Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

„Maradion az alkotó gondolat“ Újítássá! foglalkozó szakemberek tanácskozása Az újítási mozgalom hely­zetével foglalkoztak tegnap a Munkácsy Mihály Gimnázium­ban a kaposvári építészeti na­pok keretében rendezett anké­ten. Ezen a vállalati újítási előadók a szakszervezeti újítá­si felelősök és az újítók vettek részt. A napjainkban zajló techni­kai forradalom követelményei óriásiak. Gyorsan, minden energiát, lehetőséget kihasz­nálva, a szüntelen műszaki fej­lődésre kell összpontosítani az erőfeszítéseket. S ez a mindig megújuló folyamat nem nél­külözheti az újítók — akár kö­zép, akár felső szinten történő — munkáját sem. Állandóan jobbat, ésszerűbbet létrehozni: ebbe a törekvésbe jól beilleszt­hető az újítómozgalom, sőt a céltudatos tervezésnek szá­molnia is kell a munkájukkal, mintegy kiegészítve a sziszte­matikus fejlesztést. Ezt az álláspontot képviseli az az új rendelkezés is, ami 1968. január 1-vel lépett élet­be, tehát egyidős a gazdaság- irányítás reformjával. Célja az. hogy az érdemtelen, kis­stílű újítómunkát, a korábbi rendelet adta lehetőségekkel visszaélő ügyeskedőket kizárja a mozgalomból, s elhatárolja az adminisztratív »ésszerűsí- tők«-től a műszaki és üzem- szervezési problémák megoldá­sán fáradozókat. A rendelet ugyanakkor erőteljesen hang­súlyozza a helyi sajátosságok figyelembe vételét. Abból” a nyilvánvaló igazságból indul ki, hogy az illető gyárban, üzemben jobban meg tudják j ítélni: mi hasznosítható és mi nem. A rendelet megjelenése után sokasodó tapasztalatok először meghökkentették az illetékese­ket. 1968-ban ugyanis ötven százalékkal csökkent a be­nyújtott újítások száma. S nemcsak a fizikai dolgozóik dolgoztak ki kevesebb hasznos eljárást, hanem — s ez a fel­tűnő — még nagyobb volt, a visszaesés a műszak:ak között Ez a hanyatlás azon­ban átmenetinek bizonyult. A következő évben (1969-ben) las­san ismét emelkedni kezdett a benyújtott újítások száma. És ami még örvendetesebb: ug­rásszerűen megnőtt az egy újí­tásra eső forintösszeg, s több mint tízmilliós növekedés mu­tatható ki az alkalmazott újí­tások következményeként. En­nek ellenére a vállalatok mé? mindig szűkmarkúak, s nem eev esetben előfordult, hosv az úiítási düak meghatározásává1 inkább elriasztónak. mintsem a orobléma megoldására ösztö­nözték az új megoldásokon töprengő embereket. S ezzel kapcsolatban vetődik fel egy másik kérdés. Az adott időszakban elkészülő újítási szabályzat körvonalazza ponto­san azokat a feladatokat, ame­lyeket a vezetés szeretne meg­oldani, de az eredmény díját is percízen fogalmazzák meg. úgy. hogy minél több embert ösztönözzön, s ne adjon al­kalmat a későbbiek folyamán vitára. Ez hozzájárulhat az újítás helves nroo? "'indáiéhoz mellyel egíbként elég sok a baj. Ugyancsak szembeötlő a fizikai dolgozók részvételének csökkenése, bár ez összefügg e moz.sía’am új, rendszerint igen megás műszaki «■'í”Vona1at tgónviő törekvésével. D» a kö- zóosz.intő. k!sebb-ner,,"'bv, rnn.. rloslfá S^kegk p-*.*,-,—,-*--lr r)oV ír -r, —-t-mr) ,e 1 -M-,rjcír*-"1 _ «11V n« 1 o t 'á f r> 1 - -éf r?r>ielsor­A vállalatok többségénél sok esetben problémát jelent az újítással és a műszaki fejlesz­téssel munkaköri kötelességből és öntevékenyen foglalkozók között meghúzni a határvona­lat. Néhány helyen minden műszaki képesítéssel rendelke­ző dolgozót ide sorolnak; má­sutt ellenkezőleg: igen szűkre szabják ezek körét. Pedig a feladatkörök pontos meghatá­rozása továbblendítené az újító kedvet. Ugyanez vonatkozik az újítások elbí"álására Is, me­lyekben ma még gyakori a szubjektivizmus. A szakszer­vezeti tisztségviselők, tevékeny­sége is sok esetben formális; általában csak panasz esetén foglalkoznak az újítókkal. A munka jobb megszervezése ér­dekében tehát megyei hatáskö­rű. tarsadz'mi munkában te­vékenykedő újítási bizottság megalakításé1 határozta el a szakszervezetek megyei taná­csa. Cs. T. Gazdasági A népgazdaság fejlesz­tési, felhalmozási alapja 1968 óta rész­ben centralizáltan — az álla­mi költségvetésben —, rész­ben pedig decentralizáltan, a vállalatoknál képződik. A fejlesztési eszközök kb. 50— 50 százalékos arányban osz­lanak meg a költségvetés és a vállalatok között. Már a re­form alapelveinek kialakítása során nyilvánvaló volt, hogy célszerű a decentralizáltan képződő vállalati fejleszt isi eszközök áramlását elősegíte­ni. Ennek bizonyos lehetősé­geit az érvényben lévő ren­delkezések is biztosították. A vállalatok közötti esz- közáramlás és átcsoportosí­tás azonban csak korlátozott mértékben indult meg, mind­össze néhány tucat közös vál­lalat, s kb. 300 — főként szö­vetkezeti — vállalkozás, gaz­dasági társulás jött létre a reform bevezetése óta. A tapasztalatok szerint a vállalatok gazdasági társulá­sát a pénzügyi-jogi rendelke­zések bonyolultsága is gátol­ta. Az állami vállalatok, a termelő és a kisipari szövet­B Öcsit“ mindenki megkérdi A GEPEK fülsiketítő zaja hallatszik a műhelyekből; so­kan dolgoznak a hatalmas szerelőcsarnokokban a hosszú munkapadok mellett. A leg­többjük fiatal. Az egyik mun­kapad mellett alacsony, szür­ke köpenyes fiatalember áll, és elmélyülten magyaráz valamit a brigád tagjainak. Poór Jó­zsef, a Villamossági Gyár ke­reskedelmi előadója, a gyári KISZ-nek szervező titkára. Munkájáról, a KISZ-ben ka­pott feladatairól beszélgetünk. Amikor 1960-ban megkezdte tanulmányait a közgazdasági technikumban, azonnal bevá­lasztották az iskolai KISZ-bi­zottságba, s mint kultúrfele- lős és szervezőtitkár dolgozott négy éven keresztül. Szeret táncolni, a BM-együttes tán­cosa, sokat szerepel is. Életé­nek egyik legnagyobb öröme volt, mikor megnyerték a Ki mit tud?-ot. Utána kéthetes szovjetunióbeli jutalomkirán­duláson vettek részt. Szereti a munkáját, elragad­tatással beszél a gyár készít­ményeiről. Sokat tartózkodik a műhelyekben, s érdekli a kap­csolótábláktól a biztosítékokig minden, ami a gyáron belül készül. Munkájához szervesen hozzátartozik, hogy ismerje mindazt, amiről naponta tár­gyal a megrendelőkkel. Nehéz, amit csinál, sok idejébe kerül, munkaidején túl is. Pontosab­ban: nincs is kötött munka­ideje. Addig dolgozik, amed­dig bírja, ameddig a munka tart. Lassan sétálunk a munka- padok között. Mindenütt megállítják, tanácsot kérnek tőle, elmondják észrevételei­ket is. Tulajdonképpen ő a gyár KISZ-titkárának a jobb keze. Mint szervezőtitkár mindenben jártas, minden problémát ismer. Ahogy mondja, egyszerűen képtelen úgy lemenni az üzem­be, hogy ne fordulnának hozzá valamivel a fiatalok. Háromszáztizennégy KISZ- tag van a vállalatnál. S a lét­szám állandóan növekszik. Hiszen terjeszkedik a gyár, több munkást igényel, s a SZÍJÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF Az üg%frti$k eimJmií A kikötő elpusztul: 7.55-kor 8. iuz a mulató volt a japán hír­szerzők taiáúiozoií cuy e. De minderről BiameyeK eze.coen a napouoan vajmi Keveset tud­ta«., noha Yamamoto súlyosan vetett az utasítások elien, ami­kor Bia«.e-Kei közvetlenül föl­vette a kapcsolatot. Mert a pa­rancs úgy szólt, hogy amerikai ügynököiskel a közvetlen kap­csolatot csak Kono, illetve a »-Vörös Malom« japán lány­kái tarthatják. A módszer a következő volt. Az ügynökök betértek egy-agy pásztorórára a -Vörös Malomi­ba, s miközben a szerelem per­ceit élvezték, értesüléseiket át­adták partnernőiknek, őket azután szobácskájukban meg- 'átogatta időnként Yamamoto, hogy átvegye a híreket. A »Vörös Malom« minden alkalmazottja a japán hírszer­ző központ szolgálatában állt: férfiak, nők egyaránt. Ide látogatott el rendszere­sen Yamamoto, a »kis szürke konzulátusi alkalmazott« is... Bs egy-egy ilyen »Vörös Ma- lom«-beii útja után működés­be lépett a konzulátus külön­leges siíre-gepje, amely átala­kította a bediktált szöveget a naponta változó kulcsra, hogy az éteren át továbbítsa Tokió­ba, a japán hírszerző szolgálat központjába. Persze ezekről a mozzana­tokról az ONI csak jóval ké­sőbb értesült. Most még csak annyit tudott, hogy Yamamoto, az Amerikából évekkel előbb eltűnt sorhajókapitány ismét amerikai földre lépett. Ám ar­ról, hogy hol lakik, merre dol­gozik. még semmit sem tudtak megállapítani. Ennek pedig az volt az oka, hogy Yamamoto egy-egy ilyen kiruccanása után mindig a »Vörös Malom«-ba tért vissza, ott átöltözött, aztán több tucat japán közé vegyülve jött M az épületből. s eltűnt a város forgatagában. Az ONI-nak viszont ekkor még nem volt elég embere ah­hoz, hogy egyszerre húsz-hu­szonöt embert is kövessen, fi­gyeltessen. Pedig csak így ál­lapíthatták volna meg, hogy a Yamamoto néven bemutatkozó férfi mindig a japán konzulá­tusra tér vissza, s Yamamoto azonos a konzulátuson dolgozó Koehiba segédímokkal. De nézzük, mi történt köz­ben Blake-kel! Sétált az utcán, sarkában a két némettel, s azon törte a fejét, hogyan teremtsen kap­csolatot Stanleyvel, s hogyan adja tudtára: neki holnapután repülővel Ciscóba, onnan pe­dig a Matsonia nevű tenger­járóval Honoluluba kell el­utaznia. De semmi okos nem jutott az eszébe. Másnap délelőtt elment be­vásárolni, hogy felkészüljön az útra. Most két japán volt a követője. Blake belépett az egyik fe­hérnemű-üzletbe. hogy ingeket vásárolóin magának. A japá­nok kint maradtak. Egy pilla­nattal később egy idegen férfi ’“nett be az üzlet aitaián, maid Blake mellé áűt, mintha válo­gatna az áruban. Az »izomember« a japánok­ra fordította minden figyelmét, hogy egy alkalmas pillanatban elillanjon előlük, s eközben észre sem vette azt a nyurga fiatalembert, aki az üzletbe utánajött. Csak akkor csodál­kozott el kissé, amikor a nyur­ga férfi — a kirakott áru kö­legtöbbjük fiatal. Fontos, hogy foglalkozzon velük va­laki. Kirándulásokat, kultu­rális rendezvényeket szervez számukra. Eredményes mun­kájáért a gyár vezetősége ta­valy szovjetunióbeli üdülésre küldte két hétre. Fontos, hogv jó kapcsolat alakuljon ki a vezetőséggel, és más vállalatok KlSZ.-szer- vezeteivel — mondotta. A gyár fiataljai ezért üzem- látogatásra viszi, hogy meg­ismerjék az ottani fiatalok munkakörülményeit, KISZ- életét. Sok a munka, az elfoglalt­ság, mint mondja, és szinte felüdülés számára, ha munka végeztével kitáncolhatja ma­gát a próbákon. Sokat foglal­kozott azzal a gondolattal, hogy abbahagyja a táncot, de valahogy mindig letett erről. Mint rppndotta: a napokban várja gyermeke születését, s így otthon is kell szervezni és irányítani. SZERETETTEL beszél az üzeméről. Itt kezdett, és so­káig szeretne még ittmarad­ni. összeforrt vele, s nehéz lenne megválni tőle. Valamennyien szeretik, s a barátok, munkatársak egysze­rűen csak becenevén »öcsi­nek« szólítják. Gyertyás László zott válogatva — halkan meg­szólította Blake-et: — Mindenről tudunk, a Mat- sonián már nem lesz hely, s azt követően, egy hét múlva indul csak hajó Honoluluba — sut­togta az idegen. — Rádióval lehallgattuk az autóban folyta­tott beszélgetést. Blake azonnal megkönnyeb­bült. Milyen ügyesen dolgozik az ONI! Még szeretett volna kérdez-^ ni egyet s mást az idegentől, de L sziszegő hangú utasítást ka pott, hogy gyorsan menjen k az üzletből, és a japánok által megjelölt időpontban induljon San Franciscóba. kezetek különféle — és egy­mástól eltérő — formákban társulhattak. Az új jogsza­bály, az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelete nemrég olyan egységes társasági for­mákat alakíott ki, amelyek valamennyi szocialista gaz­dálkodó szervezet társulására alkalmazhatók. Ennek meg­felelően a vállalatok között közvetlen eszközátcsoportosí­tás, a gazdasági társulás két alapvető formája: az egysze­rű társaság és a közös válla­lat. E két társasági formában sokféle gazdasági kapcsolat létesíthető. A két társulási formának közös jellemzője: a gazdasági társulást a tagok szerződéssel alapítják, mind­két társulási formában közös gazdálkodást folytatnak. En­nek nyereségéből köz'sen ré­szesülnek, de a veszteséget is közösen viselik. A társulások­nak csak a vállalatok és szö­vetkezetek lehetnek tagjai, izonyos esetekben — pl. amikor a társulás a helyi tanácsok fel­adatainak megoldását szolgál­ja — a tanácsok saját fej­lesztési eszközeikkel is hoz­zájárulhatnak a társulások alapításához. Az egyszerű társaság célja nem a közös termelés, hanem a tagvállalatok kooperációja, például a közös anyagbeszer­zés és értékesítés, a közös reklám és propaganda. Az egyszerű társaság — mint társulási forma — a gazdasá­gi tevékenység széles terüle­tén alkalmazható. Alapításá­hoz semmiféle engedélyre nincs szükség, a társaságot a szerződés hozza létre. A kö­zös vállalat ezzel szemben tartós gazdasági, együttmű­ködési — elsősorban termelé­si — kapcsolatot létesít. A közös vállalat alapításához szükség van az ágazati mi­niszter engedélyére és a pénz­ügyminiszter előzetes egyet­értésére, s ezek alapján a kö­zös vállalatot bejegyzik a vállalati nyilvántartásba és a kereskedelmi cégjegyzékbe. Lényegesen különbözik egy­mástól a két társulási forma szervezete és önállósága. Az egyszerű társaság nem jogi személv és nem adóalany; nyereségét a tagok felosztják, saját nyereségükhöz csatol­ják. Az egyszerű társaságnak nincs szüksége önálló szerve­zetre, ügyleteit a közös meg­bízott vagy valamennyi tag köti, s ennek alapján a tag vállalatok szereznek jogokat és vállalnak kötelezettsége­ket. A közös vállalat viszont, mint jogi személy, önállóan szerez jogokat és vállal kö­telezettségeket. A közös vál­lalatot a tagok egy-egy kül­döttéből álló igazgatótanácsa irányítja. A közös vállalat adóalany, mérleget készít, és érdekeltségi alapokat képez. A működéshez szükséges va­gyont mindkét társulási for­mánál a tagok bocsátják ren­delkezésre fejlesztési alapjuk­ból, forgóalapjuk szabad esz­közeiből és meglévő állóesz­közeikből. Az egyszerű társa­ságnál a rendelkezésre bo­csátott vagyon a tagok tulaj­dona marad, amelyet elkülö­nítve kezelnek; a közös vál­lalatnál viszont annak va­gyona lesz. A közös vállalatnál az ala­pítók érdekeltségét az biztosít­ja, hogy a közös vállalat nyereségét részben elvonhat­ják. Ennek mértékét és fel­osztási arányát a társasági szerződésben határozzák meg. A közös vállalat anyagi ér­dekeltségét viszont az bizto­sítja, hogy központi előírás, jogszabály korlátozza a nye­reségből elvonható részt, s egyúttal lehetővé teszi, hogy a tagok részesedési és fej­lesztési alapjuk egy részét átadják a közös vállalatnak. A közös vállalat esetleges veszteségét saját tartalék­alapjából fedezi. Ha a tarta­lékalap nem fedezi a veszte­séget, a tagok veszteségét va­gyoni betétük vagy a társa­sági szerződésben rögzített anyagi érdekeltségi arányuk szerint saját eredményük ter­hére rendezhetik, de elhatá­rozhatják a közös vállalat felszámolását is. A gazdasági társulások alapítását és működé­sét szabályozó tör­vény erejű rendelet előírásai nem érintik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek külön­féle társulásait, azok alapítá­sát és működését. Lehetővé teszik viszont, hogy azok — amennyiben ez számukra kedvezőbb — az új formák szerinti társulásokká alakul­janak át. Ugyanez a helyzet az ipari egyesülések, a rész­vénytársaságok és a korlátolt felelősségű társaságok eseté­ben is, amelyek a tagok elha­tározásától függően átalakul­hatnak: az egyesülések egy- szerű társasággá, az Rt-k és Kft«k pedig közös vállalattá. G. I. Növényvédelmi tájékoztató A gyiimöicsisök és a lucerna védelmében í Blake eleget tett a parancs­nak: repülőgépre ült, és San Franciscóba utazott. A Csendes-óceán parti hatal­mas városban tartózkodva hogy is gondolt volna arra, hogy e metropolis falai között két hatalom kémei birkóznak. S a tét: az USA-t berántani aj világháborúba, ezzel lekötni ésJ meggyen?! teni. hogy a Távol-' Kelet fölött a japán imperia­lizmus lehessen az úr ... ' Blake mihelyt megérkezett.^ nyomban bement a hajózási irodába. S minden ú®v történt, ahosrv a fehérnemű-üzletben mondták neki: a Matsonián már nem volt helv. és a követ­kező haló csak egv hét múlva indul Honoluluba. (Folytatjuk) Megjelentek az amerikai fe­hér szövőlepke második nem­zedékének ‘ hernyói észkei. A védekezést haladéktalanul meg kell kezdeni, és a fertőzéstől függően kell megismételni. Ez minden termelőre nézve ren­deletileg kötelező! Használható szerek házikeirtben: Fiiból E 0,3 (10), Ditrifon 0,2 (10), Dipte- rex 0,2 (10), Wotexit 0,1 (10), Vapona 48 EC 0,1 (7), Nogos 50 EC 0,1 százalék (7), kizáró­lag nagyüzemben: Gusathion 0,2 (14), Dimecrom 50 0,1 (21), Dimecrom 100 0,03 (21), Pohosd- rin 0,2 százalékos adagban (5). Időszerű a védekezés a har­madik nóvedékű maglucema- táblákon is. A lucerna jelenleg korai zöldibimbós állapotban van. A területen előzetes kártevő-fel­vételezésre van szükség, és a károsító fajok létszámának is­meretében kell a védekezésről dönteni. A lucernapoloskának megyeszerte magas az egyed- létszáma. Védekezésre használ­ható korai, zöldbimbós ál­lapotában a Huneá-ria L—2 15 kg/kh, Wofatox Staub 15 kg/kh, Thiodan 1 kg/kh, Thionex 1 kg/kh adagolásban. A két utóbbi szer erős m^reg; várakozási ideje 30 nap, és az óvórendszabályokat maradék­talanul be kell tartani! Ha el­kezdődött a virágzás, már csak a Melipax használható, 16 kg/ hh mennyiségben. Gondoskod­ni kell a magfogó táblák vegy­szeres aranka-mentesítéséről is. Erősödik az almamoly máso­dik nemzedékű imágóinak raj­zása. A védekezésnek folya­matosnak kell lennie. Az er­re használatos szerek házi- kertben: Lebaycid 0,1 (14), Bi 58 0,125 (14), Folithion 0,2 (14). Sevin 0,2 (14), Nexion 25 WP 0,4 (14), Nexion 40 EC 0,3 szá­zalékban (14); kizárólag nagy­üzemben: Eka/tox 0,3 (21), Ba­yer 20 0,3 (21), Pusathion 0,2 (14), Párathion 20 0,2 (21), Di- mecron 50 0,1 (21), Dimecron 100 0,03 százalékos adagban (21). Zárójelben a napokban je­lölt várakozási idő szerepel. Kedvezett a csapadékos, hű­vös időjárás a szőlőperonosz- póra, alma- és körtevarasodás, burgonyafitoftóra és más gom­babetegségek elterjedésének. Elmentik a réztartalmú és szer­ves rézpótló szerek használha­tók. Az egyes fajok rézérzé­kenységét a szerek kiválasztá- -ánál figyelembe kell venni. A keleti gyümölcsmolyok harmadik lárvanemzedékének tömeges megjelenése augusz­tus 20-a körül várható. A kár­tevő ellen csak olyan kései éré­sű barackosban javasoljuk a védekezést, ahol a várakozási idő a szüretig betartható. B SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1770. augusztus 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom