Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-24 / 250. szám
A traktoros Ruhája mindig olajos éppúgy, mint a keze. Tenyere a kormánytól érdes-keménnyé válik, és esténként nehéz kisikálni a bőrredők közé ivódott port, kenőzsírt. Az aktatáskát — mindigaz ülés mellett van — kikezdte a por, a perzselő nyári hőség. Kopott, cserzett a bőre — de védi a fehér szalvétába, nylonzacskóba bugyolált ebédet. Mikor este hazamegy, a gyerek már alszik, az asszony meg csöndes szóval zsörtölődik: — Mire nézed a napot! Megint azonmód hazahoztál mindent. Teljesen tönkremegy a gyomrod. Megesik, hogy nem is válaszol. Vagy legföljebb ennyit mond: — Hagyd már! Nem értem rá... Csöndben kanalazza a levest. Nem beszél. Jó a csönd. A traktor motorja egész nap a fülébe berreg. Igaz, megszokta már. De ilyenkor mégis jó a csönd, a konyhameleg, a sárga lámpafény. Van benne valami, zsibbadt pihentető. A gyerek odabenn alszik. A múltkor azt mondta, ő is traktoros lesz... Ruhája mindig olajos. A ködös, deres, szürke reggeleken szinte, mindig futva teszi meg az utat a gépszínig. Nyo- rmasztóak ezek a reggelek. Nem szereti őket. Van bennük valami fáradt, lehangoló. Az a félóra, ott a színnél, míg megtankolnak, indulásra készítik a gépeket, az jó. Maguk között vannak. Traktorosok. Az alatt a fél óra alatt minden a világon szóba kerül. Ilyenkor megfeledkeznek a ködről, a dérről, a hidegről. Beszélnek, beszélnek. Minden időkben ez a fél óra jelenti az igazi reggelt. Aztán fölberregnek a motorok. Mikor kifordul a gépszínből, arcán mindig rajta ül annak a fél órának a hangulata. Van úgy, hogy egykedvű ez az arc, van úgy, hogy derűs, mosolygós, és előfordul, hogy dacos, haragos. Attól függ, hogy mj történt abban a félórában. Aztán megkezdődik a magányos nap. Míg a tábláig ér, figyeli az utat, kerülgeti a kátyúkat. Az ülés rugózott, mégis néha úgy ráz, hogy a fogai összeverődnek. Szinte föl sem tűnik ez már. «■Jókorát letörtek tegnap« — állapítja meg magában az útmenti kukoricásra pillantva. Hirtelen emlékek rohanják meg. Régi kukoricatörések. Szerette ezt á munkát, hiszen tulajdonképpen nem nehéz. Nem kell hajladozni, munka közben jókat lehet diskurálni, heccelődni. Mikoi' a táblára fordul, igazít az ekén, beállítja. Megy egynéhány métert, aztán újra megáll. Nézi a mélységet, a fordítást, ismét igazít valamit. A mozdulatok újra ismétlődnek. Mígnem aztán be- leegyezően bólint. Csak úgy magának. Hiszen senki sincs a közelében sem. Sertéshizlaló társulást szerveznek Lábodon (1Tudósítónktól.) Az egyik legjobb felvásárlóként ismerik a nagyatádi fogyasztási szövetkezetnél Fog- los Istvánt, aki Lábodon veszi meg az árut a háztájiból és a tsz-től. Jó kapcsolatot alakított ki a termelőkkel, s ez évben 15 vagonnyi árut vásárolt fel. Arról érdeklődtünk tőle, kik a legtöbb árut adó háztáji termelők és milyen új akciót indított a háztáji termelés növelésére? Megtudtuk, hogy sok 'a nyűltenyésztő Lábodon. Fü- lop István, az állami gazdaság dolgozója az idén már 24 000 forint értékű nyulat adott el, Sass Géza nyugdíjastól pedig 18 000 forint értékben vettek át házinyulat. A tojástermelők közül Bauer Györgyné 2000 tojást adott el udvari baromfitenyészetéből. A szakcsoporttagok — zárt tartásos tojástermeléssel — ennél jóval többet értékesítettek a szövetkezetnek. A helyi tsz- töl különböző zöldségfélékből