Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
4 HATÉKONYSÁGÉRT 17 milliós lemaradás, gépi beruházások Az akadozó anyagellátás tiKőröshegy leve: az olaszrizling aenhétmillio forintos termelés- kiesést okozott az év első felében a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában. Ez nehéz helyzetet teremtett: nem tudtak eleget tenni szállítási kötelezettségeiknek, s a folyamatos munkaellátás sem volt biztosított a gyárban. Egyes műhelyek időnként leálltak s emiatt nemcsak a várható nyereség összege, hanem a teljesítménybérben dolgozó munkások keresete is csökkent. Porcelán, színesfém, csavar A gyárnak porcelánból, színes fémből és csavarból van a legtöbbre szüksége. Ez a három cikk alapvetően fontos a folyamatos munka biztosításához. Porcelánból pedig már évek óta rossz az ellátás, s akadozott a szállítás a másik két cikkből is. Mindezt még súlyosbította, hogy az első félévben új gyártmány, újfajta hegesztő transzformátorok készítését is elkezdték. Ez a mun • ka sem ment zökkenők nélkül. Mi a helyzet most? — A porcelánellátás sokat javult, bár nem oldódott meg most sem teljesen — mondta Szerecz László igazgató. — Az mindenesetre sokat számít, hogy egyenletesebben kapja a gyár, és a transzformátort készítő üzemben is javult a munka. Mindennek eredményeként Három és féi évtized egymagában is hosszú idő. Ezt ugyanabban az épületben eltölteni — szép teljesítmény. Azonban a harmincöt évet ugyanazon az a harmadik negyedévben 96,5 millió forint értékű készárut gyártottunk. Ha ezt összevetem az első félévi 163,5 millióval, akkor máris kézenfekvő a javulás. Minden reményünk megvan arra is, hogy az év utolsó negyedévében — az 1971-re való felkészülés mellett — szintén elérjük a 97 millió forintos termelési értéket. Ez az első félévi lemaradást ugyan nem csökkenti, de nem is növeli. Közös összefogással Ezt a javulást egy sor szervezési intézkedés előzte meg nemcsak a gyárban, hanem a VBKM-nél is. A folyamatosabb anyagellátás érdekében többször tárgyaltak a porcelánipa- vezetőivel. s foglalkozott ezzo1 a Kohó- és Gémpari Miniszté rium is. A Villamos Berendezés és Készülék Művek a fej- 'esztési alapjából is adott a porcelángyáraknak, hogy gépeket vásárolhassanak, fokozzák termelésüket. A kaposvár' gyárban — része van ebben ar első félévi rossz munkaellátottságnak is — az évi munkáslétszám hatvannal kevesebb a tervezettnél. Ezzel az alacsonyabb létszámmal értek el húszmillióval nagyobb termelési értéket, mint tavaly. A gyár létszámhelyzete felhívta a figyelmet az eddiginél is intenzívebb műszaki fejleszAz osztályvezető feláll, s a szavakat keresgélve beszélni kezd. A jó kollégáról, a barátról és az osztály »atyjáról« beszél, akitől csak hivatalosan tésre. Ez a termelés hatékonyságát növelő beruházás a következő ötéves tervben országosan is előtérbe kerül. A gyárban az országos programnak megfelelően már megtették az első lépéseket. Alkatrészgyártó célgépeket vásárolnak, átszervezik — az új üzemcsarnok elkészülte után — a transzformátorgyártást. Űj tekercselő impregnáló berendezéseket állítanak üzembe, s korszerűsítik az anyag- mozgatást is. Öntödei rekonstrukciót Jövőre elvégzik az öntödei rekonstrukciót. Ez a jelenlegi kétezer tonnás kapacitási negyven-ötven százalékkal növeli majd. A rekonstrukció során szintén nagy gondot fordítanak a gépesítésre: szinte az egész öntéselőkészítés során a gépek dolgoznak majd, többek között szá’lítószalagok viszi!? az öntőformákat. Ebben az izemben is bevezetik — a galvanizáló és az edzőműhsly után — a negyvenkét órás munkahetet. A gépek beszerzésével egy időben szakemberekről is gondoskodnak: ebben az évben öttel nőtt a mérnökök száma, s a 245 ipari tanuló folyamatos munkába állása is ezt a célt szolgálja. október 13. Aláírók: az osztály valamennyi dolgozója. Az elérzékenyülés hangulata kuncogó derűbe csap át, poharak koccannak. Aztán feláll Szabó Gyula, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium osztályvezetője, s átadja a miniszter üdvözletét, valamint a Közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést. — Negyven esztendő munkája van a hátam mögött — mond ja az ünnepelt —, ebből harmincöt év a megyeházán. Kívánom, hogy ti is hosszú időt töltsétek el ugyanazon a munkahelyen, mert így sokka’ könnyebb dolgozni. Azt szeretném, ha az osztály jelen!“" legfiatalabb tagiának nyugdíjba menetelekor én is itt lehetnék közöttetek... A kollégák pillanatok a'att kiszámítják, hogy az osztály átlagéletkora — Gyula bác i nélkül — harminc esztendő, és ismét csendül a pohár. Az altisztből lett szállítási szakember hivatalosan nyugdíjba mesnt. Saly Géza ÉVEKKEL EZELŐTT arról írtam, amit a kőröshegyi termelőszövetkezet akkori elnöke így fogalmazott meg: méltók akarnak lenni a régi hírnévhez, s ezért nagyarányú szőlőtelepítésbe kezdenek. Kőröshegyet ugyanis régtől fogva jól ismerik a boráról. A termelőszövetkezet megalakulását követő esztendőkben valahogyan megtorpantak, s már-már úgy látszott, befellegzett az ősrégi hagyománynak. Akkor hozzáfogtak az új szőlőterület kialakításához, olaszriJinget telepítettek nagyüzemi művelésre alkalmas formában, sok pénzért, korszerűen. Aztán telt-múlt az idő, s beérett a fáradságos munka gyümölcse: a Jobblét Tsz az idén mintegy 6000 mázsa szőlőt szüretelhet a 150 holdnyi termő telepítésből. Az idei szüret jónak ígérkezik. A szövetkezet vezetőivel beszélgetve megtudtuk, hogy hozzávetőlegesen 1500 mázsával többet terem az (Tudósítónktól.) Csütörtökön délelőtt a Nagy-1 atádi Járási Pártbizottság székházáhan tartották meg a pártoktatás propagandistáinak tanévnyitó tanácskozását. Szabó István, a járási pártbizottság csoportvezetője megnyitójában köszönetét mondott az 1939—70-es oktatási évben tevékenykedő propagandistáknak, majd a pártoktatás jelentőségéről szólt. Ezután Király György, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának munkatársa a pártoktatás legfontosabb feladatairól szólt. — A pártoktatás egyre eredményesebben járul hozzá megyénkben is a párt politikájának szélesebb körben való megismertetéséhez és megvalósításához. Emelkedett az oktatás színvonala, módszere pedig gyakorlatiasabbá, s ezáltal hatékonyabbá vált. A pártokGépesitcttek a feldolgozási. olaszrizling, mint amennyit terveztek, noha jégverés is sújtotta a szőlőt. A szedést úgy szervezték, hogy mellette az egvéb őszi munkák is gvors ütemben folyjanak. Az elején még ötvenen-hatvanan, aztán kétszázan indultak natatás akkor lehet még eredményesebb, ha a propagandisták az eddiginél jobban megismerik a hallgatók általános 6s politikai igényeit; lépést tartanak a fej Íród őssel, állandóan tájékozódnak a párt bélés külpolitikájáról, a legíovto- sabb határozatokról. Fontos az oktatási és nevelési célkitűzések egysége is. Ezután az oktatás szervezetimódszertani formáival foglalkozott. Felhívta a figyelmet a szemléltetés lehetőségeire és az alkalmazás módszereire is. Csonka Endre, a járási párt- bizottság munkatársa ismertette, hogyan értékelte a járás5 párt-vb a múlt oktatási évet. majd a propaganda tál? részére — az egyes tanfolvamoknak megfő1 élőén — a vezető orooa- gand;sták tartottak táiékozta- tőt. A nagvatádi járásban valamennyi politikai tanfoiva- mon a jövő héten kezdődik meg az oktatás. ponta szüretelni. Éppen a sok más időszerű tennivaló miatt kevésnek látszott ehhez a szövetkezeti tagok kézi ereje, ezért a tsz oktatási intézményektől diákokat kért. így a Veszprémi Vegyipari Technikum hallgatóinak egyheti, a Kőröshegyi Általános Iskola száz tanulójának tíznapi segítségével számolnak, de ezenkívül fölkerestek több iskolát is a környéken, hogy a szüreti munkákkal előbb végezhessenek, A szedést követő munkák dandárját már a gépek végzik. Vontatók, fogatok hordják a szemet a feldolgozóba. A szállító járműről a lefolyógaratba szórt fürtöket a zú- zó-bogyózó gép fogadja. Innen a föltépett szemű szőlő a pneumatikus présbe jut — aztán le a pincébe, a hordókba. A félautomata feldolgozásban csak négy-öt ember vesz részt. Odakint a szedők ugyancsak kitesznek magukért: négy, négy és fél mázsát szüretel egy-egy ember naponta. S ha elérik a napi ötszáz mázsás összteljesítményt, ugyancsak megsokasodik a dolog a préselőknél, jóllehet nem minden termés jut el ide, mert Boglárra és a helyi borforgalminak is szállítanak. Akkor az egy műszak helyett két műszakban megy a préselés, hogy reggelenként üres prések várják a szőlőhegyről érkező friss termést. A FELDOLGOZÓ alatt hú zódik az öblös pince, benne jól megtermett boroshordók sorakoznak. Az illat sajátos: a hordódongák és abroncsom festékének meg a kénnek a savanykás-émelygős szaga keveredik a levegőben. Hétszáz hektoliter bor fér el itt. A must a feldolgozóból c övön jut le ide. S aztán a gondosan előkészített hordókban, értő kezelés mellett érik borrá, finom olaszrizlinggé a must. A must, mely ügy folyik most a pince mennyezetéről alácsüngő csőből, mintha tényleg a hegy leve ömlene a hordókba: Kőröshegy »leve«, az olaszrizling. Herne-z Ferenc K. I. Harmincöt év a megyeházán Pttppiislák iaráyitó tanácskozása Nagyatádon osztályon ledolgozni — erre már kevés az újságíró szókincse, csak közhelyeket, banalitásokat írhat. A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi (ÉKV) osztálya húsztagú, azaz október tizenharmadikétól egy ideig csak tizenkilenc. Az osztály legidősebb dolgozója, Róna' Gyula, nyugdíjba ment. (Nézzen csak ide, itt az önéletrajza — tesz elém egy papírt Erdős Zoltán osztályvezető. 1935-ben került a megyeházára, mint altiszt. Volt az építési osztály vezetője, csoportvezető, majd szállítási főelőadó. Több éven keresztül a megyei tanács párttitkára, majd szervező titkára. Többszörös kiváló dolgozó, kormánykitüntetés, miniszteri dicséretek, oklevelek tulajdonosa.) Most ott ül az asztalfőn. Elegáns, sötét ruhában, a zakó hajtókáján parányi Lenin- fej. Feszeng, s bár még csak a tréfálkozás és ugratás járja, máris elérzékenvül. vesznek búcsút, hiszen a barátságot nem lehet ilyen egyszerűen befejezettnek tekinteni. Elmondja, hogy a megye összes építési apparátusából egyedül Gyula bácsi maradt meg az alapító tagok közül, aztán a derűsebb emlékekre tér át. — Régi szokás az osztályon, hogy minden évben egy alkalommal az egész kollektíva egy napra kirándulni megy. Ilyenkor Gyula bácsi vette át az Irányítást, pontosabban a fakanalat, s igyekezett gasztronómiai tudásával elkápráztatni bennünket. Príma szakács volt, ezt mindannyian tanúsítjuk. S hogy ebben a funkcióban sem akarunk megválni tőle, azt a jelen oklevél átadásával bizonyítjuk. A díszes papíron a következő szöveg áll: Oklevél. A felséges izeket és zamatokat kedvelő É(hes) K(edves), V(idám) osztály Rónai Gyula bátyánkat a Vadász- 1 Szak^csművészet mestere címmel tünteti ki. Kapósvár, 1970. Jófiúskodó bizottságok Zsebpénz helyett segélyt! Kirívó kérelmek —• Nemet is mondjon a TT Ahogy magunk között mondjuk, valóban megáll az ember esze, hogy némelyek mire kérnek segélyt a szak- szervezettől vagy éppen a vállalattól. Azt már szinte általánosnak nevezhetjük, hogy aki bútort, televízikókészülé- ket, személygépkocsit vásárol, utána szalad a szakszervezeti bizottsághoz, s olyan arccal, hogy minél jobban megszánják, lobogtatja a . segélykérelmét. Ennél azonban cifrább indoklásokat is csokorba gyűjtöttek már. Két ilyen kirívó kérelem: gépkocsi üzemben tartására kért segélyt az egyik, disznóhízlaláshoz takarmány- beszerzésre a másik dolgozó. A társadalombiztosítási tanácsok, vagyis a TT-k határozottságától függ, hogy elutasítják-e az ilyen — enyhén szólva szemtelen — Sajnos, az SZMT, a bizottságok tapasztalata rint még mindig általános a jófíúskodás. Sokszor nem is nevezhető segélynek, amelyet kiutalnak a szakszervezet vagy a vállalat pénzéből, inkább csak zsebpénznek. Amikor az egyik bizottságot megkérdezték, hogy ugyan mit segített azzal a száz forinttal az egyik szakszervezeti tagon, így hangzott a bölcs válasz: hát csak azért adtuk, mert különben megsértődik. A vállalati es a szakszervezeti segélyek elosztása a szak- szervezetek hatáskörébe tartozik. S ez nemcsak jogot, hanem roppant nagy felelősséget is jelent. Minden munkahelyen figyelemmel kísérik az emberek, hogy ki és mennyi pénzt vett föl a pénztárban segély címén. S hol nyíltan, hol csak maguk között füstölögnek I őket, mert sajnálják tőle, hanem azért, mert akarva-aka- ratlan azoknak a zsebéből veszik ki a pénzt — természetesen a megalkuvó bizottságok statisztálásával —, akik valóban rászorultak: az egyedülálló nőkéből, a nagycsaládosokéból, a hosszú ideje betegállományban levő kiskeresetűekéből. A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy sokan kapnak segélyt, de keveset. Ezt pontosan tükrözi a statisztika is. Ez év első felében csaknem négy és fél ezer szakszervezeti tag kapott vállalati vagy szakszervezeti segélyt a Közalkalmazottak Szakszervezetéhez, az Építők Szakszervezetéhez, a ME- DOSZ-hoz, a HVDSZ-hez és az ÉDOSZ-hoz tartozó területeken. Még meghökkentőbb kép tárul elénk, ha azt nézzük meg, hogy a tagság hány százaléka részesült segélyben. A szakmai szakszervezetek előbbi sorrendje szerint: 9,1; 15,8; 3,5; 12,9 és 13,8. S nemcsak ezekre a szakmákra, hanem minden szakszervezetre vonatkozik ez a megállapítás. Ez egvben megszabja a feladatot is a társadalombiztosítási tanácsoknak. A jövőben sokkal alaposabban, körültekintőbben és jóképpen bátrabban bírálják el a kérelmeket, ne ijedjenek meg attól, hogy valaki megsértődik. Á munkások, a dolgozók támogatják az ilyen döntést, ha hozzájuk fordulnak. Zsebpénz helyett csak akkor kaphatnak valóban segélyt az emberek, ha kevesebben, de nagyobb összeget vehetnek föl. Ezért foglalt úgy állást a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának elnöksége, hogy kétszáz forint nem segély, minden társadalombiztosítási tanács növelje a kiutalt összegeket. Nem érdemes hát jőfiúskodni, hiszen a szakszervezeti tagok, a munkás közösségek sem ezt várjak a segélyek odaítélése felett döntő TT-ktől. Lajos Géza kérelmeket. ; olyankor, amikor arra érdemszakmai I télén kollégájuk kapott se- sze- I gélyt. S nem azért bosszantja SOMOGYI NGPLAI Szombat, 1990. október 11. 3
