Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-22 / 222. szám

NB III... NB III.. Biztos lábodi győzelem az NB II! somogyi rangadóján A ragyogó őszi vasárnapon sok jó mérkőzést hozott a lab­darúgó NB III bajnokság ha­todik fordulója. A Délnyugati csoportban a Pécsi VSK hétről hétre bizto­san veszi az akadályokat, s a vasutas csapat ma már négy pont előnnyel vezet a bajnoki táblázaton. A középmezőny itt eléggé kiegyensúlyozott. Ezt mutatják a sorozatos döntet­lenek. A K. Vasas szombati 0:0-ja után vasárnap további négy mérkőzésen nem bírtak egymással a csapatok. A for­dulóban egyébként három meccsen nem esett gól. A somogyi rangadón a Lá­bodi MEDOSZ biztosan nyert a Marcali Vörös Meteor elle­nében. Kellemes meglepetés­nek számít a barcsiak bajai pontszerzése. Kellemetlen, hogy a Marcali Latinka SE hazai pályán katasztrofális ve­reséget szenvedett. A bíztató kezdet után a Latinka csak nem talál magára. Változatlanul hullámzó tel­jesítményt nyújt a Siófoki Bá­nyász. A siófokiak egy pilla­natig sem voltak versenyben Tatán. DÉLNYUGATI CSOPORT Bajai MTE —Barcsi SC 2:2 (1:0) Baja, 500 néző. V.: Burai. Baja: Majzlinger — Fodor, Má- rity, Marton — B. Szabó, Fekete — ' Krausz, Pólyák, Burkovlcs, Ri­zsányi, Kemény. Edző: Csongor János. Barcs: Tóth I. (Piros) ~ Obiián (Berda), Kuczkó. Kiss, Pál­mai, Szokol, Gulyás, Kimpf, Gyér- gyák, Kertész, Horváth. Edző: Ma­yer György. 18. perc: Pólyák ívelt kapu­ra, s a lesen álló Rizsányi a kapu sarkába fejelt. 1:0. 57. perc: Fekete—Krausz volt a labda útja, és az utóbbi 14 méterről lőtt a hálóba. 2:0. 67. perc: Kertész jó labdával indította Gyergyákot, aki két védőt lefutva védhetetlenül bombázott a hálóba. 2:1. 79. perc: Kertész ismét jó labdát továbbított Gyergyák- nak, aki ezúttal sem hibázott. 2:2. Jó iramú mérkőzést hozott a találkozó, két ellentétes félidő­vel. Az első negyvenöt perc­ben a hazai csapat volt fölény­ben, a szünet után Barcs táma­dott többet, s a barcsiaknak több helyzetük is adódott. Jók: Krausz, Rizsányi, ill. Gyer- gyák, Kertész, Kuckó, Pálmai. PEAC—M. Latinka 6:0 (1:0) Marcali, 400 néző. V.: An- dorka. *. PEAC: Bánk — Kolos, Légrádl, Bárdosi, Csordás, Szigetvári (Bod­nár), Pigler, Kovács, Bálint, Füle, Selymes. Edző: Kertész Tibor. La­tinka: Nébehaj — Fehér, Kömpf, Kun, Babán, Bauman, Hauer (Szűcs), Papp, Morvái (Mészáros) Halász, Nyitrai. Edző: Kisborsó Imre. Már a 4. percben vezetéshez jutottak a vendégek. Szünet után az egyenlítés a levegőben lógott, de a helyzetek kima­radtak. Amikor aztán a PEAC egy újabb szerencsés gólt ért el, összeomlott a marcali csa­pat, és az egyetemisták szinte tetszés szerint lőtték be góljai­kat. G.: Bodnár, Füle (2—2), Selymes, Bálint. Jók: Csordás, Bálint, Füle, ill. Babán, Bau­mann. Lábod—Marcali VM 4:1 (3:0) Lábod, 300 néző. V.: Gabi. Lábod: Mohácsi — Németh, Fili- szár, Wirth, Hadi, Novák, Luczek, Takács, Borzas, Csalódi, Fülöp I Edző: Ilosfai László. Marcali: Bácsi — Dunkler, Hosszú, Rigó, Proszenyák, Kosi, Szita, Molnár, Szántó n., Lázár, Sándor. Edző: Abonyi Károly. 2. perc: Borzas egyéni játék után szerezte meg a vezetést, U:0). 5. perc: Ismét Borzas volt a gólszerző. (2:0) 20. perc: Egy előrevágott lab­dával az elemében levő Bor­zas futott el, kicselezte a vé­dőket és a hálóba lőtt. (3:0). 55. perc: A kitörő Borzast a 16-oson belül visszarántották, a játékvezető 11-est ítélt. Ezt Filiszár értékesítette. (4:0). 70. perc: Lázár három mé­terről szép gólt fejelt. (4:1). A somogyi rangadó nem mozgott különösebben magas szinten, a lábodi csapat job­ban kihasználta helyzeteit, a hazaiak támadósora sokkal gólképesebb volt, mint a ven­dégeké. Jók: Luczek, Filiszár, Hadi, Borzas, ill. Rigó, Szán­tó II. * * * További eredmények a Dél­nyugati csoportban: Szekszárdi Vasas—P. Helyi­ipar 0:0, Bonyhád—Steinmetz 1:1, P. Volán—Pécsi VSK 1:2. Dombóvár—Mohács 0:0. A Délnyugati NB III állása 1. Pécsi VSK 6 6 __ __ 1 2: 3 12 2. Bonyhád 6 3 2 1 10: 7 8 3. Mohács 6 3 1 2 10: 6 7 4. Barcs 6 2 3 1 11: 9 7 5. DVSE 6 2 3 1 3: 2 7 6. PEAC 5 3 — 2 12: 6 6 7. Szekszárd 6 2 2 2 10: 5 6 8. K. Vasas 6 2 2 2 7: 5 6 9. P. Helyiipar 6 1 4 1 3: 3 C 10. Marcali VM 6 3 — 3 10:12 6 11. Baja 6 2 1 3 9: 9 5 12. Lábod 6 2 1 3 8:13 5 13. P. Steinmetz 5 1 2 2 4: 5 4 14. Nagymányok 6 1 2 3 4: 9 4 15. Latinka SE 6 1 1 4. 5:16 3 16. P. Volán 6 — 2 4 3:11 2 ÉSZAKNYUGATI CSOPORT Rákóczi SE - Siófok 3:0 (1:0) Tata, 100 néző. V.: Bodrogi. Rákóczi: Kovács — Sípos, Kont­ra, Háklár — Tóth, Nagy K. — Bodor, Walcz, Rang, Nagy L. (Sze- beni). Babai. Edző: Faragó Tibor. Siófok: Nádasi — Szilágyi, Szép, Ódor, Győrfi (Pintér), Ferenczffy, Erdei, Dróth (Takács), Meggyes, Vass, Pusztai. Edző: Molnár Péter. 30. perc: Szilágyi mellett Ba­bai húzott el, s a kimozduló kapus mellett lőtt a hálóba. (1:0). 60. perc: A lest reklamáló Szép leállt, így Walcz, aki tudta, hogy nem hangzott el a játékvezetői sípszó, beballagott a kapuba a labdával. (2:0). 63. perc: Pusztai két csel után élesen lőtt a hálóba. A labda a háló alatt hagyta el a játékteret. Bodrogi játékve­zető gólt ítélt, aztán a rekla­málásnak helyt adva kirúgást rendelt el. 85. perc: Ferenczffy 11-est hibázott, Kovács kapus bünte­tőjét Nádasi előbb kiütötte, másodszorra azonban Kovács a hálóba lőtt. (3:0) Végig csapkodó játék folyt, mindkét együttes elég sok hi­bával játszott. Talán a hazaiak hibáztak kevesebbet. Ezzel könnyen meg is szerezték a győzelmet. Jók: Háklár, Bodor, Walcz, ill. Ódor, Meggyes. * * * További eredmények az Északnyugati csoportban: Bábolna—Fertőszentmiklós 0:1, Ikarus AR—MOFÉM Hu­bertus 1:0, Győri Elektromos— Nyergesújfalu 7:2, Pápai Vasas —Győrszentiván 0:0, MOTIM TE—Komáromi Építők 2:2, Fertőd—Komáromi Olajmun­kás 4:2, Soproni VSE—Puszta­vám 3:1. Az Eäzahnyugati csoport állása 1. Győrszentiván 6 4 2 — 10: 2 10 2. Gy. Elektr. 6 4 1 1 17: 9 9 3. ICOMÉP 6 3 2 1 10: 4 8 4. SVSE 6 3 1 2 10: 7 7 5. Komáromi O. 6 3 1 2 11:11 7 6. Fertőszentm. 6 3 1 2 6: 7 7 7. M. Hubertus 6 3 — 3 11: 7 6 8. Siófok 6 3 — 3 11:10 6 Bábolna 6 2 2 2 7: 6 6 MOTIM TE 6 2 2 2 8: 7 6 11. Pápa 6 2 2 2 3: 4 6-42. Fertőd 6 3 — 3 10:12 6 13. Rákóczi SE 6 2 — 4 7: 8 4 14. Ikarus AR. 6 1 2 3 7:13 4 15. Pusztavám 6 1 — 5 5:13 2 16. Nyergesújfalu 6 1 — 5 10:21 2 Magyar—szovjet sakkmérkőzés m Csárdajelenet és Poloveci táncok A pécsi balett kaposvári előadása JÓNÉHÁNY évtizedet ké­sett a népszínműhöz képest a népies vagy »-nemzeti« ba­lett, és bölcsőjében még ezer szál kötötte a pántlikás, nó- tás népszínművekhez ... szítette. A balett első része a kezdet. Hubay egyfelvonáso- sát később Kenessey dolgozta fel, a koreográfiát élő klasszi­kusunk, Harangozó Gyula ké­szített. A balett első része a cigánytáborban játszódik, má­sik része a csárda udvarán. A történet önmagában is egy jó közepes népszínmű cselekmé­nye. Zenéje telistele van (még a cigányjeleneté is) is­mert népdalokkal, sőt: ma­gyarnóták motívumaival. A nemzeti balettnek a Csárdaje­lenet végső soron mindvégig újszülöttje marad, az indulás ígéretével, erényeivel, és kez­detlegességével. Az élményt a koreográfia, a szép tánc nyújtotta. A pécsi balett — mondhatjuk nyugod­tan — immár európai szintű erénye az együtt-táncolás nagyszerűsége, amely ki­teljesedett a kezdeti .út­kereső, modern törekvé­sek után, amely most életet, hangulatot adott a Csárdajelenet sekélyes törté­netének is. A cigánytáncban érződött ez a művészi kollek­tivitás, és bár a cigánytánc csak néhány stilizált motívum­ban élt, a cigánydalok melan-l kolikus lírája ihlette a tán­cot. A csárdaudvaron már egyfajta folklorisztikus panto­mim is »táncra kelt«. A Csár­dajelenet legnagyszerűbb él­ménye Bretus Mária szólótán­ca volt, szinte föléje nőtt az egész korai, népies darabnak. Érzés és mozdulat összehang- ja volt ez a tánc: ha hódított, ha kínálkozott, ha alázatos ha tüzes volt — rusztikusán egyszerű, cigányosan primi­tív, de mégis az örök nőies­ség finomságát nyújtotta. Borogyin az orosz nép mu­zsikáját olvasztotta klasszikus zenéjébe. A hétköznapjaiban kémiatudós, de »ünnepjeiben« nagyszerű komponista ouvre- jének egyik ékessége az Igor herceg. És aki a táncot sze­reti, annak az »ékesség ékes­sége« az opera önállósult ba­lettje: a Poloveci táncok. Primitív erőktől duzzadó, természetből fakadó dinami­kájú, kavargó, játszadó és tomboló nomád tábor idilljét csodálhatta a közönség. Fékte­lenül viharzó férfitáncai, ke­leties egzotikumú leánytáncai és zenéje mégis csodálatosan egységes táncharmóniába ol­vadtak — a muzsika és a balett minden sokszínűsége és belső rapszódiája ellenére. Vagy inkább azzal együtt. Művészi rend — magas tánc­technika! A kartáncból kí­gyóztak fel a barvúros szóló­táncok, majd ismét visszasi­multak az összezáródó kar­táncba, melyben a koreográ­fus Harangozó Gyula a zené­vel együtt nagyon finom ér­zékkel a nomád egyenlőség romantikus illúzióját keltette. A BEFEJEZŐ szinte félel­metesen, csaknem eksztázis­ban mozgó, hullámzó tánc a poloveci tábor félelmetesen monumenetális erejét bizonyí­totta, és egyben a világhírnév útját járó együttes nagy sike­rét. Tröszt Tibor A nyugat-németországi Siegen ben folynak a sakk-világbaj- nokság játszmái. Képünkön: Portisch Lajos (balról) a szov­jet Borisz Szpaszkijjal mérkőzik. BEMUTATOM a barcsi és kaposvári fiatalokból álló Sztár-együttest — úgy, ahogy őket vasárnap este a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ színpadán láttuk. Csi­ga viszi házát... — műsoruk: önmaguk. Az együttes alapítója a ka­posvári Fegyveres Erők Klub­ja modemtáncegyüttese, amely Csikvár József vezeté­sével évek óta működik. Hoz­zájuk csatlakozták a barcsi já­rási művelődési központ ifjú beatzenészei: közösen viselik két hónapja a Sztár nevet. Négy fiatal és első látásra megnyerő beatzenész összenéz, s megszólalnak hangszereik. Bemutatkozik az együttes ze­nekara Vértes Só és cukor cí­mű számával. S a kezek csak akkor emelkednek tapsra, ha már az izmok is áttüzesednek. Cambek — shake. Mintha csak innen a nézőtérről kel­tek volna föl a lányok és a fiúk, hogy egy shake-t táncol­janak. Klubhangulatot szült eddig a műsor. Csikvár koreog­ráfiája látványos, üdítő és frissítő. S hogy újabb Ízzel is­merkedjünk, Tolcsvay zenéjé­re a Leánytáncot láttuk. Szép színpadi kompozíció, ismerős motívumok a virágénekekből, egyébként mai tánc. Streéb Máriára külön 'is felfigyelhet­tünk szólótáncában. Nem bír megválni kedvenc témájától, a Szirtakitól Csik­vár József. Izgatja, hogy sok­féle táncanyagból válogathat; mindegyik új formát szül, új kompozíciót. Ennél a formá- ciós táncnál érezni, hogy a Sztár színpad megnő. Ügyesen hasz­nálja ki a koreográfus a szín­teret. Most hatalmas, sza­bad térré változtatja. Ebben az atmoszférában táncolja el a lány — Streéb Mária — az élet egyik keserű tapasztalatát: hiá­ba volt másé, egyedül maradt. A tánc a dzsesszbalett ele­meiből épül föl. Meghökkentő vágás Liszt: Teleki László zongoraműve — Vértes Gábor tolmácsolásában. »Hogyan kerül ez ide?« — méltatlankodnak néhányan mögöttem. — Akik csak a beatzenéért jöttek be a néző­térre, azok sziszegnek annak láttán, hogy az előbb még beatzenész most a zongorához ül. A produkció végén szorgal­masan tapsolok: így »érdemes« szórakozni — súgom a szom­szédomnak. A Sztár-műsor teli ötlettel, meglepetéssel. A könnyű tán­cok után egy drámai téma: til­takozás a kegyetlenség, a fa­sizmus ellen: Soha többé! — Ebben nyújtja tehetsége legja­vát Csikvár József, az együttes is, és a szjllótáncosként elő­lépő Nagy Sándor. A szünet után a fergeteges Mennyei ro- kit láttuk. Kirobbanó (Siker. Ismételnek, s ezután a zene­kar is és a tánckar is megis­métel minden produkciót. Te­li humorral, bájjal ez a roki. A következő, az Ismerkedés már könnyeket csal a szemek­be, a nevetés nem csitul. Bár az eddigieknél valamivel sze­gényebb a Sárika tánckompo­zíciója, viszont Juhász Ibolya feledtetni tudja ezt »butuska« táncával. A ZENEKAR nemcsak a kí­sérő szerepét töltötte be: saját számai is részesei a sikernek. Az ő bemutatásukkal vagyok még adós: Vértes Gábor, Vér­tes Zoltán és ifj. Vértes György, Kálosi János a nép­szerű barcsi beatzenászek, s nemcsak családi ágon tartozik hozzájuk — illetve a Sztárék- hoz — Vértes György, a gye­rekek apja: kitűnő műsorköz­lő is. És az est ügyes kezű bű­vésze »Gorbó« volt. A sztár csillagot jelent. A műkedvelő művészeti mozga­lomban mind többet szeret­nénk látni. Horányi Barna A kínai nagyfal — Csillebércen A napokban megkapja a minipolisz makettjeinek épí­tési terveit az a több mint félszáz üzemi, iskolai és vál­lalati KISZ-szervezet, amely felajánlotta, hogy társadalmi munkában részt vesz a model­lek építésében. Amint a Ma­gyar Üttörőszö vétségben el­44 1 mikor Nyikolaj Afa- naszjevics Kruglikov marós felébredt, az óra mu­tatója már fél kilencet mu­tatott. — Elkéstem — állapí­totta meg ijedten, miközben nézte az ébresztő órát. — El ám, egy egész félórát. Álom­szuszék, buta ürge, alvó med­ve! — korholta magát ébre­dező lelkiismerettel. Gondo­latai azonban már az ellen­kező végletbe csaptak: — Na bumm, elkéstem, hát elkés­tem! — egyezett ki háborgó lelkiismeretével. — Leg­alább végre egyszer kial­szom magam. Aztán meg lesz, ahogy lesz! — és meg­fordulva a másik oldalára, aludt még egy-két órácskát. A munkahelyén a nap má­sodik felében jelent meg. — Hol járt maga délelőtt? — kérdezte tőle szigorúan Szidorov, a műhelymester, amikor hívására jelentkezett az irodában. — A főmérnök elvtársnál voltam.. Érdekli őt az újítási előterjesztésem — füllentett közönyösen Kruglikov. — A főmérnök járt itt, és kereste magát — mondta j. Kotljárszkij: ftfusz két szabadnap... élesen a mester. — Kérdezte, hogy miért áll árván a maga munkapadja. »Lebuktam« — villant át Nyikolaj Afanaszjevics agyán. De már el is mosolyo­don, mint aki most tér ész­hez, és a homlokára csapott: — Mit mondtam? A fő­mérnöknél? Ha-ha-ha! Telje­sen elment az eszem. Azt akartam mondani, hogy az üzemi bizottság elnökénél... — Az üzemi bizottság el­nöke a főmérnökkel járt itt. Kruglikov úgy érezte, hogy minden összeomlik körülötte. Minden erejét összeszedve, ernyedt hangon nyögni kez­dett: — Nem akartam én erről beszélni, de ha már így jött... Ma reggelre meghalt az egyetlen, hőn szeretett nagy- néném. A nagybácsikám tel­jesen oda van a bánattól. Hozzá utaztam ki, hogy rész­vétemet nyilvánítsam. — A megboldogult pedig üdvözletét küldi magának — mondta nyugodt hangon Szi­dorov. — ő maga telefonált, a hogyléte felől is érdeklő­dött. Nyikolaj Afanaszjevicsot forróság öntötte el, szégyené­ben rákvörös lett, hogy ha­zudott, hogy be akarta csap­ni a világot. Ügy érezte ma­gát, mint egy rajtakapott kisfiú. Végül is bátran a fő­nöke szemébe nézett: — Egyszerűen elaludtam. Ezért jöttem be csak ebéd után. Vétkemért vállalom a teljes felelősséget, és a kö­vetkezményeket. Kérem, ad­jon papírt, ceruzát és már írom is a jelentést. — Elment az esze! — mondta ijedten Szidorov. — Hisz magát, galambocskám, akkor elbocsátják! És ponto­san akkor, amikor úgyis baj­ban vum a tér,v teljesítése. amikor minden munkás ara­nyat ér. — Nem! Ezt nem! — vágta rá keményen Kruglikov. — Elaludtam, és ezért megér- demlem a büntetést. — De gondoljon ránk, a brigád kollektívájára! Maga veszélybe sodorhatja a terv teljesítését. És végül is ez tiszta önzés lenne magától. Nem szégyenli magát?! Szidorov még sokáig kö- nyörgött, nyugtatgatta Krug­likov lelkiismeretét, míg vég­re sikerült leszerelnie az el­lenkezését. Végül biztos talajt érezvén a lába alatt, a marós vis­szanyerte önbizalmát: — No, rendben van — egyezett bele —, nem írok semmiféle jelentést. Maga viszont ennek fejében ad ne­kem még két szabadnapot. — De mire az a két sza­badnap? — A hiányzók listáján sze­repelek egynéhány szórako­zóhelyen. Mit lehetett tenni? Meg­kapta. Bordította-: Sigét Imre' mondották, 1971 júniusára el­készülnek a miníváros első apró létesítményei, és az úttö­rőmozgalom negyedszázados jubileuma idején a kék és vörös nyakkendős pajtások már gyönyörködhetnek a mo­dellpark látványosságaiban. Csillebércen, az úttörőtábor mellett felépülő »liliputi vá­rosban« a tervek szerint a vi­lág építészeti remekei segítsé­gével jelenítik meg az embe­riség történelmét, legszebb műveit. A szabadtéri kiállítá­son a modelleket az időjárás viszontagságainak ellenálló anyagokból — acélból, kemény gipszből, betonból — alakítják ki. Felépül a többi között a gizehi piramis, az Akropolisz, a Colosseum, a kínai nagyfal, az Eiffel-torony és az ENSZ- palota is. A magyarországi építészeti alkotásokat egyebek között az egri minaret, a jáki templom és a Lánchíd doku­mentálja. Ezeket az objektu­mokat 50-szeres kicsinyítésben mutatják be, s például az 500 méteres moszkvai tv-torony 10 méterre, a 150 méter magas­ságú piramis 3 méterre »megy össze«. Az építészeti ritkaságok mellett a minipoliszban meg­találják a gyermekek a tudo­mányos-technikai haladás al­kotásait —• hidakat, hajókat, repülőket, rakétákat — is. A modellek irányíthatóak, moz- gathatóak lesznek. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. szeptember 22. B

Next

/
Oldalképek
Tartalom