Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-23 / 249. szám

Nincs számtábia a házon Hiába várták az ügyeletes orvost A KARJAIBAN vitte haza a Petőfi iskolából a tanító néni a lázas, első osztályos Kovács Ildikót szeptember 30-án. A hőmérő higanyszála nagyon magas, 40,6 fokos lázat muta­tott. Az édesapa azonnal el­rohant a Kossuth Lajos utcai körzeti rendelőbe. Háromne- gyt 1 ét. lehetett, amikor dr. Csobod Erzsébet körzeti orvos­nak bejelentette, milyen beteg a kis Ildikó. — Amíg kimegy az ügyele­tes orvos, csavarják a kis­lányt vizes ruhába — taná­csolta a doktornő, majd fel­írta Kovácsék címét, s meg­kérte az asszisztensnőt, hogy adja át a papírt az ügyeletes dr. Molnár Andrásnak. Kovács Ferenc abban a hit­ben indult haza az Arany Já nos utca 74, számú házba hogy hamarosan jó kezekben lesz a beteg gyermeke, hiszen a doktornő azt mondta, hogy hozzájuk megy elsőnek az ügyeletes orvos. A »gépkocsi ' útjának az útvonalát is meg­mondta: fel a Kossuth Lajos utcán, aztán forduljon balra, s az első négyemeletes ház az övéké. Vártak, vártak türelmesen, az orvos azonban nem jött. Akkor telefonáltak az ügyelet­re. Az asszisztensnő vette föl a kagylót: — Kérem, már elment ma­gukhoz a doktor úr. Elvitte a címüket. Tovább vártak, de most már türelmetlenül, mert csak nem érkezett meg az orvosi segít­ség. Nem várhattak tovább, az édesapa felhívta telefonon dr. Cser Frigyest, az üzemorvosu­kat. Még idejében érkezett hozzájuk este fél tíz órakor, hiszen nemsokára beállt volna a kislánynál a görcsös lázas állapot a tüszős mandulagyul­ladás miatt. Az ügyeletes orvos sem az­nap, sem másnap nem jelent­kezett. Kovács Ferenc azért fordult a szerkesztőséghez, hogy választ kapjon arra a kérdésre: miért nem érkezett meg az orvosi segítség, amikor a körzeti rendelőben biztosra ígérték. Dr. Varjú Irén, a vá­rosi tanács egészségügyi osztá­ítélet a halálos végű verekedés bűnügyében lyának vezetője készségesen megvizsgálta olvasónk pana­szát. Megállapította, hogy dr Molnár András megkapta a cí­met — ezt megerősítette az asszisztensnő válasza is a beteg kislány édesanyjának —. s el­sőnek az Arany János utcába ment az ügyeletes gépkocsival. Hogy akkor rriért nem érke­zett meg Kovács Ferencékhez? Nem találták meg a házat, pe­dig a sofőr is segített a kere­sésben. A Kalinyin lakótelep szép négyemeletes házán ugyanis egyik oldalon sincs ut­ca- és házszámtábla! Egyébként dr. Varjú Irén el­hozta a szerkesztőségbe az ügyeletes orvosnak átadott cé­dulát. Közösen megállapítot­tuk, hogy a házszámot hetven­ötnek, sőt hetvenkilencnek is lehetett olvasni. Az utca nevét csupán egy nagy A helyettesí­tette, az asszisztensé azonban felvilágosította a kőrútjára in­duló dr. Molnár Andrást, hogy ez Arany János utcát jelent. A főorvosnő alaposságára jellemző, hogy elment, s meg­próbálta: vajon megtalálható-e az említett ház. Pillanatok alatt megtalálta, hiszen a mel­lette levő öreg kis ház falán ott az olvasható szám: 76. Ép­pen ezért figyelmeztette dr. Molnár Andrást, hogy máskor alaposabb legyen. NAGYOBB GONDOSSÁ­GOT várnak hát a betegek mind a címek felírásában, mind egy-egy ház megkeresé­sében, hiszen sokszor percek­től függhet emberi élet, gyors kórházba utalás, egy fájdalma­kat enyhítő injekció. A másik pedig a házszám- és utcatáb­lák ügye. A főorvosnő azonnal felhívta a tanács építési osztá­lyának figyelmét a hiányzó táblára. Igen ám, de nemcsak ez az egy tábla hiányzik Ka­posváron:. Sok panasz érkezik szerkesztőségünkbe az utca­név-változtatások óta: mentők, ügyeletes orvosok, taxisok, fu­varozók munkáját nehezíti, sőt sokszor akadályozza meg a táblák hiánya. Ezen a lakos­ság érdekében minél előbb változtatni kell. Lajos Géza Háromnapos tárgyalássoro­zat után tegnap délután ítéle­tet hozott a Kaposvári Járásbí­róság a tragikus Végű Szabad­ság parki verekedés bűnperé­ben. Július 11-én este Márton Fe­renc — vagy ahogy városszer­te ismerik, a Csiga — szóra­kozó 1 mert a Park vendéglő­be. Barátaival sörözött, majd felkérte táncolni K. Ilonát. A vendéglőben tartózkodott a huszonkét éves, kaposvári Fe­nyő János is, aki később szin­tén K. Ilonával táncolt, Márton barátai, H. László és L. Miklós provokálni akarták Fenyő Jánost. L. Miklós »szó­lózni« hívta Fenyőt, ami azt jelentette, hogv ketten menje­nek ki, és majd négyszemközt »tisztázzák« az üsvet. Márton megígérte L. Miklósnak, hogy ha eljön az ideje, ő is kint le'z. A parkban Fenyő és L. Mik­lós úgy döntöttek, hogy nem verekednek egy lány miatt. Ekkor még úgy látszott, min­den rendben lesz ... Márton azonban kettőjük mellett termett. — Na, mi van, nem lesz ve­rekedés? Fenyő János elmondta, hogy fölöslegesnek találják, majd békítőén Márton felé közele­dett, hogy a vállára tegye a kezét. Márton ekkor ütött elő­ször, de Fenyőnek sikerült ki­térnie a csapás elől. Márton másodszorra jól cél­zott: ököllel, egész teste lendü­letét beleadva Fenyő állára sújtott, aki a járlára zuhant és eszméletét vesztette. Márton anélkül, hogy áldozatának se­gítséget nyújtott volna, be­ment a vendéglőbe, megitta a sörét és hazament. Fenyő Já­nost a leggondosabb orvosi ke­zelés sem menthette meg, au­gusztus 2-án reggel meghalt. Dr. Lukács Tibor vádbeszé­dében ismertette Márton múlt­ját. A vádlott az általános is­kolából csak hat osztályt vég­zett, aztán túlkorossága miatt kimaradt. Kedvezőtlen családi körülmények között nevelke­dett. Mártonnak több ízben Óránként 2500 nyomtatvány meggyűlt a baja a hatóságok­kal, a Mohácsi Járásbíróság garázdaság miatt javító-neve­lő munkára ítélte, hasonlóak miatt Kaposváron is indítottak ellene szabálysértési eljárást. A.huszonegy éves fiatalember­nek több munkahelye volt. Az utóbbi -időben némi remény mutatkozott, hogy megállja a helyét. A Kaposvári Dózsa ak­tív ökölvívója lett, több baj­nokságban eredményesen sze­repelt. Az ügyész ismertette az el­meszakértői véleményt, mely szerint Márton debilitasban, azaz a gyengeelméjűség leg­enyhébb fokában szenved. Ez azonban nem gátolja abban, hogy cselekményei súlyát fel­ismerje. Dr. Réthi Sándor védőbeszé­dében többek között hangsú­lyozta, hogy védence őszintén megbánta a történteket. Elő­fordult, hogy a kihallgatását nem tudta befejezni, mert a vádlott sírógörosöt kapott. Utalt a fiatalember környeze­tének káros hatására is. Márton Ferenc az utolsó szó jogán sírva azt mondta, hogy megbánta, amit tett. A perbeszédek után Szilvási Zoltánná dr. tanácsa kihirdet­te az ítéletet. Mártont halált okozó testi sértés miatt há­romévi szabadságvesztésre ítélte, és öt évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet kiszabá­sánál a bíróság enyhítőként vette figyelembe a vádlott gyengeelméjűségét, és őszinte megbánást tanúsító beismerő vallomását. Súlyosbító viszont a többi között, hogy a-vádlott már elkövetett hasonló jelle­gű, ha nem is ilyen kimenete­lű bűncselekményt; továbbá az is, hogy a vérző Fenyő Já­nost segítségnyújtás nélkül a bűntett helyén hagyta. A vádlott és védője, vala­mint az ügyész is háromnapi gondolkodási időt kért, hogy esetleges fellebbezését beje­lentse. ' \ Pintér Dezső Űj szolgáltatórészleget nyi­tott néhány héttel ezelőtt a Fodrász és Fényképész Ktsz Kaposváron, a Dimitrov utca 41. számú ház alagsorában, ahol valamikor a Patyolat át­vevőhelye volt, egy kis sokszo­rosító üzem kapott helyet. — Csehszlovák gyártmányú gépekkel szerelték föl a rész­leget — mondta Szvat József részlegvezető. — Egyre több nyomtatványra van szükség a megyében Is. A mi üzemünk függetlenül attól, hogy sokat vágy keveset rendelnek meg egy-egy nyomtatványból, min­denkor képes gyorsan és gaz­daságosan elkészíteni a meg­rendelt mennyiséget. A két egyforma típusú, azo­nos teljesítményű sokszorosító gép darabja harmincezer fo­rintba került. A gépek mellett két betanított munkásnő dol­gozik. Növényvédelmi tájékoztató A kukorica és a zöldség védelme Folyik a kukorica betakarí­tása. Ebben az időszakban a kukorica csőpenészének (Fu­sarium sp.) kártételével lehet számolni. A kórokozó gomba zöld növényi részeket is meg­támad, így pl. sötét vörösbar­na foltokat okoz a zöld levél­hüvelyen és a száron, s ezen EGY LÉPÉSRE A NAPTÓL (4) Bízd magad a Szir-Darjára! Egy üzbég lepényárusnő. — A folyó hűséges, bízd rá magad, vezesse utadat! Akár költőinek is mondhat­nám az útravaló jó szavakat. Különösen ha meggondolom, hogy egy öreg, kaftános tea­árus mondta az autóbuszállo­máson. Két csészéből mérte a gőzmeleg italt, és aszott te­nyerei szolgáltak tálalóaszta­lul. Nyugodt volt, mint a szo­bor, szava recsegőn is barátsá­gos. Nem kapzsi ember, ala­mizsnát el nem fogadó. Min­denáron vissza akart adni a 30 kopejkából. Ittam hát még egy pohárral a teájából. Ki tudja, milyen messze van Kokand t Az árokban birkamaradvá­nyok bűzlöttek. Sehogy sem akart dél lenni, pedig a busz valamikor utána indul. Egy matróz­ruhás. tatár fiatalembertől kérdezősköd­tem, milyen tá­volságra van Kokand. Vala- i|t mivel több há- «Jy romszáznál, fe­li lelte. Azzal vigasz­taltam magam, hogy már meg­jártam a siva­tagot, de ehhez kevés egyórá­nyi vigasztaló- dás. Közben be­állt az autó­busz, és tele­zsúfolódott, ép- penhogy volt mindenkinek ülőhelye. Üz­bég öregasszonyok, egy üzbég katonatiszt, tadzsikok, kirgi­zek, mongolok, és egy fiatal orosz nő a kisbabájával. Fia­talok és idősebbek. Látszólag berendezkedve a hosszú útra. Negyedóra sem telt el eb­ben a furcsa izzasztóban, és elkezdődött a kosztolás: ki-ki azt ette, amit hozott magával, s ami a legalkalmasabb egy- egy ilyen útra. Pácolt ecetes birka- vagy bárányhús, a sas- ük. Ez árasztja azt az édeskés illatot, amely elől nem lehet elbújni a hozzá nem szokott­nak. Megyek a sofőr mellé. — Szabad? — kérdezem, és hozzáteszem, hogy a jobb kilá­tásért. Bólint. Máris türhetöbberi érzem magam a saslikoktól távoi. Egyébként is hasznos, ha az ember látja, mikor, mibe viszi a kocsivezető. Itt meg különö­sen sok észrevenni való akad. De változatlanul meleg van, és úgy vizsgálgatom magam, mint egy lázas. Lehet persze, hogy valóban felszökött a lá­zam a hőségben, de félóra el­teltével szűnni kezdenek az utazási tünetek. Jobbról elővillan a Szir-Dar- ja égszínkék tükre. És feltűnik a rengeteg autó az utakon. Siet a Szir-Darja, rohannak a járművek. Mint­ha rohanó országutakat lát­nánk, tucatjával a keresztező­dések; rohanó köztársasági Ki­csi és nagy városok következ­nek, háznagyságú transzparen­sekkel. Arról, miként halad a gyapotbetakarítás, mivel büsz­kélkednek a település lakói. . Az utak mentén szamarak. Rengeteg szamár és csacsifo­gat; az apró termetű állatokon ügető, lószőrkabátos üzbég öregek, vigyorgó gyerekek. Valósággal rámszakadnak a látnivalók, s közben széktár­sam akad. Mellém ül egy ko- kandi boltos. Együtt szoron­gunk, izzadunk, s közben ő szorgalmasan magyaráz. Egé­szen megközelítjük a folyót, aztán egy városban megállunk a Szir-Darja partjánál. — Tíz perc pihenő! — mond­ja a sofőr. Nosza, rohanás a folyóhoz! Bivalyok örülhetnek így a víz­nek. Ledobom az ingem, és me­rem a fejemre a Szir-Daria vi­zét, csurog a nadrágomba, az­tán rohanás vissza a buszhoz. llagymás szamszát, fűszeres tésztagombócot 1 ütött-konott vödrök parazsán melegítő áru­sok vesznek körül. Irgalom! Inkább jöjjön a tea egy pohár, két pohár. Újra ömlik rólam a veríték, de már száguldunk is tovább a kopott úton. Néhány kilométerre eltávo­lodunk a folyótól. Balról vége­láthatatlan sztyeppe tűnik elő. Teherautók száguldanak rajta. Akinek sietős a dolga, oda­megy le, a csőn tömény, szik­kadt földön nem kell kerülni, ez a nagy por kavarta ország­út. Aztán újra a Szir-Darjához érünk. Jobbról megjelennek az út mellett a hegyek. Százegynéhány éve ezen a vidéken Resid effendi, azaz Vámbéry Ármin világutazónk csak az élettelen sztyeppét ta­lálta volna. Legfel iebb te­nyérnyi oázisokat, ütvén év alatt oázissá változtatták a fél medencét, a másfél magyaror- szágnyi területet. Utunkban legelésző púposte­vék riadnak fel. Engem meg a medréből eltérített Szir-Darja, a duzzasztók közé szorított víz­óriás, az akarás, az emberi na­gyot tevés csodája kábít el. Egy mesterséges tóhoz érünk. Már fél órája hajtunk mellet­te. * — Mi a neve? — tudakolom a szomszédomtól. Röstelkedik, hogy nem tudja. Amikor né­hány éve ő erre járt, még nem látta itt. Keresem a térkénen, hiába. Nem lenne jó térkén errefelé? Dehogynem, csak gyorsan el­avul. Siet a Szir-Darja. vezeti utunkat, és közben előzi az időt. Újra megállunk. Rohanok hűsítőért, de sehol egv kút. Be­szaladok egy há-'ba, kutya ker­get el. De mindjárt szalad utá­lnám nevetve egv üzbég gye­dek, és integet, hogy menjek vissza. A házban veszem észre,1 hogy pékműhelyben vagyok. — Lepényt? — kérdezi a' mester. — Vizet — felelem. A gyerek nyújt egy pohárral,' s közben észreveszek egy víz­zel telt dézsát. Sebtiben a fe-( jemre merítek belőle vagy két. bögrével. A pék rámkiált, és( fenyegetőzve rolian utánam ( az autóbuszig. Éppen hogy felérek, indul ai kocsi. Az utasok hahotázva fogiák a hasukat. Megtudom, hogy a lehető) legrosszabbat cselekedtem; ab­ba a lézsába merítik a lepé-l nyékét. Vigasztal a szomszédom: nel vegyem a telkemre, ez Üzbe-1 gisztánban ősi tilalom. Még szuszogok egy jó dara-* big, és új barátom vacsorámét;-1 hívása a végső kiengesztelés] dicstelen futásomért. Az első. mert utána még1 négy követi a hétórás utazás' végcéljánál. Mert közben meg­érkezünk Kokandra. Valóságos fogadóbizottság, várakozik rám: virág, selyem­mel kivarrott tübiteika a fe-] jemre, és három meghívás. Elkezdődnek hát a vendégsé-1 gek. Vacsora kilenckor a Szo­lra folyó partján, tizenegykor] és éjfél után két órával. Ven-, dégségek Csajhanában és tisz­taszobákban. Véget nem érő ( bőség és kifogyhatatlan ven-, dégszeretet. Az autóbuszon szerzett is-1 merősömhöz már nem jutok) el. Pedig lehet, hogy reggelig: várt készenlétben a családja,) mert az üzbégeknél mindig I nyitva az ajtó a vendégek' előtt, csak a pék medencéjébe I ne érintse az ember a kéziét. Ferenczi József (Folytatjuk.) halvány rózsaszínű penész­gyep jelenik meg. A penész­gyep nem egyéb, mint agam­ba szaporítóképleteinek tö­mege. Megtelepszik a kukori­cacsövek felső végén, és fe­héres-rózsaszínű penészbevo­natot alkot. Az ilyen csövek csökkent értékűek, sőt a gom­ba által termelt toxin állat­mérgezéseket okozhat. Helyte­len raktározáskor tovább ter­jed, újabb egészséges csöve­ket támad meg. Védekezésül az erősen fertőzött tételek át­válogatása és a penészes csö­vek megsemmisítése javasolt. A magas víztartalmú tétele­ket mesterségesen szárítani kell, raktározásra száraz, csa­padéktól védett hely alkal­mas. Ügyelni kell arra, hogy erősen fertőzött kukoricával ne takarmányozzunk, ha még­is, azt csak az egészségessel történt megfelelő hígítás után tegyük. A zöldségfélék termesztésé­vel és raktározásával foglal­kozó termelőüzemekben a gyökérzöldségek tárolására ki­jelölt helyiséget, pincét elő­zőleg alaposan fertőtleníteni kell. Ehhez bármely réztartal­mú permetezőszer használha­tó, vagy még jobb hatásfokú a Formalin vizes oldatával történő permetezés. A tárolás­ra szánt homokot is ajánlatos megvizsgálni, hogy az ne tar­talmazzon szerves anyagot, mert a legkülönfélébb raktá­rozási megbetegedések okozó­ja lehet. Fertőtleníteni kell az említett szerek valamelyiké­vel a homokot is. Teljes kifejlődésükhöz köze­lednek a repcedarázs álher- nyói. A lárva ebben az utolsó fejlődési szakaszában okoz legnagyobb kárt. Az őszi rep­cét termesztő gazdaságokban feltétlenül rendszeresen fi­gyelni kell a repcetáblákat, és szükség esetén indokolt a gyors beavatkozás. Védekezés­re használható a Hungária L—2 18 kg/kh adagban, vala­mint' a Wofatox Staub 10 lift/. kh mennyiségben. 0 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1070. október 23. V.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom