Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

Százötven művész — háromszáz alkotás A SZOT hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulójára kgpző- művészeti és iparművészeti pályázatot hirdetett. A pályázat anyagából — 170 művész 300 alkotásából — a Nemzeti Galériában kiállítást rendeztek. Franz Werfel:* DALOL AZ ÉLET Vétkes gyarlóság a háború. Akarat, tettek, Egy földhöz tapadt élet Magában mit ér, világ? Láttad betegek szakállát — Felhő a jegenyék fölött — Mi Istenre emlékeztet Viharok szelében? Láttad a haldokló gyermek Jóságos türelmét, amikor Elgyötört teste kezünkből A túlsó partra siklik át? Láttad a szolgálókat, Ha szomorúság lepi Meg őket estefelé. És úgy állnak tűnődve A konyhán, akár a szentek? Aki küzdesz, harcolsz, lázadsz, Ne feledd: külsőnk S beszédünk egymástól Különbözve is mily rokon. Puszta létünk értelmét Véges elmével ki éri fel? A szó korlátain túl Hirdetem mégis: Ember, vagyunk! Boldog Balázs fordítása A Jeles német antifasiszta költő és regényíró 25 évvel ezelőtt, 1943 augusztusának végén halt meg amerikai emigrációban. Egyiptom hivatalosan mohamedán ország és az iszlám heti ünnepnapja a pén­tek. A napi ötszöri imát ott­hon is elvégezhetik a hívők, de illő dolog, hogy a péntek déli imát a mecsetben végez­zék. Ilyenkor az előimádko­zó a szószékről intelmet szór az igazhívők fejére, és áldást kér az államfőre. Ennek a beszédnek tehát politikai jelentősége is van. A kairói nép az ünnep elő­estéjét csütörtökön víg szóra­kozásnak szenteli. A mulató­helyek az Imádeddin úton megtelnek, az autók ezrei száguldanak összevissza jó­kedvű tulajdonosaikkal, és mindenki félbehagyja meg­kezdett munkáját A moha­medán péntek nem okvetle­nül szünet: az üzletet nem kell bezárni, és aki akar dol­gozhat is. Nem úgy a rákö­vetkező szombaton, a zsidók heti ünnepén. Ezen a napon a hitbuzgó zsidónak nem sza­bad dolgoznia, és egész nap- „ jjí,t, minden testi erejét és szellemi képességét az Úris­tennek és az imának kell szentelnie. Kairó belvárosa ilyenkor néptelenné válik, a zsidó boltok nem nyitnak ki, és a vevőnek türelmesen vár­nia kell, mert a vasárnap a keresztények, koptok, görö­gök, örmények, olaszok, liba­noniak ünnepe. Csak hétfőn indul meg ál­mosan az élet, várva a csü­törtök boldogító délutánját. A vallásalapítók bölcsek voltak, ismerték az emberi természe­tet. Én rendszerint vasárnap kerestem fel a mohamedán régiségek múzeumát Egyip­tom a VII. században hódolt meg az arabok előtt Hosszú évezredes történelme során szíriai pásztornép, perzsa, ró­mai, macedón és bizánci urak vetélkedtek birtoklásáért. A kopt egyiptomi tűrte az ide­gen igát, és egyik urának nyelvét sem vallotta magáé­nak, pedig a hódítók magas kultúrát honosítottak meg Eeviptomban. A pusztai arabok az­tán az iszlám jelmondatával — »Nincsenek istenségek; csak az egy igaz isten« — nemcsali a Nílus deltájának termékeny földjét hódították és szállták meg, hanem meg­nyerték az őslakók lelkét és szívét is. Az egyiptomiak tö­megesen tértek át keresztény hitük szakadár szektáiból az egyszerű, könnyen érthető, monotheista iszlámra. Azóta Egyiptom az iszlám kultúrá­jának egyik legerősebb bás­tyája lett. A mohamedán múzeum cso­dás gyűjteményt foglal magá­ba. Az érdeklődő vagy a ku­tató elé tária mindazt, amit az iszlám ihletett művészei századok óta alkottak az ipar­ban, Fajansz és agyag edé­nyek, mécsesek, lámpások, fa- ragványok, bútorok, szőnye­gek, ékszerek, szövetek, sely­mek, brokátok tömege káp­ráztatja az ember szemét. Akad is néző bőven. Germanus Gyula: Nincsenek istenségek... De még ennél is jobban le­bilincselt a nemzeti könyvtár. A Korán-kéziratok remekei, félméteres oldalakon csak egy-egy vers, egy kicsi, díszes, bőrkötéses példányok lapjai, olyan gyönyörű arab betűkkel írva, hogy inkább virágos in­dának, mint szent szövegnek hatnak. Az arab mohamedá­nok mindig nagy könyvgyűj­tők voltak, és a régi arab iro­dalom még meglévő kéziratai­nak száma meghaladja a százezret A nemzeti könyvtár értékes kincseket őriz. Van-e na­gyobb öröm, mint hétszáz- nyolcszáz év előtti arab kéz­iratokat kézbe vermi és sze­münkkel végigszántani azokat a sorokat, amelyeket szerző­jük nádtollal írt! A szövegből az időtlen időkön át kiemel­kedik az író jelleme, hite, ih­lete, és megjelenik előttünk halhatatlan szelleme. Órákon át bámultam szinte révületben a márvány­nyal simított papírokat, és éreztem, mint száll át rám is a régmúlt idők gondolatvilá­ga és visz vissza a képzelet szárnyán a IX. század ragyo­gó arab kultúrájába, amely­nek szellemi alkotásait az eredeti papíron, ujjammal érinthetem, és értelmét agyammal felfoghatom. Ott feküdtek előttem a bőrkötésű fóliánsok, Dsáhiz, Gazáli, al­e oda vannak, de oda van­nak: szeszmúzeum nyűik Észtországban. Most És ezt még csodálkozva meg is írják a lapok. Bezzeg arról nem ír­nak, hogy nálunk már régen van szeszmúzeum. Sőt, nálunk minden valamire való város­ban és községben van ilyen szeszkulturális intézmény, amelyet egyetlen helyen, jól áttekinthető módon mutatja be a szeszt mint olyat, s az olyat, aki mint szeszmúzeu- mológus járul hozzá eme in­tézmény fenntartásához. Itt van például a 4567-es számú »Verd az anyját meg a lányát és idd el a má­sik pálinkáját« nevezetű Skanzen, amelyet a múzeum­látogatók csak »AZANYJA«- talponálíónak becézik. Már ez a meghitt és bensőséges elne­vezés is igazolja, hogy itt nem ájuldozó sznobok, legfel­jebb a gyönyörűségtől tántor­gó snapszerek teszik tisztele­tüket a múzeum nagy eszmé­je, sőt eszméletlensége előtt. Aki itt belép, azonnal észre­veszi a nagy szakértelemmel elrendezett tárlókat, amelyek a még oly tájékozatlanok szá­mára is köznyelvi értelemben dadogják el: szeszmúzeum ez, pontosabban »szez múze- huk...« Balra fenn égetett italok sorakoznak, balra lent leégett Fáridh, Zamakhsari művei, és a költők dívánjai (Itt: ver­sek gyűjteménye): Mutanabbi, Abu Nuvász. És egyetlen tel­jes versgyűjtemény-kézirata Ihn Ruminak, aki 896-ban halt meg, abban az évben, amikor a magyarok bejöttek Pannóniába. Ott feküdt előttem Abdul- Rahmán al-Dsabarti kézirata Napóleon egyiptomi expedí­ciójáról. Mint szemtanú és a Napóleon létesítette »kilencek tanácsa« tagja, közelről látta az eseményeket. Megfigyelő képessége bámulatos volt. Egy ízben meglátogatta a Napó­leon által életre hívott tudo­mányos intézetet, és figyelte a kémikusok kísérleteit, ho­gyan alakítják át a vegyülete- ket. Ezt a műveletet bűvészei­nek, az ördög mesterkedésé­nek tartotta. A -kilencek ta­nácsa« mohamedán vallásjog- tudósokból állt, és ennek a testületnek kellett volna az egyiptomi népet fokozatosan bevezetnie a demokratikus kormányzásba. A vallásjog­tudósok, az ulemák könyv nélkül tudták a Koránt, de nem tudták, mi a különbség a francia és angol között. Dsa- barti kimerítően leírja, ho­gyan tért át Napóleon az isz­lámra. Keleti ruhát öltött, és felszólította Szelim török szul­tánt: csatlakozzék hozzá, hogy együtt mint mohamedán vezérek hódítsák meg a vilá­múzeumisták. Elöl egy hatal­mas vitrinben a bor és a viz ősi keresztelői áldozatát mu­tatják be a keresztelésben jártas tudományos assziszten­sek, míg a vitrin előtt tá­maszkodó figurák — mintha éltek volna egykor — azt pél­dázzák, hogy a legvizesebb bortól is be lehet rúgni. Mert semmi a minőség, minden a mennyiség. Jobboldalt lent, a fal mel­leti polcon, sorban rojtos kö­nyökök helyezkednek el. Lát­szik, hogy hozzáértő, szak­avatott kéz nyúlik ki belőlük, s a kezek végén ujjak, az uj- jaktaan poharak, a poharak­ban szeszek. A laikus előtt is nyilvánva­ló tehát, hogy a homo snap- szienzisz a talpnál kezdődik és egy pohárban végződik. Ami közötte van, az a tartály. Középen, egészen középen és egészen lent, annak r szemléltető bemutatása fo lyik, hogy az ember egyko teljesen lejött a fáról és a magasból, teljesen le a föld színére. Illetőleg, hogy nem lejött, hanem leitta magát a sárga kőig Éís egyben annak got. Dsabarti, aki a XVIII. században a középkor tudását képviselte, nem értette meg Napóleon újítását. Hiába ta­nulmányozta a forradalom tá­bornoka a Koránt, nem moz­díthatta ki a középkor dog- matizmusából a sejkeket. Dsa­barti rosszallotta, hogy meg akarta reformálni a megkö­vesedett arab nyelvet, és Al­lah rendelkezéseit összhang­ba akarta hozni a XVIII. szá­zad szabadelvű gondolkodásá­val. Lélegzetemet vissza­fojtva olvastam Dsabarti kéz­iratát, és feltűnt előttem »Nablion« alakja — ahogyan az egyiptomiak Napóleont nevezték —, keleti ruhában, turbánnal fején, a »kilencek tanácsában«, amint három- színű kokárdákat tűz fel a sejkek mellére. Ez a kép szár­nyakra lendítette gondolatai­mat, és látni véltem azt is, hogyan menekült később né­hány hívével vitorlás gályán hazafelé. Már közeledett a francia partokhoz, amikor angol hadihajó tűnt fel a lá­tóhatáron. Óriási izgalom fog­ta el a franciákat, de Napó­leon a Korán olvasásába me­rülve várta sorsát Az angol hadihajó nem vette észre őket... és a történelmi for­dulat elmaradt. • Részlet a kiváló tudós »Kelet fényei felé« című könyvéből. is bemutatója folyik, hogy az ember (ha homo snapszien- zisznek vallja magát) fél liter rummal is megbirkózik, s ha a rumot beveszi, az ugyan a lábáról leveszi, de a térd és a könyökhajlat továbbra is al­kalmas a csúszásra, mászás­ra. Ebből is kiviláglik, hogy az ember is állati származá­sú, közös őse lehet a homo snapsziezisznek a csúszómá­szókkal. bben a múzeumban nincs szükség magne­tofonra, mert az be van épít­ve a kiállított, emberhez ha­sonló tárgyakba. Csak ezek a tárgyak nem tranzisztorral és diódával (legfeljebb diópálin­kával) működnek. Megmondom őszintén, mi­kor elolvastam a hírt erről az észtországi szeszmúzeumról, nagyon mérges lettem. Miért kell nekünk hasra esnünk a •ülföldi előtt? S miért altkor, mikor az már nálunk is van? Olyannyira van, hogy aki ott belép, dehogyis hagy fel min­den reménnyel, s ki onnan kilép, hasra esik magától is, anélkül, hogy hallott volna e távoli szeszmúzeum híréről. Gyurkó Géza: '$ze6zmúzewrtt NYELVMŰVELÉS Mit véd a munkavédelem? Többen szóvá tettéit már a használatukat. Ellenzőik: logika nevében, hogy pl. az árvízvédelem és a balesetvé­delem helytelen, félrevezető ésrtelmű összetétel, ha pél­dául az egészségvédelem vagy a honvédelem szókkal vetjük össze őket. Emezek az egész­ségnek, illetőleg a hon­nak, a hazának a védelmét jelentik, de sem az árvizet, sem a balesetet nem védjük; a baleset ellen védekezünk, s az árvíztől védjük a fo­lyók vidékét. A vitatott helyességű típus­ban ilyen összetételek tartoz­nak még: érintésvédelem, fagyvédelem, gázvédelem, ki­törésvédelem (olaj- V. gázku- taknál), sugárvédelem, tűzvé­delem, melléknévként pedig napvédő (szemüveg), sárvédő (lemez), szélvédő (üveg) stb. Velük szemben az anya- és csecsemővédelem, gyermek-, ilL ifjúságvédelem, családvé­delem, érdekvédelem, műem­lékvédelem — és hogy a ma­gunk hivatásáról se feledkez­zünk meg: a nyelvvédelem — az anyákat és a csecsemőket, a családot, a gyermekeket, a műemlékeket — és a nyelvet — védi, óvja. Így kérdezünk tehát rájuk: kinek, mi­nek a védelme? Az ide tartozó melléknevekre: állat­védő (egyesület), ceruzavédő, falvédő, honvédő (háború), nyelvvédő (mozgalom) stb. pedig így: mit védő? Amint látjuk, a két példa- csoport alakra teljesen azo­nos jellegű; logikai szerkeze­tük, jelentésviszonyuk azon­ban eltérő. Ez a kettősség za­varja az iskolás nyelvérzéket vagy az úgynevezett logikát,V s mivel talán az egészségvé­delem típus az általánosabb és a természetesebbnek lát­szó, az árvízvédelem mintá­jú összetételcsoportot »okán helytelennek vélik. Van-e jogos alapja ennék? Mindkét típus az úgyneve­zett jelöletlen összetételek közé tartozik, vagyis semmi­féle rag nem jelöli bennük az összetétel jellegét, szerke­zetét. A honnak a védelme és a hont védő kifejezések ér­telmét a honvédelem és a honvédő jelöletlen összetétel sűríti magába, a favágás és a favágó mintájára. Ez a típus ősi, finnugor eredetű, és ezért egészen természelps számunk­ra. A balesetvédelem és a sár­védő is minden látható nyel­vi kötőanyag nélkül tapadt össze, de az összetétel tagjai­nak fogalmi összefüggése, az utótag szokásos vonzata és hasonló összetételek analó­giája szintén természetessé teszi kapcsolatukat. Van-e okunk arra, hogy helytelenít­sük őket, csak azért, mert itt nem a -nak, -nek birtokos személyrag és a -t tárgyrag hiányzik, hanem a -tói, -tői határozórag, illetőleg az el­len névutó? E típusnak is 'megvan a nyelvtörténeti múltja, ha csak kétszáz éves is. A nyelvújítás korától kezdve igen sok jelöletlen határozós összetételünk kelet­kezett Néhány példát idé­zünk arra, hogy milyen meg­szokottak és hasznosak ezek a néha sokszor bonyolult tartalmat magukba sűrítő szók. A munkaerő a mun­ka végzéséhez szükséges erőt jelenti, a tandíjmentes diák a tandíj fizetése alól mentes, a tűzbiztos páncélszekrény tűz ellen is biztosan védi az értékeket stb. Ilyen összetéte­lek százai biztosítják a bal­esetvédelem és a sárvédő létjogosultságát és életképes­ségét. Igaz, jobb volna, ha ezek a szabálytalannak vélt alakok nem zavarnák meg a nyelv­védelem és a nyelvvédők — tudniillik az ilyen összetétel­típus — egységét. A vitás szók alkotói nem gondoltak erre, mi pedig már régen el­késtünk arról, hogy segítsünk a dolgon. De kit zavar pél­dául a kártevő és a kárör­vendő szó közti hasonló bel­ső szerkezeti ellentét? A je­löletlen összetételek legtöbb típusa oly megszokott már, hogy a nyelvi gazdaságosság elvén kívül ez is szentesíti ugyan javasolnak helyettük más szókat, de a nyelvi köz­vélemény aligha fogadná