Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-09 / 237. szám
Káderpolitika — gyakorlatban KIVÁLASZTÁS ÉS KÖVETELMÉNYEK z MSZMP Politikai Bizottságának határozata alapján a Somogy megyei pártbizottság 1967 júliusában elemezte a kádermunka tapasztalatait, és megjelölte tennivalóit. Ezt követően a társadalmi, a gazdasági élet egy-egy részterületén dolgozó vezetők helyzetét, a vállalatok, intézmények személyzeti munkáját tekintette át a megyei párt-végrehajtóbizottság, s állásfoglalásaiban érvényt szerzett a káderpolitikai elveknek. A megyei párt-vb legutóbbi ülése átfogóan értékelte a Politikai Bizottság határozata óta eltelt csaknem negyven hónap káderpolitikai munkáját. A megye felső pártszerveinek a vezetők helyzetét kísérő fi- gvelme önmagában is utal e tevékenység fontosságára, s arra a törekvésre, hogy a káderpolitikát mindinkább a tervszerűség, a következetesség, a nyíltság és őszinteség, a kommunista humanizmus jellemezze. A párt-, az állami, a gazdasági, a társadalmi élet vezető posztjain megyénkben — mint a vb megállapította — olyan személyek állnak, akik alkalmasak — a párt politikájának ismeretében — a helyi feladatok kijelölésére és azoknak a tömegekkel együtt történő megvalósítására. Megállják helyüket a jelenlegi gazdaság- irányítási rendszer körülményei között, nagy többségük továbbra is képes a párt elvárásainak, az eredményes munka követelményeinek eleget tenni. Az elmúlt időszak gazdasági fejlődése — ipari üzemek letelepítése, a termelőszövetkezetek megerősödése stb. —. a vezetői gárda növelését, fel- frissítését kívánta meg Somogybán, s ennek során számos, a termelőmunkában helytállt munkás- és parasztember került vezető beosztásba. Szövetkezeti elnökök, üzemegység-vezetők, brigádvezetők, telepvezetők, művezetők stb. léptek előre a kisebb beosztásokból, s többségük az irányító munkakörben is becsülettel teljesíti feladatát. A három alapvető követelmény — a politikai megbízhatóság, a szakmai alkalmasság, valamint a vezetői késszég — vizsgálata minden alkalommal érvényesül a személyi kiválasztásnál, olykor azonban a helyes bírálati elvek eltorzulnak a gyakorlatban. Előfordul, hogy a szóban forgó személynél a politikai alkalmasság követelményét az egyszerű megbízhatóságra szűkítik le, pedig a szocialista építés iránti megértő, csupán lojális magatartás nem elegendő a vezetői poszt betöltéséhez. Éppen a szocialista rendszer melletti határozott kiállás készségének hiánya vezet egyes esetekben oda, hogy a vezető szó nélkül hagyja, ha történetesen a párt határozatainak félremagyarázására, a helyes intézkedések kiforgatására tesznek kísérletet; elnézi, hogy környezetében lábra kap a harácsolás, eluralkodik az anyagiasság szelleme. Másutt a szakmai képzettséget — ol”kor azt is csak a végzettségre egyszerűsítve — helyezik indokolatlanul előtérbe, ismét másutt a hármas követelmény merev alkalmazására való törekvéssel találkozhatunk — elvonatkoztatva a konkrét helyi adottságoktól. E gybeesik pártunk politikájával — és párttagságunk helyeslésével is — az a gyakorlat, mely szerint a gazdasági és társadalmi élet különböző területein pár- tonkívüliek is funkcióba kerülnek. Elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek erősödtek a falusi lakosság köréből számos tehetséges, pár- tonkívüli tsz-vezetővel, de fejlődő iparunk és kereskedelmünk vezető beosztású dolgozóinak elég jelentős része is pártonkívüli — főleg a műszaki és a pénzügyi munkakörökben. Döntő többségük azonban megfelel a párt, a dolgozó kollektívák bizalmának. Szóvá kell tenni a fiatalok és a nők viszonylag alacsony számát a vezetésben — anélkül, hogy valamiféle statisztikai szemlélet érvényesülését szorgalmaznánk. Semmi nem indokolja, hogy csak a kívánatos arányok kedvéért kerüljenek funkcióba az azok betöltésére kellő adottságokkal nem rendelkező nők vagy fiatalok. De arra igenis szükség van, hogy a rátermett asszonyok, fiatalok helyet kapjanak a vezetésben. S hogy e téren előbbre lépjünk, hadakozni kell a bizalmatlanság, a maradi szemlélet ellen. A káderkiválasztás gyakorlata nem nélkülözheti az Hle- tékes párt- és szakszervezeti szervek véleményének ismeretét, s e nézetek előzetes ösz- szehangolását. Helytelen viszont — noha akad rá példa —, ha a gazdasági vezető csupán a párt- vagy a szakszervezeti titkár véleményének meghallgatása után dönt, s mellőzi az alapszervezet vezetőségének, illetve tagságának állásfoglalását. Gyakori jelenség a káderek kiválasztásánál, hogy a helyi, ismert személy vezetői tisztségbe állításánál csak szélesebb körű vita után foglalnak állást, a kevéssé ismertek esetében viszont — sokszor megfelelő káderanyag hiányában is — vita nélkül, kedvezően döntenek. káderek kiválasztásánál, a vezetőkkel szemben támasztott követelmények vizsgálatánál és érvényesítésénél az esetenként tapasztalható negatív jelenségek ellenére — jelentős a fejlődés megyénkben az 1967. évi PB- határozat megjelenése óta. A párt következetes elvi politikája kedvező feltételeket teremtett a hatékony kádermunka kialakulásához. B. T. (Folytatjuk.) BEJÁRÓ DOLGOZÓK GONDJAI Meghatározó életükben a közlekedés Fártértekezletek előtt Pártkongresszusra készülünk. Az elmúlt hetekben több mint hétszáz alapszervezetnél, mintegy száz csúcsvezetőségnél, valamint az üzemi és a községi pártbizottságoknál zajlottak le megyénkben azok a taggyűlések, amelyeken a kommunisták véleményt mondtak a Központi Bizottság áltál vitára bocsátott kongresszusi irányelvekről és a szervezeti szabályzat módosításának tervezetéről. Növelte a tanácskozások jelentőségét, hogy ez alkalommal került sor az alap- szervezetek titkárainak és vezetőségi tagjainak újjáválatsz- tására. A lezajlott taggyűlések a párttagság felelősségét, politikai aktivitását tükrözték. Megyénk kommunistái alapjaiban egyetértenek azzal, amit a Központi Bizottság a kongresszusi irányelvekben megfogalmazott, s összecseng az alapszervezetek világos álláspontja: pártunk az eddig követett, kitérők nélküli politikát folytassa, a társadalom pedig magasabb szinten és nagyobb következetességgel munkálkodjék a szocializmus építésén. A most következő három .nap során a járások és a városok pártértekezleteit tartják meg. Ezeken a tanácskozásokon az alapszervezetek küldöttei vesznek részt, s noha má- sok-mások a gondok, a feladatok Kaposváron és Siófokon, Marcaliban és Barcson, Nagyatádon és Fonyódon, közös vonásuk lesz a plénumoknak, hogy mindenütt a pártélet időszerű tennivalói, a termelés, a gazdasági élet feladatai, a jövőbe tekintő társadalmi, művelődési, ellátási témák alkotják a pártbizottság jelentésének gerincét. Ezekről a meghatározó jelentőségű kérdésekről tárgyalni, s a kollektív bölcsesség erejével felelősséggel dönteni: valóban kommunistákhoz méltó feladat. A tanácskozásra mindenütt a munka sűrűjéből érkeznek a küldöttek, akik nem csupán lakóhelyük, vidékük gond- jait-bajait ismerik, hanem alapszervezetük tagjainak a megoldásokra irányuló álláspontját is. Alkotó vitákra van tehát kilátás, amelyek nyomán egyrészt az adott terület célszerű fejlesztésének, továbblépésének tervei és megvalósításukhoz szükséges cselekvési egység bontakozhat ki, másrészt a vélemények szintézisét tükröző határozatok hozzájárulnak a megyei pártértekezlet, majd a X. kongresszus eredményességéhez is. A küldöttek újjáválasztják a járási, a városi és a járási jogú pártbizottságok tagjait. Bizonyára olyan személyek kapnak bizalmat a választás során, akik az eszme iránt hűségüket, rátermettségüket cselekedeteikkel és magatartásukkal sokszorosan bizonyították már az elmúlt idők során. Az új vezetőségek személyi összetétele így lesz biztosíték arra, hogy irányításuk mellett és tevékeny közreműködésükkel a kommunisták és a pártonkívüli tömegek együttesen fáradoznak közös céljaink valóra váltásáért. Köszöntjük a járási és városi pártértekezletek küldötteit, valamennyiüknek sikeres, tartalmas munkát kívánunk. Együttes ülést tartott az SZMT és a népfront elnöksége A somogyi dolgozók több mint egyharmada eljár a lakóhelyéről a közeli vagy távoli városba, járási székhelyre, nagyközségbe, s az ottani üzemekben és vállalatoknál dolgozik. E fontos réteg élet- és munkakörülményeivel való foglalkozást fontos feladatként jelölte meg a megyei pártbizottság 1967. október 6-i határozata. Ennek szellemében tűzte napirendre tegnapi együttes ülésén az SZMT elnöksége és a Hazafias Népfront megyei elnöksége tizenkétezer ingázóra kiterjedő vizsgálat alapján a bejárók helyzetét, az üzemekben és a lakóhelyükön kifejtett közéleti tevékenységüket. A bejárók, életében nagyon fontos és meghatározó helyet foglal el a közlekedés, hiszen többségük mindennap hazatér a családjához. Éppen ezért érzékenyen érinti őket, hogy figyelmen kívül hagyják véleményüket és javaslatukat a menetrendek összeállításakor, bosszantja őket, hogy kevés a buszjárat, a közlekedtetett vasúti kocsik száma. A felmérés szerint a bejárók több mint fele két óránál többet tölt el utazással naponta, sőt sokan négy-öt órát utaznak. Itt érdemes megjegyezni, hogy a fővárosban élő és dolgozó emberek többsége is utazik annyit naponta, mint a somogyi eljárók egy része! A buszok és vonatok indulása miatt a bejárók közül kevesen járnak az üzemben szakmai továbbképzésre, általános vagy középiskolába, kevesen jelennek meg a rendezvényeken, az ismeretterjesztő előadásokon. Ami viszont nincs időhöz kötve, mint a könyvtári könyvek kölcsönzése, azzal aránylag jóval többen élnek. Pedig nagy szükségük volna a tanulásra, a szakmai képzésre, hiszen a fölmérés adatai szerint a bejárók többsége segéd-, illetve betanított munkás, több mint négyezren — a tizenkétezerből — nem végezték el az általános iskolát. Ugyanakkor tíz százalékuk jár szakmai oktatásra, s 2,7 százalékuk található meg a dolgozók esti iskoláiban. Ennél jóval többen — húsa százalék — vesznek részt a politikai oktatásban. A vállalatoknak és a lakóhelyeknek sokkal többet kellene törődniük a bejárók képzésével és továbbképzésével. Kevés bejáró dolgozó használja ki az otthoni művelődési és sportlehetőségeket is. Közéleti szereplésükre jellemző, hogy kevesen tisztségviselők a szakszervezetben, s a lakóhelyükön se sokan vesznek részt a helyi szervek tevékenységében. Pedig mindenképpen növelni lehetne az otthoni aktivitásukat, ha például bekapcsolnák őket a községfejlesztési tervek kialakításába, sőt törekednének gondjaik megoldására. Az együttes ülés Varga Károly és Pusztai Ferenc jelentését jó kiindulópontnak tartotta a vitához. Megfogalmazódott, hogy a további iparfejlesztés következtében nemhogy csökkenne, inkább tovább nő a bejáró munkások száma. Éppen ezért gondjaikkal rendszeresen kell foglalkozni. A vita középpontjában elsősorban az állt, hogyan lehetne javítani a helyzetükön, ráirányítani a figyelmet a lakóhelyen való nevelésre, oktatásra és továbbképzésre. Böhm József, a megyei párt- -vb tagja, a megyei tanács elnöke megállapította, hogy a bejárók gondjai Somogybán sem nagyobbak, mint országosan. Nagyon fontos, hogy kulturáltabb és ésszerűbb legyen a közlekedésük, a vállalatok alakítsanak ki megfelelő váróhelyiségeket a bejáróiknak. Megoldásra vár még a többszöri étkeztetésük, a műszakokhoz igazodva. Fábri István, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője az üzemek felelősségét hangsúlyozta. Szerinte sokat tehetnek azért, hogy megteremtsék a tisztálkodás lehetőségét, gondoskodjanak az étkezésről, a várótermekről. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára elsősorban azt emelte ki, hogy a bejárókra lehet építeni a falu társadalmi életében, hiszen szeretik lakóhelyüket, ragaszkodnak hozzá. Dr. Szőke Pál, a megyei párt-vb tagja, az SZMT vezető titkára összefoglalójában hangsúlyozta a KISZ-szel való együttműködés szükségességét. Egyetértett azzal, hogy sokkal jobban kell élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a lakóhely nyújt a bejárók művelésében és képzésében. Az együttes ülés úgy határozott, hogy külön foglalkozik a kulturált közlekedéssel, ezért az SZMT és a népfront vezetői tárgyalni fognak a MÁV Pécsi Igazgatóságával és az AKÖV-vel Lajos Géza Napirenden a munkatermelékenység Pamutfonóipari szakemberek tanácskozása AZ ELMŰLT két évtized extenzív fejlesztése figyelmen kívül hagyta a hatékony műszaki fejlesztést és a korszerű munkaszervezést a magyar pamutfonóiparban is. Bár számos gyár foglalkozik pamutfonással, cérnázással, a termékek előállítása részben korszerűtlen gépeken folyik, a különféle eljárások, technológiák sem modernek. Nagy az önköltség, nem megfelelő a termelékenység. Lényeges előrelépés csak a termelékenység fokozásával képzelhető el. Az útról, amelyen járni, és a lehetőségekről, amelyekkel föltétien élni kell, tanácskoztak szerdán és csütörtökön textilipari szakemberek a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület Pamutfonó Szakosztályának ankétjén, a kaposvári gyárban. Az anké(jáztuiésu kflzanoli Gázfűtésre építik át a régi kazánt a Pamutfonó-ipari Vállalat nagyatádi üzemében. Az egyik kazánnal november lőre készülnek el. ton részt vettek a könnyűipar irányításában érdekelt vezetők: dr. Szabó Imre, a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetője, Tóth Béla, a minisztérium gazdasági szakértője, Bécs László, a Köny- nyűipari Szervező Intézet osztályvezetője, Miklovitz Andrásáé, a rendező szerv főtitkára és a termelést irányító igazgatók, műszaki vezetők. A tanácskozáson megjelent Kovács Béla, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője és Deák Ferenc, a megyei tanács ipari osztályának vezetője is. Bécs László a pamutfonodák hatékonyságának összehasonlító elemzésével azt a tanulmányt ismertette, amelyet az intézet dolgozott ki. Azt vizsgálta, hogy csekély beruházásokkal, de a lehetőségek kihasználásával hogyan növelhető a pamutfonodai hatékonyság. (Az előadó hatékonyságon elsősorban az élőmunka termelékenységét értette, a közvetlenül termelő- munkában foglalkoztatottak teljesítményét.) Vetített képekkel, igen sokoldalúan bizonyította be, hogy a fonodákban ma még igen magas a közvetve termelők részaránya. . (1968-ban Kaposváron is 59,5 százalék volt a közvetve termelők; leszedők, szállítók stb. aránya.) HOGY MENNYIRE fontos a közvetve termelők — mint a termelékenység növelésének ' gátja — problémája, azt a következő adatok is bizonyítják: Magyarország legkorszerűbb pamutfonodája, a szegedi, jelenleg egy tonna vizkózafonal előállításához két-két és félszer annyi időt vesz igénybe, mint a fejlettebb nyugati gyárak. A magyar Keltex munkáslétszáma négy és félszerese egy hasonló adottságokkal rendelkező nyugatnémet vállalaténak. Ugyanakkor a jelenlegi normák sem ösztönzik a kellő ütemű növekedést. Ezek inkább a bérek biztosítását, mintsem a termelékenységet szolgálják. Az előadó szólt még a gépesítésről, ami szintén szorosan kapcsolódik a témához. De itt is leszögezte: a legkorszerűbb gépek alkalmazása mellett sem lehet továbblépni, ha nem foglalkozunk a közvetve termelők visszahúzó szerepével. Másnap dr. Szabó Imre a pamutfonodák fejlesztési koncepcióiról szólt. A IV. ötéves terv időszakában leginkább a kötszövő- és ruhaipar fejlesztése kerül előtérbe, a pamutfonóipar már csekélyebb mértékben részesül a beruházásokból. A világon a textilalapanyagoknak jelenleg is negyven százalékát adja a pamut, s ez az arány a közeljövőben előreláthatóan nem módosul. Az igény a korszerűbb termékekre viszont annál inkább. Magyarország a tervidőszakban 5000—6000 tonna fonal importjával számol, a feldolgozóipar igényeit ugyanis a jelenlegi termelés nem képes teljesen kielégíteni. Mivel az országban jelenleg kellő számú fonógyár van, nem a további telepítés, hanem a nagyszabású rekonstrukció a cél. (Sikeres rekonstrukció esetén az évi össztermelés 16 ezer tonna fonallal nő.) A textil- és ruházati iparban jelentős arányú gépesítés várható, mintegy 60—65 millió rubel értékű gépet a baráti országokból, 65— 68 millió dollár értékűt pedig a tőkés országokból szeretne beszerezni a minisztérium. AZ ELŐADÁSOKAT vita követte, melyben a hozzászólók saját tapasztalataikat és elképzeléseiket mondták el. Cs. T. SOMOGYI NÉPLAP Véstek, 1990. okiébee A
