Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-19 / 271. szám
A 200 évesArany oroszlán“ Az értékek múzeumra várnak S omogy vármegye első nyilvános gyógyszertárának felállítására 1772-ben adta meg Mária Terézia az engedélyt Pyrker József apothecariusnak, akinek bécsi dispensatoriuma és taxája volt. A vármegye jóváhagyta az engedélyezést és az Eszterházy uraságtól kapott telken Kaposváron, a város Fő utcáján szép, emeletes patikaházat épített fel Pyrker 1774- befl. Pyrker gyógyszertárát — a XVIII. század szokásához híven — az erő és egészség szimbólumaként «-Arany oroszlánynak nevezték el. A gyógyszertár reáljogát 1855-ben a soproni helytartósági osztály 22113 szám alatt újból megerősítette. Az 1781. június 25-én tartott vármegyei nagygyűlés jegyzőkönyvének 34. számú bejegyzése alapján Pyrker József okleveles gyógyszerész az »-Arany oroszlányhoz címzett reál jogú gyógyszertárát 1781 évében állította fel. A gyógyszertárat Pyrker halála után örökösei Svarcz Ferencnek adták el 1827-ben. Svarcz Ferenc gyógyszertártulajdonos idejében az »Arany oroszlán« gyógyszertárban gyakornoki éveit töltötte Tóth István gyógyszeres, aki 1835- ben a Pesti Egyetemen szerezte meg »gyógyszeres« mesteri oklevelét. »Nevezetes, és tudós Svarcz paulai Ferenc gyógyszeres mester úrnak, a Német Országi Természetvizsgáló Nagy Társaság, valamint a közhasznú eseményekről nevezett Aca- démiának rendes, a Bajor Országi Fűvész és Kertmívelő Társaság levelező, úgyszintén az Észak-Németországi Túdós Gyógyszerész Egyesületnek tisztbéli tagjának«, mint főnökének ajánlja, Tóth István »Somogy Kaposvári növendék gyógyszeres« a »Higany kette- dibolatról (perieduretum hyd- rargyri) és a tiszta Kénsavas Vasatról (sulfas ferresus cum aqua)« című rövid értékelését, amelyet »oklevelének megszerzésekor a Magyar Kir. Tudományos Egyetemen a tárgyak valóságos elkészítése után, kémiai oktató helyben közönségesen elmondott Szent Iván hava 14-én 1835 esztendőben Pestben.« Ezt az előadását kis füzet alakjában Trattner Károly nyomdájában, az Urak utsza 612. sz. alatt ki is nyomtatta. Tóth István magyar nyelvű kis kémiai könyvecskéje Ferenc császár legkegyetlenebb önkényuralmának idejében jelent meg. A kis könyvecske az 1872. évben érvénybe lépett Magyar Gyógyszerkönyvet 37 évvel, s az 1867. évi kiegyezést 32 évvel előzte meg; soraiból a magyar ellenállás dacos harca jól kiérződik. Szövegében még tévedésből sem használt latin, vagy az akkoriban általánosan elterjedt német szavakat, pedig a kémiai fogalmakra és a műveletek leírására még nincsenek kiforrott meghatározások. A jódot ibló-nak, az oxigént gyuló-nak, a hidrogént savitó-nak, a kalcium iodatumot ibológyulatsavas Hamag-nak, a hydr bijodat-ot Higany kettedibolatnak nevezte professzorának, Schuster Jánosnak, az 1829-ben kiadott Taxa Pharmacentica nomenklatúrája alapján. Svarcz Ferencről a gyógyszertár joga az 1840-es években Schröder Józsefre szállt, majd halála után fiára, Schröder Gyulára. Schröder József vezetése alatt is igen nevezetes lett e gvógyszertár: a helybeli katolikus kántortanító a három fia közül a legidősebbet, Rippl Józsefet, négy gimnáziumának elvégzése után az »Arany oroszlán« gyógyszertárba 1876-ban adta be tanulónak. Az ifjú Rippl József a három hosszú tanulóév letelte után 1879-ben a Budapesti Tudomány Egyetem bölcsészkarara A Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet elismerése: Kiváló együttes a Fonómunkás Kisszínpad és a siófoki Balaton Megtisztelő kitüntetésben részesült két somogyi müvészegyüttes, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának Fonómunkás Kis színpada és a siófoki ÁFÉSZ Balaton Együttese. A közművelődésben elért eredményeik alapján, a Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet elismeréseképpen megkapták a Kiváló együttes címet. A Fonómunkás Kisszínpad rendezőjétől, Vértes Elemértől kaptuk a tájékoztatást, hogy tegnap utazott el Budapestre Both Rudolf, a kaposvári textilművek kultúrbizottságának és a Fonómunkás Klubkönyvtárnak a vezetője, valamint Klujber László, az együttes művészeti vezetője. Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettestől vették át másodszor a Kiváló együttes kitüntetést. Vértes Elemér elmondta, hogy hamarosan közös, ünnepélyes ülést tartanak ebből az alkalomból. A Fonómunkás Kisszínpad jövőre ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Munkájukat sikeres irodalmi színpadi előadások kísérik, és az együttes ma is többféle műfajjal próbálkozik. Emlékezetes állomása útjuknak a balatonszár- szói szavalóverseny, ahol József Attila-emlékműsorukat mutatták be. Elismerés kísérte produkciójukat a pécsi és az egri országos irodalmi színpadi fesztiválon is. 1967-. ben kapták meg először a Kiváló együttes kitüntetést, és birtokosai a »Tegyünk többet Somogyért!« kitüntetésnek is. Tavaly és az idén pedig a megye legjobb színjátszó együttese címet kapták meg. A rendező szerint a siker legfőbb záloga az, hogy ösz- szetartó színjátszó kollektíva alakult ki, valamint az erkölcsi és az anyagi támogatás, amelyben a vállalat, a megyei, városi és szakszervezeti vezetők részesítik az együttest. Ünnepeltek Siófokon is Giay László siófoki tudósítónk tájékoztatott bennünket arról, hogyan fogadták a városban a kitüntetést. A táncosokat, zenészeket Harag) i János, a siófoki ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke köszöntötte a városi tanács nagytermében. Fölidézte az 1963-ban alakult Balaton Együttes múltjának legsikeresebb állomásait, és gratulált a Kiváló együttes kitüntetéséhez. Bőven jutott az elismerő szavakból az együttes vezetőjének. Balogh Istvánnak és Együd Árpádnak, aki annak idején létrehozta ezt a művészeti csoportot. A városi tanács nevében Kovács Istvánná vb- elnökhelyettes köszöntötte a táncosokat, zenészeket. A siófoki dalkör aranykoszorút kapott, s a Balaton Együttes pedig birtokosa már a »Tegyünk többet Somogyért !«- kitüntető jelvénynek is. A városi tanács elnökhelyettese megajándékozta az együttes tagjait. X, iratkozott be gyógyszerész hallgatónak. Ugyanott az orvosi karon lehallgatta a második évet is. Dr. Thán Károly és dr. Balogh Kálmán egyetemi tanárok és Müller Bernét gyógyszerész vizsgáztatói előtt (891-ben letett zárszigorlatával megszerezte gyógyszerész mesteri oklevelét. Másodéves korában a »mindig rajzolgató« Rippl megfestette Thán Károly arcképét a professzor neve- napjára, de szerénységből a képet nem szignálta. Megfestette másik professzorának, dr. Lengyel Jánosnak képét is. Ezek a sötéttónusú olajképek ma is a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész Karának dékáni helyiségeit díszítik. Thán professzor arcképének eredetiségét egykori okmányok bizonyítják és hasonlósága alapján a Nemzeti Galéria mindkét képet Rippl-Ró- nai képeként regisztrálta. Az akkor még Rippl Józsefnek nevezett ifjú. a gyógyszerészi oklevél megszerzése után visszatért a kaposvári gyógyszertárba segédnek, a ma is fennálló épületbe. Itt festette meg »A fiatal nő estélyi virágos ruhában« című, eddig első munkájának ismert képét. Schröder József halála után a patika joga fiára, Schröder Gyulára szállt. Róla nagyon keveset tudunk. Tőle Babóchay Kálmán vette meg a gyógyszertárat 1908 körül. Babóchay Kaposváron született. középiskoláit itt végezte, oklevelét Budapesten. 1876- ban kitüntetéssel szerezte meg. 1933-ig, haláláig, egyedül vezette a gyógyszertárat, örökösei: özv. Schreier Lászióné és Földváry Istvánné tulajdonában volt a gyógyszertár az államosításig. 1950-ig Budímácz Imre, majd Korbai (Kniesel) Ottó volt a felelős vezető. A gyógyszertár ma is az 1774-ben épült eredeti épületben van. A műemlékvédelmi bizottság barokkos stílusa miatt műemlék jellegűnek nyilvánította. H azánkban a legtöbb megyeszékhelyen gyógyszertári múzeumok, a gyógyszerészet múltját bemutató gyűjtemények emlékeztetik az egészségügyi szakembereket, az érdeklődőket a gyógyszerészet nehéz múltjára, fejlődésére. Hazánk megmaradt vármegyéi közül kevés dicsekedhet régebben felállított gyógyszertárral és olyan érdekes múlttal, mint megyénk és egyben Kaposvár első gyógyszertára. Gazdag anyaga alapján reméljük, hogy az »Arany oroszlán« gyógyszertár épülete a jövőben nemcsak külsejével demonstrálja az első Somogy megyei gyógyszertár múltját, hanem ódon, boltíves helyiségeiben rövidesen múzeum is nyílik. A gyógyszertár 200 éves fennállásának ünnepségeit már a gyűjtemények teljes pompájában kellene megünnepelni, amelyek megfelelő helyiség hiányában szerteszét hevernek, pusztulnak. Repay Lajos ny. gyógyszerész, Kadarkút Tanulságos jelenet tanúja voltam nemrégiben az Állat- kertben. Egy nyolc esztendő körüli kisfiú — miután pajtája szépen kioktatta, miszerint nincs okosabb állat az elefántnál — egy jól megvajazott kiflit nyújtott az elefánt felé. — Tartsd ide az ormányodat, te nagy bölcs! — szólította meg a vastagbőrűt, mely azonban elfordult, ügyet sem hederítve a kiflire és a gyerekekre. — Ez egy hülye! — jelentette ki erre a kisfiú, sőt még folytatta is: — Nem a legbölcsebb, hanem a legbutább! Szégyellni- valóan buta! Azóta, hogy ezt láttam, még inkább kötelességemnek érzem felszólalni a kövérek védelmében. Ami azonban elefánt nélkül is kutyakötelességem lett volna. Hiszen ezekhez a szegényekhez nem egyetlen kisfiú, hanem maga az emberiség viszonyul úgy, hogy azt mondja nekik: »ti hülyék«. Vették már .észre, hogy kövér emberektől mindenki azt várja, hogy türelmesebbek és Levél a megyei KÖJÁL-nak A fiúknak igazuk volt NEMRÉGEN a kaposvári Latinca fiúkollégium diákjai panaszos levelet küldtek a Somogy megyei KÖJÁL igazgatójának, amelyben a kollégiumi konyha állapotára hívják föl á figyelmet. »A leveses tányérból vagyunk kénytelenek elfogyasztani a második fogást, esetenként a gyümölcsöt és a sült tésztaféléket. Pedig szüléinktől minden tanév elején 60 forintot szed be a kollégium vezetősége, hogy komplett étkészletet vásároljanak. Mindennek tetejében a konyhai mosogatás is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. A hiányos étkészlet ragad a kosztól. Valamennyien falusi gyerekek vagyunk. Általában nem mondhatjuk, hogy otthon a legma- ximálisabb igényeket kielégítő körülmények között nőttünk föl, de itt a jelenleginél sokkal európaibb körülményeket kellene a kollégium igazgatójának és gondnokának teremtenie. A kollégium vezetőjétől már több ízben kértük, változtassanak ezen az állapoton, de még ígéretet sem kaptunk.« (Részlet a fiúk leveléből.) A megyei KÖJÁL-tól dr. Tóth Sándor igazgató személyesen ment ki a múlt hét közepén, hogy ellenőrzést tartson a konyhán és az étkezdében. Látogatásáról és tapasztalatairól följegyzést készített Ebből megtudhatjuk: a fiúkollégium ebédlőjében 320-an étkeznek. Ellenőrzése során megállapította. hogy az ivópoharak úgyszólván mind piszkosak voltak, különösen a poharak alja. Csaknem valamennyi reggelizőcsésze annyira csorba, hogy tisztításuk lehetetlen, sőt használatuk szájsérülést okozhat. A mosogatás két fázisban történik. Ottlétekor frissiben beállítottak egy mosogatótálat; ezt szánták a harmadik fázisnak. A konyhai bútorok zöld színűek, érdes felületűek, tisztításuk ugyancsak nehéz. Az elmosott kanalak, de főként a villák zsírosak voltak. Valóban igaz, hogy a második fogást kéntyelenek a leveses tányérból elfogyasztani. A DIÁKOK ebéd előtti kézmosása sem megoldott: a fogason ugyanis csak egy törülköző lógott, amelyet tanári használatra tartanak. Az extemis- ták éttermében még papírszalvétát sem adtak. Dr. Tóth Sándor: — Ami a KÖJÁL-ra tartozik, igyekeztem kivizsgálni. A fiúknak mindenben igazuk volt. Sőt, ők a kézmosást és az externisták körülményeit nem is említették. S amiről nem is szólhattak: az egyik konyhai dolgozó nem tudta bemutatni egészségügyi könyvét. Sárái Imrénét én kértem, hogy másnap hozza be hozzám, de nem jelentkezett/ Az ügyet további intézkedésre átadtam a városi tanácsnál dr. Horkai Lászlónak. Az ő ellenőrzésük alkalmával sem tudta Sárdiné megmutatni a kötelezően előírt egészségügyi vizsgálatok eredményeit tartalmazó könyvet. A bírságot bizonyára ki kell szabnunk. — A kollégium igazgatójával és gondnokával beszéltek? — A gondnok a vizsgálódás idején velem volt. Az igazgató akkor azt mondta; csak két óra után tud fogadni; vele nem tudtam beszélni, összegezésül annyit: mi csak szúrópróbákat szoktunk csinálni. A gyerekek étkeztetésére általában elég sok panaszt hall az ember. Tulajdonképpen az igazgató, a gondnok és a művelődésügyi i Az ukrajnai szetyeppén folytat ásatásokat az ukrán Tudományos Akadémia Archeológiái Intézetének expedíciója. A húsz feltárt kur- gánban több mint száz temetkezési helyet találtak. Az itt feltárt értékes régészeti anyag az i. e. harmadik évezredtől az időszámítás utáni 13. századig eltelt időszakra vonatkozik. Nemrég gazdag sakií harcos sírjára bukkantak, melyet az Le. 5. századból származtatnak, és tudományos szempontból igen érdekesnek tartanak. Nyilakat tartalmazó tegezek, két darab, két méter hosszú lándzsa, vasból készült, csont nyelű kés és más tárgyak kerültek osztály feladata, hogy ellen- őrizze,, milyen körülmények! között étkeznek a kollégisták; s biztosítsák az előírt rendeletek betartását A PANASZLEVELET sokan írták, és nem voltak elfogultak a diákok. Az eset arra figyelmeztet, hogy a diákotthonokban és a kollégiumokban elsősorban az igazgatóknak ás a gondnokoknak kell nagyobb figyelemmel kísérniük az étkeztetést, mert a hiányosságok, a tarthatatlan állapot a tanulásban és a kollégium jó légkörének kialakításában is érezteti hatását. Helyes lenne az is, ha rövidesen megvizsgálná a megyei művelődésügyi osztály, hogy mi történt az év elején beszedett forintokkal, a mulasztás elkövetőit pedig felelősségre vonnák. B. Zs. elő a szkíta harcos sírjából. Egy rejtekhelyen halábrákkal ellátott, aranylemezekkel telt faedényre bukkantak. Találtak ezenkívül a sírban különféle, mintákkal és állatok képeivel díszített aranykorongokat is. A legérdekesebb az a tegez, amelynek két oldalára kutyákat, vaddisznókat, szarvast és két, emberi fejet marcangoló leopárdot ábrázoló, összesen 12 aranylemezt erősítettek. A sírban talált aranytárgyak súlya meghaladja az egy kilogramot. A szovjet archeológusok által Ukrajna déli részén folytatott kutatómunka során, történelmi jelentőségét tekintve ez a második legfontosabb lelet. A szkíta kultúra kincsei Szarvast ábrázoló aranylemez a szkíta harcos tegezéről. /Zecke a kövérségről jobbak legyenek, mint a többiek?! És azt, hogy amikor a szerencsétlen hájas nem — vagy nem rögtön — felel meg ennek a várakozásnak, akkor kikiáltják a leggonoszabb, a legembertelenebb lénynek!? Százkilónyi testet 1és száz- mázsányi szenvedést cive’ magával kálváriás útjain n kövér ember, és önmagától sohasem szabadulhat. Mert ha nagy üggyel-bajjal le is fogy — átmenetileg, természetesen — néhány kilót, a többiek szemében ő már ugyanaz marad, aki volt: kövér, tehát olyan, aki biztosan boldog és megelégedett. És mert nem egészen ilyen, tehát biztosan rossz, biztosan hitvány. Megértem a kövéreket az utolsó dekáig. A kövér ember ugyanis szegény sem lehet, még átmenetileg sem. Illetve: lehetni nagyon is lehet, mint ahogy nemcsak meggyőződésem, hanem tapasztalatom is, hogy a kövéreket inkább érik kudarcok, balesetek, mint a többieket. És míg a nem kövéreket, ha nem is mindig, de felmentik az olyan gyermektartási perekben is, ahol jog és igazság szerint fizetniük kellene, a kövéreknek — igen, ez így van! — akkor is fizetniük kell, ha soha semmi közük se volt az illető hölgyhöz. Tanuljuk meg, mint egy algebratételt: a kövérség nem egyszerűen fizikai, és nem is csak pszichológiai állapot. Sőt, a magatartásnál is több. A kövérség: sors. Cifrábban is mondhatnám azonban, a költőt idézve. A kövérség: sórs- harag. Márpedig! A valódi helyzet azért mégis csak az, hogy a kövér ember, ha nem is képes a vele kapcsolatos elvárások dokumentálására, igazából tényleg bölcsebb is, meg jobb szí- vűbb is, mint a többiek. Bölcsebb, mert nem is lehet elviselnie a sorsharag miatt annyit vacogó lelkét másképpen, csak fokozott bölcsességgel. És jobb szívű is, mert akit — ugyebár — annyit bántanak, az vagy maga is bántóvá lesz, vagy mindenkinél jobbá. A kövér ember pedig nem lehet bántóvá, mert akkor már megszűnik kövér ember lenni. A kövér ember lényege a véd- telenség, a kiszolgáltatottság, a szolid és megadó belenyugvás a világ kegyetlenségébe. Amit a rosszul informált köztudat a véznákkal asszociál, az valójában o kövérekre jellemző. Ki kell már egyszer mondani, sőt, kiáltani az igazságot: a kövér ember igazából vézna... Sőt: ő az igazi vézna, senki más. E felismeréshez különben nemcsak igazságkereső szenvedélyem támogatott, hanem tapasztalati tényezők sora is. A legiijabb mérési adatok szerint ugyanis pontosan száz kilót nyomok. Lelki véznaságom nyomasztó súlyát nem is számítva... Antal Gábor SOMOGYINÉPLAP MMüfe, 1979. november 19. J 5
