Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

Gondolatok a balatoni beszélgetésekről ■ A/ / -ban indult I # O O útjara a Ba­latoni beszél­getések rendezvénysorozata, amelynek keretében először Balatonboglár, majd ké­sőbb Siófok látta vendégül az ország szakembereit, öt év alatt sok hasznos téma szerepelt e kötetlen őszinte hangvételű találkozókon. Az induló témát — a pe­dagógiai szakfolyóiratok szerkesztésével, terjesztésé­vel, felhasznál ásval kapcso­latos kérdésekről lefolytatott eszmecserét — újabb témák sara követte: az iskolatele­vízió felhasználása az okta­tó-nevelő munkában, a pe­dagógiai szaktárgyi lapok tevékenysége, a pedagógiai ismeretterjesztés helyzete ®tb. Az elmúlt évben az is­kolai diákszínjátszásról meg­rendezett beszélgetéssel pe­dig a közművelődés is érde­keltté vált e rendezvényso­rozaton. Ilyen előzmények, vala- tnint másfél hónappal az országos népművelési kon­ferencia után nyitotta meg az 1970. évi programot a közművelődési szaklapok szerkesztőinek, íróinak és olvasóinak találkozója. Az Országos Népművelési Tanács által összehívott or­szágos tanácskozás — mint tika közművelődési vetületei- nek eredményeivel, problé­máival; a változó társadalmi igények és a közművelődé­si gyakorlat szembesítésé­vel; a közművelődés helyze­tének elemzésével, a hiá­nyosságok feltárásával, a jó tapasztalatok népszerűsítésé­vel, a korszerű módszerek ismertetésével; a tudomá­nyos eredmények, a művé­szeti alkotások tömegekre gyakorolt hatásának, ízlést formáló erejének elemzésé­vel. E széles skála számta­lan megközelítési mód al­kalmazását jelentheti, hi­szen a folyóiratnak mindezt tükröznie kell az alapvető nevelési feladatok, az egyes intézménytípusok, település- formák, társadalmi osztályok és rétegek, a társadalmi és tömegszervezetek szemszögé­ből is. A Könyvtáros, (könyvtá­rosok és könyvtárirányítók szaklapja) figyelemmel kíséri a művelődéspolitikai célki­tűzések érvényesülését, de csupán a közművelődés egy intézménytípusán beiül. Fon­tos szerepet tölt be a könyvtárosok szakmai to­vábbképzésében, módszerta­ni segítséget ad, tájékoztat­ja olvasóit a könyvtári élet fontosabb eseményeiről, a könyvtárak és más közmű­ismeretes - elemezte a köz- vei?dé,si intézmények együtt- w..-:—í - . , , . , . mukodeseroL működéséről. A Népművelési Értesítő elméleti folyóirat Terjedel­mesebb tanulmányaival, a népművelés területén folyó elméleti, kutató munka ha­zai és külföldi eredményeit publikálja. És népszerűsíti a tudományos kutatómunkát a szakemberek körében. A tanácskozás végére megfogalmazódtak a szaklapok közös ten­nivalói is. a.) A folyóiratoknak szo­rosabban kell lépést tarta­niuk a hazánkban és a világ­ban lezajló gazdasági, tár­sadalmi, politikai, kulturá­lis változásokkal. Számolja­nak be a hasznos felméré- személyiséget, műveltségét ' sek tapasztalatairól, a kísér­művelődés jelenlegi helyze­tét, megjelölte fejlesztésé­nek feladatait, az előrelépés­hez szükséges alapvető ten­nivalókat. A konferencia elfogadta a közművelődés új koncepcióját, értelmezését, amely szerint a közművelő­dés: — a különböző művelődé­si — közoktatási, közmű­velődési, tudományos és művészeti — intézmények, la tömegkommunikációs eszközök, a különböző társadalmi szervezetek kulturális nevelő munká­ja révén megvalósuló, — a . társadalom, fejlődő szükségleteire épülő, az egyének és csoportok fejlesztő tevékenység Fontos hivatása, hogy az iskolában megszerzett tu­dást állandóan korszerűsít­se, kifejlessze a képessége­ket az új értékek befogadá­sára és megialkotására; hoz­zájáruljon a szocialista em­ber, a szocialista társadal­mi tudat, erkölcs, magatar­tásforma, életmód kialakulá­sához, hogy a termelés, a gazdasági élet fejlődésének hatékony tényezőjévé váljon. A találkozó három napján a szerkesztők, írók, olvasók ezeknek szellemében beszél­gettek s vitatkoztak arról, hogyan segíthetik az új köz- művelődési koncepció ter­jedését. Egységesen megál­lapították: a jövőben a szak­lapokban nagyobb helyet kell kapnia a különböző mű­velődési intézmények, tö­megkommunikációs eszközök, társadalmi szervezetek kul­turális nevelőmunkájának, rendszeresebben kell hírt adni az új kezdeményezé­sekről, új formák alkalma­zásáról, a kis közösségekben folyó, műveltséggyarapító és személyiségfejlesztő munká­ról. A közművelődési szak­lapoknak ezenkívül segíte­niük kell a közművelődési koncepció térhódítását más folyóiratokban, heti- és na­pilapokban. A beszélgetés során a kérdések egész sora fogalmazódott meg. Egyebek között: Milyen té­mákkal foglalkozzanak a fo­lyóiratok, mi jellemezze a megjelenő írásokat? Kik al­kossák az írók, az alkotók körét? Hogyan segíthetnék a folyóiratok a tudományos munka gyorsabb ütemű ki­bontakozását? A Népművelésnek (a köz- művelődés állami és tömeg­szervezeti irányítóinak és gyakorlati munkásainak a szaklapja) foglalkoznia kell az általános művelődéspoli­letek összegezéseiről, s ez­zel adjanak további ösztön­zést az önálló alkotó mun­kához. b. ) A munka szakmai színvonalának emelésén fá­radozva foglalkozzanak töb­bet az irányító munka gond­jaival, segítve az országos és a helyi irányitó szerve­ket. Hasznos lenne, ha rend­szeresen hírt adnának pél­dául fontos minisztériumi utasítások végrehajtásának országos tapasztalatairól (pL az intézmények közös fenn­tartásba vételéről, a művelő­dési otthon jellegű intézmé­nyek továbbfejlesztéséről. Gyakrabban kell szólniuk az eredményesen tevékeny­kedő megyék és városok sikeres erőfeszítéseiről is. c. ) A cikkek és tanulmá­nyok állítsák reflektorfény­be az intézmények minden­napi munkáját. Például: Milyen a külön­böző csoportos munka világ­nézeti nevelő hatása; az összejövetelek a- közösségi gondolkodásmód és maga­tartásforma erősödését szol­gálják-e? Az intézmények műsorpolitikája, a bemuta­tott művészeti (irodalmi, képzőművészeti, zenei stb.) alkotások a szocializmus gondolat- es érzésvilágát fejezik-e ki? d. ) Rendszeresebbé kell ten­ni a folyóiratok tájékoztató munkáját Jól hasznosíthat­nák a népművelők a kü­lönböző bibliográfiákat, a könyv- es folyóiratszemléket; a készülő utasításokról, módszertani útmutatókról, elvi állásfoglalásokról, or­szágos vizsgálatokról, na­gyobb rendezvényekről, a műkedvelő együttesek kül­földi szerepléseiről, fontos nemzetközi tanácskozások­ról szóló híradásokat. Szíve­sen vennék a külföldi ta­nulmányutak tapasztalatai­ról és a személyi változások­ról szóló híreket is. A sok­színű lap érdekében széle- . síteni kell az írógárda kö­rét, elsősorban az újság­írók és a gyakorló népmű­velők sorai bóL A megyei pályázatokat, folyóiratokat, kiadványokat felhasználva tervszerűen és szervezetten kell lehetőséget adni a gya­korló népművelőknek a pub­likálásra. 1) Ankétok, személyes be­szélgetések, levelezés, kérdő­íves közvélménykutatás és más eszközök felhasználásá­val állandó kapcsolatot kell teremteni az olvasókkal. Tá­jékozódni kell az olvasók igényeiről, az alkotott véle­ményükről, keressék a szer­kesztőségek a találkozást a megyei, és városi művelődé­si osztályok, megyei mód­szertani központok, megyei napilapok munkatársaival is. Azok pedig hívják meg a szerkesztőket olyan ta­nácskozásokra, továbbképzé­sekre és rendezvényekre, ahol megismerkedhetnek a gyakorlati élet munkásai vaL g.) A három szaklapra je­lentős feladat hárul abban is, hogy helyes irányba be­folyásolja a közművelődés­sel foglalkozó sajtóorgánu­mok munkáját; és támogat­nia kell közművelődési te­vékenységük kibontakozá­sát — munkájuk értékelésé­vel, bírálatával is. Különösen erőteljesein fo­galmazódott meg ez az igény a megyei folyóiratok és na­pilapok esetében. Többen példákkal bizonyították, hogy a megyei lapokban megejlenő írásokra nem mindig jellemző a szaksze­rűség, és esetenként téve- ’ sen tájékoztatják az olvasó­kat, s ez pedig nehezíti a helyi népművelők munkáját Hasznos volna az is, ha a Népművelési Értesítő foly­tatná a megkezdett olvasó­ankétok sorát. A Somogy megyei Tanács Művelődésügyi' Osztályát di­cséret illeti azésrt, hogy he­lyet adott a Balatoni beszél­getések keretében a közmű­velődés kérdéseiről folytatott nyilvános eszmecserének. R emélhető, hogy a jövő tervei — az esztétikai nevelés kérdései, az ifjúsági és gyermekirodalom íróinak, olvasóinak és a könyvtárosoknak találkozója, esztétikai tanfolyamok hasz­nosítása, a közoktatás és közművelődéspolitika közös teendői — újabb lehetőséget nyújtanak a közművelődés­nek társadalmi rangjához méltó elismertetésére. Sárdi Lajos A Balaton művészete A íbalatomi táj alkotásra ihlető varázsát legelőször köl­tők fedezték fel, a múlt szá­zad első felében. A mediterrán éghajlatú táj szépségei és a művelt társa­ság jelenléte természetsze­rűen vonzotta az ecset művé­szeit is. A Balaton első ma­gyar piktora Szerelmen Mik­lós volt Jellegzetes képek so­rát festették Füredről, meg a balatoni tájról Ligeti Antal, Brodszky Sándor és Telepy Károly. Igazi felfedezője azonban Mészöly Géza volt Vásznai megőrizték szá­munkra »a magyar tenger-« régvolt világát: a part öbleit benövő nádasokat, a halász­tanyákat amelyeknek nád- zsúpos tetői szelíden bújtak meg a százados fák esőtől, vihartól óvó lombjai alatt. A balatoni atmoszférafestés legnagyobb mestere Égry Jó­zsef volt. Képein a színek ezernyi árnyalatra bomlanak, s len­dületes ívű vonalak érzékel­tetik a levegőég vibrálását; az evező halászok alakja, a fák, házak formái megdőlnek és megsokszorozódnak a forró­ságban. Egry József festésze­te ujjongó örömmel telített: a földi valóság himnikus föl­ma gasztosítása. Vaszary János, aki Itália tengerpartját is annyi szere­tettel festette, egyik freskó­tervének hátterébe a tópart süveges dombjait komponál­ta. Csók István képek soro­zatéiban örökítette meg a ha­ragosan viharzó meg a vihar után megbékélt, szivárványos Balatont Zádor Istvánt és Egry József: Tájkép. Edvi Illés Aladárt Szigliget ihlette meg, a nagybányai festőiskolán nevelkedett Bol­dizsár István pedig a siófoki parton állítja fel nyaranta piros-fehér sávos napernyőjét — balatoni képeinek gyakori motívumát. Bemáth Aurél a déli part festő-krónikása. Áb- rahám-hegyi villájában festi nyaranta, tartózkodó sztovilá- gú, ínyenc, kékes-zöldes-bibor harmóniájú kompozícióit. Tihany és környéke is nem egy alkotónkat állandó meg­telepedésre bírta. Itt készíti Bartha László merészen mo- tatja, dem balatoni kompozícióit, s gyakran megfordul erre áll­ványával kiváló festőnőhk, Udvardy Erzsébet. Tihanyban alkot nyaranta Borsos Miklós, a véső meste­re is. Rajzain néhány vonallal varázsolja élénk a messzi távlatú Balatont, tükrén vi­torlásokkal, partján tónco- lókkal, lovasokkal — egy kép­zeletében élő mitológia külö­nös és életörömmel teli hő­seit. A Balaton az év minden szakáiban más-más arcát mu­Artner Tivadar Mészöly Géza: Halásztanya mosónőkkel. J. H. Röster: 7utó kaland Nem árt, ha az ember min­dig óvatos — mondogatták már a tapasztalt öregek is —, különösképpen, ha ide-oda utazgat a nagyvilágban. Hans barátunk figyelmen kívül hagyta eme bölcs intést, és minden teketóriázás nélkül leszólított a parkban egy csi­nos, fiatal hölgyet: — Számíthatok egy rande­vúra, kisasszony'! — Nem vagyok kisasszony — rázta a fejét a hölgy, de válasza egyáltalán nem volt elutasító. — Nem kisasszony? — cso­dálkozott Hans. — Nem, nem. — De kár! — Mondjuk... — Asszony? — Bizony! — No és a férje! — Otthon maradt. Egyedül vagyok itt. — Akkor talán mégis... hogy úgy mondjam... — csillant fel Hans szeme. — Nem lehetne ... — Nem, nem, dehogy! — mondta nagyon komolyan a hölgy. — Tudja, én nem szok­tam ilyen kilengéseket csinál­ni. S különben is az egész üdülőben tudják, hogy férjes asszony vagyok, csak a fér­jem nincs itt. Képzelem, mit suttognának rólam, ha együtt látnának engem magával? — Talán azt mondhatnánk nekik, hogy... — Hogy? — Hogy én vagyok a fér­je, és most érkeztem váratla­nul. — Látom, fiatalember, hogy ilyen tekintetben helyén az esze — állt fel a pádról a hölgy. — Hát... egyéb tekintetben is megállóm a helyemet. Te­hát? Beleegyezik? — Nem, nem, lehetetlen — rázta a hölgy tagadólag a fe­jét. — Ez teljesen lehetetlen! S hogyan, hogyan nem, mégsem volt lehetetlen. Amikor Hans három órával a beszélgetés után belépett bőröndjével a szállóba, ahol Lilian már három hét óta lakott, így érdeklődött: — Rendelt a feleségem az én részemre is szobát? — Természetesen. A máso­dik emeleten. — Nagyon köszönöm. Hans boldogan felcipelie­dett a másodikra, és elfog­lalta a lakosztályt. Átöltö­zött, és néhány perc múlva megjelent a szálló ebédlőjé­ben. S mivel a férfiak általá­ban nagyon büszkék apró kis győzelmeikre, a kellemes vá­rakozás izgató, melegítő gyö­nyörétől úgy ragyogott a sze­me, mint a legfényesebb tü­kör. Egy pincér azonnal mel­lette termett: — Parancsol uraságod? — Egy különös kívánságom lenne: szeretnék ma este a teraszon vacsorázni a felesé­gemmel. Van ennek valami akadálya? — Sajnos, van. — Már minden asztal fog­lalt? — Nem, asztal még van — felelte a pincér —, de a fe­lesége őnagysága egy negyed­órával ezelőtt elutazott. — Elutazott!? — foszlottak szerte Hans gyönyörű remé­nyei. — Bizony el. — De valami üzenetet csak hagyott! — Persze — bólintott mo­solyogva a pincér. — Itt­hagyta a három heti szállo­daszámláját. Azt mondta: '•■Este érkezik a ferjem, ad­ják át a számlát neki, majd ö fizet.« Fordította: Krecsraáry László Bényei József: ALKALOM Tavaszok, nyarak és ködök, kristály-havak, harmincszor forduló örök élet-darab, asszonyok édes illata, könyvekbe zárt, egyetemessé nőtt haza, ember, világ, tér és idő, mit két karom átérhetett! Vissza nem térő alkalom, hogy élhetek. Darázs Endre: VIZES NYÁR Nyáját tereli a juhász A mából a tegnap félé, Hol bőven zöldéi még a fű És nem csapdos fel szürke lé. Véle szemben meg döcögő, Áldottan ringó asszonyok. Szívük alatt forrás buzog, És abban jövőnk ring, mozog. SOMOGYI NÉPLAP I Vasárnap, 1970. augusztus 9. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom