Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

A somogyi mezőgazdaság öt esztendeje m m ezőgazdasagunk az el- múlt öt év alatt lé- * ' ■ nyeges fejlődésen ment keresztül. A szocialista nagy­üzemi gazdálkodás keretei ki­alakultak, és a gazdálkodás alapvető feltétletei megterem­tődtek. Az elért eredmények­ben döntő szerepe van a párt helyes és következetes gazda­ságpolitikájának, melyben az élelmiszer-gazdaság a jelen­tőségének megfelelő helyet foglalja el. Az adottságok Somogy me­zőgazdasági jellegének figye­lembevételével készült el me­gyénk harmadik ötéves ter­ve, mely a következő fő cé­lok elérését határozta meg: a gabonafélék termésátlagá­nak olyan mértékű növelését, amely lehetővé teszi a ke­nyér- és takarmánygabona­szükséglet hazai forrásból va­ló kielégítését; az állatte­nyésztés takarmányigényének kielégítését, a szálastakar- mány-termelés növelését, a korszerű rét- és legelőgaz­dálkodás megalapozását; az ipar mezőgazdasági eredetű nyersanyagigényének kielégí­tését és a mezőgazdasági ex­port növelését. A tervidőszakban beveze­tett gazdasági reform igen je­lentős, alapvető változásokat tett lehetővé a mezőgazdasá­gi üzemek irányítása és gaz­dálkodása terén egyaránt. Önálló gazdasági egységekké váltak a mezőgazdasági üze­mek, megteremtődtek a vál­lalati jellegű gazdálkodás le­hetőségei, megszűnt a kötele­ző vetésterv. Ezek az intézke­dések lehetővé tették, hogy mezőgazdasági üzemeink ter­melésszerkezete a helyi adott­ságok maximális kihasználá­sára épüljön. A szántóföldi növényter­melés vetésszerkezetében be­következett változások ered­ményeként lényegesen növe­kedett a takarmánynövények — ezen belül az abraktakar- mányok, évelő pillangósok — vetésterülete, csökkent a ki­sebb jelentőségű ipari növé­nyek és a vetetten terület ará­nya. A betkövetkezett válto­zások hatására a takarmány- növényeknek a tervidőszak végére előirányzott vetéste­rületét már 1967-ben teljesí­tettük, ezen belül az abrak- takarmány-területét kisebb mértékben meghaladtuk. Kedvezőtlen viszont, hogy az utóbbi években csökkent a burgonya vetésterülete. Ez a jelenség országos gond, több tényező összefüggésének kö­vetkezménye, hogy a burgo­nyatermelés jelenleg még nem gazdaságos. M főbb növények termés­ül átlagai — a burgo­nya kivételével — a korszerű agrotechnika, a ta­lajerő-visszapótlás, az intenzív fajták bevezetése következtében emelkedő tendenciát mutat. Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1969-es év igen ked­vező, kiemelkedően jó esz­tendő volt. Az 1970. évi pon­tos adatok még nem állnak rendelkezésünkre. Minden­esetre a korai és hosszú tél, a hűvös és kései kitavaszo­dás, az eddigi csapadékos időjárás következtében a ke­nyérgabona átlagtermése az előző évinél kevesebb lesz, a szálas takarmány jónak mondható, a cukorrépa-, bur­gonya- valamint a kukorica­hozamok biztatóak. összességében megállapítha­tó, hogy a hozamok emelke­désének hatására megoldódott mezőgazdsági üzemeink ta­karmány-önellátása, a fehér­je abraktakarmányok kivéte­lével, és a terv irányzatait meghaladóan emelkedett áru­termelésünk mennyisége is. Az állattenyésztés önálló ta­karmánybázisának megterem­tése érdekében nagy súlyt he­lyeztünk a rét- és legelőgazdál­kodás megjavítására. A terv­időszak eltelt 4 éve alatt 34 477 hold területet javítottunk meg huszonnégy és fél millió fo­rint állami támogatás fel­használásával. Termelőszö­vetkezeteink állatállománya az 1965. évhez viszonyítva 1969. év végéig 12,6 százalék­kal, ebből a tehénállomány 6,2 százalékkal növekedett. Sertés- állományunk a ragadós száj- és körömfájás okozta nagymér­tékű elhullás következtében átmenetileg csökkent a bázis- időszakhoz viszonyítva. Foko­zatosan javulnak az állatte­nyésztés hozam- és fajlagos mutatói is. Mindezek hatására erőtelje­sen növekedett a közös gaz­daságaink árukibocsátása. A tanácsi szektor kenyérgabo­na-értékesítése 1969-ben 66,6, a vágómarháé 16,6, a vágóser­tésé 7,3 százalékkal volt több, mint 1965-ben. Hasonló ered­ményekről adhatnak számot állami gazdaságaink. S omogy közös gazdasá­gainak állóeszköz-ellá­tottsága 1965-ben rend­kívül alacsony volt, a me­gyék sorrendjében a 18. he­lyet foglaltuk el, A tervidő­szakban beruházáspolitikán­kat fejlesztési célkitűzéseink­hez igazítottuk. Kiemelt fel­adat volt a szarvasmarha- és sertéstenyésztés fejlesztéséi célzó beruházások elősegíté­se. a beruházások koncentrá­ciójának fokozása, valamint az állóeszközök kihasználásá­nak, hatékonyságának, gaz­daságosságának növelése. Termelőszövetkezeteink be­ruházási előirányzata a har­madik ötéves terv időszakára 1405 millió forint volt. Ezt a célt a tervidőszak első négy évében már 103 százalékra túlteljesítették. Kivált az épí­tési beruházásoknál mutatko­zik lényeges túlteljesítés a gazdaságirányítási rendszer kedvező közgazdasági ösztön­zőinek hatására. Ugyanakkor főként a szövetkezetek gépbe­ruházása elmaradt a kívánal­mak mögött; nem egy esetben a gépesítés rovására valósí­tottak meg épületberuházáso­kat. Így az állatenyésztési épületberuházások a tervidő­szak előirányzataihoz viszo­nyítva kedvezően alakultak. Meg kell jegyezni azt is, hogy a területi koncentráció meggyorsulása megteremtette a szakosítás területi alapját, de annak nagyobb arányú ki­bontakozását az anyagi esz­közök hiánya gátolja. 19,70. január 1-ig tsz-einkben 12 tehenészeti és 9 sertés sza­kosított telep építése indult meg 467 millió forint beruhá­zási előirányzattal. A kon­centráció (szakosítás) előnyei­nek kihasználása érdekében az érdekelt gazdaságok veze­tőivel egyetértésben tervet ké­szítettünk a szarvasmarha- és sertéstenyésztés továbbfejlesz­tésére. Terveink szerint a kö­vetkező időszakban — a már folyamatban levő beruházá­sokkal együtt — 60 tehené­szeti és 40 sertés szakosított telep építését kell megvaló­sítanunk. A program végre­hajtása érdekében fontos sze­repet szánunk a különböző társulásos formáknak és az üzemek közötti kooperációnak. Az elmúlt években lénye­gesen — bár nem kielégítő­en — javult a termelőszövet­kezetek szakember-ellátottsá­ga is. Jelenleg már több mint 400 egyetemi, főiskolai, illetve felsőfokú technikumot végzett szakvezető irányítja gazdálkodásukat. A további célok, pártunk irányelveivel egyezően megkövetelik, hogy még nagyobb gondot fordít­sunk a szakmai hozzáértés fokozására. Ez nemcsak jól felfogott érdekük az üzemek­nek, hanem bizonyos anyagi áldozatokat is megkövetel tő­lük. Ä gazdaságirányítás reform­jának hatására a termelés növekedésével egyidejűleg nö­vekedett tsz-eink jövedelme. Ez lehetővé tette a tagság ré­szesedésének emelését, a gaz­dálkodás továbbviteléhez meg­felelő alapok képzését. Az ál­lami támogatás rendszerének megváltoztatása — a kedvezőt­len adottságú tsz-ek három évre történő kijelölése — elő­segítette az állami támogatá­sok és dotációk hatékonyabb felh-sználását. sszegezve: A megyei í 1 pártértekezlet óta el- telt időben mezőgazda­ságunk jelentős eredményeket ért el. A negyedik ötéves terv célkitűzéseinek meghatározá­sánál figyelembe kell ven­nünk a harmadik ötéves terv tapasztalatait. Erőinket a kö­zös gazdaságok további erő­sítésére, a mezőgazdasági üze­mek eszköz-ellátottságának javítására, modern szakosí­tott állattenyésztő telepek lé­tesítésére, a fokozottabb gé­pesítésre — főleg a betakarí­tási folyamatok gépesítésére —, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek további megerősítésére, a vezetés színvonalának javítására, a szakemberellátás növelésére kell fordítani. Sási János, a megyei tanács vb-elnölchelyettese csak a „talpasház“ idézi PEREG A FILM. Mellet­tem a falu vezetői ülnek. Fi­gyelem az arcokat, ahogy a vászonról visszavetítődő fény változó erőssége játszik raj­tuk. Árnyékcsíkok váltakoz­nak az arcokon a világosabb felületekkel. A mellettem ülők újra élik az idei ápri­lis 4-i ünnepet. Űk is ott vo­nultak a többiekkel Szenna utcáin. A Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége készítette a fil­met. Hujbert Ferenc hozta most el, hogy feleleveníthes­sük az akkor történteket. Vil­lámgyorsan perdülnek a fény útjába a filmkockák, folya­matos mozgássá alakítva a fényképmerevséget. Egykori életüket játszották el a szen­naiak a felvevőgép előtt. Ott vonulnak a menetben a sum- mások, kaszaval a vállukon, a gőzfűtésű cséplőgép után az ökör vontatta szekerek, a fát szállító kocsik. PEREG Ä FILM. Arra gon­dolok: milyen keveset is tud­tam erről a faluról. Valahon­nan a régi, gyerekkori idők­ből, valamelyik énekóráról felzümmög bennem a dal: »A szennai lipisen-laposon, le­esett a szalagos kalapom..« Ennyi • volt az »ismeretanya­gom.« Nem tudtam a refor­mátus templom faragott, fes­tett berendezéséről, a temető kopjafáiról, a falucsúfolóról, mely szerint: »Egyszer a szennaiak a bikát akarták felhúzni a templomtoronyra, hogy lelegelje a füvet...« Nem tudtam a szennai er­dőrész szénégetőjének históri­ájáról sem, akihez hajdan maga Mátyás király állított be álruhában. A szénégető étellel kínálta, de Má­tyás addig nem akart neki­kezdeni, amíg a gazda nem evett. Asztalhoz invitálta a szénégetőt, aki erre szó nél­kül pofon vágta. A király magyarázatot kért. »Tanuld meg öcsém — felelte a szén­égető —, hogy csak a ma­gadéból kínálj!« PEREG A FILM. Még min­dig a múlt. Asszonyok indul­nak a kanosvári piacra. Gya­log, fejükön az árulnivaló: Es ma... edényben tejföl, túró, kosár­kában maréknyi bab. Mi ma­radt a régi életből? A Dere- gény-patak feletti hidak meg Zóka Peti Lidi néni talpas­háza faragott oszlopaival, szúpkóccal a fején, »füstös« konyhájával, földes szobájá­val, melyben a pagodára ha­sonlító cserépkályha vonzza leginkább a szemet, »itt él­tem én világéletemben, itt várom a halált is. Kapáltam, gyűjtögettem, masinához jár­tam a többiekkel. Anyám há­roméves koromban meghalt, a háborúban az apám is. Egyedül élek, nincs sok me- sélnivalóm. Járadékot kapok, mert két évig tagja voltam a téesznek. A hetvenedik esz­tendőt betöltöttem. A fiata­lok látványa sem vigasztal. Másképp öltözködnek, más­képp jár az eszük, mint ré­gen nekünk.« PEREG A FILM. Szovjet katonáknak öltözött fiatalok lépkednek a menetben. Nyo­mukban a hajdani földosztó bizottság még élő tagjai ha­ladnak. Barázdált, napfény­től cirógatott arcok. Aztán dübörgő traktorok, régi típu­súak után az újak. Mellet­tem Bereknyei József, a Zse­lici Táj Termelőszövetkezet elnöke ül. »Közgyűlési hatá­rozat nálunk, hogy akit is­Egykor Tiszta az ég, kellemesen süt a nap. A fonyódi hegyről le­tekintve csodálatosan szép pa­noráma tárul a sétáló nők és férfiak elé. Fehér, tarajos hullámokat hajt a szél a tó tükrén, kései vendégekkel ha­jó siklik a badacsonyi kikötő felé. Akik a déli órákban sütké­reznek, nem üdülők, s ezt rögtön el is árulja a kezükben vagy a hónuk alatt szoronga­tott kék füzet. Az egyhetes szakszervezeti propagandista tanfolyam második csoportjá­nak hallgatói, s a délutáni fog­lalkozáshoz gyűjtik az erőt ebéd után. Ebben az évben a Tungs- ram-üdülőben rendezte meg az SZMT a propagandisták őszi tanfolyamát. Szó volt ugyan arról, hogy Siófokon & .gy Ba- latonföldváron készülnek föl a propagandisták az oktatási évre, végül is azonban meg­maradtak a már megszokott Fonyód mellett, csak áthelyez­ték az iskolát a közalkalma­zottak üdülőjéből a Tungsra- méba. Délelőtt dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára tartott Hallgatók kék füzettel Viták a hegyen — Mi érdekli a propagandistákat? előadást a szakszervezeti moz­galom időszerű feladatairól. Az épület előtt búcsúzott, s átad­ta a stafétabotot a főváros­ból megérkezett előadónak, Éles Tibornak, a SZOT alosz­tályvezetőjének, aki az agitá- ciós és propagandafeladato­kat ismertette délután a hall­gatókkal. Pap János, az SZMT agitá- ciós és propagandabizottságá­nak vezetője és Kubacska András, a bizottság munkatár­sa az irodának kinevezett szo­bában elmondta, hogy a két csoportban összesen kétszáz- tizenkét propagandistának nyújtanak segítséget a társa­dalmunk időszerű kérdései­vel, a sz#cialista demokratiz­mus kérdéseivel foglalkozó tanfolyamok vezetéséhez. Az előadóban mindenki előtt tematikák, segédanyagok, tele­írt füzetek, újságok. Mezőgaz­dasági és ipari ütemekből, egészségügyi intézményekből és a közlekedési vállalatoktól érkezett a most itt tanuló száznégy férfi és nő. Varga József, a Budapesti Finomme­chanikai Vállalat Kaposvári Rádiótelefon Gyárának főme­chanikusa a Társadalmunk időszerű kérdései tanfolya­mot vezet majd. A kék gar- bós, rokonszenves fiatalember megjegyezte, hogy náluk most lesz először politikai ok­tatás. — Nagyon érdekesek az elő­adások, különösen a megye helyzetével foglalkozók. Sok mindent hall az ember a rá­dióban, olvas az újságokban, ezekből és a központi kiadvá­nyokból sem kaphattuk volna meg Somogyról az itt hallot­takat. S a hallgatók kérdései is szinte mind a megyére vo­natkoztak. Szerintem az is na­gyon jó, hogy párt-, tanácsi és szakszervezeti vezetők ad­tak rá választ a konzultáció­kon. Szabó Györgyné a Somogy megyei Ingatlankezelő Válla­latnál dolgozik. Három éve vezet szakszervezeti tanfolya­mot, s most jött másodszor propagandaiskolára. Már az első mondatában összehasonlí­tással kezdte. — Sokat fejlődött a temati­ka, jóval gyakorlatiasabbak az előadások, s ez nagyon jó a fölkészülésünk szempont] ábóL Az elődások nemcsak színvo­nalasak, hanem nagyon ért­hetőek is. — Milyen tanfolyamot vezet az ősztől? A szocialista demokratiz­mus kérdéseivel foglalkozót. Akiket tavaly oktattam, 3zok pártoktatásra járnak, öten pe­dig beiratkoztak a marxiz- mus-leninizmus középiskolába. A mostani hallgatóim házfelü­gyelők és adminisztrátorok lesznek. Csiba Johanna, a Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat propagandistája szintén másodszor van a tanfolyamon, ő is kiegészíti társnője vélemé­nyét — Ugyanazt a tanfolyam­formát vezetem én is, általá­ban fizikai dolgozók a hallga­tóim. Nagyon sok olyan kér­dést adnak fel, amelyek meg­válaszolásához közgazdasági és megyei ismeretekre van szük­ségem. Ez az öt nap kielégí­tette ezt az igényemet. Kiss Jánosné, a nagyatádi fonalgyár, Sáfrán János, a ka­posvári fogyasztási szövetkezet propagandistája és dr. Hódosi László is azt emelte ki, hogy lehetősége volt megyei veze­tőkkel találkozni Fonyódon. Pénteken befejeződött a tan­folyam, s minden propagan­dista hazutazott a kék füzeté­vel. A jövő hónapban kezdő­dő oktatási évben biztosan sokszor előveszik, hogy az elő­adásaikhoz felhasználják a fo­nyódi tanfolyamon tanulta­kat. Lajos Géza kólára küldünk, s meg nem volt keresete, ötven forintot fizetünk neki napidíjként. Ösztöndíjasunk van az egye­temen, de szakiskolában is. Egy pedig most végezte el a felsőfokú techikumot. A cél, hogy brigadvezetöink is érett­ségit szerezzenek. Hat agrár­mérnökünk van. Ügy mond­hatnám: a legolcsóbb és a legjobban kamatozó befekte­tés a szakembernevelés. Van, aki még nem érti meg ezt. Az idő majd bizonyít. Meg az ered­mények. Az idei gazdasági év nehézségei ellenére is tud­juk fizeti a tervezett munka­bért. A gabonatermés gyen­gébb hozamából származó ki­esést a fakitermelés és az ál­lattenyésztés eredményei pó­tolják.« PEREG A FILM. A szom­széd falvakból is jöttek a felvonulásra. Még mindig özönlenek a gépek. Nyomuk­ban vidám gyereksereg. He­gedűs János párttitkár is ott volt az ünneplők között. (»Szó ami szó, egyszerűbb volt az egyesülésig a pártmunka. Ka- posszerdahely, Szilvásszent- márton, Zselickisfalud, Szen­na. Nagy szövetkezet lett a sok kicsiből. A közös erő majd győz a gazdálkodást ne­hezítő természeti viszonyokon. Nagy a felelősség a párttago­kon. A tudatátformálás nehéz munkája, ha lehet a mostoha környezet szülte gazdasági gondok miatt még nehezebb, mint máshol. Eredmény, hogy a pártoktatásokon egyre több szövetkezeti tag is megjelenik. Segítenek bennünket a pe­dagógusaink is...«) A filmen az új kúltúrház és a posta épülete. A tűzoltószertár is most készül. Varga József vb- titkár sorolja az adatokat. (»A villanyhálózatot 1959-ben és 1965-ben alakítottuk ki két szakaszban, 485 000 forint értékben. Négy kilométer hosszúságú járdát építettünk, ez is 200 000 forint. A lakos­ság társadalmi munkával já­rult ehhez. Ez a művelődési ház is 1200 000 forintba ke­rült. Jól !élnek itt az embe­rek. Száznegyvenkét házban szól a rádió, hatvanháromban nézik a televízió adásait. Ti­zennyolcán járnak gépkocsin. A könyvtár 2575 kötetét 239- en kölcsönzik.«) PEREG A FILM. Gj, vagy újjáépített házakat látunk a vásznon. Lehet, hogy egyik Zóka Polgár Józseféké. (»Traktoros vagyok a szövet­kezetben. Az apám az állat- tenyésztésben dolgozik. A fe­leségem ma a csordát őrzi. A házunkban öt helyiség van. öt-hatezer forint jön össze havonta. Három éve épültük az istállópajtát is. Most meg a leendő kocsi garázsát ala­kítjuk ki. Van két tehenünk, egy nagyobb üszőnk, két bi­ka, három hízó. Az egyik bi­ka kihelyezett állat. A tsz- től kaptuk nevelésre. Még munkabér is jár érte. Kor­szerű körülmények között igyekszünk tartani az álla­tokat. Megéri a fáradságot. Régebben is neveltünk nem is egyet. Televízió, motorkerék­pár, mosógép lett belőlük. A falucsúfoló a bikáról meg a torony füvéről7 Mese az...«) PEREG A FILM. A vász­non kaposszerdahelyiek, szen­naiak, zselickisfaludiak. Együtt. Leskó Lász’* SOMOGYI NÉPLAP YMám-iB. 1970. szeptember 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom