Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-27 / 200. szám

M Osszelopta a különbözeiét Tavaly fiatalkorú lévén, P. Zoltánnak, most már Papp Zoltánnak írjuk. Júliusban elmúlt tizennyolc éves, és nem sokkal a születésnap után másodszor is kattant kezén a bilincs. Augusztus 10-én éjszaka a Vörös Csillag mozi mellett lödörgött. Nem a filmműsor keltette föl a figyelmét, ha­nem a mozi melletti trafik. Az a trafik, amelyben tavaly már »látogatást tett«, jó pár száz forinttal károsította meg a tulajdonost. — Nem kísértette a gondo­lat, hogy emiatt már lebu­kott? — Nem gondoltam, hogy másodszor is gyanúba keve­redhetek. — Hogyan tört be? — Kipattintottam az üve­get. benyúltam, öngyújtókat, töltőtollakat, csokoládét, egye­beket vágtam zsebre. — Utána? — Hazautaztam a szüléim­hez, aztán visszajöttem Ka­posvárra. Szórakozni. — De járt Alényén is .. — Igen, a kaposvári betö­rés után három nappal Mer- nyén egy vegyesboltot törtem fel. Kiürítettem a kasszát. — Egyéb? — Apróságok... Fonyódon rádiót, a kaposvári vasútállo­más restijében orkándzsekit, a Nyár utcában egy száradó nadrágot, a Kapos presszóból egy aktatáskát és egy orkán- ! kabátot vágtam meg 1 — Csupán alkalmi munkát vállalt előző büntetésének le­töltése után. Miért? — Így minden este megkap­tam a -bérem Egy százast. Be­jöttem a barátokhoz a város­ba, itt iszogattunk a Szabadság parki vendéglőben. — Mennyi ment el? — Nekem esténként körül­belül százötven forint. De volt úgy, hogy több is. — Szóval a bére és a szám­la közötti különbséget úgy lopta össze. — Így igaz. De a többiek is fizettek. — Otthon mit szóltak mind­ehhez? — Senki nem volt büntetve a családból, világos, hogy sen­kinek sam tetszett. A szüleim emiatt váltak külön — S ez csak ilyen közömbös magának? — Mit csináljak? — Hogyan képzeli a jövő­jét? — Ha kiszabadulok, megnő­sülök. Udvarolok egy textiles kislánynak. Eddig úgy volt, hogy hozzám jön. Talán meg­vár ... — S a munkával mi lesz? — Majd meglátom. Egyelőre nincs ilyen gondom. Papp Zoltán somogygeszti foglalkozás nélküli -bűnügyé­ben a rendőrség folytatja a vizsgálatot. Pintér Dezső Ezer vagonos baromfifeldolgozói építenek Pécsen Pécs új élelmiszieripari nagyüzemmel gazdagodik a következő években: ezer va­gonos baromfifeldolgozót épí­tenek a Mecsekalján. Az üzem létrehozását a baranyai gaz­daságok baromfi tenyésztésé­nek gyors ütemű fejlődése tet­te szükségessé. Az élő 'barom­fit ugyanis jelenleg Kaposvár­ra szállítják feldo' gozás vé­gett. A megyei tanács javasla­tára úgy határoztak tehát a baranyai termelőszövetkeze­tek, hogy saját feldolgozó üze­met építenek. A MÉM jóváhagyta a pécsi élelmiszeripari üzem beruhá­zását, amely körülbelül 150 millió forintba kerül. A ter­hek megosztása végett rész­vénytársasági alapon hozzák lé.tre a vállalatot: a költségek felét a társult termelőszövet­kezetek, felét pedig a barom­fiipari vállalat fedezi majd. Országosan is újszerű kezde­ményezés ez, amely egyrészt hétszáz dolgozónak — közte 500 nőnek — nyújt új munka- lehetőséget, másrészt az üzem működése nyomán gyors ja­vulás várható a húsellátásban, elsősorban Pécsen és a me­cseki iparvidéken. JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS MOSZKVÁBAN a gépipar A szovjet emberek százezrei tekintik meg ezekben a napok­ban Moszkvában a magyar ko­hó- és gépipar termékeit. »A szabad Magyarország 25 éve« kiállítás mintegy egyharmadát elfoglaló területen a kohó- és gépipari ágazat 50 KGM-válla- lata, 16 ktsz és 5 más tárca vállalata mutatja be gyártmá­nyainak legjobbjait. Látva az egy-egy gép vagy berendezés körül sereglő embertömeget minden szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a gépipari bemutató a moszkvai kiállítás slágere. A részletek iránt érdeklődők természetesen elsősorban szak­emberek. A kiállításnak szin­te nincs olyan perce, hogy ne vennék körül ' shntó érr’ek’ő- dissei a Szerszámgipipari Mű­vek gyárainak különböző gé­peit. Sokan állnák meg az Esztergomi Marógépyyér híres másoló-maró" 'pe előtt is, amely az idén a lipcsei vásá­ron is aranyérmet nyert. A másoló-maró rendszere ma­gyar szabadalom, követési pon­tossága messze kimagaslik az eddigi hasonló gépek közül. A gépet lengyel és cseh üzemek­ben már eredményesen hasz­nálják. s minden bizonnyal fölkelti a szovjet szakembe­rek érdeklődését is. A vegy­iparban és gyógyszeri orrban használatos magyar savállóm zománcozott berendezések kö­zül mintegv 20 eze» üzemel már a Szovjetunóban. A moszkvai magyar jubileumi ki­állításon bemutatott ilyen gé­pek közül kiemelked’k a Diós­győri Gépgyár két kábelgépe. A Szovjetunióban sokfelé is­merik már a kiállításon ugyan­csak működés közben látható élelmiszeripari célgépsorokat. Az ÉBGV és az ÉLGÉP gyárt­mányai. az óránként 3 tonna uborka osztályozását végző cél­gép és az UNIPACK élelmi- I szer-csomagoló berendezés ! előtt érdeklődéssel álltak meg a kiállítást megtekintő Koszi­gin szovjet miniszterelnök s a magyar párt- és kormányve­zetők is. Nem kisebb sikere volt a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár mechanikus műkö­désű optikai mérlegének, amelynek segítségével Fock Jenő miniszterelnök is ellen­SZS3Ü LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF^ Az ügynök elindult A kikötő elpusztul: 7.55-kor Ahdersonban ágaskodni kez­dett az amerikai flotta tisztjé­nek félelme. Egy japán—kínai pincér, most már minden jel szerint kém, egészen pontosan tudja, miikor futnak be a Pearl Harbor-i kikötőbe, a legnagyobb amerikai csataha­jók .. Ez — teljesen érthetően — félelmetessé tette számára a jövőt, hiszen ő is oda készült. Hátha kihasználják a japá­nok ezt az alkalmat? A legszívesebben máris ro­hant volna vissza a hajójára, hogy továbbítsa az ONI tisztjé­nek mindazt, amit itt most megtudott. • De nem hagyhat­ta egyedül Ross őrnagyot, s a defenzív tisztek még mindig nem jöttek. — Hol hallotta ezt? — bö­kött mutatóujjával Anderson a blokkfüzetre írt mondatra, s villámló szemmel nézett Sha- wanra. A pincér hallgatott. Nem kérdezett, s most már nem is próbált támadni. Magába ros- kadtan ült a széken ... S mennyival nagyobb lett volna Anderson izgalma, ha tudja, hogy Shawan valódi ne- veTsuguomi Kadomatsu, a ja­pán hadsereg ezredese, akit hat évvel ezelőtt vezényeltek ide, Singapore-ba, erre a fontos an­gol’ katonai é;s tengerészeti tá­maszpontra, hogy rendszeresen tájékoztassa a japán hírszerzés tokiói főhadiszállását az itt szerzett értesülésekről. De ha lehet, a meglepetés, a félelem még inkább úrrá lett volna a kapitányon, akkor, ha azt is tudja, hogy Shawan már délelőtt továbbította értesülé­sét Tokióba, s a konspirációé szabályok ellen vétett,, amikor a blokkfüzet szövegét nem semmisítette meg... Közben megérkeztek az an­gol elhárító tisztele, s elvitték Shawant. Anderson rohant vissza a hajójára. Első dc-lga volt, hogy meg­keresse az ONI tisztjét. S amikor nagy nehezen rátalált az egyik csatahajó tiszti kan­tinjában, egyszuszra elmon­dott mindent, amit az angol tiszti klubban látott és hallott. Az elhárító tiszt egy kissé borgőzös állapotban hallgatta végig a kapitány szavait Ami­kor Anderson odáig ért hogy Shawan már a Pearl Harbor-i összevonás időpontját is tud­ja, nyomban kiszállt fejéből az ital gőze. Az események gyorsan pe­regtek. Az ONI tisztje rendkí­vüli úton továbbította értesü­lését az Egyesült Államokba, majd az ONI parancsnoksága tájékoztatta a haditengerészet vezetőit, azok pedig a Vezérka­ri Főnökök Egyesített Bizott­ságét. Ezek után nemcsak a katonai megfontolások, hanem a jó­zan ész is azt diktálta volna, hogy a november 25-e és 30-a között tervezett Pear Harbor-i összevonást — ahová a való­ságban majdnem 400 csataha­jót és 300 repülőgépet vezé­nyeltek —■ mindenképpen el kell halasztani, illetve a t®» vet meg kell változtatni. Ara ekkor valaki (vagy valakik) közbeszólt: »Szó sem lehet róla! Ez az értesülés mindössze hírszerzői regisztrálása egy készülődő akciónknak, de már egészen jól haladnak tárgyalásaink a japánokkal, s ezt semmiképpen sem befolyásolhatjuk azzal, hogy tervünket megváltoztat­juk. Még azt gondolhatnák, hogy ellenük készítünk elő va­lamit!« Körülbelül ez volt a lénye­ge annak a bizonyos »közbe­szólásnak«, amely minden jel szerint a külügyminisztérium­ból eredt, s egyetértésre talált a Vezérkari Főnökök Egyesí­tett Bizottságában is. Mégpe­dig abból a meggondolásból, hogy a japánokat a Szovjet­unió elleni háború felé kell tolni. »Különben sem mutatja semmi jel, hogy az USA ellen készülődnének. Hogy annyira mozgolódnak a japán hírszer­zők? Háborús világot élünk...!« S ugyanez maradt az állás­pont akkor is, amikor két hét-, tel a Pearl Harbor-i támadás előtt a szovjet kormány dip­lomáciai csatornákon keresz­tül értésére adta az Egyesült Államoknak, hogy a japánok nagyszabású támadást készíte­nek elő Pearl Harbor ellen. ' Wkmi & • ., ■ ,.«55 " - ISs „ v « \ A Magyar Hajó- és Darugyár termékeit reprezentáló működő modelleknek a nap min­den órájában sok csodálójuk akad. ■» őrizte — mindenki derültségé­re — testsúlyát. Működés közben látható a kiállításon a csepeliek gépko­csimosó és szárító berendezé­se. A magyar kohó- és gép­ipar egyebek között ezzel a korszerű termékkel szeretne hozzájárulni a Szov­jetunió gépkocsiprogramjának megvalósításához. S ha már a gépkocsiknál tartunk, feltétle­nül beszélnünk kell a legújabb szovjet—magyar kooperáció­ról. a VAZ-programról. A ki­állításon eredeti nagyságban látható a szovjet Fiat rajza, s a megfelelő helyre felerősítve az a 18 féle alkatrész és sze­relvény, amelyet 6 magyar vállalat szállít háromszázezres tételben az új volgai autó­gyárnak. Hazánk jelentős részt vállal a IKGST-tagországok legkor­szerűbb számítástechnikai esz­közeinek kifejlesztéséből. Jól demonstrálják ezt a moszkvai jubileumi kiállításon bemuta­tott számító- és adatfeldolgo­zó berendezések, valamint pe­rifériás készülékek. Ezek a mű­szerek az ipari folyamatok irá­A forrást persze nem jelöl­ték meg (ez már csak a máso­dik világháború befejezését követően kerül nyilvánosság­ra): a hírszerző doktor Sorge volt, a tokiói német nagykö­vetség mellett működő sajtó­tudósító, a Szovjetunió egyik legkitűnőbb hírszerzője a má­sodik világháborúban. A Pearl Harbor-i felvonulás? november 25-én megkezdődött.? Egymás után érkeztek az? amerikai csatahajók, repülő-? gép-anyahajók a Csendes-? óceán nagy tengerészeti bázi-i sára. ? 1941. december 7. Vasárnap' reggel, hét óra ötvenöt perc. ? Egy kis ház padlásszobájé-? ból, amely Pearl Harborra né-? zett, Ruth Kühn messzelátó-? ját a kikötőben békésen és? gyanútlanul horgonyzó ameri-? kai csatahajókra szegezte, J majd felnézett az égboltra, és így szólt apjához: — Jönnek! Dr. Bemard Julius Otto Kühn izgatottságában akarat­lanul is kissé megrejpegett: — Csák be tudjanak J/jnni a tengeralattjáróval a védelmi zár mögé — felelte. — Mert, ha nem .:. — Egészen biztosan sikerül»- ■ ni fog — mondta a lány, erő-' sen és határozottan. — Nézz1 az égre! Itt vannak! S valóban, északkelet felől ' három repülőkötelék tűnt fel1 az égbolton. Először csak apró pontocs-' kák voltak a felhőtlen, napsu- garas Csendes-óceáni égen, majd percről nercre nőttek ... Már a motorzúgást is jól lehe- tett hallani. A lány precíziós messzelátó- jóval köyette a repülőgépeket. (Folytatjuk) nyitását és a laboratóriumi- biológiai méréseket teszik gaz­daságossá. A rendszer építő­kocka elvre épül, s a nemzet­közi kooperáció alapján a leg­különbözőbb igényeket képes kielégíteni. A szovjet—magyar tudományos együttműködés alapján fejlesztette ki híradás­technikai iparunk a »Druzsba« távközlő reléberendezést, amelynek segítségével egy irányba 8 rádiócsatorna épít­hető ki. Mindegyik csatorna 4 színes tv és 4 kísérő hangcsa­torna átvitelére, vagy 1920 egy­idejű telefonbeszélgetés lebo­nyolítására alkalmas. A rend­szert érdeklődéssel tanulmá­nyozták a kiállításon tett lá­togatásuk alkalmával Kádár és Kirilenko elvtársak is. A magyar járműprogram termékei is helyet kaptak a moszkvai jubileumi kiállításon. Az Ikarus autóbuszok legkü­lönbözőbb típusai mellett be­mutatjuk a győri Rába Vagon- és Gé^gvár termékeit is. A lá­togatók ezrei tekintik meg ér­deklődéssel a máris híres 180 LE-s JMAN-Rába Diesel-mo­tort, a 8 és 13 tonnás hátsó hidakat, amelyekből — mellső hidak ellenében — jelentős mennyiséget exportálunk a Szovjetunióba is. A kiállítás egyik szenzáció­ja a folyami és tengerjáró áru­szállító hajó-, valamint daru- és kikötőberendezés-gyártá­sunkat 'bemutató makett- és modeilkocmplexum. Gyerekek és felnőttek százai veszik kö­rül a működő modelleket. Ha­zánk ezekkel a gyártmányok­kal nagy sikert arat a nemzet­közi piacon. Amikor a szovjet párt- és állami vezetők megálltak a maketteknél, a berendezéseket készítő gyárak képviselője kü­lön felhívta a figyelmünket ar­ra, hogy hazánk a szovjet fa- kitermelés fejlesztésében fát szállító hajók gyártásával mű­ködik közre. A hajók szovjet dokumentáció alapján Buda­pesten és Balatonfiireden ké­szülnek. A kiállítás egy jelentős te­rületén a kohó- és gépipari ágazathoz tartozó vállalatok a tartós fogyasztási cikkeket mutatják be. Az Ilyen jellegű gépek és berendezések terme­lése a IV. ötéves terv időszaká­ban megkétszereződik, s a ter­mékeink iránt a Szovjetunió szakemberei is nagy érdeklő­dést tanúsítanak.; De nemcsak a szakemberek! Amikor a ki­állítás első napjaiban végigsé­táltam a szektorban, jóformán alig lehetett odafémi a Jászbe­rényi Hűtőgépgyár termékei­hez, a debreceniek automata mosógépeihez, az univerzális padlóápoló géphez, a Video­ton gyár fekete-fehér tévéihez, rádióihoz. A látogatók fiata- labbjainak körében óriási sikerük van a kazettás magnetofonoknak és a két különálló hangdobozos, sztereo-fejhailgatós sztereó- rádiónak. A kohó- és gépipari ágazat bemutatott termékei a legna­gyobb helyet foglalják el a ki­állításon, de a legnagyobb si­kert is aratják. Demonstrálva ezzel a magyar gépgyártás fej­lettségét és fejlődését, ver­senyképességét a nemzetközi piacon, s azt a kooperációs és tudományos együttműködést, amely országaink és a KGST- országok együttes előrelépését jelenti a gazdasági fejlődésben. Mikes Imre Takarmánykeverék a háztájinak Egyre több fogyasztási szövetkezet foglalkozik az értékesítéssel (Tudósítónktól.) A háztáji állattenyésztés segítése kormányprogram. A különböző vállalatok, szö­vetkezetek érthetően keresik a módját annak. hogy a háztáji — közbenjárásukkal — minél több árut adjon a népgazdaságnak. Igen fontos feladat a ház­táji állatállomány táppal va­ló ellátása. A Gabonafelvá­sárló Vállalatnak — amely ezt forgalomba hozza — nincs minden községben te­lepe. Ezért döntöttek úgy az illetékesek, hogy a táp érté- kesítésébé bekapcsolják a fo­gyasztási szövetkezeteket. Nekik ugyanis minden köz­ségben, még a legkisebb pusztán is van felvásárlóte­lepük. A felvásárlók nap mint nap találkoznak ház­táji állattartókkal, hisz a tojást, baromfit, zöldséget, gyümölcsöt nekik viszik el­adni. Kézenfekvő jó módszer tehát, ha ők Látják el a kisállatoknak, sertéseknek, szarvasmarháknak és lovak­nak szükséges táppal a ház­táji állattartást. A fogyasztá­si szövetkezetek bizományba kapják a tápot. Márciusban kezdték el az értékesítést. Ek­kor nyolcvagonnyi mennyisé­get adtak el. Ma már 28 szö­vetkezet foglalkozik á táp el­adásával, és például július­ban 88 vagonnal adtak el a hozzájuk tartozó községek­ben. A legtöbbet a lengyeltó­ti, a nagyatádi, a böhönyei, a balatonbogLári és a csurgói fogyasztási szövetkezetek ad­ják el havonta. A szövetkeze­ti tagság, a falusi állattartó lakosság azt várja, hogy me­gyénk minden «községében foglalkozzanak a fogyasztási szövetkezetek, a felvásárlók táp eladásával. Q SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. augusztus 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom