Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-09 / 159. szám

mm»; Egy grúz a Zichy-núzeunot akarta látni Nehéz lenne megmondani, hányán indulnák; kisefob- nagyobb kirándulásra a ma­gyar tenger déli partjáról. Szovjet kollégáktól hallottam Vőlogya Alpinidzéről, a tbili­szi újságíróról, aki Balaton- szóplakon üdül a nemzetközi újságíró-üdülőben. A harminc- tagú szovjet csoport grúz tag­ja már a repülőn megmutat­ta társainak a térképét, ame­lyen piros karika jelölte meg a somogyi falut, Zalát. — Itt élt Zichy — mondta csendesen. Mindenki kérdezgette, ki volt az a magyar, akit említ, s akinek a szülőhelyét piros­sal jelölte meg. i — Csodálatos illusztrációkat készíteti a nagy költőnk, Sota Rusztaveli elbeszélő költemé­nyéhez, A tigrisbőrös lovag­hoz ... Nálunk utcát nevez­ték él róla. — Ó, hát erről a magyar festőről van szó — jegyezte meg a másik szovjet újság­író. — Akkor már tudom, hogy ki, hiszen Lermontov, Gogol, Puskin műveihez is ké­szített illusztrációkat. Már régen elfelejtette min­denki ezt a beszélgetést, ami­kor Vologya egyik reggel be­jelentette, hogy utazik. — Hova? — Zalába, a Zichy-múzeum- ba. Busszal, autóstoppal, gya­log ment, s oda is talált. Min­den rajzot, festményt, vázla­tot, émléktárgyat megnézett, hogy Tbilisziben beszámol­hasson a festő szülőhelyével és egykori otthonával való ta­lálkozásáról. Sokat és sokáig beszélgetett a magyar roman­tikus festészet nagy alakjának unokájával. A vacsoránál minden kol­léga megostromolta kérdések­kel. Milyen a múzeum? Mi­lyen festmények vannak ott? Mit lehet látni? ­Alpinidze pontos és lelkes válaszokat adott, majd így búcsúzott el a társaságtól. — Ezt a kirándulást soha­sem fogom elfelejteni... — lg — Veszélyes részegség! A fiatalember a hetykén félrecsapott bukósisakkal nem kerülte el a járókelők figyel­mét. Sőt. Némelyek megálltak, kívácsian nézték, merre viszi a lendület. Fonyódon, a vasút­állomással majdnem szemben, a kertmozi előtt »gyönyörköd­hettek« az egyéni produkció­ban. Néhányan megkérdezték ugyan — de csak egymástól Tilos és életveszélyes Négynyelvü felirat tiltja Balatonbogláron, a gyógyszer- tár mellett az átkelést vasúti síneken. Tilos és veszélyes ez, mert a magas kőfaltól nem lát­ni az állomásról gyakran in­duló vonatokat. S mégis szinte percenként látni, amint felnőttek és gye­rekek — mit sem törődve a ti­lalommal, az életveszéllyel — erre rövidítik meg útjukat. Andalgó szerelmespárok, gyer­mekeikkel a strandra vagy az üdülőhely központjába bevásá­rolni igyekvő szülők Is ezt az utat tartják a legmegfelelőbb­nek. A kitaposott gyalogutak azt bizonyítják, hogy a tilalmi tábla nem sokat ér. Épp e ve­szélyes hellyel szemben van az általános iskolások nyári sporttábora. A gyerekek sza­bad időben csoportosan vá­lasztják ezt az utat, de lát­tunk a síneken itt áthaladni olyan tanárt is, akire a tanu­lók felügyeletét bízták! Alig ötven méterre van in­nen a sorompó, ahol a gyalo­gosok biztonságosan kelhetnek át a síneken, mégsem azt az utat választják. Igaz, a tilal­mi tábla csak a gyógyszertár felőli oldalon van kitéve, s ezt az ellenkező irányból érkezők nem láthatják. Sürgősen pó­tolni kellene, s gyakrabban el­lenőrizni a tiltó rendelkezés megtartását. Sas. L. „Vitorlák suhannak karcsún..*9’ Még párás az öböl, amikor fürge férfiak sietnek végig az egyszál pallón. Hónuk alatt óriási csomagok — a vitorlák összegöngyölve. Sorban bené­pesülnek a hajók, magasba röppennek a fehér nagyvitor­lák az árbocokon. Minden szem a távoli par­tokat kémleli, éled-e már a szél, kifuthatnak-e a földvári kikötőből a vitorlások. Aztán csörren a lánc, egymás után felhúzzák a horgonyokat, s a kék hajnalban végigsuhannak a: móló mentén nyújtózkodó árbocok sorfala között. Füredről, Siófokról, Almá­diból is elindulnak a hajók, s valahol a tó közepén talál­koznak, sorokba rendeződnek, úgy ostromolják a ködlő messzeséget A parton valaki Keresztury Dezső versének négy sorát mormolja: »-Ezüst párában si­rályok: vitorlák / suhannak karcsún habos víz felett; / bronz fürdőzők mögött, mint azúr korlát / leng délibábosan a félsziget.-« Barna hátukat az árbocnak vetve vitorláznak a hullámzó vízen mérnökök, orvosok, munkások, diákok, ök a víz i igazi szerelmesei, akik el sem tudnák képzelni a nyarat a két part közötti suhanás nél­kül. —, hogy vajon milyen utat járhatott meg a bukósisak dü­löngélő tulajdonosa, mert ru­hája éktelenül nyúzott volt. S hogy hol a motor, amelyen idáig jött? Talán ö sem tud­ta... A látványhoz tegyük hozzá: mindez Fonyódon, szombaton délután történt, amikor a gép­járműforgalom jóval nagyobb az átlagosnál. Fiatalemberünk minden erejét összeszedve igyekezett talpán maradni, tiszteletben tartotta az arra haladókat és csak egy bamba tekintet erejéig méltatta őket figyelemre — ám a járdasze­gély olykor veszélyes közel­ségbe került. Azon túl, a mű­úton autók, motorkerékpárok húztak él. Egyszer, kétszer, amikor már éppen a jármű­vek elé keringett volna, meg­ragadta egy arra járó, és vis­szarántotta a járdára. Nem történt baleset. Különösen esőre hajló idő­ben, amikor többen rándulnak át hajóval Badacsonyba, s visszaérve Fonyódra érződik a túlpart! jó borok hatása — fokozott mértékben indokolt a körültekintés. Néha több em­berből álló, borgőzös csoport lódul a hajókikötő felől az áruházak irányába, át az út­testen. Ha a gépjármű vezető­je ezt Idejében észreveszi, még a szabály megengedte se­bességnél is lassabb tempó­ban halad, hogy elkerülje a gázolást. S ha nem veszi ész­re? Súlyos tragédiával végződ­het a túlzott italozás. Pedig a badacsonyi kirándulásnak nem föltétien velejárója a mértéktelen ivászat— csak a felelősségre kellene gondolni akkor is, két pohár között. Fe­lelősségre önmagunkkal, csa­ládunkkal és azokkal az an, bertársainkkal szemben, akik­nek kellemetlenséget vagy ép­pen tragédiát okozhatunk — felelőtlenséggel. H. F. Hogyan lehet jó idegenfor­galmat csinálni? Recept erre nincs, de nagyon hasznos tapasztalatok vannak — például Balatonmárián. Kölcsönös segítséggel, nagy jóakarással dolgoznak együtt a vendéglátóipar, a helybeli ta­nácsi szervek és a termelőszö­vetkezet — a jó idegenforga­lomért. Egy szerződésit mutat­tak, amelynek sorai sok min­denről árulkodnak. Ennék a közös összefogásnak a történe­téről is, a jelenéről is. ‘ Az Egyesült Erő Tsz végzi a föld- és parkosítási munkákat; áruszállítást, fuvarozást bo­nyolít le a Pannónia Szálloda és vendéglátó Vállalat Touring -Delta egységének, sőt vállal­ták a munkaerő szervezését is A balatonmáriai lányok szíve­sen tanulják a gasztronómiát, és hogy a vendéglátásban is törzsgárda alakulhasson ki, a nők téli foglalkoztatását is biztosítják. A helybeli fogyasz­tási szövetkezettel közös szer­vezésben zacskóragasztó üze­met létesítenék. És mit ad a Touring? Első­sorban jó vendéglátást Hogyan? — erről Sass József tsz-elnök beszélt. Közös pince­szereket szerveznek a külföldi és a magyar Touring-vendé- geknék a balatonmáriai prés­házakban, ahol a sült szalon­nára, friss pecsenyére csúszik az olaszrizlmg. De az ideláto­gatókat nemcsak az evés-ivás vonzza, Nagyon egészséges és Balatonmária Szerződés, együttműködés a jó vendéglátásért Buzsáki kirándulások szép törekvés, hogy a délibá- bos-romantikus, gyakran glcs- cses programok helyett a bu­zsáki népművészettel ismerte­tik meg a Balaton vendégelt. A járási tanáccsal együtt­működve elhatározták, hogy Buzsák népművészeti termé­kei — amelyek itthon nagyon ritkán kerülnek a kíváncsi szemek elé — külön vitrint kapnak a Touring hotel tár­salgójában, sőt buzsáki túrá­kat is szerveznek. A községben megtekinthetik a vendégek, hogyan készülnek a híres szőt­tesek, és nemcsak a kellemes pihenés emlékét vihetik ma­gukkal, hanem értékes tapasz­talatokat a magyar népművé­szet egyik szülőhelyéről. Épül a községi tanács strandja. A kabinok alatt Pannőnla-büfé üzemel majd. Ezrek rohama a Sió Áruházban Ügyeskedők a vásárlók között — Ruha a tejeskannába rejtve Annak, akinek nem volt fo­galma arról, milyen egy áruház napi élete, munkája, könnyen képet kaphat, ha betér a sió­foki Sió áruházba. Német és lengyel, orosz és francia szavak keverednek a magyarral. A szüntelenül áramló hatalmas tömeg, a pil­lanatnyi szünethez is alig jutó eladók színes, tarka képet mu­tatnak. öt-hatezer ember is betér naponta. Sajnos, az áruházban olya­nok is megfordulnak, akik a tumultust kihasználva ügyes­kednek. Az áruház megnyitá­sa óta kiderült, hogy a beren­dezés, illetve az áruk elhe­lyezése nem segíti a vagyon­védelmet Ez különösen az emeleti részre vonatkozik, ahol az el­adók nem látják megfelelően a sok százezer forint értékű, könnyen elrejthető áru nagy részét, s a vevőket sem. Nem mintha feltételeznék, hogy a vevők többsége él a le­hetőséggel, és fizetés nélkül gyömöszöli táskájába, rejti el kabátja alá a kezeügyébe ke­rülő holmit. Az első nap tapasztalatai azonban arra intenek, hogy szá­molni kell azzal: a Balatonon olyan ember is megfordul a nyáron, aki lop&sból akarja az üdüléshez. szóra*.ozáshoz szük­séges pénzt előteremteni. Ezek pedig itt a Sió áruházban, s másutt is, ahol ilyen nagy tö­meg található — élnek az al­kalommal. A tizennégy éves csurgói C. Ágnes tejeskannában akart ellopni egy ötszáz forint ér­tékű nylon ruhát. A békés­csabai Sz. Ödönnél és C. Fe­rencnél, a budapesti S. Sán­dor zenésznél konyakot, evő­készletet találtak. S még több embert értek tetten, amint ép­pen fizetés nélkül akart tá­vozni az áruval. S vajon há­nyán lehetnek, akiknek sike­rült? A nyugati országok nagy áruházaiban ipari televízióval, i nyomozókkal védekeznek a tolvajok ellen. A Sió áruház­ban is szükség lenne olyan in­tézkedésekre, amelyek meg- könnyítenék a vagyonvédel­met A kereskedelmi és bűn­ügyi szakemberek véleménye szerint először az emeleti részben kellene megváltoztat­ni az áruk elhelyezését, hogy az eladók jobban figyelemmel kísérhessék a polcokra, állvá­nyokra kirakott holmikat. Ér­demes lenne legalább a nyári szezonban ipart televíziót be­állítani, vagy alkalmazni né­hány vagyonőrt,: akik megaka­dályozzák a nagy forgalmat kihasználó tolvajok mesterke­déseit. Szalai László Először a tóparton... — Egy kiló meggyet ké­rek ...! — Milyen napilapot kapha­tok.. .7 — Népszabadsag, Somogyi Néplap, képes újságok, milyet parancsol? Csinos szőke leány áll a ba- latonlellei ABC-nél lévő pa­vilon pultja mögött, ökrös Ibolya az első nyarat tölti munkával a tó partján. — Salgótarjánban tanultam a kereskedőszakmát, s ha szo­katlan is itt, nagyon tetszik a munka. Igaz furcsa, hogy én árusítom az újságot is, de a nyaralók, üdülők örömmel fo­gadták ezt az újítást, hiszen így séta közben szemükbe öt- lik az újságosállvány, és so­kan vásárolnak nálam. Naponta 80—100 újság, emellett 2000—2300 forint ér­tékű gyümölcs. Amióta beve­zették az újságok árusítását — egy hónapja történt —, többen vannak á balatonlelleiek kö­zött, akik rendszeresen Ibolyá­nál szerzik be az olvasnivalót, s közben megvásárolják a fő­zéshez szükséges árut is. Sokat kell Ibolyának dolgoz­ni, mert ezenkívül az ő fel­adata az üvegek visszaváltása, a betétdíj visszafizetése. Elő­fordul, hogy egy-egy nap epernél is több üveget hoznak vissza az ABC vevői. Azonban bármilyen sok a munka, a csi­nos, szőke kislány soha nem türelmetlen, minden vevőit ud­variasan, mosolyogva, szolgál ki. « SOMOGYI NÉPLAP ! Csütörtök, 1950, július 9. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom