Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

A kommunisták kongresszusa a dolgozó nép kongresszusa m párt kongresszusait ha- zánkban már régen nem tekintik az embe­rek a párttagok belügyinek. A szoializmus építésének prog­ramja — nemzeti program, meghatározó jelentőségű egész népünk életére, az ország fej­lődésére. Ez a tény önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy párttagok és pártonkívüliek egyaránt megkülönböztetett fi­gyelemmel forduljanak belpo­litikai életünk legnagyobb ese­ményének előkészületei felé. Ám ennél többről van szó. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, amely a munkásosz­tály pártjaként, a munkásosz­tály szocialista céljait valósít­ja meg s ezzel szolgálja az egész társadalom érdekeit, ma­ga sem tekinti kongresszusát a párt belügyének. Elvi szilárd­ságából, politikai hajlékonysá­gából és demokratikus mód­szereiből fakadóan igényli az egész dolgozó nép véleményét a párt politikájáról, s közre­működését e politika kialakí­tásában, megvalósításában! Pártunknak ezt a szándékát világosan tükrözik a közelgő kongresszus irányelvei is. Az irányelvek úgy rajzolják fel társadalmi fejlődésünk főbb jellemzőit, hogy abból minden­ki számára világos: a szövet­ségi politika lehetőséget nyújt minden dolgozó osztálynak és rétegnek, munkásnak, paraszt­nak, értelmiséginek és kispol­gárnak egyaránt, hogy nemzeti egységbe tömörülve fáradoz­zon népe és önmaga javára. E politika egyetlen feltételét je­löli meg az együttes boldogu­lásnak: vállalni a közös célt, a szocialista Magyarország fel­építését. Az MSZMP X. kongresszu­sán megtárgyalandó kérdések jelentős része természetesen magára a pártra, a szervezet­re, a pártmunkára és az ideo­lógiára vonatkozik. Ám e kér­dések iránt is teljes figyelem nyilvánul meg országszerte. Ezekben a hetekben kommu­nisták ezreinek volt közös él­ménye, hogy a taggyűléseket követő napon párton kívüli munkatársaik, barátaik mele­gen érdeklődtek: jól sikerült-e a taggyűlés? És ez nem a szenzációra éhes emberek kí- váncsiskodása volt, hanem Olyan őszinte érdeklődés, ame­lyet ma már természetesnek, érthetőnek tartunk. Természe­tesnek és érthetőnek, mert ma már a közvélemény úgy tartja, ha a párton belül jól mennek a dolgok, az az egész ország­nak jó, ha viszont a párton be­lül baj van, az az egész or­szágnak nagy baj. S a kom­munisták számára is természe­tes ma már ez az érdeklődés. Nincs titkolózás, s a nyilván­való pártbelügyek kivételével minden kérdésről őszintén be­szélnek, beszélgetnek (ez utób­bi jelenti a párbeszédet!) dol­gozó társaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel. A párt követke­zetes politikája, bizalomra épülő demokratikus gyakorlata a párttagság százezreit tette alkalmassá kommunista hiva­tása gyakorlására. N épi, nemzeti méretű esz­mecsere folyik minden lényeges kérdésről nap­jainkban épp a párt kongresz- szusi irányelvei alapján. S en­nek az egyre inkább kibonta­kozó véleménycserének tartal­ma és hangja egyaránt bizo­nyítja, hogy az osztályharcban megedződött párt bírja népünk bizalmát. Közvéleményünk megnyugvással veszi tudomá­sul, hogy a párt politikája nem változik, s a kongresszus vár­hatóan ennek az egész népünk által helyeselt, a nemzeti egy­ségen alapuló politikának a megvalósulásához egyengeti a további utat. Mi ennek a nemzeti egység­nek a lényege? A párt mindén pártonkívülit megbecsül, aki a maga helyén derekasan dolgo­zik, mert ez a haza javát, a szocializmus céljait szolgálja. A pártonkívüliek azt is látják: a magunk által alakított, kö­így is lehet 670 fácán Balatonszabadiból Tyúkház az ideiglenes szállás A fácán drága szárnyas, je­lentős exportcikk. A vadon élő állat természetes szaporo­dásának számos gátja van: to­jását, de a kikelt fiókákat — csirkéket — is pusztítják az erdei ragadozók. Ezért is volt nagy fontossága a vadásztár­saságok által a tisztásokra, füves területekre kihelyezett mérges tojásoknak — a fá­cántojásokat kereső kártevők pórul jártak. Így is szükség van azonban az ember továb­bi beavatkozására azért, hogy minél több maradjon életben ebből a hasmos vad­ból, mezőgazdasági üzemeink, az erdők és szántók »ingyen napszámosaiból-«. Az Észak-somogyi Alkot­mány Vadásztársaság területé­re nemrégen 670 olyan fiatal fácán került, amelyet a bala- tonszabadi November 7. Ter­melőszövetkezet egy használa­ton kívüli baromfinevelő épü­letében — tyúkházában — ne­veltek föl. A vadásztársaság intéző bizottsága komolyan vette a fácánállomány tovább­fejlesztésével kapcsolatos fel­hívást, s a »hogyanéra meg­felelő választ talált. Valter Imre tsz-elnök szívesen bocsá­totta rendelkezésükre az épü­letet, ezenkívül a szövetkezet szakemberei tanácsadással, a gazdaság pedig eleséggel segí­tette a naposcsirkék fölnevelé­sét. Mint megtudtuk, a társaság a tojások nagy részét a Bala- tonnagybereki Állami Gazda­ságtól vásárolta és Keszthe­lyen keltették ki. A kisebb részt a tsz-tagok gyűjtötték össze munka közben, a lucer- natáblák, rétek kaszálásánál, és ezeket kotlósok alá rakták. A naposcsibéket — amelyek addig hálóval fedett kifutó- tóban nevelődtek — megvásá­rolták, és Balatonszabadiba vitték. Itt két hónapon át erősödtek, hogy életképesek maradjanak igazi otthonuk­ban, az erdőkben is. A 670 fácáncsibe ma már kint van a szabadban, a te­nyésztésre legalkalmasabb területeken. A társaság maga­biztosan szerződhetett 200 be­fogott fácán értékesítésére, hiszen a mesterségesen fölne­velt erdei szárnyasokból bősé­ges tenyészanyag várható a jö­vőben. A 200 darabos értéke­sítés nagyjából fedezi az élőbb említett többletmunka költsé­geit. Az októberben kezdődő kilövés és az ugyanakkor in­duló fácánbefogás bizonyára sikeres lesz, van utánpótlás. Ez volt az első ilyen próbál­kozás a fácánok mesterséges fölnevelésére a vadásztársa­ságnál, s mivel jól sikerült, ar­ra számítanak, hogy a jövőben is alkalmazzák ezt a mód­szert. Bíznak a balatonszaba- di November 7. Termelőszö­vetkezet további segítségében és abban, hogy a fácánállo­mány növelése érdekében másutt is követik példájukat. Mert megéri. Az élő, befogott fácánért — amely számottevő exportcikkünk — darabonként 100 forintot fizet a MAVAD, az exportképes lőtt fácánért pedig mintegy 60 forintot ad. Erre gondoltak az észak-so­mogyiak is, amikor Balaton- szabadiban. a termelőszövet­kezet segítségével fölnevelték a fácáncsibéket. H. F. rülményeinket figyelembe ve­vő, állandóan fejlődő társadal­mi viszonyok között dolgo­zunk, s ennek következtében az államélet, a szocialista de­mokrácia kibontakoztatása milliók számára teszi lehetővé a közállapotok aktív befolyá­solását, a dolgainkról történő szabad vitát. Mindezt a párt vívta ki. A most folyó eszmecsere gondolatokat érlel és gondola­tokat segít megérteni. Sokan vagyunk még elégedetlenek a mindennapi életben jelentkező egy sor visszásság miatt. De megértjük, hogy átmeneti tár­sadalomban élünk, és hogy ez az átmenet nem olyan gyors, mint ahogyan szeretnénk. Ter­melőerőink adott állapota a fejlődésnek ezt, vagy nem sok­kal gyorsabb ütemét teszi le­hetővé. Érzékeljük az ellent­mondásokat: azokat is, ame­lyek törvényszerűek, azokat is, amelyeknek , gyorsabb-lassúbb feloldása tőlünk függ. Elítél­jük a gyakran lábra kapó egészségtelen és erkölcstelen anyagiasságot, de elgondolkod­va önmagunkban is tetten ér­jük a fejlődést ugyancsak gát­ló egyenlősdire való törekvést. Fölemlegetjük, hogy a »fent hozott« jó határozatok hogyan torzulnak el »idelent«, de kri­tikusan nézzük a határozato­kat is, hogy csakugyan jók-e. S egyre gyakrabban keressük saját felelősségünket a torzulá­sokban vagy megvalkuvásunk- ban, mely teret nyithat a tor- zítóknak. A jóra, a szó legátfogóbb ér­telmében jóra mozgósító irányelvek talajából buzognak fel a gondolatok. S a gondola­tokat érlelő eszmecserék forrá­sából buzog fel egyre bőveb­ben a tettekre serkentő szán­dék. m Magyar Szocialista £X Munkáspárt készül a kongresszusára. Meg­győződésünk, hogy az irányel­vek keltette érdeklődés és fi­gyelem jó alapot ad a X. pártkongresszusnak ahhoz, hogy a szocializmus további építése érdekében végzett munkát számba véve, a fel­adatokat megjelölve, megfelel­jen a magyar társadalom vára­kozásának. J. R. Az aranyérmes Vari-man család Berlinben, Plovdivban is bemutatják a gépsorokat Vásárzáráskor Dánszentmiklósra utazik a H—2 íjr- '•>■>• Mindig körfilállják a hagyma manipuláló gépsort. Mögötte a Hungária Record pályája látható. Ahogy bélép a látogató a KGM pavilonjába, jobbra egy csaknem tízméteres gépre fi­gyel föl. Csinos lányok állnak mögötte, s almával »etetik« a Vari-man A—3-as típusú gyü­mölcsmanipuláló gépsort. Mindig sokan állnak az el­kerített gépsor előtt. Egy mo­solygós, szőke fiatalember lép hozzám, Kereszthegyi László, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Ka­posvári Gyárának gyakorno­ka. Most ö igazítja el a mező- gazdasági és élelmiszeripari kiállítás látogatóit, a jövendő vevőket itt a pavilonban. — Elsősorban kik érdeklőd­nek a gép iránt? — A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok vezetői, külföldi gyümölcstermesztők. Például az NDK-ból, a Szov­jetunióból jártak itt szakem­berek, s nagyon sokat kér­deztek. — Például mit? — A gép működését és tel­jesítményét. Ilyenkor el­mondjuk, hogy óránként két- három tonna almát válogat, osztályoz és csomagol. Az is érdekli az embereket, hogy hétféle gyümölcsöt és ter­ményt — almát, őszibarackot, kajszit, paradicsomot, hagy­mát, burgonyát és uborkát — válogat a különféle gépegysé­gek elrendezésével. A leggya­koribb kérdés még, hogy mennyit tör össze. Megnyug­tatjuk őket, hogy a gépsor szivaccsal van bélelve, s gumi­hengerei vannak. A gépen kis tábla csillog a napfényben. Azt hirdeti, hogy aranyéremmel tüntették ki a Vari-man gépcsaládot, ame­lyet Bazsika László főtervező irányításával a Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gépgyár budapesti tervezőirodája ál­modott meg, s a kaposvári gyárban dolgozó munkások al­kották meg a kísérleti, a pro­totípust és g szériadarabokat is. A díjat elsősorban azzal érdemelte ki a gépcsalád, hogy az egységeit különbözőképpen összeállítva sokféle gyümöl­csöt és zöldséget lehet vele fel­dolgozni. A láda vagy zsák ki­ürítésétől a minőség és a nagyság szerinti válogatásig, a gyümölcs megtisztításáig, a csomagolásig, sőt a hagyma szártalanításáig mindent gaz­daságosan él lehet végezni bárhol és kevés emberrel. Rögtön gazdára talált a H—2 Csodálatosan szép paprikák, paradicsomok közelében, a Az út jól járható SZERDÁN TARTOTTA ve­vezetőségválasztó taggyűlését a tapsonyi erdészet kommu­nistáinak pártszervezete. A húsz tagot számláló alap­szerv tagjai, jóllehet tucat­nyi munkahelyen, szétszórtan dolgoznak a kerületekben, idejében — csoportokban — megbeszélték az MSZMP Központi Bizottságának a X. pártkongresszusra készített irányelveit, s a szervezeti szabályzat módosítását: így készültek a taggyűlésre. Krénusz István kerületve­zető erdésznek, a taggyűlés elnökének megnyitója után Tomity Ferenc műszaki veze­tő, alapszervi titkár mondott vitaindítót. Emlékeztetett rá, milyen eredmények születtek országosan az elmúlt négy esztendőben: miképpen érző­dik az emberek mindennapi életében az, hogy pártunk po­litikája helyes, következetes volt, s a IX. kongresszus óta eltelt idő alatt miképpen lé­pett előre hazánk a szocializ­mus útján. Megannyi szem­léltető példát hozott arról a területről, melyet az erdészet kommunistái is nagyon jól is­mernek: a falu fejlődése, új arca naponta bizonyítja az eddig követett politika he­lyességét. A párttitkár a már említett csoportos beszélgeté­sek tapasztalataiból merített, amikor azt mondta, hogy a városiasodó falun az emberek életszínvonala olyan fokon áll ma, amilyenről évtizedekkel ezelőtt csak álmodozni lehe­tett. Mivel az erdészet mű­ködési területén gépjavító ál­lomás és számos termelőszö­vetkezet van, szemléletesen bizonyítható az előbbi állítás igaza. Érthető, hogy ez a tag­gyűlés, az ezen részt vett kommunisták a fejlődésnek a gazdasági oldalát »fogták meg« az átlagosnál erőtelje­sebben: a technikai fejlődés eredményeit méltatták. To­mity elvtárs utalt arra, hogy a termelőszövetkezetek gépe­sítése, a tagok háztartásának korszerűsége jelentős terhet vesz le az emberek válláról Tapsonyban és a környező falvakban is. S ha a megye székhelyre, Kaposvárra, vagy a járási székhelyre, Marcali­ba utazik valaki, láthatja,' hogyan születnek új lakótöm­bök, ipari és szociális létesít­mények, a dolgozók igényei­nek jobb kielégítésére. Szeberényi Dávid erdészet­vezető elmondta a vitában, hogy nem szükségszerű a szomszédba menni olyan pél­dáért, amely a technikai fej­lődést bizonyítja: minderről bárki megbizonyosodhat a tapsonyi erdészet területén is. Tíz évvel ezelőtt még kézzel vágták ki a fát, ma már sen­ki sem fűrészel kézzel, még a téli időszaki alkalmazott sem. Hogy a szállítás régen fogatokkal történt, ma meg teljes egészében gépek — nyolcvan százalékban saját gépek — végzik ezt a nehéz munkát, ma már mindenki számára természetes. Arra is utalt azonban az erdészetve­zető, hogy a fel- és lerakás most is úgy megy, mint öt­ven évvel ezelőtt — kézzel, mert itt még hiányoznak a megfelelő gépek. A teljesít­mény ettől függetlenül a két kongresszus közti időszakban ugrásszerűen megnőtt: az idén 26 000, jövőre 30 000 köb­méter fa kitermelésére szá­mítanak; még egyszer annyit termelnek ki, mint a háború utáni esztendőkben. Ugyanak­kor a pótlás is tervszerű. A Központi Bizottság irányelvei, javaslatai gondos előkészítést tükröznek — mondotta Sze­berényi elvtárs. — Nekünk a termelési eredményeinket kell fokoznunk, hogy az eddigi munkánk magasabb szinten folytatódjon: a hiányzó gépe­ket is csak úgy tudjuk besze­rezni, ha javul a munkánk. JELENTŐS SEGÍTSÉGET adhat ehhez a pártszervezet, az erdészet . kommunistáinak példaadása. Azé az alapszer- ' vezeté, amelynek újjáválasz­tott vezetősége — Tomity Fe­renc titkár, Györki László és Németh Vendel — négy évre kapta meg a tagság bizalmát a szerdai taggyűlésen. Hernesz Ferenc kertészeti kiállítás területén ta­láltam meg a Vari-man család H—2 típusú hagymamanipu­láló gépsorát Kereszthegyi László kalauzolásával. A négy protogépsorból egy a kiállítá­son, egy Erfurtban, egy a földdeáki termelőszövetkezet­ben található, egyet pedig majd Potsdamhan állítanak ki. Egy lakókocsi áll a gépso­rok közelében, ebben van az MMG képviselete. Kovács La­jos, a gyár szervizvezetője készségesen tájékoztat a más­fél hét tapasztalatairól. — Nagy az érdeklődés gé­peink, s ezen belül a gyü­mölcsmanipuláló gépsorok iránt. A kiállított H—2 típusú hagymamanipuláLó gépsort már meg is vette a dánszent- miklósi Micsurin Tsz. Érde­kességként elmondom, hogy azonnal el akarták szállítani, ezt természetesen nem enge­délyezte a kiállítás rendezősé­ge. Így aztán abban egyez­tünk meg, vásárzáráskor jön­nek érte kocsival — Külföldiek is megnézték a gépeket? — Jártak itt bolgár szak­emberek. Nagyon tetszett ne­kik a Vari-man család, s fő­képpen a Hungária Record, mert hatszáz hektár almásuk van otthon. Ügy egyeztünk meg, hogy a plovdivi vásáron megkeresik az MMG képvise­letét a gép megvásárlásának az ügyében. Egy német kül­döttség Berlinbe hívta meg gépsorunkat. Fotózzák a gépsorokat Egy idősebb és egy fiata­labb férfi lép be barna kö­penyben a kocsiba. Szintén a kaposvári gyárból utaztak fel a kiállításra, ők üzemeltetik a gépsorokat. — Tetszik gz embereknek a H—1 meg a H—2? — Nagyon sokat kérdezget­nek, mi pedig szívesen vála­szolunk, hiszen elviszik a gé­peink hírét. Egy NDK-beli piackutató minden csavarra kíváncsi volt, szívesen végig­vezettem a gépsoron — mond­ja Kr achter János és Vacsora Sándor. — Szinte sztár lett a gyü­mölcsmanipuláló gépsorunk, igaz, hogy a mindig működés­ben lévő szállítópálya oda is vonja a tekintetet, s nagyon sokan lefényképezik ... Ál­talában nők, valószínű, hogy kertészeti szakemberek — mondja Kovács Lajos, akit egyébként szoros szálak fűz­nek Kaposvárhoz: a kefeüzem egyik megalapítója volt. Valaki bekiabál a lakókocsi ajtaián, hoe» megiöt*°k a ju- goszlávok. Mindenkitől elné­zést kér, s már indul is kife­lé. hogv bemutassa a génsoro­kat működés közben. Nincs megállás sz°nt»mber 20-ig. °qvrp vn\Tr« —----- ——o-nira. I Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 2j)70. szeptember 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom