Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

SZAKRENDELÉS Kint körtét árulnak, szaxo­fon acsarkodik valamelyik házban, mustár csorog a pa­pírtálcáról, és dinnyehéjak szomorkodnak az asztalokon. Bent is nagy a nyüzsgés, csak valami láthatatlan tom­pító erő visszafogja a han­gokat, pórázon tartja a moz­dulatokat, tágabbra nyitja a pupillákat, és sápadtá törli az arcok pirosságát. Nincs ebben semmi miszti­kus. Az emberek betegek, szoronganak, félnek. És várakoznak. Betegek, félnek, várakozak. Szakrendelés. UJJ Betegség, félelem, — el­vont közös főnév (általános iskolai nyelvtankönyv). Betegen, félve — mondat­szerkezetben állapothatáro­zó... Vagyis, állapot. Más, mint kint az őszi napon, kiabálás, surrogó buszok és kolbászil­lat között. A folyosón kopott festékű, fehér padok sorakoz­nak. Figyelek egy ujjat. Elő­ször a másikon nyugszik, az­tán percek múlva föl-lejár a gombokon, a ruha ráncain, végül a festéket kapargatja fehér lesz a köröm, a pad pe­dig kopott... KILENCKOR A megyei szakorvosi ren­delőintézetben a szakrende­lés sok helyen már reggel hétkor elkezdődött. Az ajtók előtt embercsoportok, a pa­dok tele. Reggel kilenc. Ha kiszólnak, a várakozó csoport hatalmasan megduzzad az odasereglőktől, és miután két- három beteget behívtak csa­lódott sóhajjal apad ismét. Egy asszisztens: — Csak ne lennének olyan türelmetlenek az emberek. Néhány percet kell csupán várni... Egy beteg: — Reggel nyolc óta itt ülök, még nem került rám a sor... AJTÓK Az ajtók fehérek, rajta az orvos neve — nem minde­nütt. Meg az is ott áll az aj­tókon, hogy Ideg, Orr-, fül,- gége, Szemészet A—K L—Zs Aztán van olyan is, hogy A—L és még plusz egy fec­nin j P—R—S—Sz—T. Árulkodó fecnik — kevés az orvos. Ha az ajtó nem nyí­lik ki, akkor hármat kell koppantani rajta, szépen egy­más után, nyugodtan (ameny- nyire egy beteg nyugodt le­het). SZÁMOK Kaposváron összesen 54 szakrendelés folyik (még kiegé­szítésképpen úgynevezett mel­lékszakrendelés is.) Naponta 331 szakrendelési órában 4478 beteget látnak el, ez évente 680 217 vizsgálati eset. Egy betegre általában 7,9 perc jut. De röntgenen 5,8 perc, szemészeten 3,7 perc, traumatológián 3,5 perc. (Egy sláger általában két és fél perces, ennyi jut egy beteg­nek is, hogy elmondja pana­szait. A többi vizsgálatra kell.) Egy szemész naponta 130—140 beteget lát el. A rendelőintézetet körülbelül 80—90 000 emberre tervezték havonta —, ehelyett 130 000 embert fogad. A rendelőin­tézetben 1 szemész, 1 fül-, orr-, gégeszakorvos dolgozik, és nem jobb az ortopédia sem. Ha a megyei átlagot összevetjük a többivel — olyan közepes. Megelőz ben­nünket Baranya, mögöttünk van Tolna. Magyarországon tízezer lakosra 22 orvos jut, ami előkelő hely a világon, mert a hetedik vagy a nyol­cadik. KÖZJÁTÉK — Ez mégiscsak disznóság, hogy ennyit kell várni az embernek, itt tönkremennek az idegei. Persze a nővérek sétálnak, kávéznak, a beteg meg várjon ... — Az orvos gyógyítja a be­teget, nem a nővér. — Gyógyítja?! Hát lehet itt gyógyítani. Ránéznek az em­berre, és kész. Mert idejön az a sok vidéki, unják a munkát a tsz-ben, és nem jut idő az igazán betegre ... (Körbeforgatja tekintetét, egyre mérgesebb lesz, aztán elhallgat. Nővér jön a folyo­són. Alázatos mosolyra húzó­dik a szája, egy bokacsattan- tással a fehér köpeny élé vágódik, és három kézcsóko­lom közben mutatja a beuta­lót. Néhány »vidéki« száraz szemmel, egykedvűen nézi...) FORGÁCS A szemészet előtt hosszú a sor. Egy szőke fiatalember várja a szólítást, ideges na­gyon. Neki támasztja a fejét a falnak, számolja a perce­ket. Mögötte egy másik bera­gasztott szemmel. Aztán öreg­ember, akinek gépben a lá­ba, és a földhöz ütögeti in­dulás előtt. A fiatalember: — Forgács esett a szemem­be, és nagyon ég. Ezt nem lehet kibírni, mennyit kell várni. Az orr-fül-gége előtt is ép­pen annyit kell várni... PERCEK Az egyik pádon két fiatal cigányasszony ül. Cigarettáz­nak, nevetgélnek. Méregetik a többi beteget, és nem fu­karkodik a hangos megjegy­zéssel egyikük sem. Aztán megjön a férfi. Dől belőle a pálinkaszag. — Most már bemegyek a doktorhó... és megmondom neki, hogy az anyja... A két nő az orrán át fújja a füstöt és nevet. Egy fiatal­asszony a gyerekével feláll, elhúzódik tőlük. Az »A« épület másik 'ol­dala. Férfi fekszik a fehér pádon. Mellette áll az asz- szony. Az ember remeg, és vacog a fülledt folyosón. Az asszony idegesen az ablakhoz lép. Légy mászik végig a kezén, kíséri az öreg fáradt szem­bogarával, aztán elfordul a tekintete. — Mi baja van? — Végbélfekély ... Beküld- ték a kórházba, és már gyön is a mentő. Amíg a mentő megérkezik, végignyúlik a pádon. DR. CSITÁRI LÁSZLÓ — Körülnézett az intézet­ben, olvastam, amit leírt ed­dig. Így igaz. Nehéz körül­mények között dolgozunk, és j mindezek ellenére, ha túl j rövid is a vizsgálati idő, ál- j Irtom, hogy munkánk azért 1 alapvetően magasabb színvo­nalú, mint a magánrendelés. Lehetőség van gyors konzíli­umra, orvosgárdánk hírnevé­vel, szakmai tudásával nem kérkedünk, de elégedették va­gyunk. És nagy segítséget ka­punk a megyei kórháztól is. Jó a műszaki orvostechnikai felszereltségünk. Nagy gond, hogy kevés a szemész, még a siófoki rendelőintézetben dol­gozik egy kolléga. Kevés az ortopéd, és a fül-orr-gáge szakorvos. Nagy jelentőségű a gondozó, megelőző tevé­kenység, amely szintén az in­tézet küldetése, de mégsem teljesen kielégítő. Reméljük, a közeljövőben javul majd a szemészeti és fül-orr-gége szakorvosi ellátás, az ortopé diában még ígérni sem tu­dunk. Az adatokból az is ki­derül, hogy zsúfolt az inté­zet, nem a gyógyítás közvetlen alapterülete ki­csi, hanem a várakozótér. Nem megfelelő az intézet dol­gozóinak szociális ellátottsá­ga sem. Csak egy példa — két zuhanyzónk van. Elő­legképpen annyit elmondok még, hogy megyénk egész­ségügye előtt nagy feladatok állnak. A mindenképpen fon­tos, és elsődlegesen fontos kórházi rekonstrukció után remélhetőleg sor kerül majd egy új megyei szakorvosi ren­delőintézet építésére is. MEGJEGYZÉSEK Ha kétpólusú a gyógyítás — márpedig az —, akkon vé­giggondolva az SZTK-beli délelőttöt, mégis lelkiismeret- furdalásom van. Mert nem egy gondolat erejéig jutott eszembe a beszélgetések köz­ben, hogy mit jelent az or­vosnak az egy nap.' Kikér­dezni, kivizsgálni, gyógyíta­ni naponta több mint száz beteget. Nem koppantottam hármat egyik fehér ajtón sem, hogy megkérdezzem. Szeretem a hívóban ázó fényképet nézni. A fotópapí­ron egyre erőteljesebb rész­letek rajzolódnak ki, egyre világosabb, egyre kíméleüe- nebbül őszinte a kép. De et­től szép és így jó. És nem árt albumban nézni még ak­kor sem, ha számok és per­cek kontúrjaiból rajzolódik ki a jelen egy darabja. Nem árt lapozgatni a képek kö­zött, elővenni egy sárga el­mosódott képei;, amikor a Pe­tőfi téren az akkori OTI épült, és egy makettet, me­lyet nagyon merészen még magában rak össze az ember — az új rendelőintézetét. Egyik sem takarja el a fris­sen készült képet, sőt. így talán élesebb. Tröszt Tibor Új óvoda A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat megkezdte a Kalinyln lakótelepen az új, százszemélyes óvoda építését. A létesítmény hatmillió forintba kerül. Könyvek és terjesztőik Alacsonyak az igények, sok a pótolnivaló A szövetkezeti bizo­mányosok és a falusi könyv­terjesztés néhány problémája címmel jelent meg nemré­gen az a füzet, amely egy szé­les körű felmérés eredménye­it tartalmazza. A Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat fel­kérésére a Magyar Könyvki­adók és Könyvterjesztő: Egyesülésének piackutató csoportja a szövetkezeti könyvbizományosok körében kutatta a bizományosok tár­sadalmi összetételét; az ol­vasáshoz, a könyvhöz való viszonyát; a bizományi könyvterjesztés legfontosabb gondjait. 19 megye 70 föld­művesszövetkezeti könyves­boltjába, valamint a Szöveti kezeti Könyvterjesztő Válla­lat 25 üzletébe juttattak el kérdőíveket. A következteté­seket 1166 kitöltött kérdőív feldolgozása alapján vonták le. Az első részben a bizomá­nyosok foglalkozás, iskolai végzettség, illetve életkor sze­rinti összetételéről tudunk Országjáró „bútoriparosok* Az új KISZ-vezetőség a bizalomért lalatnál s5ífsj. Minden jó H " ha jó a vége, g§| tartja a köz­mondás. Ugyanezt ® mondták azok a fiatalok is, akik bíztak benne, hogy a Kaposvári Bútoripari Vál- lesz még igazi, pezsgő KISZ-élet. — Mindent meg kellett változtatnunk — mondta Fo­nyód! Béla, a vállalat fiatal mérnöke, aki az új KISZ- szervezet pártpatronálója és a városi KISZ-bizottság vb- tagja. — A régi vezetőség képtelen volt a fiatalokat összefogni, egyáltalán nem tö­rődött a mozgalommal. A KISZ-titkár tehetetlensége és hozzá nem értése miatt tel­jesen leromlott a szervezet. 1969 novemberében újjává­lasztottuk a vezetőséget. Beszélgetés közben megér­kezett a jelen­legi KISZ-tit- kár, Tuboly László és a vállalat párt­titkára, Z sibo- rás Ferenc. A | beszélgetés kö­zéppontúban a szervezet jelenlegi tevékeny­sége, a fiatalok összefogása, a végzett munka értékelése állt. — Az önállóság hiányzott az előző vezetőségnél. A KíSZ-titkár egyébként kitűnő ember, a vezetésre, a fiatalok összefogására azonban képte len. Ebből adódott a taggyű­lések elmaradása, a szervezet­tel szembeni érdektelenség. — Eddig minden alkalom­mal benn voltam a vezető­ségben — mondta Fonyódi Béla. — A választásnál - a pártszervezet megbízott, hogy pártpatrónálóként segítsem a szervezetet. — Meg kellett nyerni ma­gunknak az embereket, s egyben a vállalat vezetősé­gét. Hogy ez sikerüljön, min­denekelőtt komoly programot állítottunk össze. Az első na­pokban sokan bizalmatlanok voltak, az eredményeink, a rendszeres foglalkozások meg­változtatták a véleményüket. Sok társadalmi munkát vé­geztünk az előző hónapok­ban a városi KlSZ-bizottság- nak, a Cser óvodájának és is­kolájának. A parkettüzem KISZ-fiataljaival közös klub­esteket, kirándulásokat szer­veztünk — mondta Tuboly László KISZ-titkár. A Zselic Sportkör is felke­reste a vállalat fiataljait, a közös kirándulásokat szervez­lek. Bejárták az ország egyes területeit, sőt még külföldre is eljutottak. Ausztria, Len­gyelország, Jugoszlávia mind­mind kedves emlék vala- lamennyi részvevő számára. Balogh An­na 1963 óta dolgozik a vál- | lalatnál, itt tette le a szakmunkás- I vizsgát, most a * kárpitosmű­helyben dolgo­zik. ö is érez­te a változást. — Régen hi­vatalosan tu­domásul vették a szervezetet, de senki se csinált semmit S most egységesen tesznek mindent, mert látják, hogy van értelme. Á mostani vezetőség olyan, hogy képes megállni a helyét, a fiatalok tevékenysége is biztató. A pártszervezet a KISZ- fiatalok közül néhányat jó munkája eredményeképpen fölvett tagjai sorába, s a fia­talok a KISZ-ben végzik a pártmunkájukat — mondta Zsiborás Ferenc párttitkár. Gyertyád László meg adatokat. A könyvter­jesztők 56,9 százaléka nő. Legtöbb bizományos a föld- műveszszövetkezeti alkalma­zottak és boltvezetők közül kerül ki. Ezt az arányt csak­nem megközelíti a pedagógu­sok száma is. Feltűnően ke­vés azonban a termelőszövet­kezeti és állami gazdasági al­kalmazott a terjesztői háló­zatban (a mezőgazdasági ér­telmiség például 0,3 százalék). Az iskolai végzettség ada­tai azt mutatják, hogy a bi­zományosok 45,8 százaléka legföljebb nyolc általános iskolát végzett. A szövetkeze­ti boltban dolgozók között csak kevés középiskolai vég­zettségűt találunk, felsőfokú diplomást egyet sem. Meg­döbbentő viszont: »Négy ál­talánost, vagy kevesebbet 0,3 százalék, öt—hét általánost pedig 8,6 százalék végzett.« Ilyen felkészültséggel vajon el lehet-e látni ezt a sokoldalú tájékozottságot, bizonyos alap­műveltséget igénylő felada­tot. Igaz, segíthet a bizo­mányosnak a sokéves tapasz­talat. Erre egy másik gra­fikon utal. 23,6 százalék hat- tíz éve, 12,4 százalék pedig több mint tíz éve végzi mun­káját. Lehangoló eredményeket tár elénk A bizományosok és a könyv című fejezet. A könyvterjesztőknek csak 31,2 százaléka vallotta magát rendszeres olvasónak. A több­ség inkább az »időnként« vagy »alig olvasnak« kategó­riát választotta. Szövetkezeti boltokban működőknél a leg­rosszabb a helyzet, legked­vezőbbek a községi és az is­kolai csoportok adatai. Egy táblázat az iskolai végzett­ség és az olvasás összefüggé­seit tartalmazza. Ebben ép­pen az a feltűnő, hogy az olvasási arány a középiskolai végzettséggel rendelkezőknél is alacsony. A főiskolai és egyetemi vég­zettségűek közül is csak min­den második vallja magát rendszeres olvasónak. A könyvterjesztők körében sincs túlzottan nagy rangja a családi könyvtárnak. A há­zi könyvállomány gyarapítá­sában a szövetkezeti alkalma­zottak és boltvezetők állnak az utolsó helyen. Sok min­dent elárul a bizományosok olvasói arculatáról az ízlést tükröző népszerűségi lista. Vezet Jókai, de Berkesi szo­rosan követi őt. Ketten al­kotják az élmezőnyt* majd a hazaiak közül Szilvási, Pas- suth, Mikszáth, Rejtő, Mó­ricz stb. következik. A sort Molnár Gábor, Kodolányi Já­nos és Széchenyi Zsigmond zárja. Míg a magyar szerzők­nél egy-két klasszikus, de főleg napjaink bestseller szerzői állnak az élen, ad­dig a külföldiek közül egyet­len élő író, Solohov neve szerepel a listán. Itt a sor­rend : Dumas, Hemingway, Viktor Hugo, Bronté. Csak­nem teljesen hiányzanak a modem irodalom képviselői, de szembetűnő, hogy még a paraszti, falusi érdeklődésű íróit is kiszorultak. Sajnos az olvasói élmények is igeit; felszínesek. Arra a kérdésre: »Az utóbbi időben olvasott könyvek közül melyek tet­szettek legjobban?« — min­den negyedik terjesztő egyet­len könyvet sem tudott meg­nevezni. A második rész kérdései a terjesztői munkára vonatkoz­nak. A bizományosok sze­rint az ifjúsági könyvek a legkeresettebbek. Azután az útleírásokat, a mai magyar műveket és a klasszikus ma­gyar műveket említették. A verseket és a mezőgazdasági szakkönyveket csak minden ötödik bizományos sorolta a keresett könyvek közé, s még ezek mögött is messze elma­radt a műszaki és egyéb szakkönyvek iránti kereslet. A természettudományos is­meretterjesztő művek a 9. he­lyen, a társadalomtudományi ismeretterjesztő művek pedig a 20. helyen vannak a ke­resettek jegyzékén. Általános vélemény: a népszerűén megírt, egyszerű emberek számára is érthető ismeretterjesztő és szakköny­vek hiányoznák a polcokról. A könyvterjesztők a könyv­szállítás folyamatosságát és pontosságát is kifogásolták. A bizományosok forgah a elég alacsony, ez elsősorb n arról tanúskodik, hogy az is­kolai végzettség és az olva­sottság hiányában »a bizomá­nyosok többségének tájékoz­tató, rábeszélő készsége, íz­lést formáló képessége korlá­tozott«. Mándi Péternek, a piacku­tató csoport vezetőjének je­lentése sok időszerű tenniva­lóra irányítja rá a figyelmet. Javaslatai között első helyen szerepel a bizományosokkal va­ló sokoldalú, intenzívebb fog­lalkozás. B. Zs. IOMOGT1 NÉPLAP 0 T

Next

/
Oldalképek
Tartalom