Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
/ BÚZÁS ANDOR: KORAN HAZAMENTEM Korán hazamentem. Az öregek aludtak még hajnali etetésre vártak, topogt ak a csikók. A szél sem támadt föl napkel te előtt, meglengeti majd szemünk felé a bóbiskoló holdat. Almában püffedt még a vén szolgáló kemence, meleg gőzök ringatták s mély eket lélegeztek piszkában az apró parazsak. Merev mankói! ingott a kert: fakó biklájú fonnyadt őszirózsák lekönyörgik maholnap a dért. Az öregek békéje szunnyadt itt mindegyik sarok ban: elkelne már azt mondják, elkelne már egy fiatal! Hiányoztál. Anyám rég megvetette az ágyat, s tudtam, némán elfordulva fogadnak majd a székek, a tárgyak szemrehányása fogad: magunkra hagytál! Látod, roskad a ház s az apád is: izmainkat eloldoztad a gyorslábú jövőtől! Mivel a kenyér fontos Mosdós népi táplálkozása A KENYÉRSÜTÉS szerepet játszik a népi táblál- kozásban, így külön kell szólnom a kenyérsütésről. Igaz, otthoni kenyérsütéssel a faluban már egyáltalán nem foglalkoznak. (Az általános iskolában végzett három felmérésem alkalmával mindhárom esetben nemmel válaszolt mind a 24 tanuló arra a kérdésemre, hogy sütnek-e otthon kenyeret. A boltban végzett megfigyeléseim is állításomat igazolják. S hogy kijelentésemnek teljes legyen a hitele, végül is minden családtól megkérdeztem: sütnek-e otthon kenyeret? [1969. július 3—7.] A válasz mindenütt egyértelmű nem volt. Gyűjtőmunkám során ez a tény lepett meg legjobban.) Ezelőtt 4—5 éve még a falu 20—25 százaléka házi kenyeret evett. Az alapanyagot régebben a kukoricaliszt szolgáltatta. (Adatközlőim nem ettek már ilyen kenyeret, csak gyermekkorukban hallottak róla.) így körülbelül a múlt századfordulótól (1800) kizárólagos alapanyag a rozsliszt és a búzaliszt, esetleg '--’khez kevertek kukoricalisz- A rozsot, és a búzát ne- ■ yedévenként őrlették. Berkiben, Batéban, Fonóban voltak a malmok. Búzát általában többet őrlettek. A molnár mindig a saját lisztet adta vissza. A lisztet zsákokban, ha abból nem volt elegendő, lisztesládában (hombárban) tárolták, A hombárt két részre osztották — kb. 75—25 százalékos arányban. A kisebb részben, a kishombárban tartották a tisztalisztet vagy elsőlisztet, a nagyhombárban a kenyérlisztet vagy a liszt másodikját, Gyakran összekeverték a búzalisztet rozsliszttel, hogy foszlósabb legyen a kenyér. fődopta, szitán leszűrték, hogy az árpa, a komló és a korpa ne kerüljön bele a kenyérbe. Amikor már volt élesztő, azzal kelesztették a kenyeret ribli hozzáadásával. A ribli azért volt szükséges, hogy ne legyen élesztőíze a kenyérnek. A ribli az előző sütéskor félretett, megszárított kovász, amelyet, ha nagyon kemény volt, ázhatás előtt mozsárban — fejszenyéllel — megtörtek. A kelesztéshez használt megáztatott anyagokat ráöntötték a kiskovász lisztjére. A só- mjennyiséget is b kovászba tették bele. A kovásztevés műveletét a kovásztevő fával végezték. Másnap reggel korán ledagasztották a kenyeret. A lisztet először elvegyítették a meleg vízzel vagy savóval. Azután hordták rá a kovászt — Addig kell dagasztani a kenyeret — mondták, amíg a tészta a kéztől el nem válik; a tésztának pattognia kell. A ledagasztott tésztát kelni hagyták, abrosszal letakarva. Hogy kovászos ne legyen a terítő, a teknyőre keresztbe fektetők a körösztfát, s csak úgy terítették le a könyeres- abrosszal. , A kemence közben már fütt. A kenyeret szakasztóba kiszakították, azaz kiszakasz- tották (kigyúrták). Alá ja lisztezett szalvétát helyeztek. A kemencéből a parazsat szen- vonyóval húzták ki, a hamut peméttel söpörték ki. Ezeket a műveleteket akkor lehet elvégezni, amikor a kemence teteje már szikrázik, s az eleje átlós irányban megreped. Ezután következik a beüttés művelete, amelyet a nagyobb sütőlapáttal végeznek eL Először két nagyobb, utána két kisebb, majd újra két nagyobb kenyér és a pompos következik. A kemence nyílását be kell támasztani. Ha túlságosan gyorsan sülne a kenyér, akkor viszont kis időre ki kell nyitni, s a szenelő nyílását is szabaddá kell tenni. A kenyér sütési ideje két óna. A frissen sült kenyeret vízzel megmosdatták, az alját tollseprűyel tisztították meg a hamutól. Majd az ágyra terített könyeresabroszra helyezték őket, s a szalvétával letakarták. Amikor kihűlt a kenyér, a tárolási helyre kerül. Mosdóson az a pincében volt, másutt a kenyér helye egy deszkapolcon vagy vékában. A kenyér megkezdési jogát senki sem birtokolta kizárólagosan. Az első kenyérre megszegés előtt kötelező volt keresztet rajzolni (A miértre adatközlőim nem tudtak választ adni). A kenyérnek van: héja, bele, feneke, gyürkéje, zsurmá- ja. A keletien kenyér ragadós, szalonnás, repedezett, kiforrt. Az a kenyér, amelyik nagyon meppozsdult, elterül. A kenyérből lehet vágni szeletet, karét, gyürkéjit. A friss kenyeret (pompos t) önmagában is fogyasztották. A legtöbb család minden ételféleséghez evett kenyeret, hogy előbb jóllakjanak. Keresztes Lajos pl. a galuskához is, Szíjártó János a réteshez is. Igaz ugyan, hogy ez két kirívó eset, de bizonyítja a nagyfokú kenyérfogyasztást. A már nem egészen friss kenyeret valamilyen más ételbe aprították. Reggelire gyakorta készítettek rántottlevest, illetve tejet forraltak. A még forró folyadékba aprított kenyér hamar megdagadt, jól lehetett tőle lakni. A kenyérsütés ségteljes munkát jelentett a háziasszonyok számára, lévén szó az egyik legfontosabb eledelről. Mindent gondosan kellett elvégezni. Ez eléggé sok időt igénybe vett: 13—14 órát is (a liszt előkészítésétől a kenyér mggsüléséig). Említettem: a búzalisztet rozsliszttel szokták összekeverni, hogy foszlósabb legyen. Hogy ez miért éppen abban az időszakban történt, annak is megvan a maga oka. Ugyanis a kétféle liszt összekeverése arra az időszakra esik, amikor még többségében zsúptetős házak voltak a faluban. A rozs termesztése szükséges volt a házak tetejének javításához is (a két világháború között kezdték építeni a cseréptetős házakat). Gyarmati Erzsébe Részlet a szerző Mosdós népi táplálkozása című, a felszabadulási néprajzi pályázaton m. dijat nyert pályamunkájából. Humanizmus A kenyérsütést megelőző napon előkészítették a szükséges eszközöket: a dagasztószéket a dagasztóteknővel együtt, a sütőlapátot, a 6 szakasztót, a kovásztévő fát vagy lapockát, a körösztfát, a szen- vonyót, a pemetet. Előkészítették a kemönce fűtéséhez való tüzelőanyagot. Este a lisztet is lehozták a padlásról, miután megszitálták. Télen ún. szómavékába szitálták bele, aztán a tűzhely közelébe tették, hogy melegedjék. Időközönként megkeverték, hogy a melegedés egyenletes legyen. A siiiést megelőző eitín «*■ szik yneg a kiskovászt is. Amatőr még nem volt élesztő, sütni valóval végezték a kelesztést. A »sütnivaló«-t búzakorpa, vöröshagyma, komló és árpa összetűzéséből nyerték. Ezt a főzetét az előző sütéskor félretett kovásszal összekeverték. A kovász és a sütnivaló összekelt egymással. Tepsiben a napon megszárították. Egy tiszta vászonzacskóban tárolták. Kenyérsütéskor minden kenyérhez egy fél marék sütni- valót áztr ttak meg. A víz azt A zsebtolvaj világosszürke nadrágot viselt és elegáns kávébarna inget. Kissé idegesen pislogott, amikor rákiáltottam: — Eressze el a pénztárcámat, és vegye ki a kezét a zsebemből! — Rendben van, uram, de ne csináljon feltűnést! Már mindenki figyel az autóbusz- megállónál — nézett rám kissé szemrehányóan. — Most azonnal velem jön! — szóltam erélyesen, és alaposan megragadtam a gallérját. — Hová megyünk? — érdeklődött udvariasan. — Átadom a legközelebbi rendőrnek. Tolvaj, gazember! — hörögtem dühösen, és előrelódítottam. — Van önnek szive egyáltalán? — kérdezte szomorúan, és rám nézett nagy, ártatlan, tiszta pillantású, kökénykék szemeivel. — Nem sül le a bőr a képéről? Aránylag . fiatalember létére tolvajlásból tartja fenn magát. Majd a börtönben megtanítják móresre! De már jön is a rendőr — mutattam a felém közeledő hatósági közegre. — Tudja, hogy könnyű'diétához szokott gyomromnak mit tesz a Markó utcai koszt? Az elmúlt tíz hónap alatt is negyven dekát fogytam odabenn — mondta panaszosan. — Előbb gondolta volna meg, hogy mit cselekszik! — Engedjen el, uram! Ha most futni enged, soha többé nem nyúlok idegen emberek zsebébe. Ez nagyon csúnya dolog tőlem, magam is belátom. Ha most elenged, felemelt fővel járhatok én is, mint a többi testvérem: majd virágot szedek az őszi alkonyaiban, és alázatosan meghajolok, hogy magához öleljen az emberiség. Ugye, elenged? Nem szeretnék csalódni önben — emelte fel az ujját nyomatékkal. — Beszéljük meg ezt egy fekete mellett! — szóltam, és beinvitáltam a szomszédos eszpresszóba. A negyedik dupla után beláttam, hogy bűn lett volna a törvény kezére adnom ezt az alapjában véve csupaszív zsebtolvajt. Félórai meghitt beszélgetés után elbúcsúztunk. — Add át üdvözletemet a kedves feleségednek! — mondtam szeretettel. — Kézcsókom a nagyságos asszonynak! — tolmácsolta barátion. — De ugye, soha többé ... — Soha! E perctől kezdve Új életet kezdek — szólt, és barátságosan integetve elsietett. * Egy kicsit elszorult a torkom, és meghatottan néztem utána. Egy embertársamnak visszaadtam a hitét, egy embertársam nem csalódott béri- fl nem. Aztán a József kőrútról négy és fél óra alatt hazagyalogoltam Cinkotára. Ugyanis nem volt útiköltségem. Üj barátom magával vitte a pénztárcámat. Galambos Szilveszter SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. szeptember MNYELV MOV ELÉS A beszédhangok tudománya Gondolataink teste a hang. Anyagi burka — ahogy a bölcsészet művelői mondják. Több, mint burka — ruhája: elválaszthatatlan része; kérdezzük meg csak a költőket! A mondat: a hang és a jelentés szervezett egysége. Az összeszervezéssel foglalkozik a nyelvészet legfontosabb fejezete: a mondattan (görögösen: szintaxis). A jelentéssel a jelentéstan (szemantika). A hanggal meg a hangtan (fonológia). Két egymással szemközt álló ember hallja egymás beszédét. A beszélő a beszédhangokat hangképző szervei (tüdeje, gégéje, száj- és orr- iirege) által alkotja meg. Ezeknek tudományos leírását az anatómia (bonctan) és a fiziológia (élettan) adja meg. A hallás a fül és a hozzá kapcsolódó belső szervek által történik. Ezt a tevékenységet is a fiziológia írja le, de a feladat megoldásában részt vesz a lélektan (pszichológia) is. A beszélőtől a hallgatóig terjedő hangok rezgéseinek leírása pedig a fizika egyik részének: az akusztikának (vagy fizikai hangtannak) a feladata. A beszéléssel kapcsolatos természettudományi vizsgálati módokat a fonetika nevű tudományág fogja össze. A fonetika az emberi beszédhang, beszélőműködés, hallás tudománya; elsősorban arra törekszik, hogy egyéb — nem nyelvi jellegű — jelenségektől elhatárolja vizsgálatának tárgyát. Például a hangrezgéseket szétválasztja az emberi közlésben használatos és nem használatos sávra; az ember sajátos sávját azonban általában a legszigorúbb fizikai módszerekkel vizsgálja. A hang, hangoztatás, beszólás igen régóta tárgya a nyelvészek vizsgálódásának is. A mai iskolai tananyag több száz éves tapasztalás eredménye a hangtanban is. Sőt, maga a betűírás is azt bizonyítja, hogy valamiféle rendszeres beszédelemzés már I. Az I. ábrában »háromszögű« rendszer (struktúra) található: ez érvényes a keleti és északkeleti magyar nyelvjárások nagy részére, és ezen alapul a magyar írás. A II. ábrán »négyszögletű« rendszer található; ez érvényes központi és nyugati nyelvjárásainkra, és ezen alapul a beszélt magyar köznyelv rendszere. A két struktúra különbségét a zárt e fonéma jelenti. (A lehet szó első magánhangzóját például kisebb szájnyílással ejtjük, mint a másodikat. Ezt a zártabb magánhangzót kétpontos e-vel jelölik a nyelvészek.) Máris benne vagyunk a fonológia vizsgálódásaiban: nyilvánvaló ugyanis, hogy nem az elszigetelt fonémák, de még csak nem is két fonéma ellentétei jellemzik az adott nyelvet, hanem a fonémák rendszere. Sajnos, arra nincs módunk, hogy a fonológia egész bonyolult kérdéskörét felvázoljuk. Meg kell azzal elégednünk, ha a fent felvillantott részlet nyelvművelő vonatkozására rámutatunk röviden. A zárt e hangunk a korszerű, tudományos nyelvészeti hangtan szerint fonéma, néhány évezrede ismeretes az emberiség számára. Ezt a hagyományos hangtani ismeret- anyagot igyekezett korszerűsíteni a múlt század legvégén a fonetika, vagyis a természettudományi hangtan. Századunk elején azonban kiderült, hogy magán a nyelvészeten belül is ki kell építeni a hangtant. Ennek a törekvésnek az eredménye a fonológia irányzata, majd pedig a nyelvleírás fonológia- fejezete. A fonológia történetének két szakaszát különböztetjük meg. Az első korszakot Prágában dolgozták ki az ott ösz- szegyűlŐ cseh és külföldi nyelvészek. Ennek a korszaknak kiemelkedő tudósa a magyar Laziczius Gyula. A prágai vagy klasszikus fonológia központi fogalma a fonéma. A fonéma a magyarok számára az első pillanatban meglepően egyszerűnek látszik, hiszen a magyar írás- rendszer tagjai, a betűk szinte kivétel nélkül fonéma-ér- tékűek. Az egyes betűk közül természetesen nincs fonémaértéke az ipszilonnak (y), ebben is megegyezik mindenki. Mi hát a fonéma? Olyan hangegység, amely alkalmas arra, hogy segítségével két (legalább két) szót egy adott nyelvben megkülönböztessünk. A magyarban a por szót első eleme különbözteti meg a bor szótól. Második eleme (a magyarban szererysés módon egyúttal betűje) különbözteti meg a per szótól; harmadik eleme pedig a (ritka) poc szótól. Ilyen elemzés útján megállapítható egy nyelv fonémarendszere. Ez a rendszer a magánhangzók és a mássalhangzók részrendszerére oszlik. A részrendszeren belül az egymással közvetlen ellentétben (oppozícióban) álló fonémákat egy-egy oppozíció tagjainak nevezik. A magyar rövid magánhangzók részrendszerét a következőképpen szokás ábrázolni (kétféle módon is): n. e 8 i fi vagyis teljes jogú tagja a magyar fonémák (beszédhangok) rendszerének, annak ellenére, hogy az írásban nem képviseli önálló betű. Nem kell tehát szégyellni, ha valaki ejti. Sőt, azok számára is ajánlatos elsajátítani, akiknek nyelvjárásából ez hiányzik. A rendszertani, fonológiai szemponton kívül nyelvesztétikai szempontok is emellett szólnak. A kétféle e (a nyílt és zárt e) megkülönböztetése változatosabbá — s ezáltal szebbé — teszi a kiejtést. (A nyelvesztétikai szempontok egyébként mindig a rendszertani szempontokon épülnek, nem állhatnak velük szemben.) A fonológia feEát — ahogy ezt egyetlen apró mozzanat segítségével — bemutattuk, alkalmas anyanyelvűnk tulajdonságainak feltárására, értékeinek megmutatására: nyelvünk szépségének tudatosítására. (A fonológia, a beszédhangok tudománya második — mai — korszakának néhány vonatkozását majd máskor próbáljuk meg röviden bemutatni.) Dr. Szépe György tudományos munkatárs Szirmay Endre: Tüzek árnyékában Anyám, te szeretted a ze ngő nevetést... Vigyázz, fiam, éles, tedd le azt a kést! Engesztelő öled mért >zült minket, anyám? Nem látod, fiam, most is vérzik a szám! Édes, olyan régen daloltál már nekünk... A hűségről, fiam, megfeledkezünk. Anyám, az árnyékok mért jönnek elénk? Te még nem tudod, hogy minden tűz elég?
