Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-09 / 211. szám

Huszonhat éve szabad ialgíria AZ IRÁNYELVEK NYOMÁN Előtérben a műszaki fejlesztés Aki végigmegy ezekben a napokban a 67. mezőgazdasá­gi kiállításon, annak akarva, akaratlanul is észre kell ven­nie, hogy a nagy, jubileumi seregszemle »főszereplői« a gépek, a különböző műszaki berendezések, technológiák. Törvényszerű és szükségszerű, hogy ez így van, hogy az el­múlt évtizedek során mind na­gyobb teret kaptak mezőgaz­daságunkban a gépek, a be­rendezések. A nagyüzemi me­zőgazdasági termelés velejáró­ja — de úgy is mondhatnánk: előfeltétele a gépesítés. A növekvő termelési, gaz­dálkodási célkitűzések csak úgy valósíthatók meg, ha ezt a nagyon fontos előfeltételt biztosítjuk. A korszerű nagy­üzem egyszerűen elképzelhe­tetlen megfelelő gépesítés nélkül. Nemcsak azért, mert íalvainkban — megyénkben is, országosan is — az utóbbi Három félautomata kom­bájnnal megkezdték a burgo­nya szedését a darányi Üj Élet Termelőszövetkezetben. Két­százhúsz holdon termett kis- várdai rózsa és somogyi sár­ga. Az előbbit étkezési cé­lokra adják el, az utóbbit to- vábbszaporításra a Vetőmag­termeltető Vállalat segítségé­vek Holdanként száz-száz- húsz mázsa termés várható, ez jóval több a tervezettnél. évtizedben meglehetősen jelen­tős elöregedési folyamat ment végbe, s a feladatokat ma már gépek nélkül nem lehet elvé­gezni, hanem azért is, mert a termelékenység növelésének a műszaki fejlesztés egyik fon­tos tényezője. Nem utolsó szempont az sem, hogy a ter­melés biztonságának is lénye­ges előfeltétele a korszerű technológia, a magas fokú gé­pesítettség. A szocialista nagyüzemek kialakulásával fokozódott a gépesítés üteme. Elegendő megemlíteni egy adatot: az összes vonóerő-állományon belül a gépi vonóerő részará­nya az 1935. évi 6 százalékról tavalyig 82 százalékra emel­kedett. Nagyüzemeink fő tö­rekvése az elmúlt években el­sősorban a gépi vonóerő biz­tosítása volt, valamint a ne­héz fizikai munkák gépesí­tése. A talajmunkák, a vetés, a növényápolás lényegében teljesen, az aratás csaknem teljesen gépesített ma már. Napjainkban, a fejlődés jelen­Nagy István főagronómus elmondta, hogy százötven hold­ról takarítják be a siló alap­anyagát, a csalamádékukori- cát és a borsós napraforgót. Ezt a munkát szintén gép vég­zi. A talajelőkészítést is meg­kezdték. Jelenleg a takar­mánykeverék és a rozs veté­si területét munkálják meg. Műtrágyáznak is. Kukoricát 860 holdon vetettek, a termés légi szakaszában előtérbe ke­rült a komplex géprendszerek kialakítása, egyre sürgetőbben igényli me­zőgazdaságunk egy-egy terme­lési folyamat teljes gépesíté­sét. A negyedik ötéves népgaz­dasági terv irányelvei ezért szentelnek nagy figyelmet a műszaki fejlesztésnek. »Foly­tatni kell a növénytermesztés­ben a munkaműveletek gépe­sítését, a nagyüzemi, korszerű technológiák elterjesztését.« (Idézet az irányelvekből.) Nem véletlen, hogy ilyen ha­tározottan fogalmazódik meg feladataink sorában ez a fon­tos célkitűzés. Mert bár igaz az, hogy mezőgazdasági nagy­üzemeink gépesítése igen nagy fejlődésen ment keresztül, tény, az is, hogy az anyagi­műszaki ellátottság színvonala így sem kielégítő, termelés- fejlesztési feladataink a ko­rábbinál többet, fokozottabb jónak ígérkezik. Két csőtörő és két átalakított kombájn dolgozik majd a szedésnél. Két Fanner szárítógépüket gázolaj tüzelésűre állították át, hogy nedves időjárás esetén se legyen a munkában fennaka­dás. A kertészetben is szorgos munka folyik. Tizenhat hold- nyi területről szedik az asz- szonyok a cecei és a keszthe­lyi paprikát. ütemű gépesítést kívánnak meg. Mezőgazdaságunk gépe­sítettsége átlagosan mintegy 45—50 százalékos. Ez az adat önmagában is szemlélteti, ami­re az előbb utaltunk: jelen­tős, számottevő feladataink vannak a műszaki színvonal javításában. A negyedik ötéves terv irányelvei az ország mezőgaz­dasága egészének fő célkitű­zéseit határozzák meg. Ami­kor az irányelvek kapcsán a gépesítés fokozásának fontos­ságáról szólunk, feltétlenül ide kívánkozik megyénk gépesítésének helyzete. Ismert, hogy Somogy terme­lőszövetkezeteiben az országos átlagnál lényegesen rosszabb, kedvezőtlenebb a gépesített­ség. Erőgépállományunk igen nagy mértékben elöregedett, csaknem egyharmaduk nyolc évnél idősebb. Az értékcsökkenéssel, az elöregedéssel nem tartott lé­pést a gépi beruházás. (Meg­jegyezzük, hogy ebben nagy része volt az érvényben levő támogatási rendszernek is, mely csaknem egyoldalúan az építési beruházásokra serken­tette szövetkezeteinket, így közvetve közrejátszott a sú­lyos helyzet kialakulásában.) Bár a növekvő feladatok ép­pen a traktorsűrűség fokozó­dását kívánták volna meg, me­gyénkben az országos átlag­gal ellentétes folyamat ment végbe: országosan csökkent az egy traktoregységre jutó szán­tóterület nagysága, Somogybán pedig nőtt. Hosszan lehetne elemezni megyénk mezőgazdaságának gépesítési gondjait, ami nem­csak az erőgépállományra, ha­nem a munkagépekre is vo­natkozik — ám ezúttal nem ez a célunk. Ezekkel a gondola­tokkal azt kívántuk érzékel- tethi csupán, hogy a negyedik ötéves tervnek azok a célkitű­zései, melyek a műszaki ellá­tás fokozását határozzák meg, Somogyra — éppen a kiala­kult helyzet miatt — hatvá­nyozottan érvényesek. Most, az új tervidőszak megkezdésé­nek küszöbén ezt messzeme­nően figyelembe kell venni! Bevezetőben a mostani me­zőgazdasági kiállítás »fősze­replőire«, a gépekre utaltunk. A kiállításnak ez a jellege messzemenően egyezik a ne­gyedik ötéves terv irányelvei­vel. Azzal, hogy termelésfej­lesztési feladataink végrehaj­tása érdekében növelni kell nagyüzemeink műszaki színvo­nalát, nagyobb gondot kell fordítani a gépesítésre, ezen belül is a komplex génrend­szerek kialakítására. V. M. Egy huszonhat évvel ezelőt­ti ősz a nemzeti újjászületés tavaszát hozta meg Bulgáriá­nak. 1944. szeptember 9-én a szovjet hadsereg és a parti­zánmozgalom harcai nyomán Bulgária felszabadult a fasiz­mus igája alól, s megindult az új, kizsákmányolás mentes élet építésének útján. Az elmúlt negyedszázad alatt a testvéri bolgár nép kommunista pártjának veze­tésével impozáns sikereket ért el hazájának szocialista át­alakításában, gazdaságának és kultúrájának felvirágozta­tásában. Ezeknek a sikerek­nek — és a mögöttük rejlő építő lendületnek — az ará­nyait segít érzékelni az a sta­tisztikai adat, hogy a bolgár ipar ma hét nap alatt annyit termel, mint 1939-ben három­százhatvanöt nap alatt. A Bolgár Népköztársaság a szocialista államok testvéri közösségének megbecsült tag­ja, amelyhez a KGST kereté­ben csakúgy, mint kétoldalú A demokratikus Földrajzilag ugyan távoli,' de szívünkhöz mégis közel­álló barátok, szövetségesek ünnepe szeptember 9-e: hu­szonkét esztendeje ezen a na­pon alakult meg a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság. A nagy múltú nép alig több mint két évtized alatt nagy­szerű eredményeket ért el a szocializmus építésében, ha­zája felvirágoztatásában. Több mint huszonkétszere­sére emelkedett a KNDK- ban az ipari termelés, roha­mosan növekszik a gabona, az ipari növények, a zöldség és a gyümölcs termelése. Az iskolákban ingyenesen oktat­nak: az ország lakosságának egynegyede, kétmillió-hét­százezer ember gyarapítja tu­dását az alsó és a középfokú tanintézetekben. Az egykor elmaradt ország üzemeiben, vállalatainál ma több mint 430 ezer mérnök és technikus, valamint egyéb szakember tevékenykedik. Büszkén mondják koreai barátaink, hogy országunkban megszűnt a munkanélküliség, s ami egykor keserves gondot jelen­tett: a pusztító betegségek ma már nem tizedelik a né­pet. Míg északon egyre gyarapo­dik a szocializmust építő or­szág anyagi és szellemi ere­je, addig délen negyedszáza­da katonai diktatúra tartja rettegésben a koreaiakat. Az USA gyarmatává tette Dél- Koreát, katonai bázissá épí­tette ki, miközben gazdasági élete teljesen lezüllött: éhín­séggel és nyomorral küszkö­dik a déli országrész, ipara gazdasági kapcsolatainkban a gyümölcsöző együttműködés szálai fűzik hazánkat. Bulgá­ria népe szövetségesünk a Varsói Szerződésben, küzdő­társunk abban a harcban, melyet a Szovjetunióval és a töb'bi testvérországgal együtt Európa biztonságáért, s álta­lában a világbékéért, az im­perializmus agresszív kísérle­teinek meghiúsításáért vív­nak a szocialista államok. Eb­ből a szempontból ítéljük je­lentősnek azokat a nemzetkö­zileg is méltányolt kezdemé­nyező lépéseket, amelyeket a szocialista Bulgária diplomá­ciája a Balkán térségének bé­kéjéért tett és tesz. Testvért, barátot, szövetsé­gest köszöntünk ma, Bulgá­ria nagy nemzeti ünnepén, s kívánjuk, hogy a bolgár nép szocialista országépítő mun­káját továbbra is méltó sike­rek kísérjék — mind a Bol­gár Népköztársaság, mind a nemzetközi szocializmus ja­vára. Korea iouepéu visszafejlődött, mezőgazdasá- . gi termelése elsatnyult. Ilyen körülmények között érthető, hogy napról napra erőtelje­sebb a nép forradalmi ellen­állása, amelyben új korszakot jelent az Egyesítés Forradal­mi Pártja Központi Bizottsá­gának megalakulása. Irányí­tásával fokozódik a dél-ko­reai nép amerikaellenes har­ca, a két országrész egyesíté­séért folytatott erőfeszítése. A KNDK déli határait szüntelen provokációk érik: tizenhét év alatt — az ame­rikaiak agressziójának befe­jezése óta — több mint 80 ezer határsértés történt, ami­vel súlyosan megszegték az érvényben levő fegyverszü­neti egyezményt. Kémrepülő­gépek és kémhajók próbáltak behatolni a KNDK felségte­rületére, s csak a néphadsereg éberségének köszönhető, hogy a támadókat időben vissza­verték. Népünk rokonszenve és őszinte együttérzése töretlen a függetlenségének 22. évfor­dulóját ünneplő KNDK népe iránt. Szívből kívánjuk, hogy sikerrel megvalósítsák or- szágépitő terveiket. Őszintén reméljük, hogy kapcsolataink tovább bővülnek a szocialista országok testvéri együttmű­ködése jegyében. Szilárd meggyőződésünk, hogy a ké* országrész egyesítéséért, az amerikai és a csatlós csapa­tok Dél-Koreából történő ki­vonásáért, az imperialisták agressziója ellen, hazájuk anyagi és szellemi javainak gyarapításáért folytatott erő feszítéseiket teljes siker kí­séri. Ősz a darányi határban Szedik a burgonyát — Silóznak — Küszöbön a kukorica betakarítása »A LEGMEGBÍZHATÓB­BAK közé tartozik« —mond­ták róla a balatonőszödi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet irodájában. »Megteszem, amit lehet« — csak ennyit mond Guzmics János tehe­nész. Gumicsizmás lábai hajnali háromkor már viszik a major felé. Messziről füleli: érkez­nek-e az ismerős zajok, han­gok az istálló felől. Várják az állatok. »Tudják«, hogy nemsokára feltűnik az ajtó­ban, mint mindennap, mindig pontosan. Kockás ingében, kék csizmaszárba tűrt nad­rágjában. A száz férőhelyes Egy nap a istálló nincs tele, csak nyolc­vanegy tehén nézi, ahogy a tehenész kitisztítja a jászla­kat egyforma, tempós mozdu­latokkal, szinte a minden reggelek szertartásával. Há­tán megvizesedik az ing, a szeme azonban nem látszik fáradtnak. Halványkékje nem változtatja a színét úgy, mint a közeli Balaton. Egy pilla­natra talán el is mereng a Balatonon. Az idén is keve­sebbszer mártózott meg vizé­ben, mint szerette volna. Keze azonban nem tanúsko­dik gondolatairól. A villa nyelét markolja, takarmányt lök a jászolba. Aztán figyeli, ahogy az állatok nekilátnak. A vemhes üszők nyugtalanab­bak, vizsgálgatja egy ideig az állatokat. Rendellenességet nem talál. Fejéskor a lemosott tő- gyekre csatolja a »kelyhe- ket«. Bugyog a friss tej. Ta­lán még eszébe jut, hogy ott­hon gyerekkorában, amikor anyja telefejte a sajtárt, ő mindig ott állt a háta mö­gött. »Iszol egy kis habos te­jet?« — kérdezte az anyja. »Habos« tejnek hívták a fris­sen kifejt tejet. Hordja ki az istállóból az almot. Aztán seprűt fog a ke­sok közül zébe. Piszkosan még sose ma­radt utána az istálló. Fél nyolc van, amikor ott­hon az asztalnál ujjai körül­ölelik a poharat. Kakaó gő­zölög a pöttyös pohárban. A reggeli után körülnéz a hátsó udvarban. A baromfit meg az ólban röfögő sertést ellenőrzi, Otthon is szereti maga körül a rendet. Az unokákra gon­dol. A nyár egy részét itt töl­tötték a Balaton-parton. Ok már pesti gyerekek. 0 min­dig őszödi volt. Itt is szüle­tett, nem vágyott a világba menni. Dolgozgat egy ideig, úgy tűnik neki: nem sokáig. A harang delet kongat. Re­pülnek a percek. Már fél há­rom. Indul újra a majorba. A szeme egy pillanatra megpi­hen a házon. Egy éve épült. Akkor volt ötvenéves... ESTE LATJA ÜJRA vi­szont a házát. Már fáradtak a léptei, amikor belép a konyhába. A televízió híradó­ját még megnézi, aztán fal­nak fordul. Talán még felvil­lan benne: »Ismét vége egy napnak«. Egy munkával eltöltött, dolgos napnak. L. L. Vízgazdálkodásunk negyedszázada Érdekes es látványnak is kiemelkedően szép a 67. mezőgazdasági kiállításon az Or­szágos Vízügyi Hivatal bemutatója. A színes vízesés dekoratív ilíusztráció ahhoz °áz anyaghoz, mely áttekintést ad a magyar vízgazdálkodás negyed századáról a vízhaszoo tSl/ eZéS fCjlÓdéSerÖ1’ vala“int a falvai kultúráló dását T jeÄ k^űvTsí-' SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. szeptember 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom