Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-20 / 272. szám
A közművelődés érdekében Tájékoztató az üzemi kultúr feleld sok, szocialista brigádok részére mozi, szabadegyetemek, könyvtárak, múzeumok szerepelnek. És tömör könyvismertetőt ad. Ezzel kapcsolatban egy megjegyzésünk van csupán. Hiányzik a sorból a szakkönyv! Amely éppen ide illene. Olyan könyvek — esztétikai, politikai, művészeti kötetek, amelyeknek az üzemi kultúríelelő- sök és a szocialista brigád kul- túrfelelősei hasznát veszik. A szépirodalmi könyvek recenzióit úgyis közük a napilapok, a rádió, a tv. Haszos lenne még — a figyelemirányítás szempontjából nem lényegtelen — egy rövid szemle irodalmi folyóiratokról, antológiákról. Szociológia és közművelődés című cikkünkben arról írtunk, hogy a közművelődési tájékoztatót szociológiai felmérés alapján készítik majd. ÉRDEKLŐDTÜNK e tájékoztató szerkesztőitől, akik elmondták, hogy a kiadvány készültének időpontjában csak részeredményeket vehettek volna még figyelembe, éppen ezért a teljes szociológiai felmérés tapasztalatait a következő közművelődési tájékoztatóban teszik majd közzé. T. T. Húsz éve tanácstag JÓL SZERKESZTETT, tömör, sokatmondó tájékoztató jelent meg nemrég a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kiadásában üzemi kultúrfele- lősök és szocialista brigádok részére. Ha tartalmában akarnánk summázni, tömören ennyi — útmutató és példa. Célja pedig az, hogy az üzemi közművelődést segítse, mintegy medret teremtve, járható utat mutatva ennek a tevékenységnek. Érthető, amiért ezt a kiadványt üdvözöljük ■— hiszen jellegében sem az úgynevezett »szájbarágós-« módszert követi, hanem alkalmazkodik ahhoz, hogy Somogybán az üzemi közművelődés a brigádművelődés szinte gyáranként eltérő eredményeket mutat. Es nyilvánvalóan gyáranként kell differenciáltan és a konkrét adottságok alapján tervezni. Alternatív jellegű ez a kiadvány — már az első (és természetesen a legfontosabb) fejezet, a Tervezés című is mutatja. Az üzemi népművelési munka tervezése című alfejezet alapjában véve formális, adminisztratív tevékenységekre utal, de emögött elemzési, helyzetfelmérési feladatokat tartalmaz. Főleg ott alkalmazható, ahol most szerveződik az üzemi közművelődés. Nagyon értékes része a kiadványnak a Kaposvári Fonómunkás Klubkönyvtár 1970. évi terve. Itt az a döntő és nagyon helyes, hogy tartalmi tevékenységre utal. Alkalmazkodik a nagy és rétegezett munkáslétszámhoz, a közművelődés fontos területeire koncentrálódnak a célkitűzések. Foglalkozik elsősorban az értelmi neveléssel (ehhez jelöli meg a lehetséges kereteket, formákat), az erkölcsi neveléssel, az esztétikai neveléssel — és testi neveléssel, hasonlóképpen mellékelve a módszerek variánsait. Azért jó ez a kis tanulmány, mert a célt világosan, érthetően vázolja, és példát mutat a tartalomhoz, a formához. Ez persze gyáranként változhat, de amit mégis az állandó jelzővel illethetünk az, hogy így kellene tervezni valamennyi gyárban! A kiadvány további részében programjavaslatokat tartalmaz — művelődési házak, színház, Az apák közreműködése hiányzik Ülést tartott a kaposvári járás pedagógiai bizottsága Értekezletet tartott a kaposvári járás pedagógiai bizottsága, amelyen egyebek között a szülői munkaközösségek két évtizedes tevékenységéről, valamint az új keretek között működő pedagógiai bizottság terveiről, javaslatairól esett a legtöbb szó. A tanácskozás előadója Hagy Józsefné, a bizottság elnöke volt. Elsőként — mivel a nőtanácsoktól a Hazafias Népfront vette át a pedagógiai bizottságok irányítását — az eltelt huszonkét év tapasztalataiból leszűrt hiányosságokra hívta föl a figyelmet. Annak ellenére, hogy a szülők többségét sikerült megnyerni a nevelés, valamint az iskolapolitika ügyének, az irányelvek már nem váltak a gyakorlatban általánossá. Az iskola és a család együttműködésének tartalmában és módszereiben Is nagy eltérések mutatkoznak falvaniként és iskolatípusonként is a járás területén. Sok helyen a szülői munkaközösségek elnökei nem kapnak elegendő támogatást; nem tisztázott még az sem. hogy az együttműködésben milyen teendőjük van a tantestületnek és a szülőknek. Nemegyszer csak az osztályzatok körül folyik a vita, a gyermek sokoldalú megismerése háttérbe szorul. Elhanyagolják az osztályokon belüli közösségi beszélgetéseket, véleménycseréket, az őszinte légkör kialakítását. Bírálandó az is, hogy számtalan helyen a szülői munkaközösségnek csak gazdasági szerepet szánnak. Pedig a lemorzsolódás és a hiányzások megszüntetésében, valamint a családlátogatásban, a szabad idő megszervezésében és az ellenőrzésben elért eredmények ennek cáfolatát adják. A Hazafias Népfront hathatós segítségét tehát nagyon sok területen várják a szülői munkaközösségek. A feladatokról szólva a legfontosabbak között említette: a szülői munkaközösséggel a világnézeti nevelésben és a népművelésben Is számolni kell; társadalmi célnak kell tekinteni a családok nevelői—pedagógiai ismereteinek bővítését. Kiemelt feladat az apák bevonása a szülői munkaközösségekbe; az apák akadémiáján igyekeznek őket közelebb hozni az iskolához. Több helyen próbálkoznak a nagymamák ankét- jának megszervezésével Is. A kaposvári járás minden iskolájában megkezdődik a szülők iskolája, szülők akadémiája; a hat-nyolc előadás középpontjában a családi nevelés áll. Foglalkoznak az ifjúsági mozgalom, az úttörő- szövetség célkitűzéseinek megismerésével is. A járási pedagógiai bizottság továbbképzésén az V. nevelésügyi kongresszus családi nevelésre vonatkozó gondolatainak, valamint az MSZMP KB ifjúságpolitikai határozatának megvitatása szerepel. Több gondot fordítanak az idén a pedagógiád művek és folyóiratok terjesztésére. A pályaválasztási tanácsadás és tájékoztatás sem marad ki a tanév tennivalói közül. A közösség — vár Az ember életére csaknem mindig valamilyen szám hívja föl mások figyelmét: az első, a tizedik, a huszadik, az ötvenedik. A reflektor most feléje fordult és a kezemben is valamiféle fegyver lett a huszadik évforduló. De vajon a valóban tiszteletreméltó ünnep perceiben észrevettem-e őt? A teljes embert? Heggel ötkor kel, megeteti a csirkékét, kitakarítja a lakást, és hétkor már az iskolában van. Tanít is még, bár az igazgatói teendők ugyancsak lefoglalják. No és a sok társadalmi munka. Egyszóval estig szárnyakat kap az idő. Aztán a hivatalos munkák java részét hazaviszi. Kimegy a csirkékhez — Időtöltésnek is jó, meg nagyon szeret velük bíbelődni —, vacsora után egy kis iskolai adminisztráció.. Ha jó a tévéműsor megnézi, ha nem, olvas. És eloltja az éjjeli lámpát. S ez mindennap ismétlődik. Amikor a tanári szobába bekopogtattam, egy derűs arcú ember nyújtotta a kezét. Bará- tian, atyaian, minden betoppanó kollégáját bemutatta Egyiket sem akarta kirekeszte- ni. Ha a sikerekről beszélt, alig egyes számban. A tsz, a falu vagy a tantestület mindig ott szerepelt. Három évtizede él a faluban. Neve számtalan eredménnyel összefonódik, i 945-ben mostoha körülmények az iskolában; három szükségtanterem. Személyi tárgyi feltételek? Ilyenről beszélni sem lehetett. Egy volt pasztorházba jártak a gyerekek. Bűzös volt, se udvara, se kerítése. 1964-ig állandóan az iskolára költötte a falu a pénzét. Azért nincs még járda se. 50-ben választották tanácstagnak, többször volt vb-tag is. A vb- és a tanácsülések napirendjén az iskola ügye örök téma volt. Legkedvesebb emlékeként említette tanácstagsága alatt, amikor a szülőket, a falut megnyerte az oktatásügynek. Ma szép, korszerű iskola van, szertárral, nevelői szobával. Az iskolában tévé, lemezjátszó, rádió, magnó, vetítők, 900 kötetes könyvtár. Láttam először összegezte életében az eltelt húsz esztendőt, de keveset beszélt magáról. A tsz és az iskola kapcsolatát dicsérte a legjobban. Ilyen tsz alig van a megyében — ismételgette. S pontosan, hogy semmi se maradjon ki, felsorolta: húsz százalék térítést vállal az óvodások, napközisek költségeiből, évente négyezer forintot ad a hátrányos helyzetű tanulók segítésére, és tíz-,tizenötezret tanulmányi kirándulásra; hadd ismerjék meg a gyerekek az országot. Az iskola a maga módján hálálta meg. A gyerekeket faluszeretetre, hivatásszeretet- re nevelték. A tsz valamennyi szakembere falubeli tanítványból került ki. Szakközépiskola, szakmunkásképző, főiskola, egyetem? Mindenhol van kál- máncsai. És hazajönnek. Maholnap attól tartanak, nem tudnak többet alkalmazni. Most például egy cigánylány van mezőgazdasági technikumban. 4,5-es tanuló, egyetemre is készül. Az iskola padjaiban ült esti tagozaton a mostani tsz-elnök, a brigádvezetők. ' technikumban is megálltál; a helyüket. Két nemzedék nőtt fel a szeme előtt. Egész életében két szó lebegett előtte: iskola, falu. Ott volt például a községi fürdő építésénél is és ott lesz, ha a járdát kezdik. Nagyon szereti ezt a falut. Nemegyszer elmeheteit volna. Itt találta meg élete értelmét. A számok őt is kísérték: harmincnégy fve tanító, huszonkét éve igazgató, húsz éve tanácstag. Több pedagógiai és társadalmi kitüntetése van. A gyerekeit azonban nem tudta maga mellett tartani. A felesége öt éve meghalt. S a gyerekek ... A fia tanít, kitűnő pedagógus, csak jót hall róla. De a várost nem hagyja el. A lányit tanárnő lesz. Havonta hazajár a főiskoláról mosni, takarítani, de már most megmondta, többre vágyik. Kultúrára, lehetőségekre. Nem jön haza tanítani. A hivatásszere- tetet beléjük oltotta, nem is anyagiasak, de a falu lehetőségei riasztják őketc A kollégáit sem értette egészen soha. Elvégezték innen a levelező tagozatot és odébbálltak. Mert Kálmáncsa a világ vége. Hányán mondják ugyanezt! De András Béla igazgató szereti a kálmáncsai embereket és az utóbbi években különösen megerősítette várát: a közösségi munkát. Bán Zsuzsa Itt a fonotéka! Fülhallgatót a megyei is kölcsönöz könyvtár Tj ovidén, pattogósán ej- tik a szót ezen a településen. Így: »búcsú«. Rövid u-val. Mintha a kanász ostora durranna. »Kis New York» — mondta egyszer a tanító a településről. S ezen azt értette: az utcákat itt is számozzák. Első, második, harmadik... egészen a kilencedikig. Csak a periférián találhatók államférfiakról, zeneszerzőkről, írókról elnevezett utcák. Ott, ahol jobbára vakolatlan, új házak sorakoznak. Vasutasok, fatelepi munkások »fecskefészkei«, A települést, ahol születtem, egy völgy választja el a várostól. Vagy több is? Talán az az érzés, mely az anyaország lakóit választotta el az Űj Világot meghódító, Óhazából kiszakadtaktól. Az öreg Mik utolsó búcsúját készültem elmondani. Az öreg Miklós bácsiét, aki pár háznyira lakott attól az épülettől, amelyben születtem. Gyerekkori búcsúkra emlékszem. Mozaikok, az emlékek raktárából felszínre bukva. színesen villódzók. A kis- tnise utáni ácsingózások a templom körül, csodára várva. Szidolozott trombita rezén csúszik meg a napsugár. »Mikor Havannában hajóra szálltam én ... « Rongyból varrt labdák döntik halomba az egymásra rakott kockákat. Délután néhányan klott- gatyában lépkedünk körbe a ringlis padlásán, a keskeny, kör alakban felerősített deszkákon. Kenyérgőz hajtja a körhintát. Alattunk forognak körbe a vasrudakra erősített Ki lő az egyforma napokra? falovak, kocsik. Tízmenetenként kerül rám a sor, hogy leereszkedve felpattanjak a Sátánra. A bazárosok rikácsoló kiáltásai. »Aki az urát szereti, akasztófát vesz neki!-» Tülekedés az ördöghintánál... Az öreg Mik évek óta egyedül élt. Szombatonként — mindig szombatonként, sohasem hétfőn vagy szerdán — kiballagott a település határába. Felpúpozott dombok emelkedtek ott. Az egyiknél megállt, nézte egy ideig, aztán megfontolt léptekkel visz- szafelé indult. Sohasem töltött ott tíz percnél hosszabb időt. Hazafelé menet beleszagolt a levegőbe, A közeli erdő friss levélillatát vélte érezni, s összekeveredni a házakból kilopódzó sülthússzaggal. A búcsú előtti szombaton minden más volt. »Az asszonyok már szerda óta nem jönnek« — panaszkodott neki a tsz kertésze. Igen, a búcsú tulajdonképpen naptári ideje előtt egy héttel kezdődik. Az öreg Mik tudta ezt még abból az időből, amikor felesége élt. Az évi két meszelés ideje: húsvét és a búcsú előtti hét. A felesége napokkal az ünnep előtt kezdte gyúrni a levestésztát. A tarhonya is száradt már. A boltok forgalma megduplázódott. .. A vasárnap reggel kínzó ürességet hozott. Járkált a hátsó udvarban, kukoricát szórt a két tyúknak. »Pitye, pitye» — mondta. »Egyétek csak!» Valahogy másképp peregtek ki a szemek az ujjai közül, mint máskor. Nem volt íze a napnak. Igaz: mostanában a napok izeit már nem érezte. Ízetlenekké váltak. Egy-egy ilyen napon sokáig állt a nagy diófához támaszkodva, fülelt a fatelep felé, nem hallatszik-e idáig a tolató Muki-mozdonyok sípolása. Hiába fülelt, reménytelenséget szültek ezek a percek. Tíz óra felé hallotta meg a trombita hangját: »Sej, haj, Rozi...» Csóválta a fejét. Próbált munkát keresni magának. De már hétköznap sem tudott mihez fogni otthon. Bemént a konyhába. A repedt üvegű falióra ütemesen ketyegett: »bú-csú, búcsú». Kimenekült. A város felől kettesével-hármasával jöttek az emberek a telepi búcsúra. A puskák durranása elnyomta a harang kondu- lását is. Az öreg Mik elindult a tér felé. Szinte hallotta, ahogy összesúgnak a háta mögött: »Nézzétek, az öreg vénségére gyerek lett újra!» Az egyik sátor előtt sört ittak kifejezéstelen arcú férfiak. Elkerülte őket. A bazá- rosoknál sem állt meg. Vastag combú lányok ültek színes szoknyákban az ördöghintán: szélborzolta rózsák. Az öreg Mik a céllövölde előtt állt meg. Durrantak a lezuhanó bábuk. Széles csípőjű cigánylány töltötte a pos- kaport a kis tartályokba, ahova hegyes vasban végződő bohócpofák, pléhbalerinák zuhantak. Az öreg Mik végignyalta cserepes száját nyelve hegyével. Nem tudta, mikor vette föl az egyik puskát. A tus simára csiszolt fája hűsítette arcát. Akadály nélküli csusszanással tűnt el szeme elül a vadnyugati lovas. A durranást nem is hallotta. »Átlőtted a kezemet, vén bak- kecske!» A vér piros csíkját már látta. Állt a néma tömegben. Kicsi volt, mint sziklák közt a kavics. »Minek él az ilyen!» Horogütésként csattant valaki kiáltva kimondott kérdése. Szélütöttként tántorgott hazafelé. Elment a kapu előtt. Fogatlan szájú nevetését a papírtrombiták rtkoltozása ölte meg. Az öreg Mik utolsó búcsúját meséltem el. Ott lakott nem messze a háztól, ahol születtem. Telepi ember volt. Találgatták, miért lövöldözött magáról megfeledkezve, de magyarázatot csak a tanító tudott. »Az egyforma napokat akarta puskavég elé állítani az öregember.» Mik bácsit másnap reggel találták meg a telep menti gazosban. Merev volt már. A mostani búcsún már figyelek a céllövöldénél: ki lő az egyforma napokra? Nyújtsuk a kezünket neki! Leskó László Próbaadás a ionotokéban. Nem titok, mert az olvasók is láthatják a szerelési munkálatokat, a hangpultot, de kicsit tartózkodóan mutatják be a megyei könyvtárban a fonoté- kát, ami körülbelül azt jelenti, hogy zenei könyvtár, zenei gyűjtemény. A siker kulcsa nemcsak bennünk van, kíváncsiságunkban, hanem abban, amit ez a gép »tud«. Hihetetlenül egyszerű a fölszerelés, s hogy ilyen, az a nagyszerű magántervnek köszönhető. A vezérlőberendezésen kívül két magnetofon, három lemezjátszó — ebből kettő sztereo — szolgáltatja a zenét, a nyelvlemezeket, mindazt, amit hanglemezről, illetve magnószalagról kérni lehet. Tíz fejhallgatót kölcsönözhetnek egyszerre a könyvtárban, s ezeknek a csatlakozóit a kényelmes fotelek támlájába, vagy az asztal aljába rejtett készülékbe kell helyezni. A szerelés egyik mozzanatánál magam is jelen voltam, mondhatom, hogy a hangminőség nagyon jó, a kezelés pedig egyszerű, mert szinte minden a vezérlőpultnál történik. Csak a hangerőt kell szabályoznunk. Az is bizonyára mindenkit érdekel, hogy mit hallgathatunk, azaz mit kölcsönözhetünk? Több mint ötszáz hanglemez áll raktáron jelenleg; idegen nyelv tanulását szolgálók és zenei fölvételek. Induláshoz elegendő, a későbbiekben azonban feltétlenül gyarapítani kell a készletet. Erre is megvan a lehetőség, az országban néhány helyen már működik zenei könyvtár, és az egymás közti cserével javíthatják a hangtárt Az elképzelés szép. Beszerzi a könyvtár a zenetörténet legfontosabb korszakainak zeneanyagát, nagy előadóművészek lemezeit, dzsessz is lesz, és nagy segítséget nyújtanak az idegen nyelvet tanulóknak is. A »próbaadásokkor« felvillanó piros-zöld lámpák nagyon izgatják nemcsak a titokba beavatott olvasók fantáziáját, az enyémet is: mikor kölcsönözhetünk fejhallgatót a megyei könyvtárban? A könyvtár igazgatója így felelt: — A státuskérdés remélem január 1-re megoldódik, ég 1971 elején már a közönség szolgálatára állhatunk. H. B. SOMOGYI NÉPLAP Matek, UN. november 30, 5
