Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

öröklakás 3,30-ért Jelentkezett a nyertes Az emléklottó-sorsoláson az egyik budapesti öröklakást kaposvári fogadó nyerte. A boldog lakástulajdonos Zsidá­kovics István autószerelő. Öt és feleségét is otthon talál­tam. Jelenleg heten élnek egy háromszobás, összkomfortos lakásban, a szelvény a fiatal házaspár tulajdona. Egy más­fél éves kisfiúk van. Mindketten bejönnek a szo­bába, és mesélik, hogyan is tudták meg a jó hírt, látszik rajtuk, még most sem hiszik, hogy 3,30-ért és egy adag sze­rencsével öröklakáshoz jutot­tak. — Hétfőn reggel az éjszakai műszakból jöttem haza — mondja Zsidákovics Istvánné. — Szokás szerint megnéztem az újságot, átfutottam a jegy­zéket is, és láttam, jiogy Szépségkirálynő Ingeborg Sonensen 25 éves os­lói maneken nyerte el a »Miss Európa—1970« címet. (MTI Külföldi Képszolgálat) miénk az öröklakás, de vala­hogy — talán az álmosság miatt — olyan valószínűtlen volt az egész, hogy nem szól­tam senkinek. Lefeküdtem aludni. Délután, amikor ha­zajött a férjem, mondtam ne­ki, hogy miénk az öröklakás, de ő mosolyogva kérdezte: ilyen szépen álmodtál? — De aztán én is megnéz­tem — szól közbe Zsidákovics István —, s valóban a mi lot­tónk száma szerepelt a listán. Még akkor sem vettem komo­lyan, azt hitem, talán elírás. Több újságot megvásároltam, mindegyikben az a szám sze­repelt. Csütörtökön pedig, amikor olvastuk, hogy nincs még meg a nyertes, akkor te­lefonáltam az OTP-nek. Az­óta se tudunk aludni, tervez­getünk, hogy Pestre me­gyünk-e vagy eladjuk. Még nem döntöttünk. — Tovább lottóznak? — Természetesen — vála­szolják egyszerre. Azzal búcsúzunk, hogy ha­sonló alkalomból, legközelebb is szívesen állnak rendelkezé­sünkre. I. I. AZ MSZMP SOMOGY MZOYÍI .11 Z O TT IA O A N A K LAPJA XXVI. évfolyam, 220. szám. Szombat, 1970. szeptember 19. Utóidény balatoni hajózásban Elnéptelenedett a siófoki hajóállomás környéke. A nyá­ri nyüzsgéshez, sürgés-forgás­hoz hozzászokott szemnek furcsa a nyugodt, szinte idilli környék. Augusztus közepétől már csökkentett járatszámmal közlekednek a hajók; a fő­idény tizennyolc járatával szemben jelenleg csupán tizet tüntet fel a menetrend. Az utószezonban üdülő vendégek számára azonban naponként, vacsora előtt egy kis sétaha­józást biztosít a MAHART Balatoni Hajózási Üzemigaz­gatósága: 17 és 18 óra között Noteszlap A magasban Tizenöt méter magasságban térdel a tetőgerendák között húzódó léceken. Olyan a tető most, mint a hal hús nélkül. Az ember kezében vakolóka­nál, előtte két léc közé beállít­va egy -faláda, benne malter. Poros, kifakult ing, nadrág az öltözéke, lábán magas szárú tornacipő. A tériszonyban szenvedők borzongásával figyeltem moz­dulatait. Jaj, ha az a láb két centiméterrel odébb lép! De nem. Biztosan támaszkodik a lécre. A cserepeket újítja fel. Egyenként emeli ki a már fer­dén, elcsúszva kapaszkodó cse­répnégyzeteket. Kis seprűjével végigcirógatja valamennyit. Vakolókanállal maltert ken a Kinyílhatnak a bezárt ablakok Jövőre elköltözik a keverőtelep A műszives Rubecznéra gon­doltam a napokban. Aztán Tóth István mozdonyvezetőre, Vida Jánosra, a húskombinát munkására, meg a kétgyerme­kes Kocka Józsefnéra. Tavaly nyáron írtam panaszukról a Bezárt ablakok mögött című riportomban. A Kaposrét so­riak panasza a város és a me­gye szinte minden fórumát megjárta; hol biztatták őket, hol elutasították. S amíg egyik irodából a másikba vándorol­tak a papírok, addig ötven ka­posvári család szenvedett az éjjel, nappal zakatoló, füstöt okádó gépek miatt. A gyü­mölcs, amelyet leszedtek a fá­ról, kátrányízű volt, a kútból fekete vizet húztak fel, s hiá­ba kerestek vevőt a házukra, még ingyen sem kellett vol­na senkinek. Az itt lakó munkások, vas­utasok panaszát Kerek István tolmácsolta a hivatalokban, a népfröntbizottságon, a szer­kesztőségben. Amikor meghall­gattam a tiszta levegőre, csendre vágyó embereket, nem gondoltam volna, hogy nagyon sokszor fölkeresnek még gond­jukkal levélben, személyesen vagy telefonon. Mindig ugyan­azt kérdezték, hol reményked­ve, hol türelmetlenül: mikor költözik már el a Közúti Épí- . tő Vállalat aszfaltfőző telepe, amely kőhajításnyira a házaik­tól üzemel. Rájuk gondoltam a napok­ban, amikor egy tanácskozá­son bejelentették, hogy jövőre elköltözik a telep, mégpedig a húskombinát mellé. S most már senkinek sem kell bosz- azankodnia a levegő szennye­zése és a zaj miatt, mivel a nagy teljesítményű, nyugatné­met Teltomat gép mindezt megszünteti. Egy kép tavalyról. Az elke­seredett Kockáné átölelte a két kisgyerekét, s úgy suttogta: “Megszökünk innen, ezt már nem lehet kibírni.« Nem tu­dom, hogy ők hallottak-e a te­lep elköltözéséről. Ha igen, akkor úgy hiszem, most már nem kívánnak megszökni a Kaposrét sorról, hiszen közeleg az idő, amikor már nem kell bezárt ablakok mögött élniük. L. G. szélükre. Es máris odakerül, odatapad társaihoz az újabb. Mintha kicserélték volna, szí­ne vörösebb, mint új korában lehetett. Piruló menyasszony­arcra hasonlít. S az ember keze ott a tetőn nem lankad. Az ar­ca verejtékes. Nem tudja, hogy ablakomból már tiz perce fi­gyelem, s aggódok érte. Vagy az utcán járók, ablakból figye­lők aggódása is erősíti öt? Társa csak néha jelenik meg, óvatosan dugja ki fejét a lécek között a padlás mene­dékéből. Ö még idősebb em­ber. Néha friss maltert hoz, máskor a szódásüveget nyújtja fel a mesternek. Csak a másodhegedűs szere- •pe jut neki. Tűz a nap, sietek a munkával, hátha holnap már eső mossa a cserepeket. Fehér pálcikáknak látszó maltercsí­kok osztják egyenlő részekre a tetőt. Gyűlnek egymás mellé a cserepek, mint ahogy a na­pok épülnek bennünk, egyik fedve a másikat. Figyeljük biztos lépéseit, keze mozgásá­nak határózottságát ott a ma­gasban, ahogy megvált magá­nak húsz-huszonöt év halha­tatlanságot, amikor majd új mester jön fel helyette a tető­re, hogy kicserélje az addig­ra megtöredezett cserepeket. Talán majd ezt mormolja ma­gában az az új mester: »Lát­szik, hogy hozzáértő ember dolgozott ezen a tetőn valami­kor.« Figyeljük és irigyeljük őt a darabka halhatatlansá­gért. A földön járók irigysége ez. L. L. Hamu és gyémánt egyórás különjárat indul min­den nap. A balatoni hajózás is sze­mély- és teherszállítási fel­adatokat lát el. Ez utóbbi eb­ben az évben különösen elő­térbe került. A szállítási ka­pacitás tetemesen nőtt, a kő­szállítások mennyisége meg­haladta a húszezer tonnát. Ezenkívül a siófoki építők kavicsgondjain is próbálnak enyhíteni a MAHART veze­tői: szeptember hónapban, míg a Sió vízállása kedvező, a Dunáról fogják szállítani ezt a nélkülözhetetlen anya­got. A Tihany—Szántódrév kö­zötti kompforgalom is jelen­tősen csökkent. A nyári me­netrend megváltozott: az ed­dig húsz percenként induló járatok helyett már csak min­den negyvenedik percben in­dul a komp. Az utas- és au­tósforgalom így is jelentős. Naponta átlagban hatszáz- nyolcszáz kocsit szállítanak a két kikötő között, s ezek ne­gyedrésze külföldi. <, Szeptember 27-től tovább csökken a járatok száma. Csupán néhány átkelő járat megy — amíg a tó vize be nem fagy. Ezek a napi, rend­szeres utasforgalmat biztosít­ják Siófok—Balatonfüred, Ba- latonboglár—Révfülöp és Fo­nyód—Badacsony között. II fegyveres erők napja tiszteletére Az egész ország készül ar­ra, hogy a fegyveres erők napját méltóképpen, az alka­lomhoz illően ünnepelje. A kaposvári járás fiataljai is szeretnék kivenni részüket ezekből az ünnepségekből. Magyaratádon szeptember 27-én a járási KISZ, az MHSZ, a honvédség, vala­mint a magyaratádi községi szervek emlékműavatással egybekötött ünnepséget ren­deznek a fegyveres erők nap­jának méltó megünneplésére. Technikai és harcászati be­mutatót tartanak, valamint felnőtt és úttörő összetett hon­védelmi versenyeket rendez­nek. Kapospulán, Nagybajom­ban, Somogysárdon és Hete­sen ünnepélyes ifjúsági klub- foglalkozásokat tartanak ez idő alatt, amelyeken megem­lékeznek a fegyveres erők napjáról. Az ünnepségeken a néphadsereg tisztjei és kato­nái is részt vesznek. Szeptember 29-én a kapos­vári járás valamennyi úttörő- csapata részére harci túrát rendeznek. Ugyanakkor min­den KISZ-alapszervezet ünne­pélyes KISZ-taggyűléseken emlékezik meg erről a nap­ról, s köszönti a helyi mun­kásőrséget és rendőrséget Táncdalkritikus Egy jogtalan panasz nyomán Jelenet Andrzej Wajda: Hamu és gyémánt című klasszikus filmalkotásából. (A televízió ma 22.05-kor kezdődő adása.) A panaszok tömege érkezik nap mint nap szerkesztősé­günkbe. Ezek egy része jogos, ám akad köztük alaptalan is. Egy panasz nyomán indul­tunk el Bognár László gépész­mérnökkel és Vincze József fő-építésvezetővel, az Ingat­lankezelő Vállalat dolgozóival. Kisiván István, Kaposvár, Kovács Sebestyén Gyula u. 11. szám alatti lakos levelet írt szerkesztőségünkbe, melyben kifogásolta lakásának és az épületnek a biztonságát. Az épület és a lakás kifo­gástalan állapotban volt, nem­rég, két hónappal ezelőtt javí­tották a tetőt. A panasz mégis így szólt: beázik az épület, a falakat kiüti a mész. s a ned­ves lakás veszélyezteti egész­ségüket. A levél a parkettával és annak szúette állapotával is foglalkozik. Komoly panaszok ezek, s ha jogosak, az Ingatlankezelő Vállalat vezetősége természe­tesen gondoskodik a kijavítá­sukról. Itt azonban szó sem lehet jogos követelésről. Ezt maguk a lakók és a lakásuk bizonyí­totta. Mikor beléptünk a la­kásba, s a »szúette« parkettá­ra pillantottunk, megállapítot­tuk, hogy nagyon ráférne egy alapos takarítás, igen elhanya­golt állapotban vau A padlás­térben — ahol beázott az épü­let — nagy területen le van verve a cserép. S ami érdekes, mind épségben, szerteszórva. A tetővilágító ablak üvege ki­törve, azon keresztül van ki­téve a televízióantenna. Alatta nagy köteg hullámpapír, .hogy az esőt felfogja. Mindezt ma­guk a lakók tették tönkre, de annyi fáradtságot nem vettek maguknak, hogy a levert cse­repeket visszategyék a helyük­re. Két kísérőm percek alatt visszarakta helyükre a levert cserepeket, s ezzel a szerkesz­tőségünket és a vállalatot is foglalkoztató “panaszt« lénye­gében meg is szüntették. Rengeteg ilyen jogtalan pa­naszt kell kivizsgálni, ez em­bereket von el munkájuktól, s a jogos panaszok orvoslásától. Sokan akadnak Kisiván Ist­vánhoz hasonló panaszosok, akik különböző fórumokhoz — pártbizottság, tanács, sajtó, rá­dió stb. — fordulnak alapta­lan beadványaikkal, követe­lőznek ahelyett, hogy az álta­luk okozott károkat kijavíta­nák! Gy. L. WEM <oeoic Szabadtéri előadás Szabadtéri színházi elő­adás folyik. A zsúfolt né­zőtéren mindenki izga­tottan figyeli az előadást Egy néző dühösen fordul a szomszédjához, aki ide- oda fészkelődik és egy pillanatig sem marad nyugton. — Üljön már nyugod­tan, az isten szerelmére, ne mocorogjon. Nem gon­dolja, hogy zavarja az előadást? A szomszéd szemrehá­nyóan* tekint nézőtársá­ra. — Maga csak hallgas­son!... Én sem szóltam semmit, amíg a bolha magán volt! Méltatlankodás A felügyeleti szervegyik munkatársa szabadsága ideje alatt találkozik az egyik alárendelt intéz­mény dolgozójával. Kedé­lyesen elbeszélgetnek a nyár örömeiről, miközben a beosztott udvariasan megjegyzi: — Kedves N. bátyám, régen jártál nálunk. Mi­kor látogatsz meg ben­nünket egy kis szőlőhegyi beszélgetésre? Kijöhetnél a napokban, én is éppen ráérek. Mire a csendes borozga­tást egyébként soha visz- sza nem utasító fölöttese méltatlankodva válaszol: — Most? Hogyan képze­led? Szabadságon va­gyok, nem érek rá ilyes­mire! — Pl — Férfiak egymás közt — Hallottad, mi történt szegény Kováccsal? *— Nem, mi történt vele? — Megszökött a felesé­gemmel. Vadnyugaton Egy vadnyugati gyógy­szertárba belép egy far­mer, zsebébe nyúl, előhúz két receptet és így szól a patikushoz: — Kérem uram, itt van felírva két gyógyszer. Egyik a feleségemnek, másik a lovamnak. Vi­gyázzon, nehogy összeke­verje a kettőt, mert nem szeretném elveszíteni a lovamat! Szerencsére,.. Az egyik mulatóban ir­tózatosan összekéselnek egy férfit. Hívnak egy or­vost, hogy vizsgálja meg a sebesültet. Hozzátartozói aggódva kérdezik: — Komoly? Az orvos egy pillanatig tűnődik, majd így nyilat­kozik: — A fejseb feltétlenül halálos. Szerencsére azon­ban a többi sérülés jelen­téktelen. Somomi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511, U-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516 Felelős kiadó: Dómján Sándor Beküldött kéziratot nem őrziink meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. EJO fizethető a helyi postahivatalok d és postáskézbesítőknél. Előfizetési clii egy hónapra 26 i Index: 25 067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébeu. Kaposvár. Latinka S. u. 6. Felelős vezető: Mautner Józsefi V v

Next

/
Oldalképek
Tartalom