Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-23 / 300. szám
A kamerák mögött A televízió «“T emeletén egy hosszú folyosóról sok-sok vasajtó nyílik. A közelmúltban, akik arra jártak, az egyik vasajtó mögül óriási kacajokat hallhattak. Itt vannak ugyanis a vágószc- bák, és az egyik vágóasztalon Hofi Géza már filmszalagra rögzített műsorának egyes részleteit állították össze. A nevetés két forrásból eredt: »►élőből«, tehát azok nevettek, akik az anyaggal dolgoztak, másrészt a hangszóróból, mert azok hahotóztak csak igazán, akik a műsorban is szerepelnek, mint közönség. Hofi Géza ugyanis meghívott közönség előtt rögtönözte a műsorát, s a közönség első soraiban olyan művészeket lehetett találni, mint Szendrő József vagy La- tinovits Zoltán. Természetesen nem véletlenül kerültek az első sorba. A napokban — már a felvétel után — tartotta Szendrő József esküvőjét, amelynek egyik tanúja Hofi Géza volt. Az esküvő után a Fészekben Hofi elmesélte Szendrővel való megismerkedésének történetét. Nem főiskolára, hanem Rózsahegyi Kálmán házi színitanodájába járt, s ajánlották, hogy keresse meg Szendrő Józsefet, aki akkor a debreceni színház igazgatója volt. Ne Debrecen- j ben keresse, mert a Fészekben sokkal könnyebb ráakadni. Hofi oda is bátortalankodott az éppen étkező Szendrőhöz, s nagy zavartan közölte, hogy szeretné, ha a direktor úr meghallgatná őt. — Most? — kérdezte Szendrő. — Várja meg, míg befejezem. — Nemsokára befejezte az étkezést, s a portás figyelmeztette, hogy egy szál makaróni a kabátja hajtókáján maradt, mire Szendrő indignálódva válaszolt: — Miért? Mi baj? Ki van fizetve! — Ezután felmentek egy terembe, ahol Szendrő azt kérte, hogy valami vidám magánszámot adjon elő. Hofi viszont azt kérte, hogy Ady Góg és Magóg fia vagyok én című költeményét szavalhassa el. — Halálra fogom röhögni magam1 — jegyezte meg Szendrő, de azért végighallgatta a verset, s aztán ez volt a szentenciája: ’»Magában mozog valami. Lehet, hogy tehetség, lehet, hogy kukac, majd meglátjuk. Jöhet hozzám havi ezerháromszázért segédszínésznek.« Hát így került Hofi Géza Debrecenbe ahol az ugyancsak segédszínész Latinovits Zoltán volt a kollégáin. így talán már érthetőbb, hogyan került a Hofi-műsoi közönségének első sorába Szendrő József és Latinovits Zoltán. A karácsony £SLn4£: népét jelent, legalábbis a televízió számára. Csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap — a rövid déli szüneteket leszámítva — reggeltől késő éjszakáig műsort sugároznak. Ismerjük már a műsort is, és mint ebből kiderül: újdonsággal nem túl sokkal találkozhatunk. Ezt a négy napot inkább az évi mérlegkészítés jegyében állították össze. S mivel itt válogatásra volt lehetőség, valóban a jobb műsorszámokat ismétlik. Volt-e jobb sportközvetítés például, mint a mexikói világbajnokság? Nem nagyon. Hát most Mexikó 1970 címmel a labdarúgó világbajnokság legemlékezetesebb pillanatait elevenítik föl. Visszatekint a Delta az év legjelentősebb tudományos fölfedezéseire, visszatekint a dokumentumosztály a Kántor családra, visszatekint a filmosztály a Cartouche-ra, a zenei osztály a Fából faragott királyfira. Új műsor lesz viszont A kékszakállú herceg vára Balázs Béla írta prózai változata, amit Gábor Miklós, Piros Ildikó és Sinkó László hármasa ad elő, Tévedni isteni dolog címmel egy új zenés vígjáték, egy új Tom Jones-összeáliítás. Lesz egy új tv-játék is Holt idő címmel, amit a fiatal Csá- nyi Miklós rendezett, s amelynek fő hőse egy sérült futballista — emiatt esik ki a játékból, ez a holt idő —, alti a hagyományos sablontól eltérően nem ellenszenves főhőse ennek a darabnak. Básti Lajos portréját is ebben az időszakban mutatják be és Gidon Kramer műsorát is. Ö az a nagyszerű szovjet hegedűművész, alát David Ojsztrah hozott az idén Budapestre, s akinek koncertjét annak idején kénszalagon rögzítették és most sugározzák majd a kö- z’'>n.sé,?nek. Az ismétlések j^)n u’ képpen be sem fejeztük, mert az említetteken kívül még több más produkció is visszakerül a képernyőre a négy nap alatt B. L. A huszonkilencedík Kerámikusavatás Dakő Judit kiállítása a TIT-székházban A művészet, annak sokféle ága, ezen belül a kerámiakészítés varázslat — vallja Ba- loghné Dakó Judit a Fiatal Művészek Fóruma által megrendezett bemutatkozó kiállítás tárgyain keresztül. Varázslatról beszélni e használati és dekoratív kerámiák láttán? A varázslat kritériuma a fiatal kerámikusnál, akit a TIT-székházbeli első nyilvános szereplés avat művésszé, éppen a használhatóságból fakad. A korongozás ősi mesterségét hűen követi. Korongon készíti el valamennyi tárgyát. Annyiban különbözik elődeitől, hogy míg ők egy formában gondolkodtak, addig Dakó Judit minden születő agyaghengert felbont, és ilyen részletekből építi föl elképzelt kompozícióját. Talán éppen vázaformái mutatnak rá mesterségbeli fogyatékosságára, nagyobb egész forma nehezebben születik a keze alatt. Szinte előképzés nélkül vágott neki a szakmájának. Gyakorlaton alig vett részt. De mintha az idő is sürgette volna, mielőbb lássa elképzeléseit. Közben megszerezheti a rutint. A népi fazekasság egyszerű példái állhatták évekkel ez- j tartója korongozott tálból előtt előtte. Egyik gyertya- | alakult ki. Máza is azok szín- - __________________________világával rokon. Egyik tükrös e is tálforma. Söröskészlete •• Öregek napközi otthona nyílt Iíéthelyen A szobákban cserépkályhák ontják a meleget. Otthonos a hangulat. Szemet gyönyörköd- tetőek a zöld, narancssárga és fekete huzatú széliek, heverek. A padlón divatos szőnyegek, a falakon rézkarcok, olajfestmények. Nem hiányzik a helyiségekből a televízió, a rádió és a könyvszekrény sem. Mindenhol virág pompázik. Az ebédlőből énekszó hallatszik. Sötét ruhában húszán ülnek a modern, négyszemélyes asztaloknál. Egy asszony halkan kezdi: «■Várjál kicsikém, fiatal vagyok én«. Mosolyogva vagy könnyüket törölgetve kapcsolódnak be a többiek. Pálffy Imréné, az otthon vezetője, szótlanul tesz-vesz közöttük. — Szeretjük a kis vezetőnőnket. Fiatal, de nagyon rendes, szerény — mondja Szmo- lád Jánosné. Fölsóbajt. — Hetvenkét éves vagyok, lelkem, de a társaságot rettenetesen szeretem. Elhallgatom estig is az éneküket, így elmegy még a magány is. Mostoha gyerekeim vannak, távol innen. Nagyon jó, hogy a falu vezetőinek rajtunk van a szeme. — De jó ám — szól oda Kövesdi István bácsi. — S a mi vezetőink igencsak törődnek a falu öregjeivel. — Gondosan eltette felesége ifjúkori képét a tárcájába. — Elköltözött ő is szegénykém. Hát mit tegyünk, ha egyszer megöregszünk. Eldolgozgatok ám még a ház körül. No, ne higgye, nagyokat. Egy kis favágás, meg efféle A kéthelyi után még húsz Kéthelyen öregek napközi otthona nyílott. Somogy megyében a huszonkilencedík. (Két hete sincs, hogy Mező- csokonyán is átadtak rendeltetésének egy napközi otthont.) Igazak dr. Lukácsi Gyulának, a Marcali Járási Tanács egészségügyi osztályvezetőjének megnyitó szavai: «A szocialista társadalomban az egyén és a közösség gondjai elválaszthatatlanok. Országunkban messzemenőkig igyekeznek gondoskodni az emberről. A marcali járásban csak 1970- ben 138 rendkívüli segélyként 50 ezer forintot utaltak ki. Most pedig a kéthelyi otthon áll be a járás napközi otthonainak sorába. Dr. Németh István vezetésével a községi tanács mintegy 200 ezer forintot költött az épület rendbetételére és berendezésére. Kényelmesen, háztartási gépekkel fölszerelve, minden igényt kielégít az új otthon, amelyben egyelőre húsz idős embert tudnak fogadni. A következő évben azonban már negyven szeui'lp.i-HWM1!!!!!.. J.. mélyesre bővítik. Rövidesen egész napos ápolással is kiegészítik az otthon feladatkörét. Ez azért is lehetséges, mert Fóró László tsz-elnök, egyetértésben a tsz vezetőségével és tagságával, évente 35 ezer forint anyagi hozzájárulást ad az otthon fenntartásához. Megyénk a napközi otthoni ellátottság szempontjából az országban a második helyen áll. Az is igaz viszont, hogy itt tartanak számon a legtöbb idős embert. Felmérések szerint 22 ezerre tehető csak azoknak a 65 éven felülieknek a száma, akiknek egyáltalán nincs hozzátartozója. Az öregekkel való foglalkozás, érthető tehát, hogy kiemelt helyen szerepel a megye feladatai között. A negyedik ötéves tervben az országban felépülő hatvankét napközi otthonból húszat Somogybán adnak majd át. A patalomi otthon építését már el is kezdték. Továbbra is szükséges azonban a helyi tanácsok és termelőszövetkezetek nagyarányú anyagi és erkölcsi támogatása a nyugdíjas és beteg emberek gondozásában. B. Zs. Hogyan „fárasztjákí4 az új televízió típusokat? Kevesen tudják, hogy mielőtt egy-egy új televízió az üzemből a kereskedelembe, illetve a fogyasztóhoz kerül, milyen hosszadalmas «fárasztási« próbát kell kiállnia. Nem minden egyes készüléknek, de az egyes típusok úgynevezett null-sorozatainak, később a nagy szériákból «kiszúrt« egyes daraboknak. Ezeket a televíziókat ugyanis ejtik, rázzák, fagyban és kánikulában tartják, sőt országjáró útra viszik azért, hogy a szállítási viszontagságokat miként viselik? A «fárasztási« próbák gazdája a Videoton Rádió- és Televíziógyárban a minőség- ellenőrzési főosztály. Itt külön laboratóriumot rendeztek be a legkülönbözőbb vizsgálatok elvégzésére. A »fárasztás« rázással kezdődik. A rázóasztalon, amelyre a televíziót felerősítik, egy óra hosszat rázzák a készüléket. Majd egy másik asztalra helyezik, amelyen 5—10 centiméter magasra dobják és ejtik, négyezer ilyen ejtést kell kibírnia a forrasztásoknak és csatlakozásoknak. A kapcsolókat külön szerkezettel «fárasztják«. Egy automata műszer tízezerszer kibe kapcsolja a berendezést. A vizsgált televíziókat egyhuzamban 750 órán át üzemeltetik, égetik. így is megvizsgálják tartósságát. Majd klimati- záló szekrényekbe helyezik, ahol a fagypont alatti 25 Celsiust és a 90 fokos meleget, egy másik szekrényben pedig páradús levegőt is ki kell bírniuk a televízióknak. Valamennyi típust, még a kisebb sorozatúakat is «megutaztatják«, tehergépkocsin három-négyszáz kilométeres útra viszik annak ellenőrzésére, hogy jól viseli-e a szállí- lítás megpróbáltatásait. És ha bárhol hibát vagy minőségi hiányosságot tapasztalnak, annak okait a sorozati gyártásnál kiküszöbölik. Így fárasztották legutóbb a legújabb gyártmányokat, az új Fortunákat, valamint a svéd exportra gyártott kisképer- nyős televíziókat is. Es csak az ilyen alapos fárasztási kísérletek után kezdik el a sorozati gyártást. szép, itt fával párosítja a kerámia alapanyagát. A modern világ mégis a legfőbb ihletője. Életérzése huszadik századi. Kompozíciói, a kiállítás java erről tanúsko- kodnak. Az Időmérő fekete zordsága az állandó múlást ébreszti bennem. Növénytermés az alapmotívuma az Álomfának, mely öt maszkot ringató A kerámia gyalulat- lan, idő barnította faalapon áll. A faluhoz, a magyar parasztsághoz áll közel ez a mű. Nagyon tetszett nekem a népi tálba épített tükrös modern párja és a Család. Humorra is telik Dakó Juditnak, alkalmasnak érzi a kerámiát ilyen hangvételre is. Kedves gyermekalakja erre példa. A Fiatal Művészek Fóruma egy tehetséges és szorgalmas alkotót fedezett föl a közönség számára. A kiállítás beláthatatlan horizontú pályára indította el Dakó Juditot, a Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalat dolgozóját. Szép megnyitó beszédben mutatta be Szigetvári György, a vállalat igazgatója. H. B. *4 karácsony éleibe lépett Azt hiszem van közöttük olyan, aki — miután megszokta a csendet — kikémlel, hogy ünnepelje a szokatlan némaságot. Azt hiszem, van közöttük olyan, aki kacérkodik ezzel a karácsonnyal. Fölkel és jár — nyugodtan. Csodálkozva tapasztalja, hogy nem történik semmi... Ügy harap bele a csendbe, mint a kalácsba otthon. Először ízlelgeti, aztán falja, falja a jóllakásig. Persze olyan is van köztük, aki emlékezik ilyenkor. Mélázik, ágy szélén kuporogva, vagy a pultnál egy pohár brandy mellett. Ott áll a másik vele szemben, mosolyognak, mint kiskorukban, megilletődötten az ajándékos- doboz előtt. Egy szót mondanak ki. Gyertyafény gyűl körülöttük, szavak simogatják őket. — Keringő ... — Likőrök és szalagok. — Finom selyempapír zize- gése. — Vaníliaillat. Lassan melegednek bele, először csak önmaguk elé motyognak, aztán álszakadnak az emlékezés gátjai — halkabb lesz minden szó — erősebbek a képek. Gyerekkor, angyalhaj, karácsonyfa. Aztán csalódnak. Mert amióta itt vannak, megtanulták, hogy az édes, melegítő szavakkal nem jó játszani, mert megőrjíti az embert. Persze nem mind ilyen. Van közöttük — akinek rum, egy erős szivar meg egy igazi képeslap. Tele nőkkel elég a haver humora, a pohár meg autókkal. Van közöttük egy, aki a többiekre is gondol. Fát kerített valahonnan, a lány a pult mögül apró csokoládékat adott rá. És van közöttük egy olyan — aki nem ünnepel. Hiába a csönd, nem felejtheti a zajt. Hiába az ünnep, agyonnyomják a hétköznapok. Tudom, van ilyen. Talán több is. Talán a többi is érzi ezt. ű nem palástolja emlékekkel meg szivarfüsttel. Ott ül az ágyán felhúzott térddel, nem akar ünneprontó lenni. Hallgat, maga elé meredve. A bőre megszokta a párás levegőt, a szeme és minden porcikája a hirtelenrezzenést, az ideges kémleléseket. Hallgat, és fáj, hogy hazudnak neki. Fáj, hogy karácsonyt hazudnak neki. Szeretné, ha azok ott túl tudnák, hogy ő nem hiszi az egészet. Hogy olyan ez a csend — mint a fuldoklónak, ha egy percre felhajítja a víz. Ott ül felhúzott lábaival, és töpreng. Tűzszünet! Óriási! Ki örül ennek?! Talán a fák! Mert azok nem sejtik, hogy az ünnep negyed- és ötödnap- ja már megint hétköznap. Bemondja otthon a rádió is. De azt nem, hogy két nap múlva megint kezdődik előírói, elfelejtik a vaníliaillatot, és kidobják a fát a kantin háta mögé az üres csokoládépapírokkal. A szenátorok böl- cselkednek és ígérgetnek. Most békét kötöttek két napra. Ez minden. Igen. Ezért nem tudott örülni reggel, mikor az őrmester a morning után bejelentette széles mozdulattal: — Uraim! A karácsony éleibe lépett! Tröszt Tibor SOMOST!NÉPLAP Szerda, 1970. december 23. 5
