Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

A klubveze jpppp Községi tanácsaink egyire jobban megértik, hogy na­gyon sokat segíthetnek ifjúsá­gunk sikeres honvédelmi-ha­zafias nevelésében.. A Magyar Honvédelmi Szövetség klub­jait anyagiakkal támogatják, helyiségeket bocsátanak ren­delkezésükre, kispuskát és más eszközöket, felszerelése­ket vásárolnak a klubokban tevékenykedő fiatalok szá­mára. Pitz Géza háromfai tanács­elnök azonban még ennél is többiét tett: elvállalta a köz­ség lövészkluibjának vezetését, a lövészetre jelentkező fiata­lok oktatását. — Tartalékos katona va­gyok, valamikor a honvédség­nél elsajátítattam a löelmé- lettal kapcsolatos ismerete­ket. Arra gondoltam, miért ne hasznosítsam ezt a tudáso­mat, hiszen ezzel nemcsak a fiatalokat segítem, hanem a mi nevelő munkánkat is meg­könnyítőm ... A tanács irányítása, az el­nöki feladatok ellátása sok idejét elveszi, de mindig jut belőle arra is, hogy a lövész- kilu'b tagjaival foglalkozzon. S ennek eredménye, hogy évről évre több fiatal kapott ked­vet a versenyszerű lövészet­hez, meg ahhoz, hogy bekap­csolódjon a Magyar Honvédel­mi Szövetség más irányú te­vékenységébe. Különösen sok fiatalt vonzott az összetett ■honvédelmi verseny. Az idén a járási versenyen is sikere­sen szerepeltek: női csapatuk első, férficsapatuk pedig má­sodik lett. S bizonyára a honvédségnél is elismeréssel szólnak Pitz Géza munkájáról, mert har­minc sorköteles fiatalt vont be a lövészklub munkájába, s a nyár elején megtartott vizsgán sikerrel szerepeltek. Munkája eredménye, hogy több, még általános iskolás korú vagy az iskolát nemrég elvégző klubtag kiváló 16- ercdménnyel dicsekedhet. Ko- lics József, Császár József tű­ni ki a többiek közül, s ami­re a klubvezető nagyon büsz­ke: fia, ifjabb Pitz Géza is a kiváló lövők közé tartozik. Az iskolával és a KISZ-szel igen jó az együttműködésük. Maga a KISZ-szervezet titká­ra, Györke József is sok se­gítséget nyújt a klub munká­jához, s nemcsak a vezetés­ben, hanem abban is, hogy be­vonja a sorköteles vagy a honvédségtől leszerelő fiatalo­kat. Két alkalommal rendeznek lóversenyt, s meglátogatnak egy laktanyát is. A tanács bo­csátja rendelkezésükre díjtalanul a gépkocsiját, ő szállítja el a fiatalokat. Ilyenkor nyáron nehéz a klub munkája. A fiatalok többsége a termelőszövetke­zetben, illetve a közeli Nagy­atádon dolgozik. S nehezíti munkájukat a* is, hogy nincs a klub számára megfelelő helyiség. Hamaro­san felavatják azonban a köz­ség új művelődési házát, s ab­ban otthont kap az MHSZ is. Tervezik, hogy még több fia­talt vonnak be a szövetség munkájába és megalakítják a rádiós szakkört is. Tíz éve foglalkozik az MHSZ lövészklubjának veze­tésével Pitz Géza tanácsel­nök. A szövetség járási és megyei vezetői szerint is ke­vés község van a megyében, ahol olyan eredményes hon­védelmi-hazafias nevelés fo­, I n. S ez cl . n a*, ő érdeme. Meg­érdemelten vette át nemrégen a Honvédelmi érdemérem ki­tüntetést, amellyel tízévi fá­radságos munkáját jutalmaz­ták. Sz. L. Tiszán innen — Dunán túl Folytatódik a küzdelem Csongrád az „ellenfél“ Még nyár van, az üdülé­sek s a pihenés ideje. A Ti­szán innen, Dunán túl rádiós vetélkedő megyei előkészítő b'zottságának tagjai azonban már az őszre gondolnak. Folytatódik ugyanis a küzde­lem. A bizottság hét eleji ülé­sén egyetlen téma szerepelt: a középdöntő. Ismeretes, hogy . a felszabadulási rádiós vetél­kedőn 16 induló megyéből nyolc — köztük Somogy — jutott tovább a középdöntőbe. A közelmúltban a Művelő­désügyi Minisztériumban ösz- szegezték az elődöntő tapasz­talatait, s tájékoztatót adtak a középdöntő megrendezéséről is. Hangsúlyozták: az elődön­tő erősítette a haza iránti szeretetet, társadalmi összefo­gásra ösztönözte a megyék lakóit, lehetőséget nyújtott ré­gi értékek fölkutatására, új ismeretekkel gazdagította a versenyzőket és a hallgatósá­got. A középdöntő tematikája nem változik. Középpontjá­ban a felszabadulás esemény- története, a megyék negyed- százados gazdasági, művésze­ti és tudományos eredményei állnak majd. A kérdések egy­ben tükrözik az időszerű nép­művelési programokat is. Az elődöntő tanulsága: sok­kal oldottabban és játékosab- i ban kell a további versenye- 1 két lebonyolítani, bevonva a játékba a közönséget is. Somogy megye október 16- án szerepel a középdöntőben. Az »ellenfél-«: Csongrád me­gye. A két adás színhelye: Kaposváron a megyei könyv­tár; Siófokon a vároci tanács. Egy URH-s kocsi a megye- székhelyen, egy másik pedig Somogy területén teljesít majd szolgálatot az adás ide­jén. A Rádió 1-es stúdiója (a középdöntők otthona) pedig 15 somogyi községgel létesít közvetlen telefonkapcsolatot. A vetélkedő új vonása az, hogy a rádióstúdió közönsége nem segíthet a megyéknek. Nehezíti majd a középdöntőt a Rádió és Televízió Újság szeptember eleji fölhívása is, amelynek lényege: az ország bármelyik részéből — üze­mek, tsz-ek, brigádok és egyé­nek — a Rádióhoz feladat- javaslatokat küldhetnek a versengő megyéknek címezve. Ezekből Pesten választják majd ki, melyiket kell So­mogynak rövid idő alatt tel­jesítenie. Csongrád megye erős ve- télytársunk lesz. Ezért már a napokban újjászervezik a nyolc szakcsoportot. A döntőbe csak négy me­gye jut. Somogyot az előző rádiós vetélkedők sikerei is kötelezik. FILM A MEGYÉRŐL Tegnap délelőtt a kapos­vári Vörös Csillag Filmszín­házban bemutatták a So- mogyország című filmet. Az első vetítésen részt vettek megyénk párt- és tömeg­szervezeteinek, valamint kulturális intézményei­nek vezetői, és mindazok, akik segítséget nyújtottak a film elkészítéséhez. Megje­lentek a film alkotói is: Sé- nyi Imre író és rendező, Szu­rok János operatőr, Dobro- vics István gyártásvezető. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője, Horváth Lajos köszöntötte a vendégeket és az alkotókat. MEGYÉNK negyedszázados fejlődésének egyetlen nagy do­kumentuma maga a mai So­mogy. Indulása és érkezése, öröksége és a jelenében a jövő csírái. Dicséretes és nehéz az a vállalkozás, amely a film műfajában akar számot adni erről. Sokszínű, nagyon össze­tett a kép, s bizony a forgató- könyv krónikája nem könnyű. Elkészült a film. és megje- jelent a vásznon Somogyor- szág, illetve az, amit Somogy- országból a kamera kiválasz­tott magának. Azt mondanunk sem kell, hogy a dokumentum­film önmagában véve is na­gyon nehéz vállalkozás. Nem­csak hű képet, hanem nagyon hű, igaz képet kell adnia: ko­moly valóságélményt. Hu­szonöt év fejlődéséről lévén szó, az indulás és érkezés mellett a megvalósítás folya­matának feszültségét is. Jó volt az indítás. A kame­ra a magasból pásztázta a tó hullámait, és azt, ami attól délre van: , erdők, mezők ten­gerét, hogy oda leszálljon, ott kutasson keressen. Nos^ éppen ezzel a kutatással, kereséssel maradt adós ez a film. Sényi Imre rendező »gépe« elsősor­ban Siófokon és Kaposváron landolt. Számot adott a megye- székhely kulturális, oktatási, ipari létesítményeiről, láttunk néhány szép kaposvári utca- ■ képet is. Kár, hogy amikor az új Kaposvárról beszélt, a ka­mera éppen a nagytemplom homlokzatán időzött. Szóltak a »Tegyünk többet Somogyért!«- mozgrt ómról is, de tény, hogy ez a mozgalom jóval túlterjedt az említett városok határán. A kamera pedig alig-alig pillan­tott ki innem Korántsem csökkentjük ipa­rosodó megyénk értékét, és egyáltalán nem szégyellnivaló provincializmus annak szá­mon kérés, hogy miért hiány­zott a falu, az igazi, mai, hu­SZI1Ú LÁSZLÓ - SÚLYOM JÓZSEF*­Az iigyiéiik elindult k kikötő elpusztul: 7.55-kor 9. Blake boldog volt, de öröme gyorsan lelohadt, ugyanis ami­kor kilépett az irodából, egy japán került melléje, és azt suttogta: — Kövessen! Egy étterembe vezette az amerikait. Itt nagy titokban átadott neki egy borítékot, amelyben egy utazási jegy volt, mégpedig a President Garfield nevű hajóra. Honolului végcél­lal. másnapi indulással. Blake megrémült. Most már nem csupán azért, mert az ONI terveit esetleg keresztül­húznák, hanem az életét is fél­teni kezdte. Elvégre, ha ezek ígv meg tudják szervezni a dolgaikat, akkor nem ütközik különösebb nehézségbe az sem, hogv adott esetben eltegyék őt, Bteke-et láb alól. S ha megtudják, hogy be­csapta őket, biztosan ez a sors vár rá. A »robotember« nem is sejt­hette, amit az ONI tudott, hogy Kono — két nappal Blake in­dulása előtt regénybe illő kö­rülmények között — ismét ta­lálkozott Yamamotóval egy férfikalapboltban. S miközben a kalapokat próbálták, a tükör előtt állva suttogva beszélget­tek egymással. A suttogó beszélgetésből né­hány mondatot sikerült rádión keresztül Stanleyéknek lehall­gatniuk. S bár túl sokat ugyan nem, de annyit mégis megtud­tak, hogy a japánok a Pres: dent Garfieldre szereztek jegyet, s Blake-nek ezzel a hajóval kell utaznia, nem pedig a Matso- niával, amely csak félrevezeté­sül szolgált egy esetleges elhá­rító akcióhoz. Az amerikai tengerészeti el­hárítok most Yamamoto nyo­mába vetették magukat. A szo­kásosnál is ferdébb szemű ja­pán ismét a Los Angeles-i »Vörös Malom« lányaihoz haj­tatott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte neki, hogy mindig időben értesítik, mit kell tennie... S íme, más ha­jóval megv, s közeledik az in­dulás ideje is. Tudnia kellene, mit terven, ha Honoluluba ér­kezik. Különben is. miről fogja tel-.«merni az állítólagos Camp­bell? Azt is tapasztalta, hogy a ja­pánok rendkívül erős megfi­gyelés alatt tartják, ami a sze­mélyes érintkezést lassan már teljesen lehetetlenné teszi az ONI embereivel. Eltelt az idő, és semmi értesítés. Blake-nek el kellett indul­nia a President Garfieldre. Két óra múltán a hajó már nyílt tengeren járt. Blake persze gyorsan észrevette, hogy akár ül, akár sétál: vagy két japán, vagy a két német mindig a kö­zelében tartózkodik. Nem tud úgy mozdulni, hogy követő árnyként ne ragadnának rá. Még ha a kabinjába ment be, akkor is biztos lehetett abban, hogy figyelői ott sétálnak az ajtó előtt, a folyosón. Elhatározta hát, hogy nem gondol a feladatára. Törődje­nek vele Stanleyék! A hajó tele volt utasokkal. Blake jó néhányukkal megis­merkedett. így azzal a vaske­reskedővel is, aki Közép-Nyu­gatról utazott a Hawaii-szige­tekre. Mint mondta, egészség- ügyi túrára. Mister Homer, a vaskereskedő a legjobb úton volt, hogy krónikus alkoholista legyen. Blake ugyanis vala­hányszor belépett a bárba, Homert mindig ott találta. Ráadásul nem is volt valami kellemes alkoholista; ha éppen nem volt pohár a szájánál, ide­jét azzal töltötte, hogy minden­kibe belekötött. Szinte provo­kálta az embereket, hogv ülje­nek le vele beszélgetni. Aki megtagadta, azzal még durváb­ban kötekedett. Igv tett többször Blake-kel is, aki igyekezett messze kike­rülni a kötekedő vaskereske­dőt. Már csak egyetlen nap volti hátra, hogy a hajó Honoluluba érkezzék, s Blake persze na­gyon nyugtalan volt. Bement a bárba, hogy magába döntsön némi »idegcsillapítót«. Vajon hogyan lépjen érint­kezésbe »Campbell«-lel? —' Ezen járt az esze már kora reggel óta. A bárban találta Hornért, aki ha lehet, még kötekedőbb hangulatban dülöngélt, mint, egyébként. Most ismét Blake-et( szemelte ki áldozatául. — Hagyjon békén! — vála­szolta Blake, s a bárba belépő, egyik németre pillantott. — Maga meg akar engem sérteni? Nem hailandó vetem szóba álln;?! — ­hclmámorában Horner, a vörös képű vaskereskedő. S már a szemén látszott a bem" d-'-’ó indulat: mindiárt nekiugrik B1 ekének, s megüti. Az egykori artista azonban állt a helvén. Most már benne is felébredt a virtus. A vaske­reskedő mindenk-topen neki akart menni a nála legalább' egv féiiel magasabb Blake-nek. ám mielőtt még elérte volna. me«'í'«úszott, és végigvágódott a rt" <41 m-n_ Szörnyű nagyot koppant a' feje. A sarokban ülő Horner- né ijedten ugrott fel, odaro-i hant a férjéhez és sikoltoznii kezdett. Könyörgött Blake-nek, hogy segítsen neki bevinni fér-l jét a kabinjába. (Folytatjuk) szonöt éve fejlődő somogm fa­lu. Kaptunk ugyan buzsáki hagyományokat — de ezt már máskor is láttuk filmvásznon, hasonlóképpen a Balaton déli partját, a tánczenét és az ér­kező nyugati kocsikat is. Nem kétséges, ez is Somogy! De megfelelő arányok betartásá­val többet is adhattak volna, talán éppen a fafaragó pásztor helyett annak, unokáiról. Film, készült megyénkről, és ezzel adósságot törlesztettünk. Szép felvételei élményt nyúj­tottak: különösen a levert Ta­nácsköztársaságot szimbolizáló lehántott törzsű fák, vagy az a képsor, melyben — váltakoz­va a rokkával — a textilmű­vek orsói peregnek. Ez való­ban képi dokumentáció volt, lírai és szép. De több ilyen kel­lett volna, és több helyről. NEM AZ ABSZOLÚT tel­jesség igényével és maximaliz- mussal szólunk, de az alkotók jobb belső arányok teremtésé­vel talán bemutathatták volna azt a Somogyot is, amelyről jogosan vártunk kéret. Hiszen ez is mindenképpen biztos zá­loga az elkövetkezendő ne­gyedszázadnak. Tröszt Tibor Fiatalon — felnőttként Gondolatok egy táborról Sokszor voltam táborban. Először kis úttörőként, «maikor attól féltünk, hogy elviszi a zápor a fejünk fölül a sátrat, és az éjszakai vihar után re­megve vártuk, hogy végre reg­gel legyen. Voltam építőtábor­ban is. Reggel fél ötkor kel­tünk, a teherautón — amely a gyümölcsösbe szállított ben­nünket — kezdtünk ébredezni, s a hajnali derengésben szinte csak a kezünk érezte a barac­kot, mert szemünk még nem látott. Az ember mindig vegyes ér­zelmekkel indul egy táborba. Vajon milyen lesz? Kikkel lesz együtt? Milyen tapasztalatokat szerez? Most is így voltam, amikor megérkeztem Fenyves-alsóra, a KlSZ-tábprba. Az első hatások, amelyek engem és több leen­dő táborlakót értek, nagyon kellemesek voltak. Fehér há­zak és színes »ernyők« az ud­varon. A tábor közvetlenül a vízparton van, körülötte a Ba­laton és az ég kékje. Az első pillanatban — azt hiszem — a kellemes környezet volt az, ami megnyugtatóan hatott rám. S ahogy körülnéztem, egyre több ismerős arcot lát­tam, és az a szorongás, amit a tábor kezdetben jelent, elmúlt. Innen is, onnan is hallani lehe­tett, hogv a táborotok, akik az első pillanatban idegenként méregették egymást, megba­rátkoztak: »Honnan is ismer­jük egymást? Nem voltál ta­valy kultúrostáborban?« Érdekes volt megfigyelni, hogyan lesz egy 170 tagú tá­borból közösség. A megye minden részéből jöttek fiata­lok: Barcsról, Tabról és Ka­posvár üzemeiből ugyanúgy, mint a kisebb községekből. Kultúrosok, agitációsok és pro­pagandisták a KISZ-ben. Ahogy az első reggel felso­rakoztunk a zászló alá, tudtuk, hogy nemcsak nyaralás vár ránk. Németh János tátoorve- zető elmondta: a tábor felada­ta, hogy segítséget adjon a KISZ-vezetőknek további munkájukhoz. Ezt a célt szol- gá'ltják az előadások. Simon László, a KISZ kb agitációs, propaganda- és kul­turális osztályának helyettes vezetője az MSZMP KB ifjú­ságpolitikai irányelveiről be­szélt. Ismertük ezeket a rádió­ból, a sajtóból. De előadásának hallgatása köziben — időnként alig hallottuk , szavát az elro­bogó vonatok kattogása miatt — egyre erősebben fogalma­zódott meg bennem, és azt hi­szem, a többiekben is: milye­nek is vagyunk mi fiatalok tu­lajdonképpen? Mit vár tőlünk a társadalom? Mit nyújt ne­künk a KISZ és mit teszünk mi a mozgalomért? Felvetődött olyan kérdés is, hogy valóban közömbösek-e a fiatalok. Ez a vád gyakran éri őket. Szóba kerültek a nyugati hatások, a szélsőségesség. Ilyeh. is van. De abban, hogy. egyre kevesebb legyen az ilyen, 'nem kis szerepük van éppen a - KISZ-vezetőknek, kiváltképp a propagandistáknak, a ku1 tú­rósoknak. Felelősség? Nem biztos, hogy mindig megfogalmazzuk ezt így. Amikor a fiatalkorú bűnö­zőkről hallottunk előadást, szinte önkéntelenül jött a gon­dolat: amíg eljut egy-egy fia­tal addig, hogy bűnöző legyen, sokan találkoznak vele. Ha visszatér a javítóintézetből vagy a börtönből a polgári életbe, melléje kell állnia va­lakinek, hogy többé ne jusson oda. És ez éppen a többi fiatal­ra vár. Felelősség? Igen. A fiatalok a mozgalomból gyakran hiányolják a roman­tikát. Úgy érzem, ebben a tábor­ban megtalálták mindazt, ami a jó értelemben vett romanti­kához tartozik. A dalolást a tábortűz mellett, a szovjet ven­dég kedves fogadását, s egyál­talán: a vidám tábori hangula­tot, a jókedvet. A kultúros— propagandista vetélkedőn, a sportmérkőzéseken, a tábortűzi műsor összeállításában a »két társaság« igyekezett túltenni egymáson. Amikor utoljára húzták le a zászlót, amikor utoljára hallot­tuk a takarodót jelző II silentio hangjait, éreztük, hogy érde­mes volt eljönni, hogy kaptunk valamit. Így búcsúztunk: Viszontlá­tásra, jövőre! Simon Márta SOMOGYI NEPtAP Szombat, 1970. augusztus 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom