Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-06 / 183. szám

Munkatársaink jelentik AZ ELSŐ TAGGYŰLÉSEKRŐL Ezekben a napokban tag gyűlés taggyűlést követ a me­gyében. Nemcsak a nyár Sort ásítja fel a klubokat, tanács­termeket, ahol összeülnek a kommunisták, hanem az őszin­te és szenvedélyes légkör is, amelyben a pártszervezetek tevékenységét megvitatják. Az augusztusi taggyűlések na­gyon fontos állomásai a pártv ezetöség-választásnak, a me­gyei pártértekezletre, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusára való készülődé snek. Munkatársaink részt vet­tek öt taggyűlésen kedden délután és este, s ebben az ösz- szeállitásban az ott tapasztaltakról számolnak be. Őszinte véleménycsere — Kilencszer nyerte el állo­másunk az élüzem címet. A X. pártkongresszus tiszteletére azt vállaltuk, hogy tizedszer is elnyerjük e kitüntetést Ez az eddigieknél is jobb munkát kíván tőlünk. Hathatósabban kell támogatnunk a gazdasági vezetést, nagyobb gondot for­dítva a pártépítésre, mert — noha most már van elegendő jól dolgozó fiatal — pártszer­vezetünk elöregedett. Fontos, hogy segítsük a vasút KISZ- szervezeténiek megalakulását és szervezett életet biztosít­sunk a fiataloknak, közülük, illetve soraikból nevelve ki a kommunisták utánpótlását — mondotta Kolip Lajos, az alapszervezet párttitkára, ami­kor a pártvezetőség nevében beszámolt a pártszervezet kétéves munkájáróL Őszinteség jellemezte sza­vait Elsősorban a pártvezető­séget hibáztatta, amiért két év alatt egyetlen párttagot sem vettek feL A kommunis­ták, a pártszervezet tekinté­lye viszont növekedett, s nemcsak az állomás gazdasá­gi vezetői kérik ki vélemé­nyüket — béremelés, jutalma­zás és kitüntetés, avagy előléptetés, felelős beosztásba helyezés előtt —, hanem az igazgatóság munkatársai is. S amilyen őszinte volt a pártvezetőség beszámolója, olyan nyílt volt a légkör, őszinte a véleménycsere a vi­ta során is. — Egyetértek azzal, hogy nagyobb gondot kell fordítani a pártépítésre, amelynek fon­tos előfeltétele a KlSZ-szer- vezet megalakítása. Szívesen vállalom, hogy segítem az if­júsági szervezet munkáját — ígérte meg felszólalásában Bozsics Antal. Görbe Zoltán, a pártszerve­zet propagandistája a tanulási kedvről beszélt, majd mint a szakszervezeti bizottság elnö­ke tájékoztatót adott a mun­kaversenyről, a szocialista bri­gádokról, elmondva, hogy a pártszervezet itt is igen nagy segítséget nyújtott. — Másfél esztendeje vagyok az állomás főnöke, örömmel tapasztaltam a pártszervezet, a kommunisták kezdeménye­zését, példamutatását, a mun­kámhoz nyújtott segítséget. Erre a jövőben még nagyobb szükség lesz, hiszen az állo­más tovább fejlődik — szólalt fel Németh János állomásfő­nök Javasolta ő is a pártépí­tés tervszerűségét, és a KISZ- szervezet megvalósítását. Egy­úttal arra kérte a kommunis­tákat, hogy mutassanak pél­dát a gondos, a -balesetmentes munkában. Kolip Lajos titkár ismerteti a pártvezetőség beszámolóját. Eredményekről — hibákról — ötventagú alapszerveze- tünkbe tizenhat dolgozót vet­tünk fej az elmúlt két óv alatt, így elértük, hogy a vállalkozás összes dolgozóinak csaknem tíz százaléka párttag — mondta a vezetőség beszámolójában Ma­gyar János, a batéi TÖVÁL pártszervezetének titkára. A beszámoló felölelte a két esztendő eredményeit és fogya­tékosságait, tárgyilagosan mér­legelte a vezetőség és az egész alapszervezet tevékenységét. Egy sor feladattal ők nehezeb­ben birkózhatnak meg, mint mások: a vállalkozás kommu­nistái különböző építkezéseken dolgoznak, szerte a kaposvári járásban. Ennek ellenére vala­mennyi taggyűlésüket sikerült megtartani, mert a gazdasági vezetők gépjárműveket adtak minden alkalommal a tagok beszállításához. Az alapszer­vezet megbecsülést élvez, s ez érthető is, hiszen a termelési eredményekben jelentős része van a kommunistáknak. Juhász Mihály, a községi pártbizottság titkára elisme­rően szólt a MÁV pártszerve­zetében dolgozó kommunisták tevékenységéről és a pártve­zetőség munkájáról. — A jövőben még többet kell törődni a fiatalok s az állomáson dolgozó nők neve­lésével. Ezért sürgető a KISZ- szervezet minél előbbi meg­alakítása példamutató fiata­lokból, akik a pártszervezet utánpótlását jelenthetik. Dobosi Zoltán forgalmista, szocialista brigádvezető a bri­gádok munkájáról, á tanulási kedvről, a balesetet megelőző gondosabb munkáról beszélt, majd a válaszadás után a fo- nyódi MÁV pártalapszervezet kommunistái azt határozták el: legfontosabb feladatuk so­raiknak erősítése, hogy a gaz­dasági vezetés munkáiét még eredményesebben segíthessék. Gyorsuló fejlődés Az üzem életében, történeté­ben rendkívül fontos időszak muníkájáról adott számot a Lengyeltóti Gépjavító Állomás pártvezetősége a pártalapszer­vezet taggyűlésén. Fecske Jó­zsef párttitkár a beszámoló­ban, majd a vitában felszóla­lók egyaránt hangoztatták: az elmúlt két év egybeesett nem­csak a jelenlegi gazdasági me­chanizmus bevezetésének idő­szakával, hanem az üzem ter­melésében bekövetkezett pro­filváltozással is. A tömör, lényegre törő be­számoló és az azt követő vita egyértelműen tükrözte, hogy egyre gyorsuló fejlődéssel olyan eredményeket mondhat magáénak az üzem, aminek következtében a fonyódi járás legnagyobb termelési értéket előállító ipari egységévé vál­hatott. Míg 1968-ban 21 millió volt, az idén már 31,5 millió forint termelési értéket állíta­nak itt élő. A pártszervezetnek és a pártvezetőségnek — érthetően — ebben az időszakiban elsőd­leges feladata volt a gazdaság­szervező, a gazdálkodást segítő tevékenység. »Ebben a munká­ban — hangoztatta hozzászólá­sában Balassa Béla, a Fonyódi Járási Pártbizottság első titká­ra — igen aktívan közremű­ködött az üzem pártszervezete. Jól támogatták a gazdasági ve­zetést, nem egy új kezdemé­nyezésnek ők voltak a szószó­lói, elindítói. Ez bizonyítéka annak, ami elhangzott a be­számolóban is: megfelelő, jó a kapcsolat az üzem gazda­sági és pártvezetése között.« Igaz az is — és ezen a tag­gyűlésen nagyon őszintén tár­gyaltak az üzem kommunistái erről —, hogy az eltelt időszak nem volt gondtalan, és nincse­nek olyan fontos feladatok, melyekre az egy hónap múlva megválasztásra kerülő új párt­vezetőségnek nem kell na­gyobb figyelmet fordítani. Ha arányokat állítunk fel, akkor úgy mondhatjuk, hogy az alap­szervezet kommunistái keve­sebb szót szenteltek az elért eredményeknek, figyelmüket, gondolataikat inkább a hiá­nyosságokra, a feladatokra fordították. Többen is elmondták— mint például Hesz Mátyás igazgató, Apáti Ferenc, Horváth László, Járfás Lajos —, hogy az el­múlt időszakban, éppen- a nagy gazdasági változások miatt, nem volt elég hatékony, tartal­mas az üzemen belüli politikai élet, nem kielégítő a pártépí­tés üteme. És igen sok szó esett a fiatalság, a KISZ szervezeti életének javításáról is. Egy nagy változáson keresztülment üzemről van szó, ahol a dol­gozók többsége fiatal; fontos tehát, hogy a velük való fog­lalkozás, a politikai nevelés, a korábbinál sokkal céltudato­sabb, következetesebb legyen. Ezekkel a feladatokkal, prob­lémákkal kapcsolatban nem egy hasznos javaslat hangzott el, s a párttagság határozatba is foglalta, hogy a pártveze­tőség a jövőben hatékonyabban segítse a KISZ szervezeti éle­tének javítását. A gépjavító állomáson szep­tember 4-én tartják a párt- alapszervezet vezetőségválasz­tó taggyűlését. Ezen a tanács­kozáson szót ejtették a jelölő bizottság nagy felelősséggel já­ró feladatáról is. Tekintélyt szerzett a pártszervezet Felelősséggel tanácskozik a gépjavító üzem A Villamosságé Gyár öt pártszervezete közül az egyik legfiatalabb a kettes alapszer­vezet. Néhány adat pontosan jelzi, milyen fontos területet fognak át az itt tevékenykedő kommunisták. A transzfor­mátor-, biztosítóbetét- és ve­zérlőberendezés szereidében négyszázötvenen dolgoznak, s itt gyártják a készáru hetven­öt százalékát. Ahogy az egyik felszólaló a vitában megfogal­mazta: ezért van nagy szük­ség az egységes és következe­tes pártirányításra ezen a te­rületen. Somogyi Erzsébet, akit egy évvel ezelőtt választottak meg párttitkárnak, átfogó vezetősé­gi beszámolót tartott a két év­vel ezelőtt megalakult párt­szervezet eddigi tevékenységé­ről. Tizenkét párttagot vettek föl, s elhatározták, hogy még tervszerűbben foglalkoznak a párttagságra érdemes lányok­kal és asszonyokkal. A kettes pártszervezet kapcsolata jó a/, gazdasági vezetőkkel is, akik minden fontos kérdésben vé­leményt kémek tőlük, például béremelés vagy jutalmazás esetén, vagy vezetők kineve­zésekor. A pártszervezet termelést segítő tevékenységét értékelve a vezetőség megállapította, hogy igen ingadozó volt a ter­melés a gyárban az anyag- és alkatrész gyakori hiánya, a megrendelések, az itt-ott meg­lévő szervezetlenség miatt. A pártszervezet többször jelezte, ezt, hiszen a lemaradások oka nyolcvan százalékban az anyaghiány volt. A beszámoló a szeptemberben megválasz­tandó vezetőség figyelmébe ajánlotta a munkásvándorlás okainak megvizsgálását is. A minden gondot őszintén feltáró beszámoló gondolatait toválbbfűztiék a kommunisták. Tomsics Károly a munkaver­seny pontosabb értékelését kérte, Batika Éva pedig azt, hogy az új vezetőség sokkal következetesebben! kérje majd számon, hogyan intézkedtek javaslatai után. Illés Anna szerint a begyakorlott munká­sok nagyobb erkölcsi és anya­gi megbecsülése enyhítene a munkásvándorláson. Papp Ist­ván elmondta, hogy hiába tartoznak egy pártszervezet­hez, szakszervezethez a mű­helyeik, mégis nagyon nehéz összhangba hozni az intézke­déseket. Egy példával világí­totta meg: a másik műhely­ben csak tíz forint a biztosító- betét értéke, a vezérlőműhely­ben viszont lehet, hogy ötven­ezer, ha ennék hiánya miatt nem küldhétik el határidőre a berendezést. Sürgette tehát az egységes gyári szemlélet ki­alakítását. Szerecz László igazgató a gyár helyzetét ér­tékelve elismerte, hogy jogos volt az elégedetlenség az el­múlt hónapokban, a helyzet azonban egyre jobb. Júliusban csökkentek a gondok, keveseb­ben léptek ki, s a szeptem­beri taggyűlésen sokkal jobb eredményekről adhatnak majd számot. Bene Nándor, a gyár pártbizottságának titkára ki­emelte, hogy Önállóan tevé­kenykedett az alapszervezet, s tekintélyt szerzett. Erénye, hogy jó kapcsolatot alakított ki a gazdasági vezetőkkel, ez pedig nem mondható el min­den alapszervezetről. Somogyi Erzsébet ezután nagyon szép tárgyjutalmat adott át Pintér Miklósnak, Egerszegi Imrénének, Csórt Sándornak, Majzik Ferencné- nek, Kuti Sándornénak, Gö­dör Józsefnek, Papp István­nak és Gellért Lajosnénak ki­emelkedő pártmunkájukért. Bene Nándor az alapszervezet titkárát jutalmazta meg egy­éves tevékenységéért. A batéi TÖVÁL már 1968­ban 44 millió forintos terme­lési értéket ért el. Ennél a teljesítménynél, de később is, szembe kellett nézni több aka­dállyal. Hátráltatja a munká­jukat, hogy későn kapják meg a kivitelezési terveket; gyak­ran adódik gond az anyagbe­szerzésiben és a szállításban; kevés a segédmunkásuk. Az idén különösen szükség van az összefogásra, mert a féléves teljesítmény a kései kitavaszo­dás miatt elmaradt a tervezet­től. A vezetőség beszámolója meggyőz arról, hogy nem min­dennel elégedettek. Előfordult, hogy elmaradtak a vezetőségi ülések, s a kommunistáknak csak mintegy az egyötödét tud­ták bevonni a politikai okta­tásba. Mindezt nem ellensú­lyozhatja például az, hogy az elmúlt két évben senki sem kapott pártfegyelmit, vagy hogy számos kommunista t is s-'repelt a vállalkozás kitün­tetett dolgozói között. Ám, a hibákat fölismerték: tudják, mit kell tennie a szeptember­ben megválasztandó vezetőség­nek. A beszámoló utáni vitában Garamvölgyi Aladár a külön­böző munkahelyeken dolgozó kommunistáknak arról szólt, hogy az adott területen bátran lépjenek föl a hibák ellen, s ne várjanak mindig arra, hogy majd a vezetők intézkednek. Kiss József a munkahelyi la­zaságok ellen, Horváth Gyula az anyaghiány okozta gondok­ról, Nándorfalvi József a mun­kafegyelem megszilárdításáról beszélt felszólalásában. Tápi József, a járási pártbizottság munkatársa felhívta a figyel­met az építési területen levő termelőszövetkezeti alapszer­vezetekkel való szorosabb kap­csolat megteremtésére, és a pártmegbízatások fontosságá­ra. Ezek a tanácsok, a beszá­molóban elhangzott önkritikus megállapítások és a vitában részt vevők hasznos észrevéte­lei — gyakorlati megvalósítá­suk után — bizonyosan javára válnak a batéi TÖVÁL párt- alapszervezetének és a vállal­kozás termelési tevékenységé­nek. • • Önvizsgálat és kritikai légkör Mi a feltétele annak, hogy egy pártszervezet az eddiginél is jobban, céltudatosabban tel­jesítse hivatását? Hogyan kö­zelítettük meg e feltételeket, és milyen feladatok várnak ránk? Kimondva vagy kimondatlanul ezek a kérdésék álltak a tag­gyűlés középpontjában, ahol a Nagyatádi Konzervgyár 2-es alapszervezete egy rendkívül rokonszenves önvizsgálat után kitekintett belső életéből úgy­szólván az egész gyárra és dolgozóira. Harminchét kommunista — a legtöob dolgozót foglalaozia- tó főüzemek pártszervezete — tanácskozott. Talán nem sértő azt mondani, hogy a vezetőség mintegy órás beszámolója szin­te meglepő-' körültekintéssel, sokoldalú elemzés alapján vizsgálta belső helyzetét. Ki­derült ebből az önvizsgálatból, hogy túljutottak egy régi mód­szeren: nem elkészült beszámo­lót vitatott meg és fogadott el a vezetőség, hanem először — és utána még sokszor — öt kommunista dugta össze a fe­jét, s csak elfogadott, egyez­tetett vélemény, álláspont ke­rülhetett a beszámolóba. Ügy értékelhető: tökéletesen érvé­nyesült» a kollektív vezetés, a közös munka. Talán ezért nem volt — és nem is lehetett — különösebb ellenvélemény a taggyűlésen a két és fél év munkájának értékeléséről. S hogy mindenekelőtt ön­magát vizsgálta a pártszerve­zet, hogy a közösség összetéte­lének alakulásától - a pártépí­tésig és a politikai oktatásig, a szervezeti élet jó és rossz ta­pasztalatáig minden kemény hangon és önkritikus légkör­ben napirendre került, ez az előrejutás legfőbb biztosítéka. Tizenöt párttagot vettek föl a beszámolási időszakban, A munkások, a munkásnők felé fordult a figyelem. Ez azt mu­tatja: az alapszervezet és veze­tősége körültekintően, határo­zataink szellemében dolgozott. Nehéz körülmények között, így reszt a rekonstrukció ide­jén, másrészt a gazdaságirányí­tás változásának időszaka.oan kellett helytállniuk a kommu­nistáknak. Megtették. így rög­zíti ezt a beszámoló: »A gaz­dálkodás magasabb szintű szer­vezettségét csak a dolgozók, mindenekelőtt a kommunisták fegyelmezett helytállásával le­hetett biztosítani.« A politikai kérdéseken kívül többek kö­zött a termelésszervezésről, a munkaerő-gazdálkodásról, bér­politikai, bérgazdálkodási és társadalompolitikai kérdések­ről, a dolgozók életkörülmé­nyeiről, a szocialista brigádok­ról, a munkaversenyről, a munkavédelemről és a belső ellenőrzésről tanácskoztak két és fél év alatt a kommunisták Gazdái voltak tehát a gyárnak, s lendületük magával ragadta a pártonkívülieket is. Tevé­kenységük tehát elismerésre méltó. Hogy vannak gondjaik? Hogy javítaná kell — és akar- nak is — a szervezet belső éle­tén? Hogy korántsem elégedet­tek önmagukkal? Kellett az önvizsgálat, a számvetés. És kell ez a felelősségérzet, ez az önkritikus hang, hogy a kom­munisták mind jobban tudják teljesíteni vállalt kötelezettsé­güket. Rokonszenves, sokat mondó volt ez a taggyűlés; méltó felkészülés a párt X. kong­resszusára. SOMOGYI NÉPLAP j törtök, 1970. augusztus 6. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom