Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
A seregély, mSrrt a neve is mutatja, társas madár. Kis csapatban tud esak létezni. Egymagában vagy párosával sohasem látható. Egy-egy csapat ötven- száz főből áll. Kétszer akkora, mint egy jól fejlett hím veréb, kicsit sötétebfe barna tollazattal. Igénytelen megjelenésű, de élénk, majdnem agresszív madár. Itt a szőlőhegy fölött augusztus második felében jelennék meg, amikor már érik a szőlő, ök az átkai a hegynek. Elnézem röpülésüket, mely gyors és egyenletes. Mozdulataiknak fő jellemzője azonban a hirtelen és szép ívű kanyarodás. Ez a kanyar úgy hozzátartozik a lényükhöz, mint az igyekezet... Egy darabig nyílegyenesen szálinak, s aztán minden vezéri parancs nélkül az egész csapattest egyszerre oldalra csuklik, s legalább 90, de néha 100—150 fokos szögben megváltoztatja menetirányát, miközben kissé közelebb kerülnek a földhöz. Kanyarjuk suhogó hangot ád. s ilyenkor az ív szélén repülők — rövidebb Útjuk lévén — akaratlanul is a csapat élére kerülnek. Átrendeződik a sereg, anélkül, hogy lemaradók lennének, melyek megbontanák a menet tojás alakú egységét Így keringenek, szállnak a szőlők fölött Lent a szőlősgazdák meg a gyerekeik, a tőkék közt állva lesik a csapatok mozdulatait Közeledőkre egyik egy nagy fazék fenekét veri valami vasdarabbal, a másik kereplőt teker, a harmadik esetleg huj- huj-t kiáltoz, torkaszakadtából. Hangos ilyenkor a hegy. A madárcsapat azonban hidegvérrel röpül a zaj felett, mint egy számvrakélt rendőrkülönítmény. Nem látszik rajtuk, hogy szemlélődnek, sem az, hogy sajátságos kanyarodásuk valamelyik fazék zajára történt volna. Ha lecsapnak a szőlőkre, úgy tűnik, hogy az épp oly központi elhatározás nélkül történik, mint a kanyarodásuk. Nem egyszer éppen a csősz közelében találják magukat Ilyenkor azonban hamar észbekapnak, s alighogy földet ér a lábuk, már nagy surrogás közt — mert szárnyaik a sorvadó szőlőleveleket is érintik — újra magasba emelkednek A csőszök Ilyenkor sok vért kapnak a fejükbe, szaladnak a levegőben már rendeződő gomolyag után, gyorsabban szól a kereplőjük, s kiáltásuk már-már egy négylábú állat eligazítására is sok volna. Bernáth Aurél: Seregélyek És mennyi ilyen hiábavaló lecsapását figyelem meg a torkosaknak! Nem tágítanak. Talán nincs élményük komoly veszedelemről. Puskát nem lehet használni a hegyben, s így a csőszöket sem veszik sokkal komolyabban, mint Pálék szélhajtott és lengő ezüstpapír-szeletekkel díszített kicsi malmát mely ropogásával és fütyülésével ugyancsal? arra volt hivatva, hogy riogassa őket. Seregélynek nyugodt maradása a földön még akkor sincs, ha történetesen őrizet- len szőlőtáblákra találnak. A nyugodt kosztolást nem ismerik. Irigyek is lehetnék a rigóra, de minden másfajta madárra is, mely itt a hegyben lakik. Irigyek lehetnek arra a nyugodt csipegetésre, ahogy a többiek a szűnni nem akaró éhségükét oltják. Irigyelhetik, ahogy a többiek a fák hintázó ágai között rejtve vannak, s csak időnként — s ezt Is inkább fölös óvatosságból — néznek szét maguk körül. Ok, a seregélyek, igazi tolvajok. Tudják,, hogy lopnak. S e tolvajság szempontjából fajtájuk átka, hogy csak így csapatban tudnak élni. S emmi gondjuk nem lenne, kövérre hízhatnának a szőlőtől, ha mint a többi madár, önállóak volnának. De erre képtelenek. Alig pár méterre ettől a jó kilátású balkontól, ahonnan figyelem őket, lecsapott az f. Legenda és valóság Két festmény Molnár C. Pál festőművésznek a Csók István Galériában rendezett kiállításáról. DÉLUTÁNI ZIVATAR imént egy sereg. Elnéztem, ■ ahogy a rögtöni riasztásira a felrebbent csapat legutolsónak maradt tagja, a megveszekedett torkosságtól, tátogó szájjal, félig futva, félig röpülve követte csapatát. Majd meghalt, hogy a csőrét bevághassa egy fürtbe, s majd megszakadt a félelemtől, hogy elmarad a többi tői. Hápogott a szamjúságlól és sikított a félelemtől. Kis karmai csak a göröngyök tetejét érintették. Igazi tolvajmódra járnak el akkor is, ha sikerül egy-egy lecsapásuk. Forrnák a szűk területen a munkától. Mintha valami munkamego ztás Is volna köztük: egyike-másika a fürtök nyakára száll, s onnan kezdi lefelé föltömi karmaival a szőlőszemeket. A földön állók eszeveszetten habzsolnak, s mint a dürgő verebek, forognak maguk körül. Másodpecokig tart az egész roham, s mézha nem is riasztják őket, máris elsisteregnek. Messziről nézve az ilyen felszállás úgy hat, mintha egy lobbanásnyi tűz füstje szállna föl a szőlőtőkék közül. Rozi ígv is mondja néha: — Ott füstölnek... A napnyugtára, mint min- H den madár, ők is érzékenyek. Ritkulnak is a csőszök kiáltásai. Inkább a víz mellett vonulnak a nádas fölött, ahol majd éjjelre megpihennek. Aztán lecsapnak belé. gy hatnak ilyenkor, y mintha valaki magot hintene a nádas közé. De ez csak az első próbálkozásuk. Újra felrepülnek, mert szívesebben ott ereszkednének alá, ahol a nád közül már egy másik csapat zsivaja szól. Tengernyi gyűlik így össze éjszakára. Éktelen csipogásuk messzire hallik. Ha ilyenkor a víz melletti országúton megvünk, olyan érzésünk van, mintha a nádas panaszkodna valami keserves siránkozással a testében búj- káló fájdalomtól. Ha ilyenkor meglessük őket. a nád közt, láthatjuk, ahogy fészkelődnek, egyik szálról a másikra ugrálva. Majd egy levél tövében végre elhelyezkednek. Erős karmaikat görcsbe keli merevíteniük, mielőtt aludni kezdenek, mert a nád ingó talaj. Erős szél fújhat. Nagy hullámok nyaldoshatják a nádtenger sípjait., s ilyenkor bizony a nádszálak, kis terhükkel, bóbitájukkal, metsző leveleikkel együtt, nagy kavarodásban hajladoznak erre- arra. Kora délután az utca még tele volt sétáló emberekkel. Aztán öt óra felé az égen hatalmas fellegek gyülekeztek. Szinte észrevétlenül tört ki a vihar. Minden elsötétült, és szakadni kezdett az eső. Legtöbben egy-egy kapualjiba menekültek előle. Hiszen néhány perc múlva úgyis vége lesz a zivatarnak. — Májusi eső! — Aranyat ér! — Mindjárt vége lesz! — Szépen esik. — Ez magának szép? Akkor minek áll itt? — Ne idegesítsen! — Dehogynem, otthon várnak a gyerekek. — Gondolja, hogy nekem nincs családom? — Az ablakokat is nyitva hagytam, hogy szellőzzön a lakás. — Biztosan észre fogják venni. — Az én lakásom déli fekvésű, és onnan esik. — Most már biztosan vége lesz. — Dehogy, nézze csak, micsoda felhők jönnek! — Most bezzeg nem fúj a szél. — El fogok késni a zongoraóráról — panaszolja egy kétségbeesett kislány. — A tanárnőd is látja, hogy esik — vigasztalja a mellette álló magas asszony. — De ha telefonál a szüleimnek, akkor kiderülhet, hogy a múltkor ellógtam az órát. — Látod, látod,:. — Olyan jó filmet játszotok, és már mindenki látta, csak én nem. Úgyis csúfol az egész osztály, hogy kisbaba, meg hogy pólyás vagyok. — Édes istenem, jaj, hogy megyek én haza! Fél hatkor Indul a vonatom. Jaj nekem, édes istenem, segíts meg. Ki ad enni az állatoknak, jaj istenem! — siránkozik hangosan egy fejkendős, sok szoknyás falusi néniké. — Nyugodjon meg néni, hamar eláll! — De ernyőm sincs, a vonat pedig nem vár. Jaj istenem! Az ajtó mellett állók a hírközlők: — Egyre erősebben esik. — És teljesen besötétedik, mintha már késő este lenne. Dörög és villámlik. A kapualj hirtelen megvilágosodik, s utána egy hatalmas csattanás hallatszik. — Ez biztosan becsapott valahová — kiált egy ijedt női hang. — Édes isteneim, a vonatot lekéstem. Mi lesz velem? — Ugyan néni, nyugodjon meg! — Majd elutazik a következővel. — Csak van egy ismerőse vagy rokona. Elmegy hozzá, és ott alszik. A néni nem nyugszik meg, hiába vigasztalják. — Jaj! — kiált fel egy kismama. Az utolsó pillanatban kapják el, és támogatják ketten. A többiek Is tehetetlenül nézik. — Be kell csengetni valamelyik lakásba — szólal egy egy férfi. — Telefonálni kell a mentőkért! — Jaj istenem, ml lesz szegénnyel! — sóhajtozik minden bajáról megfeledkezve a sokszoknyás néni is. — Beszélnek, beszélnek, de senki sem cselekszik — dör- rnögi mérgesen egy öreg vasutas, és becsönget az egyik ajtón. — Tessék, mit akar? — szól ki egy női hang. — Van telefonjuk? Egy asszonyka rosszul lett. Mentőkért kellene telefonálni. Talán amíg kiérnek, addig behoznánk ide a lakosba. — Hozzák csak be — feleli fanyalogva a nő. — Hívom a mentőket. A kismamát két asszony kíséri be. A többiek állnak, és tovább várakoznak a kapualjban. — A zivatar kitartó erővel tom/bol tovább. — Nem örült túlságosan. — Miért, maga örülne? — Már ne Is haragudjon, de enny*t mindenki megtehet az embertársaiért Ez a minimum. — Egy kicsit csillapodott az eső! — Dehogy, inkább erősödött. — Az egész város megbénul ettől az átkozott esőtől. Szirénázva megérkeznek a mentők. Felpakolják a kismamát. A fájdalomtól már szólni sem tud. A könnyek végigfolynak az arcán. Köszönetét akar mondani, de nincs hozzá ereje. Aztán a mentőkocsi gyorsan elszáguld vele. A kapualjban hirtelen kialszik a villany. Eddig is csak pislákolt Teljes a sötétség. — Már áram sincs! — Biztosan beáztak a vezetékek. — Olyan sötét van, mintha már késő este lenne. — Pedig még hat óra sincs. — Szegény szüleid biztosan nagyon aggódnál? érted — fordul a magas asszony a kislányhoz, akinek arca már maszatos a könnyektől. A sötétnek csak egy fiatal pár örül. Eddig csöndben álltak az egyik sarokban, egymás kezét szorongatva, és most nyugodtan csókolózhat- nak. — Felháborítónk ezek a mai fiatalok — dörtmögi mellettük egy öregasszony. — Elfelejti, hogy maga is volt egyszer fiatal? — És szép? — Ne legyen szemtelen! — Miért tesz megjegyzéseket? Mialatt mérgesen vitatkoznak, az eső egy kiseé mégis csillapul. Már szinte csak szemerkél. És lassan az ég is kivilágosodik. Akinek van ernyője, az elmegy. A kislány is szalad a kottáival. Nem bánja, ha meg is ázik. Mindenki készül hazafelé. Hirtelen kinyílik az ajtó, és kiszól a női hang: — A mentősök telefonáltak, hogy kislány született! Az emberek azonban már nem nagyolt figyelnek, csak néhányan kapják föl a fejüket. — Szegény, biztosan jobban örült volna egy fiúnak! — Szép tőlük, hogy megüzenték. — Remélem, nekünk is lányunk lesz — szól a csóko- lózó fiú egy lélegzetvételnyi szünetben a lányhoz. Azután ők is szedelőzköd- nek és elindulnak. Az eső már csak szitál. Lassan kiürül, és elcsönde- sediik a kapualj. Egyedül a sokszoknyás néni áll a sarokban, és siránkozik. — Édes istenem, mi lesz velem? Jaj, hogyan fogok én hazamenni... Franki Borbála Palásti László: Autói kell venni Az asszony megszólalt: — Már a Kelemeneknek is van autójuk. Végre vehetnénk mi is. — Nem mondanád meg, hogy miből? — kérdezte idegesen a férfi. — Kelemenék ketten együtt, csak háromezer-ötszázat keresnek. Mi pedig több mint négyezret. — És ebbpl a négyezerkétszázból vegyünk kocsit? Vagy cseréljük el a lakásunkat mosókonyhára, mint a Kelemenék? — Nemcsak a lakást lehet eladni! — Hanem például mit? — A könyvszekrényt. Szép darab. A bizományi ad érte négyezret. A könyveket is eladhatjuk négyért. A férfi dühös lett: — Nem adom el a könyveimet! És különben is mit érne az a nyolcezer? Az asszony golyóstollat és papírt vett elő: — Figyel) ide! A bankban van hétezer forintunk. A kolóniái könyvszekrény és « könyvek — az nyolc. A mama ad négyet. Az már tizenkilenc. — Nem válók meg a könyveimtől. — De megválsz! A könyvszekrényért se fájjon á szíved. A cseh garnitúrában is van könyvszekrény. Jó, hogy eszembe jutott! Mi lenne, ha a padlásról lehoznánk a nagymama bútorait,.. — Csak nem akarod eladni a cseh kombinált szobát? — Ha ez kell az autóvásárláshoz, akkor miért ne? — Ügy akarsz járni, mint a Gömöriék? Azok vasalódeszkán alszanak. Mindent eladtak, hogy autójuk legyen. — A nagymama bútorai a legfinomabb diófából vannak! — És ezernyolcszázkilenc- venben készültek. — De műasztalosnál! Kitűnő maszek munka. Szóval a kombinált szoba — az legalább tizennégy. Együtt van a harminchárom. A többi OTP-kölcsön. — És miből fizeted majd vissza? — Meghúzzuk magunkat. Te is szereted a paprikás krumplit, én is. — De nem mindig. És még hogy megint abban az ócska, molyhos plüssfotelben üljek! Meg a porcelángombos, támlás kanapén!? — Ki lehet bírni, ha az autódban is ülhetsz. — Nem tudsz vezetni! — Ha háztartást tudok, elvezetem az autót is. Kele ■ menné is jól vezet. Tegna > láttam az új Skodájukkal. — Micsoda? Becserélték a Trabantot? — kérdezte a férje. — Miből fizették a különbözeiét? — Jól eladtak a mosókonyhájukat. — De hiszen abban laktak! Hol alszanak most? — Természetesen az autóban! Nem is rossz dolog. Legalább éjszaka nem lopják el a gumit a kocsijukról. Orbán Ottó: Sugár Csontok közt suhogás, Csak a szél, a testtelen angyal. Üresség. Valami mégis. Üveg-csöndből valami zaj. Ének vagy nyüzsgés. Valami mintha föltámadna és odaülne az asztalhoz, kavargatná a kávét. Valaki más a mi ruhánkban, a mi fintorainkkal és mozdulatainkkal, jellegzetes hanghordozásunkkal és föltett szándékunkkal, hogy a semmiből halásszunk madarat és füttyöt, ideül, szembe velünk, és üres szeméből a nap kiragyog. Valami hirtelen sugár átdöfi lényegünket: nyilak vagyunk a nyár sebében, sebek a levegő testén, huzat a fény csontjai között, esésben emelkedés. Szobrok egy olyan múzeumban, ahová nem jön látogató. 12 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 191«. augusztus »
