Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 19t0s december Ä ÍGY gyár a bizonyíték Jól érzi magát a két mérnök Van egy fogalom közéleti szótárunkban, amelyet egyre többet használunk. Ez a foga­lom: alkotó légkör. Társadalmi méretekben való megteremté­séért scxkat és sokan fáradoz­nak. Szűkebb — üzemi — kö­zösségekben is egyre inkább fölismerik az örömmel végzett munka jelentőségét. Megvaló­sulásának egyik oldala az em­beri akarás: a lehetőség meg­teremtése elengedhetetlenül szükséges hozzá. Szokták mon­dani: szerencse kérdése is, de a végzett munka kiválasztó, eredményt felmutató jelentősé­ge összehasonlíhatatlanul na­gyobb a szerencsének Ott voltam az ünnepségen, amikor a budapesti Finomme­chanikai Vállalat Kaposvári Gyárában jutalmakat, kitünte­téseket osztottak az avatás után az eddig végzett mun­káért A híradástechnikai cik­kek gyárában két gépészmér­nök is a kitüntettek között sze­repelt. Az egyik Buda Szabolcs, az alkatrészgyártó üzem veze­tője Annyit már tudtam róla, hogy az anyagyárban munkás­ként kezdte, s szakmai szem­pontból is előrelépésnek tart­ja, hogy vidékre került A má­sik gépészmérnök Varga Jó­zsef. Másfél évtizede együtt diákoskodtunk, a most alig va­lamivel többet tudok róla, mint azt, hogy főtechnológusa a gyárnak. Az alkotó légkörről, a lehetőségekről, s ha úgy tet­szik, a karrierről kérdeztem őket, az avatást követő, egyik munkával teli hétköznapon. Az eddigi munka szintézise BUDA SZABOLCS: — Gyárfejlesztéssel foglal­koztam beosztott mérnökként az anyagyárban. Itt olyan munkakört kaptam, ahol fel­használhatom azokat a tapasz­talatokat, amelyeket ott össze­gyűjtöttem. Tíz évig munkás voltam, a gép mellett. Megis­mertem a gép természetét, tu­dom, mit jelent a munkásnak nyolc órát állni mellette. Há­rom évig technológus voltam, s akkor csak a műszaki prob­lémák jutottak el hozzám. Gyárfejlesztőként egy csomó gazdasági problémával kellett küszködnöm. Ezek a beosztá­sok arra voltak jó, hogy hoz­zászokjam: a műszaki és a gaz­dasági érdekeket egyeztetni kelL A mostani munkámról azt is mondhatom, hogy szintézise a korábbiaknak. — ön szerint milyen ez a gyár? — A kérdést én így bonta­nám fel: milyenek az emberek, mikrohullámú átviteltechnikai berendezéseket. Olyan lehető­séget ad ez, amelynél jobbat kívánni sem lehet. Amilyenné teszik a műszaki feltételek és a kor­szerűsége? Munkásaink igyek- vőek, szorgalmasak. Érák, bár­milyen jó szakmunkások is, meg kell tanulniuk a techni­kát, mely ezt a gyárat jellemzi. Enélkül nem sokra mennének. A műszaki feltételekről azt mondhatom, hogy sok új, jó gé­pet kaptunk, s kapunk ezután is. Van egy angol gyártmányú revolver-sajtológép. Az ország­ban talán tíz van belőle. Ehhez a géphez a pesti gyár kollektí­vája adott olyan többletet egy újításul, melyet talán még az angolok sem ismernek. Ha pe­dig a várható eredményekről beszélünk, elég azt mondani, hogy itt akarják gyártani a — Ez azt is jelenti, hogy a mérnöknek is több lehetősége vsm, mint a pesti gyárban? — Feltétlenül. Itt nincsenek hagyományok, szokások, ame­lyeket előttünk alakítottak kt és nekünk figyelembe kell ven­ni. A gyáron belüli kapcsola­tokat, az emberek közötti vi­szonyokat mi alakítjuk ki az elképzeléseinknek, a terveknek és a jövőnek leginkább meg­felelő módon. Ez sok új lehető séget is feltár, másrészt rá­kényszeríti az embert arra. hogy gondolkodjon, több lehe­tőséget mérlegeljen, mert a legtökéletesebbet szeretné megcsinálni. A gyár techno­lógiai tervének kidolgozásában, az anyagyárban, én is részt vettem. A technológiai szerelés