Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-30 / 255. szám
Ünnepélyesen megnyitották a politikai könyvhónapot a fonyódi gimnáziumban Megnyílt a politikai könyvhónap tegnap délután a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium ünnepélyesen feldekorált KISZ-klubjában. A helyiséget megtöltötték a járás propagandistái, esti egyetemi hallgatói. A rendezvényen megjelent Bíró Gyula, a megyei párt-vb tagja, a megyei párt- bizottság titkára. Nonn György, a Kossuth Könyvkiadó igazgatóhelyettese, Balassa Béla, a Fonyódi Járási Pártbizottság első titkára és Horváth László, a gimnázium igazgatója. A bensőséges ünnepség a gimnázium énekkarának műsorával kezdődött. A fiatalok Karai Szabadság szállj közénk és Muragyelli Ifjú békeharcosok dala című művét szólaltatták meg, majd Hrabovszki Zsuzsa elszavalta Valerij Bru- szov Lenin című versének egyik részletét. Ezután Balassa Béla, a járási pártbizottság első titkára mondott megnyitó beszédet. Hangsúlyozta, hogy a jubileumi ünnepségek folytatása a pártkongresszus előtt megrendezett hagyományos politikai könyvhónap ünnepélyes megnyitása. — Ez az ünnepélyes megnyitó a szocialista kulturális forradalom első magyarországi lépéseit, a marxista—leninista világnézet hazai legális terjesztésének kezdetét, a felszabadult, új magyar könyvkiadás megszületését idézi fel emlékezetünkben. Még háború dúlt hazánkban, amikor a Magyar Kommunista Párt ve^ zetősége elhatározta, hogy könyvkiadó vállalatot létesít Szikra könyvkiadó névvel. Tudjuk, hogy a kiadó nevének megválasztása nem volt véletlen, mert a Szikra a nemzetközi munkásmozgalom történetében összeforrott Lenin nevével. — Számunkra örvendetes, hogy ez az évi politikai könyvhónap megyei megnyitója itt, nálunk, Fonyódon van, mert a tapasztalatok is azt igazolják, hogy járásunkban is évről évre növekszik a politikai kiadványok olvasóinak tábora. Így ez az alkalom hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben még jobban erősödjék a politikai irodalom propagandája és még Haranghistória A közelmúltban Bárdudvarnok határában a mélyszántás egy középkori, gótikus stílusú kisebb harangot hozott felszínre. Ez a harmadik haranglelet Somogyból. Ritka régészeti emlék, nem árt szót ejteni tehát a »-harang- családról-«. A harang mint hangszer és kegyszer fontos kultúr- és vallástörténeti emlék. A középkori pedig — különösen ha földből kerül elő — becses múzeumi tárgy is. Harangot ugyanis igen ritkán ástak földbe, mivel már a XIV. század óta, főleg nagy háborúk idején, felhasználták az anyagát ágyú öntésre. (1532-ben Bebek György így öntetett Csetnek város 2500 kg-os öregharangjából ágyúkat Krasznahorka várában. Vagy gondoljunk csak a szabadságharcból közismert Gábor Áron-féle ágyúöntő műhelyre!) A harangot harangöntvényből — harangbronzból — ön- tik. (Általában 20—23 százalék ón és 80—77 százalék réz ötvözete.) Ha csengőbb, dallamosabb hangú harangot akartak önteni — főleg a középkorban —, akkor ezüstöt is tettek az öntvénybe. Ha az öntvényben az ezüst százaléka jelentős volt, nemes harangöntvényről beszélünk. A harang ütőjét — szívét — mindig kovácsolt vasból készítették. töket. A harang zúgására a támadó sereg ijedten szertefutott. Orleans pedig megszabadult Clothar támadó seregétől. Az első magyar harang megszólalásának idejét nem ismerjük. Egyes kutatók szerint hazánk egyes helyein már I. István korában is harangoztak, idegen földről behozott haranggal. A legelső harangöntő mester, akinek a nevét is ismerjük, Henrich volt 1240- ből! A harang mint hangszer a késői középkorból ismert és jelentős. A harangöntés virágkora is a XV—XVII. század. Az első harangjátékot az 1460-as években a flandriai Kneck harangöntő család komponálta. Nem ritkán a harangtornyok óraszerkezeteihez kapcsolták. Igen híres a középkori eredetű, hollandiai Züt- phen 25 harangos harangjátéka, és a prágai apostolos harangjáték. Brüsszel új idegen- forgalmi látványossága a közelmúltban felavatott és lyuk- kártyákkal vezérelt 24 harangból álló harangjáték. Moszkvában található a világ két legnagyobb harangja. Az egyik a cár-harang, amely az Ivan Velikij-torony mellett áll, és 1653-ban készült. Súlya 201 916 kg. A másik a Bolsoj- harang, amely 1819-ben készült. Ez »csak« 80 000 kilogramm súlyú! A minap Somogybán előkerült harang alig több 10 kg- nál. Igen kis település harangja — esetleg lélekharang — lehetett. Késő gótikus stílusban készítették egykor. Sajnos, felirat nincs ' rajta. Hasonló stílusú az 1962-ben, Tótújfaluban — az ún. Brég-dűlőben — ugyancsak mélyszántás közben előkerült harang is. Ez a lelet a Rippl-Rónai Múzéum állandó kiállításának egyik értékes érdekessége. A felirat szerint 1512-ben nemes harangöntvényből készült. Súlya 76 kg. Minden valószínűség szerint a legkorábbi (XVI. századi) török háborúk idején kerülhetett a föld alá. Itt jegyezzük meg,hogy Somogyból származik az egyik legszebb magyarországi haranglelet is. Virágkehely alakú, páros fülű, feliratos harang került elő 1890-ben — kútásás közben — Taszáron. Ezt Budapestre, a Nemzeti Múzeumba szállították, A ta- szári lelet a reneszánszkori magyar harangöntő művészet reprezentatív darabja, és egyben egyik legértékesebb példánya a Nemzeti Múzeum haranggyűjteményének. Dr. Draveczky Balázs több embernek legyen kulturális igénye a politikai irodalom tanulmányozása. Ezután Nonn György, a Kossuth Könyvkiadó igazgatóhelyettese a politikai könyvek hasznáról beszélt nagyon színesen és szellemesen, sok anekdotával fűszerezve mondanivalóját. Hangsúlyozta, hogy a hosszú évek munkája nyomán újságolvasó, rádió- hallgató, televíziónéző nép lett a magyar. Sokan megkérdezik, szükség van-e ezek után a könyvre. Természetesen. Ezt mutatja a gyakorlat, sőt a megjelent könyvek évről évre növekvő példányszáma is. Az emberek tudatának formálásában nagy szerepet kell játszania ma is a könyvnek. A Kossuth Könyvkiadó nemcsak a klasszikusok műveit adja ki, hanem filozófiai, történelmi, közgazdasági alkotásokat is, éppen ezzel segít az embereknek, hogy megértsék a sajtóból megismert események ösz- szefüggéseit. Nonn György beszéde végén megköszönte a megyei és a járási vezetőknek, hogy e rendezvénnyel is hozzájárulnak a politikai könyvek népszerűsítéséhez. A gimnazisták műsorával fejeződött be a politikai könyvhónap megnyitója. Doma Ilona■ elmondta Nyikoláj Aszajev Lövés az Aruróra cirkálóról című költeményét, Schäffer Kornélia pedig Haydn c-dúr szonatinájának első tételét adta elő. Az általános iskola egy lengyel népdal, Grabócz Tavaszi dalának és Lóránd A párttal, a néppel című művének előadásával gazdagította a megnyitót. A műsort Ruda Vera, a gimnázium KISZ vb-titkára konferálta. A megnyitón részt vevő propagandisták és esti egyetemisták végül megtekintették az aulában megnyílt könyvkiállítást. Harang alakú fémtárgy már az i. e. XVI. század körül is ismert volt. A bronzkori példányok kolompként az istenek ébresztésére szolgáltak. Felhasználták az egyiptomi és görög vallási gyakorlatban is. A legenda szerint az első »harangozásra« való harang 394. július 13-án készült és szólalt meg. Állítólag Paulinus csináltatta a nolai templomnak. Nola később is híres harangöntő hely maradt — olvashatjuk Miller Lajos összefoglalójában. Ide kívánkozik megjegyzésül, hogy a római kultuszok is ismerték és használták a harangot. Főleg az italkedvelő Bacchus isten Liberin’ "i'- ériumainál, a bor és má- n’cv ünnepein. A harangozásról számos érdekes eseményt, anekdotát jeg'T.ett fel a történetírás. Lg ■ ; arról számol be, hogy az crleans-i István dóm harangját a város püspöke meg- húzatta, mikor Clothar frank király katonái élén megfúvatta a város ostromára szólító kür»Itt az ideje, hogy megunt, régi bútorát eladja« — olvasom az újságban. És ki mer ellenállni e szigorú felszólításnak? Nézem a bútoraimat, és lelki szemeim a becsüsön csün- genek, aki kemény jelzőket pattogva fitymálja öreg kre- dencemet. Azt mondja kaca- rászva, hogy »írem valami jó állapotban van ez a kredenc, he, he ... Ide nézzen — s haj- tűt dug egy vékonyka lyukba, aztán nyársra szúrva kövér szút emel ki. — Látja, mi ez? He, he, he ...« S én ott állok összetörtén, megsemmisülve, mert valóban szú volt a kre- dencemben, és a becsüs dör- gi: »Ezért akar kétszázat? He, he, he! Ez a fiókgomb is olyan kopott, hogy újat kell helyette rátenni. Ezért kétszázat? He, he, he! Százötven ... Esetleg, de ne mondja meg senkinek, mert így is túlfizetem. S én előbuggyanni akaró könnyeimmel viaskodom. De a becsüs mindezt nem veszi «4 kredenc észre, vagy nem akarja észrevenni, mert szívtelenül rángatja kredencem ajtaját. A zsanér felmondja a szolgálatot, és leesik az ajtó. »He, he, he, ha, ,ha, ha! — így a becsüs. — Ezért százötvenet?!« Ostorként csattog a szava, s érzem, keblemben most pattan meg egy finom húr. Végperceimet élem. De a becsüs ezt sem akarja észrevenni: »Százat... Talán!« — dörgi, és cibálja a kredencem fiókját, s az nem bírja tovább, kiesik az oldala. Hátamban tőrdöfést érzek. A becsüs mit sem törődik vele. »■Ezért százat? He, he, he, hi, hi, hi! És jókedvében táncra perdül és engem is forgat. Nekem nincs hozzá kedvem, de eszembe jut, hogy nem szabad ellenkeznem, és járom vele a kredenctáncot, tort ülve saját bútordarabom felett. Felnőtt ember létemre ugrálok a becsüs kartárssal, mert hátha.., Hátha a jókedv megszólaltatja benne az érzést. De ő ismét letaglóz. Ezt mondja: »Ezért százat? Hi, hi, hi, he, he, he! Otvennel is túlfizetem!« Egy éles szambalépésnél belerúg kredencem oldalába) és az összedől. »,Hi, hi. hi, ha, ha, ha... Harmincat, vagy vidd a tükerhez!« — üvölti, és vadul táncoltat tovább. Aztán megjelenik az üzletben a tehertaxi sofőrje, aki szállította régi bútordarabomat. Fésűt vesz elő, selyempapírt csavar rá, és fújja, mint a szájharmonikát. A snájderfánit játssza, és engem forgat a becsüs. Végre össze- esek. Felmosnak. »Szóval « — mondja a becsüs, minden részvét nélkül. Erőt gyűjtök, aztán megszólalok, mert a tehertaxit ki kell fizetni: »Hol az a huszas!« —e. —gy. Iróvendégeink Nagyon hálás és izgalmas lenne az új filmbemutatóról, a Szerelmi álmokról írni olyan szemszögből, hogy mi a jelentősége két ország művészei között szövődött »ko- produkciós« munkakapcsolatnak. .. Pedig nyitott sor ez, hiszen nehéz lenne teljességgel számot adni arról, hányféle formában — a kultúra nagyobb vénáin és hajszálerein át — kapcsolódik össze a Szovjetunió és Magyaron szág művészete és művelődése is. Ez nem új a somogyiaknak, hiszen a Kalinyinba utazó turisták — akiket barátok várnak újabb látogatásra — a megmondhatói, mennyire sokszínű valóság e kapcsolat. És külön öröm az, hogy a megyeszékhelyre ma a legrangosabb hírhozói, vagy inkább képviselői érkeznek a szovjet kultúrának — a kultúra napaira hazánkba Látogató íródelegáció... G. Markov, a Szovjet Író- szövetség titkára vezeti a küldöttséget, tagjai között lesz a világhírű költő: Robert Rozsgyesztvenszkij, a népszerű író, Csingiz Ajtmatov, Szilvia Kaputihjan örmény költőnő, Angnyija Barto, D. Molda Galijev és Bratuny. Irodalomszerető somogyiakkal találkoznak, Ajtmatov dedikál is, hiszen ez a szokásos és talán legmelegebb író—olvasó kapcsolat. Van köztük olyan vendég, akit először üdvözölhetünk hazánkban, de van olyan is — Rozsgyesztvenszkij —, aki nemrég a nemzetközi költőtalálkozón vett részt a Balaton partján. Láthattuk a televízióban »élőben« is a költői szenvedélyt, pedig az embet nem is arcvonásokból állítja össze a költői portrét, sokkal inkább művekből, gondolatokból. Nyugodtan állítom, alig van Somogybán irodalmi színpad — üzemi vagy iskolai —. amely ne tűzte volna még műsorára a Rekviemet, és ezzel a hatalmas, vagy inkább — nem is terjedelmi, hanem mondanivalóbeli arányaira értve — monumentális oratóriummal, a költői portré legélesebb vonásait állította fénybe. A nemzedék, ame'y tiszteleg a hősök előtt — nem pusztán pátosszal, hanem küszködő, tépelődö gondolatokkal is . . . Hasonlóképpen említhetjük Ajtmatovnak — ennek a nagyon rokonszenves íróegyéniségnek a portréját —, amely nemcsak a könyvlapokról, hanem a mozivászonról is magabiztos vonalakban tükrözi szerzői alkatát. Sokan ismerik nálunk is a Dzsamila szerelme című művét, sokan látták a nagy sikerű Első tanítót, amely a kritika szerint is a regény méltó párjává nőtt. A hőskorszakról, vagy inkább a születés korszakáról szól a nemzetiségek tarka világából. De éppen ebből a tarkaságból. ebből a gazdagon ágazó hagyományból indult ki nagy erővel — tragédiák árán is — egy közös akarás. Agnyija Barto kötetét lapozhatják már magyarul is az olvasók. Gazdag irodalmat, újat kereső, újat adó költőket, írókat köszönthetünk a megyeszékhelyen. A találkozás, a beszélgetés szerves része lesz annak a hatalmas kapcsolatnak. amely a barátság sok és tartós szálából szövődött. M' -nyitották Somogybán a szovjet kultúra napjait Díszelőadáson című film Tegnap este a Szabad Ifjúság Filmszínházban Kiss József né, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Somogy megyei titkára ünnepélyesen megnyitotta a szovjet kultúra napjait. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy ez az eseménysorozat újabb jelentős állomása a magyar és a szovjet nép hagyományos, egyre bővülő kulturális kapcsolatainak- Rendszeressé vált a művészek vendég- szereplése, színházi együttesek, zenekarok, kórusok cseréje. Mint eddig, most is írók, költők, .művészek látogatnak el hazánk különböző helyeire. A szovjet nép életét azonban legjobban a filmek ismertették meg velünk. A szovjet kultúra napjai alkalmából az idén három új filmet mutatnak be Magyarországon. Egyebek között a Kaposváron tegnap este vetített Nagykorúságot is. A film hősei fiatalok. Egyikkel a kőolajkitörésnél találkozunk, a lángokkal küzd. A másik egyetemista, a tanulás foglalja le. A harmadik tanulni szeretne, de családi körülményei nem engedik meg. Az este, az ünnepnapok és a szerelem hozza őket össze, tudnak egymás gondjairól, terveiről: barátok. Rogyinban, Tányában és Rusztámban, a főszereplőkben típusokat rajzoltak meg az alkotók. Tetteiken, gondolkodás- módjukon keresztül egy népet ismerhetünk meg. Elénk tárulnak Üzbegisztán csodálatos tájai, amiért olyan sokat vállalnak és tesznek a fiatalok. Munkájukon kívül azonban még embertársaik, más országok fiainak életével is törődnek. Taszosz, a görög fiú is a társaságba tartozik. A Szovjetunióban él addig, amíg anyja szava és a szabadság reménye vissza nem szólítja Görögországba. A filmben több sorsot igyekeznek bemutatni, ezért úgy érezzük, egyikhez sem kerülhettünk egészen közel. Túl nagy időt és cselekménysort ölel föl a film; időnként csak a felszín villan ki, máris továbbsurran a filmfelvevőgép. A rokonszenves szereplők gondolataiba, vívódásaiba mélyebben szerettünk volna bepillantani. A keresztmetszet nem törlesztette az adósságot: vártuk, hogy az üzbég fiatalok legbelső titkaiba avatnak be bennünket. Néhány döbbenetes erejű képsoron — a kőolajkitörés, vagy a megáradt, tajtékzó folyam — lenyűgözték a nézőt. A szerelmi jelenetek is különös lírai hangulattal illeszkedtek az egzotikus tájképbe. A film érdekessége, hogy nemzetiségi fáz üzbég) filmstúdióban készült Eljer Ismu- hamedov rendezésében. A szép filmezés Gnszan Tutuno- vot dicséri. Mint nemzetiségi film, sokat megsejtet az üzbég filmművészet további útjából. B. Z. SOMOGTI NÉPLAP Péntek, 1910. október 30. /
