Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-28 / 253. szám
A szovjet kultúra napjai Üj gyár születik A felszabadulást követő negyedszázad során a szovjet kultúra volt az a bő forrás, amelynek élővize leginkább termékenyítőén hatott szocialista törekvéseinkre a kultúra, a művészetek és a közművelődés fejlesztésében, nem utolsósorban abban a nagy erőfeszítésünkben, hogy a szellem értékeit népünk milliós tömegeinek közkincsévé tegyük. Ez a munka és ez a hatás állandóvá lett, át- meg átszövi kulturális életünk hétköznapjait. Az a tíz nap pedig, melyet immár hagyományosan, minden évben — az idén október 24-e és november 3-a között — a szovjet kultúrának és a magyar—szovjet kulturális együttműködés további erősítésének szentelünk, az ünnepi összegezés alkalma. A szovjet kultúra értékei részint irányt jeleztek és döntő fontosságú ösztönzést adtak kulturális és művészeti alkotó munkánknak. A szovjet próza- és drámairodalom, a költészet, a képzőművészet, a zene- és A balatanherényi fürdőegylet másodikként alakult meg a tó déli partján, 1899-ben. A századforduló első éveiben még a szállodai vendéglátás terén is tartotta a második helyet. .Kiépített strandon élvezhették a friss habokat a íürdőzők, a község »csónak- dáját« is használhatták már. Az üdülők többsége a falusi lakossággal egy fedél alatt töltötte a nyarat, és látta, esténként pedig tűrte, elviselte a paraszti élet romantikájának terheit. A mai villasor abban az időben az úrbéresség legelője volt, ahová a disznócsorda legelni járt. Az állatcsordák reggeli kihajtásának látványossága a fürdővendégek egyikét-másikát szórakoztat- * ta, de a többségnek bosszúságot okozott. Ezért fordult Deutsch Zoltán 1909. augusztus 26-án a Balatonvidék című újság szerkesztőjéhez panasszal a »balatonberényi csendélettel« kapcsolatban, amely a 29-i számban meg is a táncművészet termékei közvetlenül is felbecsülhetetlen jelentőségű gazdagodásunkra szolgáltak. Elegendő, ha arra hivatkozunk, hogy a felszabadulás óta több mint tízezer szovjet könyv jelent meg hazánkban, összesen 71 millió 400 ezer példányban, vagy hogy filmszínházaink 1945 óta több mint 800 szovjet játékfilmet vetítettek 450 millió néző előtt. Százezrek gyönyörködtek a szovjet balettművészetben, ismerték meg a klasz- szikus orosz és a szovjet festők képeit, a szobrászok alkotásait. a nagyszerű zeneművek hosszú sorát. Ugyancsak százezrek személyes ismerősei a kiváló szovjet előadóművészek, Szvjatoszlav Richtértől. Szergej Obrazcovon át Arka- gyij Rajkinig. Az idén a szovjet kultúra napjainak gazdag eseménysorozata újabb művészi élményeket tartogat a magyar közönségnek. Színházi, film- és képzőművészeti delegációkat, neves művészeket, zeneszerzőket látunk vendégül. Több ta a nyaraló közönségét. Reggel a kanász hangos ébresztőt csattogtatott az ostorával, és közben fújta a szilaj bika szarvából készült tülköt. Az akkor Balatonberényben nyaraló Bartók Bélát sem kerülte el Vida Ferenc, a nyaralókat háborgató kanász. Kovács József háza előtt — abban lakott Bartók —, tovább időzött a szokásosnál. Ez nem fokozta, hanem éppen zavarta Bartók n.-pdalgyűjtő kedvét. Bartók panaszával nem fordulhatott a hatóságokhoz, mért az egyetlen hivatalos ember a községben a bíró volt, aki bizonyára fontosabbnak ítélte a csorda kihajtását, mint a népdalgyűjtést. Ezért Bartók reggeli nyugalmát a daloló parasztok leleményessége mentette meg. Azt javasolták Bartóknak, kérje meg a kanászt arra, hogy minden reggel legalább fél órát durrogtasson a ház előtt, és ezért egy fél deci pákiállítás, valamint a szovjet filmnapok bemutatói járulnak hozzá kulturális ismereteink kölcsönös elmélyítéséhez. Külön is értékeljük, hogy az idén a szovjet kultúra napjainak sok eseményét vidéki városainkban rendezik meg. Például Szolnokon kiállítás nyílik Lenin és a forradalom a szovjet grafikában címmel. Szovjet vendégművészek működnek közre a debreceni operaelőadásokon, világhírű szólisták hangversenyét hallhatja a pécsi, a győri, a soproni közönség. Az a gyümölcsöző együttműködés, mely a szovjet—magyar kulturális kapcsolatokat jellemzi, fontos része testvéri népeink és országaink megbonthatatlan barátságának. Ahogyan a Szovjetunióban is igen nagyra értékelik a magyar nép kultúráját és hozzájárulását az egyetemes emberi kultúrához, népünk is szeretettel és mély megbecsüléssel merít a szovjet kultúra forrásaiból. rom reggel a kanasz valóban eleget is tett a kérésnek, mivel a beígért pálinkát az ablakban találta. Negyedik reggel is eldurrogtatta a kialkudott strófát, de az érte járó pálinkát nem találta meg. Ekkor a kanász nagy fölháboro- dásában kijelentette, hogy többet ingyen nem durrogtat senkinek. S hogy elégtételt szerezzen a Bartók Bélától elszenvedett sérelméért, az esti behajtás éppen kapóra jött- A hazatóduló csordát a strandfürdőn szélnek eresztette. Ennek láttán a szolgálatot teljesítő csendőr kérdőre vonta a kanászt, hogy miért nem fogad bojtárt, ha egyedül nem bír a csordával? A megszeppent kanász csak annyit mondott mentségére, hogy »honnan az istenből vegyek bojtárt, ha mind elmentek csendőrnek". Ettől fogva a kanász nem háborgatta Bartókot, a csendőr nem háborgatta a kanászt. Rigó Lajos AZ ÖTVÖSKÖNYI út mentén húsz évvel ezelőtt rakták le a gépállomás alapjait. Hosz- szú időn keresztül erőgépek, traktorok pöfögtek itt, arató- és cséplőgépek sorakoztak a színek alatt. A gépállomás jelentős szerepet töltött be akkor nemcsak a község, hanem az egész járás életében is. A termelőszövetkezetek megerősödése után azonban megváltozott a helyzet. Pár évvel ezelőtt átszervezték gépjavító állomássá, de ez kapacitásuknak csak egy kisebb részét kötötte le. Üj gyártmányokat kellett készíteniük, hogy dolgozóiknak munkát, kenyeret tudjanak adni. Hosszú útkeresés előzte meg a jelenlegi profil kialakítását Tárgyalások folytak több fővárosi üzem vezetőjével, hogy egy új fióküzemet telepítsenek Nagyatádra. A múlt év végén megszületett a döntés, a gépjavító állomás 1970. január elsejétől nevet változtatott. A főbejáratra új tábla került: Danuvia Szerszám- és Készülékgyár 4. számú gyára. De nemcsak a tábla változott meg. vele együtt megváltozott az élet, a munkatempó, és a hangulat ,is. A fővárosi anyaüzem vezetői mindennapos »vendégek" most itt, terveznek, telepítenek, segítenek az indulásban. Velük és a helyi vezetőkkel járjuk a gyárat. — Gyors ütemű fejlődést terveztünk — mondja dr. Ka- lán Tibor, az anyaüzem műszaki igazgatója. — Amit elképzeltünk ebben az évben, meg is valósult. Először a régi üzemcsarnokokat kellett rendbe rakni, alakítani, vagyis alkalmassá tenni az új feladatra. Nem voltak szociális helyiségek sem, átmeneti megoldásként ideiglenes öltözőket, mosdókat létesítettünk. Aztán megkezdődött az új gépek szállítása is Budapestről. Az első hónapokban szinte naponta érkeztek a szállítmányok. összeszerelésüket, munkába állításukat izgalommal várták a dolgozók. A GÉPI BERENDEZÉSEK mellett gondoskodni kellett új szakemberekről is. A régi dolgozókat és az új jelentkezőket az anyaüzembe küldték átképzésre. Három és fél hónap után mint betanított munkások tértek vissza. Jelenleg már 19 technikus. 95 szakmunkás és 61 betanított munkás dolgozik a gyárban. A megfelelő Bartók, a csendőr és a kanász esete Balatonberényben jelent. Az állatcsorda ki- és _ linka várja az ablakban. Há- behajtása reggel és este zavarMargaret Halsey: FOGADÁS NYOLCKOR yy könyvkiadó, aki együtt járt Oxfordban henry vei, meghívott magához tegnap estére, így hát kivasaitattuk estélyi ruháinkat, és vidáman, kellemes előérzetekkel telve elindultunk. Ám ez a hangulatunk nem tartott sokáig. Vendéglátónk kedvesen üdvözölt bennünket, és megmutatta, hogy hol hagyhatjuk a kabátokat. Amikor levetkőztünk, bekísért egy kisebb hallfélé- be, s miközben én éppen fogalmaztam magamban a mondatot, hogy milyen kedves tőle, hogy meghívott bennünket, hirtelen eltűnt, egyszeriben nyoma veszett. Én pislogtam, Henry pedig azt mondta: »Majd figyelmeztess, hogy megkérdezzem tőle, hogyan csinálja!« Sorsunkra hagyva úgy döntöttünk, hogy legjobb lesz, ha i összeszedjük magunkat, és egy kis felfedezőutat teszünk. Három magas, tágas szoba sorakozott egymás mellett. Valamennyi abban az elegáns, kissé súlyos, tizennyolcadik századi modorban berendezve, amelyet az angolok annyira szeretnek. A szobákban jóltáplált, jól kimosdatott, jólfésült férfiak és néhány hölgy álldogált, akik ugyan sikkesebbek voltak, mint az exeteri matrónák, da. ezzel együtt is úgy festettek, mintha pusztán csínytevésből ruhát cserélitek volna egymással. Mint ez várható volt, az egész társaságban egyetlen ismerősünk sem akadt. Befejeztük rövid kőrútunkat, megálltunk a szoba egyik sorkában. Szomorúan, csalódottan és olyan fölöslegesnek érezve magunkat, mint a pa- szoipánydísz egy gőzmozdo- nyon■ Az emberek kis és nagy csoportokba verődtek, vidáman csevegtek, és láthatóan mindannyian igen jól ismerték egymást. De a házigazdánkat sehol sem találtuk. Végignéztem a férfiak és nők szorosra zárt csoportjain. Felötlött bennem, hogy talán nekünk kellene kezdeményezni, s hozzájuk lépve megszólítani az embereket. De láthatóan senki sem kószált magában, és befurakodni az összetömörült kis csoportok egyikébe éppen olyan illetlenségnek látszott, mint felhívni a Canterbury érseket, és megkérdezni tőle, hogy van-e valami porgramja ma estére. Ha embervadászatról olvasok az újságban, mindannyiszor szánom a szegény menekülőt, de a most következő két órában inkább irigykedéssel gondoltam rá. Leültünk a kerevetre, és rágyújtottunk. Arra ment egy férfi, rálépett a lábamra, és azt mondta: »Bocsánatot kérek." Aztán a kandallóhoz léptünk, s megálltunk mellette. Ismét jött egy férfi, magas, kedves arcú, és hitetlen- kedve megkérdezte, hogy mi vagyunk-e az amerikaiak. Éppen, amikor Henry kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, felvisított egy nő olyan hangon, mint a szélgép felső regisztere: »Hilary, drágám!« Erre a férfiú bocsánatot kért, és otthagyott minket. Üjra a kerevetre telepedtünk, és dohányoztunk. Aztán a kandalló előtt álltunk, és dohányoztunkEzután ismét végigjártuk a szobákat. Henry bölcsen arra következtetett, hogy miután a vendégek kezében itallal teli poharak láthatók, azokat bizonyára fel is szolgálják valahol. Rövid felderítés után felfedeztünk egy kis benyílót, amely teljesen üres volt, csupán egy fehér kabátos férfi tartózkodott benne. Hangtalanul átnyújtott nekünk két pohár pezsgőkoktélt, amit mi hangtalanul megittunk. Aztán egy újabb koktélt nyújtott felénk, azt is megittuk, majd visszatértünk a kandallóhoz. Kezdett úgy tűnni nekem, hogy az emberek furcsa tekinteteket vetnek ránk. Harmadszor is körbejártuk a szobákat, és egy könyvespolcra bukkanva végignéztük a címeket. A könyvek javarésze a madarakról és a kertészkedésről szólt. »Ha volna bennünk annyi bátorság, mint egy hangyában« — mondtam Henrynek —, »a szoba közepére húznánk egy széket, es lekuporodnánk olvasni.« Ehelyett megint csak visszafordultunk a kerevethez. Hirtelen észrevettük, hogy a házigazda felénk közeleg, örültem, hogy ismét megpillanthattam hús-vér valójában, és nem ragadta el néhány- sznob kísértet, akik a szeUemvilág fényében akartak sütkérezni, egy Uxfordot járt könyvkiadónál. De egy cseppet sem lassuló léptei lattan szomorúan állapítottam meg, hogy bizony, most is másfelé tart. Közben sietősen megkérdezte tőlünk, hogy megtaláltuk-e az italolcat- Mire válaszolhattunk volna, már hallótávolon kívül került. Visszatértünk hát a kerevethez. Én csomókat kötöztem a zsebkendőre, és gondosan kikötözgettem őket, Henry pedig egy gyufásdobozt egyensúlyozott az ujjún. Tizennégy csomót adok valakinek — gondoltam magamban —, hogy addig idejöjjön hozzánk, és megszólítson bennünket. így hát kötöttem még tizennégy csomót, — Én hazamegyek — szóltam fojtottan. H enry is felállt. Szótlanul megkerestük a kabátunkat, és az előszobában tanakodva körülnéztünk. Él kellene búcsúznunk a házigazdától, ha lenne valami nyom, amely hozzá vezet, így azonban öntevékenyen kinyitottuk, majd becsaptuk magunk mögött az ajtót. Henry néhány lépés után megjegyezte: — Jobb is, hogy eljöttünk. Ha tovább maradunk, még megkockáztatjuk, hogy valaki felfedi az inkognitónkat. Fordítottal: Zilahi Judit Készül az új termék, a fúrótokmány szakember-utánpótlást biztosítja az új ipari tanműhely is, ahol nyolcvan ipari tanulót képeznek évente. rátkoztam a gondolattal, tetszik az új munka, és nyugodtan mondhatom, hogy innen megyek nyugdíjba. — Az első félévben többnyire még a hagyományos vasszerkezeteket gyártottuk — mondja Duics János, a nagyatádi gyár igazgatója. — Ez évi termelési tervünk húszmillió forint, melynek több mint a kétharmada még a régi termékekből származik. — És az új termékeik? — Fő termékünk a fúrótokmány lesz, melynek gyártása mór megkezdődött. Jövőre a teljes tokmánygyártás itt törFiló László lakatos öt év óta dolgozik jelenlegi munkahelyén. Az idén beiratkozott a Kaposvári Gépipari Technikum esti tagozatára, mert technikus szeretne lenni. De elégedett Baksa József beállító lakatos, Horváth László esztergályos is az uj munkával és a kereseti lehetőségekkel. A jövő terveiről Szerecz Béla, az üzem párttitkára beszél. — A negyedik ötéves terv végére befejeződik az új üzem Az első kávéfőzők csomagolásra várnak ténik. Addigra a nagy üzemcsarnokot betöltik az új munkagépek. A másik termék a kávéfőző; gyártása ugyancsak megindult, s jelenleg két műszakban napi 200-at készítenek. A modern vonalú »Espresso 03« és az »Espresso 06« készülék bizonyára megnyeri a vásárlóközönség tetszését. A harmadik termék a szerszám- elem lesz. A GYARLATOGATAS közben több dolgozóval is beszélgettünk. Vajon a régiek hogyan vélekednek az átalakulásról ? Beregszászi Istvánná tmk-s alapító tagja volt a gépállomásnak is. — Húsz éve dolgozom itt, azóta ez a harmadik átállás, remélem az utolsó is. Megbateljes kialkítása. Mintegy harmincmillió forint beruházással új csarnokok, irodaház, szociális létesítmények épülnek. De addig is fontosnak tartjuk, hogy az üzem dolgozóinak minden jogos problémáját meghallgassuk és orvosoljuk. Igaz, hogy itt-ott akadozik még a munka, sok a javítanivaló a munkafegyelemben is. Üj mérnökökre, középkáderekre van szükségünk ahhoz, hogy az üzem régi és új dolgozóival közösen mielőbb megvalósítsuk szép terveinket. Üj gyár van születőben, melynek jelentősége és hatása túlnő Nagyatád határain. A felvetődött kérdésekre azonban a jövő adja meg a választ véglegesen. Dorcsi Sándor SOMOGYI NÉPLAP Szórd*, 1970. október 28. I
