Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
Jubileumi ünnepség Apáról fiúra szállt a mesterség A szocialista gyógyszerészet két évtizede Ignác, a kéményseprő vas fel részleteket: hogyan kell elvégezni a füstnyomáspróbát, hány évenként kell ellenőrizni stb. Fontos, hogy mindezt ismerje, és a javításokat kellőképpen el tudja végezni. Sajnos — mondja a kémények kilencven százaléka rossz Marcaliban. Még az újonnan épített házaknál is akad javítani való. Ha nem vigyáznak, köny- nyen előfordulhat még gázmérgezés is. HŰSZ ESZTENDEJE — az államosítások, az újjászervezések után, országszerte és Somogybán is az épülő társadalom igénye szerint tette első lépéseit a szocialista gyógyszerészet. A jubileumi alkalomból gvűltek össze tegnap a somogyi gyógyszerészek a megyei tanács nagytermében. Kovács Béla, a somogyi gyógyszerészeti központ vezetője köszöntötte a részvevőket, majd Knoch Aranka megyei főgyógyszerész beszélt az államosítások jelentőségéről. Az egészségügyi miniszter és a minisztérium összes dolgozójának üdvözletét tolmácsolta Lázár Jenő főosztályvezető. — Nem volt könnyű a szocialista gyógyszerészet indulása sem — mondta beszédében —, mert rendezni kellett a munkakapcsolatot, újjászervezni, korszerűsíteni a hálózatot. Meg kellett teremteni a gyártás, a kereskedelmi vállalat és a hálózat összhangját, a szervezett együttműködést. ár délelőtt borongós volt az idő. Napok óta már csak a legedzettebb külföldiek lubickoltak a vízben, ismét divatba jött az orkán és az esernyő. A kikötőben fázósan bújtak össze a Badacsonyba induló utasok, de a jó bor reményében türelemmel várták a hajót. Fekete Pista bácsi komótosan szilvázgatott a kecses motorcsónakban, csak néha emelte föl rendreutasító tekintetét, ha egy-egy apróság túlságosan közelről óhajtott barátságot kötni a vágyak netovábbjával, a motorcsónakkal. Elöl két-, hátul háromszemélyes, piros bőrülés, a csónak orrában parány rúdon a Siotour reklámzászlója. — Maguk jönnek velem? Egy pillanat, csak elpakolom a kosztot, úgy megéheztem egy kis gyümölcsre. Óvatosan tessék beszállni, asszonyom! Ügy ni, arra a kis belépőre lépni, s máris ülni tetszik. Ki ül mellém? A kisasszony? Nagyszerű, ha csinos hölgyek ülnek mellettem, akkor jobban megy a vezetés. Látom, hogy bekötötte a hölgy a fejét. Okosan! Ragyogóan megy a motor ... A parti nézőközönség irigykedése közepette az utasok elhelyezkedtek, a Mercury halkan felmorrant, s hullámot sem verve kisiklatta a csónakot az öbölből. — Harmincnyolc éve járom a vizet, a nyugdíj előtt a Csobáncon voltam gépmester. Ha most az utasok közül megkérdezte volna valaki, hogy a Csobánc a Balatonon járt-e vagy az Ipolyon, akkor abból akkora sértődés lehetett volna, mint a Badacsony. Szerencsére az utasok tudták, hogy a Csobánc csak balatoni hajó lehet, s azt is tudták, hogy a gépmester a hajószemélyzet legfontosabb, na ... egyik legfontosabb tagja, aki nélkül a hajó olyan, mint a szárnyaszegett madár. ■ 0m gy látszott, hogy a kérII dés nélkül hagyott be- mutatkozással sikerült a pár perces jóbarátságnak az alapjait lerakni, amihez más körülmények között legalább is egy borospince és néhány pohár kadarka elfogyasztása után jut a magunkfajta. — Bánni kell tudni ezzel a ladikkal — minősítette le a tengerészsapkás hajós az öt- venkilométeres sebességgel száguldó vízi paripát a vizet járó emberek munkaeszközének színvonalára. — Három vízisielőt is elviszek vele egyszerre. Négy hajója van a cégnek, az egyik most tönkrement, azt kell hazavontatnom Csak később alakult ki a mai gyakorlat, mely szerint a megyei felügyeleti szervek lettek a hálózat közvetlen irányítói. Az egészségügy más ágazataival párhuzamosan fejlődött a gyógyszerészet is, a tudomány és a gyakorlati tevékenység szoros kapcsolatában. Az Egészségügyi Minisztérium. a 'Magyar Tudományos Akadémia különbizottságainak keretében rendszeres gyógyszerészeti kutatómunka folyik, és kiadványok, folyóiratok útján biztosított a megfelelő publikáció is. Nincs nagy gyógyszerreklám — hangsúlyozta a főosztályvezető —, mert előbb-utóbb helytelen gyakorlathoz, avatatlan próbálkozásokhoz vezetne. Sokkal nagyobb a gyógyszerészek egyéni feladata és felvilágosító tevékenysége. Különösen jelenleg fontos ez, mert egyre nagyobb a komplex hatású, úgynevezett biológiai szerves gyógyszerek alkalmazása. És fontos azért is, mert majd Siófokra. Azt hiszem, ezzel a fuvarral be is fejezzük az idényt. Ki a fenének van kedve esőben, hidegben hajókázni. A csónak Badacsony előtt fordult, aztán ráállt a menetrend szerint közlekedő hajó hullámaira, s az utasok úgy érezték, mintha gondatlan munkát végeztek volna a vízi országút építői. Ugrált, döc- cent a hajótest, felzavarta az integető utasok körül zsivajgó sirályokat. — Visszavonhatatlanul itt az ősz, megjöttek a téli madarak. Az egyik utas, olyan halkan, hogy más ne is hallja, megjegyezte, a vízparti népek hógalambnak is nevezik a sirályokat. De nem tartotta szükségesnek a hajóssal is közölni, hiszen olyan kedvesen beszélgettek, bár mindketten torkaszakadtukból próbálták túlordítani a hatvanöt lóerős motor zaját. — Nem tudok soha betelni ezzel a látvánnyal — mutatott előre az öreg a ködsapkás, csupasz hasú fonyódi hegy felé —, de ha errefelé jövök — hüvelykujjával a háta mögé, a koporsó formájú Badacsonyra bökött —, ugyanaz az érzés fog el. Más ember meg külföldön keresi a szépet... Erre megint csend lett. Az utasok több országban jártak már, de ismét fölösleges lett volna ellentmondani, hiszen a száguldással együtt úszott az Jóska bátyám nyolcvan éves, de kitűnő egészségnek örvend. Naponta kijár a Kecskehegyre megnézni a háztájit. Engem is beinvitált a minap, mikor arra jártam. Míg megmásztam a dombot, elkészítette az asztalt két törpeszékkel, és két korsó otellót tett rá, kétdecis poharakkal. — Na, ülj le! Egy ideig a felhőszakadásról beszélt, majd hogylétem felől és az újságokról érdeklődött. Elmeséltem, hogy teljesen lekötötte figyelmemet az országos atlétikai bajnokság, és nagyon örülök, hogy három jó magasugrónk is van. Ez felkeltette érdeklődését. Nem azért volt ő 1912-ben Pécsen nyolcas huszár, hogy bármiben bárki is lepipálja. ö magasabbat tudott valaha ugrani bárkinél. — Mennyit ugrottak? — kérdi. a hétköznapi tevékenység során a lakosság mind nagyobb és nagyobb rétegei kerülnek kapcsolatba a vegyszerekkel. A két évtized alatt lehetővé tették a szakosodást is, és biztosították a gyógyszerészek számára a rendszeres továbbképzési lehetőségeket. Szót kért az ünnepségen Somogyi Tihamér, az államosított somogyi gyógyszerészeti vállalat első igazgatója, jelenleg nyugdíjas már. Kovács Béla adta át a törzs- gárdajelvényeket és a pénzjutalmakat azoknak a gyógyszerészeknek, akik húsz. illetve tíz éve munkálkodnak megyénkben. Korbai Ottó, a kaposvári 2. sz. gyógyszertár vezetője a törzsgárdajelvény mellé megkapta a SZOT díszoklevelét is munkája elismeréséül. A TÖR7SGÁRDATAGOK nevében Kóczián Dezső, a nagyatádi gyógyszertár vezetője mondott köszönetét. augusztusvég derűje, a megkapó látvány szépsége és a perceken belül bekövetkező búcsúzás kényszerű ténye. — Annak örülök, hogy a fiam, aki szintén hajós, többre vitte, mint én. Siófokon ő a hajózás főmérnöke. Van egy édes unokám — fémkeretes, sárga máriaüveges irattartót vesz elő a belső zsebéből, a képen tündéri kisfiú mosolyog —, aztán a tél is majd elmúlik valahogy. Jövőre biztosan megkérnek megint, hogy jöjjek el dolgozni... el is jövök, nem lehet ezt a vizet megunni soha. A horgászmólón néhány pe- cás zsinórt áztat, odébb egy halat pucol, mire az öreg hajós megjegyzi, hogy ő csak havonta egyszer szereti a halat. A havi étrend változatosságán ismét fölösleges lett volna vitatkozni, az utasok feszülten figyelték hát, hogyan sikerül beállni az olajos kikötőbakok elé, mert a csónak helyét elfoglalta egy hajó. motor leállt, az arányos test szépen odasimult a kikötődeszkákhoz, s a parti nézőközönség irigykedése közepette kiszálltak a vendégek. Az utasoknak délután még volt alkalmuk elköszönni az öreg hajóstól, mert a vasútállomáson összefutottak. Vonat indult Siófokra, a kisunoká- hoz. — Kettőszáztizennégyet, de a szovjet Brumel ugrott már kettőszázhuszonnyolcat is. Töltött. — Na, egészségedre! Lehajtottunk eggyel. — Hát ez már elég magas. Amikor én Pécsen huszár voltam — itt megtörölte a bajuszát —, egyszer nagy- dobszai Dobor Pistával, mert az volt a legjobb barátom, egy rét felé mentünk. Abban az időben még sok rét volt Pécsen. Na, isten éltessen! Lenyeltünk még eggyel. — Fiatal gyerkőcök ugráltak ott, meg a mi őrmesterünk. Azt mondja: gyertek ide ugrani1 Parancs az parancs, menni kellett. Levetkőztünk mindketten. Tegyék fel száznyolcvanra, mondom. — Huh — Sitty! Mind a ketten átugrottak. — Borzasztó. Ha az ember az utcán kéményseprőt lát, gyorsan megnyálazza a kabátgombját. Ha óriási szerencséje van, kitép egy szőrszálat a seprűjéből. Sokszor megtörtént már ez ifjabb Pataki Ignác marcali kéményseprővel is. Volt olyan időszak, amikor hetenként kellett a seprűt cserélnie, úgy megkopasztották a babonás emberek. Zömök, víg kedélyű fiatalember; fekete ruhájában az emberek mindenütt már mesz- sziről felismerik, s barátként köszöntik. Egész Marcaliban csak ketten vannak kéményseprők; az édesapja a főnöke. Nap-nap után végigjárja a körzetét, s beszól mindenhová, hol kell tisztítani a kéményt, hol van baj az égéstérrel. Nehéz a munkája, s nagy a körzete is. Igaz, nincs kötött munkaideje, de a munkát mindenképpen el kell végezni, s van, amikor reggeltől késő estig dolgozik. Apja, nagyapja, dédapja is kéményseprő volt. Négyszáz évre tudják visszavezetni a család származását. Valameny- nyien kéményseprők voltak. Apáról fiúra szállt ez a mesterség. A legidősebb fiút mindig az apáról, Ignácról nevezték el, s ő vitte tovább a mesterséget a családban. Tavaly Ausztriából jöttek rokonai, olyan emberek, akikről nem is tudott, hogy léteznek. 1958 óta kéményseprő. Akkor mint szakmunkástanuló So- mogyszentpálon és Kéthelyen dolgozott Kulcsár István kéményseprő mester mellett. Otthon nem nagyon foglalkoztak vele. Ügy kellett ellesnie a szakma csínját-bínját. Majd eljött a nagy nap: 1960 januárjában szabadult, s apjától a szabadulására a kéményseprők ősi szerszámát, a kaparóvasat kapta, amelybe bele volt vésve szabadulásának dátuma. Súlyos, fényes kaparóvas. Leteszi elém az asztalra. Emlék, amely majd elkíséri élete folyamán. Vállukra akasztva hordják a söprű mellett, s úgy járnak házról házra. Nemcsak Marcaliban dolgozik, hanem eljár a környékbeli falvakba is, gyógyítani a beteg kéményeket. Hogy mi mindent kell ismernie és tudnia, bizony megizzadna az ember, ha csak egy részét elolvasná. Kötetnyi irodalom áll asztalán, s belőle ol— Tegyék fel kétszázrat — mondja, és behajlított balkarját úgy lendíti előre, hogy abból is látható a siker. — Sitty! És mind a ketten átugrottuk. Na, igyunk egyet! Megint ittunk. — Bámulatos. — Tegyék fel kettőhúszra! — Az már túl magas. — Micsoda? Igaz, hogy nagydobszai azt már leütötte. — És maga? — En? Sitty! — lendíti balkarját felkelé, majd lefelé. — Mint a macska, már túl is voltam. Egy kicsit, igaz, súrolta az alsónadrágom, de a léc fennmaradt. És nem ugrottam tovább. — Hozzon még egy korsóval! Mire az is elfogy, túl leszünk a kétszázharmincon is, és világbajnokok leszünk mindketten, mert ezt az eredményt közösen hoztuk össze! Szolga Tamás Gyárkéményeket is tisztít. Ez az egyik legnehezebb munka. Azbesztkesztyfiben, védőruhában és gázálarcban tud csak a forró égéstérben dolgozni. Valamikor komoly betegséget kaptak az ilyen munkáknál, most azonban a védőfelszerelések megakadályozzák, hogy a korom lerakodjon a tüdőben. — A családban van egy hagyománytörő, az öcsém — mondja. — ö orvostanhallgató Pécsen, s még szándékában sem volt, hogy ezt a mesterséget folytassa. Az is igaz, hogy óriási a különbség a kettő között. Az év közepén részt vett a szakma ifjú mestere vetélkedőn, amelyet Kaposváron rendeztek meg. Éjt nappallá téve, Odor Istvánné, akinek útitársául szegődtem, tizennégy éve járja az utcákat, hogy beszedje az áramszolgáltatásért járó díjakat. Középmagas, szőke hölgy. Az ember inkább tanárnak nézné. Nemcsak a megjelenése ilyen, becsületére válna egy tanárnak is az, ahogyan bánni tud az emberekkel. — Szeretem az embereket, meg aztán a halk és udvarias sangra senki sem válaszol durván. Vannak olyan előfizetőim, akik minden alkalommal sokallják a díjat, és nem is hajlandók fizetni. Velük a legnehezebb. Reggel hét órakor indultunk útnak. Az útirány a Malom utca és a Hársfa utca volt. Ez a rész már nem tartozik a városközponthoz, a házak nagy része kertes. Mindegyik körül, ha csak egy tenyérnyi hely van, virágot ültettek a lakók. A villanyszámlát a legutóbbi rendelkezések szerint éppen a hónap végén szedik. Ez azoknak nem jó, akik elsején vagy harmincadikén kapnak fizetést. Azoknak viszont éppen megfelelő, akik 26-án kapnak előleget. A száz előfizető közül ötvennégyen egyenlítették ki a számlát, harmincat nem találtunk otthon, tíznek a számláját kifizették a szomszédok. Sajnálatosan kevés, mindössze kettő azoknak a száma, akik az OTP-vel utaltatják át a pénzt. Ez a munka első pillantásra unalmasnak tetszik. Számomra az izgalmat az jelentette, hogy bepillanthattam a lakásokba. Néhány percre láthattam, hol élnek az emberek, és ebből már arra is lehet következtetni, hogyan. Száz lakás a város nagyságához képest nem sok. A vá- I szorgalmasan tanult, hogy minél jobban helyt tudjon állyii a versenyen. Fej fej mellett haladt néhány fiatal kollégájával, s bizony minden ügyességét latba kellett vetnie, hogy győztesként kerüljön ki a versenyből. S az eredmény: megkapta a szakma ifjú mestere jelvény aranyfokozatát s a kéthetes jutalomüdülést a Szovjetunióba. Mikor utánpótlás felől érdeklődtem tőle, elkomorodott. — Egyáltalán nincsenek fiatalok, akik ezt a szakmát választanák. Pedig elkelne néhány fiatal, hisz a munkánk napról napra több lesz, és mi sem bírjuk örökké. lasztás is esetleges. Mégis: néhány megfigyelésre alkalmat ad. Már abból is, hogy hány villanyóra van, kiderül: a lakás fürdőszobás-e, mert ha a bojlernek külön órát szerelnek fel, úgy olcsóbb. Ezek a lakások eredetileg fürdőszoba nélkül készültek, mégis sokhelyütt van már bojleróra. A bútorok majd minden harmadik lakásban újak, modernek, leg inkább azokon a helyeken cs szobákban, ahol fiatalok lak nak. Tv-készüléket harmincat számoltam meg, hűtőszekrény is csaknem tíz volt. Egy kedves öreg hölgy hatalmas, saját termésű paradicsommal c-s óriáspaprikával ajándékozott meg bennünket, és büszkén mesélte, hogy tavaly maga a városi főkertész vette át az őszirózsáit. A Hársfa utcában ragyogóra kitakarított lakásban egy fiatal lány azon gondolkozott, kifizesse-e a villanyszámlát, ugyanis épp csak az ő első fizetése volt kéznél, és azt egében szerette volna megmutat a szüleinek. Rábeszéltük, he először kérje vissza a villan számla árát, akkor megh együtt lesz a pénze, s megmutathatja. Egy udvari lakás küszöbére pici fényes rézpatkó van szögelve. A fényéről látszik, hogy nagy becsben tartják a lakók. A háziasszony nevetve meséli, hogy tizenöt éve van ott, s egyszer már szerencsét is hozott. Nyertek, a lottón. Aztán legyint: nem hisz ő a babonában. De a kis patkót azért nagytakarításkor kifényesítik. Fél tizenkettőkor tértünk be a századik lakásba. Abbahagyom, mert már alig várom, hogy leülhessek. Odor István- nénál még van számla, ő tovább indul. Ihárosi Ibolya T. T. Az utoSsó fuvar Saly Géza TRÉNING Gyertyás László Patkó a küszöbön Egy délelőtt a pénzbeszedővel Árulkodik a bojleróra, a tv és a hűtőszekrény ■ í SOMOGYI NÉPLAP [ Péntek, 1970. szeptember 1. 5
