Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-30 / 229. szám
A város szeretné a lektorátus „közbeszól“ A várossal együtt gazdagodik a városkép is. Az új emeletes lakóházak, intézmények között terek, parkok, szobrok... Szobrok. Azt hiszem, a legbuzgóbb kaposvári lokálpatrióta se mondaná, hogy városunkban ne lénne helyük még szobroknak. Hogy kell és szeretné a város — azt megfogalmazták a városi tanács-vb legutóbbi ülésén is. De azt is megfogalmazták azon az ülésen, hogy amit a város szeretne, azt nem mindig akarja a Hivatal — a 7 épzőművészeti lektorátus ... (Igaz, Város több is van, Hivatal viszont csak egy...) Nem véletlen a szavak párhuzama — mert a város csak kívánhat, de hogy kap-e szobrot, és milyen szobrot, valamint ki készíti a szobrot, afelől a lektorátus dönt. És bizony jócskán adódik nézeteltérés a Város és a Hivatal között — mert az utóbbi nagyon is tirannus módjára dönt — mintha jobban látná a város érdekeit (gyakran előzetesen felküldött képek és helyszínrajz alapján), mint maga a város ... Csak egy példa. A Csoko- nai-emlék kapcsán pattant ki a nézeteltérés. A kaposváriak 5V szeretnék a Dorottya-ház környékére, de a lektorátus arra hivatkozik, hogy a Kossuth téren ott áll már egy szobor, a templomkertben (!) pedig több is van ... Városunk nem akar még utókorában sem rossz patró- nusa lenni a költőnek. Akik az irodalomtörténetben járatosak, tudják, milyen ádáz harc dúlt egyszer a Csokonai-em- lék ügyében Kazinczy és Debrecen között. Itt harcról ugyan szó sincs — reméljük, teljesül a kaposváriak kívánsága —, csak kár, hogy hosz- szas huzavona árán ... Elmondták a vb tagjai, az is jó lenne, ha több kaposvári szobrász kapna megbízást a lektorátustól. Hiszen a vidéki- ség nem jelent okvetlenül másodrangúságot. (Arra is volt példa, hogy fővárosi művész alkotását utasították vissza ...) Ehhez még kínálkozik egy megjegyzés: az ilyen szemlélet adja a vidéki művészeknek a legnagyobb lökéit, hogy mindenáron a fővárosba jussanak... Végül is mit szeretnének a kaposváriak a város tereire, az intézmények, gyárak elé a jövőben? Lenin életnagyságú bronzszobrát, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyára elé szimbolikus szobrot, az épülő ifjúsági ház belső terébe Kilián mellszobrot. Szobrok díszítik majd az új sportcsarnokot, a cseri parkot (előbb azonban valóban parkká kell alakítani). Az autóbuszpályaudvar falára Szabados János készít farostlemezen nagyméretű faliképet; mozaik vagy relif díszíti majd az északnyugati városrész toronyházát; szobrot állítunk iskolák és kollégiumok elé. És ami még beszédtéma ugyan — de nagyon szép gondolat —; Somogy nagyjairól a szoborpanteon terve. Ne msokára elkészül a textilművek elé egy domborműves oszlop, a Színház parkban a Vaszary mellszobor. Bors István szobrászművész készít az új szakmunkásképző intézet elé játékos, gyermekfigurás szoborkompozíciót. Hogy a »nemsokára« milyen időegységet takar, ez sajnos vállalati titok, mert még a jóváhagyóit tervekből is lassan lesz műalkotás — az öntővállalat kapacitáshiányra hivatkozik. Ügy látszik, még a művészet műhelyei se mentesek a divatos kivitelezőbetegségektől ... Tröszt Tibor Kitüntetett népművelő Hz iparoskörtől a Szocialista kultúráért jelvényig NEM KELHET FEL úgy a nap, hogy ne találná talpon, illetve kerékpáron Kovács Lajost. Együtt ébred a korán kelőlő jószágetetőkkel, együtt a faluval. De a pihenni tért emberek után fekszik le sokszor. Nyughatatlan a természete. S ehhez a nyughatatlan természethez tenni, akarás párosul. Ilyennek ismerték már ta- nonc korában is. — Mikor is? — 1928-ban volt az első önálló rendezésem. Addig a tanító mellett dolgoztam. A Szegény juhászlegény című daljátékot már én egyedül tanítottam be •— emlékszik vissza az első lépésekre, — Szerettem volna tanulni. Édesapám beiratott a kanizsai gimnáziumba, kívánságom szerint, de szegény szülém meghalt, két évig koptattam csak az iskolapadot. Nagy tábla szőlőnk volt. Szüretidőre, abban az évben, hogy e (sajnálatos eset történt, nem készülték el a hordók. A szürettel nem lehetett várni, elmentem a kádárhoz, hogy segítsek neki. Aztán ott is maradtam nála, míg csak ki nem tanultam a mesterségét. Az inas- és segédévek, majd pedig az önálló munka sem feledtették el vele, hogy benÁtköltözik az ifjúsági Park Tizenötezren a fák alatt — Tíz est, tíz műsor Amit megszeret az ifjúság, amellett ki is tart — mondta egy idős ember hétfőn este a Park Étterem bejáratánál. S a kép, amely az Ifjúsági Parkban elém tárult, igazolta szavait. A beatzenekart leheletköd vette körül, a hideg idő ellenére is lelkesen énekeltek, talán egy kicsit nagyobb hangerővel, mint a nyári esteken. A fiúk és lányok télikabátosan jöttek- mentek. A fiatalok sokan szorongtak a szabad ég alatt a székeken. Megszerették az Ifjúsági Parkot. S vajon miért? Most, hogy vége egy szezonnak — hétfőn tartották utolsó szabadtéri összejövetelüket —, színes képek helyett inkább összegezés kívánkozik ide. A park ifjú látogatói is számvetést készítettek egymás között az élményekről, a tapasztalatokról. A fiataloktól rosz- szat nem hallottunk. Az idősebbek véleménye azonban már megoszlik. Eltérnénk az igazságtól, ha azt mondanánk, kezdetben nem voltak rendbontók. A fiatalok szóltak rájuk, utasították ki őket. Aztán csaknem mind vissza is kérezkedtek. Mert szórakozni jó; esztétikus környezetben, kitűnő zenére pedig különösen. Kevés vidéki városban találunk ilyen ifjúsági szórakozóhelyet. Ezt érezték, tudták a fiatalok is. Minibe és maxiba öltöztek, de megbecsülték »klubjukat«. Mert ami a legérdekesebb, ez a hatalmas Ifjúsági Park klubbá zsugorodott. A fiúk és a lányok megismerték egymást, azonkívül olyan műkedvelő művészeti csoportokkal is megismerkedtek, amelyekről eddig alig hallottak. Tíz esetben tíz színvo- las műsoros összejövetel volt. Most már barátként köszöntik a szavalókat, a parodistákat, a néptáncosokat és a rockizókat. A vidéki falvak és a város közötti különbséget is segített csökkenteni a fiatalok előtt ez a klub, hiszen Somogy községeiből is tehetséges csoportok mutatkoztak be itt. Sőt. a szomszédos Szekszárd műkedvelőit is vendégül látták az Ifjúsági Parkban. A rögtönzött színpadon rm’ntegv tizenötezer fiatalnak adtak ötleteket a szabad idő hasznos eltöltésére. A park épnen azokat a fiatalokat tartotta meg. akik eddig sehová sem tartoztak, csak a csePen- gők táborát növelték. Sokan nem úgy váltak el esténként, feagy találkozzunk a Corsó előtt, hanem: találkozzunk az ifi parkban. Ha nem is tudták még egészen átformálni ezeket a fiatalokat, sokan közülük már elkezdtek élni a közösség normái szerint. A hétfő este legnagyobb öröme pedig egy bejelentés volt: Vértes Elemér, az Ifjúsági Park vezetője elmondta, hogy a fiataloknak nem kell szétszéledniük, mert a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat beköltözteti az Ifjúsági Parkot a Kapós-szálló különtermébe Téli klub néven működik továbbra is a KISZ égisze alatt, népművelők vezetésével. Fórumot adva a műkedvelő művészeti csoportok újabb vállalkozásainak. B. Zs. sejében mire készült. Talán sose fogalmazta meg magában pontosan, de az úton egyenesen ment. Nem akartam egyszerűen csak kádár lenni — — mondja. Talán ennyi volt előtte pusztán az a cél, amelyet sikerült végül is elérnie. Népművelő — Előtérbe került. hogy művelődési otthon kell a községnek _ — emlékezik visz- sza a huszonöt évvel ezelőtti időkre. A parádéslovak istállójának helyén társadalmi munkával felépült az otthon, a m^r művelődési ház alapja. Micsoda * szorgalommal láttak hozzá az emberek! — hangja egyre erőteljesebb, ahogy a jelen felé közeledik. A falu művelődését szívvel-lélekkel elősegítő kádárt 1961-ben nevezték ki a kéthelyi művelődési ház igazgatójának. Kopott, barna fényképek fekszenek előtte az asztalon, kezével beszélgetés közben ezek között matat. A "gyöngyösbokrétáról-« készített csoportkép, jelenet egy-egy színdarabból. — Mi következett ezután? — Számomra elsősorban a tanulás. Lépést tartani a korszerű népműveléssel, de ehhez alap is kellett. 1968-ban, hatvanegy éves koromban szereztem meg az érettségi oklevelet a fonyódi gimnáziumban. Előhívatlan emlékképek idéződnek fel bennem: a nyári népművelő továbbképzések Fonyódon. Szorgalmas látogatója volt Kovács Lajos mind- egviknek. Megbirkózott az új szakmai ismeretekkel is. Abban a helységben, ahol most beszélgettem vele, esténként a nyugdíjasok találkoznak egymással. Ahogy nevezik: nv útdíjas klub. Lelkesen beszél a jelenről Kovács Lajos. — Ahhoz, hogy a művelődési tervet teljesíthessem, az irányelvek Ismeretén túl tudnom kell, mit szeretnének az emberek. A fiatalok és az idősebbek, a lányok és az asz- szonyok. Mit a tsz-tag és mire tart igényt az értelmiségi? Minden évben fölmérést végzek a faluban, mielőtt elkészíteném az új községi művelődési tervet. Itt vannak már az újak. Nézze, az egyik főiskolát végzett képzőművészeti kiállítást szeretne látni Kéthelyen, és értelmiségi klub szervezését kéri. Ez a tsz-tag pedig mezőgazdasági előadást kér az új termelési módszere' öl. Sütő-főző tanfolyamot, színházi előadást egy fiatalasszony. Egy másik — kórusért rajong. A kívánsága hamarosan teljesül is, megszervezzük a napokban a kéthelyi menyecske-kórust. KIFOGYHATATLAN elképzeléseit figyelmesen hallgatom. Pontot 6 tesz tervei végére. Hamarosan nyugdíjba vonul. Barátkozni próbál a gondolattal, de egy mondat végére felkiáltójelet tesz: — Kell az a kis veszekedés, küzdelem, ami ezzel a munkával jár. Negyvenéves népművelői tevékenységének az eredményét lemérhetjük így is: igényesebbek ma a kéthe- lyiek. A kérdőívek kitöltött rubrikáiban is ez olvasható a sorok mögött. Horányl Barna S zeptemberi délután a temetőben. A nap még ingre vetkőztető melegséggel süt, de az árnyékokban már hűvösség lappang, és a bokrok bámuló lombján a vándorpókok dérszínű fonalai feszülnek. A fűzfák vékonyka árnyékában két friss sír domborodik. Ilyenkor estefelé benépesedik a temető gyászoló, sétálgató emberekkel. A két szomszédos sír mellett is állnak: az egyiknél egy fiatal, harmincéves asszony, a másiknál őszülő hajú, szemüveges férfi. Állnak és csüggedten nézik a fejfát, mintha azon keresztül lelátnának a mélybe. Az asszony időnként a szeméhez nyúl, megtörli egy fekete szegélyű zsebkendővel. A férfi szeme száraz, csak az ajka körül látszik keserű vonás. Az asszony az urát siratja. Azt, akinek a neve frissen metszve ott áll a fejfán: Balogh József, élt 37 évet. A férfi pedig a feleségét gyászolja: Vendel Lajosnét. ö a fej- fa szerint 41 éves korában halt meg. Az asszony és a férfi nem ismeri egymást, bár már két hete szomorkodnak naponta a síroknál. A temetőbeli szomszédság vem olyan, mint a házbeli. Nincs mit megtracs- csolni egymással, a húsdarálót nem lehet kölcsönkérni, legfeljebb az öntözőkannát, vagy azt a kis lapátot, amelyikkel el lehet rendezni a lassan kiszáradó göröngyöket a síron. KÉT SIR A két hét mégis elegendő arra, hogy szóljanak egymáshoz. A férfi kezdi nehéz torokköszörüléssel. — Miben halt meg a férje, asszonyom? — Autószerencsétlenség. Reggel elment egészségesen hazulról, s délután ötkor nem élt már... Az utolsó szavakat szinte suttogva mondja. Percekig tart, míg erőt vess magán. Aztán megkérdi: — És a maga felesége? — Rákban halt meg szegény Mariskám! Két évig kínlódott, a végén már csak harmincnyolc kiló volt... Rák és autószerencsétlenség. Két divatos hdlálneme korunknak. — Gyerek van? — kérdi a férfi, és végignézi az asszonyt. Magas, karcsú nő, fekete harisnyáé lába finom kacérság- gal villan meg, amikor lehajol egy-egy virágszálat megigazítani. — Nincs. Hiszen, ha lenne, nem lennék olyan egyedül! — Hát bizony... a gyerek nagy kincs! Nagy nyűg is, de nagy kincs is... —\ Magának van? — Van. Szerencsére már elég nagy — egy tizenkét éves fm. Megjelenik a temető kapujában a fiú. A "nagy kincs« sörtchajú, piros képű gyerek. Az orrán fénylik a bőr, mintha mindig náthás lenne. Egyenesen odamegy az anyja sírjához, az apja mellé. Amikor meghallja a beszélgetést, nyugtalanság fut szét az arcán. Azért illendően köszön: — Csókolom.., Ránéz az apjára, aztán az idegen asszonyra. Ezzel jelzi, hogy mindkettőnek szólt a köszönés. Az apa a fia vállára teszi a kezét, és kissé megindultan mondja: — Hát ez a fiú van most rajtam kívül a családban meg a nagymama! Na, mutatkozz be a néninek! A fiú kedvetlenül mozdul előre. Látszik rajta, mindezt fölöslegesnek és hiábavalónak tartja. Mi köze az apjának ehhez az idegen nőhöz? Elmorogja a nevét. Az asz- szony hozzálép, finom, fehér kezével megsimogatja a haját. A fiú elkapná a fejét, de az apja miatt nem meri. Inkább visszalép az anyja sírjához. — Szóval te vagy a Lacika? — kérdi az asszony. A fiú morog, aztán az apjához fordul: vizet? — Hozzál! Elnyargal megkönnyebbülten a temető közepén levő kerekes kúthoz. Ott mindig van néhány rossz bádogkanna a gyászolók számára. A férfi megöntözi az elültetett virágokat a síron, aztán fölkapja a fejét: — Milyen neveletlen vagyok! Parancsol egy kis vizet? Az asszony átveszi a kannát, s a csövön át ezüst sugár ömlik a virágokra bar- nuló alkonyaiban. — Sajnos, naponta kell öntözni, mert különben kiszáradnak! A férfi bólogat. — Én is itt vagyok minden este. Mit csináljak a nagyvilágban? Nem iszom, nem kártyázom, este csak elvagyunk az anyámmal meg a fiammal ... Nappal meg a hivatalban. A DÉDASZ irodáján könyvelek... — Az anyámmal lakom én is. Egy ügyvédi irodában dolgozom. Elindulnak hazafelé. A fiú a hátuk mögött kullog, idegenül nézi az apját. Mi dolga van ezzel a nővel? Lassan megjött az igazi őss. A két szomszédos sír hozzátartozói már ritkábban jártak ki a temetőbe. De akkor mindig egyszerre érkeztek. Halottak napján lángvirágba borult az egész temető: az asz- szony és a férfi is ott égette gyertyáit. Most már többet beszélgettek. A fiú sem ráncolta a homlokát, ha köszö :t az asszonynak, s amikor elindultak hazafelé, megfigyelte, hogy a homályos úton az apja gyengéden megfogja Irma néni karját, hogy meg ne botoljon a kövezeten. Aztán el sem eresztette, mert göröngyös volt az egész út. ,v£ gy evei a temetés után újra együtt volt a temetőben az asszony és a férfi. Az ősz most a csúnyábbik arcát mutogatta: hűvös szél tépdeste a fák levelét, s a két síron néhány tört nyakú őszirózsa hajladozott. Az asz- szony leszakította őket, és a. fejfa elé beszúrta a földbe. De nemcsak a férje sírját igazította meg. A férfi ezt természetesnek találta. Az asszony aztán visszalépett a férfihoz, és a tenyerébe tette a kezét. Így álltak ott sokáig, mozdulatlanul. öt órakor megérkezett a fiú. Kezében táskát lóbált. Most már vidámabb csóko- lommal köszönt, és rögtön kézbe fogta az odakészitett rozsdás kannát„ fari János SOMOGYI NSPLAP UM szeptember M.
