Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

KRESZ -teszt NÉGY VÁLASZBÓL EGY fi JÓ Strapabíró Skodák — Tanulnak az oktatók m ■i 5 T * -•*' JH autós : Iskola MKOlliliOLSinNIHTiZET m Próbavizsga diával — — Erősen benyomni a kup­lungot! Lassan a gázt, lassan, lassan ... Ugye, mondtam, hogy óvatosabban! Ugrálunk, mint egy kecske! Irányjelzés balra ... Balra, ha mondom! A tanulóvezető kapkod. Vé­leménye szerint a gépkocsit akkor sem lehetne az oktató szájaíze szerint vezetni, ha annyi keze volna, mint Síva istennőnek. Az ugráló gépkocsi láttán a profi vezetők ped;g csak intenek: »Mazsola vagy még az sem. És ilyeneket be­engednek a forgalomba ...« Bizony be. Bármennyire reszket a kéz és a láb, a tanu­lóvezetőnek a forgalomban a helye. Ez is hozzátartozik ah­hoz az új rendszerű oktatás­hoz, amelynek egyik formájá­ról már hírt adtak a lapok. Tesztvizsgát vezetnek be KRESZ-ből, és később műsza­kiból is. — Mit jelent ez? — kérdez tűk meg Szent gr óti Bélát, a megyei Autóközlekedési Tan­intézet vezetőjét. — Huszonöt kérdésből álló viszgalapokat kapnak a vizs gázók, kérdésenként négy vá­lasszal. A négyből csak egy a jó, s ezt kell eltalálniuk. A vá­laszokat összesítik, és ha a mi­nimális pontszám alatt marad kénytelen újra foglalkozni a közlekedésrendészeti szabá­lyokkal. Ez a módszer gyors — műanyag sablonokkal azon­nal megállapítható, hogy hol tévedett —, és kizárja a szub­jektivitást is. Száz főt lehet így egyszerre levizsgáztatni. — Gondolom, ehhez tante­rem is kellene? — Pontosan. Egy-egy tanfo lyamon 60—70 ember zsúfoló­dik össze a padokban és az asztalok mellett. Így ami az oktatás tantermi körülményeit illeti, bizony érheti szó a ház elejét... A tanterem hátsó falára fe­hér vetítőfelületet festettek. Ez is mutatja, hogy igyekeznek egyre korszerűbb eszközöl xkel is módszerekkel bemutatni r tópkocsivezetés fortélyait Izentgróti Béla a szekrénybe' dobozt vesz elő: automata dia vetítőt. Betölti, leoltjuk az irodábar a villanyt, s a szekrény ajta­ján egymás után jelennek meg színes diaképeken a táblák, r kereszteződések, a »rázós« for ’almi helyzetek. — A vetítőhöz száz diát kaptunk, amivel a magánvizs­gázók jobb felkészültségét sze­retnénk segíteni. Négyórás próbavizsgát tartunk számuk­ra, Később a tanfolyamokon is használják majd. Ez már valóban egy lépés előre. De mi lesz később? A negyedik ötéves terv három- százezer személygépkocsijába ugyanennyi vezető is kell. A jelenlegi állapotok között pe- dik nehezen képzelhető el, hogy ki tudják képezni a sok­sok új »mazsolát«. — A KPM negyedik ötéves tervében hatvanmillió forintot szán a vidéki tanintézetei: korszerűsítésére. Itt, Kaposvá­ron egy kétszintes, nyolc-tíz tantermes épületet szeretnénk Spíteni. A városi tanács idáig s megértést tanúsított igé­nyeink iránt, — Hány oktatójuk van? — Összesen harmincöt, és mellékfoglalkozású! — Hány gépkocsira? — Tizenhárom személyre éc .úgy teherre. — Milyen személygépkocsi :on tanulhatunk? — Moszkvics, Skoda 1000-es Trabant, Skoda Octavia és Ré­mült. Várunk Folski Fiatot is — Milyenek a vizsgaered ’.lények? — Elméletből jobbak, mini gyakorlatból. Általában a vizs­gázók egynegyede fizeti be a pótvizsga díját. — Mennyi a gondjuk a gép­kocsik javításával? — Rengeteg. Nagy igénybe­vételnek vannak kitéve a ko­csik, kevés az alkatrész; sok sebességváltót és tengelykap­csolót kell javíttatnunk. Ér­dekes: amíg a Moszkvicsokat Trabantokat gyakrabban kel' cseréltetni, addig az ezres Skoda olyan strapabíró, hogy száz-százhatvanezer kilométert is elfut nagyobb javítás nél­kül. Az egyik oktató lép be az irodába, s megkérdezi, hétfőn hánykor indulnak. — Hová? — A gépkocsivezetés oktatá­sában is történt egy s más. Tudományos módszereket ve­zettek be, az oktatókat is vizs gáztatják. Hétfőn tizenhata’ indultunk útnak Veszprémb továbbképzésre. Fotóriporterünk közben ellá­togatott a rutinpályára, ahol a megközelítési próbákat végzik a tanulók. A járdaszegélynél úgy kell megállni, hogy a ke- rék és a járda közti távolság ne legyen több harminc centi­méternél. Persze, meg kell ta­nulni a parkolóhelyre való be­állást és a »saroktol atás«-t is Az oktatóknak — Németh De­zsőnek, Horváth Kornélnak Bornemissza Lajosnak, Balaj sza Józsefnek és a többieknél — nem éppen irigylésre méltc’ a helyzetük. Az udvariassá" még akkor is kötelező szá­mukra, amikor egy kicsit ne­hezen tanul a páciens ... — Kik a jobb »úrvezető«: s lök vagy a férfiak? — Vezetési készségük kö­pött nincs különösebb eltérés, isupán annyi, hogy a nők ala­kosabbak és szorgalmasabbak Kevesebben buknak meg a hölgyek közül, mivel ők szü­letésük óta óvatosak ... Saly Géza Parkolni tanulnak a rutinpályán. leskó LÁSZLÓ == VE BENVÚJTJA A SZÁMLÁT 3. — Azonnal értesíteni kell a rendőrséget! — kiáltott Ta­kács Géza, és indult ki a szo­bából a telefonhoz. A többiek határozatlanul álldogáltak. Az orvos közlése mintha fejbe kólintotta volna őket. Vé tétován, látszólag cél nél­kül hordozta körül szemét a szoba berendezésein. A végső fintorba torzult ar­cú öregasszony ágya mellett éjjeliszekrény állt. A szoba jobb oldalán nagy, nehéz dió- faszekrény. Az ággyal szem­közti falon, az ajtó melleit vízcsap, fölötte tükör. A tükör alatti kis polcon néhány pipe­reholmi. Vé meglátta saját arcát a tükörben. Töprengő kifejezés ült rajta, mintha eszével ellen­tétben egy hang a belsejében azt mondta volna: »Gyilkos lenne közöttünk? Ez lehetet­lenség !« És akkor valamit észrevett a csap alatti mosdókagyló és a fal közé szorulva. Óvatosan, hogy senki se vegye észre, mu­tatóujjával kiemelte onnan, és zsebrevágta. Aztán közelebb lépett az ágyhoz. Az öregasszony ősz haja szétterült a párnán, és a kis­párnának csak egy részét en­gedte látni. De azon a részen Vé mintha megpillantott vol­na valami rendellenest. Lesújtottan a látottaktól, új­ra az asztalok mellé ültek. En­ni már senki sem tudott. — Az mondta a telefonba a körzeti megbízott, hogy idejön valaki — közölte színtelen hangon Takács Géza. Hallgattak. »Most küzd meg mindenki azzal a gondolattal, hogy az éjjel gyilkosság történt« — gondolta Vé. — »Csak egy em­bernek nincsen ilyesmi az eszében. És ez a gyilkos, ö ta­lán azon töpreng, hogy min­dent helyesen csinált-e. De minden bűntettnél valahol a háttérben ott röhög a közve­tett bűnjel. Csak meg kell hal­lani a röhögést.« Vé úgy vélte, hogy ő hallja is. A közvetett bűnjel halk, de velőig gonosz hangja a zsebé­ből csilingel. Figyelte a többieket. Egy mozdulat kell csak. egyetlen apró, tétova mozdulat, amely mindent elárulhat a 6-os szo­ba éjjeli látogatójáról! Leplet ránt le. Csak egy kicsi, alig észreve­hető mozdulat. És ezt a mozdulatot két em­bertől várhatta. Vajon melyik teszi majd meg? Fél óra telhetett el dermedt csendben. Amikor halkan, diszkrét pengéssel adta tudtukra a fali­óra, hogy kilencre jár, nyílott a bejárati ajtó. Karcsú, magas, civilruhás fiatalember lépett be. Dús fekete haja nem tűrt 0 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. december 17. Új kőolajfinomító épül a Tisza partján Magyarországon 1976-tól annyi kőolajtermékre lesz szükség, amennyit a jelenleg működő és építés alatt levő fi­nomítók nem tudnak előállíta­ni. Ezért a Gazdasági Bizott­ság úgy döntött, hogy a Tisza mellett, Leninvárosban, Tiszai Kőolajipari Vállalat (TKV) né­ven új finomítót kell építeni. Miért nem a Drávánál? Az elhatározást széles körű vizsgálat előzte meg. Hosszabb ideig kérdéses volt az új léte­sítmény helye. A tervező vál­lalatok telepítési tanulmányo­kat, vázlatokat készítettek, többek között a Dunára és a Drávára vonatkozóan is. An­nak, hogy mégis a Tisza mel lett döntöttek, mindenekelőtt az az oka, hogy a finomító mű ködöséhez Leninváros körzeté ben lehet megteremteni a legkedvezőbb feltételeket. Eb­ben a térségben halad a Ba­rátság II. távvezeték, amely 1980-ban már 10 millió tonna kőolajat szállít hazánknak a Szovjetunióból. Ez látja el alapanyaggal a Tiszai Kőolaj­ipari Vállalatot is. A finomító vízigényét a Tisza teljesen ki tudja elégíteni. Leninváros környékén helyezkedik el két olyan üzem is — a Tiszai Ve­gyi Kombinát és a hőerőmű —, amellyel a TKV-nak szoros kapcsolata lesz. Az erőmű gőz­energiát ad a finomítónak, cse­rébe a kedvező gazdasági fel­tételek mellett szállított fűtő­anyagért. A Tiszai Vegyi Kom­binát olefinkémiai üzemét ugyancsak a TKV fogja el­látni petrolkémiai alapanyag­gal. Nyolcmillió tonna évenként A finomítók világszerte a motorbenzin minőségének szá­mottevő javítására töreksze­nek. Amikor a Tiszai Kőolaj­ipari Vállalat megkezdi a ter­melést, már a szocialista álla­mokban gyártott gépkocsik is minimum 92 oktánszámú ben­zint igényelnek. Emelkednek a Diesel-motorhajtó anyaggal, a gázolajjal és a lakásokban használt fűtőanyaggal szemben támasztott minőségi követel­mények is. A tiszai olajfino­mítónak az említett két ter­mékkel kell előmozdítani a közlekedési (dieselesítési) program megvalósítását, a la­kások megfelelő fűtését, a le­vegő szennyezettségének csök­kentését. Mindez igen korsze rű finomító felépítését kívánja meg. A jelek szerint az éven ként kezdetben 1, később nyolc­millió tonna kőolajat feldol­gozó TKV (a Barátság Il-n ér­kező olaj mennyisége is foko­zatosan nő) mindenben meg­felel a magas mércének. Tulajdonképpen a feldolgo­zó három fő részből áll: az igazgatási blokkból, a techno­lógiai üzemből és a vasúti töl- tő-lefejtő-tároló telepből. A technológiai részben négy kombinált üzem — több mint tíz egymással összefüggő üzem­egység — működik. A tároló­telepen fogadják a Szovjet­unióból érkező olajat, keverik a késztermékeket. Az OLAJ­TERV tervezői figyelembe vet­ték a külföldön bevált gya­korlatot. Főként a biztonság, a tartályok ellenállóképessége, tűzvédelme állította őket nagy feladat elé. Beleillik terveinkbe A tiszai finomító 6 ütemben épül fel. A most elkészült be­ruházási javaslat szerint a több mint tízmilliárd forintba ÉGETT a tűz a katlan alatt. A cefre fortyogott a kétfalú, vízfürdős üstben. A csövön a szeszmérő órán keresztül cse­pegett az 52 fokos pálinka. Igazi hangulata van egy ilyen főzdének. Az épület előtt cefrés hordók, kádak, rajta a kifőzéshez szükséges tűzifa. És bent a főzdében? A pá­linkafőző mester, a cefre, a leendő pálinka tulajdonosa meg az a főzető, aki követke­ző a sorban. Az asztalon hazai elemózsia. Disznótoros, sült vagy rátott csirke, kacsa, bor. Vendég mindig akad. Leg­többször arról érdeklődnek, hogy mikor kerülnek sorra. És közben folyik a szó, a mese. Igaz és meg nem tör­tént események a pálinkáról, s arról, hogy milyen nagy mun­ka volt összegyűjteni a cefré­nek valót. Történetek, plety­kák, ismerősökről és idegenek­ről, és közben telik a fonott korsó. A napokban betértem az igali szeszfőzdébe. Nagy János. a »főzdés« 1951 óta vigyázza a kedvelt ital cseppjeit. Koráb­ban Büssüben, 1963 óta Igái­ban. Tudását elismerik, az ügyfelei szeretik. A környék gyümölcstermelői szívesen hoz­zák a cefrét Igalba, Patalom­tól Bonnyáig, Gadácstól Szent- gáloskérig. Egy-egy hónap ki­kerülő feldolgozóüzem először 1977-ben szolgáltat kőolajipari terméket. Teljesen 1982-re ké­szül el. A TKV építésével olyan be­ruházás valósul meg, amely beleillik a népgazdaság fej­lesztésének távlati tervébe, összhangban van a vegyipar petrolkémiai alapanyagellátási koncepciójával. Láncszeme an­nak a programnak, amelyet a IV. ötéves terv irányelveiben pártunk így sommázott: »Az iparfejlesztésben koncentrálni kell az eszközöket az előző idő­szakban megkezdett és a táv­lati gazdaságfejlesztési cél­jainkkal összhangban levő kö­vetkező fő strukturális célok megvalósítására: az energeti­kai struktúra korszerűsítésé­nek folytatására, a földgáz­program megvalósítására, a szénhidrogének felhasználásá- rak gyors ütemű elterjesztése­re.« hagyással egész éven át ropog a tűz a főzde kazánja alatt. Ez évben már 6 000 hektoliter fok csepegett a korsókba, üvegek­be, ami dupla liternek felel meg. Nagy Jánosnak hiánya még soha nem volt. A főzdében tett látogatásom során ismerkedtem össze Szap­panos bácsival, aki ez évben már másodszor »üzletfele« a főzdének. Ügy fogadott, mint­ha a tulajdon házába léptem volna be legkedvesebb vendé­geként. »Hoztam egy kis disz­nótorost« — monta, és már fa­latoztunk is. — »Tudja nem véletlen ám, hogy már má­sodszor vagyok itt. Ezer négy­szögölön szőlőm, gyümölcsösöm van. Kétszáz szilvafám van. De sokszor le kellett hajol­nom, amíg összeszedtem a fák alatt a gyümölcsöt! Segítség is kellett hozzá. Vannak más fáim is, és a törköly, a seprő is ad valamit. Én úgy gondo­lom megéri összeszedni és ki­főzetni a gyümölcsöt. 39 fo­rintért kapom meg a kész pá­linka literjét és 70 forintért találok rá gazdát. Az idén is több mint 200 litert viszek ha­za.« ELVÁLTUNK. »Ha Gadács- ban jár, szívesen látom.« Barátság, kedvesség, roman­tika — pálinkafőzés. Dévai Zoltán Divat Cefre fortyog az üstben A szeszfőzde vendége voltam kalapot. Kis Jávor-bajusza ko­mollyá tette arcvonásait. ( — Vámos hadnagy vagyokJ — mondta a társalgó középé-f re érve, hogy ne kelljen min-* denkinek külön bemutatkoz- * ( nia. — Melyik szobában tör-\ tént az eset? 't Gál János bácsi állt fel. f Az eltelt fél óra alatt mint-' ha éveket öregedett volna. Gömyedten lépett a hadnagv mellé. — Ilyenre még nem volt példa, kérem. Ebben a házban még senkit... — mormogta \ zavaros szemmel. — Istenem J micsoda szégyen! i — Kérem, nem kell bejön i ni! — mondta neki Vámos fő# hadnagy. — Van önök közötti orvos? f Erdős doktor kelt fel a szék- # ről. (* — Megvizsgálta már a halót- 4 tat? — kérdezte még az ajtón# kívül Vámos. f — Csak a halál beálltát i1 konstatáltam — mondta hal -I* kan az orvos. f — Járt még valaki önön ki f vül a szobában? < — Mindenki — szólt oda a< hadnagynak Bognár úr. — Azt.f hiszem, kivétel nélkül min-J denki. (Folytatjuk.) Nagy gond az ajándékozás Egy nőnek mindig vannak ha­tározott kívánságai, egy férfi­nak kevésbé. Így hát marad a zsebkendő, a zokni vagy az ing. Dömötör Jánossal, a Somogy megyei Iparcikk-kiskereske­delmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetőjével beszélget tem a szintetikus ingekről. — A nyloning rövid idő alatt elterjedt az egész vilá­gé'. Da egészségügyi okokból — például a kényes bőrűek nem tudják viselni —, mind­jobban keresik a természetes alapanyagokat, melyeknek tar tósságát a polyészter növeli. — Milyen előnyei vannak e nylonnal szemben? — Vékonyabb és fehérebb, mint a nylon, ami idővel meg­sárgul. A legtöbb férfi külör tart egy úgynevezett »ünnep lős inget« is, és a szintetikus anyagú erre a célra nagyon megfelel. Előállítási költsége pedig olcsóbb a nylonénál, kö­rülbelül 30 százalékkal. — Hátrányai? — Ki kell vasalni, bár a test melegétől is kisimul. És nem lehet 35—40 fokosnál me­legebb a vasaló, ez minden r használati utasításban szere­pel, a mosással együtt. — Ügy hallottam, elnevez­ték »piszoktaszítónak« is. Miért? — A nylon magába szívta a piszkot, a szintetikus ing már kevésbé. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem pisz­kolódik. Ha kétnapos útra megy valaki, akkor elég egy ng. A követelménynek legjob­ban a holland alapanyag felel meg. (Ugyanis spanyol, olasz, holland méterárukban hozzák be az országba, és a hazai fe- héreműgyárak csak elkészítik.) — A vásárlóközönség szere- ti-e? Ezt már Szimon István- nétól, a férfifehérnemű-bolt üzletvezető-helyettesétől kér­deztem. — Ezt lemérni csak az utób­bi hónapokban lehet, mert nyáron ilyen inget nem na­gyon hordanak. A nylon meg­tilt, azaz »betört a piacra« a szintetikus ing. Meg is mutatta a készletet, izaz: inkább csak a készlet egy részét. Egy vevő véleménye: — Annyiféle ing van, hogy az ember nem is tudja, milyet vegyen. Sz. A_

Next

/
Oldalképek
Tartalom