Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-06 / 261. szám

HÁROM HÉT AZ NDK-BAN Klarinéttal a világ hörül Mire ez az írás megjelenik, 6 már messze jár. Valahol lent Dél-Amerikában a rumba tü­zes ritmusához szokott hallga­tóságot szórakoztatja és vezeti be a magyar népzene csodála­tos világába. Darvas András, a Budapest Művészegyüttes kla­rinétosa alig két hónapja fog­lalta el helyét a 13 tagú zene­karban. Több, vérmes remé­nyekkel induló pályázó közül őt választották. Nem volt könnyű. — őszintén megvallom: fél­tem a felvételitől. Időben nem volt sok, alig tizenhat perc, de ezalatt mindent »hozni« kel­lett, amit ezen a pályán nyúj­tani lehet. S azóta nincs megállás. Az együttes tizenöt éves, világhír­névre tett szert, és ez a múlt őt is kötelezi. Még ide, Kapos­várra hazalátogatni is alig van ideje. Egy-egy napra leszalad, de másnap már rohan vissza, mert a próbákat szigorúan ve­szik. De hol is kezdődött? — Hogy mi vezetett erre a pályára? Ha pontosan akarom kifejezni magam: a kényszer. Kétkedő arcom láttán moso­lyogni kezd. — Édesapámnak, mint min­den prímásnak, a hegedű volt az istene. Az ő jóvoltából szin­te előbb tanultam meg a négy húron játszani, mint olvasni. Hatéves koromban már külön kis hangszerem volt, és apám addig nem engedett ki az ud­varra, míg nem gyakoroltam, így aztán, ha akartam, ha nem, hegedültem. Később, mi­kor szinte észrevétlenül meg­szerettem a zenét, áttértem a klarinétra és a szakszofonra. Ekkor már tizenhat éves vol­tam, és a bátyám nyomdokán jártam. Ö is zenész, Kállai Kis Ernő mellett 6 a másik pél­daképem. Ilyen családban könnyű a zenét szeretni. így aztán útja törvényszerűen a Zeneművé­szeti Főiskolára vezetett. Egy évet elvégzett, de kellett a pénz, és kénytelen volt elmen­ni a vendéglátóiparba. S az idén jött ez a lehetőség. A sok jelentkező közül neki sikerült. — Délelőtt három-négy óra kötelező próba, együtt a töb­biekkel. Aztán ebéd, egy kis olvasás, mozi és az egyéni gyakorlás. Ez fontos, mert nincs megállás. Egy-egy ilyen állásért nagy harc folyik, s ha az ember nem fejlődik, köny- nyen lemarad, és kénytelen átadni a helyét másnak. Egy évben százhúsz hazai fellépés van, és emellett bőven akad külföldi meghívás is, mint pél­dául most ez a dél-amerikai turné. Peru, Venezuela, Co­lumbia, Chile nagyobb váro­saiban, majd visszafelé Párizs­ban lépünk fel egy-egy alka­lommal. Gy. A. Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma A FOLYÓIRAT vezércikke a kommunista és munkáspár­tok 1960. évi értekezletének 10. évfordulóját méltatja. Megállapítja, hogy a tanács­kozás a háború utáni idők­nek egyik olyan kommunista fóruma volt, amely az utóbbi évtized bonyolult viszonyai között gazdag eszmei útmu­tatással szolgált a munkás­pártoknak, és komoly hatást gyakorolt a világ fejlődé­sére. J úri} Zsukov, a Pravda szemleírója Európa sorsa című cikkében áttekintik az európai biztonság és együttműködés megteremtéséért folytatott harc útját az 1967-ben Karlovy Varyban elfogadott nyilatko­zat óta. Miroslav Moc, a Csehszlovák KP KB titkárságának tagja, a Rudé Právo főszerkesztője Csehszlovákiában felszámolják a válságot címmel részletes elemzést nyújt a CSKP politi­kájáról, 1968 januárjától nap­jainkig, és beszámol a konszo­lidáció sikereiről politikai, gazdasági és ideológiai terüle­ten. André Vieuguet, a Francia KP Politikai Bizottságának tagja A demokratikus centra­lizmus és a párton belüli de­mokrácia fejlődése című cikké­ben a demokratikus centraliz­mus elvének alkalmazását kö­veti nyomon a megalapítá­sának 50. évfordulóját ünnep- liő francia pártban. Hadseregek a nép ellen — hadseregek a néppel című írá­sában Jan Prazsky azt a jelen­séget vizsgálja, hogy az elmúlt évtizedben több mint 30 kato­nai államcsíny zajlott le a vi­lágon. Közli a folyóirat Domenger és Letnyev A pártok és a de­mokrácia problémái a trópusi Afrika országaiban című cik­két, s Jupp Angenfort A neo­náci ideológia az NSZK-ban reális veszély című írását. Hegel születésének 200. év­fordulóját Manfred Buhr né­met (NDK) filozófus méltatja (Hegel és a marxista filozófia). O. Boriszov A japán hadigé­pezet szétzúzásának történelmi jelentősége című írásában a 25 évvel ezelőtti katonai, politi­kai, diplomáciai tények felso­rakoztatásával szállt vitába a történelemhamisítókkal, akik kisebbíteni igyekeznek a szov­jet fegyveres erők távol-keleti győzelmét. A folyóirat elemző cikkeket közöl még az argentínai, az angol, az ír és a guatemalai kommunista párt életéről. Be- számolók^plvashatók a mun­kásmozgalom, a .békeharc kü­lönböző frontjairól. A KÖNYVISMERTETÉSEK rovatban részletes tájékoztatót olvashatunk L, I. Brezsnyev A lenini úton című kétkötetes munkájáról. (Magyar kiadása a jövő év elején lát napvilágot.) Megalakult a Szabadtéri Múzeumok Országos Tanácsa A néprajztudomány, a mű­emlékvédelem és a népi építő­művészet kiváló szakemberei­nek, az állami és társadalmi szervezetek képviselőinek részvételével tegnap a Műve­lődésügyi Minisztériumban megalakult a Szabadtéri Mú­zeumok Országos Tanácsa. Er­dei Ferenc akadémikus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkára elnöki megnyitójá­ban hangsúlyozta: a tanácsra hárul az a feladat, hogy segít­se, támogassa a magyar népi Beszélgetés a mozgólépcsőn Vörösköy János lt4 fekete mécs ka I visszatér 3. \z őrnagy, alighogy helyé­tette a kagylót, kocsit kért, egy rendőrfőhadnagy kísé- .ében elindult a szerencsét- iség színhelye felé. A veszp- ni utcákon már égtek a npák, a Város békés és nyú­lt volt, tele sétáló diákok- 1. Beke a kocsi ablakából >morú pillantást vetett egy íyképüzlet kirakatára, ahol cüvői képek csillogtak. Hol- p Jutka képe is ott lesz már egvik körmendi Fényszöv •akatában. De ő már újra szolgálatban lt! A.z erdő sötétjében baljós yányt nyújtott a romos tu­ristaház. A villanyvezetéket még nem hozták rendbe, a kantinból petróleum lámpás pislákolt, mint egy kísértet-fo- gadó ablakából. A teraszra kanyarodó kocsi reflektora be­világított a széttépett falú há­lóterembe, fénye a fekete macska tetemére hullott. A Vadgalamb gyászos és elátko­zott hely benyomását keltette; az egyetlen derűs színfolt a kék Wartburg volt, amely szemlátomást sértetlenül vá­rakozott az őrnagyra. A kivezényelt rendőrök pa­rancsnoka jelentette, hogy a délután folyamán semmi gya­núsat nem észleltek: a ház körül idegen személy nem tűnt fel. Beke bemént a kantinba: mindenekelőtt az idős házas­párral akart 'beszélni. Csak a férfit meg a fiát találta ott. — A feleségem még mindig rosszul van, a kislányom apai­ja, de azért ide hívhatom őket... Tetszik tudni, a bor­zasztó ijedtség! Micsoda ször­nyű eset! Hogy is fordulhat elő ilyesmi, kérem, amikor béke van? Az őrnagy felelhetett volna, de ő nem felvilágosító előadást akart tartani, hanem informá­ciót szerezni. — Reggel úgy láttam, hogy sok vendéget vártak... — Meg is érkeztek, kérem. építészet, emlékeinek, értékei­nek megőrzését. Major Máté akadémikus a szentendrei szabadtéri népraj­zi múzeum település-történeti, építészeti-történeti és néprajzi alapelveit ismertette. A szent­endrei szabadtéri néprajzi mú­zeum mintegy 80 hektáron te­rül majd el. A változatos, dombos és sík táj nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy a különböző tájegységek épít­ményeit az eredetihez hasonló vagy azt megközelítő környe­zetben helyezzék el. Igaz, hogy elkésve, mert a he­lyi autóbuszjárat, amellyel jöt­tek, defektet kapott. Ez volt a szerencséjük, ezért maradtak életben. Különben ... —• Kik lettek volna? Már­mint a vendégek... — Harminc diáklány, csupa tizenöt éves kislány. Gimna­zisták, a tanárnőjük már jó előre lefoglalta a hálótermet. Úgy volt, hogy nyolc óra után érkeznek, s mindjárt lepakol­nak, elfoglalják a termet, az­tán meguzsonnáznak, és túrá­ra indulnak. Az apáca szerint, aki velük jött, mindent percre kiszámítottak... — Apáca? — No, persze ne tessék iga­zi apácára gondolni, az illető már a rend feloszlatása óta tanít. Azt mondta: lám, a jó isten megoltalmazott ben­nünket! Kérdem: nem a defekt inkább? Ó, azt mondja, a de­fekt. a jó istennek köszönhető. Bevallotta, hogy valaha apáca volt és ma is hívő. Ehhez, ugyebár joga van, kérem? — Természetesen — mond­ta Beke. — Tessék csak elképzelni, milyen szörnyű szerencsétlen- lenség lett volna! Talán vala­mennyien meghalnak! Harminc ártatlan gyerek. Egy egész osztály. Az ember már a ka­tasztrófa gondolatától is rosz- szul lesz. Pedig mindez kevés Sétáló, nézelődő ka­tonáink egyik csoportjával ta­lálkoztunk Cottbus belvárosá­ban. Tetszett nekik a város. — Mintha Budapesten a Vá­ci utcában járnék. — A Liebknecht strassén lé­vő hatalmas áruházból leg­alább egy nálunk is elkelne minden megyei székhelyein. Valóban, ennek a megyei székhelynek fővárosi színvo­nalú az üzleti negyede. S kü­lönösen elmondható ez a ha­talmas áruházról, amelynek különböző szintjeire mozgó­lépcső szállítja le és fel a vá­sárlók ezreit Itt ütköztem ösz- sze — egy kicsit elbámultam a rengeteg látnivalón — két fiatalemberrel. — Bocsánat! — mondtuk szinte egyszerre, s mindhár­man magyarul. így derült ki, hogy az NDK-ban dolgozó ha­zámfiáival hozott össze a vé­letlen. — Mütter Péter vagyok, a győri Kisalföld Gépgyárban dolgoztam műszerészként Egyébként is győri lakos va­gyok, a barátommal, a csornai Völgyesi Szaniszlóval együtt Három éve jöttünk ide Cott- busba, az itteni textilgyárba munkára. Mindketten alkalmai tolmá­csainkká szegődtek, és így az ő társaságukban ismerked­tünk a várossal, amely napok óta készülődött, hogy méltóan fogadja a Fegyverbarátság gyakorlat ünnepélyes megnyi­tására érkező díszegységeket. Fényárban úszott a város, amikor sor került az ünnepségre. Egymás mellett sorakoztak a hét szocialista nemzet katonái, s aztán sor­rendben felhangzott minden ország nemzeti himnusza. A város különböző pontjain fényszórók gyulladtak ki, és sugárnyalábjaik a főtér fölött ölelkeztek össze. Hirtelen fegyverek robaja hallatszott, s fenn a magasban szikrázó, csillogó, káprázó tűzijáték lát­ványa kötötte le az ünneplők figyelmét A sötét égből — fényszórók és a tűzijáték fé­nyétől megvilágítva — apró ernyőkön vörös és nemzetiszí­nű zászlók ereszkedtek a föld­re. Virágeső hullott a hét nem­zet katonafiaira, akik különbö­ző nyelven, de egyforma érzés­sel és elhatározással mondták a fogadalom szövegét, meg­ígérve, hogy mindent elkövet­nek a gyakorlat sikeres végre- hatásáért, a Varsói Szerződés csapatainak testvéri, baráti kapcsolatának, együttműködé­sének elmélyítéséért. Itt, e városban találkoztam Gyenis László szakaszvezető­vel és társaival is. Parancsno­kuk jutalomkirándulásra, vá­rosnézésre engedte őket. Ezt a gyakorlat előkészítése érdeké­ben végzett kiváló munkájuk­kal érdemelték ki. Kívülük is szinte minden ka­tonáról azt kell elmondani: lel­kiismeretesen kötelességüknek tekintették, hogy példásan helytálljanak, s ezzel növel­jék népünk és néphadseregünk tekintélyét. Ezzel az elhatáro­zással indult útnak a balaton- szabadi Vincze Imre őrvezető és a nagyatádi Tigyi Ferenc főtörzsőrmester is. — Mindent elkövetünk, hogy a gyakorlaton kiváló ered­ményt érjünk el — ígérte meg Jakab Lajos, aki szakaszával már kétszer nyerte el a kiváló címet, az idén A néphadsereg kiváló katonája jelvénnyel tüntették ki,. s most a fegy­veres erők napján léptették elő szakaszvezetővé. Katonáink komolyan vették szavukat, s ezt a gya­korlatra való készülődés első pillanatától kezdve bizonyítot­ták. Ezt lehetett tapasztalná utazás közben, és a táborhely­re érkezés első percétől is. Majsa Imre tizedes volt a* első, aki kiváló munkájáért táborparancsnoki dicséretben részesült, s Kertész Imre ugyancsak az első, akit a tá­borban előléptettek. Egy csil­lagja mellé még egyet szerzett kiváló munkájával. Szalai László (Folytatjuk.) Szolgálat közben a taxisofőr is hivatalos személy Elítélték a gépkocsivezető támadóit Utánam, gazfickók! — A fiú vasdarabot keresett — Féltek, hogy felrobban a kocsi »Ma engem ütnek le, holnap téged« — mondta a tárgyalás szünetében munkatársának egy taxisofőr. Ez a borúlátás túlzott. Sokkal kedvezőbb a közbiztonság, mintsem indo­kolt lenne a kijelentése. A közelmúlt egyik emléke­zetes bűntette azonban foko­zott éberségre int Balogh Imre tizennyolc éves bonnyai segédmunkás, B. Sán­dor tizenhat éves bonnyai fog­lalkozás nélküli és H. János — a bűncselekmény elköveté­sekor még fiatalkorú oldi segédmunkás augusztus elején elhatározta, hogy személygép- 0 kocsit szerez. híján megtörtént. És nyomá-í Ügy határoztak, hogy a ló­ban a szülők kétségbeesése, or~#pott kocsival Pécsre hajtanak, szágos felzúdulás... f útközben pedig kifosztanak — Mikor érkeztek ide? t egy-két üzletet. Augusztus 12­— Éél órával a szerencsét-f én este találkoztak a kapos- lenség után. S persze, rögtön fvári vasútállomáson, aztán visszafordultak. Most már biz-f megnézték az Utánam, gazfic- tosan otthon vannak, épen, J kok! című filmet. Az előadás egészségesen. Egyedül ön sé-\ alatt megszületett a végső rült meg. No meg a ház. Nagy^ döntés: még aznap »felhäjta- szó. hogy ennyivel megúsz-J nak<< egy autót. tűk... — Nagy! — mondta meg­győződéssel az őrnagy. Kezet fogott a gondnokkal, jobbulást kívánt a feleségének, aztán a főhadnagytól is elbúcsúzott. Kocsiba szállt, nem kímélte a Wartburgját, a maximális se­bességgel hajtott. A város felé, ahonnan az is­kolások érkeztek. H. János ötlete volt, hogy fogadjanak taxit, és üssék le a i sofőrt. B. Sándor a vasútállo- i máson keresett egy vasdara- 1 bot, és jól elrejtette. Horváth István, a JA 39-24- 1 es rendszámú Warszawa veze- 1 tője készséggel állt a rendelke- 1 zésükre. Sántosra érve H. Já- 1 nos közölte, hogy a falu vé­gén akarnak kiszállni. Pár pil- A gimnázium igazgatója fel-f lanattal azután, hogy Horváth háborodva ült a televízió előtt, f István lefékezett, B. Sándor Csapata vesztésre állt, s a bíró £ hátulról a vasdarabbal kétszer nem adta meg a szerinte jo-* fejbeütötte. Horváth István­gns tizenegyest. * na^ azonban sikerült kimene­— Disznóság! — kiáltotta azj külnie a kocsiból, üres szobában. í Balogh Imre ült a volánhoz. Ebben a pillanatban csen-i Bár sem jogosítványa, sem gettek, s a küszöbön ott állt J vezetési gyakorlata nem volt, egy honvédtiszt. í elindította a Warszawát. Het­Beke udvariasan tisztelgett. \ ven-nyolcvan kilométeres se­„ . ___,. . é bességel haladt, s mivel nem S ajnálom mondta je-i tudta bekapcsolni a világítást. gesen Hubert igazgató —, nemi l,uu v .___, .•unwntt t udom fogadni önt. Csak kény-i^^1“^^,.^"^ szernek engedek. (Folytatjuk) ! B. Sándor megsérült ugyan, de * követni tudta két barátját, amikor azok futásnak eredtek. A tárgyaláson elmondtak: at­tól féltek, hogy felrobban a taxi. Rövid ideig bújkáltak, míg végül is egy vadász el­fogta és átadta őket a hatósá­goknak. Az ügyész bűnszövetségben elkövetett rablással vádolta a három fiatalembert, ezenkívül Balogh Imrét foglalkozás kö­rében elkövetett gondatlan ve­szélyeztetéssel, H. Jánost pedig házközösségben elkövetett lo­pással is. (A fiú a cukorgyári öltözőben egyik munkatársát lopta meg.) A Kaposvári Járásbíróság Szilvást Zoltánná dr. tanácsa mindhármukat hivatalos sze­mély elleni erőszak, jogtalan használat és súlyos testi sértés kísérlete miatt, továbbá Ba~ loghot foglalkozás körében el­követett gondatlan veszélyez­tetés és H. Jánost házközösség- ben elkövetett lopás miatt ítélte el. Szilvási Zoltánná dr. az íté­let indoklásában hangsúlyozta, hogy szolgálat közben a taxi­sofőr is hivatalos személynek számít, ezért a törvény foko­zottan védi. A három fiatal­ember csak használni és nem ellopni akarta az autót, már­pedig a rablás bűntettét csak akkor lehet megállapítani, ha a vádlottak loptak is. A két ütés nem könnyű testi sértés­nek, hanem súlyos testi sértés kísérletének minősült, mivel a vasdarab alkalmas súlyos testi sérülés okozására és az ütést egyébként is a sofőr fejér® mérték. Balogh Imrét a bíróság há­rom évi és hat hónapi szabad­ságvesztésre ítélte, s három év­re eltiltotta a közügyektől. H. János büntetése kétévi, B, Sándoré egyévi és négyhónapi szabadságvesztés. Az ügyész a vádtól eltérő minősítés miatt, valamint sú­lyosbításért, a vádlottak és vé­dőik pedig enyhítésért felleb­beztek. Pintér Dezső SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1910. november 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom