Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-10 / 289. szám

Törzsgárdajelvény pedagógusokn ak Csökkenteni keli a nevelők túlterhelését A NAGYATÁD nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága a nagyatádi általános iskola nevelőnek élet- és munkakö­rülményeiről tárgyalt Az ál­talános iskolában 50 tanár, il­letve tanító oktatja az iskola 1100 tanulóját. Egy nevelő he­tente átlagosan 30—31 órát ta­nít A tanítási órán kívül sok egyéb elfoglaltságuk is van: korrepetálás, dolgozók esti is­kolája, népművelői munka, családlátogatások, ifjúsági szervezetben való tevékenység takarékossági mozgalom, vö­röskeresztes munka. Az admi­nisztráció is rendszeresen rá­juk hárul. De részt vállalnak a különböző akciókból is, mint például a hulladékgyűjtés, kul • turális bemutatók, iskolai mű­sorok, kirándulások szervezé­se stb. Az ülésen megállapították, hogy a pedagógusok munkája túlzsúfolt. A pedagógiai felada­tok teljesítése ugyanakkor ál­landó továbbképzést igényel. A nevelők 80 Százaléka például nő, többségüknek családja van, tehát az iskolai munkál? után otthon a »háztartási mű­szak« vár rájuk. De nemcsak a pedagógusok túlterheltek, ha­nem a tanulók is. Ezeken a gondokon a Művelődésügyi Mi­nisztériumnak kellene bizonyos reformokkal sürgősen segíteni. Az elmúlt években javultak az iskolában a tárgyi feltéte­lek, a munkakörülmények Több minden azonban még fej­lesztésre vár: újabb tanter­mekre, gyakorlati műhelyte­remre, oktatógépekre, tornate­remre volna szükség. A nagyatádi nevelők lakás- viszonyai általában jók, de öl nevelő — közülük három csa­ládos — lakásproblémája még megoldatlan. Elhangzott az ér­tekezleten : az eddigieknél sok­kal nagyobb megértéssel kell foglalkozni a nevelők problé­máival. A különböző társadal­mi szerveKhek pedig meg kell érteniük, hogy a pedagógusok elsődleges feladata az oktató­nevelő munka. Természetesen — idejüktől, erejüktől függően — továbbra is kiveszik részü­ket a közéleti tevékenységből is. A BESZÁMOLÓ és a meg­hívott nevelők hozzászólásaiból a végrehajtó bizottság tagjai hű képet kaptak a nevelők munkájáról, problémáiról, gondjairól. A vb úgy határo­zott, hogy az öt évnél huzamo­sabb Ideig Nagyatádon tanító pedagógusoknak ötévenként törzsgárdajelvényt, díszokleve­let és kiemelt ' pénzjutalmat adományoz minden évben a pedagógusnapon. ü. S. „Áruátvétel miatt az árusítás szünetel“ Ez a felirat fogadja jóné- hányszor azt a vevőt, aki a So­mogy megyei Iparcikk-kiske­reskedelmi Vállalat kaposvári Ady Endre utcai vasboltjában akkor akar vásárolni, amikor befutnak — mint képünkön is láthatjuk — azok a teherko­csik, amelyek az ország min­den részéből hoznak árut az egységnek. Ilyenkor bezárják az üzletet, s a bolt tizennyolc alkalmazottja cipeli, s kéziko­csival húzza az utcától mint­egy hetven méterre levő raktá­rakba a nehéz vasárut A vevő pedig bosszankodva fordul vissza a boltajtóból a felirat láttán. Azon a napon, amikor felvételünk készült, harminc- nyolc tonna árut kellett a kis­kocsikon behúzni, aztán elrak­ni, rendezni a bolt dolgozói­nak. S ez nem Ids erőfeszítést jelent December 7-én egész délután zárva kellett tartaniuk az üzletet. Nem mindig volt ez így. Né­hány éve még az Achim And­rás út felől egész a raktáraj­tóig tudott bejárni az árut ho­zó gépjármű. Amióta azonban megkezdték a Vasipari és Mű­szaki Ktsz üzemházának építé­sét, beépítették a raktár bejá­róját (Az Ady Endre utcai kapubejáró olyan szűk, hogy azon tehergépkocsi nem tud közlekedni.) Így aztán az Ady Endre utca felől rakodnak — igen nehéz munkával. A bolt dolgozóit nem lehet a kialakult helyzet és gyakorlat miatt elítélni. Nekik az új üzemház miatt adódó körül­mény csak többletmunkát — és kiseb forgalmat — hoz. (Hi­szen addig is árusíthatnának, amíg a rakodással töltik az idejüket) Közlekedési szempontból sem kívánatos, hogy az Ady Endre utca amúgy is nagy for­galma tovább romoljon. A Salgótarjánból, Zalaegerszeg­ről, Győrből, Székesfehérvár­ról érkező kocsik pedig nyil­ván a nyitva tartási idő alatt is érkeznek, és órák hosszat nem lehet őket várakoztatni, hogy ezt a munkát zárás után végezzék a bolti eladók. Ipiflpp Van-e megoldás? Kell, hogy legyen! Ha más­képp nem, az Ady Endre utca 7. szám felől kell utat biztosí­tani. Elképzelhető másféle in­tézkedés is. Aztán sokat jelen­tene már most egy modern emelő targonca is. A vas igen nehéz áru. Targoncával gyor­sabban lehetne szállítani. Egy biztos: a vásárlók és a közlekedés érdekében intéz­kedni kell. S az intézkedés előtt az illetékesek hallgassák meg azokat a kereskedelmi dolgozókat, akik bár most ne­héz rakodómunkási feladato­kat is végeznek, emellett még hallgatniuk kell a vevők jogos kifakadúsait is. Eonai László NYOLC NAP CSEHSZLOVÁKIÁBAN Múzeum ötszáz méterre a föld alatt Prágától negyvenöt kilo­méternyire voltunk tanúi a mezőgazdasági üzem iparivá válásának. Az Agrártudományi Főiskola mintagazdaságában jártunk. A Rudai Állami Gaz­daság területe ez. Meddőhá­nyók között kanyarog az út, az érkező először azt hiszi: a mélykékre festett tucatnyi to­rony a bányának valamilyen kiegészítő része. Fehérek lesz­nek rajtuk a betűk: Harvester — »Takarmánytároló« — for­dítja kapásból Greguss kollé­gám. Szakállas fiatalember, a te­lep inzsenére (mérnöke), vezet körbe bennünket. Lavickijnak hívják, s Gödöllőt emlegeti, az itteni gazdaságot hasonlítgatja össze vele. Háromfajta szarvasmarhát tartanak itt. Négy évvel ez­előtt épült a farm. A Manes- mann nyugatnémet cég építet­te, angol licenc alapján, tizen­egy millió koronáért. A négy­száz szarvasmarhát mindössze nyolc dolgozó látja el, két mű­szakban. A teheneket téjhozam szerint csoportosították. Sza­badon mozognak, csaknem az egész évben ridegen tartják ezeket az állatokat. A boxok padlóját gumimatrac bontja Fél évig zöldtakarmányt kap­nak a szarvasmarhák. Az eleség a tornyokból emberi beavatko­zás nélkül jut az állatokig. Csak a vezérlőasztalnál áll egy munkás, aki a különböző színű gombokat benyomva irányítja az etetést. Ha a hatvan-hetven centiméteres vályúk megtel­nek, leáll a szállítószalag. Hi­degben langyos víz enyhíti az állatok szomjúságát. Tejterme­lő gazdaság ez. A tehenek egy fejőskor átlagban négy és lé! liter tejet adnak. A kézi erőt itt is kiküszöbölték. Emberi beavatkozás nélkül ömlik a tej az Alfa Laval svéd cég által gyártott hűtőtárolókba, amelyek egyenként tizennyolc vagon befogadóképességűek. Barátként búcsúzunk a fiata1 mérnöktől. Újra Prága. A nagy hírű Tesla gyár egy üzemegysége. Rádió- és televí­zióadókat gyártanak ebben a hatalmas épületcsoportban. Járjuk a termeket, laikusnak érthetetlen munkamozzanato­kat figyelek. Hogy ne misztifi­káljunk semmit, arról Jindrich Bradác tervezőmérnök és Mi­los Husnik, a tv-leadók gyár­tásvezetője gondoskodik. Szavaik nyomán kibontako­zik az üzem arculata. 2300 em­ber dolgozik itt. Eleinte rádió­vevők gyártásával foglalkoztak. A második világháború után tértek át az adógyártásra. Az elsők tesmészetesen kis telje­sítményűek voltak, mindössze 30 kilowattosak. Ma már 1500 kilowattosat is gyártanak. A világon csak öt gyárban állí­tanak elő ilyen nagy teljesít­ményű készülékeket. A csehszlovák televízióadó­kat is ők gyártották. A nézők már két program között válo­gathatnak. Folyik a kísérleti színes adás is. A rendszeres színes műsort 1972 májusára tervezik. Gyártmányaik nagyobb része exportra megy. A Szovjetunió, Marokkó, Algéria, Egyiptom, Szíria, Mali és Guinea tartozik legjobb partnerei közé. Prágától 170 kilométernyire vagyunk. Békés kisváros. Já- chymov a neve. Mint a kis­gyermek a bölcsőben, úgy nyugszik a hegyek karéjában fekvő völgyben. Kilencszáz éves bányászváros. Ezüstöt hoztak itt a felszínre, majd ko­baltot Találtak más színesfé­met is, Híressé a hánya azon­ban az urántól lett. Ma már múzeum, ötszáz méterre a főid alatt. Süllyed velünk a kas. és a levegőtlenség érzése lesz úrra rajtam. Hányás-sapkánkat szíj szorítja az állunkhoz, a ke­zünkben kis lámpa. Sziklafalak. Madame Curie itt tárta fel a rádiumot Az ötvenes években hatvan­ezer ember járta a százhúsz ki­lométer hosszúságú, kanyargó, zegzugos járatokat. Néhány csille, fejtőgép még tanú erre. Három aknát nyitottak. Fél­millió kilogramm szmolinec fajta ércet küldtek a felszínre. Aztán elapadtak az erek. 1964- ben szűnt meg az üzemelés. Azóta csak a radioaktív vizet 1- •'zzák a felszínre. A 38 Cel­sius fokos víz beteg embereket gyógyít 750 ember keres itt írt reumájára, egyéb betegségére, egy-egy turnusban. Hatvan esztendeje Ismerik világszerte Jáchymov »csodavizét«. Keskeny vágatokban lépke dünk előre. Elgy-egy bemélyedést vil­lannyal világítottak meg. Régi bányászeszközöket állítottak ki ezekben. Alig tudjuk elképzel­ni, hogyan dolgozhattak velük sok száz évvel ezelőtt. Újra a napfényen. Megkönnyebbülve vesszük le a sisakot és nagyot szippan­tunk a hegyi levegőből. Másfél órát töltöttünk lenn. Leskő László (Folytatjuk.) A Móra Ferenc Köny vkiadó újdonságai A gyermeki rajongásnak I nem testvére a mérlegelés. Ha szeret, teljes szívvel teszi, ha gyűlöl, azt is őszintén. Ilyen Vityaz városka gimnazistáinak szeretete és gyűlölete is. Alelc- szandr D. Tverszkoj regénye, a »Török induló« e gyermeki ér­zésvilágba kalauzolja el az ol­vasót, ám drámai időpontban, a háborút megelőző hónapok­ban és a németek bevonulását követő időben. A diákcsínyekbe belefeled­kezett srácok egycsapásra szi­vükbe fogadják az új tanárt. Grandtot, aki a történelem tit­kait tárja fel előttük. A lá­nyok beleszeretnek, a fiúknak imponál, de elkövetkezik a nagy pillanat, s a- bálványból áruló lesz, a németek embere. Ahogy a szeretetet teli marok­kal mérték, úgy tesznek gyű­löletükkel is. Harcba szállnak a németek és az árulók ellen, s e küzdelemben érnek igazi emberré. A Soproni András fordította, megkapóan közvet­len hangú regényt Kass János illusztrálta. rr NE GYERE VISSZA! rr — Adj kölcsön húszast — szólalt meg Laci. — Nincs pénzem. — Megígérted, hogy adsz. — És mikor kapom vissza? — Becsületszavamra visz- szaadom, de most annyi pénzem sincs, hogy haza tud­jak utazni! — Rendben van, de mi­lyen biztosítékot kapok? — kérdezte kíváncsian Eszter. — A szavamat adom rá. — Sokra megyek vele. — Nem szólalok meg. — Az hülyeség! — Akkor csak ma este leszek néma. — És itt fogunk ülni és hallgatni? Ügy nem lesz ne­héz. — Nem. Elmegyünk vala­hova, az emberek közé. — Jó! Akkor nyolctól ki­lencig nem szólalsz meg. Nem is köhögsz, nem is fü­tyülsz. — Rendben! Kezdem. — Hova menjünk? — kér­dezte hirtelen a lány. — Föl a hegyre I — szólalt meg Ádám, a másik fiú. — Ne, akkor megint nya­kig sáros leszek, és utálom ezt a nyavalyás csizmát tisz­títani. — Talán a Romkert meg­felel? — Igen, az pont jó lesz. Te, mit szólsz hozzá? — for­dult Eszter a némaságra ítélt fiúhoz. A „néma" csak ült, és mo­solygott. — Mehetünk a Romkert- be? Laci elővette a tollát és a noteszét, majd szép lassan leírta: — Nekem teljesen mind­egy — olvasták. A „néma" bólintott. — Akkor minden rendben. Egy-kettő, indulás! A néma megint írt vala­mit. A lány felolvasta: — Kérem a pénzt! Odaadták neki a húsz fo­rintot, aztán elindultak. Kevesen jártak az utcán. Sötét volt, és hideg. — Te vagy a néma leven­te! — szólalt meg nevetve Eszter. Laci kérdően tekint rá. — Nem tudod, hogy ki volt a néma levente? — kérdik tőle szinte egyszerre. ö tagadólag rázza a fejét. Egymás szavába vágva el­mesélik neki a színdarab rövid történetét. Az egyik sarkon megáll­nak, és rágyújtanak. A né­ma mindenkinek tüzed ad, majd eldobja az üres gyu- fásdobozt. — Mit jelent németül a gyufa? — kérdi Adám. — Azt hiszem: Zünder. Laci tagadólag rázza a fe­jét, és az út menti fákra mutat. — Der Baum — mondja Eszter, de a néma ismét ráz­za a fejét A lány gondolkodik, majd örömmel kiáltja: — Das Holz! A fiú rábólintott, s mutat­ja a dobozt. — A gyufát nem az jelen­ti, hogy Holz? — kérdi két­kedőén a lány. Laci a tenyerébe rajzolja a betűket. — Ze, ü, en, dé — olvas­sa Eszter. — Zündholz — kiáltja hirtelen. Laci örömmel he­lyesel. Lassan sétálnak tovább. A néma kézmozdulatokkal ma­gyaráz, a másik kettő pedig hangosan beszélget. Betérnek egy presszóba. Leadják a kabátokat. A ru­határos sajnálattal tekint a némára, aki csak mutogat. Két sört és egy szörpöt rendeltek. Papírt., ceruzát vesznek elő, és „beszél­getnek". Laci ír, 6k meg vá­laszolnak. Alig pár perce ülnek ott, amikor megszólal a zene. Egy nő zongorázik, egy férfi dobol, és énekel. Ok nézik a táncolókat. Szeretnének táncolni, de mégis ülve maradnak. A papír lassan betelik. — Már csak egy negyed óra van vissza, és akkor meg­szólalhatsz. A néma tagadólag rázza a fejét. — Nem akarsz beszélni? A fiú nemet int. — Ne hülyéskedj! A fiú komoly marad. — Meddig akarsz hall­gatni? — „Örökké" — olvassák a papírról. — Annak semmi értelme! Próbálják meggyőzni, de a ..néma" nem válaszol. A vál­lát vonogatja és mosolyog. És minden igyekezet hiá­bavalónak bizonyul. — Fizessünk, és menjünk innen! — kiált föl végre bosszúsan Eszter. Adám fizet. Vége a vidámságnak. A ru­határnál Laci nyújtja át a számokat, és távozáskor egy fejbólintással köszön el. A ruhatáros egy szánalommal és sajnálattal teli, hangos viszontlátást kiált utána. Csendesen mennek az ut­cán. Teljesen céltalanul, és némán kószálnak a városban. Amikor végre lejár a kisza­bott idő, újra próbálkoznak. — Kilenc óra! — Beszélj! — Ne hülyéskedj! — A játéknak is van ha­tára! Minden hiába. Nem szó­lal meg. Csak mennek, men­nek. Az egyik sarkon megáll­nak. Eszter és Adám azon ta­nakodnak, hogy merre to­vább. Eszter végre legyint, és dühösen elindul, keresz­tül az úttesten. — Gyertek! — kiáltja. Hirtelen megtorpan, s indul­na vissza, mert észreveszi, hogy a fiúk nincsenek mel­lette. — Ne gyere vissza! Élesen hangzik a szó: nem is felszólítás, hanem pa­rancs. A lány nem fogja fel a kiáltás értelmét. De ösztönö­sen engedelmeskedik, és cso­dálkozik, hogy Laci ilyen váratlanul megszólalt. Mi­kor fellép az úttestről, akkor pillantja meg a járda mel­lett bekanyarodó autóbuszt. Aztán átszaladnak hozzá a fiúk. — Köszönöm! — suttogja Eszter. — Remélem, most már be­fejezted a hallgatást? — kér­di Lacitól Ádám. — Igen. De arra gondol­tam, hogy mi lenne, ha már többé nem tudnék megszó­lalni. Most meg is ijedtem egy kicsit. Lassan mennek tovább. Eszter belekarol a fiúkba, akik már a régi módon vi­tatkoznak. — Az előbbi sarkon balra kellett volna fordulnunk. Van ott egy cukrászda. — Késő van már, haza kellene... — Ráérünk! Igaz, Eszter? — Igen, most már ráérünk. Vázsonyi Borbála A történelembe, a régmúlt­ba nyúl vissza a másik újdon­ság szerzője, Karczag György is »Zúgó nyilak« című regé­nyében. Műve hőséül történeti alakot, az Ákos nembélí Ákos fiát, Ernyőt választotta. Azt az- embert, aki a tatárjárás vad viharában is a törvényt, a ren­det megtestesítő király mellett állt, s nem rabolt, harácsolt, mint a többi nemesúr. A re­gény tényleges események s képzelt történések jó elegyíté­se. Sokszínű kép arról a világ­ról, ahol bűn és erény, hamis­ság és helytállás egyszerre volt jelen, olykor egy emberben is. A stílusában a régi nyelvet ici'ző művet Győry Miklós il­lusztrálta. Geometriai feladatok algeb­rai módszerekkel történő meg­oldása közismert eljárás, an­nál kevésbé ennek fordítottja: az algebrai feladatok eredmé­nyének geometriai eljárással való kiszámítása. Lukács ETnő­né és Tarján Rezsőné »Rajzos matematika« című könyve az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályának tan­anyagából vett példákon mu­tatja be e tagadhatatlanul ér­dekes, szemléletes módszert. A szellemes példák, s a megoldásukat ábrázoló rajzok szórakoztató agytornaként sem lebecsülhetek, ám ennél ne­mesebb küldetést is ellátnak: kedvet csiálnak a »száraz« ma­tematikához. Megmutatják, hogy az eredményhez sokféle út vezethet, de közülük néhány zsákutca is lehet. A játékos is­meretközlés Jó példája ez a könyv. (M) v SOMOGYI KÉPLAP Csütörtök, 1970. december 10. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom