Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

Az októberi forradalom ötvenharmadik évfordulóján (Folytatás az L oldalról.) dalomhoz. A szovjet hatalom kivívásának időszakában, a polgárháborúban százezer hon­fitársunk — Lenin szavára hallgatva —• csatlakozott a vörös gárdához, a Vörös Had­sereg első osztagaihoz, és in­ternacionalista módon, becsü­lettel eleget fett kötelezettsé­gének. A szovjethatalom olda­lán léptek fel, és ezzel a mi népünk szabadságáért és szo­cialista jövőjéért is harcoltak. Nemzeti múltunk legszebb hagyománya, hogy 1919 már­ciusában — októbert követően — Iiazánkban is győzött a szo­cialista forradalom, és meg­alakult a Magyar Tanácsköz­társaság. A világ népei közül elsőnek követtük október pél­dáját. Huszonöt évvel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista For­radalom szülötte, a nagy Lenin alapította Szovjetunió dicsősé­ges Vörös Hadserege szabadí­totta ki népünket is a hitleri fasizmus karmaiból, mentette meg: a pusztulástól. A nagy orosz földön, a Szovjetunió minden táján ezrével élnek olyan szovjet emberek, akik vérüket ontva harcollak a ma­gyar földön népünk szabadsá­gáért. Élnek olyan szovjet anyák, akiknek gyermeke magyar földön áldozta életét a fasiszta fenevaddal folytatott harcban. Népünk köszönetét mond e nagy áldozatokért, és soha el nem múló hálát érez a felsza­badító Szovjetunió iránt. Sza­badságunk, nemzeti független­ségünk az októberi forrada­lomban gyökerezik, és felbe­csülhetetlen az a segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt számunkra kivívott szabadsá­gunk megvédéséhez, az ország gazdasági életének fejlődésé­hez, a szocializmus sikeres építéséhez. Az elmúlt huszonöt év ered­ményei azt tanúsítják, hogy népünk élni .tudott a szabad­sággal, és magáénak vallja a Nagy Október eszméit Hazánk törté-nelmében Magyarország először valóban szabad és önálló. A néphatalom szilárd. A Magyar Szocialista Munkás­párt biztos kézzel vezeti a szo­cializmust építő magyar né­pet. Népi államunk lendülete­sen fejlődik, élvezi a munká­sok, a parasztok, az értelmisé­giek, az egész dolgozó nép bi­zalmát és támogatását. Eredményesen hajtjuk vég­re a harmadik ötéves ter­vünket. Gyorsan fejlődik kul­turális életünk. A magyar munkásosztály bebizonyította, hogy hivatott vezetője a nem­zetnek. Sikereinket azért ér­hettük el, mert pártunk szilár­dan küzd a marxizmus—leni- nizmus torzítása ellen, olyan politikát folytat, amely a munkásosztály, és a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Népünk sikereinek záloga továbbra is a hűség a nagy október esz­méihez, hűség a Szovjetunió Kommunista Pártjához, hű­ség a Szovjetunió népeihez. Elvtársak! A magyar nép ebben az év­ben ünnepelte hazánk felsza­badulásának negyedszázados évfordulóját. A haladó embe­riséggel együtt nagy tisztelet­tel emlékezett meg az emberi­ség nagy tanítójának, a hal­hatatlan Lenin születésének századik évfordulójáról. Lenin nevét százmilliók zár­ták szivükbe. Ma már nincs a földkerekség legtávolabbi pontján sem olyan hely, aho­va ne jutott volna el Lenin neve és tanítása. Lenin esz­méi öltenek testet a kommu­nizmust építő Szovjetunióban, a szocialista világrendszerben, a kommunista mozgalomban, az elnyomott népek nemzeti és szabadságmozgalmaiban. Amikor az ötvenhárom év előtti eseményekre emléke­zünk, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vörös zászlója előtt meghajtjuk tisz­telgőén a fejünket, a mara és a jövőre is gondolunk. A vi­lág jelentős hányadán még az emberi haladás ellenségei tartják kezükben a hatalmat. Minden igyekezetükkel vérbe akarják fojtani a népek sza­badságmozgalmait, és restau­rálni igyekeznek a bukott ka­pitalizmust ott is, ahol az már rég talaját vesztette. A béke és az igazság erői azonban le­győzhetetlen ek. A szocialista országok inter­nacionalista együttműködése és a haladó mozgalmak- Kele­ten—Nyugaton sorra megkö­tik a beavatkozók kezét. A nemzetközi élet eseményeinek alakulása több mint fél évszá­zad alatt azt igazolja, hogy a vörös október eszméi gyöke­ret vertek az egész világon. Ma — az ünnepi hangulat­ban — az 1917-es hősök példá­ját követve szilárdan valljuk a forradalom eszméit, és dol­gozunk a szocializmus teljes felépítéséért, győzelméért. Ezeket a fő feladatokat erő­sítette meg pár nappal ezelőtt a Somogy megyei kommunis­ták értekezlete is. Pártunk X. kongresszusának tézisei, célkitűzései, a kong­resszus határozatainak útmu­tatása és végrehajtása jelentő­sen fogja növelni az ország, s ezen belül megyénk gazdasá­gát, népünk boldogulását. Éljen a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom világhódí­tó eszméje! Éljen és virágozzék a né­pek örök barátsága, és győz­zön a béke az egész világon! Éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép örök, meg­bonthatatlan barátsága. Bogó László beszéde után műsor következett. Az ünnep­ség az Internacionalé hangjai­val zárult. Koszorúzási ünnepség a Szabadság parkban Szigeti István és Somogyi József koszorút helyeznek el a szovjet hősi emlékmű talap­zatán. « A késő őszi napsugár lágyan simogatta a szovjet hősi em­lékművet, a karcsú oszlopo­kon ünnepélyesen lengett a nemzetiszínű és a vörös lobo­gó. Az emlékmű körül ünnep­lőbe öltözött emberek sokasá­ga: a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom ötvenharma­dik évfordulója alkalmából rendezett koszorúzási ünnep­ség részvevői. Tegnap délután a kaposvá­ri Szabadság parkban katonai fogadással kezdődött a meg­emlékezés, majd a honvédze­nekar eljátszotta a magyar és a szovjet Himnuszt. A szovjet hősi emlékmű ta­lapzatán először Szigeti Ist­ván, a megyei pártbizottság titkára és Somogyi József, a városi pártbizottság első tit­kára — a megyei párt-vt tagjai — helyeitek el koszo­rút. Ott voltak a koszorúzók között az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet csapatok képviselői, valamint dr. Sólyom Gábor ezredes, a megyei párt-vb tagja, a So­mogy megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetője, Évin Sándor, honvédezredes, a magasabb egység parancsnoka, dr. Vár- konyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, Rostás Ká­roly, a városi tanács vb-elnö- ke, Tóth János, a megyei KISZ-bizottság és Balázs Nándor, a városi KlSZ-bizott- ság titkára, továbbá a kapos­vári gyárak, üzemek, iskolák, hivatalok, társadalmi és tö- negszervezetek képviselői. Piros nyakkendős kispajtá­sok virágcsokrokkal borították el az emlékmű mellett örök nyugalomra helyezett, hősi halált halt szovjet katonák -.írját. A honvédzenekar eljátszotta az Ipternacionálét, majd a katonai díszegység elvonulá­sával véget ért a koszorúzási ünnepség. Röviddel ezután a Keleti temetőben a szovjet hősi em­lékművet megkoszorúztak a város üzemeinek, gyárainak, vállalatainak képviselői. 99 Becsáiiete»«*ii dolgozni mindenhol lehel...** Tóth Lajos hatvanhat éves. Nyugdíjas tsz-tag, és húsz éve tanácstag Kéthelyen. Amikor az életről, a küzdelemről be­szélünk, Madáchot idézi, Az ember tragédiáját. És azt mpnd ja: — Törekedni, becsületesen dolgozni mindenhol lehet. Az ut házáig a zártkertből jó háromnegyed óra. A szekér nyikorog a mézsárga takar­mánytökök súlya alatt. — Ajándék ez a november. Nagy ajándék nekünk, pa­rasztembereknek. Haa! Tuba! Érdekes, a tehén így érti a biztatást, ha az ember azt mondja: Haa! Nem kértem fogatot a tsz-től, nagyon kell most ott, én meg ezzel a két te­hénnel szépen betakarodok ... Zöldellő vetések, kúpba ra­kott, Bevágott kukoricaszár. A szekér nyikorog. Szőlők. Le­szüretelt rozsdabarna tőkeso- rok. A két tehén megáll, pihen néhány pillanatig. Beszélgetünk. Az őszről, a munkáról, a szövetkezetről, az emberekről. Az öregekről, akik sok mindent megértek már, és a fiatalokról, akik olykor le­gyintenek, ha a régi idők ne­hézsége kerül szóba. — Nagyot változott a Világ. Csak írjanak, írjanak róla! Erről nem lehet eleget beszél­ni. Döccenve kanyarodik a há­zak közé, az országúira a sze­kér. Már nem kell a tehenek előtt menni. Fiatalos fürgeség­gel ugrik fel — csak úgy me­net közben — a szekérre. Megigazítja a sapkáját — Nézze, micsoda házak!... Itt csak az nem újít, csak az nem alakít át, aki már idős, akinek nincs nüért belevágni ilyen nagy munkába. Ha el­gondolom, hogy csak az utób­bi tíz év alatt milyen más lett ez a falu! Mikor húszéves tanácstagsá­ga elismeréseként megkapta a kitüntetést, az oklevelet egy pillanatra maga is meglepő­dött: húsz év! Hogy elszalad az idő. Eszébe jutott a kez­det. — Micsoda idők voltak azok! Mindenért, minden méter előrehaladásért külön meg kel­lett küzdeni. — Hatalmas harc volt a vil­lannyal. Ötvenhárom májusá­ban fejezték be a faluban. Hány emberrel kellett győz­ködni, vitatkozni. Mert volt ám nem egy, aki azt mondta: — Te, Lajos, megtalálom én a kenyeret a hármas petróleum- lámpánál is, csak legyen! Az­tán boldogabb ember nem volt nála, amikor megszólalt a rá­dió a szobájában. Múltidéző szavak, a húsz év egy-egy emlékezetes állomása. A járdaépítés. A másik nagy csata. Mondják: a templom előtti feljárón a járdán ma is látszanak a megkövesedett lábnyomok. Mikor készítették, a még meleg bitumenbe bele­tapos tak. Ma azon van a vita, mikor készül el minden kis mellék­utcában a járda. És a tanács­házán éppen a falu következő ötéves fejlesztéséről tanakod­nak, vitatkoznak a vezetők. A képzeletben már a holnap for- málódik. — Meggyőzni az embereket: nehéz munka, de talán a leg­szebb. Mert utána látja az em­ber az örömet. Sziwel-lélek- kel tevékenykedem. Mindig azt mondtam: a kor, az idő azt igazolta, aki egy kicsit előre­látott. Valahogy úgy gondolom én, az emberrel vele születik, hogy nem tud közömbös ma­radni. Sem a mások, az egyes emberek gondjával, bajával szemben, sem az olyan ügyek-, ben, amelyek érintik az egész falut. Mindenkit. A húsz év alatt sokan nyi­tották rá az ajjtót, a fogadó­órákon sokan mondták el ügyes-bajos dolgaikat vagy éppen kérésüket. Hogy nem hiába tették, arra a legszebb bizonyíték: a két évtized alatt mindig újra és. újra tanácstag­gá választották. — Pedig néha nem volt könnyű. Tizenkét évig párttit­kára is voltam a szövetkezet­nek. És az első idők, hiszen tudjuk mindnyájan, különösen nehezek voltak. Ma nyugdíjas tsz-tag, de tagja a tsz vezetőségének, a község pártszervezetének, a fo­gyasztási szövetkezet igazgató­ságának, és járásbírósági ül­nök. Mindenütt, minden pozí­cióban az emberért, a szebb holnapért fáradozik. Tóth Lajos hatvanhat éves. Amikor az életről, a küzde­lemről beszélünk, Madáchot idézi, Az ember tragédiáját. És ezt mondja: — Törekedni, becsületesen dolgozni mindenhol lehet... És csak úgy erdemes. Vörös Márta POLÁNYI JEGYZET Húsz éves út után Október 31-én ünneplőbe öl­tözött emberek gyülekeztek a polányi tanácsház előtt. E na­pon ünnepelte a tanács fenn­állásának huszadik évforduló­ját Az ünnepi .ülésen Körtési Sánd,or, a járási tanács keres­kedelmi osztályának vezetője, a párt és a Hazafias Népfront helyi vezetői vettek részt Bállá J enőné tanácstitkár szeretettel köszöntötte a ta­nács tagjait majd Horváth La­jos, a vb elnöke számolt be a tanács húszéyes munkájáról, az elért eredményekről. — Nagy utat tett meg Po- lánv község dolgozó népe a fel- szabadulás óta Kicsi falunkat Kitüntetések az MHSZ-nél A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulója al­kalmából ünnepséget rendez­tek az MHSZ kaposvári szék­házában. Boczán András, az MHSZ megyei vezetőségének titkára emlékezett meg az év-' forduló jelentőségérőt majd a honvédelmi miniszter és a szö­vetség főtitkára által adomá­nyozott kitüntetéseket, jutal­makat átnyújtotta a honvédel­mi munkában kiemelkedő ak- tíváknak. A Haza szolgálatáért érdem­érem kitüntetést kapta Szeles János, a Honvédelmi Érdem­érem kitüntetést pedig Hege­dűs Antal, Torma Kálmán, Nagy Károly, Pohánka Rudolf, Punok Dezső és Szalui László, lapunk munkatársa Az MHSZ kiváló munkáért kitüntetés arany fokozatát Farkas Imre, ezüst fokozatát Galambos Sándor, Mautner Jó­zsef, Borbola Mihály, a bronz fokozatot Karbuczki Zoltán. Az MHSZ megyei vezetősé­gének titkára Lörincz József­nek, a szövetség gépjármű-ok­tatójának ezen az ünnepségen adta át a 75 000 kilométer balesetmentes vezetés után já­ró kitüntetést és annak lakóit nemcsak a környéken ismerik és nemcsak ott beszélnek róla. 1948 óta vil­lanyfénynél olvas, művelődik a polányi nép. Közös szervezés­sel kiépült a telefon, a földes­úri kúriából kultúrház, nap­közis óvoda létesült. Község­fejlesztési alapból orvosi ren­delő, pedagóguslakás, ravata­lozóház és tűzoltószertár épült. —- Életünk legszebb napja 1962. augusztus 19-én volt, mi­kor új bekötő utat avattunk — hangzott a beszámolóból. Van a polányiaknak telephe­lyes autóbusza, buszgarázsa és buszvárója is. A múlté a hosz- szú gyaloglás. De építettek 1964-től kezdve 4340 folyómé­ter hosszú betonjárdát is tár­sadalmi munkával. A »-Tegyünk többet Somo­gy ért!« mozgalomban 1965-ben első helyezést ért el a község az egy főre jutó társadalmi munka nagyságában. A falu főterén szép tanácsház, üzlet­ház, postahivatal, tsz-iroda, korszerűen berendezett általá­nos iskola és egy gépesített tejbegyűjtő ház tanúskodik a község gazdagodásáról. örömmel hallottuk a beszá­molóból, hogy a tanács és a lakosság kapcsolata kezdettől fogva szoros, a félfogadások, ügyintézések szívélyes, udva­rias légkörben folynak le. Az elnök szeretettel emlékezett meg jelenlegi munkatársairól és mindazokról, akik a koráb­bi években vezetői, tagjai vol­tak a tanácsnak. Ezután Körtési Sándor em­lékezett meg a tanácsok húsz­éves munkásságáról A járási tanács nevében megköszönte a tanácstagok önzetlenül vállalt odaadó munkáját, s Balogh Ferencnek, aki 20 év óta meg­szakítás nélkül töltötte be tisztségét, átnyújtotta az Elnö­ki Tanács elismerő oklevelét, majd pedig Somogy megye Ta­nácsának jubileumi emlékpía- kettjét. A beszámolókat követő hoz­zászólásokban sok szó esett a jövő tennivalóiról, elsősorban is a község lakóinak egészsé­ges ivóvízzel való ellátásáróL Évek óta gyűjti a község a pénzt, hogv a nagyrészt fertő­zött udvari és közkutak he­lyett jó ivóvizet adó törpevíz- művet létesítsen. Háromszáz forintra emelkedett családon­ként a községfejlesztési hozzá­járulás. Tudják a polányiak, hogy nemcsak szebbé, de első­sorban egészségesebbé is kell tenni a falut, amely az övék. A falu lakói bíznak abban, hogy közös összefogással, me­gyei támogatással — s nem utolsósorban a vízművek pa.t- ronálásával — a vízkérdést is megoldják a közeli jövőben. Somfaj Sándor SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. november 7. x

Next

/
Oldalképek
Tartalom