be őket. Például az árvízvéde­lem helyett ajánlott árvíz­ellenzés furcsa, az árvízelhá­rítás nehézkes, az árhárítás zavaróan tömör, és hangzásra sem tetőző. A napellenző más, mint a napvédő szem­üveg vagy röviden: napszem­üveg; s különben is, próbál­juk elemezni, mit elle­nez a napellenző: logikai útvesztőbe jutunk. Legtöbb bizonytalanság és vita a munkavédelem — munkásvédelem szópár körül támadt. Első pillantásra ter­mészetesnek látszik az a vé­lemény, hogy a munkásvéde­lem a helyes kifejezés, hi­szen a munkások-nak, nem pedig a munká-nak a védel­me a cél. Ezt a nézetet erő­síti az előzőekben felsorolt anya- és csecsemővédelem, családvédelem, egészségvéde­lem, érdekvédelem, gyermek- védelem, honvédelem, mű­emlékvédelem, nyelvvédelem összetétel is (kinek, minek a védelme?). Velük szemben azonban ott áll a más szem­léletű és szerkezetű, de épp­oly természetesnek érzett ilyen szók sora, mint árvíz- védelem, balesetvédelem, érintésvédelem, fagyvédelem, gázvédelem, kitörésvédelem, légvédelem, sugárvédelem, tűzvédelem, stb. (mi ellen való védelem?). Némelyikük egészen összetett tartalmat, sőt bonyolult, csak körülírás­sal kifejezhető fogalomkap­csolatot jelöl. Pl. a gázvé­delem és a légvédelem góz-, ill. légitámadás ellen, az érintésvédelem a villamos vezetékek, készülékek és be­rendezések megérintése által okozott áramütés veszélyétől. Hasonló összetett fogalmi viszonyra utal a munkavéde­lem is: a jó munkafeltételek biztosítását, az egészséges és biztonságos munkakörülmé­nyek megteremtését jelenti, beleértve természetesen a balesetelhárítást, ill. -védel­met is, tehát közvetve s vég­eredményben a munkások, a dolgozók védelmét. Erről gondoskodnak a munkavé­delmi rendeletek, felelősök és felügyelők. Más értelemámyalata van viszont a munkásvédelem szónak: e feladat, ill. tevé­kenység elsősorban szociális jellegű: a dolgozók, főként a munkások anyagi és erkölcsi érdekeinek, jogainak tör­vényszerű és intézményes biztosítása, védelme, pél­dául a munkáltatókkal szemben. A jelentéskülönb­séget tükrözi az Értelmező Szótár is. Mai társadalmi rendünk­ben, a dolgozók államában gyakorlati szempontból fon­tosabb és időszerűbb feladat a munkavédelem. Bizonyá­ra ezért lett ez a szó az ál­talánosabb, hivatalos meg­nevezéssé a hivatalos ki­adványokban, s így találjuk az Üj magyar lexikonban, bár mellette ott áll változat­ként a kevésbé hivatalos munkásvédelem is. Ez utób­biban zavaró az is, hogy a munkás szó nyelvi tudatunk­ban elsősorban fizikai dolgo­zót jelent, bár beszélünk szellemi munkások-ról is (1919-ben fejmunkás-nak mondták őket). A munkásvé­delem tehát szoros értelem­ben csak a fizikai dolgozók­ra vonatkoznék, a tágabb je­lentéskörű munkavédelem pedig szükségszerűen kiter­jed a dolgozók minden réte­gére. Az ilyen értelemsűrítő ösz- szetételek a nyelv gazdasá­gosságának jellemző példái; jelöletlenségüknek a szerke­zeti analógiák sora mellett a beszélők közmegegyezése ad határozott tartalmat. A nyelvben sok ilyen látszóla­gos szabálytalanság van, s mint láttuk, hasznosak is. A végső tanulság tehát: a nyel­vet nem lehet logikai elveik szerint szabályozni s mérta­ni formákra megnyesni, mint egy francia kertet; sok része angolpark, de akad benne dzsungel is. Dr. Kovalovszky Miklós SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. augusztus 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom