Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-03 / 206. szám

Az Uborkától a szakkörvezetésig Egy hobby három évtizede Film a modellezőkről APRÖ ko­pácsolások, a vékony kis fű­rész monoton zaja hallatszik ki a szobából. A friss fa, csi­riz és más ra­gasztóanyagok egyvelege csapja meg az ember orrát. Az a keverék, mely oly ked­ves egy mes­terembernek, aki nap nap után szippant a levegőből, ahogy belép a műhelybe. Alacsony kis ember hajol szorgalmasan munkája fölé, s próbálja az összeillesztése­ket apró, fi­nom, szakszerű mozdulatokkal. Kezében a repülőgép szárny- szerkezete olyan, mint egy hal csontváza. Néhány mozdulat, s összeáll az előre elkészített al­katrészekből a vitorlázógép. Cserjést János a Szakszerve­zetek Társadalombiztosítási Igazgatóságának előadója, s egyben a Kilián György Ifjú­sági és Üttörőház modellező szakkörének vezetője. Hobby­ja a modellezés. termében tartották ezeket a bajnokságokat, és sokáig veret­len volt ebben a kategóriában. Ügy látszik, ma nem valami népszerű ez a modellezők kö­rében, mert a megyében már abbahagyták — mondta. Most márj befejezte az aktív versenyzést. 1962-ben került a Kilián György Ifjúsági és Űttö- rőház modellező szakkörébe, s azóta oktatja a gyerekeket a modellezés csínjára-bínjára. Szereti a gyerekeket. Minden évben újjászervezi a szakkört az új kispajtásokkal. Beszél ne­kik a gépekről, a repülés szép­ségeiről. Állandóan húsz-hu­szonöt fiatallal foglalkozik szívvel-lélekkel. Magyaráz ne­kik a pontosságról, hisz ez az egyik alapvető követelmény. Milliméternyi pontossággal kell elkészíteni a modellt, külön­ben meglepetések érhetik a modellező úttörőt. Az MHSZ-től kapott temati­ka szerint foglalkozik a gyere­kekkel. A kezdőkkel először egységcsomagból készíttet re­pülőt. Könnyű az összeszerelé­se, így a sikerek láttán a gye­rekek örömmel foglalkoznak a későbbiekben a komolyabb gé­pekkel is. A falak tele vannak repülő- modellekkei, vázszerkezetek­kel és tervrajzokkal. Vitorlázó- gépektől kezdve a modem, távirányítású motoros gépekig minden megtalálható. Aktívan filmez és fotózik. Több kisfil- met készített a modellek össze­szereléséről, egy-egy munkafo­gásról, melyet aztán levetít a gyerekeknek oktatófilmként. SZERETNE létrehozni egy olyan úttörő módszertani köz­pontot az ifjúsági házban, mely egyedülálló lenne az or­szágban. Gyertyás László Hogy mikor kezdte? Na­gyon régen. 1943-ban, 16 éves korában kezdett el barátaival modellezéssel foglalkozni. Az 1944-ben Pécsen rendezett mo­dellezőbajnokságon minden számban megszerezte az első helyét, s eredménye révén a csapatversenyt is ők nyerték. Legkedvesebb gépével. az Uborkával aratta győzelmeit. Bizony elég fura a neve, de a felépítése miatt, mely olyan volt, mint egy uborka, ez a név illett hozzá a legjobban. Két­méteres, vaskos törzsű gép volt. Ezt a modellt később még többször megépítette. A háború befejeztével, 1946- ban alakult meg újból a szak­kör. Barátaival ismét építette a modelleket, az akkori kereske­delmi középiskola szakköré­ben. Aktívan versenyeztek, bajnokságokat nyertek. LEGELSŐ VOLT a megyé­ben, aki megpróbálta a zárttéri modellek építését. Olyan gé­pek ezek, amelyeknek a súlya alig haladja meg az egy gram­mot. A törzse szalmaszálból készül, s leheletvékony szár­nyaival néha tíz percig is ké­pes keringeni a szobában. Ak­kor még a Béke-szálló nagy­A rakétafegy1 A puskaporral töltött raké­ta — legmodernebb harci esz­közeink őse — elvében nem mai találmány. A kínaiak és utóbb a mongolok már 1225 előtt alkalmazták. Neve — az ő nyelvükön — »rohanó tűz- lándzsát« jelentett. Ekkor a nyílvessző végére puskaporral — vagyis salétrom, kén és szén keverékével — töltött bambuszcsövet erősítettek; e gyújtószerkezet jóval távolabb repítette a nyílvesszőt, mint az ún. visszacsapós vagy reflex íj ereje. Európa területén Batu kán mongoljai alkalmazták először, 1241. április 15-én, amikor Liegnitznél az ellenálló lengye­leket győzték le. (Bizonyos, hogy a mi elődeink ellen 1241- ben, Muhinál is alkalmazták ezt az addig Európában isme­retlen, hatásos fegyvert.) így ismerik meg a rakéta elvét 1250 körül a közép-európai szakértők is. »Repülő tűznek« nevezik — latinul: ignis vo~ lensnek. Receptje: 1 font kén, 1 font fűzfából készült faszén, fér — hajdan salétrom, papiros vagy bőrtok­ban. Ezt bőrhuzalokkal kötik össze. 1265-ben Albertus Mag­nus, a kor kiváló természetbú­vára írja ezt le, s ajánlja mint hatásos tűzfegyvert. 1547-ben mar kezdetleges ej­tőernyőre szerelve lövik ki azt ellenséges hadállások fölé. 1610-ben a német—római csá­szárság tüzérei aknákat jut­tatnak célba ezzel az ősrakéta szerkezettel. Az 1848—49-es szabadság- harc honvédéi hatásos tűzfegy­verként alkalmazzák az ún. Congreve rakétákat. A XIX. század második felében a »röp­pentyű« — mint korszerűtlen, kis hatásfokú tűzfegyver — múzeumok tárlóiba kerül. A második világháború során fújják le a port e múzeális szerkentyűről, s megújítva azt, az ősi rakéta-röppentyű elve alapján szerkesztik meg a je­lenkor egyik legfélelmetesebb hadi eszközét. Ezen alapszik az interkontinentális rakéták, a sugárhajtású repülőgépek és a kozmikus rakéták mechanikai rendszere is. SZABÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF Az ügynök elindult A kikötő elpusztul: 7.55-kor 23. Alázatosan hajlongó japánok adták át az ezredes hamvait a tokiói amerikai követségnek azzal, hogy az amerikai »tu- ris.„ < útközben meghalt, és holttestét a sinto szertartások szerint elégették. Az amerikai titkosszolgálat csak az okok kutatása során jött rá arra, hogy a japán tit­kosszolgálat félrevezette a to­kiói amerikai követség katonai attaséját és tengerészeti atta­séját. A két attasé ugyanis több ízben jelentette, hogy To­kió utcáin nagy számú japán haditengerészt látott. Ebből arra következtettek, hogy a ja­pán hadiflotta még mindig a Tokió közelében levő yokosu- kai flottabázison tartózkodik, és teljesen kizárt egy esetleges meglepetésszerű támadás a ja­pánok részéről. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a japán hadiflotta a tengeren, háborús rendelte­tési helyén tartózkodott, és az utcán sétáló japán haditenge­részek tengerész ruhába öltöz­tetett gyalogosok voltak, aki­ket azzal a céllal küldtek To­kió utcáira, hogy az amerikai és a velük szövetséges hírszer­ző szerveket félrevezessék. Mint az attasék jelentései bizonyítják, a félrevezetés si­került. Felszínre kerültek olyan ko­rábbi vélemények is, amelyek szerint Japánban lehetetlen megfelelő ügynökhálózat ki­építése, a kapcsolatok tartása és az irányítás. Megállapítot­ták, hogy a szétforgácsolt, minden koordinációt nélkülö­ző amerikai titkosszolgálat nem volt alkalmas a japán hírszerzés elleni harcra. A Pearl Harbor-i támadás után újjászervezett amerikai hírszerzés elsőrendű feladatá­nak tartotta, hogy a korábbi SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. szeptember X mulasztásokat, hibákat gyor­san megszüntesse, és hathatós intézkedéseket tegyen a japá­nok ellen. Eredményeket mindenek­előtt a technikai eszközök szé­lesebb körű felhasználásával igyekeztek elérni. Ennek tu­lajdonítható, hogy tevékenysé­gük 1943-ra már sikerrel járt. 1943 áprilisában az USA ten­gerészeti hírszerző központja lehallgatott egy szigorúan bi­zalmas japán rádióadást, ame­lyet a japán tengerészeti fő­parancsnokság küldött a Csen­des-óceán déli térségében állo­másozó katonai erőkhöz. A lehallgatott anyag megfej­tése után megállapították, hogy Yamamoto admirális, a Pearl Harbor-i orvtámadás szervezője repülőgéppel ellen­őrző körútra indult. A rádió­adás utasította a japán flotta különböző egységeit, hogy ké­szüljenek fel Yamamoto ad­mirális fogadtatására. A rádió­adás Yamamoto tervezett út­vonalának pontos menetrend­jét is tartalmazta. A megfejtett anyagot, vala­mint az arra épülő akciótervet az USA haditengerészeti ál­lamtitkára kapta meg, aki az Alkrimik valódi bűnösökkel Fojtogatták a kötéllel? Július 2-án éjszaka négy férfi rontott be a Balatoni Halgazdaság irmapusztai ka­csafarmjára. Kettő a vadász- fegyverét tartó őrnek, a hu­szonkét éves Ondrovics Ist­vánnak rontott. Egyikük ki­csavarta kezéből a puskát, a másik ezalatt zsineget kötött a kétségbeesetten védekező Ond­rovics nyakára. Ám a fiatal­embernek sikerült előkapni zsebéből a kést, és azzal meg­szűrni az egyik támadót. Vér­nyomok is maradtak. A fér­fiak megrémültek, és másik két társukkal — akik eköz­ben egy nagy fonott kosarat teleraktak kacsával — elme­nekültek. Idegborzoló rémtörténet. Csupán egy hibája van. Egyet­len szó sem igaz belőle. De hát a bejelentés után ezt még nem tudhatta a rend­őrség. Nagy apparátussal: nyomozókkal, technikusokkal, szakértőkkel vonultak ki a helyszínre. Körülbelül húsz embernek adott munkát a »bűncselekmény«. A szakértők kapták fel elő­ször a fejüket. A dulakodás helyéül megjelölt területen ta­láltak ugyan vérnyomokat, de az nem embertől származott. Sehogysem egyezett a bűn­tett rekonstruálása. Az orvos­szakértő megvizsgálta Ondro­vics nyakát, és kétséget kizá­róan megállapította, hogy a fiatalembert nem fojtogatták. | A nyakán vannak hámhorzso- lásos sérülések, de azokat mesterségesen idézték elő. A nyomozás vezetőjének je­lentett az állatorvos-szakértő is: a kacsák, amelyeket a fia­talember állítása szerint a tá­madók tapostak agyon, be­tegség miatt pusztultak el. Ondrovics nem hazudhatott tovább. Beismerte, a bűncse­lekmény az ő agyában szüle­tett meg. Éjszaka félt egyedül vigyázni a farmra, így akarta rávenni a gazdaság vezetőit, hogy alkalmazzanak még egy ’ dolgozót... Életveszélyesen megsérült, Bogdánt pedig letartóztatták. A férfi tagadta, hogy ő a tes — érthetően —, de a rend­őrség a nyomozást elemezve már előtte gyanút fogott. A felgyógyult Orsósné val­lomása hozta meg a végső bizonyságot: bevallotta, hogy bosszú volt az egész. Élete kockáztatása árán is ... A kaposfői Farkas Béla au­gusztus 10-én délután a bárd- udvarnoki kocsmába ment, hogy visszakérje ismerősétől a kölcsönadott 1400 forintját. A pénzt megkapta, de a találfeo; zás örömére ottmaradtak po- harazni. Farkas később össze­különbözött N. Jánossal, ami- nak az lett a vége, hogy a férfit Farkas nagy erővel ar­cul ütötte. N. János a záróra után vett elégtételt, az eresz alatt agy- ba-főbe verte Farkas Bélát. Az torkaszakadtából kiabált: »Jaj a fejem, jaj a pénzem'.-» Mindenki azt hitte, hogy a verekedés közben N. János elvette Farkas 1400 forintját. De Farkas mást mondott: ál­lította, hogy tízezer forintot hozott hazulról, és azt emelte ki a zsebéből N. János. Ha így áll a dolog, segíteni kell — gondolta a helybeli jogtaná­csos, és kocsiján behozta Far­kast Kaposvárra, aki rögtön megtette a följelentést. A nyomozás ez alkalommal is kiderítette az igazságot: Farkastól egy fillért sem vet- I tek el. üem ússzdk meg szárazon A harmincegy éves, gölle- inámpusztai Kiss Károlynak júnus 1-én fájdalmasan szag­gatott a foga. Nem sokat te­ketóriázott, biciklire ült, és átkerekezett a somogyszili or­voshoz. Hogy legyen elég bá­torsága a kezeléshez, felhaj­tott egy fél deci pálinkát. A foghúzás után pedig ismerő­seivel koccintgatott a nagy ijedelemre. Hazafelé menet benézett a cigánysorra, bizo­nyos Valika után érdeklődött. Miután kirakták a szűrét, a faluvé_«i kútnál levette az óráját, hogy megmosdjon. Két lány húzta a vizet, Kiss be­szédbe elegyedett velük. A beszélgetésből kergetőzés lett. (A kergetőzés célja némi fan­táziával megfejthető.) A lá­nyoknak azonban inkább a férfi órája tetszett meg, amit csak hosszas könyörgés utón voltak hajlandóak visszaadni. Eközben Kiss feldühödött, rendőrséggel fenyegetőzött, mivel harminc forintját is el­vesztette. Az óráját eldobta, és a rendőrségre indult. Ott így adta elő a történte­ket: »Somogvszilból jöttem haza, amikor a falu végén négy ci­gány megtámadott. Hátracsa­varták a kezemet, lecsatolták az órámat, és az irattartóm­ból kivettek száz forintot. Két másik cigány sietett a segít­ségemre, így jutottam el a rendőrségre.« K. Zsuzsa tizennyolc éves kaposvári, közismerten laza erkölcsű lány följelentést tett, hogy egy Lipót keresztnevű fiatalember megerőszakolta a Nádasdi erdőben. Megkezdő­dött a nyomozás, és már az első tanúvallomások után ki­derült, hogy erőszakról szó sem volt. A lány alvilági ba­rátai biztatására akart kelle­metlenkedni a fiúnak — aki­nek még a nevét sem tudta. Eddig az utóbbi hónapok emlékezetesebb álkrimijei. Amíg azonban kiderült, hogy hazugságokról van szó, a rendőrség nagy erőket kötött le, hiszen a bűncselekmények mindegyike súlyos — ha igaz. A gyalázkodók közül senki sem ússza meg szárazon, a ha­tóság félrevezetése miatt eljá­rást indítanak ellenük. Amikor tervüket kieszelték, nem számoltak ezzel a fordu- lattaL Pintér Dezső Élete árán is Telefonos kisasszonyok A negyvennyolc éves, kisba- jomi Orsós Józsefné június 7- én élettársával, Bogdán János­sal italozott a helybeli ital­boltban. Este nyolc óra táj­ban mentek haza, de az ital­tól otthon sem tudtak meg­válni. Szóváltás támadt köz­tük, az italos Bogdán kötelet kötött a nyakába, hogy fel­akasztja magát. Orsósné agyá­ban kegyetlen terv született: hogy' bosszút álljon komédiá- zö élettársán, egy konyhakés­sel hasbaszúrta magát. USA elnökével hagyatta jóvá Yamamoto admirális likvidé» lását. » A végrehajtást a Csendes- óceán déli térségében állomá­sozó amerikai haditengerészeti egységekre bízták. A szigo­rúan titkos parancs utasította az illetékeseket, hogy Yama­moto gépét — veszteségre va­ló tekintet nélkül — szét kell rombolni, az akció befejezése után a harcot be kell fejezni, és minden más konfliktust el­kerülve vissza kell térni a ki­indulási bázisra. A parancs a legteljesebb ti­toktartást követelte az akció előtt és az akció után is. 19T3. április 17-én az egyik csendes-óceáni amerikai repü­lő- és haditengerészeti bázi­son megkezdődött az akció végrehajtásának pontos kidol­gozása. A titkosszolgálat először is megfelelő katonai vezetőket választott ki az akció lebonyo­lítására. A kiválasztott két tiszt, John W. Mitchell és Thomas J. Laphier őrnagyok, részletesen megbeszélték az akció menetét a titkosszolgá­lat tisztjeivel. (Folytatjuk.) A cím megtévesztő, mert te­lefonos kisasszonyok nincse­nek, ma távbeszélőkezelőnek hívják őket. Három központot hívtam fel, stílszerűen telefo­non, mindhárom helyen idő­sebb nő vette föl a kagylót. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára: Irányos Je­nöné. Halk, udvarias bejelent­kezés, meglepődik, hogy őt ke­ressük. A kérdésekre szűksza­vúan, készségesen válaszol. — Mióta dolgozik telefon- központban? — Három éve, előtte a iono­ddá munkása voltam, de megsé- 4 rült a szemem, akkor kerül­etem ide. e — Szereti ezt a munkát? f — Nem végezhetek más e munkát, de szeretem is, meg- f szoktam. f Megyei tanács: Kovács hász- f Ióné. f Alighogv csörög a telefon, ? fölveszi. Kemény, határozott. 'Amikor elmondom, hogy vele \ szeretnék beszélni, barátságo- Jsan tiltakozik, hogv nem tud Jő nyilatkozni, különben is Jmég csak fél hónanja van itt J beteg kolléganőiét helyettesíti. iA kérdésekre szívesen válaszol. 4 — Hány kapcsolása van na- iponta? f — Azt nem tudnám meg- f mondani. Amikor ide kerül- étem, egy vonalon húztam a f strigulákat. de abba is belefá­radtam. Délelőttönként csak J kapkodja a fejét az ember, \ annyi a hívás. — Megismerné a hangomat, ha legközelebb hívnám? — Biztosan. Valóban megismeri, mert ké­sőbb visszahív. Hogy megkér­dezze, csak nincs valami baj a munkájával, hogy éppen őt kérdeztem. Megnyugtatom. És végül a posta, ahol a leg­több telefonkezelő dolgozik. lstvándi Lajosné csoportve­zető jelentkezik. Huszonöt lány és asszony főnöke. Többször hangsúlyozza, hogy a többiek- ről írjak, mert csak akkor megy jól a munka, ha minden­ki kifogástalanul látja el a feladatát.' — Van otthon telefonja? — Van, de ritkán hívnak, né­hány barát, esetleg hivatalos ügyben keresnek. — Hány kapcsolásuk van na­ponta? — Műszakonként kétszázöt­ven-háromszáz. Adódnak hu­moros esetek is. Nemrégen egy kolléganőm vidéki számot kap­csolt, de a hívó csak nem szó­lalt meg. végül beleszólt a vo­nalba: »Tessék beszélni a szá­mon.« A hívott félnek volt hu­morérzéke, s ezt válaszolta: »Ha kölcsönadja«. — Hogy lesz valakiből tele­fonos? — Postáscsaládból szárma­zom, ez volt a gyerekkori ál­mom. Húsz éves csinálom, és remélem, innen megyek nyug­díjba. Ihárosi Ibolya Hadjárat a szúnyogok ellen A Balaton mellett üdülő vendégeknek sok kellemetlen­séget okozó szúnyogok ellen az idén májusban indította a déli part üdülőhelyein az el­ső hadjáratot a Somogy me­gyei Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomás. Azóta — a 7-es főútvonal és a part kö­zötti területen — kéthetenként megismételték a szúnyogrit­kító permetezéseket. Felhasz­náltak 327 mázsa gezarolt és Malahiont, 496 üveg To gon fligentodot. A szúnyogok el­leni hadjárat utolsó szakasza tegnap kezdődött meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom