Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-27 / 200. szám
Nevelésről ■> Nyaralásból — tanulásba Az augusztusi nap még ontja meleg sugarait, a srandok még tele vannak vidáman lubickoló gyermekekkel, de azért a diákok egy-egy őszinte percükben szomorúan gondolnak arra, hogy milyen gyorsan elsuhant a nyár! A kezdődő iskolaév határozott jeleit észre lehet venni a papírüzletek kirakataiban is. Egyre több az írószer, táska, füzet, s egy-egy gondos szülő gyermeket kézen fogva már most indul tanszereket vásárolni. Nem könnyű dolog megtervezni szülőnek, nevelőnek egyaránt, hogyan lehet legcélszerűbben átvinni a gyermekeket a nyaralásnak nevezett »édes semmittevésből« a komoly munkát jelentő tanulásba. Persze, aki nyáron sem tétlenkedett, legalább rendszeresen olvasgatott, annak könnyű lesz az átállás. Sokan azonban három hónapig jóformán semmiféle szellemi munkát nem végeztek, s bizony az ilyeneknek nehéz a naponta adagolt leckéket 'megtanulni. Mégis, mire vigyázzon a szülő különösen a tanév első hónapjában, hogy a gyermekek nagyobb nehézség nélkül tudják elvégezni tanulmányi munkájúkat? Mindenekelőtt most, a tanév elején még egyszer át kell alaposan gondolni, hogy a gyermeket milyen különórára, rendkívüli foglalkozásra, szakkörre adják. Sajnos, általános és szomorú tünet, hogy a szülők egy része többre kényszert! a gyermeket, mint ameny- nyire az valójában képes. Nem csoda aztán, ha az agyonhajszolt gyermek hamarosan megrokkan a szokatlan munkában, s kötelező tanulmányaiban is hanyatlik. A túlterhelés károsan hat gyermekeinkre. A mai általános és középiskolás diákok többsége 8—12 órát tanul naponta, azaz hosszabban tartó napi munkát végez, mint a felnőttek! Nem csoda, hogy sok köztük az ideges, szellemileg koravén és a tanulástól meg- csömörlött gyermek. S ezért nemcsak az iskola, hanem a szülő is felelős! Hasznos dolog, ha a szülő tudja, hogy a tanulók napi munkabeosztását is lehet úgy szabályozni, hogy viszonylag kisebb megterheléssel tanulják meg leckéjüket. Ha a gyermek nem jár napközibe vagy tanulószobára és otthon tölti el délutánját, ebéd után engedjünk neki egy-egy óra pihenőt. Ez alatt játsszon, sétáljon, vagv valami olyan könnyű, frissítő foglalkozást végezzen, amely nem terheli meg. Szomorú látvány a rögtön ebéd után a könyvei fölé görnyedő tanuló, aki ásítva vagy rosszkedvűen igyekszik tanulni, s mégse megy a fejébe semmi. Ha viszont erjedünk neki e<rv óra pihenőt, a testi és szellemi emésztés is soklial sikeresebb lesz, s bepótolja a látszólagos időveszteséget. Jól teszí a szülő, ha megkérdezi gyermekét, hogy milyen tantárgyat tart nehéznek? Ez nem minden tanulónál egyforma. Vannak, akik szeretik a matematikát, fizikát, kémiát, a nyelveket, s könnyen is tanulják ezeket a tantárgyakat. Ugyanaltkor más, könnyűnek látszó tárgyakkal nehezen barátkoznak meg. A könnyű tantárgy — nehéz tantárgy problémája egyénenként változik. De akármilyen tárgyakat kedveljen is vagy tartson nehéznek a tanuló, fontos dolog, hogy a délután fo- ' lyamán váltakozva tanulja őket. Nehéz tantárgy után vegyen elő könnyebbet. Így a nagyobb erőfeszítés után kipiheni magát, és kisebb szellemi fáradsággal tudja elvégezni napi munkáját. Azt is jó tudni, hogy az írásbeli és szóbeli leckéket érdemes felváltva végezni. A hosszú időn át tartó szövegtanulás jobban kimeríti, mintha ugyanezt felváltva végzi írásbeli munkával, énektanulással, esetleges kísérletező vagy gyűjtőmunkával. Itt is érvényre jut a több évezredes régi szabály: a változatosság élvezetessé teszi a munkát! A mai gyermeknek nincs szüksége arra, hogy szó szerint tanulja meg leckéit. Erre nem is képes. Természetesen nem arról van szó, hogy verseket, szabályokat, idézeteket nem kell Az erdőgazdasági munkák megkönnyítésére szovjet konstruktőrök új gépet terveztek. Az »Onyezsec« bármilyen talajon biztonsággal mozog. Segítségével meg lehet tisztítani az irtásokat a fatörzsektől, eltávolíthatók a kevésbé értékes telepítvények, de a facsemeték telepítésében, a fagondozásban is hasznosítható. A feladatok jellegétől függően az »erdei tank«-ot ' szóról szóra tudnia a gyermeknek, de a többi leckét úgy tanulja meg, hogy saját szavaival mondja el. Ez nemcsalt szellemi torna., saját szókincsének, fogalmazókészságének, lényegkiemelő képességének fejlesztése, hanem a gondolkodva tanulásnak a legjobb módja! Ha a tanuló saját szavaival el tudja mondani leckéjét. ez önbizalmat ad neki, és sokkal kevesebb lesz feleléskor a bizonvtalanság, a hebegés, a gyöngülő emlékezet kihagyása. Végül azt is érdemes megfontolnia a szülőnek, hogy nem jó, ha a gyermek késő délutánra, vagy éppen estére hagyja a tanulnivaló javát. Tudományos megfigyelések igazolják, hogy a kora délután igen alkalmas a tanulásra, míg a késő délután vagy az este kevésbé. me»t ekkor már az egész napi- tevékenységtől fáradt a gyermek. Általános érvényű megfigyelés, hogy ha a gyermek jókedvűen és erős akarattal, a tanulás komoly szándékával ül le az asztalhoz, sokkal hamarabb elkészül, mintha unatkozva, ímmel-ámmal, vagy éppen a munkától húzódozva dolgozik. Ezért ébi-esz- szen benne a szülő és az iskola is kedvet a tanuláshoz. Igv könnyebb lesz a tanév eleji nehézidőszak : átváltani a nyaralásból a tanulásba. Tari János hagyományos ekével, különféle talajlazítókkal. gödörásóval. bokorvágóval, talajmaróval. permetezőkészülékkel stb. is föl lehet szerelni. A hátul- só billenőputtony a szállítási feladatokat könnyíti meg. A 9,5 tonnás» Onyezsec« számára a 65 lóerős motor 10—11 kilométeres óránkénti sebességet biztosít: több mint 40 centiméter széles lánctalpai | különleges acélból készültek. „Erdei tank“ /r Az egyik legkedvesebb gyermekkori élményem és en lékem a búcsú. Micsoda várakozással tekintettünk utcabeli barátaimmal a búcsú elé! Már egy héttel a nagy napok előtt (azért írok napokat, mert nálunk kétnapos volt, és ma is az) az utcákon lestük, mikor érkeznek a szomszédos község Anna-na- pi búcsújáról a lovasfogatok, ringlispilcsek, céllövöldések, mert azok ünnep után rögvest szedték a sátorfájukat, és a sorra k'erülő faluba költöztek át. Megérkeztek! — hangzott örömkiáltásunk, és siettünk elújságolni a szülőknek is az eseményt. A mi széles, folyóparti Nagy utcánk volt a legkedvesebb tanyájuk, nemcsak azért, mert a falu két kocsmája is itt volt, hanem mert a vízpart terebélyes és árnyas fűzfái kitűnő sátorozóhelyül szolgáltak az augusztusi kánikulában. Ott leselkedtünk körülöttük. Boldogok voltunk, ha valamibten szolgálatot tehettünk nekik: vizet, gyümölcsöt vittünk. Édesanyámtól mindig kikönyörögtem egy kis meleg ételmaradékot is számukra. A hét közepe táján aztán hozzáláttak a lövöldések a papírvirágok készítéséhez és a gipszfigurák festéséhez. Aztán elkészítették színes márványpapírokból a forgókat, krepp-papírból a similabdá- kat. Készült zsákbamacska is. A legizgalmasabb nap a szombat volt. Felállították a körhintát, a hajóhintát, fölverték a sátrakat a lövöldéknek. Sokáig néztük a nagy munkát, és örömmel ültünk be a hintaszékbe az »első próbamenetre« — természetesen ingyen. A búcsú vasárnapján korán reggel keltünk. Segítettünk az utca seprésében, aztán a baromfiak tisztításában. Ha egy kis szabad időnk akadt, nyomban a sátrak között nyüzsögtünk. Délelőtt megérkeztek a bábosok is, és kirakták portékáikat sátraik asztalára. Ott ődöng- tünk a sátrak előtt, számolgatva a hónapok óta összegyűjtött fillérjeinket, hogy mit is vásárolhatunk azokon. De délelőtt senki sem költött, mert az igazi búcsú délután, a falu legényeinek, leányainak a templom előtt eljárt táncával, az úgynevezett »karé«-val kezdődött. Innen már a cigányzenekar kísérte a fiatalokat, és az idősebbeket a kocsma udvarába, ahol a zöld tölgyfagallyakból készített sátor alatt, a gyalulatlan deszka- padon várták őket a legöregebbek. A körhinta alatt Hermina néni (név szerint ismertük az egész »személyzetet«) levette a kopottas takarót a verkliről és megszólalt a zene. Ez a verkli valóban nye- kergett. Józsi bácsi pedig fennhangon kiabálta: beszállás, beszállás legények-lá- nyok, indul az első menet. A székek hamar megteltek. Akinek nem volt pénze a körhintára, az fölment hajtani, és tíz menet után egy menetet a hintaszékben tölt- hetett. KITÜNTETETT NÉPMŰVELŐ Hőskorszak és ér kezes... Akst régóta ismer az ember, talán arról a legnehezebb írni, vallani. Sokat szeretnék elmondani róla, de nehéz a válogatás. Sokszor láttam a falusi könyvtárban, kulturális rendezvényeken, az első sorban ült. Ült, figyelt, értő, segítő figyelemmel. — Az ötödik évtized végére érkezett ember — emlékezik. — Ha jól meggondolom, egy kicsit az utca !s nevelt. Proligyerek voltam, apám korán meghalt, anyám iskoláztatott — a varrásból tártott el. Sokszor ácsorgóit a Rázsó- könyveslbolt előtt — aztán bejutott a boltba. Mert a boltos szívesen adott könyvet a kezébe ... Azok az emberek, akiknek élethivatásuk a művelődés lett — Pellérdi Gyuláról nyugodt szívvel mondom így —, valahol, egyszer kezükbe fogták a könyvet — és örökre. Az indulás nagyszerűsége ez ... Neki már tizenhét éves korában Thi'baulték sorsát adták meg József Attilát, és a Géza utcai házban Európa fölé hajolt, verssorok fölé, a szép fölé. Azt mondja, elolvas egy verset mindennap ma is... Értő figyelemmel hallgatta a versmondókat, ez a kép az, amellyel kezdtem és amelynél maradok most már. — Sípos Gyula meg más korambeliek egy összejövetelen »cukkoltak«., —■ no, mernél-e szavalni? És mertem. Még ma is ebpondok néha verset illusztrációképpen egy- egy előadáshoz. Nem lehet felejteni, nem lehet lemondani a szép szó öröméről. Fodor Andráshoz az első vers bemutatásából sarjadt barátság kötötte és -köti ma is. — Sokan biztattak, hogy legyek színész, van tehetségem hozzá Belőlem éppen a kedv hiányzott. Így szerettem csinálni. De csali a munka után, mert napközben az íróasztal mellett ültem, a számok meg a körmölnivalók között. Egy kis fintor a mosoly közben — a bajusz alatt. Nem nehéz kitalálni, hova szól a fintor és hova a mosoly. — A háború talán kitörni készült már, amikor szerepelni akartunk. Minden mehetett, Ady. József Attila, egyszóval minden. De én Dsida Bútorok-ját szerettem volna mondani. Azt nem engedték. Mert a vers a munkanélküliek nagy bosszújáról szólt, mert a versben lúggal súrolt, gyalult bútorok kiáltoztak a fényes politúr -felé, mert szívvel mondta volna. — Aztán behívták katonának. Pellérdi Gyula életrajzában sok adatról, sok epizódról számolhatna be az üyen hétköznapi krónika. A munkanélküliségről meg a szerveződő munkásszínpadról. A téglásokhoz került a felszabadulás után és vezetett munkásstúdiót. De van egy közös terminusa mindennek — a népművelés. Nem a történetéről, hanem eredményeiről kérdeztem. — A második előadásra mindig többen jönnek, mint az elsőre. Ez az egyik legbiztosabb eredmény... De az első előadásról is szólni kell — korszakot idéz. A nagybajom! kocsmában léptek föl 194S-ba,n. Teherautóval vitték a legjobb énekeseket. és az emberek annyira várták, hogy az ablakokban is ültek. Az idősebb népművelők erről úgy beszélnek, mint a hőskorszakról. Érkezését kérdezem az évtizedss indulások után. — lS60-ban kaptam állást a könyvtárnál. És jó azt mondani, -hogy most egész nap népművelő vagyok. Ez az én nagy érkezésem, és itt találtam meg önmagamat... A hőskorszak után a könyvtár hűvös csöndje meg gépkocsi, kényelem. Ma már. _ A mai társadalmi rétegek egyike elől sem zárkózhat el a népművelés. És a mai feladatok kevéssé látványosak. De egy csöppet sem köny- nyebbek és nem is kényelmesebbek. Hiszem és vallom: a k önyvtár a népművelés biztos fellegvára. Innen indulunk ki magunk is. A sokféle kérdésnek, feladatnak itt a polcokon van a szellemi aranyfedezete. Csak egy példa. A ma embere szereti a romantikát. talán éppen a szabályos, kiszámított nappalok miatt. De gyakran beéri a sekél vessel. Ezért kell vigyázni, hogy ne kerüljön szembe a pillanatnyi igény a valóssal. Nem lehet egyedül csinálni. A többiek kellenek hozzá meg ez a biztos keret, melyet ez a munkahely ad. Még sokáig beszélgettem Pellérdi Gyulával, a Palmiro Togliatti • Megyei Könyvtár csoportvezetőjével. Füstfelhőbe burkolta a cigaretta. És megfeledkezett arról, hogy emlékezünk. visszapillantunk. Hiszen tele volt minden körülöttünk a való ezer kérdésével, gondjával... Tröszt Tibor 40 500 tag, 180 Biliiá torint bitót Somogybán 40 500 tagja van a takarékszövetkezeteknek. Ez a szám évről évre nő. — Mennyivel emelkedett a betétállomány 1870 első félévében? Matán László, a MÉSZÖV takarék- és lakásszövetkezet: csoportvezetője válaszol a kérdésre: — Jelenleg száznyolcvanmillió forint van a takarék- szövetkezeteknél betétben. Ez _ nyolcmillió forinttal több, i mint az előző év azonos időszakában. A gépkocsi-betétállomány nyolcmillió forint, a tavalyihoz képest hárommillió forinttal nőtt. Jelentősen emelkedett a kölcsönállomány is. Az első félévben hatvan- millió forintot folyósítottak a takarékszövetkezetek tagjaikNagy forgalma volt a fagylaltosnak is, mert fagylaltárus csak ritkán jött a faluba a járási székhelyről. A kocsma udvarán magasra csapott a hangulat, alig győzték kiszolgálni a sok vendéget. Így telt a búcsú hétfő reggel virradatig. Aztán hazamentek aludni. Délután 3—4 óra tájban újra benépesült a búcsúi utca. Este tizenegy óra tájt, amikor a hangulat már forrósodott, a legények a zenekar előtt egymást átkarolva táncoltak, meg-meg- veregetve fekete csizmájuk kemény szárát. Éjfélkor volt fájront. A zene elhallgatott, csak a legények búcsút visz- szasíró kiáltása hallatszott: »Ne, búcsú, ne!« (Ez annyit jelentett: gyere vissza, búcsú!) Így zajlott le gyerekkoromban Jakab-napon. S most? Hazamegyek szülőfalumba minden évben búcsúra. Ez a találkozás napja. A körhintá- sok, bazárosok, cukorkások gépkocsikon, személyautókon érkeznek. Mintha nem lenne olyan lázas sürgölödés-forgolódás körülöttük. Búcsú napján ebéd után megszólalnak a hatalmas hangszórók tudtül adván, hogy indul a körhinta, kezdődhet a szórakozás. Aztán egymás után hangzanak fel a legújabb slágerek lemezjátszóról, magnóról. A hintát villanymotor hajtja, nem kell már a gyerekek ereje. A fiatalok búcsúnyitó néptánca is elmarad. Nem is ismerik, talán csak hallottak róla, milyen is volt az régen. A szövetkezet modern vendéglátó kombinátjának minden helyisége tömve van, a levegőt a ventillátorok hatalmas lapátjai keverik. Az asztalokon hűtött italok, mellettük feketekávés csészéket is látni. A tánctéren modern fiatalok járják a legújabb táncokat. A búcsúi forgatag most is tarka, sokszínű. Mégis, mintha más lenne a levegője, a hangulata. Vagy mégsem? Csak mi gondoljuk így, akik már elhagytuk a tizenévesek kprosztályát? Nekik talán éppen olyan szép, kedves és várt nap ez, mint amilyen nekünk volt. Dorcsi Sándor nak. Húszmillió forinttal többet mint 1969 első felében. — Mire kérnek kölcsönt az emberek? — A kölcsönök legnagyobb részét építkezésre fordítják, de jelentős a termelési, az áruvásárlási és a személyi kölcsön is. Egyre többen kérnek kölcsönt külföldi utazáshoz. A háztáji termeles elősegítésére tizennyolcmillió forint kölcsönt vettek, tízmillió forinttal többet, mint tavaly. Az idén kaphattak először a kisiparosok szolgáltatási kölcsönt. A kölcsönt igénylőknek rendkívül előnyös az a rendelet, amelynek értelmében akár ötvenezer forintot is föl lehet venni. (Eddig huszonötezer forint volt a felső határ.) Ez az úgynevezett szerződéses mezőgazdasági árukra vonatkozik. A visszafizetést a termőre forduláskor kell megkezde— A takarékszövetkezetek milyen fejlesztési programot dolgoztak ki? — A megyében jelenleg huszonnégy kirendeltség és harmincnégy betétgyűjtő pénztár van. Az utóbbi másfél-két évben több kirendeltség épült. A közelmúltban készült el az ádándi, a berzencei kirendeltség. Az idén újabb ötöt adnak át a megyében. — A közeljövő tervei? — Szeretnénk az OTP-hez hasonló szintre emelni az építési kölcsön összegét. Most harmincezer forint a felső határ. örülnénk, ha csekkszámlát nyithatnának magánszemélyek is. Megnyitjuk az iskolai takarékbetétet. A termelőszövetkezetek és a takarékszövetkezetek együttműködése is egyszerűbb lesz a közeljövőben. Újdonság a takarékszövetkezetek és a Cooptourist kapcsolata. Ez megkönnyíti a takarékszövetkezeti tagok külföldre utazását. S. M. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. augusztus 27. \
