Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

„Pihenőhely“ gépeknek Megoldják több éves gondjukat a tótújfalui Drávamenti Egyetértés Termelőszövetkezetben. A lakócsai üzemegység­ben kezdett hozzá az új gépszín építéséhez a napokban a tsz ácsbrigádja. Folytatódik a per Gárdonyi titkosírásának megfejtői között A Fővárosi Bíróságon csü­törtökön folytatódott a tárgya­lás Gárdonyi Géza titkos írá­sos hagyatékának megfejtői közötti perben. Az elnök ismertette a per eddigi anyagát, majd nyilat­kozatot kért az egyik megidé­zett Gárdonyi-örököstől, mivel a fölperes, Gilicze Gábor Ke­resetében azt kérte: állapítsa meg a bíróság, hogy Gárdonyi Géza titkos írással írt szöve­gének szerzői joga őt a Gár­donyi-örökösökkel együtt ille­ti meg, s felhasználási szerző­dést az örökösök az ő, vala­mint az elsőrendű alperes, Gyürk Ottó hozzájárulása nél­kül nem köthetnek. A tárgya­láson megjelent Gárdonyi­örökös nem vitatta, hogy a megfejtők munkája igényt tarthat a szerzői jogi oltalom­ra, ez azonban független Gár­donyi Géza műveinek szerzői jogától, amire nézve a maga kizárólagos örökösi jogát érvé­nyesíteni kívánja. A bíróság ezután kihallgatta az egri Do­bó István Múzeum illetékes muzeológusát, aki a peres fe­lekkel Gárdonyi Géza titkos írású hagyatéka ügyében két éven keresztül folylatoit leve­lezést, majd személyesen tár­gyalt. Vallomásából az derült ki. hogy előbb Gyürk Ottó kö­zölte a számok, továbbá a há­rom jel megfejtését, majd ta­valy szeptember 29-én Gilicze Gábor — előzetes távirati be­jelentés után — közölte a tel­jes betűkódot. A bíróság ezt követően el­rendelte a Magyar Tudomá­nyos Akadémia szakvélemé­nyének beszerzését. Ebben ar­ra kér a bíróság véleményt, hogy Gilicze Gábor és Gyürk Ottó szellemi tevékenységének eredménye alkalmas-e a szer­zői jogi oltalomra, s a meg­fejtés milyen arányban oszlik meg közöttük. 5. Végül aztán rábukkan­tak a sebészre is: a New Jer- sey-beli Union City-ben lakó Leopold Wiliam August Bran­denburg doktorra, vagy aho­gyan az alvilág becézte: Bran­denburg »dokira«. Branden­burg beismerte, hogy Robert J. Philippset ő operálta meg 1941 májusában. A Philipps-eset volt az ujj­lenyomatok történetében az utolsó kísérlet a természet és a daktiloszkópia kijátszására. ADOLPHE BECK DRÁMÁJA ötvenöt év körüli férfi volt, dercsedő szálakkal dús baju- szíbc.n. halántékén. Elgondol- ko : •" állt íróasztala mellett, rr' ' hirtelen mozdulattal le­sz?.'-ít- ".a a naptárról az 1896. dec-—’’-'- ’6-át mutató lapot, ke"''" • rtt? cilinderét és kilé­pet1 ?•'• honából a londoni Vic­toria Streetre. A ház előtt megállt, felhúzta kesztyűjét, s már indult volna útjára, ami­kor egy nő megszólította: — Uram, én ismerem önt! Emberünk meglepődve te­kintett rá: — Bocsánat, asszonyom, mit óhajt? A nő erre emelt hangon, kö­vetelőzőén kiáltotta: — Adja vissza a két órámat, a gyűrűimet! A jelenet botránnyá fajult, és szereplői végül a Rochester Bow-i rendőrszobán kötöttek ki. A férfi bemutatkozott: — Adolphe Beck vagyok. A nő szintén: Ottilie Meissonier. Az­tán elmondotta a következő­ket. Néhány héttel előbb, az ut­cán, egy férfi összetévesztette lady Evertonnal. Amikor a té­vedés kiderült, a férfi bocsá­natot kért és bemutatkozott: Lord Salisbury. Majd elmesél­te, hogy éppen egy virágkiál­lításra indult, de hát végül is ez a kiállítás lényegében nem érdekli, mivel a birtokán, Lin- colnshire-ben nem kevesebb mint hét kertész dolgozik. En­gedélyt kért viszont, hogy a hölgyet hazakísérhesse. Miss Meissonier ebbe bele is egyezett. Amint hazaérkeztek, a férfi meghívta, hogy vegyen részt egy kiránduláson, amelyet sa­ját jachtján szándékszik ten­ni. Volt egy kikötése is: a miss toalettje ne maradjon el a töb­bi meghívott hölgy öltözéke mögött. S hogy minden vilá­gos legyen, azonmód fel is so­rolta, milyen ruhákat szerez­zen be, sőt mi több: ki is töl­tött egy 40 font sterlingre szóló csekket a lány nevére. Ami az ékszereket illeti, ezek se okoz­zanak fejtörést Miss Meisso­SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. szeptember EL Mikor lesz elegendi szakmunkás az énítiiparban? A negyedik ötéves terv­ben — 1971 és 1975 kö­zött — a korábbinál több és összetettebb feladat vár az építőiparra. Az előző esztendőkhöz képest évente átlagosan mintegy 7—9 száza­lékkal nőnek a tennivalók, vagyis 1975-ben csaknem 50 százalékkal több lesz az építe- nivaló, mint 1970-ben. Lénye­gesen megváltozik az építő­ipari feladatok összetétele is. Nagyobb ipari beruházások­ra a korábbinál kisebb ener­giát kell majd fordítani; a vállalatok többsége intenzív fejlesztést hajt végre, elsősor­ban gépparkját korszerűsíti, műszaki színvonalát növeli. Ugyanakkor 1971 és 1975 kö­zött a harmadik ötéves terv­nél 100 ezer lakással több, összesen 400 ezer megépítése a program. Egyidejűleg, a ko­rábbi éveknél mintegy 15 szá­zalékkal több lesz a közmű­építés és ^ tatarozási feladat. A Gazdasági Bizottság már 1366 elején foglalkozott az építőipar felkészülésével a negyedik ötéves tervre, s ak­kor feladatként jelölte meg az építőipar ipari hátterének (anyagellátásán aki és a lakás­építés technológiájának a fej­lesztését, valamint a komplex könnyűszerkezetes építési mód széles körű elterjesztését, to­vábbá a közműépítés fokozá­sát. Az egymáshoz kapcsolódó területek felkészítése az 1971 —75 közötti feladatokra nagy erőfeszítésekkel folyik. Ennek ellenére még változatlanul fennáll az építőipari kapacitás és az igények közötti immár krónikus ellentmondás. Az építőipari teljesítmény kielé­gítő szintje legfeljebb 1973— 74-re várható, de ennek is elő­feltételei vannak. Ezek között is az egyik leglényegesebb, hogy javuljon az építőiparban a munkaerőhelyzet, és ezen belül is megfelelően növeked­jen a műszakiak és a szak­munkások létszáma, aránya, szakmai összetétele. H ullámhegyek és mély­pontok tarkították az építőipari létszám ala­kulását az utóbbi 20 évben. A helyzet csak az utóbbi három évben, a növekvő keresetek vonzó hatására javult valame­lyest. A létszámnövekedés nyomán azonban elsősorban a kisegítő, illetve segédmunkás­állományba tartozók létszáma emelkedett, de a fővárosban és <az ipari vidékeken működő vállalatoknál e területeken sem következett be lényeges javulás. Az év elején az építőiparban (ÉVM, KPM, egyéb tárcák, ta­nácsi vállalatok és szövetke­nier-nak, azokról ő, a lord majd gondoskodik. Magához is vette a miss egyik karóráját meg két gyűrűjét, mint mon­dotta: mértéknek. A »lord« távozása után Ot­tilie Meissonier észrevette, hogy nyoma veszett a másik karórájának is. Szaladt a bankba beváltani a csekket, amelyről azonban — amint várható is volt — kiderült, hogy hamis. A »lordot« attól kezdve többé nem látta, egé­szen a mai napig, december 16-ig. Mert — és a miss ebben nem kételkedett — Adolphe Beck személyében felismerte a szélhámost. Summa summárum: a vizs­gálat során huszonkét nő je­lentkezett, akiket a szélhámos »lord« mind az előbb ismer­tetett módon szedett rá. Az állítólagos lord Salisbu- ryvel való szembesítésükre a rendőrség az »azonosítási szemle« régi és rossz módsze­rét alkalmazta. Találomra ösz- szeszedtek tíz vagy tizenöt férfit, nem törődve azzal, hogy a gyanúsított hasonlít-e rájuk vagy sem. A legtöbbször éppen úgy esett, hogy Beck volt köztük az egyetlen, aki bajuszt viselt vagy őszült. így hát érthető, hogy a nők több­sége azonnal felfigyelt rá. — ö az! — hangzott minden egyes alkalommal a válasz. — Ezer közül a ráismernék! Beck viszont megesküdött, hogy soha életében nem talál­kozott egyikükkel sem, és hogy norvégiai rézbányájának jöve­delméből él, s így semmi szük­sége arra, hogy szélhámoskod- jék. zetek) dolgozók együttes lét­száma 290 ezer ember volt, a tervezett létszámnál országo­san mintegy 10 ezerrel keve­sebb. A 290 ezer dolgozóból 215 ezer a munkás, illetve szö­vetkezeti termelő, csaknem 21 ezer a műszaki, és valamivel több mint 20 ezer az admi­nisztratív munkaerő, a többiek zöme pedig ipari tanuló. A mai 215 ezer munkásból a terv szerint 156 ezer szakmun­kásra lesz szükség, ez a mun­kásállomány több mint 52 szá­zaléka (1965-ben a szakmun­kásarány 46 százalék volt). A tervezett szakmunkaerő létszá­mot azonban az iparág nem tudta biztosítani. Az építőipar egyik legsúlyo­sabb gondja évek óta, hogy ré­széről egyre nehezebb — a te­lepített ipartól eltérő, kedve­zőtlenebb adottságok miatt — a szakmunkás-utánpótlást biz­tosítani. Jól jellemzik ezt az utóbbi évek adatai. Valameny- nyi szakmai csoport tanuló­felvételi terve 1966-ban 13 ezer volt, a valóságban fölvet­tek 12 ezer 300 tanulót, s ab­ban az évben szakmunkásvizs­gát tett 8500 fiatal. 1967 ada­tai : terv 14 500 tanuló, tény 13 700, szakmunkásvizsgát tett 9200; 1968: terv 18 000, tény 14 800, vizsgát tett 10 800. Az 1969-es terv 17 ezer tanuló föl­vétele volt, valójában csak 14 600 kezdte meg szakmai ta­nulmányait. A szakmunkásta­nuló-iskolákban képzettek hiá­nyának pótlására, elsősorban az ÉVM-vállalatok, évente mintegy kétezer felnőttet ké­peztek segédmunkásból szak­munkássá. A tanfolyami kép­zés azonban legtöbb esetben alacsonyabb színvonalú, mint az iskolai képzés, az ily mó­don képesítést szerzett szak­munkások túlzottan magas aránya rontja az iparág mun­kájának minőségét. A IV. ötéves tervben az építőipari szakmunkások ará­nyát — a feladatok teljesíté­séhez — mintegy 58—60 száza­lékra kellene növelni. Ehhez 1971 és 1975 között építőipari szakmunkásból 53 ezer, egyéb szakmunkásból pedig 5400 em­ber a szükséglet. Figyelemmel a lemorzsolódásokra, az öt év alatt összesen 67 ezer fiatalt — évente csaknem 13 500-at — kellene tanulóként kiképezni az iskolákban. A magas kép­zési létszám biztosítása még az előző öt évnél is nehezebb, ugyanis a demográfiai hullám népes korcsoportjai lényegé­ben már túljutottak a szak­munkásképző iskolákon. Ami a műszakiakat illeti, a jelenlegi mintegy 21 ezres lét­számukból mintegy 12 száza­lék a mérnök, csaknem 40 szá­zalék a technikus, a többiek viszont az építőipar számára alacsonyabb értékű iskolát vé­geztek. A mérnökök és techni­kusok mintegy kétharmada közvetlenül az építőipari mun­kák irányításával foglalkozik, míg a többiek a vállalatveze­tésben, a termelés előkészíté­sében, kutatómunkában, a se­gédüzemi termelés irányításá­ban vesznek részt. így átlago­san minden ötödik-hatodik épí tC3Í helyre jut egy-egy, a termelést közvetlenül irányító mérnök, és körülbelül minden második építőhelyre egy-egy technikus. Ami a szakmunkásképzést illeti: a múlt évben a Munka­ügyi Minisztérium és az ÉVM irányításával lényegében be­fejeződtek a képzés korszerű­sítésének előmunkálatai. Az egyik középponti feladat volt: kimunkálni a szakmacsoportos szakoktatást. Ennek lényege az, hogy kevesebb vagy ugyan­annyi szakmunkás több szak­mához értsen, és módosítsa az építőiparban most még ho­nos elaprózott, sok embert igénylő munkamegosztást. En­nek megfelelően a technikai színvonal fejlődéséhez igazít­ják a specializálódást, D e még így is az építő­ipari szakmunkáskép­zés mennyiségi és mi­nőségi fejlesztésének legfőbb akadálya az oktatási kapacitás, a tanulóotthonok helyeinek elégtelensége. Ennek az álla­potnak a megszüntetése nél-^ kül pedig a IV. ötéves terv­ben olyan szakmunkaerő-fe- szíiltségekkel kell számolni, amelyek végső soron veszé­lyeztethetik az építőipar előtt álló feladatok sikeres teljesí­tését. Sz. S. Csak ígérgetnek, mikor intézkednek régre OLYAN SZEGÉNY még nem volt, hogy ígérni ne tu­dott volna — hangzik a szál­lóige, s ha valaki nem telje­sítette ígéretét, ezzel a mon­dattal mindjárt pontot is te­het az ügy végére. Horváth János nyugdíjas olvasónk is tizennyolc éve kapja az ígéreteket. Ennyi idő alatt érettségi bizonyítványt lehet szerezni, de úgy látszik törvényeink érvényesítéséhez mégis kevés idő a majd két évtized. Panaszát már több alka­lommal továbbítottuk, közöl­tük is, de hogy esetleg vég­képp feledésbe ne menjen, közreadjuk még egyszer. 1952-ben fonyódi nyaralóját önkényesen feltörte és oda költözött Hörömpöli József és családja. Azóta képtelen az újra férjhez ment asszonyt és családját a nyaralóból kiten­ni, jóllehet lassan nincs olyan panaszfórum az országban, ahol ne Horváth Jánosnak ad­tak volna igazat. Javaslatot kapott nem is keveset — ke­ressen lakást, ahová a tanács átköltöztetheti a lakásbitorló­kat, szerezzen befogadó nyi­latkozatot, és akkor albérlet­be is kiköltöztethető a Hö­römpöli család — ígéretet szintén ennyit, de a nyaraló­ját csak nem kapta vissza, in­góságai pedig szép lassan tönkremennek. 1952 óta — sajnos pontos statisztikai kimutatásunk nincs erről — épült és adtak át lakást Fonyód községben, de a nyugdíjas olvasónk — szep­temberben ünnepli fél évszá­zados házassági évfordulóját — nyaralóját elfoglaló család változatlanul nyeregben, azaz a házban él. 1970. május 26-án egy hatá­rozatot, egyértelműen elutasí­a kaposvári Horváth János­nak. »Beadványára közlöm, hogy csak azoknak tudunk jelenleg lakást kiutalni, akiknek a la­kóházuk kisajátításra kerül. Lakásigénylési nyilvántartás szerint sok személynek kelle­ne lakást kiutalni, de mivel megfelelő mennyiségű lakás­sal nem rendelkezünk, így ké­relmüket nem tudjuk teljesí­teni. T. Címnek sem áll módunk­ban ígéretet tenni arra vonat­kozóan, hogy a most épülő 12 lakásból egyet biztosítani tu­dunk a fenti indokok alapján. Fonyód, 1970. május 26. Holdosi Rudolf szkig. szerv, vezető.« A LEVÉLLEL kapcsolatban csak annyi a megjegyzésünk, hogy mindazok, akik tizen­nyolc éve hitegetik Horváth Jánost, megérdemelnének egy elégtelen érettségi bizonyít­ványt. tó levelet kézbesített a posta S. G. December 18-án a rendőrsé- ..... , , get névtelen levélben figyel-1 Növényvédelmi tájékoztató meztették, hogy 1877-ben egy \ John Smith nevű férfit öt évi \ börtönre ítéltek éppen olyan \ szélhámosságok miatt, mint J amilyeneket Adolphe Beck, i alias lord Salisbury követett J el. Ez a Smith 1881. áprilisi „ , 14-én került ki a börtönből,} Megyeszerte erősödik Tennivalók a káposztaféléknél az amerikai fehér szövőlepke fertőzése. A lárvák hernyó­fészkekben károsítanak a lombkorona külső részén, a fészkeket csak fejlődésük későbbi (bábozódás előtti) sza­kaszában hagyják el. Leggya- gyobb kárt a Balaton-part mentén okoznak. A védekezés kötelező, s minden termelőre, területtulajdonosra vagy ke­zelőre vonatkozik. A védeke- hogy még mindkettő életben gzéseknél előnyben kell része van. Becket szembesítették ^síteni a vegyszerezést, mert velük, s a két rendőr úgy nyi­latkozott, hogy Beck azonos azzal a Smith-szel, akit annak és azóta eltűnt. »Teljesen bizonyos — vonta le a következtetést a névtelen levélíró —, hogy nevezett Beck azonos Smith-szel. aki régi mesterségét folytatja.« A Scotland Yardon a régi iratokban rábukkantak annak a két rendőrfelügyelőnek a ne­vére, akik Smith-t 1877-ben le­tartóztatták. Megállapították, idején ők lefüleltek. Az persze senkinek sem jutott eszébe, hogy Smith le­tartóztatása \óta tizenkilenc esztendő telt el, s hogy a két a folyamatos lárvakelés miatt f csak hosszabb idejű méreg­fedettséggel pusztíthatok ha­tásosan. Javasolt szerek házi­kertben: Fiiból E 03 (10), Ditrifon 0,2 (10), Dipterex 0,2 (10), Wotexit 0,1 (10), Vapona 48 EC 0,1 (7), Nogos 50 EC 0,1 százalék (7); kizá­rendőrfelüsvelő azóta eevetlen írólag nagyüzemben: Gu­renaorreiugyeio azoia egyetlen Jsathion 02 (14)> Dimecron 50 egyszer sem latta őt! Jo,l (21), Dimecron 100 0,03, Becken sötét kétségbeesés i (21), Phosdrin 0,2 százalék lett úrrá. Sírva fakadt. Aztán í (5). kijelentette: tanúkkal tudja * Időszerű a káposzaféléken . . . , , rélo kártevők elleni védekezés, igazolni, miszerint 1877-ben JJelenleg a káposztapillangó és nem Angliában, hanem Dél- i a káposzta bagolypille kár- Amerikában tartózkodott, ahol •’tétele a legveszélyesebb. Vé- üzleti érdekből két kerek esz- Jdekezésre használható szerek tendőt töltött, (Folytatjuk) \házikertben: Anthio 0,1 (14), íFiiból E 0,3 (14), Ditrifon 0,2 '»(14), Dipterex 0,2 (14), Wo­gyümölcsösben, és a pillangósoknál j texit 0,1 (14), Folithion 0,2 j (14), Metation 0,2 (14), Su- I mithion 0,2 százalék (14); ki­zárólag nagyüzemben: Metil- Cotnion 25 WP 0,2 (14), Pa- rathion 20 0,2 (14), Ekatox 0,2 (14), Dimecron 50 0,1 (21), Dimecron 100 0,03 százalék (21). A permetlébe feltétlenül keverjünk tapasztóanyagot: Nonit 0,05; Sandovit 0,2; Sandoz conc. 0,01; Citowett 0,025; Netzmittel Ciba 0,1 szá­zalék. Több helyen — főképp a siófoki járásban —, a mezei pockok számának gyors nö­vekedését figyelte meg a nö­vényvédő állomás. A kárte­vőt az évelő pillangósokban rendszeresen figyelni kell, s ha az üzemi felmérések so­rán 100 négyzetméteren 2 vagy ennél több, lakott lyuk találha­tó, a védekezést haladéktala­nul el kell végezni. Ebben az időszakban leghatásosabb a Thionex vagy Thioclan 2 kg/ kh mennyiségével történő permetezés, a terület kaszálá­sa után. E két szer erős mé­reg, az előírt óvó rendszabá­lyokat be kell tartani; a vá­rakozási idő 30 nap. A szerek alkalmazási tö­ménysége után a várakozási időt jelöltük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom