Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
13000 új szakmunkásért Többen kapjanak emelt szintű képzést A Szovjetunió pavilonjában Szebbé, könnyebbé tenni az ember életét A megyénk viszonylagos elmaradottságának felszámolását célzó erőfeszítések eredményeként a hatvanas évek közepén megindult a gyorsabb ütemű iparfejlesztés. Ennek hatására enyhültek foglalkoztatási gondjaink, jelentősen csökkent a munkaerő-tartalék, megállt az a nagyarányú népességcsökkenés, amely elsősorban azért következett be, mert az elhelyezkedni akarók részére nem tudtunk megfelelő számú munkahelyet biztosítani. Az általános iskolákban végzett fiatalok továbbtanulásának irányításával nem foglalkoztunk szervezetten. Ezért a gimnáziumi képzés került előtérbe, s csak átmenetileg oldotta meg a fiatalok elhelyezkedési gondját. A szakmunkásképzés nagysága és összetétele az akkori iparszerkezetnek nem felelt meg. Az ipar- fejlesztéssel párhuzamosan gyors ütemben kellett fejleszteni a szakmunkásképzést. Ezt a kezdeti időszakban jelentősen fékezte a személyi, tárgyi feltételek hiánya, s csak a közös tanerő- és tanterem-gazdálkodásra vonatkozó központi utasítások következetes alkalmazásával sikerült átmenetileg javítani a helyzeten. A pályaválasztást segítő munka, a személyi és tárgyi feltételek javításának eredményeként a harmadik ötéves tervben több mint tízezer új szakmunkást lehetett biztosítani a megye fejlődő gazdasága számára. (A második ötéves tervben ez a szám még a négyezret sem érte el.) A szakmunkásképzést gazdálkodó egységeink éves és ötéves tervei alapján fejlesztjük. A tanulók létszámának biztosítása eddig különösebb gondot nem okozott sem a nagyságrendben, sem az összetételben. A következő években azonban az ismert demográfiai okok miatt még körültekintőbb beiskolázási és pályaválasztási A szocialista brigádvezetők tanácskozása előtt mem figyeltem föl a szürke ruhás fiatalemberre. Csak a hozzászólásánál kaptam föl a fejem, négyöt mondatának elhangzása után. Hátrafésült hajú, keskeny arcú embert láttam. S ami jegyzetelés közben felpillantásra késztetett: a hangja volt. Sütött belőle a szenvedélyesség, a tenni akarás. — Valahogy úgy van minden ember, hogy nem szeret az ostor vége lenni. Senki sem akar az utolsók között kullogni. De az anyagi elismerésen kívül az erkölcsire is gondolni kell. Fiatal vagyok, nagy gyakorlatom sincs még, de úgy gondolom: sok olyan ember él, akire jobban hat a közösség előtt kimondott szép szó, dicséret, mintha néhány százassal többet visz haza a fizetési borítékban. Ezzel természetesen nem azt akarom hangsúlyozni, hogy az anyagi elismerés nem fontos. Mondok igazam bizonyítására egy példát. A nagybajomi szövetkezetben most indult meg a szakaszos legeltetés. Csak úgy beszélgetés közben, melléktémaként vetettem föl az embereknek: mi lenne, ha munkabér nélkül besegítenénk a szakaszos legeltetés megvalósításába? Még mindig melegít, energiát ad a mindennapi munkában, ha arra gondolok, milyen egyetértéssel fogadták szavaimat. Több tízezer forintot érő munkát végeztünk el szabad időnkben. Megtisztítottuk a huszonöt holdnyi területet, cölöpöket vertünk. Aztán itt van a közösségi érzés kérdése. Véleményem szerint a cél az, hogy minél több ágazatban legyen szocialista brigád. Ugyanis hiába van például a traktorosoknak szocialista brigádjuk, ha a szerelőknek nincs, s elvégzik ugyan a munkát, de jelentőségét át nem érezve esetleg ’asssbban, kényelmesebben. Jusson el mindenki odáig, hogy felismerje: nem elég, ha én többet viszek haza a hónap politikát kell érvényesíteni. A negyedik ötéves tervben megyénk iparának, mezőgazdaságának, közlekedésének, kereskedelmének mintegy 13 000 szakmunkásra lesz szüksége. Csak ilyen nagyarányú képzéssel lehet enyhíteni az igényeket, és a szakmunkásellátás között most még tapasztalható ellentmondást. A jövőben nemcsak a képzés nagyságrendjét, hanem a színvonalát is tovább kell emelni, mert a gazdasági fejlődés legfontosabb meghatározója a szakember- és szakmunkásgárda felkészültségi színvonala. Ennek érdekében növelni kell az emelt szintű képzésben résztvevők arányát; törekedni kell a koncentrált képzésre, az adottságaiknak legjobban megfelelő profilírozásra; tovább kell bővíteni a kollégiumi hálózatot, a korszerű tanműhelyek számát; fokozatosan — a személyi és tárgyi feltételek biztosításával párhuzamosan — önállósítani kell a járási szakmunkásképző iskolákat; növelni kell a lányók arányát a szakmunkásképzésben. (Ezt különösen az általános iskolát végzők számának csökkenése indokolja.) Magasabb színvonalra kell emelni az iskolai Vége felé közeledik a rekonstrukciós időszak a Kaposvári Cukorgyárban. A karbantartók a gyár létesítményeinek nagy részével végeztek már, csupán a nyersgyár és a bepárlóállomáson folynak az utolsó simítások. Itt és az erőtelepen szeptember 15-ig mindenképpen be kell fejezni a munkát, mert másnap és 17-én végén. Vigyen a másik ágazat munkása is. Hozzászólását taps jutalmazta. Az idősebbek tapsoltak a fiatalabbnak. Most az árnyat adó fák alatt beszélgetünk. — Jó érzés, hogy egyetértettek velem brigádvezető társaim. Csakugyan fiatal vagyok még, most huszonöt éves. A Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban végeztem. Az öreglaki Állami Gazdaságban dolgoztam, közben katona is voltam. A nagybajomi Lenin Termelőszövetkezetbe 1969 tavaszán kerültem. Állattenyésztési telepvezető vagyok és a tehenészetben dolgozó szocialista brigád vezetője. Nyolcán vagyunk, de egyformán gondolkodunk. Azt szeretnénk, ha az állattenyésztésben dolgozó brigádok mind birtokosai lennének a megtisztelő címnek. »Nyugtalan-« emberek vagyunk. Ehhez a »nyugtalansághoz« — bármennyire ellentmondásosnak látszik is — kiegyensúlyozottság szükséges. 1968 óta vagyok párttag. t Mit is kívánhatnánk a szürke ruhás fiatalembernek, Csatlós Jánosnak? Sok »nyugtalanságot« a következő évtizedekre. 1* I* rosabbá kell tenni az üzemek és az iskolák kapcsolatát. A legfontosabb feladatok közül csak néhányat említettem, elsősorban azokat, amelyek megvalósítása nélkül nem tudnánk a negyedik ötéves terv célkitűzéseit maradéktalanul teljesíteni. A képzés személyi és tárgyi feltételeinek biztosítására eddig tett erőfeszítéseink jelentősek. A negyedik ötéves tervben kitűzött céljaink eléréséhez azonban további támogatást várunk vállalatainktól és a Munkaügyi Minisztériumtól is. A középfokú szakemberellátás javítására megvannak azok a tervek, amelyek a középiskolai hálózat átszervezésével fokozatosan enyhítik az e téren jelentkező gondokat. Megyénkben az építőipari középkáderképzés feltételeit a legrövidebb időn belül meg kell teremteni, hiszen nemcsak a vállalatok igényelnek mind nagyobb számban ilyen végzettségű szakembereket, hanem a tanácsi önállóság fokozódásával a területi tanácsi munka színvonalának emelé séhez is nélkülözhetetlenek. Balogh László, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának vezetője tartják a főpróbát, amikor egy bizottság ellenőrzi, hogy technológiailag és műszakilag rendben van- e minden, megkezdődhet-e a termelés. Szeptember 22-e után indulnak a gépek; kezdődik a kampány. Az új termelési évben az erőtelep és a mészállomás már az új, korszerűbb körülmények között működik. A kétéves korszerűsítés első szakasza zárult most le. A modernizálás révén minimális ugyan a kapacitás növekedése, de sokkal biztonságosabb, üzemképesebb a termelés, s lényegesen könnyebb az ott dolgozók munkája is. A gyárban már július első hetétől rendszeresen végeztek érési kísérleteket. Legutóbb augusztus 24-én. Az augusztusban hulló nagy mennyiségű csapadék kedvezőtlenül befolyásolta a cukortartalmat, s a jelenlegi cukorhozam több mint egy százalékkal alacsonyabb az előző évekénél. A gyökér nagysága viszont erősen megközelíti a múlt évit, s a korábbi eredményeket már túl is szárnyalta- A szakemberek becslése alapján a 11200 holdon 194 mázsás átlagtermés várható. A TANÁCSOK akkor folytatnak helyes ifjúságpolitikát, ha nemcsak meghallgatják, hanem igénylik is a fiatalok véleményét, sőt bevonják őket a tervék megvitatásába éppúgy, mint a megvalósítás munkájába. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a fiatalok szívesen kapcsolódnak be ebbe a munkába akár egyénileg, akár az ifjúsági szervezeten keresztül. A tanácsok jó ifjúságpolitikája tehát egyúttal azt is jelenti, ha a legrátermettebb fiatalokat az eddiginél nagyobb számban választják be a különféle helyi vezető testületekbe, ahol a felnőttekkel azonos jogokkal és kötelezettségekkel vehetnek részt a közös munkában. A tapasztalat szerint amit az ifjúság helyesnek tart, az az esetek többségében nem mond ellent az idősebb korosztályok céljainak, érdekeinek sem. A falukorszerűsítés például, amelynek a fiatalok az A pavilon előtt hatalmas gépek: ezüst- és bronzéremmel kitüntetett gabonabetakaritó kombájnok, hidraulikus bálázó, nyolc testű függesztett eke, MTZ traktorok és más berendezések. Állandóan rengeteg nézőjük van ezeknek a gépeknek csakúgy, mint a pavilonban bemutatott tízezernél is több mezőgazdasági, élelmi- szeripari terméknek. A Zár ja Kommunizma kolhoz Nyolc szocialista ország között a Szovjetunió egyik jelentős részvevője az idei mező- gazdasági és élelmiszeripari kiállításnak. Nemzeti pavilonjába belépve arról kap képet a látogató, hogy fél évszázad alatt miként valósult meg a lenini szövetkezeti politika, milyen szerepet tölt be a Szovjetunió gazdaságának életében a mezőgazdaság. — A kenyérért való harc — harc a szocializmusért! — olvasni egy lenini idézetet, s aztán a kiállított képek, a statisztikai adatok, a bemutatott termékek mind ezt a harcot tükrözik, meg azt: a Szovjetunióban a kommunista párt vezetésével hogyan küzdenek azért, hogy szebbé, jobbá és könnyebbé tegyék az emberek életét. A Moszkva környéki Zár ja Kommunizma kolhoz munkájával, eredményeivel ismerkedhet meg elsőnek a néző. Ez a kolhoz 1949-ben alakult 4908 hektáron gazdálkodik, s tavaly például 7880 mázsa búzát és 80 510 mázsa cukorrépát adott az államnak. Jelentős a kolhoz szarvasmarha-tenyésztése is, 3277 állatuk van. S hogy mennyire gépesítették, illetve könnyítették meg az emberek munkáját, azt bizonyítélharcosai, szívügye mindenkinek — függetlenül évei számától. Ki ne akarná, hogy faluja kiemelkedjék a sárból, hogy minél több betonjárda készüljön, s a városihoz fokozatosan közelítő új, kulturált életforma a kereskedelemben, a szolgáltatásoknál és a községpolitika valamennyi területén az eddiginél gyorsabb ütemben valósuljon meg? Ma sokan panaszkodnak amiatt, hogy a faluszépítésre felhasználható összeg mennyire szűkös. Ám a társadalmi munkaakciók egész sora bizonyítja, hogy ott, ahol meg kell fogni a dolog végét, általában a fiatalok állnak az első sorokban. Munkás kezük révén olykor százezrekkel tágítható egy-egy faluban a faluszépítés költségkerete — helyenként pedig egyenesen több a munkáskéz, mint az elvégzendő munka. Vannak ugyanakkor olyan sajátosnak nevezhető igények ja: 77 traktorral, 26 kombájnnal és 85 tehergépkocsival rendelkeznek, de van a kolhoznak 430 villanymotorja is. Műtrágya, beruházás A párt azt a célt tűzte a szovjet mezőgazdaság elé — olvasni többek között— hogy öt esztendő múlva évi 195 millió tonna gabonát adjon az államnak. Ezt hatalmas arányú tudományos kutatómunka, a korábbiaknál többszörös ösz- szegű beruházás, gépesítés és kemizálás segíti. Tíz esztendővel ezelőtt a szovjet mezőgazdaság 11,4 miliő tonna műtrágyát kapott, az idén ez a mennyiség eléri a 46 millió tonnát. Ennél is szembetűnőbb, hogy az állam ^milyen hatalmas összegű beruházásokkal segít az építkezésben, a korszerűsítésben és a gépesítésben, s a kolhozok, szovhozok saját erejükből is mennyit vállalnak, hogy a párt által meghatározott feladatokat teljesíthessék. 1966—69 között állami és saját erőből összesen 13,7 milliárd rubelt fordítottak a mezőgazdaság fejlesztésére, az idén pedig 14,7 milliárd rubelt költenek erre a célra! A tablók és a képek sorra bemutatják a rizs- és cukorrépatermelés, a cukorgyártás eredményeit — évi tízmillió tonna kristálycukrot gyártanak a Szovjetunió gyáraiban —, s azokat a terveket, amelyek az 1960 óta csaknem száz százalékkal fejlődött élelmiszeripari termelés további növekedését határozzák meg. Sertésgyár Kalinyinból Az említetteken kívül sok érdekes, ötletes bemutató nyeis, amelyeknek teljesítése — érthető okokból — főként a fiatalság szívügye. Ilyen a kulturális, művelődési, szórakozási lehetőségek bővítése, valamint a rendszeres sportolás ügye. Ebben a vonatkozásban meglehetősen sok meg nem ér-1 téssel találkozhatunk a helyi tanácsoknál. Évek óta nem tudják megoldani például számos helyen, hogy a fiatalság valóban otthont találjon a községi művelődési házakban. Igaz, része van ebben annak is, hogy a községek nem elhanyagolható részében még a régebbi elképzelések alapján épült kultúrházak találhatók, ahol az egyetlen nagy terem főként az egész községet átfogó rendezvények céljait szolgálja. De még ahol vannak is kisebb helyiségek, ott is gyakran zárva találják azokat a fiatalok. Jó kezdeményezésnek mondható az a mostanában kialakuló szokás, hogy a kultúr- ház fenntartásának anyagi ri meg a látogatók tetszését. A korszerű, működő cukorgyár makettje, a konzervét csomagoló automata, amely a nézők szeme láttára dolgozik, a rengeteg kölni és parfüm. Aztán az eddig nagyon ritkán, vagy még sokak által nem is látott különleges prémek, a Szibériából és Grúziából hozott illatozó gyümölcsök, az épülő gle- bovi tojásgyár terve, öt év múlva évi 51 milliárd tojást termelnek a szovhozok, kolhozok. Mindez hűen tükrözi a szovjet mezőgazdaság fél évszázados eredményét, s bemutatja a közeljövő terveit is. Kalinyin testvérmegyénk eredményeiről is képet ad a kiállítás. A Zavolzsszkij szovhoz sertésgyárát mutatják be. Ebben a gyárban évente 45 000 sertést hizlalnak, s a múlt esztendőben a szovhoz 3,4 ezer tonna sertéshúst adott az államnak. Jóleső érzéssel, örülve testvérországunk hatalmas eredményeinek lépünk ki a Szovjetunió pavilonjából, de még egy pillantást vetünk a mező- gazdaság gépesítéséről tájékoztató adatokra. A szovjet mezőgazdaságban jelenleg 1,8 millió traktor, 581 000 kombájn és egymillió 97 ezer tehergépkocsi segíti, könnyíti a munkát. Ezeknek az adatoknak, valamint a látottaknak alapján érti meg igazán a látogató, mennyire reális a Szovjetunió pártjának az a célkitűzése, hogy a szovjet mezőgazdaság a tavalyi 162,3 millió tonnával szemben öt év múlva 195 millió tonna gabonát adjon. gondját a községi tanács és a helvi termelőszövetkezetek közösen viselik. Különösen megnőtt a fiatalok sportolási igénye. Sajnos, nem mindenütt fordítanak rá kellő gondot, hogy ezt az igényt kielégítsék. Bármerre elmehetünk az országban, láthatjuk, hogy legalább minden második faluban mennyire elhanyagolt a sportpálya és környéke, arról nem is szólva, hogy a futballcsapatnak gyakran arra sincs pénze, hogy megváltsa a vasúti jegyet, ha a járás másik szögletében kell a soros mérkőzést lejátszania. Hol vagyunk még attól, hogy egy-egy községben többféle sportág is szakosztályt tarthasson fenn. Hiányzanak ehhez a sportszerek, a minimális eszközök. MINDEZ a községpolitiíka tárgykörébe tartozik, és elodázhatatlan tennivalót jelent a község vezetői számára is. ha azt akarjuk, hogy a falu számára nélkülözetetlen fiatalok ne kívánkozzanak el hazulról. H. I. Egy „nyugtalan“ ember pályaválasztási munkát, szoKét hét múlva főpróba Szalai László Község politika és a fiatalok SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. szeptember 4. 3
