Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-23 / 300. szám
A megyei tanács vb-napirendjén Á háztáji árutermelés jelene és jövője »A háztáji gazdaságok múlt évi termelési értéke megyénkben elérte az 1 milliárd 315 millió forintot. Ezenkívül még igen jelentős a háztáji gazdaságok saját szükségletre, illetve önellátásra való termelése, amely nem terheli a központi fogyasztási alapot...n Az idézet abból a jelentésből való, melyet a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya nevében Tóth Lajos osztályvezető terjesztett tegnap a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé. A jelentést és a szóbeli kiegészítést a vb egyhangúlag elfogadta: a vitában részi vevők kérdései, javaslatai hozzásegítették a testületet ahhoz, hogy még teljesebb kép alakuljon ki erről a témáról. A bevezetőben említett, a jelentésből idézett magas szám jelentős akkor is, ha mellé állítjuk azt a 3,5 milliárd forintot, amely a. megye termelőszövetkezeti közös gazdaságainak múlt évi termelési értékét mutatja. A mezőgazdasági árutermelésen belül a háztáji és a kisegítő gazdaságok adják a megyében a hízómarha 40, a hízósertés 25 és a tej 50 százalékát. A megye párt- és állami vezetése nagy gondot fordított és fordít a közös gazdaságok elsőrendű erősítése mellett a háztáji fejlesztésére, s központi rendelkezések is megjelentek a jobb feltételek biztosítására. Az utóbbi években ugyanis visszaesés volt tapasztalható, s ez nemcsak a bevételeket csökkentette, hanem a néngazdaság háztartását is érzékenyen érintette. Érdemes volt oknyomozó vizsgálódással feltárni az előbbre lépést gátló tényezőket. Ma már szűnőben van megyénkben a háztáji ellenes szemlélet, amely sok helyütt akadálya volt korábban a fejlődésnek. A termelőszövetkezeti vezetők többsége látta és érti, hogy a közös és a háztáji kölcsönös előnyökön alapuló eg-iüttműködése a célravezető, s ezt a tervkészítéseknél is figyelembe veszik Mivel igen jelentékeny kihasználatlan állatférőhely található a háztáji gazdaságokban, több tsz-ben bértartási szerződésekkel gondoskodtál? ezeknek az istállóknak a hasznosításáról. A kihelyezett jószág a termelőszövetkezet tulajdonában marad, értékesítésnél a nagyüzemi felár teljes összege a tsz-é, a rá- hizlalt súly meg a tej értéke azonban a tagé, aki az etetéshez térítés mellett a közösből kap takarmányt. Ezt a módszert a szennaiak eredményesen alkalmazzák: 63 tehenet, 74 növendék bikát, 18 üszőt és 80 sertést adott ki így a tsz a háztáji gazdaságokba. Másutt alapanyagot juttat a tsz a háztájiba, hogy ott is fejlődhessen az állattenyésztés. Olyan utak ezek, amelyeken érdemes járni, s a még meglevő problémák megoldása után — erre leginkább a felvásárlás és értékesítés gondja sürget — folytatódhat az a kedvező változás, mely az idén már tapasztalható volt. A negyedik ötéves tervre megjelölt feladatok, az intézkedési tervek annak a gondolatnak a megvalósulását célozzák, amelyet így fogalmaztak meg a jelentés készítői, s amellyel tegnapi ülésén a vb is egyetértett: »Fő feladatunknak tartjuk, hogy a közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett a jövőben is fokozott gondot fordítsunk a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek minél nagyobb mértékű kihasználására.« Az előrelépés záloga, hogy ez a gondolat jusson érvényre a megye termelőszövetkezeteiben is. H. F. fEgy rendeltetés margójára Csaknem kétszázezer többletbevétel »A nagyüzemi sertéstenyésztés még jelentős részben régi építésű, korszerűtlen férőhelyeken folyik, ahol a termelési költségek magasabbak. Ezek kihasználását, termelésben tartását ...az anyagi érdekeltség növelésével biztosítani kell. Ennek érdekében az 1968. 1. 1-e előtt épült férőhelyeken termelt vágósertések után 3 forintjkilogramm értékesítési prémium kerül bevezetésre 1971. I. 1-ével« — mondja ki az 1045-ös rendelet. Kicsit magyarosabban: az 1963 előtt épült hizlaldákból értékesített minden kiló sertéshús után két forintot kap a szövetkezet január elseje után. Erről a figyelmet érdemlő rendelkezésről beszélgetünk Áj- zert Jenővel, a tabi termelő- szövetkezet elnökéveL — Azt hiszem, nemcsak mi, hanem Somogybán nagyon sok szövetkezet fogadta jó érzéssel a kormánynak ezt az új ösztönző intézkedését. Hiszen, ha az összességet nézzük, akkor a sertésférőhelyek többsége régi, a ko>szerű, modem telepek kialakításánál? tulajdonképpen csal? a kezdeti időszakát éljük. Nálunk például valamennyi sertésférőhely 1968 előtt épült. Az egyik különösen elavult, annyira, hogy a követkéz» tervidőszakban feltétlenül újat kell építenünk. Arról nem is beszélve, hogy például a villanyt is csak jövőre vezetjük be. Hogy ilyen körülményei? között a lelkiismeretesség, a pontosság mellett is magasabb az önköltség, mint általában — az úgy vélem, érthető. — Ha figyelemmel kísérjük a statisztikát, az elmúlt időben — talán éveket is mondhatnánk — megfigyelhető volt a közös sertésállomány bizonyos csökkenése, vagy helyesebben: a vártnál kisebb arányú gyarapodása. Ezek a köMegjci munkavédelmi vetélkedő Tegnap délelőtt a Szakszervezetei? Megyei Tanácsának munkavédelmi bizottsága a szakszervezeti munkavédelem huszadik évfordulója alkalmából megyei vetélkedőt rendezett Dr. Szerényt Janos, az SZMT titkára mondott ünnepi beszédet a megjelent vendégeknek és versenyzőknek, majd megemlékezett a szakszervezeti munkavédelem húsz esztendejéről. — Szocialista társadalmunkban — mondotta — minden az emberért történik. Somogybán 1950-ben alakult meg a munkavédelem. Az aktívahálózat hűen szolgálta és szolgálja ma is ezt a nemes ügyet. Beszéde végén köszönetét mondott azoknak a vállalatoknak, melyek eddig saját erőből rendeztek munkavédelmi vetélkedőket, hogy ezáltal is megismertették dolgozóikkal a munkavédelem alapvető kérdéseit. Majd sok szemcsét kívánva a versenyzőknek, megnyittotta a munkavédelmi vetélkedőt. Az elődöntőt már hétfőn megtartottál? a tizenhárom versenyző közül nyolc került a megyei döntőbe. A zsűri tagjai: Horváth László, a Budapesti Finom- mechanikai Vállalat kaposvári gyárának igazgatója, egyben a zsűri elnöke, Suhajda János, az SZMT munkavédelmi főfelügyelője. Szerecz László, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának igazgatója, Vörös Gézáné, a SZOT munkavédelmi munkatársa, Sun Sándor, a 13. sz. AKÖV igazgatója és Kovács Endre, a húskombinát főmérnöke voltak. A vetélkedő a versenyzők játékos bemutatkozásával kezdődött. Kis versikéket mondtak el, amelyekbe belecsempészték nevüket, munkahelyüket és foglalkozásukat, s azokat a nézőknek kellett kitalálniuk. Ezután jöttek az igazi versenyfeladatok. Ha váratlan helyzetbe kerülnének, hogy oldanák meg a feladatokat A vetélkedőbe sok újszerű játékelemet vittek a rendezők. Rövid jeleneteket adtak elő a versenyzői? részére. Föl kellett ismerniük a munka közben okozott szabálytalanságokat, majd sebesültet kellett szakszerű elsősegélyben részesíteniük, s a helyszínen fölszerelt telefonon értesíteni az illetékes szerveket a történtekről. A vetélkedőt Nagy Géza játékvezető irányította. A verseny végén Suhajda János értékelte a versenyzők teljesítését, az elért pontszámokat, majd a három első helyezettnek átnyújtotta a jutalmakat. A verseny első helyezettje Györkő Mária, harmadik Búzás József lett, mindketten a VBKM dolgozói, a második helyet Filotás Antal, a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat versenyzője szerezte meg. Györkő Máriát kitűnő teljesítményéért vállalata külföldi jutalomútra küldi. Gy. L, rülmények, a magas költségszint mindem bizonnyal közrejátszottak ebben. Az elnök megítélése szerint ez a rendelkezés hogyan hat majd a gyakorlatban? — Mindenképpen kedvezően — bár én csak a saját példánkra hivatkozom. Évente átlag 800—850 hízót értékesítünk darabonként átlag 115 kilós súlyban. Ha erre a meny- nyiségre számítom a kétforintos értékesítési prémiumot, akkor ez 170—190 ezer forint plusz bevételt jelent. Ügy hiszem, ez az adat önmagáért beszél. Ez indított minket arra az elhatározásra, hogy jövőre legalább ötvennel több hízósertést értékesítsünk. Legalább kilencszáz hízott sertést kívánunk eladni. Ezt a meny- nyiséget a meglevő férőhelyeken elő tudjuk állítani, az alapanyag egy része máris biztosított. — Az új ösztönző tehát arra serkenti a szövetkezetei, hogy ezeket a régi épületeket még jobban használják ki, még nagyobb mennyiségű sertéshúst állítsanak elő. — Azt hiszem, ezzel nemcsak mi, mások is így lehetnek. Hiszen — ahogy említettem —, igen jelentős kedvezmény ez nekünk. Nemcsak azért, mert növeli közvetlen bevételeinket, hanem a közvetett hatása is előnyös. Épülnünk és korszerűsítenünk kell, s ilyen körülmények, ilyen támogatás mellett érthetően könnyebben tudjuk elvégezni ezeket a feladatainkat is. Egy véleményt jegyeztünk fel a sok közül. Úgy véljük, tükrözi, benne van az, hogy mit jelent nagyüzemeinknek ez a néhány héten belül életbe lépő, új rendelkezés, az értékesítési prémium. V. M. Évzáró - évnyitó pántaSípn tárgyalta az orI uiflulVbil szággyűlés a jövő évi költségvetést, vasárnap került nyilvánosságra az 1971. évi népgazdasági terv. Mindkettő a küszöbön álló új esztendőnek — az új ötéves terv első évének — foglalata. Ha volt alkalom, amikor a törvényhozás részletekbe menő eszmecseréjét, alapos elemző munkáját illette dicséret, ezúttal — az év végén mindenütt, mindenkire nehezendő rengeteg tennivaló közepette — a célratörő rövidséget emelhetjük ki, amellyel egyetlen napon megvitatta és törvény- nyé emelte a jövő év pénzügyi feladatait Igaz, a parlamenti bizottságok előzőleg igen alapos előkészítő munkát végeztek. Az idő közben megjelent 1971. évi terv, természetesen, jóval teljesebbbé teszi a következő esztendőről kibontakozó képet Mind az országgyűlés szónokai, mind az új terv jó kiindulásként veszik számba a befejezés előtt álló évet, ami — az elszenvedett természeti csapások után — nem lebecsülendő eredmény. Mindenekelőtt az a fontos, hőgy a nemzeti jövedelem idei tisztes emelkedését csaknem háromnegyed részben a termelékenység növekedése alapozta meg: jövőre — a nagyobb mértékű népgazdasági gyarapodással számolva — már 90 százalékban építünk erre a forrásra, mint legfontosabb tartalékra. De nem minden téren alakult megfelelően a munka ha- tékonvsága: az építőipar például túlnyomórészt létszámnöveléssel oldotta meg nagyobb feladatait, ami nem kedvező, hiszen már igen kevés a munkaerő-tartalékunk, annál több az építenivalónk. Ám az építő- és építőanyag- ipar erőteljes fejlesztésével nem csupán arra törekszünk, hogy az átlagos ütemnél gyorsabban haladjunk az építésben, hanem hogy ezt az erős tempót most már legalább felerészben a növekvő termelékenység alapozza meg. Csakis így szüntethető meg fokozatosan az a feszültség, amely — amint az több képviselő hozzászólásából is kiviláglott — nehezíti számos gazdasági ágazat, vállalat előrehaladását. Hogy a kormányzat ennek ellenére több mint hetvenezer lakás építését tervezte a következő évben, világosan mutatja, hogy az egyensúlyra törekvés, a megfontolt ütem a legfontosabbaknak tartott területeken különös (irökiiejtest Is lehetővé tesz. Egyébként a jövő évi terv ütemében js, hangsúlyaiban is feltűnő szorosan . kapcsolódik az ideihez. Érvényes ez az ipari termelés alakulására, amely a foglalkoztatás minimális bővítésével, remélhetőleg tartósan a hatékony fejlődés szakaszába lépett; a mezőgazdaságra, ahol a jelek szerint folytatódik az állattenyésztésben megindult kedvező folyamat; a külkereskedelemre, amelynek növekedése ugyan némileg mérséklődik, pontosabban csekélyebb mértékű importbővüléssel és még határozottabb exportgazdaságossággal törekszünk egyensúlyra: és nem utolsósorban az életszínvonal alakítására, h lakásépítés örvendetesen felfelé ívelő irányzatát már említettük, de megnyugtató módon növekszenek a lakosság pénzbevételei is, nemkülönben a kiskereskedelmi forgalom. Természetesen ezek átlagszámok, . előirányzatok, a terv, természeténél fogva, elsősorban ezeket jelzi. Ám magában foglalja azokat az igen fontos részleteket is, amelyekről áz országgyűlésen Huszár István államtitkár, áv Központi Statisztikai Hivatal elnöke mondott el számos jellemző megfigyelést. E szerint az utóbbi evekben a paraszti lakosság reáljövedelme gyorsabban nőtt, mint a munkásoké, miáltal a jövedelmi szintek kiegyenlítődtek. De még ez is igen széles társadalmi rétegek életénél?, boldogulásának alakulását jelzi, holott tudvalevő, hogy e rétegeken belül indokolatlan egyenetlenségek és nem kevésbé indokolatlan egyenlőségek vannak a jövedelmekben. A költségvetési vita ezekre a problémákra is kiterjedt, s a terv is foglalkozik megoldásukkal. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes nyomaték- kai jelentette ki: a munka’! jesítményeknek megfelelt'-n a mainál jobban kell törekedni a bérek differenciáltságára! Egyszersmind a kormány a lehetőségek szerint javítani fogja egyes, bérezésben elmaradt rétegek, foglalkozási kategóriák helyzetét. Az egyensúly ság mögött tehát, amelyről a Parlamentben tárgyaltak és amelyet a jövő évi terv meghatároz, színes sokféleség vari. Ez természetes és kívánatos is. De az. nem kevésbé — és ezen kell munkálkodnunk —, hogy ez a sokféleség egyre tökéletesebb, igazságosabb legyen. Könnyítették a dolgozók munkáját SOK ÉV TELT EL addig, míg elkészült a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának galvanizáló üzemrésze, ahol korszerű körülmények között termelhetnek. A galvanizáló üzemrészről, az itt alkalmazott óvó rendszabályokról beszélgettünk Gyarmati Lászlóval, a gyár munkavédelmi előadójával. — Fontos, hogy szigorúan megköveteljük dolgozóinktól a munkavédelmi rendszabályok betartását — mondta Gyarmati László —, különben könnyen történhet baleset. Férfiak és nők dolgoznak a hatalmas csarnokban, valamennyien gumicsizmában, védőruhákban, s felette gumiköténnyel. Bejárjuk a helyiséget. — Ez itt a fekete-fehér öltöző •— mutatja. — Az egyik helyiségben a méreggel szeny- nyezett ruhát vetik le, a mellette levőben lemosakszanak, s ügy mehetnek csak a rendes öltözőhelyiségbe. — Volt-e jelentősebb baleset az új üzemben? — Eddig szerencsére csak kisebb balesetek fordultak elő, azok is figyelmetlenségből történtek. Az egyik munkás nem vette magára a védőkötényt, a lúgkő a csizmája szárába csúszott, és lemarta a lábát. Előfordult olyan is, hogy sav fröccsent az egjúl? munkásnő szemébe, mivel nem tette föl a védőszemüveget. Nagyon veszélyes munkakör ez, mégis elmondhatjuk, hogy kevés baleset történik. Dolgozóink nagy gyakorlatra tettek szert, érzik a felelősséget is. és nemcsak maguk, hanem társaik egészségére is vigyáznak. — Az itteni munkahelyek közül melyik a legveszélyesebb? — A savazó műhelyrész az, ahol mindig nagyon kell vigyázni. Itt zsírtalanítják, maratják és színezik a fémalkatrészeket. Mindenütt elszívóberendezések találhatók, melyek a savgőzöket vezetik el. így egészséges munkahelyet tudunk biztosítani. A munkahely légszennyezettsége most már a minimális, sajnos a tmk hibájából egy-két helyen még mindig nem tökéletes az elszívóberendezés. A csarnok hatalmas méretei lenyűgözik az embert A nagy fémkádakban nikkelezik az alkatrészeket. A kádak felett távvezérlésű emelő szállítja egjdkből a másikba a súlyos darabokat, csak a berakásnál és a kivételnél érintkezik velük a dolgozó. — Sajnos nagyon rossz a férfi és a női munkások aránya az üzemben — kapcsolódik a beszélgetésbe Lovag Mária diszpécser művezetőhelyettes. — Vannak olyan munkafolyamatok, melyeket csak férfiak tudnak elvégezni, mivel komoly fizikai erő szükséges hozzá, s bizony ők kevesen vannak. így is emberhiányunk van, — Mit kell ismerniük az itt dolgozóknak? — Elsősorban a vegyipari rendszabályokat, enélkül nem is állhatnak munkába. Minden negyedévben oktatásban részesíti őket a művezető, félévenként pedig kötelező orvosi vizsgálatokon kell megjelenniük. Évente egyszer filmvetítéssel kötjük össze az oktatást. Mindent megteszünk annak érdekében, nehogy baleset történjen. AZ ŰJ ÜZEMET 1969-ben adták át rendeltetésének. Nemsokára teljes kapacitással fog dolgozni, s a gyár kertes telepén lévő régi, korszerűtlen galvanizálót pedig megszüntetik. Gyerfcyas László SOM9GT!NÉPLAP szerei JtttL december S3. 3
