Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

SOMOGYI NÉPLAP Keid, 1979. december 22. HARMAN A T-S KOCSIBÓL Tanulóoktatók. Naponta 10—14 órát is ülnek a külön­leges jelzéssel ellátott sze­mély- vagy tehergépkocsi ve­zetőfülkéjében azok mellett, akik hivatásos vagy magán- gépjármű-vezetők akarnak lenni. Az első pillanattól, amíg csak ki nem szállnak a kocsiból, minden percük fe­szült figyelemmel telik el. Gyors fékezésre, irányváltoz­tatásra kell készen állniuk, mért előfordul, hogy a tanuló valamit elhibáz, s azt nekik kell kiigazítaniuk, még mi­előtt baleset történne . . Géring József közülük a legidősebb, neki van a leg­több oktatói tapasztalata, hi­szen már tizenhárom eszten­deje végzi ezt a munkát. — Hivatásom és hobbym is a vezetés. Különösen a sorkö­teles fiatalokkal szeretek fog­lalkozni, nagyon komolyan veszik a tanulást. Az oktató­nak nem elég, ha maga jól ve­zet, ismeA a közlekedési sza­bályokat, s a kocsi műszaki adatait, ismernie kell az em­bereket is. Sok száz hivatásos és ma­gánvezetőt nevelt az elmúlt évek során. S nemcsak azt tartja fontosnak, hogy tanít­ványai jó vezetők legyenek, hanem azt is: megértesse ve­jármű kormánya mögött lettek volna...! szü­Lőríncz Jézser. lük, milyen' felelősséget je­lent a gépjármű kormánya mögött ülni. Géring József. Csendes, nyugodt ember Tillmann István. Ez a nyu­godtság jó hatással van tanít­ványaira, gyorsan f. tsegíti őket az első percek, ó: k fé­lelmén, bizonytalanságán. — Kilenc éve végzem ezt a munkát. Jó látni, hogyan vál­nak tanítványaim óráról órára biztosabb kezű vezetőkké, s tűnik el a kezdeti lámpaláz. Sokat segíthetnének ebben az Idősebb, tapasztaltabb gépjár­művezetők is. Sajnos gyak­ran tapasztalni, ha a tanuló­vezető a forgalomban vala­milyen hibát követ el, felhá­borodnak, mindennek el­mondják, sértegetik, s ezzel csak fokozzák benne a bi­zonytalanságot. A tanulókocsikon a különle­ges jelzés arra figyelmezteti a többi járművezetőt, legyen óvatos, körültekintő. Jó len­ne, ha arról sem feledkezné­nek meg: ők is voltak egyszer kezdők, tanulók, s nekik is rosszul esett, amikor idősebb vezetőtársaik úgy viselkedtek velük szemben, mintha ők a Sorköteles katonaként kezd­te az oktatást 1957-ben Lő- rincz József. Tanítványai kö­zül sokan megnézik a kabátja hajtókáján lévő apró jel­vényt, amely arról vall, hogy 750 000 kilométert vezetett balesetmentesen. Ebbe bele­számít az oktatással eltöltött munka is. — Oktatás közben arra tö­rekszem, hogy minden tanít­ványommal megértessem, ezt mindenki elérheti fegyelme­zett, higgadt vezetéssel, a köz­lekedési szabályok megtartá­sával. Gyakran a régi vezetők nehezítik ezt a munkát, nem figyelnek a közlekedést irá­nyító utasító táblákra, behaj­tanak egyirányú utcába, sza­bálytalanul előznek, s ilyenkor magyarázkodhatunk, hogy ne az ő, hanem a fegyelmezett i járművezetők példáját köves­sék. öt esztendővel ezelőtt vette át az 500 000 kilométer bal­esetmentes vezetés után járó kitüntetést, majd a Honvédel­mi Érdemérmet, most novem­ber 7-én pedig a 750 000 kilo­méter balesetmentes vezeté­sért járó jelvényt. Mindhárman a Magyar Hon­védelmi Szövetség megyei gépjárműiskolájának oktatói. Többször kaptak kiváló jel­vényt és más elismerést. Az iskola vezetője, Szeles János így vélekedik róluk: — Lelkiismeretesen végzik munkájukat. Nekik és a többi oktatónak is köszönhetjük, hogy az idén az ország vala­mennyi iskolája között elsők lettünk, nálunk a legkisebb a bukási százalék. Szeretnénk ezt az eredményt jövőre is megtartani. Szalai László Siófoki megnyitó Somogyi régészeti kiállítás Tillmann István és tanítványa. A VIDÉKI SZÍNHÁZAK ÉS A KISZ KAPCSOLATÁRÓL I A vidéki színházak KISZ-vezetői részére kétnapos ta­nácskozást tartottak Békéscs abán, a KISZ Békés megyei bi­zottságának és a békéscsabai Jókai Színház KlSZ-szerve- zetének rendezésében. Az értekezlet összehívását támogatta a KISZ központi bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium és a Színházművészeti Szövetség is. Somogybái három tagú csoport vett részt a tanácskozáson. A tapasztalatokról Né­meth Jánossal, a megyei KISZ-bizottság kultúrfelelősével beszélgettünk. — Mi tette szükségessé a ta­nácskozás megrendezését? — A tanácskozást a párt if­júságpolitikai határozatának szellemében a KISZ kezdemé­nyezte. Tudomásunk szerint a fővárosban egyetlen színházi KISZ-alapszervezet sincs, a vidékiek közül pedig csak öt színháznál. Sajnos, a KISZ is eléggé elhanyagolta ezt a terü­letet. Simon László, a KISZ kb osztályvezető-helyettese, mint­egy hatvan részvevőnek tartott előadást a színházi KlSZ-szer- vezetek jelenlegi helyzetéről és feladatairól. Előadásának kö­zéppontjában a fiatal művé­szek eszmei-politikai nevelése állott. Mint mondotta, ezt szín­házon belül sehol sem sikerül megoldani. A fiatalokat pusz­tán egy-egy darab élménye formálta. Sokféle divatos áramlat hatása érezhető a fia­talok körében. Azt hangsú­lyozta, hogy a KISZ nagyobb segítséget kíván adni az alko­tókészség, a képességek kibon­takoztatásához. A • KISZ-nek mindenhol támogatnia kell a stúdióelőadások megszervezé­sét, s különböző pályázatok ki­írásával kell ösztönöznie a fia­tal művészeket. Több szakma és baráti találkozót kell szer­vezni a fiatal színházlátogató közönséggel. — Olvasom a meghívón, hogy a fiatal vidéki művészek szak­mai és szociális helyzetéről is szó esett. — Igen. Sándor János, a bé­késcsabai Jókai Színház főren­dezője beszélt a főváros és a vidék kapcsolatáról. Az or­szágban összesen 886 szerződ­tetett színész van, ebből 382 Budapesten. A fiatalok aránya vidéken kedvezőbb. A diplo­mások közül viszont kevesen vállalnak állást vidéken. Bu­dapesten az átlagbér 2400 fo­rint, vidéken 2800. De amíg a fővárosiaknak számtalan sze­replési lehetőségük van, addig a vidékiek csak elvétve jutnak egy-egy rádió- vagy tv-szerep- hez. Javasolta, hogy a televí­zió második csatornájának megnyitásakor érdemes lenne vidéki stúdiók létrehozásán is elgondolkodni. Szólt arról, hogy a fiatalok szakmai-erköl­csi megbecsülése sem arányos az idősebb kollégákéval. 1965- től mostanáig 109 fiatal kapott diplomát, de mindössze csak kettőt részesítettek valamilyen országos elismerésben. Helyes törekvésnek tartja a megyei szintű nívódíjak alapítását. A vidékiek általában elégedettek a lakásviszonyokkal, Sándor főrendező szerint azonban egy- egy városnak vagy megyének jobban elő kellene segítenie a színészek letelepedését. — Zsámbéki Gábor, a kapos­vári Csiky Gergely Színház fiatal rendezője Is felszólalt, ö mivel foglalkozott? — A szakmai továbbképzés­sel kapcsolatban azt mondta, csak szakmai magányosságról beszélhet. A fejlődés, a to­vábbképzés csa/nem kizárólag a színész szorgalmára van bízva. Igen szegényes a fiatal rendezők és színészek tájéko­zódási lehetősége a nagyvilág­ban. Több szakmai összejöve­tel, külföldi utazás szervezé­sét várják. Hangsúlyozta, hogy a vidéki színházakban leg­alább az erőnlétre nagyobb gondot kellene fordítani, fon­tos lenne a színházon belüli rendszeres tréning. Ezen a ta­nácskozáson egyébként a hoz­zászólók nem kaptak válaszo­kat problémáikra, mert a meg­oldást csak a fővárosi szín­házak tanácskozása után dol­gozzák ki. — A Somogy megyei KíSZ- bizottgágnak mi a terve a szín­házzal való jobb kapcsolat ki­alakításában? — Szeretnénk fölújítani a korábban sikeresen megrende­zett találkozókat a fiatal mű­vészek és a fiatal színházláto­gatók között. Komor Istvánnal, színházunk főrendezőjével már beszéltünk erről. 1971 első fe­lében, a Galilei és a Requiem egy apácáért című darabok bemutatói után szervezünk vi­tákat, ez alapul szolgálna a színházbarát klubok létrehozá­sához is. Több művésznek ön­álló estet rendezünk. Szeret­nénk a fiatal művészeket iro­dalmi összeállításokkal mun­kásszállásokra elvinni. Rövi­desen megvizsgáljuk a kapás- vári színház fiatal művészei­nek helyzetét, véleményt ké­rünk tőlük, hogyan lehetne az eszmei-politikai nevelést és a szakmai továbbképzést megol­dani. Törekvésünk, hogy a színház fiatal vezető művészeit megnyerjük az ifjúsági mozga­lomnak. Szeretnénk kialakíta­ni a színházon belül is négyszögtanácskozásokat: színház igazgatója, párt­szakszervezeti vezetőin kívül a KISZ képviselője is beleszól­hasson a színház ügyeibe. Ug­rásszerű javulással nem szá­molunk, hiszen már a tájé­kozódás és a felmérés is hosz- szabb időt vesz igénybe. B. Zs. MÚLTAT SZERETŐ mú­zeumbarát siófokiak gyülekez­tek vasárnap délelőtt a Be­szédes József Múzeumban. Toriéi Dénes, a városi tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője nyitotta meg a Somogy régészeti képeskönyve című kiállítást. Ezúttal nem tabló­kon, fényképeken, hanem a ki­állítási vitrinekben elevenedett meg a megye régészeti múltja, a Rippl-Rónai Múzeum kiadá­sában megjelent hasonló című könyv tárgyi anyaga. Toriéi Dénes megnyitó szavaiban el­mondta, hogy milyen nagymér­tékben hasznosítható ez a ki­állítás az iskolai oktatásban, a helyes lokálpatriotizmusra buzdít és tanít. A múzeumi tárlatot dr. Bán- di Gábor, a pécsi Janus Pan­nonius Múzeum régészeti osz­tályának vezetője és dr. Dra- veczky Balázs, n kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgató- helyettese rendezték. A kiállí­tott tárgyanyag tematikus el­rendezésben nemcsak a megye régészeti múltjának emlékeit, az utóbbi tíz év legértéke­sebb és legérdekesebb leleteit mutatja be, hanem kiemelten szemlélteti a Siófokról és kör­nyékéről előkerült tárgyi em­lékeket is. Az utóbbiak feltá­rásában nagy segítséget adott Szmetana Géza, a siófoki 2-es számú Általános Iskola igaz­gatója, aki néhány éve a bala- tonszéplaki bronzkori temetőre hívta fel az illetékesek figyel­mét. Látható a kiállításon a Pillér Dezső által gyűjtött és feltárt hatalmas éremlelet is. A megnyitón megjelent vá­rosi vezetők, érdeklődők lát­hatták a középső kőkori bőr­kulacsot utánozó kerámia ku­lacsot, Árpád-kori fegyvereket, törökkori jatagánokat, sőt a múzeum két érdekes régészeti leletét, a két somogyi haran­got is. A jól sikerült berende­zés Csiszár Elek és Segesdy Katalin képzőművészek ízlését dicséri. Megkérdeztük dr. Dravecz- ky Balázst, meddig láthatja ezt a kiállítást a közönség, illetve láthatják-e a Siófokra érkező üdülők is. — A kiállítás a szezon kez­detéig nyitva lesz, és ezt követi közvetlenül egy másik. A Mű­velődésügyi Minisztérium ren­dezésében a nyáron ötvösmun­kákat mutatnak majd be. — Ezzel egy időben új, ál­landó jellegű kiállításra nem kerül sor? — Sajnos, a múzeumi helyi­ségek korlátozott száma, a szűk alapterület nem biztosít lehe­tőséget a nagyobb, állandó be­mutatásra. A BESZÉDES JÖZ8EF Mú­zeumban állandó jellegű víz­gazdálkodási kiállítás van, a megyét és a környék múltját illusztráló gyűjtemény. Kár azonban, hogy nincs a dél-ba­latoni fővárosban lehetőség arra, hogy méltóképpen il­lusztráljuk a balatoni halá­szat és hajózás történetét. Pe­dig az üdülővendégeket bizto­san érdekelné. T. T. \Aietn éq * héteó Lobot vetett az ég alfa, ahogy a nap utolsó sugarai eltűntek egy távoli domb mö­gött. A kamion motorja egyhan­gúan dorombolt. Egy pillan­tást vetettem a kilométer- órára: 85. A város még száz­húsz kilométerre van. Szeret­nék meginni egy kávét és vagy egy-két órát pihenni. Lejjebb nyomtam a gázpedált. Az országút nyílegyenesen veszett el a félhomályban. Halk, majd erősödő sziréna vijjogásra riadtam. A vissza­pillantó tükörben feltűnt egy erős fényű motorkerékpár­lámpa. A hang onnan jött. Egy fejvadász! összeszorult a szívem. Las­san, nagyon óvatosan eresz­tettem vissza a gázpedált. 105 — 103 — 97... De hál ez most már úgy sem segít, keseredett el a szám íze. Ha ugyan erről van szó. Nézzük csak! Menetlevél rendben lámpák rendben... De a fék az istenit... Na nem, én ezt nem csiná­lom tovább! Nyolc év, elég volt. Visszamegyek a műhely­be szerelni vagy átmegyek a taxihoz. Igaz, az is autó. De hát mit csináljak, ha semmi máshoz nem értek? Minden mindegy — elkese­redéssel kanyarodok a pad kára. Gyere csak, teljesítsd a kötelességed! A motoros elémfarol. Már nem siet, hiszen megvan az áldozat. Legalább is látszólag. Nyugodtan ülök a volán mö­gött. Ö komótos mozdulatokkal leállítja a motort, leszáll, oda­jön hozzám, kezében táska. Int, hogy nyissam ki az aj­tót, — Adjon isten! Morgok valamit. — Szép esténk van... Neked. — Hova megy? Nyúlok a menetlevél után. — Hagyja csak. Külföld? — Görögország. — Görögország ... Hej, de szép életük van maguknak! Látja, én is mindig nagyon szerettem volna utazni... A tengerparton járt már? — Marseilles, Amsterdam, Odessza.-, — Mondja! Igaz az, hogy már száz kilométerről is le­het érezni a tenger szagát? Solt útikönyvem van, ott ol­vastam valahol —• és halkan elneveti magát. — Tudja, én most a legszívesebben felül­nék maga melle, aztán 120- szal irány Athén.. . Pedzi már. — De hát ez nem megy. Majd a fiam. Azt majd egy ilyen kamionra ültetem, aztán ha hazajött, összeülünk ott­hon, elővesszük a térképet, és ahogy ő mondja, hol járt, mit látott, én követem a térké­pen. És akkor én is utazom ... Na, de ne haragudjon, hogy itt feltartom magát! Biztosan siet, és hát tulajdonképpen nem is azért állítottam meg magát, hogy itt elfecsegjem az időt. Kinyitotta a táskáját, és ki­vett belőle egy termoszt. — Ma született a fiam, tud­ja, a leendő kamionpilóta, és hát, ha meg nem sérteném, igyon velem egy korty kávét a fiam egészségére ... Aztá.n igazítsa meg sürgősen a hát­só lámpáját, mert nem ég... Nagyon jó, nagyon erős, na­gyon forró kávé volt. Lámpám fényében az or­szágút, mint ezüst nyíl muta­tott Görögország felé... Deák Gusztáv 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom