Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

Labdajáték 'Mindenki sztárosztája SOK EMBER nem is hiszi mennyire dialektikus a gon­dolkodása! Ez érthető is, hi­szen gyakori, hogy készen vesz át egy-egy jól fogalma­zott gondolatot, amely jól is hangzik. Időnként nagyon jól lehet védekezni vele. Beszélgettem falusi népmű­velővel, aki az objektív és szubjektív feltételek hiányára panaszkodott amikor arról faggattam, hogy miért van parlagon a község kulturális élete. Valóban, milyen csodá­latos a dialektika! Se ez nem megy, se az nem megy — tehát nincs ... Mit szoktunk objektív fel­tételeken érteni?« Tömören azt, hogy lehet-e egyáltalán valamit csinálni? Szubjektív feltételek (magyarra fordítva): van-e valaki, akinek kedve van hozzá? És aztán leihst labdázgatni is — főképpen an­nak, aki csinálhatná —, hogy nem adnak pénzt, tehát mi­ből. Aztán azt is, hogy sen­kit nem érdekel, hiába lenne rá pénz... Nem vállalkozom, hogy vé- gigsoroljam minek is — sok­szor írtuk már — mennyire Igényli a mai falu a korsze­rű kultúrát, kezdve a szép eredményeket hozó klub­könyv,tár-mozgalomtól, a szak­körökig. Igen, mennyi jó tar­talmú tevékenységi forma van, hogy az érdeklődést ki­elégítse! De hát mindezt le­het, néhány »éppenhogy« rész­vevővel is, labdázgatva is — ímmél ámmal! De lehet más­ként is... Mondjuk, közös fenntartásban! Nem várok én ettől csodákat, csupán azt. hogy ha felismerik a falusi művelődési házak közös fenn­tartásba vételének nagy, tar­talmi lehetőségeit, az a "bi­zonyos objektív oldal« közös 1 gazdára talal. Mert valóban gazdára vár. A kaposvári járás művelő­désügyi vezetői nagyon jó ta­pasztalatokról számoltak be, mennyi előnnyel járt ez a kezdeményezés. A falu gazdál­kodó egységei — termelőszö­vetkezetek, fogyasztási szö­vetkezetek, természetesein a tanácsok mellett — közös gazdái lesznek a művelődés­nek. És hogy valóban jó gaz­dák legyenek, az a legfonto­sabb, hogy éljenek a gazda jogával. Ha vállalták a fenn­tartás költségeit, nagyon igé­nyesen kérjék számon a fele­lőstől — és felelősöktől —. hi­szen nem egy tsz-ben kultu­rális bizottság alakult, hogy mire jutottak. Azt hiszem, ez az igazi me- cénási magatartás. Ez a leg­biztosabb ellenszere a labda­játéknak ...... A zt megírtam: nem várok csodákat. És éppen a gyakor­lat igazolja, hogy nem is le­het! Az egyetlen rossz, de alapvető tapasztalat: a járás tsz-ei a kulturális célokra elő­irányzott több mint másfél millió forintból csak pár száz­ezret költenek közművelődés­re. Így valóban csak névleges a közös fenntartás, és gyorsan megkophat a jó tapasztalatok fénye! Lehet, hogy a tagság egy része hálásabb, ha fürdőre viszik őket ebből a pénzből. Csak az a kérdés, hogy csu­pán ebből lehet-e? MONDJAK: a jó gazda megnézi hova teszi a pénzét. Ez igazi Ehhez azonban az kell, hogy gazdának érezze magát, és tudja, hogy van mit visszakérnie — labdajáték helyett. T. T. Huszonhét év az elnöki székben Nagyon sok képet és szoDrot láttam róla. Hol kucs­mát. Gimnasztyorkát viselt, mint a parasztok, hol simlis bőrsapkát, mint a munkások. Nagyon sokáig nézegettem ezt az 1938-ban készült fényké­pet. A jóságos tekintet, a hó­fehér szakáll a szovjet fil­mekből olyan jól ismert ked­ves és szeretetre méltó nagy­apóalakra emlékeztet. S talán éppen ez volt Kalinyinban a legnagyobb emberi érték: a szeretet. Sok könyv, tanulmány, cikk jelent meg róla életében és halála óta. A legjobb és a leg­szebb jellemzést azonban Vla­gyimir Iljics Lenin adta róla, amikor ötvenegy évvel ezelőtt az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elnöki tisztségére jelölte. »... Olyan elvtárs, aki kö­rülbelül húszéves pártmunká­ra tekint vissza: Tver kor­mányzósági (Ma kalinyini te­rület. — A szerk.), paraszt, akinek szoros kapcsolata van a parasztsággal és aki ezt a kapcsolatot állandóan 'felújít­ja és felfrissíti. A petrográdi munkások meggyőződhettek róla, hogy hozzá tud férkőzni a érződött: Kalinyint, aki 1919- től 1946-ig volt a szovjet ál­lam elnöke, csak úgy hívták mindenhol, hogy sztároszta, vagyis elöljáró. A szülőföld­jén pedig kedvesen becézve Kalinicsnak. Munkás volt vagy ' paraszt ? Mind a kettő. Egy személy­ben egyesült benne a két osztály szemlélete és tapaszta­lata, ezért harcolt egyforma lelkesedéssel az ország iparo­sításáért, a mezőgazdaság kollektivizálásáért. Gyerekkorában szülőfalujá­tól, Verhnyaja-Troicától két kilométerre, D. P. Morduhaj- Bolotovszkij földbirtokosnál szolgált, majd munkásként dolgozott három évtizedig Pé- terváron. Huszonhárom éves korától tagja lett az Orosz- országi Szociáldemokrata Mun­kás Pártnak, a híres Putyilov gyárban a »Harci szövetség a munkásosztály felszabadításá­ra« szervezet vezetője. A fia­tal esztergályos marxista kö­röket szervezett, az első for­radalom idején a pártszerve­zet vezetője volt, aztán két évig Moszkvában végzett ille­gális pártmunkát. Ugyanaz dolgozó tömegek széles rété- lett a sorsa, mint minden hi­teihez még akkor is, amikor vatásos forradalmárnak: szám­ezek a tömegek nincsenek elő- űzetés, rendőri felügyelet, készítve a párt részéről, még akkor is, amikor a propagan­distáknak és az agitátoroknak nem sikerült elvtársias mó­don, ügyesen hozzájuk férkőz­ni, Kalinyin elvtársnak sike­rült megoldania ezt a felada­tot.« A nép szeretete egy csalá­diasán kedves megszólításból Williams ame­rikai i újságíró Szerge) Jesze­nyin költő kí­séretében vá­ratlanul meg­látogatta Kali­nyint, aki ép­pen Verhnyaja- Troicában volt. Legnagyobb meglepeté­sükre furcsa munka közben találták a szov­jet állam elnö­két: egy vető­gép alatt fe­küdt, a szovjet ipar új termé­két vizsgáz- tntta-javította mindenféle csa­varhúzókkal a falubeliek gyű­rűjében. Amikor bementek a házba, s leültek az asztalhoz, csak a vendégek elé tettek külön tányért, Kalinyin közös tálból, fából faragott kanállal evett a családdal. Amikor az amerikai újságíró kérdően rá­nézett, az ország sztárosztája a piros kendős, szarafánban sürgölődő édesanyjára, Marija Vasziljevnára mutatott, aki épp a szamovárért sietett el: — Ha nem így tennék, azt gondolhatná az anyám, hogy fenn hordom az orromat. A hatvanhárom éves Kalinyin. HÁROM HÉT AZ NDK-BAN Cecilienhof Potsdam. 1; A porosz militarizmusnak volt egykoi'on székhelye, s éppen negyedszázada, hogy vi­lágtörténelmi jelentőségű ese­mény színhelyeként vonult be napjaink történelmébe. Itt találkoztak 1945 nyarán, s hosszas tárgyalások után itt írták alá a szövetséges nagy­hatalmak a német fasizmus demilitarizálásáról, a Német­ország sorsáról döntő' egyez­ményt. Talán éppen szimbólumként ebben a városban, amelyet a porosz királyok, császárok, majd a nácik szinte kaszár­nyává változtattak. Erre a mai Potsdam már nem emlékeztet. A régi palo­ták szomszédságában új vá­rosrészek, modern épületóriá­sok emelkednek. A sport palo­ta, a tizennyolc emeletes In­terhotel, főiskolák és más épületek, — mind, mind ezt a változást tükrözik. A városba látogató turis­ták egyike sem kerüli el a hatalmas ősparkban lévő Ce- cilienhofot, amit valamikor ti­zenkétmillió aranymárkáért építettek és rendeztek be. Eb­ben a kastélyban találkoztak huszonöt éve a szövetséges hatalmak vezetői. Egyik része a múzéum, a másik részében pedig hotel, étterem és bár működik... A múzeum folyosóján ké­pek: őrjöngő, üvöltöző Hit­ler, drótkerítéssel, géppuska- fornyokkal körülzárt haláltá­borok, lemészárolt ezrek te­temei, és egy ma is megdöb­bentő statisztika, hogy hány millió áldozatot követelt a második világháború, illetve a nácik rémuralma ... Megil- letődötten lépünk be a fehér- szalonba. Itt fogadták a szov­jet hadsereg magas rangú kép­viselői a tárgyalásra érkező államfőket: Sztálint, Chur­chillt, később Attlee-t és Tru- mant. Az innen nyíló ajtón lépünk a vörös szobába. Vörös a sző­nyeg, a fotelek, a kanapé hu­zatja, és a festés is az. A ha­talmas íróasztal mögött ké­nyelmes karosszék. Ebben ül­dögélt, ennél az asztalnál dol­gozott Sztálin... Egy »élelmes« amerikai új­ságíró a karosszék tetejéből hatalmas darabot lehasított, s azt jó pénzért értékesítette ha­zájában. Kennedy — az évek­kel ezelőtt meggyilkolt ame­rikai államfő — mint katona­újságíró több más társával együtt jogot kapott arra, hogy időközönként — a tárgyalá­sok előtt, illetve azok szüneté­ben — beléphessen a kastély­ba, és meghallgassa a sajtótá­jékoztatókat. Járjuk a múzeumot, a töb­bi termeket. Az amerikai és angol küldöttség vezetőinek munka- és pihenőszobáit. Ma is ott látható egy kutyának a képe, amely Churcill karosszé­ke felett függött, az angol ál­lamfő ugyanis közismert ál­latbarát volt, A hatalmas ta­nácskozóterem asztalát, a kö­rötte elrendezett székeket lát­va nehéz nem gondolni arra, hogy Európa s a világ vala­mennyi népének érdekében milyen fontos kérdésekről ha­tároztak itt. Térképeket mutat a múzeum igazgatója. Trumannak, il­letve a nyugati hatalmaknak javaslatait tartalmazza, ho­gyan szerették volna feloszta­ni Németországot, Európát, hogy továbbra is teret bizto­sítsanak a német militarizmus számára későbbi terveik ér­dekében. S ezért is közölte Truman Sztálinnal, hogy döb­benetes erejű fegyverekkel rendelkeznek (nem sókkal előbb dobták le az amerikaiak az atombombát), s ezt előre megállapított »virágnyelven« közölték az amerikai küldött­ség vezetőjével. így akarták javaslataikat ráerőszakolni a szovjet kül­döttségre, ám kísérleteik si­kertelenül végződtek. Sztálin az amerikaiak bejelentéséből egy tanulságot vont le, s nyomban utasítást adott; a szovjet szakemberek gyorsít­sák meg munkájukat, hogy az amerikaiak ne sokáig hival­kodhassanak atomfölényük­kel ... Estére Frigyes császár egyik palotájának kristály- és kagy­lótermébe voltunk hivatalosak. A Német Demokratikus Köz­társaság fennállásának 21. év­fordulója alkalmából rendezett fogadáson vettünk részt. Je­len voltak a Varsói Szerződés csapatainak többi képviselői is. Pezsgővel teli poharainkat az NDK eredményeire, további sikereire ürítettük. (Folytatjuk) Szalai László- > a Lenin és Kalinyin — ötven évvel ezelőtt. Dombormű a tanácskozás színhelyéről. házkutatások. Tizennégyszer tartóztatták le — mégsem hát­rált meg. Harmincegy éves volt, ami­kor először találkozott Vla­gyimir Iljics Leninnel, aki na­gyon nagyra becsülte — ak­kor is, később is — Kalinyin törhetetlen akaratát és hitét az új rend eljövetelében. Ka­linyin pedig nemcsak harcos­társa, hanem jó tanítványa is volt Leninnek. Tőle tanulta például, ahogy az egyszerű emberek ügyeivel-bajaival, pa­naszaival foglalkozott, amilyen szeretettel fogadta őket a Kremlben vagy a szülőfalu­jában. S élete végéig megmaradt parasztnak-munkásnak. Csak egy epizód erről. Albert Rice Aki már járt a testvérváro­sunkban, láthatta a múzeum előtt álló Kaliny in-szobrot: jobb kezében összegöngyölt papírtekercs látható, balját pedig magyarázásra lendíti. Sz. Popov és L. Kaluga alko­tása azért olyan tökéletes, mert az örök propagandistát, agitátort öntötte bronzba. Jeli- zaveta Drabkina azt írta róla Téli napforduló című könyvé­ben, hogy senki sem tudott nála szívélyesebben besz.élni a munkásokkal. S ez úgy is :gaz, hogy a parasztokkal sem. Egyszer megkérdezték Kali- nyintól: — Ml a titka annak, hogy így tud beszélni az emberek­kel? — A titok az, hogy a beszéd­társban nem kevesebb észt, értelmességet és a saját érdé-/" keinek megértését feltételez­zük, mint saját magunkban. Ezért küldték mindig a legnehezebb helyekre a pol­gárháború, az iparosítás, a kollektivizálás és a nagy hon­védő háború éveiben is. Űj- ságoldalakat megtöltene, ha azt leírnánk: hol és kiknek mondott beszédet. Elnökké vá­lasztása után azonnal ország­járásra indult az Októberi For­radalom agitációsvonattal a frontokra, hogy felvilágosítsa az embereket. Amikor Péter- váron mozgolódott az ellenség, őt küldték a gyárakba, amikor Kronstadtban lázadás tört ki, ő állt oda beszélni, amikor éhezett a Volga-vidék, ő győz­te meg az ukrán parasztokat, hogy osszák meg társaikkal az utolsó falat kenyerüket. Ami­kor megkezdődött a mezőgaz­daság kollektivizálása, úgy mutatott példát, hogy szülőfa­lujában ő szervezte meg a kol­hozt. Amikor a németek hit­szegben megtámadták a Szov­jetuniót, fáradhatatlanul tevé­kenykedett a szovjet nép erői­nek mozgósításáért. Aggódva figyelte a szü- lőföíuje felszabadításáért folyó harcokat. Amikor újra szovjet zászló lengett a város .felett, huszonöt nap múlva lelkesítő beszédet mondott a helyreál­lításról tanácskozó pártaktíva- ülésen. Sokat idézik egyik jóslatát, amely beteljesedett. Egy kuj- bisevi gyűlésen mondta: Ha a németek nem vették be Moszk­vát egyből, sohasem foglalják ->1 ! Egy villanás. Mindössze env- nyi ez az írás a gazdag életút- ról. Tizenkét nap múlva ün­nepük meg Mihail Ivanovics Kalinyin születésének kileoc- venötödik évfordulóját. Test­vérvárosunk, az egykori Tver a nagy szülötte iránti tisztelet­ből huszonkilenc éve viseli a nevét. , * „ , Lajos Géza Rajzolnak, kézimunkáznak a gyerekek A mezőcsokonyai úttörőcsa­pat és a kaposvári Siketnéma Intézet tanulóinak rajz- és ké­zimunkakiállítása a Kilián György Ifjúsági és Űttörőház- ban nyílott meg. A megszépült épület falai között gyermekbájnak és a munkákban rögződött népmű­vészeti érdeklődésnek lehe­tünk befogadó szemlélői, élve­zői. A mezőcsokonyai gyere­kek a falu naív rajzát hozták el a városban élő pajtásaik­nak. Közvetlen környezetük­ből vették élményeiket, amiért dicséret illeti őket. De szapo­ríthatjuk az elismerő szava­kat, hisz sok tehetséges gyere­ket ismertünk meg kiállításu­kon. Azaz ... Ismertünk volna meg, ha a rendezők nem fu­karkodnak a gyerekek nevé­vel. Sajnos, egyetlen rajzla­pon sem olvashatjuk a készí­tő nevét. (A paraván végén egy összefoglaló névsor nem pótolja ezt a hiányt.) Külö­nösen szépek, értékesek a gra­fikai munkák, a metszetek. Ellenben a másolásnak annyi­ra direkt módját, mint két esetben is láttuk a kiállításon, nem lenne szabad megenged­nie a gyerekekkel foglalkozó pedagógusnak. Aki egyszer belekóstolt az alkotómunkába, a hímzésbe, kézimunkázásba, az talán örökké »rabja« lesz e nemes foglalatosságnak. A megyében sok népművész él, köztük szá­mos hímző és varró asszony. Ok is elmondták sokszor, hogy már gyermekkorukban meg­szerették ezt a munkát, szü­leik és az iskola inspirációja nyomán. Azóta le sem tudják tenni a tűt, a fonalat. Helyes, hogy a Siketnéma Intézet ily nagy gondot fordít a gyere­kek szépérzékének fejlesztésé­re, esztétikai nevelésére a gya­korlati munkán át, közvetle- tül. Nagyobb reklámot is meg­érdemelne ez a kiállítás, hogy ne csak a betévedők és az amúgy is ide járatos gyerekek nézzék meg. Talán még nem késő, elkészülhet a »behívó­plakát. H. B. Szerzői és előadói estek a megyei könyvtárban A Latinca Sándor Szabad- egyetem ötödik évében az irodalmi tagozat szerzői este­ket iktatott be. A november­ben kezdődő programban be­mutatnak négy somogyi szár­mazású írót. A sort Fodor András nyit:a meg, majd Somogyi Tóh Sándor, Somlyó György, Ta- káts Gyula lépnek pódiumra. Vendégként mutatkozik be Kaposváron Illés Endre drá­maíró. Áprilisban az «Életem, műveim” sorozat záróesemé­nyeként somogyi fiatalokat ! smerhetünk meg. Az irodalmi estekre neves irodalomtörténészeket is föl­kértek. A műveket többek között Bánffy György és Cser- nuss Mariann tolmácsolja. Az évek óta folyó sikeres előadói esteket is folytatja a megyei könyvtár. November­ben Bálint András lép föl, majd Bitskey Tibor, Császár Angela és Tompa László i SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. november 7,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom