Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

Erősebb ez elemeknél A m tanítványa Nyugta lanul aludt azon az emlékezetes éjszakán. Húsz éve jár a cseri tejüzembe, na­ponta látja a Kapos színevál­tozását, de ekkora vízre nem emlékszik. Amikor hajnali öt­kor zörgetett ajtaján a riasztó, csak ennyit tudott mondani: — Baj van az üzemben, a Kapos... Nagy Imre főművezető ek­kor már az ajtónál volt és ro­hant munkahelyére. Valóság­gal megdöbbent a máskor sze­líd patakocska láttán. A gát tetejét nyaldosó, hömpölygő víz, s a megvadult árban sod­ródó farönkök, csónakok, szé­naboglyák arra figyelmeztet­ték: minden perc drága, men­teni kell a drága gépeket, föl­szereléseket. Az üzemben még nagyobb volt a baj. A csapadék- és a szennyvíz-elvezető aknákon keresztül visszafelé áramlott a szennyes lé, s a gépházban ha­marosan bokáig érő vízben to­pogtak. — A kompresszorok villany- motorjait leszereljük, mert ha vizet kapnak, eláznak, tönkre­mennek, s hetekig nem tudunk majd dolgozni — javasolta tár­sainak. Megfeszített erővel láttak munkához. Közben egyre emelkedett a víz, előbb láb­szárig, térdig, majd derékig ért, noha a tűzoltók üzembe helyezték a szivattyúkat. Sze­rencsére a kompresszorok ek­kor már biztonságban voltak. Nem lehet elmondani, mennyit fáradoztak, mire sikerült. Egy- egy kompresszor két-három mázsa, s csak az egyiknél tud­tak emelőt használni. Emeltek is valamennyien akkorát, hogy majd beleszakadtak. Aztán sorra eltömték az ak­nákat, meggátolták az újabb vízbetöréseket. Horváth István főgépész, Jüngling István sze­relő és a héttagú szerelőbrigád valamennyi tagja emberfölötti munkát végzett. Aztán az üzem többi dolgozója is mun­kába lépett. Szondi István igazgató, Nagy József párttit­kár az ellátást szervezték, hogy tejből, vajból és más fontos tejtermékből ne legyen hiány Kaposváron még az üzem leállása miatt sem. Arra is jutott idejük, hogy homokzsákokat hordjanak a Kapós töltésére, s megakadá­lyozzák az üzem területének elöntését. Éjfélig megállás nél­kül dolgozott Nagy Imre, s ve­le az üzem többi munkása is, hogy eltávolítsák a gépházból a vizet, majd pedig azon, hogy mindent fertőtlenítsenek. Fel­váltva «-pihentek« egy-egy órát, már amennyire tudtak az egyik irodában levő székeken. Mire másnap délelőtt a köz­egészségügyi hatóságok megje­lentek az üzemben, mindent rendben találtak, folytatódha­tott az árvíz miatt megakadt munka. Este nyolc óra volt, amikor végre hazajutott. Holtfáradtan, de a jól végzett munka tuda­tával zuhant az ágyba, s aludt végre a kétnapi talponlét után azzal az érzéssel: üzemük meg mentése érdekében mindent elkövettek, ami tőlük tellett. Azóta még egy ilyen nap volt. Huszonnégy órán keresztül nem hagyhatták el az üzemet, megállás nélkül küzdöttek, hogy a víztől megvédjék. Húsz évvel ezelőtt került Kaposvárra Nagy Imre, elmúlt másfél évtizede, hogy jelenlegi beosztásában van. 1953-tól tagja a pártvezetőségnek, s volt már párttitkár is. Tavaly megkapta a munkásőrségnél a tíz év után járó Szolgálati ér­demérmet és kitüntették a Ha­za szolgálatáért érem arany fokozatával is. Mi adta neki és társainak azt az erőt, hogy két napon át megállás nélkül dolgozzanak, mentsék a gépeket, harcolja­nak az árral? A felelősség, amelyet üzeméért és a sok ezer ember ellátásáért érez. S ez erősebb az árnál, az elemek­nél. Ezt köszönte meg Nagy Imrének és az árvíz elleni küzdelemben helytálló többi embernek is az igazgató, ami­kor pénzjutalmat nyújtott át nekik. Ezt tartalmazta a párt­vezetőség nemrégen tartott be­számolója is, amelyben elis­merését fejezte ki azoknak a kommunistáknak, akik az ár elleni küzdelemben példát mutattak, s ezzel magukkal ragadták az üzem valameny- nyi dolgozóját. S zalai László IS ÉVE VÁRNAK RÁ Egy művelődési ház története MÁSFÉL ÉVTIZEDES vára­kozás után végre megkezdő­dött a somogyszentpáli műve­lődési ház építése. Hogy a fa­lunak és vezetőinek mekkora erőfeszítésébe került, erről legtöbbet Németh István, a kéthelyi—somogyszentpáli ta­nács elnöke és Beke István, a Béke Termelőszövetkezet el­nöke tud mesélni. Az ő szerve­zőkészségüket dicséri, hogy szeptember elsején megkezd­hették a másfél millió forintos beruházással épülő művelődé­si ház alapozását. Hogyan is kezdődött? Beke István: — Falunknak nagyon régi óhaja ez a művelődési ház. Már 1956-ban megvolt rá egy­szer a tégla, mész, cement, csak abban a zavaros időben eltűnt. Az azt követő években minden tanácsülésnek rend­szeres napirendi pontja volt, de vagy pénz, vagy anyag nem volt, így aztán évről év­re tovább húzódott. Eddig a tej csarnokkal együtt egy régi, száz évnél is öre­gebb épületben voltak a klub- helyiségek és a kultúrterem.. Rossz, több évig húzódó ideig­lenes megoldás volt ez. Két éve a tejcsarnok új épületbe költözött, s végre az idén le­bontották az öreg épületet, hogy helyén egy új, modern, emeletes művelődési ház ve­gye át szerepét. Sok utánjárás, tárgyalás eredményeként ér­tek el idáig a somogyszentpá- liak. A MUNKÁK MEGKEZDÉ­SÉRŐL az egyik fő szervező, Németh István tanácselnök tá­jékoztatott. — Már az épület tervdoku­mentációinak elkészítése is társadalmi munkában tör­tént. Komáromi István, az Építésügyi Minisztérium fő­mérnöke és társai szívesen se­gítettek. Május közepén ál­latorvosunk, dr. Berényi Sán­dor irányításával kezdtük meg a bontást. Naponta mintegy huszonöt-harminc ember dol­gozott itt társadalmi munká­ban, most elsején pedig meg­kezdtük az alap kiásását — mutat • az óránként mélyülő alapárok felé. Az egész falu szinte egy emberként veszi ki részét a munkákból. Gyakran annyi az önkéntes jelentkező, hogy néhányat haza kell kül­deni, mert csak egymást aka­dályoznák. Az összefogásra jellemző, még a falu papja is részt vállalt mind az anya­giakból, mind a munka meg­szervezéséből. A lelkesedést csak elősegíti, hogy a vezetők, a tanácselnök­től a tsz-elnökig együtt dol­goznak a lakossággal, ök egy­hetes munkát vállaltak. Az anyagi bázis megteremtéséhez megint csak mindenki hozzá­járult valamivel. — A tanács a községfejlesz­tési alapból az idén és jövőre is százezer forintot fordít az építkezésre. Most vettünk száz köbméter kavicsot az alaphoz, és hatvanezer téglát. Az egyesülés után a kéthe- lyiek kétszáz mázsa cement és a szükséges sódermennyiség átadásával tették lehetővé az alapozási munkák megkezdé­sét. A legtöbb segítséget a termelőszövetkezet ad. Már 1968-ban négy hold kukqrica- termés árát, huszonnégyezer forintot erre a célra utalt át a tanács számlájára. A megígért * I hatvanezer forinton felül min­den szállítást ingyen vállalt, s a szükséges homokot is a sa­ját homokbányájából kapjuk. A felsorolt tételek >a többi anyagi támogatással együtt mintegy négy-ötszázezer fo­rintra becsülhetők. A falu la­kosságának felajánlása szintén tekintélyes összeget tesz ki. Társadalmi munkájukon fe­lül szükség esetén negyven­ötvenezer forinttal ők is tá­mogatják a művelődési ház ügyét. A FALU ÉS VEZETŐI min­dent megtesznek, hogy a régi álmukból végre valóság le­gyen. A tervek szerint a köz­ség mintegy kétszáz fiatalja, a szórakozni, művelődni vágyók már jövőre birtokukba vehetik az új létesítményt. Mindenki megtalálhatja majd a maga helyét. Itt kap helyet a könyv­tár, ezenkívül lesz 250 szemé­lyes nagyterem a színház és mozi részére, százötven né^v- zetméteres' táncparkett, félig fedett kerthelyiség, klubhelyi­ségek, öltözők, büfA Győri András A nyomozók ekkor írásszak- I értőhöz fordultak, hogy ha­sonlítsa össze Smith 1877-ből (származó írását Beck 1896-os (kézírásával. És Currin írás- (szakértő kijelentette: mindkét • írás egy és ugyanazon sze- [mélytől ered! Beck drámájának második [felvonása során Waldock fel­I ügyelő kijelentette, hogy kétel- |kedik a két személy — Smith lés Beck — azonosságában. Er­ire felmentették az ügy kivizs­gálása alól, helyébe pedig Fo- ‘ rest főfelügyelő lépett A per folyamán — ez a drá­ma harmadik felvonása — Gill ügyvéd, Beck védője engedélyt kért a bírótól, hogy néhány kérdést intézhessen Currin grafológushoz, a vádlott állító­lagos 1877—i írásával kapcsolat­ban. A bíró az engedélyt meg­tagadta. Az angol törvények ugyanis igen határozott utasí­tásokat tartalmaztak valamely vá dlott ■ előzőleg elkövetett bűncselekményeire vonatko­zóan: egy újabb peren nem le­hetett kérdéseket feltenni va­lamely régi ítélet kapcsán, mert ez befolyásolhatta volna az esküdteket. A vád tanúiként megidézett kárvallottak kihallgatásakor Ottilie Meissonier megjegyez­te: — Á szélhámos jobb füle alatt kis forradást figyeltem meg. Most nem látszik... Hiába kapaszkodott bele GUI ügyvéd ebbe a kijelentésbe, hiába követelte szakértői véle­mények meghallgatását, a bíró figyelemre sem méltatta. Becket bűnösnek találták, és hétévi börtönbüntetésre ítél­ték. A mester Tímár László, a tanítvány Arató György első éves vasesztergályos tanuló. Mindketten a darányi és cso- konyavisontai tsz gépjavító társulásának dolgozói. A mű­hely zajában ők ketten kü­lön világot alkotnak. Arató György még az első napok félénkségével, de nagy érdek­lődéssel figyel mestere ma­gyarázatára. Elfogódottsága akkor sem oldódik, amikor velünk beszél. A zajból ki­menekülünk az udvarra, hogy értsük egymás szavát. — Mióta dolgozik a szak­mában? — 1955-ben szabadultam Budapesten a Láng Gépgyár­ban, aztán Pécsen dolgoztam az Ércbányánál, végül itt most már végképp letelepedtem, meg is nősültem. Három éve csoportvezető, tizenkét ember dolgozik a ke­ze alatt. A Kossuth brigád tagja. — Miért lett vasesztergá­lyos? — Autószerelő családból származom, gyermekkorom óta szeretem a gépeket, az biztps volt, hogy vasasszak­mában fogok dolgozni. Autó­szerelőnek nem vettek föl, így lettem esztergályos ... Minden szakmának megvan a maga szépsége, ezt csak ak­kor érzi igazán az ember, ha hosszabb ideje csinálja. Ta­lán a legszebb az egészben, hogy egy alaktalan vasdarab­ból a két kezünk munkája nyomán alkatrész lesz, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy gép működjön. Jó érzés olyan masinát látni, amelyik­ről tudom, hogy az én kezem munkája is benne van. — Hány tanulót oktat? — Az idén öten vannak. Szeretném megemlíteni Deák Ferenc nevű tanulómat, na­gyon ügyes. Másodéves és már önállóan dolgozik. Az első évfolyamot kitüntetéssel vé­gezte. Ha jövőre végez, gép­ipari technikumba akar men­ni. Ilyen tanulóval öröm együtt dolgozni. Ha valaki akar, azzal szívesen foglalko­zik az ember. Ezek a tanít­ványok bennünket is arra »kényszerítenek«, hogy to­vább képezzük magunkat. Az idén leszek másodikos a Pé­csi Gépipari Technikumban. — Mi az alapelve az ok­tatásban, és mi az, amit rögtön az elején fontosnak tart elmondani az ide kerü­lő tanulónak? — Szigorúan nevelem a gyerekeket, de remélem igaz­ságosan. Ha látom, hogy va­lakinek nincs kedve az egész­hez, azzal nem vesződöm. Előfordult már, hogy leadtam tanulót azért, mert nem dol­gozott úgy, ahogy kellett vol­na. A legfontosabb, amire rögtön az elején felhívom a figyelmüket, hogy a gép jó Adolphe Beck 1901. július 8-án hagyta el a börtönt. Meg­maradt vagyonkáját arra köl­tötte, hogy bebizonyítsa ártat­lanságát. Még az 1877. évi per­iratok felülvizsgálását sem si­került elérnie. így telt el csak­nem három esztendő. 1904 áprilisának egyik nap­ján Adolphe Beck drámáját újra műsorra tűzte az élet, ez a gyakran oly kíméletlen ren­dező. Április 15-én Becket is­mét feltartóztatta egy nő az utcán: — Maga az, aki elszedte tő­lem az ékszereimet és a pén­zemet! — kiáltotta. És a li- dércnyomásos jelenet ugyan­úgy folytatódott, mint az első álkalommal. Felesleges tehát részletekbe bocsátkozni. Amikor 1904. jú­nius 27-én Beck ismét a bíró­ság előtt állt, öt nő vádolta csalással. És az esküdtek még aznap bűnösnek is nyilvánítot­ták. Csakhogy Crantham bírót, miután a vádlott beszédét meghallgatta, kétségek fogták el. (Itt megjegyezzük, hogy az 1896. évi pec idején az angol barát,- segítőtárs, szeretni kell, de ha valaki nem ért hozzá, könnyen balesetet okozhat. Amíg nem ismerik pontosan a szerkezetét, működését, nem nyúlhatnak máshoz, csak a kapcsológombokhoz. Elret­tentő például el szoktam mon­dani, hogy volt olyan tanuló, akit két nap múlva a pad alól kellett' kiszedni. — Milyen érzés látni, ha a tanítvány felszabadul, és önállóan, is megállja a he­lyét? — Jó. Akkor úgy érzi az ember, érdemes volt. Ihárosi Ibolya A Varázskeringő első lépései Olyan dolog a próbán ülni, mint amikor az ember a fes­tő válla fölött a készülő ké­pet mustrálja, vagy írót fag­gat a készülő műről. Az egészet még félig kidol­gozott részletek sejtetik. És a zenés darabnál mindebből van egy kicsi, teljes melódiát ígérő dallam, karaktert előle­gező mozdulatok, egy fotel, egy függöny, amely tulajdon­képpen Hessen—Kassel mini királyi udvara. A színházi élmény tulaj­donképpen egyszervaló. Na­gyon jónak kell lennie, hogy sokáig megmaradjon, és ne fakítsák el újabb darabok. Ez nem mindig és nem el­sősorban a nézőtől függ. Miből lesz tehát az él­mény? Mondjuk egy operettben (sokat bántott műfaj!) — dal­lamból és cselekményből. Mondani sem kell, hogy a legjobb — mindkettőből. De gyakori az is, hogy egyik a másik »nyakára nőtt«. — Oscar Strauss zenéje klasszikusan szép muzsika — mondta Gyökössy Zsolt, a Varázskeringő rendezője —, a szövegen pedig jócskán alakí­tottak. Kállai István szinte teljes egészében átdolgozta. És még annyit előzetesen, hogy keretjátékkal indul és azzal is fejezzük be ... törvények még nem tették le­hetővé a vádlottak számára a szóbeli védekezést.) A bíró el­napolta az ítélethirdetést Becknek ezúttal — hogy úgy mondjuk — szerencséje volt. Tíz nappal később, 1904. jú­lius 7-én este Kané detektív­felügyelő szokott esti ellenőr­ző látogatását végezte a Tot­tenham Court Road-i rendőr- állomáson. Unottan hallgatta a szolgálatos altiszt jelentését arról az egyénről, akit két ál­lástalan színésznőtől elcsalt gyűrűk eladása közben tar­tóztattak le. Kané hirtelen felfigyelt, s behatóbban érdeklődött, mit mondott a két színésznő. Nagy volt ámulata, amikor a feljelentésből ugyanolyan részletek kerültek ki, mint amilyenekkel Beck perében ta­lálkozott — gazdag lord, jacht­kirándulás, hamis csekk. Belé­pett a letartóztatott cellájába, s a meglepetéstől szinte föld­be gyökerezett a lába: Beck hasonmását látta maga előtt! Csakhogy ez valamivel idő­sebb és testesebb volt Beck- nél. — Idült mosolyt kérek! — A sakktáblát becsukja és elindul a hálószobájába. Rendezői utasítások. Sakk­tábla persze sehol. A rekvizí- tumokat még a fantázia pó­tolja. És a színész igyekszik na­gyon haragudni. Egyfélekép­pen. Aztán megharagszik új­ból. 'Másféle mozdulatok, újabb indulatok és sok apró­lékos próba, tanács — míg végül élő karakterré lesz a színpadon. A délelőttök hosz- szú munkája ez a kiteljesedé­sig. Aztán a szerelmi három­szög. Immár hagyomány az operettben. Mivel azonban nem árt a hagyományokon változtatni, a Varázskeringő szerelmi háromszöge egészen furcsán áll össze. De nem szabad a cselekmény elébe vágni, itt sem ... Csak annyit — a poénok kö­zött sok a fricska, jut belőle uralkodónak, hősszerelmes­nek, Ausztriának, de még a színészet nemes mesterségé­nek is... A primadonna Imre Gab- iriella és Szegő Zsuzsa lesz ^kettős szereposztásban, ugyan­(Folytatjuk.) [, így a szubrett Fontos Magda és Réti Erika. A szereplők 1 között láthattuk a délelőtti [próbán Farkas Annyt, Csorba \lstvánt, Komlós Istvánt és a (snájdig hadnagy szerepében |Varga Tibort. T. T. SOMOGYI NÉPLAP bombát, 19T0. szeptember ÍZ. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom