Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-30 / 304. szám
A jó jogkör nélkül Aü aSyarországon, ha egy I gyár, vállalat, szövetkezet valamilyen új terméket akar gyártani, forgalomba hozni — hosszas műszaki, minőségi vizsgálatnak vetik alá. De nem tesznek eleget annak a rendeletnek, amely esztétikai zsűrire kötelezne, mert a 16 éves rendeletnek nincs végrehajtási utasítása. Pedig lenne, lehetne zsűriző szerv. Elvileg van is, az Ipar- művészeti Tanács, de nem tudja ellátni hivatását — megfelelő hatósági jogkör hiányában. Jelenleg csak véleményezheti, egyetértését vagy rosz- szallását fejezheti ki az Ipar- művészeti Tanács, és a gyártó vagy elfogadja vagy nem a vélekedést. — Pedig óriási perspektíva, nagy feladatok állnának az Iparművészeti Tanács előtt — mondja Czéh József, az intézmény vezetője. — Éspedig? — Az egvik legfontosabb lehetne a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk esztétikai elbírálása. Az ízléstelen, gics- cses termékek zárása, a jó, Ízléses áruk propagálása. Például: megszüntették az év legszebb terméke kiválasztását, a cím odaítélését. Renben van, elavult már ez a forma. De helyette nem honosítottak meg újat, amely informálná, kedvet csinálna a vásárláshoz. Vagy: kulturális járulékkal sújtják a gyengébb művészi színvonalú üveg, porcelán és kerámia dísztárgyak előállítóit. De ez a szigorítás csak a dísztárgyakra vonatkozik. S továbbra is nyugodtan gyárthatnak gicsses műanyag, fém, terrakotta vagy gipsz tárgyakat. A bizsu-, a textil-, a konfekcióárukról nem is beszélve. Az Iparművészeti Tanácsnak szinte az ország valamennyi gyártó üzemével, termelőjével kapcsolatban kellene állnia. Gazdája lehetne különböző pályázatoknak, kiírásoknak, egyéni megbízásokhoz partnereket kereshetne. A vállalatok és a tervezők között közvetíthetne. Sőt, amolyan börzeszerűen üzemek közt is megoldhatná a tervek cseréjét. Művész az iparban címmel évente 10—12 kiállítást rendeznek Budapesten, az Ipar- művészeti Tanács kiállítótermében. Ezek a bemutatók is bizonyítják a tervezők kezdeményező kedvét és az ipar törekvéseit az igényes közönség ízlésének kielégítésére. De a kereskedelem gyakran — a hagyományos, szokványos terméket rendeli. Pedig a közönség ízlése sokat változott — például színben, formában, méretekben. — Igen hasznos lenne, ha nemcsak a kereskedők döntenék el, mi legyen az üzletekben, hanem művészeti tanácsadó véleményét is meghallgatnák, figyelembe vennék. — Kezdeményezés már történt. Más vonalon is. Az Ipar- művészeti Tanács és a Divat- tervező Vállalat pályázatot írt ki, melyen alapanyag-tervezők a formatervezővel együtt indulhatnak. Jók a tapasztalatok az ipar egyes területein is, ahol lehetőséget adnak a tervezőknek — így például a férfikonfekcióban, a szőrmeiparban, a cipőgyárak egy részében. De sokszor egészen elképed az ember egv-egy női ruha, kabát vagy bútor láttán — hogy il'Tet egyáltalán gyártottak valahol, hogy van, ahol forgalomba hozzák, de leginkább 'azon, hogy ezt meg is veszi valaki. Távolabbi terv lenne az export—import ellenőrzése. Gyakran nem igényes a külföldi partner, vagy' a magyar kereskedelem vásárol ízléstelen holmit. Jft z iparban már általában adottak a lehetőségek, különösen a divatcikket gyártó iparágakban — a kis szériás, nagy választékú és ízléses, színvonalas termékek előállítására. Csak élni kellene vele. Tanácsot, esztétikai támogatást adni, hogy használják fel lehetőségeiket. Az ízlésromboló áruikkal szemben pedig olyan szigorúan kellene fellépni, mint az egészségre ártalmas termékek ellen. K. M. Méltóan a bizalomra A TÉLI REGGEL dermedt csendje fagyosan terpeszkedik a kis falu utcáira. A házak ablakában bágyadt fények villannak, a hószőnyeggel borított járdákon pedig már egy-egy kendőbe burkolódzó asszony is megjelenik, tejeskannával a kezében, amikor Botykai János, az újvárfalviak fiatal közgazdász mérnöke az utcára lép. A kocsis halkan köszön jó reggelt, és kocogva elindulnak a major irányába. Így megy ez minden reggel a somogysárdi Haladás Termelőszövetkezet újvárfalvi üzemegységében. Az alig huszonhét éves fiatalember otthonosan mozog az egyre erősödő termelőszövetkezet üzemegységében. Bár életkorát tekintve egészen fiatal, munkájában megfontolt, komoly embernek tartják. A mérnök urat — így szólítják a faluban — következetes, határozott fellépésű és jó szakembernek ismerték meg tavaly Üjvárfal- ván. A nyugodt, csendes természetű fiatalember önmagáról tartózkodóan beszél. A múlt évről is csak hosszú megfontolás után nyilatkozik. — Az első néhány hét hagy on nehéz volt, de azzal próbáltam könnyíteni helyzetemen, hogy a munka mellett igyekeztem megismerni az embereket is. Így aztán sikerült gyorsan áttekinteni a környezetet és felismerni a tennivalókat. Véleményem szerint a mi munkánk csak akkor lehet eredményes, ha a kellő szakmai felkészültség mellett mindenről tudunk, ami a munkánkhoz a legkisebb mértékben is kapcsolódik, és mindenütt ott vagyunk, ahol egy vezető véleményére és tanácsaira szükség van. A másik tényező — s ez legalább annyira fontos, mint a szakmai képzettség —, hogy a munkatársakkal, a tagsággal a legőszintébb kapcsolat alakuljon ki. EZ A SZELLEM máris meghozta gyümölcsét. A többnyire állattenyésztési jelleggel gazdálkodó üzemegységben töretlen a fejlődés. Pedig a meglehetősen gyenge talajú újvárfalvi határban komoly gondot okoz a takarmányellátás. — A sok támadás, mely az előző munkahelyén érte, nem ingatta meg önbizalmában? — Nehéz lenne erre egyértelműen válaszolni. Meg őszintén szólva nem is beszélek erről szívesen. Bár minden rendeződött, s jól érzem itt magam, mégis tudom, ha nem élvezhettem volna az itteni vezetőség és a tagság őszinte bi- zálmát, nem sikerült volna ilyen könnyen megszabadulni az ottani . légkör nyomasztó hatásától. Balogh Lajos, az egyesített somogysárdi tsz elnöke elismerően beszél a fiatal közgazdászról. G elsősorban önzetlen munkaszeretetét és tájékozott- sását értékeli nagyra. Botykai János tehát révbe jutott. Munkahelyén megbecsülik, szépen berendezett otthonában kiegyensúlyozottan él családjával. Mit kíván? Ügy élni, úgy dolgozni, hogy rászolgáljon, kiérdemelje továbbra is a változatlan bizalmat. K. Varga József I fi BENYÚJTJA 4 SZÁMLÁT Az első magyar atomreaktor 2. Az est egyébként a megszokott módon telt el. Éjfél is elmúlt már. Béri, a házigazda olvasott ^fel új regényének kéziratából. Vé unalmában újra meg újra végigfuttatta szemét a szobán. A két szemközti fal mellett könyvek álltak a polcokon. A legfelső sorban Béri kéziratai, regényének öt példánya és a folyóiratok, amelyek közölték írásait. Nagy íróasztala a szoba jobb sarkában terpeszkedett. Rajta papírvágó kés, és egy barna kötésű könyv, ahová Béri a gondolatait jegyzi; négy-öt tintásüveg, ugyanannyi toll. A regényíró nem szerette az írógépet, gátlást okozott nála az alkotásban. Mondatai a tintával együtt folytak a fehér papírra. A dohányzóasztalt nem messzire helyezték el a bal sarokban álló cserépkályhától. A kanapé előtt csíkos tigris- bőrű tánzat-szőnyeg. A négy férfi meglazított •nyakkendővel, kényelmesen •elteperszkedve ülte körül a dohányzóasztalt. A kritikus széke mellett félig telt vod- kásüveg állt. Vé a felolvasás ideje alatt az arcokat figyelte. Béri hangsúlyozva tolmácsolta a szöveget, időnként ujjúnak fölemelésével hívta fel egy-egy mondatra a figyelmet. Alacsony, enyhén pocakosodé férfi volt. Bozontos fejű. Egyenetlenül nőtt bajuszát néha kétfelé törölte. Ahogy ösz- szehúzta a szemöldökét, orra fölött konok ránc alakult ki, amely erőszakosságra vallott. Lovász Gyuszi szeme a könyveken járt. Vé kíváncsi lett volna, hogy a novellista tudja-e, miről olvas fel Béri. Nagy kerek szemei voltak Lovásznak, és fekete keretes szemüvege mögül olykor kutatva nézett beszélgető partnere arcába, mintha azon gondolkodna, honnan ismeri az illetőt. Memóriakihagyásairól legendák születtek. Irodalmat tanított a város egyik gimnáziumában. Kreisinger-Király arca erős gondolkodásról árulkodott. Minden szót emlékezetébe vésett. Béri már egyszer — egy ilyen alkalommal — megtréfálta őket: Sartre egyik könyA Központi Fizikai Kutató Intézet és az Izotóp Intézet szakemberei az utolsó simításokat végzik az első magyar gyártmányú atomreaktoron. A Budapesti Műszaki Egyetem területén épülő minireaktor egyes berendezéseinek próbáit előreláthatólag a napokban kezdik meg. Februárban pedig sor kerül majd az úgynevezett fizikai indításra, amikor is a hasadó uránt tartalmazó fűtőelemeket elhelyezik a »magban«. A reaktor 31 főnyi személyzetének vezetője. Csőm G gúla főmérnök elmondta, hogy ez a reaktor lényegesen kisebb teljesítményű (10 kilo- wattos) lesz, mint a szovjet szakemberek vezetésével a KFKI-ban épült. Főleg oktatási és kutatási célokat szolgál majd, és az ország többi egyetemének is rendelkezésére áll. Egy »besugárzó alagút« is készül hozzá, amelyben az orvos- és agrármérnök-hallgatók vizsgálhatják növényeken, állatokon a radioaktív sugárzás biológiai hatásait. Érdekességek: az első adag, 2,8 kilogramm súlyú hasadó urán üzemanyag — a Szovjetunió, ból hozzák — négy-öt évig lesz elegendő. A besugárzásra küldött anyagok 30 méter hosszú, 2.5 centiméter átmérőjű csövön, emberi kéz érintése nélkül jutnak a laboratóriumoktól a sugárzási zónába, onnan pedig a vizsgálóterembe. A környezet és a reaktorépületben dolgozók védelmét tökéletesen megszervezték. A 0,1 négyzet- méter alapterületű, fél méter magas aktív zónát — ahol az uránhasítás, az energiatermelés történik — másfél méter átmérőjű, 6,5 méter magas és két méter falvastagságú különleges betonból készült, vízzel telt tartályban helyezték el. Az atomreaktor épületébe csak teljesen egészséges hallgatókat és oktatókat engednek be. Bent tetőtől talpig át kell öltözniük, és csak többszöri zuhanyozás és sugárvizsgálat után léphetnek ki. A reaktor működése során keletkezett fertőzött szilárd hulladékokat a KÖJÁL elszállítja az izotóptemetőbe, a folyékonyakat és légneműeket pedig a helyszínen tisztítják meg. véből olvasott fel egy rövid részt: előtte saját írásaként harangozta be. Utána pedig harsogva röhögött a jól sikerült átejtésen. A kritikus ezt nem felejtette el neki, s most gyanakodva, rágódva a hallottakon, meg- . jegyzett magának minden mondatot. Kreisinger-Király Tamással szemben Havas Balázs, a fiatal költő ült. Vé-t a legjobban ő érdekelte. Havast ugyanis irodalmi körökben Béri »futtatta«. Budapestre is magával cipelte, s a fiatalember nagyrészt neki köszönhette, hogy két versét a Jelzőtűz című irodalmi és kulturális folyóirat is közölte. Vé még jól emlékezett rá, amikor egy nagy ivászat után Havas több mint spiccesen így fakadt ki: — Gyomnövény vagyok a Nagy Tölgy árnyékában, ba- rátocskáim, nem más. A napfényből rám ritkán jut, úgy bizony! És köpött egyet. Most odaadó figyelem ült az arcán. Kötelező alázat a jónevű pártfogóval szemben. Vé azonban egyszer látta, hogy a költő elnyom egy ásítást. Finoman csinálta, a száját sem nyitotta ki, a kezét sem emelte föl, csak a szemei tágultak hatalmasra. »Video azt jelenti: látok, meglátok« — gondolta Vé. — »Nagyon fontos dolog ez a mi hivatásunknál. Daxli bácsinak, a vén bűnügyi riporternek A nyugdíjas néni kétezer forintja Akárhogyan is számolom, kétezer forint nem kis összeg. Pláne, ha a nyugdíjból kell összekuporgatni, élére rakva a százasokat, mire be lehet váltani négy darab Ady-ban- kóra. A nyugdíjas néni, aki a szóban forgó kétezret összerakosgatta, név nélkül ugyan, de már szerepelt újságunkban. Bonyolult lakáshistóriájában a Legfelsőbb Bíróság foglalt állást, s hatályon kívül helyezte a korábbi állam- igazgatási és bírósági döntéseket. A néni számára kedvezőtlenül. Korábban is, de azóta különösen gyakori vendég volt a kaposvári lakáshivatalban. Elkeseredettségét megértették, megoldást is ígértek, ha lesz szükséglakás, de hát erre sajnos nem holnap lehet számítani. A néni gondolt egyet, s kitalálta, ha nem megy jó szóval, másképp talán több eredményt ér el. Iratokat vitt be a lakáshivatal vezetőjéhez, s az íróasztalon otthagyott egy gyűrött, fehér borítékban kétezer forintot. Nem felejtette, hanem hagyta, mert mihelyt megszabadult a pénztől, sietve távozott. Feltűnt a gyors menekülés, s a borítékból egy pillanat alatt előkerült a »corpus delicti«, a négy darab ötszázas. A nénit visszahívták, »megmosták« a fejét, visszaadták a pénzét, s korára, valamint anyagi helyzetére való tekintettel nem csináltak nagy ügyet a megvesztegetési kísérletből. Nem ez az első, s valószínűleg nem is az utolsó eset, hogy az iratok közé véletlenül pénzes boríték kerül. Hátha így gyorsabb .. Azok az emberek, akik a pár száz vagy pár ezer forintjukban jobban bíznak, mint a hivatalos levelekben és értesítésekben, nemcsak becsületüket, hanem esetleges lakáskiutalásukat is elvesztik. Ugyanők viszont pontosan annyit fizetnek a bútorboltban vagy az áruházban, mint amennyi a vásárolt cikk ára, eszük ágában sincs borravalót vagy — tanácsi argóval — »csúszót« adni a vételár mellé. Sokan élnek még abban a hiedelemben, hogy a megkent kerék gyorsabban gurul. Ez a mechanikai berendezéseknél száz százalékig így igaz, de mondjuk a lakáshivatalban a technikát mindössze egy telefonkészülék és egy írógép képviseli, amelyeket időnként »leápol« a szerelő. Valóban megkeni ezeket, de nem forinttal. A megvesztegetésre kupor- gatott forintokkal pontosan az ellenkező hatást éri el az ügyfél. Sokkal később, vagy egyáltalán nem kap lakást, ezért higgyék el, semmi értelme kockáztatni. Többet árt, mint használ... S. G. igaza volt, amikor azt mondta nekem, mindjárt az újságnál eltöltött második napon: Fiacskám, tanuld meg! A mi szakmánkban első a jó szem, a látnitudás. Az íráskészség majd megjön, ha még nincs.« Vé ezért kanyarította a cikkei után a nagy »V« betűt. Hogy mindig emlékeztesse magát: csak olyan témát írjon meg, amiben meglátott valamit. Nem mindig rendkívülit, de mindig olyat, amiről gondolatai, benyomásai támadtak. Video azt jelenti: látok, meglátok. »Könnyű volt akkor — mondta valaki, talán a szakállas Villon-képű —, N. proletárfiú beverte Z. ficsúr fejét, mert az kikezdett az ő repedt sarkú menyasszonyával. Nem volt kecmec! Te a ring bal sarkában, ő a jobb sarokban. De most ki áll ott abban az istenverte jobb sarokban? Ott is te!« — így fejezte be Béri Miska a felolvasást. Csönd telepedett a szobára. Vágni lehetett a füstöt. A levegő egész nap nyomott volt, és most már egyre közelebb cikáztak a villámok. Tompa moraj is kísérte útjukat. — Nem rossz — mondta Végül Kreisinger-Király. — Nem túl rossz. Különösen az a rész, amikor a Pléhkrisztus bemegy az öregasszonyhoz. De az expozíció ... — Az expozíció: ez a vessző- paripád ! — csattant Béri hangja. — Minden recenziód közepe felé megpendíted ezt. Valami mást, valami alaposabbat is, ha lehet... — Talán egy másik alkalommal — mondta Lovász Gyuszi, és kezeit szétvetve ásított. — Ideje hazamennünk. Szerintem, bár nem vág .<rk vátesz, mindjárt a nyakunkon a negyvennapos vízözön. A kocsim a rendelkezésetekre áll. Kreisinger-Kifálynak hirtelen eleredt az orra vére. — Ez a nyomott levegő. Ilyenkor gyakran megtörténik — mormogta zavartan. — Ne is törődjetek velem! De Mariann már ugrott is, hogy a zsebkendőt vizezze. — Köszönöm — szabadkozott a kritikus. — Nagyon köszönöm, nem lényeges .. . S ahogy Mariann hozzáért, megcsókolta az asszony karját. — Itthagyja nálunk, holnap reggel kimosom — mondta az asszony. S már vitte is ki két ujja között. — Nem lesz eső, higgyék el! — fordult vissza kedvesen. Vé a könyveket nézegette. A felső polcon, a kéziratok között matatott. Találomra levett egyet közülük, s hogy egyre jobban terebélyesedő unalmát leplezze, beleolvasott. Aztán még egyszer elolvasta a közepén kinyitott kéziratot. »Ejha« — mondta magában, s észrevette, hogy Mihály bosszús szemmel néz rá. (Folytatjuk.) SOMOGYINGPLAF Szerda, 1970. december 30. f I
