Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

rá bor a gólyáknak ismerkedés munka közben Vasárnap kezdődött a Pécsi "iárképző Főiskola első éve- számára7 szervezett építő- or Balatonbogláron. Reggel ,, ütt érkeztem az egyik cso­nttal, engem is főiskolásnak ztek. Az állomáson egy te- rautó várt rájuk, árra rak- ik fel a bőröndöket. Mi gya- ig indultunk el. — Mit gondolsz, milyen asz? — ért utói egy hosszú, ;zőke- hajú lány. — Miért, te mit vársz — kérdeztem. — Még soha nem voltam építőtáborban, szeretnék sá­torban lakni. Csalódnia kellett, mert a Kállai Éva önkéntes ifjúsági építőtáborban, fűthető szo­bákban kaptak szállást. — Én annak örülök ■— szólt közbe egy másik —, hogy megismerem leendő évfolyam- társaimat. y Somogyi vagyok, Pécsen nincs ismerősöm, na­gyon félek az idegen várostól. Remélem, itt már sikerül né­hány barátot szerezném, nem leszek nagyon egyedül. Mikor megérkeztünk, az előcsarnokban nagy kavarodás támadt. Szakcsoportonként kellett szétválogatni a hallga­tókat. A nagy lárma után a beosztod felsőbb évfolyamo­sok segítségével mindenki megtalálta csoportját és a szobát, ahol egy hétig lakik majd. Koltai Dezső, a, főis­kola KISZ-bizottságának tit­kárhelyettese, a tábor vezetője a következőket mondta: — Ez az első ilyen jellegű táborunk. Azon túl, hogy dol­goznak a hallgatók, cél az, hogy megismerjék egymást, és a hét végén meg tudják vá­lasztani az ideiglenes KISZ- vezetőséget. Ezenkívül megis­merjék a főiskola párt-, és ál­lami vezetőit, akik megláto­gatják őket a táborban. Márt Bertalan főigazgató tájékoz­tatja az első éveseket a főis­kola életéről, a hallgatók jo­gairól és kötelességeiről. Félóránként újra meg újra megélénkült az előcsarnok. Űjabb főiskolás csoportok ér­keztek az ismerkedési táborba az ország «minden részéből. L I. NOTESZLAP Egy néző a hátunk mögött Ismerik ugye? O az, aki legtöbbször mögénk ül le a moziban. Ez még nem vol­na baj, talán az . sem, hogy a híradó alatt cukros­zacskóját zizegteti, gyömö­szöli. Koránnak, majd gu­rulni kezdenek a leejtett cukorszemek az első sorok felé. A baj akkor kezdődik, amikor vetíteni kezdik a nagyfilmet. Akkor véli el­érkezettnek az ő idejét. Kronológiai sorrendben a következők történnek: Opus 1. A feliratoknál örömmel sorolja az ismer­tebb színészek nevét. Felte­hetően a szomszédjának, aki ezek szerint rácáfol ar­ra a közismert tényre, hogy hazánkban az analfabétiz­must felszámoltiik. Röpke magyarázat következik ar­ról, hogy B. színészt melyik filmekben láthattuk eddig, és C. színésznőnek ki a so­ros férje. Opus 2. Szó szerint idézve, a hangerőt és a hangszínt leszámítva: »Aha, az ott, lá­tod, az ott a H. De cuki a ruhája! Azzal a kis mand­zsettával. És az a kalap. Nézd csak, ott a ház előtt, az a B. Vajon hol forgat­hatták ezt a jelenetet? A Boráros téren vagy Csikós- töttösön? Ez az undqk Zs., hogy leselkedik utána, oda nézz! Juj, de izgi! Elhi-, szed, hogy a Zs. leüti? Jaj, most. Mégsem. Nézd azt az édes kis anyagot a H.-n. Leütötte. Na, mit mond­tam?« Opus 3. Hangok a sötét nézőtérről: »Vezessék ki! Ki rjfaga? A Vitray, hogy közvetíti a filmet?« Opus 4. Felháborodottan »súgja« a szomszédjának, akarom mondani az előtte ülő sorndk: »Micsoda nép­ség! Juj, a méreg! Láttam, hogy mérget kevert! Nem. Csak az ebédet főzi. De édes a B. kutyája! Meg kell zabolni azt a kis dögöt! Most... most! Megfojtja. Nem. Csak csókolja. Te! Én már tudom, ki a gyilkos. Olvastam a Képes Filmélet­ben. H. a gyilkos. Az az an­gyal ...« Opus 5. Egy néző az előt­te lévő sorból: »Nem, asz- szonyom, nem a H. a gyil­kos! Én vagyok a gyilkos!« A türelmetlen nézőt le­fogják. Kivezetik. Ismétlés onnan, hogy »Juj, de izgi. Elhiszed, hogy Zs. leüti?« Vadászidény a Pilisben Megkezdődött az új vadász­idény a Pilisben. Gazdag va­dászatra számítanak. Több mint 1000 nagyvad — szarvas­bika, tehén, muflon és vad­disznó vár — elejtésre. Meg­érkeztek az első külföldi — nyugatnémet, svájci, belga és osztrák — vadászok is. A fes­tői környezetben fekvő, ké­nyelmesen berendezett va­dászházakban helyezték, il­letve helyezik el őket — olyan vadászt is várnak, aki 10 bika kilövésére jelentette be az igényét. A terítékre ke­rül* állatok közül, több mint 40 éremesélyes. Új iskola Marcaliban t Űj iskolában kezdik a tanévet a marcali diákok. A kétmil­lió forintos beruházással épült tanintézetben tíz tanterem van. Az általános iskola felső tagozata hat, a szakmunkás- képző intézet négy tantermet kap. AZ MSZMP SOMOGY MtOYtl • I Z O TT ( A C A M A E LAfJA XXVI. évfolyam, 205. szám. Szerda, 1910. szeptember 2. Főszereplő a négy Csordás-iker Az első forgatási nap Szokatlanul nagy volt a sürgés-forgás tegnap délelőtt Kaposváron a Fegyveres Erők Klubjában. Szülők, testvérek, ismerősök búcsúztatták fiai­kat, akik kétéves katonai szol­gálatra vonultak be ezen a napon. Nemcsak ez volt az egyik legnagyobb izgalom a fiatalok körében. A MAFILM katonai stúdiójának stábja is teljes létszámmal megjelent, hogy a Csordás-ikrek bevonu­lásáról filmet készítsen. Négy egyforma, göndör hajú fiatal. Igaz, most csak egyikük, Csordás László válik meg a csatáidtól, testvéreitől, a töb­biek februárban öltik magukra az egyenruhát A forgatócsoport — Borsodi Ervin rendező, Simon György operatőr és Molnár László dra­maturg — ezen a napon kezd­te meg a film forgatását. S két év múlva, amikor a fiatalok újból visszatérnek a szülői házhoz, fejeződik be a film. Hogy mi késztette az alko­tókat, hogy ilyen filmet készít­senek? — Olyan állomáshoz érkez­tek ezek a fiatalok — mondta Borsodi Ervin rendező —, amely számukra törést jelent az életükben. Olyan törést amely elszakítja a fiúkat az anyától, a szülői háztól, attól a közösségtől, amelyben éltek, nevelkedtek. S bekerülnek egy tágabb, nagyobb közösségbe, a hadsereg kötelékébe. A fiatalok életét, apróbb mozzanatait akarják nyomon követni a film alkotói, hogy képet adjanak az első percek­től kezdve, amikor magukra veszik az egyenruhát, egészen a leszerelésig. A fiatalokról készült né­hány dokumentum is szerepel a filmben: az a filmriport, mely születésük után pár perc­cel készült, s a kis erdészház, ahol gyermekkorukat élték. Halk zümmögéssel forog a film a kamerában. Rögzíti a képeket, megörökíti az utó­kornak. Gy. h. Orvos a vádlottak padján Felelőtlensége a halál szövetségese Bűnös az asszony. A sötét­ség, amelyben élt. A testvér, a rokonok és az ismerősök, akik segítettek neki. S legfő­képp az orvos, aki felelőtlen­ségével az életben maradás utolsó lehetőségétől is meg­fosztotta a primitiv asszonyt. P. Ferencné négy gyermeket hozott a világra. Az idén is­mét terhes lett. Nem kérte a bizottság segítségét, a maga módszerét alkalmazta. Félelem nélkül, hiszen az utóbbi nyolc­tíz évben legalább hatszor szakította meg önkezével a terhességét. Mályvagyökérrel, fémtárgyakkal szurUálta szét mazgatát. í Április elején is ezt tette. Aztán szólt a testyérének, K Jánosnénak, hogy hozza ösz- sze azzal az ismerős nőgyó­gyásszal. Dr. Cserteg Sándor szülész­nőgyógyászra gondolt. Az el­ső vizsgálat K.-né kaposvári lakásán volt. Cserteg négyhó­napos terhességet és várható vetélést állapított meg. P. Fe­rencné panaszkodott az epé­jére és trombőzisos lábára is. Cserteg azt mondta, a kezelés­re nem megfelelő a hely, a szükséges orvosi eszközök sem állnak rendelkezésére, gyógyít- tassa magát a kórházban. P.- né kijelentette, hogy inkább meghal. Ezer forintot ígért az orvosnak, ha vállalja... Cserteg másnap kivitte a két asszonyt, balatonszemesi ren­delőjébe. P.-né vetélése meg­indult, Nospa, Demalgonil és Penicillin injekciót kapott. Nem javult az állapota; csak másnap, április 12-én tudott visszautazni Kaposvárra, il­letve vidéki lakására. A 13-áról 14-re virradó éj­szaka nagyon rosszul lett. A szomszédasszony megmérte a lázát, a higanyszál 39,5-en állt meg. A szomszéd ki akarta hív­ni a körzeti orvost, de P.-né valami régebbi nézeteltérésre hivatkozva azzal fenyegetőzött, hogy kirúgja, ha belép a la­kásba. Délután értesítették' Cserte- get. Fél hat körül K.-néval együtt megérkezett a görcsben fetrengó asszonyhoz. Cserteg hozzáfogott a vetélés levezeté­séhez. K.-né és egy másik asz- szony segített neki. Egy óra után eltávozott az elettelen magzat. Cserteg egy nylonzacs­kóba csomagolva konyhai tűz­helyben égette el... Injekciókat adott az elcsen­desült P. Ferencnének, aztán hazautazott. P. Ferencné arca reggelre át­színeződött, feldagadt. Görcs­oldóért könyörgött. Az egyik szomszéd végre kihívta a kör­zeti orvost! Az rögtön fölis­merte a vérmérgezés tüneteit, s telefonált a mentőkért. A kórházban elkezdődött a harc az asszony életéért, megműtöt­ték, injekciózták. De nem se­gíthettek re” • tizenegy ór-'—­Dr. Cserteg Sándort letartóz­tatták, bár nem végzett tiltott műtétet; legkésőbb a második vizsgálat után haladéktalanul kórházba kellett volna külde­nie az asszonyt. Cserteg rá­adásul olyan gyógyszert adott, amely csupán a lappangási időt hosszabbította. Mikorra a betegséget fölfedezték, már nem tudták gyógyítani. Cserteg múltját számos folt ékteleníti, több fegyelmi bün­tetést, figyelmeztetést kapott. 1970 februárjáig Balatonsze- mesen dolgozott, majd Kapos­várra helyezték helyettesítő körzeti orvosnak. Tudták, hogy iszik, rendszertelenül él, ezért a járás szeretett volna megszabadulni tőle. Elgondolkodtató, amit a bí­róság megfogalmaz az ítélet­ben: Cserteg főnöke azért adott beosztottjáról kedvező véleményt egy megpályázott állás betöltéséhez, hogy ne a járásiaknak okozzon gondot a renitens orvos... , Az eljárás során Cserteg doktor szakmai felkészültségét alapjában véve senki sem vi­tatta. Foglalkozás körében elköve­tett, halált okozó gondatlan veszéjyeztetés miatt a Kapos­vári Járásbíróság dr. Mózes Gábor tanácsa egyévi és hat­hónapi szabadságvesztésre ítél­te és két évre eltiltotta az or-, vosí foglalkozás gyakorlásától. Pintér Dezső T0R KA (OSOIC- ~ ~ ~ i| | I— l---------—‘ E sküvő ■— Papa, miért kell az esküvőhöz két tanú is? — Mért nélkülük később senki sem hinné el, hogy a férfi valamikor ennyire szamár volt__ M eghatározás — Pontosan olyan test­részeid vannak — mondja a férj —, mint Brigitte Bardotnak. Csak nem egészen ugyanazokon a helyeken. Bíróságon Az egyik kancsal szemű bíró előtt három vádlott áll. Megkérdi az elsőtől: — Magát hogy hívják? A második így felel: — Kiss János vagyok. A bíró szigorú arccal így szól: — Nem magát kérdez­tem! Erre a harmadik vád­lott ugrik fel. — Én nem is szóltam semmit, bíró úr! Rablók Magányos, idős néni az egyik éjjel arra riad fel, hogy valaki járkál a szo­bában. Amint rhegmoc- can, pisztoly szorul a há­tához; — Maradjon nyugodtan — suttogja egy férfihang — ha okosan viselkedik, ígérem, nem fogok ma­gával erőszakoskodni! — Gondoltam — felelte lehangolva az idős néni. Kifogás A nagypapa így szól az unokájához: — Szaladj p. trafikba, gyermekem és vegyél ne­kem dohányt! — De nagypapa, nekem tanulnom kell... — Akkor is megteheted, legföljebb öt perccel ké­sőbb lesz belőled mérnök. A kutyafáját — Hová, hová ilyen sietve, szomszéd ? — A kutyámat kere­sem, valahol eltűnt. Ha elveszett, agyonütöm a bestiát. Kérdés Nagy né megkérdi a férjét: — Szívem — mit ten­nél akkor, ha meghalnék? — Ejnye, ejnye — gü­gyögi a férj —f hogy lehet ilyet kérdezni? Ugyanazt tenném, mint te, fordított esetben. Nagyné felhorkan: — Nem szégyelled ma­gad? -Te, erkölcstelen frá­ter! Semmi NéPtoP Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő s JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefons 11-510, ll-Sll, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-51G. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Felelős vezető: Mautner József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom