, minél több embert bevonni a társadalmi munká­ba — ez is céljuk. Nemrég asszonykórust alakítottak, ti­zenhat taggal. Az asszonyok érdeklődésére jellemző, hogy még a 61 éves Horváth La- fosná is vállalkozott az ének­lésre. Néhány hónapi párttitkári munka után sikerült a három üzemegységben pártcsoportot alakítania, s hogy a közelmúlt­ban megkezdődött politikai ok­tatáson negyvenötén vesznek részt és az üzemegységekben kongresszusi mun ka verseny indult, s a gazdasági vezetők­kel most már hetenként ta­nácskoznak a feladatokról — mindez azt jelzi: jó úton jár­nak. Kovács Elekné nem az el­végzett munkáról, inkább a sürgető feladatokról beszél. Megszilárdítani a termelőszö­vetkezetet, lerakni a jövő alap­jait, szocialista brigádokat ala­kítani, állandósítani a munka­versenyt. Ennek érdekében te­vékenykedik a pártszervezet titkára, hogy összefogja a kom­munistákat, s azokat a párton- kívülíeket is, akik látják: a bárdudvarnoki kommunisták valamennyiük érdekében fára­doznak. Szalai László Év végi hajrá a Kaposvári Villamossági Gyárban A naptár az é tolsó heteit mutatja. A Kaposvári Villamossági Gyár dolgozói anyaghiány miatt lemaradták ugyan a tervükkel, de minden igyekezetükkel azon vannak, ’ogy — behozva az elmaradást — teljesíteni tudják az év ■gére. A gyárban százhúsz féle külö íböző nagyságú és teljesít­ményű transzformátort gyártanak. Novemberig a tervük 4« millió forint volt, ezt az év végére 18 millió forinttal túlteljesítik. A szerelőszalagon sorkapcsokat, diacett rendszerű fejeket és aljazatokat készítenek. biztosító­Megyei gázprogram a IV. ötéves tervben Somogybán a legkisebb az összeg EZ ÉVBEN országszerte — így Somogybán is — lezárult a gázprogram pionír korszaka. Ez időszak alatt a szénhidrogé­nek (olaj és gáz) aránya meg­közelítette a szénét, s a kö­vetkező ötéves tervben ezt meg is haladja. Gazdaságosságáról beszélni felesleges lenne: külö­nösen a földgáz az, amelynek ipari és háztartási felhasználá­sára törekszik mindenki, aki­nek arra lehetősége van. Me­gyénkben és különösen annals székhelyén, Kaposváron is alapvetően ez a törekvés érvé­nyesül. (A közeljövőben kötik be a háromezredik háztartás­ba a gázt.) Ez adott aktuali­tást a csütörtöki tanácskozásnak is. amit az Energiagazdálkodá­si Tudományos Egyesület nagykanizsai csoportja és az MTESZ Somogy megyei szer­vezete rendezett. Azt vizsgál­ták, hogy miként alakul a me­gye gázprogramja a negyedik ötéves terv folyamán. Erről Horváth Róbert, a KOGÁZ igazgatóhelyettese szólt. Somogy megye a Közép­dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat területéhez tartozik Zalával és Veszprém megyével együtt. Mivel vi­szonylag fejletlenebb az ipara s ami van, az sem olyan hő­energia-igényes, mint a másik két megyében, a leendő beru­házásokból szerényebb arány­ban részesedik, noha a terv­időszakban kétszeresére emel­kedik a felhasznált gáz meny- nyisége — elsősorban az újabb háztartások bekapcsolása és a mezőgazdaság növekvő gázigé­nye miatt. (Összvállalati szin­ten háromszoros a növekedés.) Zala megyében 73, Veszprém­ben 50, Somogybán pedig 27 millió forint a beruházások összege. A háztartási gázfo­gyasztók száma Zalában 21 ezerről 26 ezerre, Veszprém­ben 2400-ról 8400-ra, megyénk­ben pedig 5000-ről 8800-ra nö­vekszik. A program lendületes vitelének — mint eddig is több esetben — a kiviteli ka­pacitás szabhat határt, illetve korlátokat. Az eddigi kapacitás erősítése mellett más vállalato­kat is szeretne bevonni a mun­kákba a KÖGÁZ. Megvizsgálták azt is, hogy miként lehetne a fogyasztók körét gazdaságosan bővíteni. A két somogyi gázforrás — a ba- bócsai és a mezőcsokonyai — eleve szűkítette a kört, s Tab, Barcs és Marcali gázprogram­ja — tekintve, hogy a felmé­rések azt mutatták: a fogyasz­tói igények nem érik el a gaz­daságosság szintjét — nem sze­repel az ötéves tervben. A kaposvári gázprogramra 13,9, a kőröshegyi téglagyár gázfűtésének megvalósításához 0,5, a nagyatádi munkálatok­hoz 4, a siófokihoz 0,6, a mező- gazdaság igényeinek kielégíté­sére 5 és egyéb célokra 3 mil­lió forintot terveztek. Nagyatá­don — a háztartásokon kívü1 — csak együtt vezetik be a földgázt a Danuvia négyes szá­mú gyárában és a helyi tégla­gyárba. Siófokon a Pannónia szállodasorát és az ezüstparti üdülők hőközpontjait látják el gázzal, Balatonbogláron pedig elsősorban az állami gazdaság­hoz épül egy célvezeték. A me­gyeszékhelyen a koncentrált, nagy hőigényű részeken foly­tatják a gázprogramot; a ter­vek szerint utolsónak (1975- ben) a Zalka Máté utcában in­dul meg a vezeték építése. A mezőgazdaság földgázigé­nye is évről évre fokozódik Különösen a nagy mennyiségű termények szárításánál jut ne­ki felbecsülhetetlen szerep. So­mogy megyében jelenleg mind­össze két termelőszövetkezet — a hetesi Egyesült Erő és a ba- latonszabadi November 7. — rendelkezik és él ezzel a lehe­tőséggel. A fejlesztésnek ter­mészetesen korlátái vannak (főként a gázvezeték fővonalá­tól való távolság), de a KÖ­GÁZ — tekintettel a kérdés fontosságára — terven felüli koncentrált beruházásokra is hajlandó. FELVETŐDÖTT — egyelőre csupán mint követendő jó pél­da — a földgáz melegágyi hasznosítása is, amire Hollan­diában lehet hasznos példákat találni. A berendezés igen egy­szerű, és a gáz kitűnő égéstu lajdonságai a íüstcsö nélküli szinégők használatát is lehető vé teszik. Ilyen körülmények között a melegágyi növények tenyészideje a felére csökken. Az ankét a korreferátumok­kal és a részt vevő ipari üze­mek képviselőinek gyakorlati kérdésé' dött be. O G VI N8‘P ti P Szombat» 1970, december 13, &

Next

/
Oldalképek
Tartalom