Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

m Előkerülnek a régi romok“ Módszeresen, gondosan A szSlőskeríek mölcsösök közül kibukkanó gyanútlan járókelő előtt furcsa domb magasodik. Még a laikus is sejti: emberi kéz műve ez a meredély. S ha nem könnyí- tenék a felkapaszkodást földbe vájt lépcsők, bizonv szégyen­ben maradnánk. Fenn hegyes végű csákányok tépik, marcangolják az évszá­zadok nyugalmát, csendjét őr­ző háborítatlan földet. Keresik a belsejében rejtőző ismeret­lent: azokat a köveket, rozsda­ette tárgyakat, finom ékítmé­nyeket, amelyeknek alapján következtetni lehet a történel­mi időkre, s amelyeknek közös neve: lelet. Aki érti a szavukat — a régész. Magyar Kálmán, a Rippl-Rónai Múzeum fiatal munkatársa. várak szűrték meg a törökök meg-megújuló rohamait. Ideig- óráig. A dél-somogyi várak ugyanis 1568 után tartósan tö­rök kézre kerültek. Csak egy évszázad múlva, 1666-ban, Montecuccoli tábornok szent­gotthárdi győzelme után sike­rült visszafoglalni nagy részü­ket. Ekkor írja Evlia Cselebi, a szenvedélyes hangú török történetíró: »A síkságnak nyu­gati részén Vetös (ötvös) vá­ra van. Szulejmán kán elfog­lalta. de jelenleg a magyar ve­zér hatalmában levő palánka. Az előresiető tatár csapatok ennek külvárosát elpusztítot­ták, és a hitetleneket a várba űzték.« A hadi segéderőként harcoló tatár csapatok különösen ke­gyetlen dúlásairól van már né­Anjou királyok uralkodásának idején. Segesd központtal ugyanis királynői vármegye (ispánság) alakult IV. Béla ko­rában. A tatárjárás idején (1241), a vesztett muhi csata után ide menekült a sebesült Kálmán herceg, s itt találko­zott apjával, mielőtt az to­vább utazott volna Dalmáciá­ba. Valószínűleg itt vonult a középkori hadiút is, ami Se- gesdet és környékét akkoriban jelentős hellyé avatta. A ki­rálynék kedvenc tartózkodási helye lett ez a vidék, mintegy húsz falujával egyetemben. A királynő udvartartását szolgá­ló udv’arnokok külön falvak­ban telenednek le, miként a helynevek — Nagyszakácsi, ötvöskónyi — is mutatják. E gazdag és virágzó kör­nyékre, mely a XV. és XVI. században veszített ugyan a je­lentőségéből, sújtottak le a tö­rök háborúk: a rendszeres por­tyázások, túszszedések, s a né­pességet és a munkás emberi kéz által teremtett kultúrát pusztító nagy hadjáratok, S a pusztuló környékkel együtt hullott az ismeretlenbe az öt­vöskónyi várkastély is, hogy aztán három évszázaddal ké­sőbb az ásónyomokból előke­rülő leletek s az a néhány bi­zonytalan írásos emlék, ami a középkorból ránk testálódott, jelöljék ki a helvét, s mutas­sanak rá szerepére. Török félhold a téglán, mellette ágyúgolyó. A dombocska tetején körvo­nalaiban előtűnnek a lecsupa­szított, földtől megtisztított fa­lak, a hajdani erősség ágyúgo­lyóinak vagy robbanás ron­gálta mellvédéi, bástyái. S az ember jól kivehetően tanulmá­nyozhatja a hajdani építkezés technikáját. Két sor sima tég­lafal egybefoglaló közegébe egymásba maródott, szikkadt kő- és téglatörmelék. A kötő­anyag — igen egyszerű — mész. Lentebb, a halmocska lábá­nál, öreg pincében berendezeti »lapidárium« (kőgyűjtemény) vár rendszerezésre, feldolgo­zásra. Az állatnyom és fél­hold tarkította téglák, finom mészkőből készült míves ajtó­keretek, boltívdíszítések és el­nagyoltan megmunkált udvar­burkoló kövek között szeré­nyen húzódik meg egy csonka kőgolyóbis. — A leletek és a várfal for­mája azt mutatják, hogy egy reneszánsz kastéllyal van dol­gunk, amit később várrá alakí­tottak át. — Mini várrá. — Igen, több ilyen készült abban az időben. Nem volt kö­zömbös, hogy a védelmi vonal­ba milyen sűrűn állnak a megerősített helyek. Nos, a védelmi vonal Barcs-*— Babócsa—Berzence vonalán húzódott. E kisebb-nagyobb mi fogalmunk. Feltehető, hogy a vár is ekkortájt, a felszaba­dító harcok során semmisült meg. A török kiűzése után már nem volt szükség a külön­böző erődítésrendszerekre, s így a falakat telibe találó ágyúgolyók végképp megpecsé­telték a sorsát. A pusztítás — ami a leg­újabb kutatások szerint nem írható teljes mértékben a török csapatok rovására — hatalmas volt. Pedig a környék gazdag és virágzó az Árpád-házi és A kutatás hoa®dájaaa ve­szélyt, hogy a kevés számú adat hamis következtetésekhez vezethet. Csak a módszeresen, gondosan mérlegelő szakember kerülheti el az elhamarkodott, inkább a fentáziára, mintsem az elemezhető anyagra épülő torz következtetéseket. Lehet, hogy az eredmény nem lesz szenzációs, de nyugodt lelkiis­merettel elhelyezhető a törté­nelmünket építő-kerekítő, hé­zagpótló téglácskák közé. S ép­pen ez benne a szép. Csupor Tibor Előbukkan a megrongálódott várfal. Modern autómosó és szárító berendezés üzemi próbáit kezdték meg a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Az automatikusan működő berendezést a Híradástechnikai Gépgyárban ké­szítették. A sikeres próbák után rövidesen üzembe helyezik az új gépkocslmosó állo­mást. Magyar autómosó és szárító berendezés „Fekete“ hétvége Kíméletlenül őszinte költői portré rajzolódott ki szombat este a képernyőn — a Györy Dezső költészetéről készült összeállításban. Életű tat ösz- szegezett — a hetven eszten­dő apropójából —, és sajátos magyarságfelfogást, amelyet egyik méltatója sem értékeit igazán, hanem csak 'ismerte­tett. Maguk a versek voltak kí­méletlenül őszintéik! Mutat­ták, hogy a tegnap költészete ez, mindenképpen, és abból sem a teljes tegnap — bár­mennyire is az egyetemes emberség jegyében születtek a versek —, mert éppen a teg­napból a mindig holnapba nö­vő kortársak — Ady és Jó­zsef Attila — árnyékában ma­radtak tegnapiak. Miként a magyarságélmény, az életérzés is tegnapi. Sem Mensáros László, sem Kozák András nem nyújtott különö­sebb élményt. Az utóbbi a vers távolságát néha a póz segítségével igyekezett elérni. Éppen az Ady, sőt néha a Petőfi líráját idéző formák is (Mádi Szabó Gábor előadásá­ban kitűnően »-érezhető« volt a visszacsengés) mindenkép­pen önmaguk felett mondtak ítéletet. Mégis. Nagyon érde­mes többször odafigyelni az országhatárunkon kívüli ma­gyar költészetre, mert van ilyen, és nem ártana bemu­tatni a képernyőn még gyak­rabban — a fiatalokat is. Nem biztos, hogy számukra éppen a tegnapi magyarságuk jelenti a. legnagyobb problé­mát ... A Régi nyár című zenés produkciót a középszerűség jellemezte, a Házasodj, Auszt­riát! még az sem. Az irónia ezúttal sem hiny- zott, csak éppen nem volt új. Az Akii Miklós című regény korántsem a legsikerültebb Milcszáth-mű. a mese de­rűje azonban tovább ko­pott a dramatizáláskor. A cselekmény néha el­szakad, néha türelmetlenül topogott a duettekben. Mert a zenéből éppen a finom irónia hiányzott. A Rajz János ala­kította Ferenc császár még csak-csak mégőrzött valamit a dialógusokban a szigorú ural­kodóból — de zenében a Já­nos vitéz francia császára volt inkább. Igaz, a történeti hű­ség nem erénye az ilyenfajta feldolgozásnak, de ez nem is baj. Sokkal inkább az, hogy a könnyedség helyett túlzott könnyűséget, a szellemesség helyén csak szellemeskedést láthattunk. Operettélményt kevéssé kaptunk. A zene és a játék pedig gyakrar eltávolo­dott egymástól. Pedig, hogy a »házasodó« Ausztrián és ezen a koron jól lehet szórakozni, a zene és a játék jóvoltából (illetve a kettő csodálatos har­móniájában), arra elég egy példa: a Háry János. Ha jól összeszámolom: egy hete, vasárnap volt vagy hat haláleset. Szombaton emléke­zészavar és bordatörés. De tegnapelőtt ismét négyen hal­tak meg a krimirendezők kar­jai között. Pedig az utolsó ha­lálesetnél már ott volt Maig- ret felügyelő is. Az utakon sajnos bekövetkezik a fekete hétvége. De a képernyőn miért? Én nagyon szeretem a jó krimit, éj korántsem arról van szó, hogy a látottak rosz- szak lettek volna. Hanem in­kább a hozzászokás veszélye kisért. Miért egy gyilkosság koronázza a képernyőn a va- sárnap estét? Nincs más iz­galmas, széles érdeklődésre számot tartó s nem kevésbé értékes (!) film? Nem a krimi ellen szólunk, bár néha nevetséges, milyen keményen ítélkeznek a képer­nyőn is a ponyvák fölött, és milyen nagy igyekezettel mu­tatják be mégis ennek »klasz- szikus« változatait. Csak azt kérdezzük: a pihenőnapunk csak egy gyilkosság élményé­vel lehet teljes? Tröszt Tibor Hárommillió forint értékű tankönyv tSutnm iAlfréd nagysága mikor Kacc Kálmánt, Bumm Alfréd közvet­len munkatársát elő­léptették, keserves napok kö­vetkeztek. Minden este — az estebéd után — megkérdezte Bumm Alfrédtől az ő neje: — No, mi lesz, te tutyimu- tyi?! — Hogyhogy mi lesz? — Téged mikor léptetnek már elő? — Majd... — válaszolta Bumm Alfréd, és réveteg tekintettel maga elé tartotta az újságot. Az esték keserve­sek lettek, az éjszakák kibír- hatatlanok. Reggelenként örökös korholásra ébredt Bumm Alfréd. — Hát persze! Belőled so­hasem lesz semmi. Mert te egy olyan mafla alak vagy! Bezzeg a Kacc Kálmán. Ben­ne van kurázsi, ö meg meri mutatni, hogy nagykanállal eszi az életet. Előtte nincse­nek akadályok — és nagyot sóhajtott a nej. — Máskor meg: — Végy Példát Kacc Kál­mánról! ö mindenkihez jó­pofa, aranyos, kedves. Nem úgy, mint te! Te olyan ala­muszi módon vagy udvarias. Olyan tessék-lássék módon. Kacc Kálmán lenyűgöző. Gú- nyoros, lezser, villog a tekin­tete, hunyorít, és elbűvölően szellemes — és nagyot sóhaj­tott a nej. Megint máskor: — Ha egyszer láthatnád női szemmel! Amikor az em­berre mosolyog. Ahogy lelke­sedik beszéd közben. Miért nem próbálod meg te is? Én már kiábrándultam belőled, a tehetetlenségedből. De gon­dolj a gyerekeimre! — és nagyot sóhajtott a nej. Bumm Alfréd elhatározta, hogy megnézi Kacc Kálmánt női szemmel. Aztán a gyere­keire gondolt, és elfenekelte Bumni Frédikét, amiért egyest hozott haza az iskolá­ból. Lefeküdt, és az éjszakát ál­matlanul töltötte. Mikor a hajnal pírja beszű­rődött az ablakon, Bumm Alfréd boldogan mosolygott. Mert határozott. Mert lehet nagytcanállal en­ni az életet, csak tudni kell a módját! És Bumm Alfréd tudta. Másnap felvette a legele­gánsabb öltönyét, elbűvölő mosolyt ragasztott hozzá, és kiment az előszobatükörhöz, majd az életbe. »Csak semmi izgalom, még szélesebb mo­solyt! Így ni! Rajta, gyerünk! Hiszen megy ez! Csak a nagykanállal...« Még a tarkóján érezte epe- dő nejének tekintetét, mikor rákacsintott egy tizennyolc éves leányzóra — mire az boldog mosollyal válaszolt. Szóval szép az élet! Bumm Alfréd szívében harangocs­kák zengtek, szemében vá­gyak tüzei gyúltak, hangjá­ban ott énekelt Mario del Monaco, lépteiben Róna Vik­tor, modorában Kloss kapi­tány. Kacc Kálmán szemében pe­dig az irigység sárga lángja sercegett, és egyik ablakmé­lyedésben magához hívta. — Megtudtam, hogy te lépsz a helyembe, Bumm Alfréd. És engem elhelyez­nek Ókukutyimba. Vigyázz, Bumm Alfréd, a szerencse forqandó! Megátkozlak! És legott megátkozta. Bumm Alfréd pedig izzadt. Éjszakánként aforizmákat ta­nult, mozgásgyakorlatokat vett, a tükör előtt pózolt órá­kig. Annyi bizonyos: Bumm Alfréd amolyan kurázsié, is­tentelenül vagány ember lett. Ha a boltban sorba is állt mindenki, őt két kellemes szó, gyors föllépés, megnyerő mo­soly árán előre engedték. És így ment ez a fodrásznál, az autóbusznál, a nőknél. Sőt: a hivatali létrán is. Bumm Alfréd nagy ember­nek érezte magát. És aki an­nak érzi magát, azon előbb- utóbb megfogan a Kacc Kál­mánok átka. Egyik reggel az autóbusz­hoz igyekezett. Csúnya, nyá­ri zivatar fürösztötte az em­bereket. Hosszú sorban vára­koztak. »Csak gúnyorosan, csak me­részen. A sort meg kell bon­tani« — határozott. A busz­váró teljesen üres volt. mert mindenki — sorban állt, és ázott inkább, semhogy vélet­lenül ne férjen fel. Bumm Alfréd — biztos mosollyal az ajka körül — halkan megszó­lalt: — Balga, aki ázik! Néhányon feléje fordultak, és átérezték kicsinyes, piti lé­tük sorbanálló voltát. És a nagyvonalúság hívó szavára besomfordáMak, Bumm, réd elégedetten mosolygott. Aztán még egyszer — a bent- lévők élénk hahotájára — megeresztette a kinti, ma­kacs, sorban álló, rendimádó kispolgárok felé: — Hülye, aki ázik! — Valóban?! — kérdezte egy hang. És Bumm Alfréd körül táncolni kezdett az ut­ca, és a sorban állók is, csak egy volt biztos: a főnöke ar­ca, amely gúnyos mosollyal fordult feléje a sorból. Bumm Alfréd boldog em­ber mostanában. A múltkor találkoztam ve­le. Udvariasan álldogált egy sor végén, csendesen. Nem volt különösebben elegáns, a nyakkendőjén 'is éktelenke­dett egy icipici folt — de nem bánta. Beszélgettünk az életről, Kn^c Kálmánról, a hivatalról. Issé zavartan valami­lyen evőeszközt emle­getett. Már nem is emlékszem pontosan, de va­lami olyanfélét motyogott, hogy jobb a klskanál. Meg hogy vem remeg az ember keze, ha eszik, Mert nem 'ne­héz. Mondom, nem emlék­szem már pontosan. Annid bizonyos, hogy egészen külö­nösen boldog ember benyo­mását keltette Bumm Alfréd. Tröszt -Tibor Nagy munka folyik ezekben a hetekben a somogyi fogyasz­tási szövetkezetek könyves­boltjaiban. Ezerszámra érkez­nek a tankönyvek. A könyves­boltok az iskoláktól kölcsön­kért termekben helyezik el a könyveket, ahol jelenleg való­ságos könyvhegyek emelked­nek. Az előjelek szerint ebben az évben jó ellátást biztosít a tankönyvellátó vállalat, és pontosan szállít. Gondos felmérő munka előz­te meg a tankönyvszállításo­kat. Még a tavasz folyamán a könyvesboltok — az iskolák tankönyvfelelőseivel közösen — felmérték a szükségleteket, és ennek alap ián rendeltek. A tankönyvek túlnyomó többsé­ge már megérkezett a boltok­hoz. Háromillió forint értékű tankönyvet osztályoznak most iskolánként és osztályonként a könyvesboltok dolgozói. A- könyvesboltvezetők azon­ban nemcsak a tankönyveket szállítják az iskolákba, ha­nem már korábban felmérték a kötelező olvasmányok irán­ti szükségletet is, és most a tankönyvekkel egyidőben eze­ket is kézhez kaphatják a diá­kok, már a tanév kezdetén. D. Z. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1090. augusztus 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom