Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-05 / 182. szám
Ez az út nem volt a térképen Titokzatos építkezés A fényképek és újságjelentések szerint a Farkas - sánc építését Lengyelország lerohanása után kezdték el. Egyesek megfelelő bizonyíték híján ugyan 1939 októberére teszik az építkezés kezdetét. Az bizonyos, hogy ezeket a betonóriásokat a Todt-szervezet alakulatai építették. Eleinte ehhez a szervezethez kizárólag németek tartoztak, a háború során azonban idegenekké! töltötték fel megritkult soraikat. 1942-ben, amikor Todt egy baleset áldozata lett, néhány külföldi újságíró gyilkosságot emlegetett, melyet a Farkassánc építési titkával hoztak összefüggésbe. Todt halála után Albert Speer fegyverkezési miniszter vette át az erődítmény építésének irányítását. Az egyik bunkerfalba vésett »OTAH 1943« betűkkel egy névtelen építő bizonyossá tette, hogy még 1943-ban a Todt szervezet tevékenykedett az építkezésnél, és hogy a munka ebben az időben még nem fejeződött be. A háború utáni első években a többi legendával egyidőben szárnyra kelt, hogy az erődítményen hadifoglyok is dolgoztak, akiket a befejezés után agyonlőttek. A környéken azonban nem találtak tömegsírokat, amelyek ezt az állítást alátámasztanák. A Farkassánc építését kifürkészhetetlen titokzatosság vette körül. Még a közvetlen közeli környék lakossága sem tudta, hogy mi épül a gierlo- zi erdőben. Egy-egy Todt-ala- kulat csak egyetlen építményen dolgozott, és mit sem tudott a környéken folyó egyéb építkezésről, munkájuk befejeztével ugyanis azonnal felváltották őket. Az idegen katonai felderítés sem tudott a Farkassánc nyomára bukkanni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1944 augusztusában az erre a tájra zúdított légitámadások egyike sem okozott kárt az erődrendszerben, melyet gondosan óvtak a légi felderítés elől. A bunkerek teknőszerűen kiképzett tetejét azonnal gyeptéglával és mohával fedték be. Emellett műfák, plasztik mű- levéllombozattal, továbbá óriási álcahálók tették láthatatlanná a bunkareket a légi megfigyelés elől. A bunkerek takarását évente háromszor — tavasszal, ősszel és télen — cserélték, az erdő színváltozásainak megfelelően. A Farkassáncnak saját vízellátása, vízvezetékrendszerei, tartalék vízmedencéje, áram- fejlesztője volt, és minden bunkert légkondicionáló berendezéssel szereltek fel. Így tréfálkozott egy pesti építőszakmabeli. Valóban, az erdődrend- szer robbantott sziklányi romjaiban is félelmetes mé„Ez nem bauxitbeton!1 retű, falai több méternyi vastagok, sűrű betonvashálózatra építve. Rendeltetésétől függően néhány épület falát téglából rakták, de a tetőzet mindenütt több méter magas vasbeton. Pontos felmérésre sajnos nincs lehetőség, mert a gigászi bunkerrendszert német alapossággal felrobbantották. Ma senki sem tudja, mit rejtenek a föld alatti járatok és boltozatok, senkinek sem sikerült eddig megtalálnia a bejáratot a föld alatti helyiségekbe és behatolni a főhadiszállás sötét titkaiba. A fundamentum esetleg életveszélyes áttörése mérhetetlen ösz- szegeket emésztene fel. A környék lakossága a háború után is sokáig azt tartotta, hogy a megközelíthetetlen földalatti tömlöcökben SS-legények bujkálnak. Az aknaveszély miatt a háború után hosszú ideig élet- veszélyes volt behatolni a gierlozi erdőbe. A szovjet és lengyel műsszaki alakulatoknak áldozatos munkát jelentett a terep megtisztítása. Az Hallgatnak a cinkosok erdő ma sem egészen veszélytelen: nap mint nap találnak aknákat és robbanóanyagokat. Csak a teljesen megtisztított turistautak biztonságosak. Sajátságos, hogy azok a cinkosok, akik a háború alatt hosz- szabb ideig tartózkodtak a Farkassáncban és felvilágosítást adhatnának, ma is hallgatnak. Még emlékirataikban is. Guderian mindössze any- nyit írt, hogy az erődítmény a legjobbak közül való. Heusin- ger tábornok, aki hónapokat töltött a Farkassáncban, egy szó említést sem tesz róla. Azok a szerzők, akik a »Quar- tier«-ről írtak, egyértelműen azt közölték, hogy az első zóna, az úgynevezett vezérkari övezet (egvben a leefontosabb részleg) Hitlerrel állt személyes összeköttetésben. Ennek a zónának határát csak különleges belépési engedéllyel rendelkező személyek léphették át; többnyire azok, akiket Hitler személyes meghívással jelentésre vagy megbes2élésre rendelt magához. A belép>ést a második, az úgynevezett katonai övezetbe ugyancsak engedélyhez kötötték. Az övezet bejáratán áthaladó minden személyt automatikusan lefényképeztek, és röntgenkészülékkel átvilágítottak. Legegyszerűbben a harmadik övezetet lehetett megközelíteni, ahol túlnyomó- részt gazdasági épületek helyezkedtek el. Természetesen itt is minden be- és kilép>őt az SS-testőrség ellenőrzött. A főhadiszállást, amelynek megközelítését helyenként a mocsarak is lehetetlenné tettek, több soros szögesdróthálózat és nyolcvanezer akna — köztük rengeteg üvegakna — is védte. Ennek az ördögien megszervezett óvórendszernek és rendszabálynak ellentmondani látszik, hogy a harmadik biztonsági övezetben megtűrtek egy falusi temetőt, amelyben két sírkő felirata — »August Rother- mund, meghalt 1941-ben« és »Auguste Scieumann, meghalt 1942- ben« — azt bizonyítja, hogy még temetést is engedélyeztek, valószínűleg furfangos ködösítés céljából. A másik ilyen figyelem- elterelő ellentmondás volt, hogy a Farkassáncon átvezető vasútvonalon, Ketrzyn Wegorzevo (Rastenburg) és (Angerburg) között menetrend szerint közlekedett a vonat. Parcz és Czerniki között azonban a vonatot katonák kísérték, és szigorúan ügyeltek arra, hogy az utasok el ne hagyhassák a helyüket, és ne nagyon vegyék szemügyre a vidéket. A gierlozi erdő mellett haladó országúton — amelyen a mi autóbuszunk is erre a helyre érkezett — p>edig autó- buszjárat is közlekedett. Ép- pencsak a vastag festékréteggel bemázolt ablakokat kellett felhúzni, és ezen az útszakaszon katonai járőr kísérte a járművet. Úgy vélem, ilyen körülmények között mindenki kétszer is meggondolta, hogy e táj közelébe utazzék. Kellner Bernit (Folytatjuk.) r .. ___, Á polónők és történelem Egy laborasszisztens feleletét hallgattam. Harmadév végi vizsga volt és nehéz tétel. Nehéz volt a felkészülés is. Éjszakánként tanult, hiszen nappalra ott a gyerek és a háztartás. Nem eppen »őt« választottuk ki. Véletlen választás volt, de jelesre vizsgázott. Értelmesen, világosan beszélt a felszabadult Magyarország belpolitikai problémáiról, a népihatalom megszilárdulásáról, első lépéseiről. Laborasszisztens és történelem? Ápolónők és marxizmus? A gyógyítókhoz p>en...« mindenképKaposi Vendelné, az Egészségügyi Szakiskola igazgatója egy adattal nagyszerűen illusztrálta az oktatási intézmény »gazdagságát«. 150—200 ezer forint értékű eszköz van birtokukban. »Mini« kórhé» filmvetítő, csontváz, injekciós tűk — »műkarral«. Az ötletes oktatóeszközön kitűnően lehet tanítani az injekció beadását. Két »fakultása« van az intézménynek: a gyenmekápoló- nő- és az általános ápolónő- képző szak. Az első a népszerűbb; a második á fontosabb, a jelentősebb. Mondják, hogy amióta rendezték a fizetést, sokkal Kifakult lapok — kézzel írott könyv, vagy inkább lajstrom. Az első osztálynapló. 1946-ban volt az első beiskolázás, és 1947- ben állították ki az első bizonyítványokat. Az apácafő- kötőt a szakiskolás lányok fehér kendője váltotta fel a kaposvári megyei kórtiázbam is. Az előbb hallott felelet éppen erről az időről szólt. Egy kislány így felelt kérdésemre: »Miért ne történelem vagy marxizmus? Csak látszatra nem tartozik a gyógyításhoz. Injekció — egyelőre műkarba. nagyobb a jelentkezők száma. Tanfolyamot akarnak indítani például a szülészeti ápolónők számára. A túljelentkezés aránya szinte olyan már, mint az egyetemen. És amit nem kell különösebben kommentálni: Fele-fele az aránya az általános és az érettségizett hallgatóknak. Ha megvan a kellő hivatás- tudat, akkor nincs nagy különbség. Hivatástudat? Igen, ezt nagyon nehéz tanítani. Ezek a lányok korszerű, szépen berendezett kollégiumiban laknak. Tiszta szobák, gazdag könyvtár; modern társalgó televízióval. Szeptembertől a tanulmányi eredményhez mérten ösztöndíj is lesz. »Nagykorú« iskola tehát. Jó körülmények — de mindazonáltal: segítenek ezek a hivatástudat kialakításában? A gyakorlati ismeretek elmélyítéséhez kitűnőek a lehetőségek. De az itteni évek igazi próbája majd valamelyik osztály lesz néhány épülettel odébb. Az igazgatónő szerint nagyon fontos az itteni indítás — a hivatástudat kialakításában is. Nagyon fontos már a gyakorlat során az emberiességre és a lélektani eredményekre alapozni. Mert nem minden tapasztalat csillogó. Kikerülhet ’ó ápolónő is, de előfordul az is, hogy a meglevő hivatástudatba csalódás vegyül. Miért? Szinte minden azon múlik, hogy az orvos mennyire tekinti majd a kezdő ápolónőt munkatársának, segítőtársának. Amit az iskolában tanulnak és megszívlelnek a tanulók — képletesen szólva — kitűnő aranyfedezet. T. T. Egyetemisták falun Berzence r • ".I fiai Júliusban — három hétig — kedves vendégei voltak a ber- zenceieknek: a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem bölcsészkarának tizenhét hallgatója dolgozott a községben. Délelőttönként a Jobb Elet Tsz-ben munkálkodtak (kapáltak, szénát gyűjtöttek), délutánonként pedig a nyakukba vették a falut; járták a házakat, elbeszélgettek a lakókkal, szociológiai felmérést végeztek. A gyűjtés anyagát az egyetemen feldolgozzák, és utána visszaküldik a község vezetőinek, a népművelőknek, és a pedagógusoknak, akik minden bizonnyal nagy hasznát veszik majd. Csaknem egy hónapos ottlétük során igen szoros, baráti kapcsolat alakult ki a vendégek és vendéglátók között. Klubesteken, baráti összejöveteleken és családoknál találkoztak, ismerkedtek egymással. Érdemes megemlíteni, hogy milyen hatással voltak az egyetemisták a község néhány »vagány« fiatalemberére, akik látva a fővárosi fiatalok szolidságát, és közvetlenségét, szinte napról napra megváltoztak. Rájöttek, hogy a városi fiatal nem feltétlenül vagány. Nemes megnyilvánulás volt — az egyébként vékonypénzű — egyetemisták részéről, hogy a fizikai munkáért járó bért nem fogadták el a tsz-től, hanem felajánlották az iskolai könyvtár állományának a bővítésére. A búcsúzás nehéz volt mindkét részről: a helybeliek szívükbe zárták a falujáró egyetemistákat akik sok kedves élménnyel távoztak el a községből. Erről tanúskodik az a levél is, amelyet Kovács Istvánnénak, a tsz párttitkárának küldtek a fiatalok. ... Reméljük, hogy hazamegyünk még. Üdvözlettel és szeretettel: Berzence új fiai.« D. S. A központból felhívták a nagy élelmiszerbolt vezetőjét: — A nemrég megüresedett eladói állást egy bizonyos Zsora nevű fiatalemberrel kell betölteni — közölte röviden a főnök. — Ez a Zsora különleges eladói tehetség. Fogadják hát kellő szeretettel, és szervezzék meg a munkáját oly módon, hogy a bolt eladói kollektívája Zsora példája nyomán sajátítsa el a korszerű, kulturált kiszolgálás legapróbb fogásait is! Zsora, az atléta termetű tehetség három nap múlva érkezett meg, és a halosztály pultja mögé került. Az első vevő mozgékony, molett nénike volt. Sokáig nézte, szemlélgette a halállományt. — Nehéz a választás, nénikém? — kérdezte búgó hangon Zsora. — Nehéz bizony. — Parancsoljon, például rombuszhalat! Csodálatos különlegesség. Olyan finom a húsa, mint egy tündérlány csókja. Persze az idősebbeknek nem ajánlhatom teljes Leonyid Lenes: (4 tehetség felelősséggel, mivel eléggé zsíros. Az öregasszony el volt ragadtatva Zsora behízelgő modorától. Csicseregve kérdezte meg: — No, és akkor mit ajánl az idősebbeknek? — A maga aranyos kis jóakaróját, a tőkehalacskát, az érelmeszesedés ellenségét. — Jó, jó, hát akkor ebből adjon, kedvesem! — mutatott a néni ragyogó szemmel a kínált árura. — Ö, igazán köszönöm a kedves figyelmét! — zsongott Zsora baritonja. A vevő a pénztárnál megjegyezte: — Az önök új eladója dicsérni valóan figyelmes, kedves... — Pedig semmi dicsérni való nincs benne — legyintett a pénztárosnő. — Csak hajlong, meg riszálja magát a vevők előtt! Az üzlet egyéb osztályairól át-átjöttek napközben az eladók, hogy megtekintsék a tehetséges Zsora kiszolgálói módszerét. Aztán egymásra kacsintottak, és azt mondták: — Nézzétek csak, hogy riszálja magát! Már tíz napja dolgozott Zsora az üzletben a vásárlók legnagyobb megelégedésére, amikor a boltvezető felhívta a központot: — Nagyon kérem, drága igazgató elvtárs, szíveskedjék minket ettől a Zsorától megszabadítani! — Csak ne olyan hevesen! — szólt vissza a főnök. — Hát nem veszik észre, hogy ez a fiú valóságos kereskedelmi zseni?! — Már hogyne vennénk észre! Ám ennek ellenére is kérem, szabadítson meg minket ettől a tehetségtől! A kollektívánk annyira morog már*„ — No és miért morog? Mi kifogásuk van Zsora ellen? — Azt mondják a dolgozók, hogy Zsora túlzottan udvariaskodik, és szinte megszédíti a vásárlókat... Szóval nem illeszkedik bele megfelelően a közösségbe. A vonal túlsó végén kétségbeesett hallgatás volt a válasz. Aztán ismét megszólalt az igazgató: — No, tessék! Most küld- hetem a harmadik üzletbe ... És mindenütt ugyanaz történik vele. Én bizonyisten vem tudom, mit kezdjek ezzel a Zsorával... A vonal innenső végén udvarias köhintés hallatszott. — Küldje az igazgató elvtárs az automataüzletbe! Ott nem lehet szálka az eladók szemében, hiszen ott nem kell emberekkel bánnia. — Remek ötlet! Igazán remek ötlet! — kiáltott fel az igazgató. És Zsora, a tehetséges Zsora, a kiszolgálók gyöngye azóta is ott kamatoztatja a tehetségét, ahol nem kell emberekkel foglalkoznia. Fordította: Krecsmáry László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. augusztus 5.
