Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-05 / 208. szám

fexetSségvalasztás a ruhagyárban EGYETÉRTÉS ES BIZALOM Á kiállítás központja a főpavilon Ezzel a két szóval lehet jel­lemezni a Kaposvári Ruhagyár kettes alapszervezetébe tartozó kommunisták vezetőségválasz­tó taggyűlését. — A pártvezetőség a taggyű­lést megelőzően áttanulmá­nyozta a X. pártkongresszus irányelveit. Vita csak a felvé­teli korhatárnál alakult ki, vé­gül mégis úgy foglaltunk ál­lást: bízunk a fiatalokban, ab­ban, hogy 18 évesen is érettek a párttagságra. De javasoljuk, hogy a KISZ az eddiginél is felelősségteljesebben végezze az ifjúság nevelését, s a mun­kában kiemelkedő, politikailag fejlett fiatalokat javasoljon a pártba — ismertette a vezető­ség álláspontját Hotter Károly párttitkár. Javítani a dolgozó nők helyzetén A gyár dolgozóinak többsége nő. Sokan vannak soraikban családos, két-három gyerme­kes anyák is, akikre a munka mellett a családról való gon­doskodás igen nagy terhet ró. Ezért is érthető, hogy sok hozzászóló az ő helyzetükkel foglalkozott. — A szalagrendszerű terme­lés, a szinte megállás nélküli, állandó figyelmet igénylő munka káros hatással van a szervezetre, különösen az ideg; rendszerre. A pártkongresszus foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és az ilyen munkakörben dol­gozó, jobban igénybe vett nők nyugdíjkorhatárát szállítsák le ötven évre — javasolta Lég- rádi József. Csere Lászlóné, Gelencsér Miklósné arról beszélt, hogy nemcsak kommunista, hanem párton kívüli munkatársaikkal is beszélgettek az irányelvek­ről, s azok és a maguk véle­ménye alapján is teljesen egyetértenek az irányelvekben foglaltakkal. Lengyel Sándor azt javasol­ta, hogy a nők nyugdíjkorha­tárának módosításánál vegyék figyelembe a gyerekek számát — ezzel később a taggyűlés a szavazásnál nem értett egyet. — Az egyedülálló, gyerme­ket vagy gyermekeket nevelő nők helyzetén jelentősen vál­toztatna az is, ha a munkát úgy szerveznék, hogy ők egy műszakban dolgozzanak, s ezt gyárunk és minden más gyár saját erőből megoldhatná — mondotta el véleményét Dóm­ján József. A felszólalók egyetértettek a párttagság felvételénél java­solt korhatár-módosítással, hi­szen — mint elmondották — ifjúságunk a különböző társa­dalmi munkában, s különösen az idei árvíznél, majd az újjá­építésnél tanúsított nagyszerű helytállásával bizonyította érettségét. Javasolták a munkaidő csök­kentése helyett a nyugdíjkor­határ leszállítását, s hogy a kongresszus foglalkozzon a könnyűipar fejlesztésével, helyzetével, azonkívül a bér- fejlesztéshez is nyújtsanak központi segítséget. A javaslatok, módosítások megszavazása után Rózsa Fe­renc, a jelölő bizottság elnöke állt fel. — Hotter Károly hatodik éve titkára az alapszervezet­nek. Ez idő alatt javult a párt­vezetőség munkamódszere, s a vezetőség és valamennyi kom­munista sok segítséget nyújtott a gyár munkájához. Alapszer­vezetünk minden kommunistá­ja bizalmat szavazott Hotter elvtársnak, s javaslatuk az, hogy továbbra is ő legyen alapszervezetünk titkára. Egyetértettek azzal is, hogy a vezetőségben dolgozó Dévé­nyi József, Tinusz Károlyné ezután is legyenek tagjai a pártvezetőségnek, mert mun­kájukkal ők is kiérdemelték a párttagság bizalmát. Ugyan­ilyen helyesléssel fogadták a többiek: Gerencsér Endréné, Lengyel Sándor, Perényi Mik­lós és Gelencsér Miklósné fel­vételét a jelölő listára. Vala­mennyien a gyár legrégibb munkásai közé tartoznak, s mint kommunisták is példás munkájukkal, magatartásuk­kal tűntek ki. Ezt bizonyította a szavazás is. A jelölő bizottság által párttitkárnak, illetve a párt­vezetőségbe javasoltak szinte valamennyien csaknem nyolc­van százalékos szavazatot kap­tak. Egyetértés a kongresszusi irányelvekkel, a szervezeti szabályzattal, bizalom a párt­vezetőség iránt, ez jellemezte a Kaposvári Ruhagyár kettes alapszervezetéhez tartozó kommunisták vezetőségválasz­tó taggyűlését. Jól előkészített, sikeres volt a taggyűlés. Az elnök határo­zottan, feladatát ismerve ve­zette a tanácskozást, a jelölő bizottság és a szavazatszedő bizottság is sikeresen látta el fontos megbízatását. Ezt hangsúlyozta a városi pártbizottság képviselője, Dó­ri János is, amikor megkö­szönte munkájukat, a régi pártvezetőség tevékenységét és sikeres, eredményes munkát kívánt az új pártvezetőségnek. Sz. L. Estefelé a majorban Nemzetek zászlói lengenek a főbejárattal szemben levő ha­talmas épület, a főpavilon előtt a 67. mezőgazdasági ki­állításon. A pavilonban össze­gezve található minden látni­való, itt sorakozik fel negyed- századunk története és he­lyet kap a jövő is. Ez a bemutató méltón repr rezentálja a történemi utat. Egy háború pusztította, rom­ba dőlt ország népe indult el új utón 1945-ben. A főpavi­lonban felidéződik a múlt, láthatjuk a magyar falu nincstelen parasztságának életkezdését, végigkísérhetjük mindazt a történelmi, társa­dalmi változást, melynek so­rán a földet művelő ember el­jutott a nagyüzemekhez, és szövetkezeti gazda vált belő­le. Az itteni dokumentumok beszédesen rávilágítanak arra, hogy élelmiszer-gazdaságunk 25 éves fejlődése a két szövet­séges osztály, a munkásság és a parasztság együttes erőfe­szítésének eredménye. De az 1970-es év csak mérföldkő, évforduló történelmünkben, a múlt, a jelen, az eredmények mellett ott van a jövő, a hol­nap. A még nemesebb, a még nagyobb célok... Amit a kiállítás egésze rész­leteiben mutat, elmond, azt dicséretesen, szépen összegezi a főpavilon. Hét megyében Új vállalat A ItlüjoY csendes. A ké­szülődő este csöndessége ez. Ökörnyál úszik a levegőben, szelíden tapadva az arra járó­ra. A hosszú épületek felől hallatszik csak néha elnyúj­tott tehénbőgés. S. mindezt aláfesti valami megszakítat­lan, monoton duruzsolás. Drótfalú, vasvázas épületből árad az álmosító zümmögés. Derékig meztelen, munkanad- rágos, slides sapkás férfi, Bognár Géza mutatja a csil- lapítatlan hang okát: — Rostálunk. Villanyrosta ez. Pelyva röppen. Az ocsű el­különül a megtisztított ter­méstől. — Most már a vége felé já­runk. Jó érzés ez. Az ember néha, esténként otthon végig­gondolja a napját, néha hosz- szabb időt is. Az egész évet. Mert gond az, hogy mit eszünk jövőre. Lesz-e gazdag termés? Mindenki gondja itt a látrányi Alkotmány Terme­lőszövetkezetben. Most már látjuk, hogy beérik a mun­kánk gyümölcse. Árpából há­rom vagonnal több lett a ter­vezettnél. Hát nem lehet meg minden okunk a bizakodásra? A rozs is jobb lett annál, mint amit vártunk. A búza is ad szerintem tizenöt mázsát holdanként. Nem kis dolog ez, hiszen négyszáz holdra vetettünk. Sokan szidják az időjárást. Valahogy úgy van ezzel az ember, hogy nem is tud mit mondani. Mert, ha az egyik növénynek nem kedvez, hát jót tesz a másiknak. Lám, a cukorborsónak a tavaszi szárazság nem kedvezett. Gyakran jár erre a főagronó- mus. Üj ember a szövetkezet­ben Szalai László. Az elnö­künk, Szmejkál Frigyes is egy éve vezet bennünket. Szak­emberek. Nekik is köszönhető az idei eredmény. Az aratás eleje! Az volt a férfimunka! A két kombájntól naphosszat érkezett a gabona. Nem volt megállás. Amíg este be nem -fvkeztek, itt a magtisztitás sem szünetelt. Lapátoltuk le a pótkocsikról a millió sze­met. Fáradságos munka volt, de szép ... A kis mérlegház mozdulat­lan kockája. A hídmérlegről most gördül le egy kocsi. A mérlegkezelő gondosan fel­jegyzi az adatokat. — Skelecz László a nevem. Jobb helyre nem is fordulha­tott volna. A számok embere vagyok. Minden beérkező ga­bonamennyiségről adatokkal rendelkezem. így aztán viszo­nyítani is tudok a múlt évhez. Gazdaszemmel: ez az év jobb volt, mint az előző. Jó agro­technikát alkalmaztunk, több műtrágyát is szórtunk. Az főagronómusunk tervezte az egészet. A munkaszervezés is jobb volt, mint tavaly. Ta­pasztalható még lazaság, de biztos, hogy az új vezetés úr­rá lesz ezen. Feladatom a mérlegelés, de azért ha kell, »•beszállok« a fizikai munká­ba is. Idősebb emberek szövet­kezete a látrányi. Én a negy­vennyolc évemmel a fiatalab­bak közétartozom. így aztán elkel ä munkáskéz. Ügy vé­lem, az aratási elégedettséget később sem váltja fel keserű szájíz. A mélyszántást már megkezdtük, ez is a jövő év megalapozásához tartozik. A közepesnél jobb a gépellátott­ságunk, mert az idén öt új gépet vettünk. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy löbb gép már fölösleges lenne. A közös gondja gond itt min­denkinek. Ezért beszélek én is a gépesítésről mérlegkezelő létemre. Valahogy úgy érzem, nincs annál kellemesebb, mint látni a vetésre kiadott kis mennyiségű magot, aztán a megszaporodott termést... Az istálló békéje. Kí­váncsi szemű növendékállatok között dolgozik Bognár Lajos. — Az én számításaim sze­rint a tejtermelés 1968 óta legalább a kétszeresére emel­kedett. így aztán nagyon meg vagyok elégedve ezzel a gaz­dasági évvel. Huszonkét nö­vendéket gondozok, van pénz ebben a munkában. Igaz: idő­igényes, nem is könnyű. Az ember, ha megérkezik, neki- áll jászolt tisztítani, abrakot behordani, itatni. Eddig ab­rak után lucernát etettünk. Most siló á második fogás. Mit is mondjak? Bízunk a ve­zetőségben meg a magunk erejében. Jó az, hogy a veze­tők szép beszédűek. A szép beszédre meg mit meg nem tenne az ember! Jó kedvvel gyorsabban megy a munka, rttár a régi öregek is így mondták. Az ember valahogy úgy van, hogy nemcsak a ma­ga munkája után érdeklődik. A szeme előtt zajlik le min­den. Csak ki kell nyit-mia. Akkor aztán tudja, hogy mit csinálnak a növénytermesztés­ben dolgozó társai. Ügy ér­zem: szép munkát végeztek. A beérkező termésből követ­keztetek erre. A szürkület köpenye ta­karja már előlünk az épülete­ket. Csak a villannyal világí­tott raktár úszik fényben. A villanyrosta egyenletes búgá- sa még mindig jelzi, hogy dolgoznak a látrányi Alkot­mány Tsz központi majorjá­ban. Leskó László Vízügy! Ha az ember ezt a fogalmat hallja, önkén­telenül a teher­autó-oszlopok jutnak eszébe, rajtuk a fel­irat: Árvízvé­delem. S az ember teljesí­tőképességének határait súroló erőfeszítés. A júniusi esemé­nyek miatt el­halványult a szó eddigi, sok­kal szürkébb mindennapokat takaró jelenté­se. Ipari üze­mek, intézmé­nyek, lakóhá­zak vízzel való ellátása, re­konstrukciók, és mindaz, amit természe­tesnek, életünk nélkülözhetetlen tekintünk. Ám éppen az, hogy ma már mindezt természetes­nek vesszük, növeli meg a munkát, s ez a kicsiny felfo­gásbeli változás milliós beru­házásokat tesz szükségessé. Ezek lebonyolítására új válla­lat alakult: a Dunántúli Re­gionális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalat. — Vannak nagy vállalatok, melyek nem tudnak a közepes tartozékának nagyságrendű vízműépítéssel foglalkozni, és a hálózat mai fejlettsége mellett szükséges karbantartás és szolgáltatás is kívül esik tevékenységi körén — mondta Rózsavölgyi Imre, a vállalat igazgatója. — Azon­kívül elszaporodott a kontár tervezés és építés. Ezekkel sok a műszaki hiba, s gyakorlatilag át kell építeni az egészet. Az új vállalat tehát a közepes és a kisebb beruházások, re­konstrukciók átvállalásával JÓI A KADARKÜTI fogyasztási szövetkezet az első félévben a nyereség szempontjából olyan nagy szövetkezeteket utasí­tott maga mögé, mint a bar­csi, a böhönyei, a balatonszár- szói, a babócsai. Mi ennek az eredményes gazdálkodásnak a titka? Erre kerestem választ a na­pokban, amikor fölkerestem Fekete János elnököt és Stad­ler József kereskedelmi osz­tályvezetőt A kiskereskedelmi forgalom fél év alatt 13 százalékkal emelkedett. Ezt a szövetkezet­nél a termelékenység növelé­sével érték el. A szövetkezet­nek veszteséges üzemága nincs. A beszerzéseket a me­gyei nagykereskedelmi válla­latoknál intézik. A vezetők véleménye az, hogy csak ak­kor mennek más megyébe vagy a fővárosba áruért, ha a megyeszékhelyen nem kap­ják meg. Nem maradtak meg csak a hagyományos szövetke­zeti kereskedelem, vendéglá­tás, felvásárlás keretein belül, hanem új utakat kerestek. Ilyen például az az akció, amelyet az erdőgazdasággal és néhány termelőszövetkezettel együtt végeznek. Fát és fű­részárut vásárolnak és érté­kesítenek. Ezek szállítását sa­ját fuvareszközzel végzik. Ilyenkor sokat járják az or­szágot, és sokfelé kötnek elő­nyös üzleteket. Nyereségük jelentős része innen szárma­zik. Egy másik ügyes ötlet, hogy üzletszerzőket alkalmaztak, akik elfekvő készleteket ku­tatnak fel, és ezeknek az áruknak piacot is keresnek. Sokszor a termelői vagy nagy­kereskedelmi áron adják to­vább e felkutatott és később értékesített készleteket. E cél­tudatos, eredményre törő gazdálkodás mellett a szövet­kezet állandóan fejleszti üz­leteinek technikai felszereltsé­gét. Minden üzletükben van kisebb-nagyobb hűtőszekrény. A vendéglátó helyeken a régi, jéggel működő pultokat elek­tromosra alakítják át. Kilenc üzletben már megtörtént az átalakítás, három italboltban most készül. Ez évben vette a szövetkezet a második teher­autóját. Viszonylag kevés rá­fordítással hozták rendbe, és ma már üzembiztos ez a gép­kocsi is, amelyre igen nagy szükség van. A SZÖVETKEZET a máso­dik félévben minden bizony­nyal tovább tudja növelni ed­digi eredményeit. D. Z. meggyorsítja és rugalmasabbá teszi a vízműhálózat bővítését. — Csak a beruházások és a rekonstrukciók lebonyolí­tása lesz a feladatuk? — Profilunkba sokkal több tartozik. Továbbra is foglalko­zunk ivóvíz- és szennyvíztisz­títással. Űj feladatként lép be a víztermelés és csatornázás, mint szolgáltatás, azonkívül a mezőgazdasági öntözés üzeme­lésének biztosítása. Jelentős lesz az építőipari tevékenység és a szerelési munka, az ipar részére végzett szervizszolgál­tatás, a vízi tervezés és tanács­adás, meg a különböző tanul­mányi és kiviteli tervek készí­tése. Egységes koncepció alap­ján, azonos eljárásokkal dolgo­zunk, hogy kizárjunk minden esetlegességet és hozzá nem értést. — A munka igen szerte­ágazó, tehát alapos szerve­zést igényel. — Annál is inkább,-mert a vállalat hatásköre hét megyére terjed ki. Baranya, Tolna, So­mogy, Vas, Zala, Veszprém és Fejér megyében fogunk dol­gozni siófoki központtal. — A szervezés milyen szakaszban van? — A vállalat szervezeti iel- építése már elkészült. Négy- emeletes központi irodaházunk is épül. Szeptember végére ta­lán három emeletére már be­költözhetünk. Szakemberekkel tárgyalunk — szeretnénk a vállalatnál alkalmazni őket. Az átállást nehezíti, hogy a jelen­legi helyzetben visszaesésnek nem szabad bekövetkeznie. Fokozatosan fejlesztjük a munkáslétszámot, az eszkö­zeinket, s 1973-ban a két fő profilunkban már 100—100 milliós nagyságrendű építést és szolgáltatást szeretnénk meg­valósítani. Emellett szintén 100 milliósra terveztük a többi tevékenységet. — Az igények mindig meghatározzák a vállalat munkáját, de fejlődésének irányát is. Gondolom, önök is számolnak ezzel. — Igen. Jelenleg is piacku­tatás folyik. Szeptember 11-ig felkeressük a vízügyi igazga­tóságot, a tanácsokat és más érdekelteket, tudakozódunk, hogy mi az, amiben segítsé­günket kérhetik. A felmérések iemeretében azután 1971-re eszerint alakítjuk vállalatunk szervezetét és az éves terveket is. így szeretnénk ezt akkor is, ha a vállalat már teljes, kapa­citással dolgozik. Cs. T, SOMOGYI IÉPLAP 1970. szeptember 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom