Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
kaim Ancsa. wo. Mire ösztönöz? S zinte már sistereg a ceruza, bemelegszik a szorzógép: számoszlopokkal teleírt papírlapok borítják az asztalt a tsz-vezetés legbelső műhelyszobáiban, Egyhónapos a mezőgazdaság és az állam kapcsolatait újra rendező kormányhatározat sorozatban jelennek meg végrehajtási rendeletek. Szerte az országban számolgatják, milyen hatást várhatunk, mire ösztönöznek az intézkedések. Ne kerülgessük a forró kását, mondjuk meg, hogy a számolás végeredményeit látva az első hatás sokfelé az elkedvetlenedés volt. A mező- gazdaság, közelebbről a tér melőszövetkezetek pénzügyi helyzete jövőre valamicskével feszítettebb lesz. Eveken át megszoktuk, hogy az új és új kormányhatározatok a lehetőségekbe valami pluszt adtak. A mostani nagyjából azonos a tavalyival, sőt a terhek egy kissé országos átlagban is növekednek. Mivel azonban a változások egyik lényeges vonása a fokozódó differenciálás, helyenként igen tarka a kép. A gyengébb szövetkezetek pluszt kapnak, a magasabb jövedelmi és földadókulcsokba tartozó szövetkezeteknél azonban az elvonás összege jelentősen is emelkedhet. Ezek a tünetek szültek helyenként aggodalmat. Mielőtt válaszolnánk ezeknek a mezőgazdasági vezetőknek, akik talán némileg elkedvetlenedtek, megkérjük őket, hogy csupán a napilapokban megjelent információk alapján fussanak végig az állami vállalatok és az ipar ösztönzési rendszerén. Látni fogják, hogy a helyzet ott is azonos, bizonyos pontokon még feszítettebb. Nincsen szó arról, hogy a mezőgazdaság ellen hatna bármiféle tényező. Arról van szó, hogy előtérbe kerültek bizonyos egyéb feladatok — lakásépítés, szolgáltatások stb. — és ezért a termelőszektorokat általában a hatékonyság fokozására ősz tönzik. Tehát arra, hogy a meglévő álló- • és forgóalapokat, fizikai és szellemi kapacitást használják ki jobban, ne széltében terjeszkedjenek, hanem fölfelé nyújtózkodjanak. E zért semmi meghökkentő nincs abban, ha most azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság legfontosabb feladata: a termelés folyamatosságának biztosítása. Súlyos hibát követ el az, aki nehezen összedolgozott számoszlopaiból levont következtetések alapján csökkenti a műtrágyaadagokat, eladja a növendékállatokat, leállítja az építkezéseket. Ez az, ami ellen ösztönözni kíván az állam. Igaz, nehéz esztendőnk van az idén, a termelés folyamatosságának biztosítása nem köny- nyű. De aki az elért színvonaltól visszalép, az esetleg a csökkenést konzerválja, az idei gyenge termés után «-bebiztosít«, jövőre is egy legföljebb közepes termést. Abból a közepesből pedig valóban nehezen fogja fizetni a jó szövetkezet a progresszív adókat. Az ösztönzés további fő irányai is jól felismerhetők. Fokozni a hozamokat, az állat- tenyésztés fejlődési ütemét úgy serkenteni, hogy az meghaladja a növénytermesztés fejlődését. Erre biztatnak a stabil árak, a szilárd takarmányhelyzet, a beruházási támogatások, a kocalétszámot védő állami intézkedések stb. Talán a baromfitenyésztés az egyetlen, terület, ahol a tendencia nem egyértelmű. A baromfikapacitás fokozására nem kedvezőek a körülmények, itt inkább a meglévő beruházások jó kihasználása, legföljebb a saját feldolgozás irányába mutató tapogatózás az ésszerű. Az állattenyésztés beruházásaira ösztönöz a közgazdaHarminc szövetkezet és a sütőipar szerződése A falvak jobb kenyér- és pékáruellátását szolgálja az a szerződés, amelyet a Somogy megyei Sütőipari Vállalat a megye harminc fogyasztási és értékesítő szövetkezetével kötött. Bármilyen különös dolog, eddig nem volt szállítási szerződés, amely a rendszeres ellátást jogilag is biztosította volna a falvak ellátásában érdekelt szövetkezetek és az alapvető élelmiszert készítő vállalat között. A most létrejött szerződés értelmében előre elkészített nyomtatványokon a boltok hosszabb időre előre megrendelik a termékeket. Ez a sütőipar részére jelent nagyobb biztonságot, mert tud tervezni, s ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a szövetkezeti boltok polcain nőjön a választék is. A bátrabb rendelést biztosítja, hogy a vállalat az el nem adott mennyiséget visszaveszi. Közösen gondoskodnak a korszerűbb szállítás megteremtéséről is: a péksüteményt nem zsákokban, hanem műanyag ládákba csomagolva kapják meg a boltok. A szövetkezetek boltjaik elé a kenyeret és a péksütemény tárolására olyan alkalmas ládákat állítanak fel. amelyekbe a sütőipar túrajá- i boltnyitás előtt belerak- ha.ja a megrendelt árut. Ez az egyik biztosíték arra, hogy időben kapják meg a boltok, a másik pedig az a kötbér, amelyet a szállítási késés esetére előre kikötöttek. Ha a határidőnél egy órával később adják vagy veszik át az árut, akkor 2, ha két órával, akkor 5 ha három órával, 10 százalék kötbért fizetnek. A szállítási szerződést sokszorosítják, s a megye ezeregyszáz szövetkezeti boltvezetője kapja meg. Ezzel is el akarják érni, hogy ismerjék jogaikat, tudják kötelességeiket, s a szerződés ismeretében tárgyaljanak a szállító vállalattal. A szerződés mellékletében felsorolták, hogy egyes boltoknak mikor kell megkapniuk az árut. Abban is megállapodtak, hogy délután «égy óra után már nem szállíthat a sütőipar. sági környezet, de nem egészen az eddig megszokott módon. Az 50 százalékos állami támogatás automatikus a szarvasmarha- és sertésférőhelyek bővítésére, de nem jár minden körülmények között Az állam látni akarja, hogy a téesznek csakugyan megvan a saját anyagi ereje, mégpedig nemcsak az építkezésekhez, hanem a fölszereléshez és a benépesítéshez is. Megkívánja, hogy a beruházás új férőhelyeket eredményezzen, és biztosítékokat kíván arra is, hogy a felhasznált pénz valóban rövidesen húst termel majd a népgazdaságnak. Ez végeredményben közös cél, hiszen a téesznek is érdeke, hogy az építkezés ne nyúljon el a végtelenségig, és a kész istállóban legyen állat is. Az egész légkör azonban óvatosságra int. Tarthatatlan, hogy a mezőgazdaság, ahol a bizonytalansági tényező egyébként is nagyobb az átlagosnál, irreálisan túlzott kockázatokat vállaljon egyes gazdasági döntéseknél, főként a beruházásoknál. Lám az idei tapasztalat is megmutatta a mező- gazdaságban, hogy itt fixre tervezni nem lehet. Es megmutatta az idei év azt is, hogy ha megfeledkezünk az embe rekről, akkor esetleg elveszíthetjük az embereket. Nem csupán a beruházáshoz szükséges tehát a biztonságos anyagi fedezet, hanem a személyi részesedéshez is. A téeszekben ezek számára nagyobb biztonsági tartalékokra van és lesz szükség.' A mezőgazdaságra eddig — különösen az utóbbi években — robbanó tempójú fejlesztés, beruházás volt a jellemző, bizonytalan- sági tényezők árán is. Úgy fest, hogy most a »fontolva haladás« időszaka következik. Legalábbis a gazdaságok jelentős csoportjában. Fontolva haladunk talán, de változatlanul előre. A passzív védelembe vonulásra, ä lendület elvesztésére, a kezdeményező kedv feladására semmi, de semmi nem ösztönöz a némileg megváltozott közgazdasági környezetű er sem. F. B. Az Orbán család Teljes kapacitással dolgoznak A kukoricabetakarítássaj szinte egyidejűleg beinduló munka az új termét tárolásához elengedhetetlenül szükséges szárítás. A fölösleges víztartalom elpárologtatósát ma már egyre több helyen gépek végzik. A helytelen tárolás folyamán bekövetkező nagyarányú veszteség csökkentésének ma még az egyik legbiztosabb módja. A mernyei keverőüzem egyike a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat ama üzemeinek, amely erre a jellegzetesen őszi munkára is be van rendezkedve, s az átvett kukoricáért cserébe tápot ad. Bajzik László üzemvezetőt nagy munkában találtuk — épp a víztartalmat vizsgálta. — A párás ősz miatt az idei termésnek a szokottnál kissé magasabb a víztartalma. Október 7-én indultunk a szárítással, és még 40 százalékos víztartalmú kukoricánk is bőven akadt. Ezzel szemben tavaly csak 32 százalékkal kezdtünk. Igaz, pillanatnyilag már 30 százalék körül mozog, s hétről hétre csökken, de ez táblánként változó. Az üzem körzetébe a nagy terület miatt csak két termelőszövetkezet, a mernyei Március 15. és a szentgáloakéri IX. pártkongresszus tartozik. Gépeik felváltva hordanak a két műszakban üzemelő szárítóba. Ebben a szezonban összesen mintegy 280—300 vagonra számítanak, s ehhez minden előkészületet megtettek. — Nyújtott műszakokban üzemelünk. Koksz tüzelésű Farmerünket az idén olcsóbb, és ami talán még fontosabb, kevésbé munkaigényes gázolajtüzelésüvé alakítottuk. Egy-egy műszakban négyen dolgoznak, s így napi három vagon kukoricát tudunk fogadni. A tisztítást is mi végezzük egy régi, átalakított cséplőgéppel. Ennek teljesítménye 300 mázsa naponta. Ha a keverőrészleg is megy. akkor a kukoricát folyamatosan bedolgozzák. Mivel pillanatnyilag nagyjavítás alatt áll . a gép, kénytelenek a 40—42 vagonnyi házi szükségletet tárolni. Jelenleg 15 vagon már raktáron van. A fiatalok és az idősek háza ugyanazon az oldalon, közel van egymáshoz. A sok átalakított, újjáépített, tágas szép házak egyike az övék. Az utcán találkozom idősebb Orbán Józseffel. Délidő. A fia házához igyekszik. Felesége ott főz. — Hol itt vagyok, hol ott. Napközben többnyire a fia- méknál, aludni hazajövünk... Csizmában van, kopottas munkásruhában. Hétköznap van. Dolgos hétköznap. Az előszobában virágok, hűtőszekrény. A konyha tágas, világos. Gáztűzhely, modem bútorok, tisztaság. — Hogy élünk? Azt itt látni! De ez nem elég. Én az igazságot akarom elmondani! Cigarettát vesz elő. Kínálom, de az enyém gyenge. Kossuthot szív. — Kulálc voltam — mélyre szívja a füstöt, szinte sóhajt. — Igaztalanul, de ez már mindegy. Harminc kis holdam volt. Ezerkétszáz négyszögöles holdak. Az egyetlen fiamat, a Jóskát mint kulákgyereket elvitték. A messze múltban, az ötvenes években járunk. — Volt itt egy kis szövetkezet, a Szabó Pista volt az elnök. Azt mondta: lm belépek meg. És én azt a tervet tűzönvízen keresztül végrehajtottam. Benne van a véremben, meg a fiaméban is. Kemény, határozott beszédű ember. Magyarázó kezét nézem. Agyon dolgozott, kérges parasztkéz. Szavainak néma tanúja. — Na, elég az hozzá, hogy igen keserves volt abban a csoportban. Ki is léptem. Ezzel is megjártam. Mert tizennyolcezer forint adóssággal eresztettek ki. Ha mást nem is nagyon, de adósságot azt kaptam. Aztán hazajött a fiam. Valóban látástól vakulá- sig munkával, de megint lábra álltunk. Szépen működtünk. Igen szép jószágállományunk volt. ötvenhétben megnősült a fiam. — ... az igazat akarom én mondani. Orbán néni alacsony, vékony, törékeny kis asszony. Szinte észrevétlenül, nesztelenül jött be. Csak állt, figyelő tekintettel csüngött a szavakon. Idős Orbán József arcán hirtelen valami fiatalos, huncut mosoly villan át: — Na, mama, mondd csak: meg vagy-e elégedve a kenyérrel meg a pogácsával? — Ne bolondozz már! Mi az, hogy meg vagyok elégedve! Aki dolgozik, annak van! Minden van! Aki itt nem tud megélni, és jól élni, azt mondom: az sehol sem tud! Együtt az Orbán család. ón is a csoportba, akkor hazaengedik a fiamat A féltésről, a vívódásról, az aggódásról, a töprengésről beszél. Súlyos válaszút volt: a vagyon, a birtok, a megszokott gyéni gazdálkodás — vagy a fia, az egyetlen fia. Az apai érzés győzött. — Hát én beléptem. De bi- :ony a fiam mégis csak három év múlva került haza. Dolgoztunk, mint az állat — jóformán semmiért. A munka engem sohasem ijesztett meg. Higgye el! Míg egyéni voltam, az nem létezett, hogy valaki előbb kiért volna a határba, mint én. Mindig volt egy tervem: ma ezt meg ezt csinálom — Na, várj csak! Itt még nem tartunk — már a szóban, amit mondani akarok. Vilma néni egyet lép hátra, a tűzhelynek támaszkodik. Tekintetében ott a kérdés: »Vajon mit akar beszélni az án uram?!« — Ott hagytam abba, hogy szépen ment a sorunk, mikor ötvenkilencben jött a szervezés. Hát én tudtam már, hogy milyen a csoport, és elhatároztam, hogy nincs az a hatalom, hogy én kötélnek álljak még egyszer! Persze, hogy volt! Az agitátorok jöttek mindennap. Majd reggeltől estig itt ültek. Mondtam: ha magukA Farmer mellett ritkán van pihenő. nak van idejük — van nekem is! Ittunk. Mondtak nekem mindenfélét. Egyszer az egyik odament az unokámhoz. Most tizenhárom éves. Akkor csöppnyi gyerek volt. Elkezdett a gyereknek beszélni: »A nagyapád belép a szövetkezetbe, téged úrrá tesz, de el ne felejtsd, mikor olyan nagyon szép életed lesz, hogy én agitáltam meg, hogy lépjen a tsz-be...« Az idős Orbán hirtelen elhallgat Pár pillanatnyi csönd van. Olyan csönd, amit nem szabad kérdéssel zavarni, mert az arcán ott ül, valami nagyon fontos mondanivalóhoz szedi össze gondolatát — Hát mindezek után én azt mondom — hirtelen felemeli a hangját —, egye meg a rosseb a lelkemet, ha abból a harminc kis holdból én akár egy barázdát is visszakívánok: Ha tudnám, van egy csepp vér bennem, amelyik ezt akarja, én megkeresném és kiengedném! Azt nem tartja fontosnak, hogy elmesélje: mikor és milyen szívvel írt alá. Csendes szóval emlékezik a munkás évekre. Jószággondozó volt, a fia takarmányos. Az ma is. A menye mindennapos munkás. — Dolgoztunk, törekedtünk mindig. Hiszen, ha a munka benn van az ember véribe... ! Régi roncs volt ez a ház. Két éve vettünk a fiamnak kocsit. — Egész nyáron minden szerdán és pénteken hajnak két órakor vitt a fiam a pécsi piacra. Ha el járt is az idő felettem, azért ezzel a munkával tizenötezer forintot én is hoztam a házhoz. Persze a fiam — teszi hozzá Vilma néni — hajnali fél négykor már munkába állt itthon! — Most mondhatod, mama, amit az előbb kezdtéL Most már nyugdíjas vagyok. Igen, meg vagyok elégedve a sorsommal! Nem kívánok én semmit, de semmit a világon, csak erőt, egészséget Hazatér a fia, a menye. Nem Ids büszkeséggel mondja: — Ez is épp olyan dolgos, mint én vagyok. Orbán gyerek! Vilma néni és menye, Irma, a szekrényt mutatja. A minden kényelemmel berendezett lakást. Idős Orbán a háztájiról beszél. Közben betoppan a legifjabb Orbán József. Nagyapja ráhunyorít: — Sokszor mondtam, igaz. hogy igaza lett annak, aki beagitált engem a tsz-be. Szép életed van és lesz neked! Kálmáncsa különösképpen sohasem hallatott magáról. Az észrevétlenségből szinte robba násszerűen lépett ki. Az Orbán család történetében benne van egy kicsit az egész falu története. A szavak elkísértek, hallom most is őket: — Nem csinálunk mi tulajdonképpen semmi különöset. Csak dolgoztunk. Megértésben dolgoztunk „. „ Vörös Márta SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. december 4.