egy vagonra valót vett meg a lábodi felvásárló. Foglos István most új feladat megvalósításán dolgozik. Sok gazda fordult hozzá azzal a kéréssel, hogy alakítsák meg a fogyasztási szövetkezet keretében a sertéshizláló társulást. Ez a munka megkezdődött. Eddig 15 gazda jelezte, hogy belép a társulásba, mintegy háromszáz sertéssel. Ez a szám előreláthatólag növekszik majd. A fogyasztási szövetkezet megígérte a társulásba tömörülő tagoknak, hogy a hizlaláshoz szükséges tápot havonta kétszer ingyen szállítja ki. Szakmai -előadásokat tartanak részükre, hogy a legfejlettebb módszereket megismerjék. Ellátják érdekképviseletüket is. Ügy tervezik, hogy az értékesítést a Kaposvári Húskombináttal együtt szervezik meg. — No, hát akkor gyerünk... — félhangosan vagy magában mondta a szavakat. Nem is tudja. Mikor valaki így magában van, hangosak a gondolatai is. Az órájára ritkán pillant. A szántást figyeli. A megforgatott föld növekedéséből is megállapítja már, hogyan múlik az idő. Meg a lassan ürülő cigarettásdobozból. Sok minden eszébe jut. Ha valaki kérdezné, mire gondol naphosz- szat — nem is tudna mondani semmit. Mert a gondolatok össze-vissza jönnek. És minden megfordul a fejében. Az időjárás, a gyerek, a munka, az asszony, a fiatalság, a kereset, amit reggel a haver mondott, meg amit hallott a tévé műsoráról — minden. És rója a táblát. Oda és vissza. Oda és vissza ... Van úgy, hogy az arra járókkal megáll pár szót váltani. De csak pár szót. A traktoros mindig kevés szavú. És a ruhája mindig olajos éppúgy, mint a keze. Estére már érzi a hátát, a karját, de azt a kis darab földet nemhagyja már el. Végez a táblával. Az országúiról csak a két reflektorszem látszik. Az embert. a gépet a sötét takarja. Mikor este hazamegy, a gyerek már alszik. Az asszony meg csöndes szóval zsörtölődik. Ö nem beszél. Majd reggel, abban a fél órában. Most jó a csönd, a konyhameleg, a sárga lámpafény. Fáradt... Holnap újra kezdődik elölről. Ugyanaz, ugyanúgy. Ismét kezdődik... (Ezen az őszön — mint minden évben — a mezőgazdasági munkák oroszlánrészét ők végzik el. A traktorosok.) Vörös Márta Magyar élelmiszerek sikere Öt magyar külkereskedelmi vállalat sikerrel mutatta be az élelmiszeripar különféle termékeit Nyugat-Európa egyik legrangosabb nemzetközi élelmiszeripari vásárán, a müncheni IKOFÁN. A magyar kiállítók a nemzet csarnokában 250 négyzetméteres területet foglaltak el. Változatos, gazdag bemutatóért a vásár igazgatósága ezüstéremmel és oklevéllel tüntette ki a Hungexpót. Az IKOFÁN a Hungaro- fruct friss gyümölcsöt, zöldséget és konzerveket, a Terim- pex szalámit, kolbászt, húskonzerveket, az Agrimpex pedig növényolajokat, vetőmagvakat stb. mutatott be. A cukorrépa felét átvette a gyár Félidejéhez érkezett a répa átvétele a Kaposvári Cukorgyárban: eddig 11 200 vagonnal vettek át a termelőktől. Ez a mennyiség a várható termésnek körülbelül a fele. A földekről folyamatosan érkezik a nagy mennyiségű nyersanyag a gyárba. Mint Tóth Lajos igazgató elmondta, a gyár körzetéhez tartozó négy megye, Somogy, Tolna, Baranya és Bács-Kiskun közül főleg a somogyiak maradtak el a répa szedésével. A szelet elszállítása azonban az idén is vontatottan halad: nem viszik a mezőgazdasági üzemek, ez nehezíti a rak tározást. A gyárban zökkenőmentes a termelés. Eddig több mint 5200 vagon répát »nyeltek« el a gyár úsztatói. (1. kép.) Ezen a hatalmas föld alatti csatornarendszeren keresztül jut a cukorrépa a feldolgozó üzembe. Az új bepárló állomás (2. kép) az idén dolgozik először. Eddigi teljesítményével elégedettek a gyárban. Háztáji gazdálkodás a tsz segítségével SOK SZÓ ESIK napjainkban a háztáji gazdaságról, a háztáji gazdálkodásról. Ami a vitákban, eszmecserékben közös: népgazdaságunknak szüksége van a falusi emberek otthoni állattartására, növénytermesztésére. Emellett foglalt állást a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is, segítő szándékú rendeletéivel. Miért kerül napirendre újra és újra mégis? Talán, mert még Az igazság szolgálatában Dovzsenko, a nagy szovjet filmrendező visszaemlékezéseiben írja: az embert a sikerélmény összehasonlíthatatlanul jobban ösztökéli, mint amikor munkája hatástalanságán kell változtatnia. Ilyenkor a törekvés mögött ott a kudarc homálya, a rosszízű bizonytalanság: vajon jól cselekszem-e, nem követem-e el ismét ugyanazt a hibát? Vagy nagyobbat annál? A közlekedésrendészet szobáiban kimutatások függenek. Egytől egyig tragédiákat, halált, sérüléseket idéznek. Az idén többet, mint tavaly; tavaly többet, mint egy évvel azelőtt. Felelősség diktálja a munkát. A tizedesét éppúgy, mint az alezredesét. Megtettek mindent a szerencsétlenségek megelőzéséért? Intézkedéseikkel az igazságot szolgálták? Bármelyik pillanatban megszólalhat a telefon. »Összeütköztek, elgázolta, szabálytalanul előzött, kórházba szállításáról intézkedtünk, hozzátartozókat értesítjük...« Ezeket a jelentéseket nem lehet megszokni. Természetellenes lenne, hiszen a halál közelségéről van szó. A parancsot is ember adja. Nyíró Lajos alezredes, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság alosztályvezetője huszonöt éve ad és kap parancsokat. Negyvenötben a párt javaslatára lett rendőr, Tabon teljesített szolgálatot. A hőskorszak: erejük megfeszítésével küzdöttek a feketézők, a provokátorok ellen. Aztán a tanulás következett. A kötelesség gyakran szólította az ország másik végébe, de hát ezt akkor mindenki természetesnek találta. Távol a családtól, rideg hivatali szobákban lakott, kéthetenként, havonként, ha hazautazott. 1949-ben már alosztályvezető volt, öt év múlva pedig az Országos Rendőr-főkapitányság fővizsgálója. Tíz éve ismét Somogybán van, 1966 óta a jelenlegi beosztásában. — A rendőri munka sok területén .dolgoztam, a közlekedésrendészetet is hamar megkedveltem. Az embert rögtön tucatnyi tennivaló várja, ezek megoldása magával hozza az új megkedvelését is. — Mindig csodáltam a higgadtságát. — Értelmes szóval, logikával kell meggyőzni az embereket, nem hangerővel. Hogy egészen köznapian fejezzem ki magam, nem tudok ijesztgetni senkit. — Beszélgetésünk elején sok szó esett a sikerélményről, önnek mi jelenti az elisfne- rést? — Elsősorban az, ha tehetek a balesetek megelőzéséért. De ezt nehezen lehet lemérni. Jó érzés az is, ha a beosztottaim nem vétenek hibát, mindenkor lelkiismeretesen járnak el. — Megesik, hogy egy-egy gépjárművezető sérelmesnek találja a rendőr intézkedését, ilyenkor panaszt is tesz. — Az igazság kiderítésének kulcsa: senkire sem akarjuk rábizonyítani, amit nem követett el. Beosztottaimat minden eligazításon udvariasságra intem. S természetesen határozottságra. Emberéletekről van szó, a szabályszegések nem kerülhetik el a figyelmünket. — Huszonöt éves munkássága alatt számos kitüntetést kapott. Köztük a Jubileumi Emlékérmet, a Szolgálati Érdemérem mindhárom fokozatát, a Népköztársaság Érdemérem ezüst fokozatát... — Ez mind a holnap tennivalóinak záloga. Pintér Dezső mindig nem minden gazdaság tagjai és vezetői értették, érezték meg igazán a lényegét. Milyen szerepe van a mező- gazdaság össztermelésén belül a háztáji és kisegítő gazdaság termelésének? önellátást biztosít az ország lakossága jelentős hányadának. Csökkenti a központi készletekből ellátott lakosok, vásárlók számát. Az önellátás mellett egyben árutermelést is szolgál, amelyet bizonyít, hogy az összes mezőgazdasági felvásárláson belül jelentős szerepet játszik, különösen a gyümölcs, zöldség, baromfi és tojás tekintetében. A háztáji gazdaságokban történő sertés- és szarvasmarhahizlalás a húsellátásban nagyon jelentős tényező. AZ ÖSZTÖNZŐ hatásra a háztáji gazdaságokban a szórványgyümölcsösök, szőlők, bo- gyóstermésűek területe országos viszonylatban növekszik. Megyénkben is sok száz vagonra tehető az az árumennyiség, amely a MÉK és egyéb felvásárló szervek tevékenységének következtében belföldi és külföldi forgalomba kerül. Vannak olyan falvak, amelyekben újabb lendületet kapott az állattartás a megjelent rendeletek hatására. így van ez például Göllében, Szennán. A közösből származó jövedelem, ahogy erre a legutóbbi marcali tanácskozáson a termelőszövetkezetek képviselői rámutattak, tsz-enként más. Olykor még a szövetkezeten belül is differenciált. Az optimális jövedelemszint biztosítása a közös gazdaságon belüli foglalkoztatással még nem minden esetben lehetséges. Ezekben a mezőgazdasági üzemekben még inkább ki kellene használni a háztáji biztosította jövedelemkiegészítési forrást. Általában azokban a községekben tapasztalható jelentősebb csökkenés, ahol a tsz nem fordított gondot a háztáji állattartás kellő szinten tartására, azonkívül, amelyekben a foglalkozást alapul véve, a lakosság megoszlása vegyes, és a közlekedés lehetővé tette a más munkaterületekre való ingázást. Igaz az is, amit nem egy termelőszövetkezet vezetősége érvként említ: a fiatalok már nem foglalkoznak szívesen állattartással. Sok energiát, fáradságot igénylő munka ez. A feladat tehát a háztáji állomány csökkenésének megakadályozása, az állatlétszám növelése. Az új árak ösztönzők a tenyésztésre. Szükséges, hogy minden termelőszövetkezetben gondot fordítsanak a takarmányozás javítására. Elősegíti a munk.át az is, hogy a tsz-ek a háztájiban hizlalt és értékesített állatok után a tag részére munkanapokat írhatnál? jóvá. Nem egy tsz-ben ezt már be is vezették. Ez a nyugdíj szempontjából is jelentős kedvezmény. Ehhez szükséges, hogy a tag és a tsz között szerződés jöjjön létre, melynek alapján a háztájiban hizlalt állatokat a közös gazdaságon keresztül értékesítik, így a háztájiban hizlalt sertésekre, szarvasmarhákra is jár a aiagyüzemi felár. A részesedési arányt a szerződés szabja meg. Az elmúlt években már érvényben volt a kihelyezési akció is. MEGSZÍVLELENDŐK Szabó Lászlónak, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanárának Marcaliban elmondott szavai: »A közös és a háztáji gazdaságok kapcsolatát úgy kell kialakítani, hogy több évre szóljon, élőre mutató legyen.« Lesfeó László SOMOGYI NGPLA I Szombat, 197*. október 24.