egyik irányítója is én voltam. Amit ott elképzeltem, azért itt törhettem a fejemet: hogyan fogom megoldani. VARGA JÓZSEF: — Jó érzés volt, amikor megtudtuk, hogy ők jönnek. Másként láttuk a> terveket is, mint amikor egy külső ember elénk teszi az elképzelését és azt mondja: így gondoltam «1, így csináljátok meg. Egy világjelenség vetülete Kellemes környezetben, udvariasan A községi tanács apparátu­sának személyi és fegyelmi helyzetét az ügyfelekkel való foglalkozást tárgyalta meg a csurgói tanács vb. A napirend időszerűségét a járás összevo­nása indokolta, mivel a válto­zás új helyzetét teremtett. Az apparátus politikailag és szak­mailag képzett dolgozókkal va­ló erősítése minőségi változást hozott az államigazgatási mun­kában- A fegyelmi helyzet ki­elégítő. Késedelmes ügyintézés miatt csupán egy dolgozót kel­lett írásbeli figyelmeztetésben részesíteni. A regi és új tanácsi dolgozók között megfelelő a kapcsolat, jó kollektív szellem alakult ki. A tanácsi munka javítását eredményezte az is, hogy a ré­gi, zsúfolt elhelyezés megoldó» dott, kényelmesebben dolgoz­nak ma már az irodában- Az ügyintézésnél még előfordul a túl hivatalos hangnem, de az állampolgároknál is megesik, hogy indokolatlan ügyben kér­nek segítséget Viszont, ha vélt sérelmét nem értékelik, akkor rossz véleményt alkot a taná­csi munkáról az ügyfél. Meg­történt eset: az egyik ügyfél az ügyintézőt arra kérte, adjon részére adóigazolást hogy nincs adótartozása. Amikor az ügyintéző erre nem volt haj­landó, az ügyfél elment a vb- elnokböz. Ott sem kapott -elégtételt-, erre indulatában azonnal kifizette az ezer fo­rinton felüli adótartozását Az ügyfelekkel való foglal­kozás nem merül ki a szemé­lyes érintkezéssel, jóval több annál Fontos figyelmet kell fordítani az udvarias magatar­tásra, a kölcsönös tisztelet megadására. Ez elengedhetet­len feltétele a kapcsolatok erő­sítésének- Szervezetten tovább­ra is biztosítani kell az appa­rátus szakmai képzését. N. Gy. — Meglep, hogy a gyárat gé­pészek »^csinálták", s híradás- technikai cikkeket gyárt. — A gyártást nem szabad átengedni az elektromérnökök­nek. A gyártás irányítása vi­lágszerte a gépészek feladata, a tervezés és a késztermékek elkészítése az elektromérnöké, ők áramkörökben gondolkod­nak, amit mi nehezen értünk meg, mi viszont elemekben. ' BUDA SZABOLCS: — A kongresszusi irányel­vekben és a kongresszus kül­döttei elé került előzetes jelen­tésben is szó van arról, hogy az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a technológiai fejlesztésre. Ez — én úgy ér­zem — nekünk, gépészeknek szól elsősorban, mert a gyár­tásfolyamatok kidolgozása a mi feladatunk. VARGA JÓZSEF: — Nekem roppant sok fejtö­rést okozott: elvállalhatom-e ezt a beosztást? A szakmám vegyipari gépész. A gyárnak nem sok köze van a vegyipar­hoz. Az itt alkalmazott tech­nológiát én szerelés közben ta­nultam meg. Amikor a gyár szerelése megindult, azt mond­ta az igazgatom: ezért és ezért te felelsz, s ezt tudni nagyon sok izgalmat okozott. Csinál­tam ilyen munkát máskor is, többnyire más vállalatok em­bereivel volt dolgom. Akkor csak kérhettem, most viszont adhattam is: amikor vége volt a szerelésnek, megkérdezték tőlem, hogy kik azok, akik a legtöbbet végezték, kinek jár véleményem szerint jutalom. — Ebből az is következik hogy egy új gyárban könnyebb az indulás. — Itt mindenki új, s min­denki tagja a majd kialakuló törzsgárdának. Ügy jöttünk ide, hogy olyan lesz ez a gyár — nem formáját, hanem szellemét, módszereit tekintve —, amilyenné mi alakítjuk. Áz indulás véleményem szerint semmivel sem nehezebb, mint egy megfelelő szervezeti rend­szerekkel dolgozó gyárban, de megéri a többletmunkát. Ne­kem ez a második munkahe­lyem. A cukorgyárban dolgoz­tam eddig. Ott is az alakult ki bennem, itt még inkább megerősödött, hogy nem men­nék el egy országos hírű nagy- vállalathoz, legyen az akár ipa­ri központban vagy a főváros­ban. Vannak évfolyamtársaim, akik ott dolgoznak, s olyan munkát végeznek, ami már az egyetemen is a könyökükön jött ki. Szerintem ez a gyár bizonyítéka annak, hogy vidé­ken is föl lehet építeni egy korszerű üzemet, s a mai mű­szaki színvonalon álló gépek mellett nagyobb lehetőséget ta­lál az, aki szereti a szakmáját. Kercza Imre Az asszonyok szószólója Marcali egyre iparosodó já­rási székhely. Ipart teremteni, a nőknél-: munkát adni csak egy része a feladatnak. Meg­szüntetni a hagyományos gon­dolkodásmódot s új szellemet bevezetni — ez a nehezebb. Az Óbudai Gépipari Ktsz marcali telepvezetője, Csőn­(j.fir 1 síina híis7.1cén Amlftettp meg Dávid György né es Samu Lászlóné nevét Ök ketten összekovácsoltak egy olyan kö­zösséget, amelyikre mindig le­het számítani. Felvették a ter­melés diktálta munkaritmust s a többiek követték őket Ké­sőbb határozott vezetői lettek ötven nőnek. Szót emeltek társaik érdekében. Dávid Györgyné. Dávidné a megyei pártérte­kezleten is a három műszak- bein dolgozó nők helyzetéről beszélt — A ktsz-ben megszűnt már a három műszak, beolvadt kettőbe. A teljesítmény viszont jobb így is, mert pihentebbek vagyunk. A szabad szombat szinte kevés is, a családdal, a gyerekekkel foglalkozni, a ker­tet rendben tartani, mindez a nőkre hárul — mondta felszó­lalásában. — Hogyan fogadták ezt az üzemben? — Olvasták az újságot gra­tuláltak; előtte pedig velem együtt izgultak. Sokat beszél­gettem a munkatársnőimmel; nemcsak a saját véleményemet mondtam el, hanem az övékét is. Ezek a nők úgyszólván a ka­pu mellől jöttek ide, meg kel­lett szokniuk az üzemi légkört. Nagyon sokan most is a kör­nyező falvakból járnak be au­tóbusszal. — Minek köszönhető, hogy a csoportjában ilyen a munkafe­gyelem? — Nekem nem volt ismeret­len az üzemi munka, Székes- fehérváron nyolc, évig dolgoz­tam üzemben. Elmeséltem az asszonyoknak, milyen a nagy gyár, s megbeszéltem velük a gondjaikat, s ha valaki beteg, vagy szabadságon van, beállók helyette a szalagra. Zaj. A beszédhangot alig hallani. Használt, izzadságsza­gú munkaköpenyek, beidegzett Mozdulatok. Nézem az egyik munkást, fi magyar sajti napja D ecember 7-e a magyar sajtó ünnepi napja. Eszten­dőnként megidézzük ilyenkor az újságírás haladó ha­gyományait, szerkesztők és munkatársak alakját, akik utat törtek és mutattak a szocialista szellemű hírközlés szá­mára. Az elnyomottak társadalmi igazságát elsőként kimondó sajtótermék hazánkban a Vörös Üjság -volt. ötvenkét évvel ezelőtt, ezekben a decemberi napokban futottak végig a nyomdai hengereken a lap első példányai, s utana nyolc hónapon át hirdette bátor szóval a kommunista eszméket, leplezte le kíméletlen nyíltsággal a burzsoázia szólamait és mesterkedéseit, erősítette minden cikkével a tömegekben a proletárforradalom győzelmébe vetett hitet. Olyan harcoso­kat, elvtársakat mondhatott munkatársainak a Vörös Üjság. mint Kun Béla, Szamuely Tibor, Rudas László, Vágó Béla, Révai József, akiknek nevét ma is őszinte tisztelet ragyogja, be, s akiknek hagyatékát őrizni és folytatni megtisztelő kö­telességünk. A Tanácsköztársaság dicsó napjai után, a feherlerror idején a legális Vörös Üjságot az illegális kommunista sajtó váltotta fel, melyben bátor tollú marxisták hirdették — ezernyi veszélyt vállalva — a lenini gondolatokat, s azok fé­nyénél mutatták fel az elnyomottak szenvedéseit, a kiáltó társadalmi ellentéteket, a mélyreható és elkerülhetetlen társadalmi változások szükségességét. A felszabadulás oldotta le a kötést a sajtó munkásainak kezéről is, és segítette hivatásának betöltéséhez. Szabad éle­tünk negyedszázada során bizonyossá vált: az újságíró má­sít hatatlan feladata, hogy népünk munkájának, eredményei­nek es gondjainak, jelenünk gazdag eseményeinek hú kró­nikása legyen. Tiszte és hivatása, hogy partos szenvedéllyel, őszinte szóval és kommunista következetesseggel erősítse a szocialista építés ügyét, melynek szolgálatában tollat fogott a kezébe. Országunkban — és szűkebb hazánkban, Somogybán — soha nem olvastak ennyien újságot, soha nem kisérte még ilyen tömegméretű érdeklődés a belföldi és nemzetközi ese­ményeket, mint éppen most. A napilapokra előfizető somo­gyi emberek száma hatvanötezer fölé emelkedett, egyetlen esztendőben mintegy 35 millió sajtóterméket vásárolnak me­gyénk dolgozói. A családok anyagi lehetőségei együtt nőnek a tájékozódási igénnyel, s az újság ma már a mindennapi — és változatosan kielégíthető — szükségletek sorába tartozik. A sajtó iránti érdeklődés természetesen figyelmeztet az újságírók társadalmi, politikai és morális felelősségére. Na­ponta tízezrekhez szólni, közérdekű kérdésekről véleményt nyilvánítani: nagy felelősséggel járó feladat. Jó érzés tudni, hogy tennivalóink elvégzéséhez pártunktól, államunktól, né­pünktől megkapunk minden segítséget. A bizalom, a szer­kesztőségbe naponta érkező levelek, az olvasók észrevételei nélkülözhetetlen támogatást jelentenek a kommunista sajtó hivatásának betöltéséhez, feladataink teljesítéséhez. Éppen ezért a magyar sajtó napja nem egyszerűen a szerkesztőségekben dolgozók ünnepe. Az övék is, de az ol­vasóké, a levelezőké, a tudósítóké, a nyomdászoké, a kiadó­hivatali, a postai és a kézbesítő apparátusé is egyben, akik mindannyian közreműködnek az újság összeállításában, szer­kesztésében, terjesztésében. m m i, lapunk szerkesztőségében, szamba vesszük, a sajtó fYI ünnepen feladatainkat, s megerősítjük magunkban azt az elhatározást, hogy továbbra is az igaz szó erejével segítjük szocialista hazánk építését, vagy nemzeti céljaink megvalósulását. Az újság előállításában és terjesztésében közreműködő munkatársainknak, valamennyi olvasónknak pedig köszönjük a segítséget, és kérjük: támogassanak ben­nünket bizalmukkal a továbbiakban is. Samu Lászlóné. két fémlemezt szegei össze újra és újra ütemesen. Samu Lász­lóné azt mondja: amikor sza­lagvezető lett, sokat sírt — Az elődöm férfi volt, de én nő létemre inkább megta­láltam a megfelelő hangot. Bi­zalmasabbak hozzám, jobban megy a munka. Dávidné sokat segített, pedig a két csoport kö­zött állandó a verseny. — Milyen a kapcsolatuk a vezetőkkel? — Megbíznak bennünk. Ré­gen, amikor valaki megéhe­zett, elővette az uzsonnát é? evett A kukoricakapálás köz­ben meg lehet ezt csinálni, de itt normában dolgozunk. Sok ilyen problémánk volt szót: — A több gyerekes család­anyáknak igen nagy gondot okoz, hogy kevés a hely az óvodában és a bölcsődében. Ha nincsenek nagyszülők, hová te­gyék a kicsiket? Esetleg kiad­hatják házhoz, több száz forin­tért, de az nem megoldás! Az­tán a bevásárlás. Amikor ki­jövünk műszak után, sorbaál- lunk a boltba. Addigra már elkapkodják az olcsóbbját, Ezek persze csak apróságok, de bosszantó apróságok Szerecz Agnes — Most? Ismét Dávidné veszi át a

Next

/
Oldalképek
Tartalom