Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

A gépkocsiüzérek Madrid­ban, Malagában és a földközi- tengeri partvidék néhány más városában »operáltak«, jóllehet a gépkocsik Andorrán vagy a francia határon át érkeztek Spanyolországba. A banda tag­jai jól tudták, milyen fontos számukra Malaga, amely je­lentős nemzetközi turisztikai központ, és egyszersmind a vi­lág minden tájáról érkező bű­nözők menedék- és rejtekhe­lye. A bandafőnök saját férfiúi báját is felhasználta, hogy a vidék fürdőhelyeit, klubjait és más szórakozóhelyeit látogaYó külföldiek nevében a spanyol kőzzön. Céljai azonban koránt­sem voltak gáláns természe­tűek ... Miközben »play boy«-unk a nők körül forgolódott, cinkosai az erősebb nemhez tartozó tu­ristákat környékezték meg. Az érdek mindkét esetben azonos volt: meggyőzni a külföldie­ket, hogy 10—30 ezer peso »dí­jazás« ellenében engedjék át néhány napra spanyolországi tartózkodási engedélyüket. A banda tagjai ezután az illető külföldiek nevében a spanyol Kereskedelmi Minisztérium­hoz kérvényeket nyújtottak be, amelyekben az »aláírók« »saját« gépkocsijuk »behoza­talát« igényelték. A banditák a kérvények alapján kiadott behozatali és vámengedé­lyek birtokában, törvényesen Százhetvenöt elsős Egy gimnáziumi és két szak­középiskolai osztály működött évfolyamonként eddig a mar­cali Lady János Gimnázium és Szakközépiskolában. Az idei tanévre azonban olyan sok fia­tal jelentkezett, hogy a me­gyei művelődésügyi osztály engedélyt adott még egy gim­náziumi első osztály indításá­ra. Az új elsősök szociális helyzetéről, tanulmányi elő­képzettségéről és a tanév első két hetéről beszélgettünk Varga Istvánnal, a középisko­la igazgatójával. —• A nemek aránya? — A gimnáziumban 70 szá­zalék, a szakközépiskolai osz­tályokban 87 százalék a lányok javára. — Hogyan sikerült biztosítani a fizikai dolgozók gyermekei­nek fölvételét? — A négy első osztályba be­irt tanulók 59 százalékának szülei kétkezi munkások, tsz- parasztok. Ez — figyelembe véve járási székhelyünk jelen­tős alkalmazotti és értelmisé­gi rétegét — meglehetősen kedvező arány. — Hol találtak szállásra az új diákok? — A helybelieken és napi bejárókon kívül 53 tanuló el­helyezéséről kellett gondos­kodnunk. Közülük huszonné­gyen kerültek a kollégiumba, a többiek albérleti szobákban laknak és a menzán étkeznek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a beköltözés előtt mind­egyik szálláshelyet megnéztük, és azokat megfelelőnek talál­tuk. — Mit előlegeznek a felvételi beszélgetések? — Találkoztunk ugyan meg­döbbentő felkészületlenséggel, mégis örömmel állapítottuk meg, hogy általában javult a középiskolánkba jelentkezet­tek helyesírási és matematikai kézsége. Másrészt kétségkívül meglátszik a múlt tanév má­sodik felében szervezett elő­készítő tanulókörök hatása. Is­kolánkban 65 tanuló vett részt ezeken elsősorban matema- kából. Mivel tanulóink zöme járá­sunk területéről 'Ikezik, csak az itt működő iskolákról szó­lok. Kétségtelen, hogy a Mar­caliból hozzánk került elsősök felkészütsége továbbra is ki­emelkedik az átlagból. De színvonalas és egyenletesen alapos oktatásra vall több vi­déki iskolából ide került gyer­mek tudása, készségszintje. P. L. Enyhítsünk közösen az óvodai gondon Szeptemberi sirám minden évben a megyeszékhelyen, hogy kevés az óvoda, szinte kielégíthetetlenek az igények. Fő a feje a szülőnek, az óvo­dának és a tanácsnak, hogy mégis, mit lehet tenni? Az idén mintegy négyszáz új jelentkező felvételéről kel­lett dönteniük az óvodáknak, majd a városi tanács által ki­jelölt felülvizsgáló bizottság­nak. A tizenkét tanácsi óvoda fogadóképessége kilencszáz- negyven gyerek. Tavaly száz­húsz százalékra »teljesítette« túl a város ezt a számot, az idén száznegyven százalékra. Ez egyben azt is jelzi, hogy igyekeztek megtenni mindent a szülők gondjának enyhíté­séért. Persze, csodákra senki sem számíthatott. Át kellett csoportosítani a jelentkezése­ket, hogy minden gyerek óvodába jusson. Különös ne­hézséget okozott a Kalinyin városrészi, a Füredi úti gye­rekek elhelyezése; négyszeres túljelentkezés volt a környék óvodáiban. Ezért vált szüksé­gessé az átcsoportosításuk a Dimitrov utcai és a Marx Ká­roly utcai óvodákba. Míg reggelente csöppségei­ket az óvodába vezetik, pil­lantást vethetnek a Kalinyin városrészben lakók az év vé­géig elkészülő új »ovi« alap­jaira. Ez jelentősen csökken­tené a mostani zsúfoltságot, és nagy terhet venne le a szülők válláról. A megyei mű­velődésügyi állandó bizottság megvizsgálta az óvodák hely­zetét, határozati javaslatai között szerepel, hogy a fej­lesztés érdekében a tanácsok teremtsék meg a társadalmi összefogást. A vállalatok, ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek anyagilag és tár­sadalmi munkával is támo­gassák az óvodai fejlesztési tervek végrehajtását. Érvényt kellene szerezni ennek a nagyon fontos hatá­rozatnak az épülő kalinyini óvoda esetében is. Társadalmi összefogásra szólít a Központi Bizottság és a Szakszerveze- zetek Országos Tanácsa is. A helyzet javítására újszerű megoldásokon is gondolkodni lehetne. Az egyik országos ér­tekezleten hangzott el ez az elképzelés: a nyugdíjas óvó­nők megnyerésével létesítse­nek a vérosokbn úgynevezett »mini óvodákat« olyan laká­sokban, ahol három-négy gye­rek felügyeletéről gondoskod­hatnak. így biztosítható a szervezett óvodai nevelés is. H. B. 12. Az Interpol központi székha­zában a gépkocsikról külön kartoték ’szert vezetnek, amelynek alapján nem egyszer sikerült felkutatni balesetet okozó vagy pedig íegyvers tá­madásokban felhasznált gép­kocsikat. I »A NÉGYKEREKŰ SZÖRNYEKET« IS ELLOPJÁK 1065 nyarán Madridban fel­figyeltek arra, hogy bizonyos egyének gyanús szorgalommal látogatják a külföldi gépkocsik eladásával foglalkozó ügynök­ségeket, főként pedig a »Daim­ler-Benz« nyugatnémet cég ve­zérképviseletét. A vizsgálat kiderítette, hogy ezekkel a ko­csikkal kiterjedt törvénytelen kereskedelmet folytattak. FALU A TÉRKÉP SZÉLÉN Aranyló napfényben fürdik a falu. Szentborbás egyetlen utcáján — mi más is lehetne a neve, mint Fő utca — ke­vés embert látni. A legtöbben a határban vannak, kihasznál­ják a jó időt. Közel a templom­hoz néhány ember sürgölődik. Építkeznek, illetve az átalakí­tás befejező munkálatait vég­zik. — Ide kerül az új vegyes­bolt, a régi már nagyon kicsi volt. A darányi fogyasztási szö­vetkezet százezer forintot költ az épület átalakítására. Na- gvon kell, mert a falu lakói több árut, nagyobb választékot várnak — mondja Papp Vince boltvezető. Az átalakított épületben ital­boltot is nyit a fogyasztási szö­vetkezet. S mint Szilonics György, az építési brigád veze­tője mondja, két hét múlva vé­geznek a munkával, az új üz­let és az italbolt is a falu la­kóinak rendelkezésére állhat. ősz hajú, kerékpárt toló asz- szonyra figyelünk fel. A bicik­li kormányán jókora táska; ő a falu postása. — Igen, az vagyok, Papp Vincénének hívnak. Én vagyok családomban a harmadik, aki ezt a foglalkozást választotta. Férjem tizenhat évig, fiam ti­zennyolc hónapig végezte ezt a munkát, én hetedik éve járom a házakat, viszem az újságo­kat, leveleket. Szeretnek ol­vasni az emberek. Húsznál több Népszabadság, ezenkívül Magyar Mezőgazdaság, külön­böző képes újság is jár a fa­luba. Jó ötlet volt, hogy a So­mogyi Néplapból küldtek min­tapéldányokat, huszonötén fi­zettek most elő a megyei lap­ra. Remélhetőleg a jövőben is frissen, reggelenként megér­kezik az újság, mert az előfize­tőket csak így lehet megtar­tani. Amíg beszélgetünk, mi is kí­sérjük a Fő utcán, hogy meg­ismerkedhessünk új olvasóink­kal. Alig akad ház, ahol otthon találnánk valakit. A postás — Éva néni — végre egy ház kapujánál megáll és bekiált: — Rózsica, gyere ki! Kisfia kíséretében csinos fia­talasszony jön a kapuhoz. Ta­kács Józsefné a szövetkezetnél tejkezelő. Mint szavaiból kide­rül, ő és családjának többi tagja is szeret olvasni. — Régebben is előfizetői voltunk a Somogyi Néplapnak. De lemondtuk, mert csak más­naponként kaptuk meg, amikor már a rádióból, televízióból ér­tesültünk a legfrissebb esemé­nyekről. Ugye a jövőben nem így lesz? Nem, s azért, hogy a Lakó- csához tartozó községek — Po- tony. Tótújfalu, Szentborhás — lakói is naponta friss újságot kapjanak, Dombóváron, illetve Pécsen át juttatjuk el hozzá­juk lapunkat. Takácsné — miközben bú­csúzunk — még tolmácsolja a maga, családja, és több falu­belije kívánságát. — Szívesen olvasom a jó Hamarosan átadják az flj fizi etet, Italboltot. bejegyeztették ’a gépkocsikat a rendőrségen a szóban forgó külföldlék nevére, akik — mondanunk sem kell! — so­sem látták ezeket az autókat. A gépkocsiüzérek főleg a »Mercedes-Benz« gyártmá­nyokra vadásztak, mivel az ilyen kocsikért Spanyolor­szágban sokkal magasabb árat fizetnek, mint egyebütt. Az NSZK Interpol Országos Köz­ponti Irodája, amely Wiesba- denben székel, egyébként ér­tesítette is a párizsi közpon­tot, hogy a nyugatnémet vá­rosokban egyre több »Merce­des-Benz« gépkocsit lopnak el. A párizsi Interpol közlése nyomán a madridi Intcrpol- OKI rábukkant egy »Merce­des-Benz 230« típusú gépko­csira, amelyet az NSZK-ban loptak el, s amely hamis spa­nyol turistaszámtáblával köz­lekedett. A nyomozás alap­ján arra a következtetésre ju­tottak, hogy a gépkocsilopás­ban két német állampolgár a bűnös: az autó az NSZK-ból érkezett, és Malagúhan adták el. A kocsiban talált hami­sított igazolványban tulajdo­nosként egy dán nő neve sze­repelt, aki turistaként járt Spanyolországban. Ez a felfedezés rávilágított a gépkocsiüzérek kiterjedt nemzetközi hálózatára. A té­nyeket alátámasztotta a kö­vetkező esetJs. Felfedeztek egy dán rendszámú »Mercedes- Benz 200«-as autót, amelynek tulajdonosa egy ismert düs­seldorfi gépkocsikölcsönző ügynökség volt. Az ügynökség bérbe adta az autót egy ar­gentínai állampolgárnak, aki­nél utóbb hamis útlevelet és különböző nevekre kiállított — ugyancsak hamis — sze­mélyazonossági iratokat talál­tak. Mindkét gépkocsi azon au­tók közé tartozott, amelyeknek eltűnését a wiesbadeni Inter- pol-OKI korábban jelezte Viszonylag ritka jelenség­ként került be az autós bű­nözés történetében egy 31 éves szélhámos, Alberto Ferrazza »modus operandi«-ja. 1967 novemberében szélhá­mosunk az NSZK egyik autó­sztrádáján száguldott luxus­gépkocsijával és karambolo­zott. No, nem volt súlyos bal­eset! De elegendőnek bizo­nyult ahhoz, hogy Ferrazza kártérítési igényekkel fordul­jon a biztosító társasághoz. Mondanunk sem kell persze, hogy emberünké kiváló már­kájú járművet és a hozzá tartozó iratokat úgy lopta. És a biztosítótársaság a legele­mibb ellenőrzés mellőzésével kerek 20 000 márkát fizetett ki a szélhámosnak. 1967 decemberében Ferraz­za Franciaországban lopott el Éva néni, a postás, és Takács Józsefné, az új előfizető. folvtatásos regényeket, az em­beri sorsokról szóló írásokat. Aztán közöljenek ételrecepte­ket, írjanak többet a divatról, a szépségápolásról, mert, noha két igen drága és ritka gép­kocsit: egy »Maserattit« és egy »Ferrarit«. Zsákmányát gyorsan Svájcba menekítette, és Zürichben 16 000 svájci frankért elzálogosította. Az új év kezdetén a szélhámos pillanatnyilag felhagyott az autólopással és az utazási csekkekre képezte át magát. Mivel az ilyenfajta csalá­sokkal később külön fejezet­ben foglalkozunk, itt csak annyit említünk meg, hogy Ferrazza 1968 januárjában Majna-Frankfurtban tűnt fel, s bejelentette, hogy elvesztet­te utazási csekkjeit. Helyettük újakat kapott 500 dollár ér­tékben. 1968. január 20-án Ferrazza — persze álnéven — Brüsz- szelben vásárolt utazási csek­keket 400 dollárért. Másnap már a svájci Bázelben állt a helyi bank pénztárad aka előtt, és ismét csekkjei el­vesztésén kesergett. Újakat kapott, s azokat az »elveszet­tekkel« együtt Luxemburg­ban, majd a franciaországi Strasbourgban és az ausztriai Kufsteinben íokoztosan fel­használta. (Folytatjvsk) a »világ végén« élünk, nem akarunk mi sem lemaradni másoktól. Jegyzetei fölé hajolva, szor­gos munkában találjuk a párt­irodán Gulyás Jánost,. a párt- szervezet titkárát. A kongresz- szusi irányelveket, a szervezeti szabályzat tervezetét tanulmá­nyozza. A kis helyiség szépen berendezve, az asztalon fehér térítő, a külsőségek is jelzik az ünnepélyes készülődést. — Este tartjuk taggyűlésün­ket, vitatjuk meg az irányelve­ket, a szervezeti szabályzatot, és lezajlik a pártvezetőség-vá­lasztás. Gulyás János alapitó tagja a pártszervezetnek, 1945-től kommunista. Kivüle már csak ketten vannak a régiekből. Fülöp János és Dudás György. A párttitkári feladatokat tizenhetedik éve látja el, de mint tanácstag is részt vesz Szentborbás fejlesztésében. 1950-tői, éppen húsz esztende­je tanácstag, előtte sokáig bí­ró volt. A faluban kevés a fiatal, de mint elmondja, az otthon le­vők, a tsz-ben dolgozók lelkes ápolói a népszokásoknak, a népművészetnek. Az ifjú Gu­lyás József vezette öttagú tamburazenekar és az éneke­sek felléptek a mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari kiállítá- )son. s októberben a tánccso- [ port tál együtt Kaposváron is [bemutatják tudásukat. Hatalmas fenyőfák között, j barátságos épületet találunk a (Dráva partján, a vízházat. (Csendes a folyó, ideget pihen­hető nyugalom árad itt. — Augusztusban jártak vol- tna erre, amikor a Kapos is Ki- j öntött. Bizony veszélyesen (emelkedett a víz, alig néhány (lépcső volt már csak kinn, el is (rendelték a harmadfokú ké­szültséget — tájékoztat ’a mé­rési naplót mutatva Horváth ILászló és felesége. Az ő fel­iadatuk a víz es a levegő rend­szeres mérése, az észleltekről (jelentést küldenek a pécsi víz­ügynek, illetve a meteorológiai ^állomásnak. A vízház közelében nagy pi- >ros, fekete színű bóják sora­koznak. Megtudjuk, hogy ha­marosan megkezdik a folyó ’szabályozását, kotrását, s e bó­ják jelzik majd a hajózható •utat, illetve a zátonyokat. A |vízház mellett nagyobb kikötőt ’létesítenek, s a közeljövőben hajózhatóvá teszik a Dráva e • szakaszát is. Ezzel Szentborbás kissé kö- Izelebb kerül majd az élethez, ’nem lesz annyira elszakadva a ’világtól, s talán akkor keve- ’sebb fiatal kívánkozik el in- ’nen, jobban ragaszkodik falu­jához™ SOMOGYI NÉPLAP V*a4. WO. szeptember M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom