Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
Naplót vezetnek A kiválóak példáján Bocsi István alezredessel, az őrs parancsnokával nézegetjük a kis klubszobában lévő tablót, amelyen fiatal, egyenruhás határőrök fényképe látható. — Büszkeségeink, az őrs már leszerelt kiváló katonái. Gálái János határőr háromszoros, Kuller János őrmester kétszeres, Kardos Sándor szakaszvezető is kétszeres kiváló határőr volt. A bevonulókat az ő példájuk követésére neveljük — mondja a parancsnok. Még az év elején az őrs KlSZ-gvűlésén tanácskoztak a szocialista verseny beindításáról. A rajok — és minden határőr — elhatározta, hogy részt vesz a versenyben. — Ennek célja a fegyelem megszilárdítása, a kiképzési feladatok sikeres végrehajtása, és az, hogy őrsünk területén büntetlen határsértés ne történhessen. / Crotti Antal határőr val. Lengyel Sándor főhadnagy, politikai helyettes, az őrs párttitkára — miközben e szavakat mondja — naplót vesz elő, amely az őrs határőreinek vállalását tartalmazza. Érdemes e naplót lapozgatni, hiszen a bejegyzésekből is kiérezni, milyen komolyan ve-' szik a fiatal s az idősebb határőrök feladatukat, a szocialista versenyt, amelynek kezdeményezője a kommunisták mellett a KISZ-szervezet. A KISZ-titkár, Nagy József tizedes nemcsak a verseny szervezésében, de a feladatok vállalásából, teljesítéséből is példát mutat társainak. A szolgálat ellátását, a kiképzési feladatokat úgy végzi, hogy kiérdemelje a Kiváló határőr kitüntetést. Emellett a politikai oktatáshoz szükséges szemléltető eszközöket is elkészíti, s gondozza az őrs konyhakertjét. Barna Ferenc határőr az élenjáró jelvény megszerzését tűzte ki egyéni célul, s emellett a kerékpárok karbantartását vállalta. Az eredmények már eddig is kielégítőek, hiszen többen érdemelték ki az élenjáró kitüntetést. Köztük Béni János határőr — az őrs legjobb sportolója, aki nemrégen kapta meg ezért a Zala megyei KISZ-bizottság elismerő oklevelét —, Nagy József KISZ- Rétság nevű kutyája- titkár, Bika János határőr, aki mint híradós igen sokat fáradozik, hogy az őrs összeköttetése a szomszédos falvakkal, őrsökkel mindenkor kifogástalan legyen. Napjainkban valamivel könnyebb ugyan a határőrök szolgálata, de' ez’nem jelenti, hogy nem kell szüntelenül őrködni határaink sértetlenségén. — Az idén két határsértőt fogtunk el, bűnözők voltak, felelősség- revonásuk elöl akartak megszökni... Mindkettőjük elfogásában közreműködtek Somogyudvarhely lakói — mondják az őrs vezetői. A határőrség és Somogyudvarhely lakói között igen jó a kapcsolat. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a község apraja-nagyja kötelességének tartja határaink védelmét. Űttörőhatárőr-szaka- szok tevékenykednek az iskolában. A határőrök rendszeresen tartanak számukra előadásokat, segítik Földvári Ágnes úttörővezető és a többi pedagógus munkáját, a fiatalok honvédelmi — hazafias nevelését. A gyerekek rendszeres látogatói az őrsnek, ahol a fegyveres szolgálattal is megismerkednek. Bocsi István alezredes nyolc éve tagja a somogyudvarhelyi tanácsnak. Az őrs katonái, amivel tudják, segítik a falu IMÁI KOMMENTÁRUNK Vonalellenőrzés közben Bika János határőr. fejlődését. Közreműködtek az iskola bontásában és építésében, a KISZ-klub létesítésénél, a járdaépítésben, a fásításban. A község sport- és kulturális életének segítéséből is tevékenyen részt vállalnak. Hetedik éve nem volt az őrs területén büntetlen határsértés, és ez a lakossággal való jó kapcsolatnak, együttműködésnek is eredménye, valamint annak, hogy az őrsön szolgálatot teljesítők érzik felelősségüket. Most az a cél, hogy Somogyudvarhely is elnyerhesse a határőrközség címet. Jó vásár volt! Szalai László Vasárnap este kilenc órakor a rekordok jegyében zárta kapuit a 67. országos mezőgazdasági kiállítás és vásár. Anélkül, hogy részleteiben elemezni akarnánk a huszonnégy nap tanulságait, joggal állapíthatjuk meg: jó vásár volt! Jó vásár volt szó szerinti értelemben, hiszen például az AGROTRÖSZT minden kiállított gépét eladta, és a büfékben — állítólag — egymillió pár virsli fogyott el. De jó volt ez a nem közvetlen hasznot kereső kiállítóknak is. A részvevő termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, üzemek — páratlan eredményeikkel — hétszáz díjat vihettek haza. Legtöbbet azonban a széles közvélemény és a szorosan vett mezőgazdasági szakma profitált a huszonnégy napból. A látogatók száma — a még nem végleges adatok szerint — egymillió négy- százezer volt. Az ország lakosságának jelentős hányada ismerkedhetett meg élelmiszergazdaságunk eredményeivel, eszközeivel és távlataival. Nagy szám a qsaknem másfélmillió, de a harmincezer talán még ennél is nagyobb. Kereken 30 ezer ember kapott közvetlen szakmai segítséget is a kiállítóktól. A vásár tehát elérte célját; s közvetlenül vagy közvetve bőséges hasznot hoz az a hatlmas összeg, amelyet a rendezés felemésztett. A kiállítás mondanivalója azonban a kapuk bezártával sem fogyott el. Különösen hangsúlyozni kell ezt azért, mert a zárás — egyáltalán az egész vásár — olyan időpontra esett, amikor a mezőgazdaság nagyon nehéz harcot vív az időjárással. Huszonöt esztendő alatt egyszer sem voltak olyan ragyogó eredményeink, mint a pavilonokban bemutatott 1969-esek, de a 25 év alatt talán egyszer sem volt olyan nehéz a mezőgazdasági munka, mint 1970-ben, a kiállítás évében. Az ebből eredő egyik veszély, hogy a közel másfél millió látogató — mintegy megszédülve a látott eredményektől, a megismert számoktól — az idén is természetesnek tartja, hogy mezőgazdaságunk ugyanolyan ragyogó sikereket mutasson fel, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Búza tekintetében már bizonyos, hogy nem sikerült ez, az ősziek pedig még sokáig kint lesznek a földeken, és ha visszatér az örökös eső vagy túl korán érkezik a fagy, akkor... Nehéz helyzetben van most a mezőgazdaság, de konszolidált, szilárd alapokon áll. Ezt bizonyította be a kiállítás huszonnégy napja, és ezt bizonyítják a szakma dolgozói most, amikor mégiscsak legyűrik a bajokat. A kiállítás megmutatta mezőgazdaságunk életképességét, és ez — reméljük — bizalmat és önbizalmat is szült. V. B. Hat szövetkezet gondja ív vége előtt a háronfai „sertésgyárról” Viseza-visezatérő téma lapunk oldalain, de főképp a háromfai, a taranyi, a nagyatádi, az ötvöskónyi, a somogyszobi és a lábodi termelőszövetkezetek tagjainak beszélgetéseiben: hogyan halad a közös vállalkozás, a háromfai sertéskombinát építése. S a türelmetlenebbek kérdése: Halad-e egyáltalán? — Ezt kérdeztük meg Hantost Istvántól, a taranyi Május 1. Termelőszövetkezet főagronó- musától, a sertéskombinát építésének kezdetekor létrehozott igazgatótanács vezetőjétől. — Húszmillió forint állt ebben az évben rendelkezésünkre. A jelenlegi helyzet arra enged következtetni, hogy az esztendő végéig valamivel túl is lépjük ennek az összegnek a »beépítését«. Így tehát az első két évre tervezett beruházási költséget fel tudjuk használni. A kombinát építése ugyanis 1969-ben kezdődött. A befejezés éve: 1971. — Mi áll már készen? — A tizenhárom termelőépület (hizlalók, fiaztatók) külső építési munkáit készítette el a nagyatádi TÖVÁL. Most a belső berendezést építik. Bizony, a közös vállalkozásban részvevő termelőszövetkezetek vezetői gyakran keresik fel a leendő »sertésgvárat«. Ellenőrzik, milyen ütemben halad a munka. Amint említettem, a nagyatádiak a generálkivitelezők. Az alvállalkozók: a tatai és kaposvári gépjavító vállalatok, a barcsi áramszolgáltatók, a hidroglóbust pedig La- josmizséről hozzák. A kaposvári Közúti Üzemi Vállalat a belső utakat építi. Sok kivitelező összehangolt tevékenységének eredménye lesz majd a sertéstelep. A szúró-boncoló helyisége már készen áll. Az alomtároló is. Kerítéssel vettük körül a területet. Az irodákkal egybeépült szociális helyiségek átadás előtt állnak, már csak a vízvezeték és a villany bekötéséi; várjuk. Év végére a kút fúrásásaak és a hidroglóbusnak kell még elkészülnie. A terv szerint addigra az út is rendben íesz. Ügy állapodtunk meg, hogy a termelőépületeket a jövő év áprilisáig átadják olyan állapomban, hogy benépesíthessük. —- Milyen fajta fognak tenyészteni? sertést — Alapanyag-felvásárlás céljából a hat termelőszövetkezet elnöke elutazott a hőgyé- szi, a dánszentmiklósi, a keszthelyi, a kiskunsági és a nagy- bereki állami gazdaságba. Az igazgatótanáccsal közösen döntenek majd a vásárlásról. Éppen ezen a héten lesz erről tárgyalásunk. Ötszáznegyven kocának készül a szállás, a hat fiaztató egyenként hatvan férőhelyes. — Milyen hátráltató tényezők jelentkeztek a munka közben? — Előszór egy elöterv készült, e szerint az épületkomplexum körülbelül 24 millió forintba került volna. A későbbi részletes terv 42 millió forintot jelöl meg. Ezt a MEZÖ- BER kaposvári kirendeltsége készítette. Az építőanyag ára is emelkedett. A tervek készítésekor panell még nem készült az országban, es az előzetes irányáraknál a valós ár jóval magasabb lett. Az etetőtechnológiával is gondban vagyunk- Komlósdon már üzemel olyan típusú, amilyent Harom- fán is terveztünk. Ügy tudjuk azonban, hogy a Georgicon- etetőrendszer még nem tökéletes. A Tatai Gépjavító Vállalat azt ígérte Komlósdnak, hogy egy hónapon belül üzembiztos állapotban szállítja a berendezést. Megvárjuk, és megnézzük. Ha nem válik be, akkor a Budapesten már megtekintett Clay-rendszerű fűtőszerkezetet, vagy egyet annak variánsaiból választunk. A beszerelés nem okoz gondot, mert az épület belső berendezésén nem változtat semmit. Hogy az építkezés sokáig vajúdott, az már szinte »gyermek- betegség«. Az anyagszállítási gondok is. A beszerzés sem volt mentes a nehézségektől. Később meg az árvíz nyomán kialakult helyzet késleltette a munkát. A gondokon túl még egyszer a pozitívumról: a beruházási költséget fel tudjuk használni és a készültségi fok is megfelelően alakul majd. Átlag nyolcvan-kilencven ember dolgozik Háromfán az építkezésnél. A tataiak is megkezdték a belső berendezés kiképzését L. L. Takarékoskodjunk — de ésszerűen „Mezőgazdasági Üzemeink egy része a várható bevételkiesések miatt költségmegtakarítás címén nem akarja átvenni a korábban igényelt műtrágyát. Ilyen okokra hivatkozva — a legutóbbi ösz- szegezés szerint — ötszáz vagon nitrogén, 400 vagon foszfor és kétszáz vagon káliműtrágyát mondtak vissza.« — A mezőgazdaságunk őszi gondjaival kapcsolatos tájékoztatóban hangzott el ez a megállapítás, amit egy felkiáltójel kíséretében följegyeztem. Mégpedig azért, mert olyan jelenség ez, ami a puszta tény- kozlésnél mindenképpen több figyelmet érdemel. Tény és való, hogy néhány nagyüzemünket a bevételkiesés — az idei nehéz gazdasági évben — rendkívül súlyosan érint. A gazdálkodó embernek, az üzem irányítójának természetes törekvése, sőt kötelessége, hogy keresse a módszereket, a lehetőségeket, melyekkel ezek a kiesések csökkenthetők vagy megszüntethetek. Ám távolról sem mindegy, hogy a kiesések csökkentése érdekében milyen elhatározásra jutnak az üzem irányítói. Azok, akik ilyen meggondolásból visszamondták az igényelt műtrágyát — bízvást i gyobb bevételkiesesének? Va- mondható — a lehető legrosz- jón számoltak-e azzal, hogy az szabb megoldást választották. | így »megmentett« forintok a Nőbizottság a nőkért (Tudósítónktól.) Első ülését tartotta meg Kaposváron a ktsz-ek nöbizottsá- ga. A tanácskozáson részt vett Horváth Sándorné országgyűlési képviselő, a Szakszervezetek Megyei Nőtanácsának vezetője és Goldmann János, az OKISZ szövetkezetpolitikai főosztályának ; munkatársa is. A nőbizottság elkészítette munkaprogramját. Elhatározták: szociológiai felmérést készítenek a ktsz-ekben dolgozó nők életkörülményeiről, hogy segíthessék őket problémáik megoldásában. Megtárgyalja a bizottság a ktsz-ek negyedik ötéves tervét is, tájékozódik a javítás-szolgáltatás fejlesztésének lehetőségeiről, és szorgalmazza — a szövetkezeti nőbizottságokkal együtt — a lakossági tevékenység fokozását. Megszervezi a szövetkezeti nőbizottságok tagjainak továbbképzését: Kaposváron, Siófokon, Nagyatádon tartanak konferenciákat, kisebb csoportokban tárgyalják meg a Központi Bizottság határozatában foglalt tennivalókat, s a szövetkezetekben dolgozó nőket érintő munkajogi problémákat. A Csurgói Napsugár Ktsz- ben, a Barcsi Dráva Szövetkezetben tervezi a bizottság a nők akadémiáját. Fölméri a szakmunkások továbbképzésének lehetőségeit, s a fogyasztási szövetkezetek megyei nőbizottságával együtt megszervezi a háztartási munkát megkönnyítő legújabb technikai eszközök bemutatását. Szorgalmazza, figyelemmel kíséri a bizottság az üzemélelmezés és a szociális ellátottság javítását is. Élénk vita jellemezte a tanácskozást, a nőbizottság tagjai keresték a feladatok megoldásának módját. Mert igaz, hogy a takarékosság legközvetlenebb módszere a kiesések csökkentésének, de az is igaz, hogy takarékosság és takarékosság között a mezőgazdaságban különbség van! Utalhatnék most arra a közismert szólásmondásra, ami szerint »nem ésszerű megenni ma azt a tyúkot, amelyik holnap aranytojást tojik.« Ez — áttételesen — nagyon is érvényes erre a — nevezzük így — műtrágyaügyre is. Nyilvánvaló — de legalábbis ezt kell feltételezni —, hogy szakszerű, körültekintő tervezés előzte meg a műtrágyaigények benyújtását, és az üzem annyit igényelt, amennyire szükségé van. Amennyi nélkülözhetetlen termelési feladatainak elvégzéséhez. Logikusan következik ebből, ha ez a műtrágya mennyiség ilyen vagy olyan ok miatt nem áll rendelkezésre, bizonytalanabbá válik.' a meghatározott termelési feladat elvégzése. Lehetne ennél a gondolatnál beszélni a műtrágya jelentőségéről, fontosságáról, de nem hiszem, hogy van olyan mezőgazdasági vezető, aki ezt kétségbe vonná. Ezért került a tényközlő megállapítás mellé jegyzetfüzetembe a felkiáltójel: szinte érthetetlen, hogy a takarékosságnak miért éppen ezt a módját választották?! Mert az ugyan lehetséges, hogy ha nem veszik át az igényelt műtrágyát, költségeket takarítanak meg. De vajon ez a fajta takarékosság nem lesz-e szülőanyja a holnap még najövőben veszteségként — méghozzá megsokszorozódott veszteségként — jelentkeznek?! S egyáltalán: szabad-e az idei gondokon úgy enyhíteni, hogy ezzel előreláthatóan a jövő évi gondok, nehézségek magvál vetjük el? Az ilyen takarékosság valójában nem is takarékosság! Félreértés ne essék: a költ ségek csökkentésére irányult törekvés nagyon helyes, kézen fekvő és mindenképpen hasz nos elhatározás. De nem úgy hogy maga a termelés, esetle a jövő évi termelési eredm' nyék kerüljenek veszélybe. . költségcsökkentésnek számle lan lehetősége adott egy üzen ben — ezt legjobban az üzen: ben dolgozók, a vezetők tue ják. A sok közül csak egy r szeretnék utalni: költségesük kentés például az is, ha ebbe a nehéz, igen sok tennival hozó őszön a rendelkezésre á ló eszközök, gépek teljesítőké pességét maximálisan kihase nálják. Lehet, hogy es nem olyan egyszerű, mint visszamondani az igényelt műtrágyát, s több fejtörést, szervezést — ha úgy tetszik: utánjárást — kíván, mégis isasz- nos és az üzem egészének érdekét szolgálja. Nemcsak pillanatnyilag, hanem a jövőre nézve is. A felkiáltójel után ezek a gondolatok kívánkoztak. Jó lenne, ha nem csak gondolatok maradnának! Vörös Márta Gépek segítenek Háromfán Gépi erővel szedik a burgonyát a háromfai Üj Barázda Termelőszövetkezetben. A félkombájn és a burgonyaszedőgép 225 holdnyi területen végez munkát. Czipóth József elnök és Martin József, a szövetkezet párttitkára elmondták, hogy nyolcvan tsz-tag is dolgozik a burgonyaföldön. Most takarították be a dohányt. Átlagban 15 mázsa termett holdanként. ötven holdról szedik és szállítják a paprikát a Nagyatádi Konzervgyárnak, illetve a MÉK kirendeltségnek. Adtak el a bőséges termésből a termelőszövetkezeti tagoknak is. Kukoricát a tavasszal 1064 holdon vetettek. Tizennyolc mázsás átlag ígérkezik. A betakarítás gépesített. A vetőmagot tisztították. 1900 hold kalászos vetését tervezik és végzik. Az ősszel 16t vagon műtrágyát használnak feL BOMOÓtl NÉPLAP Szerda, 1370. szeptember 23. 4
