Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-31 / 178. szám

Berlinguer — a kormányválságról Colombo kijelölt olasz miniszterelnök csütörtökön meg­kezdte tárgyalásait a nem koalíciós pártokkal. Először a kom­munisták képviselőivel találkozott. Colombo immár ötödik napja folytatja kísérleteit egy új kormány megalakítására. tengelyének balra mozdításá­hoz. A külpolitikát illetően Ber- limguesr hangsúlyozta, hogy az OKP új célkitűzésekért har­col. A VDK kormányának el­ismerése, diplomáciai kapcso­lat felvétele a Kínai Népköz- társasággal és az NDK-val, va­lamint az európai biztonsági értekezletet előmozdító akciók szerepelnek ezek között. Az AP kiemeli, hogy e cél­kitűzések között Berlinguer ezúttal meglepetésre nem em­lítette Olaszország NATO-ból való kilépését. (MTI) Colombo kísérletezik Szakítson a világ a Dél-afrikai Köztársasággal A Biztonsági Tanács határozata: Az ENSZ Biztonsági Taná­csa szerdán éjfélig tartó ülé­sén két határozatot hozott a Dél-afrikai Köztársaság el­len. Finnország, Burundi, Sierra Leone, Zambia és Nepál ja­vaslatának jóváhagyásával a Biztonsági Tanács fel­szólította a világ orszá­gait: szakitsák meg a Dél-afrikai Köztársaság­hoz fűződő diplomáciai, konzuli és kereskedelmi kapcsolataikat — minden olyan kapcsolatot, amiből haszna származnék az ENSZ-határozatok ellenéire Namíbiát uralma alatt tartó köztársaságnak. A határozatot 13 szavazat­tal, ellenszavazat nélkül hagy­ták jóvá. Nagy-Britannia és Franciaország képviselője tar­tózkodott a szavazástól. 12 szavazattal fogadták el a Finnország által előterjesztett határozati javaslatot. Ez a nemzetközi bíróság ha­táskörébe utalja a Namí­bia törvénytelen megszál­lásából fakadó jogi követ­kezmények megállapítását. E határozattervezet szavazásra bocsátásakor Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Lengyelor­szág tartózkodott. A Biztonsági Tanács csü- törtöfkön folytatta ülését. Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkárhelyettese. (Telefotó: AP—MTI—KS) Enrico Berlinguer, az OKP főtitkárhelyettese sajtóértekez­letet tartott Rómában. »A jelenlegi kormányválság — mondta — általánosabb és szélesebb politikai válság tük­röződése, s csak új irányvonal elfogadásával lehet megoldani. Ennek mind a gazdasági és szociális fejlődés terén, mind a politikai viszonyokban fel kell váltania a jelenlegi irányvona­lat.« Berlinguer kijelentette azt is, hogy a válságért elsősorban az Egységes Szocialista Párt (szociáldemokraták) és a ke­reszténydemokraták legreak- ciósabb irányzata a felelős. A továbbiakban kifejtette, hogy az OKP olyan gazdaság­politika mellett száll síkra, amely a termelés növekedését a kollektív munkaszerződések tiszteletben tartásával és szo­ciális reformokkal együtt biz­tosítja. . .........'. ... — Nagyon fontosnak tartja a párt — mondta a főtitkár­helyettes — az Olasz Szocia­lista Párttal és a baloldali ka­tolikusokkal való együttműkö­dést is az ország belpolitikai Ne nézzék bolondnak a franciákat! Az ötödik köztársaság fegyverkezési programja A csütörtöki francia lapok kommentálják Georges Pom­pidou köztársasági elnöknek, a minisztertanács ülésén el­hangzott nyilatkozatát, amelyet az 1971—1975. évekre szóló fegyverkezési program jóváhagyása kapcsán mondott. Pompidou a többi között ki­jelentette, hogy 1971-ben — Franciaország történetében el­ső ízben ■— a katonai költség- vetés a második helyre szorul vissza a közoktatási kiadások mögött. Ennek ellenére a fran­cia nukleáris elrettentő erő (amelyre az előirányzott 93,5 milliárd frankból 30 milliárd frankot költenek) továbbra is lehetővé teszi, hogy Francia- ország helytálljon szövetsége­sei iránti kötelezettségei telje-' sítésében«. .-z Humanité vezércikkében René Andrieu propagandaér­velésnek minősíti a köztársa­sági elnök arra vonatkozó szavait, hogy a katonai költ­ségvetés 1971-től elveszti veze­tő helyét. Az elnök szavait még nem is lehet ellenőrizni írja —, mivél a költségvetés számada­tait csak ősSzel hózák nyilvá­nosságra. A cikkíró hangsúlyozza, hogy ez a bejelentés beleil­leszkedik a jövő tavaszi köz- ségtanácsd választások előké­szítésének propagandájába, 'amelyekről pedig az elnök azt állította, hogy. nem lesz poli­tikai jellegük. Az elnök kije­lentéseinek további célja, ■hogy elhitesse, az atomütőerő nem terheli súlyosan az adó­fizetőket. Ne nézzék bolondnak a franciákat — írja Andrieu. — Nagyon jól tudják, hogy'éven­te milliárdokat szórnak ki a teljesen haszontalan és veszé­lyes atomütőerőre, ahelyett, hogy azokat az összegeket az élet céljaira használnák fel. Közismert dolog, hogy az ötödik köztársaság kormá­nyai mindig kitűntek abban, hogy elrejtsék a hadikiadások. egy részét más tárcák — így a miniszterelnökség, a pénz­ügyminisztérium, a tudomá­nyos ügyek minisztériumának stb. — költségvetésében. Ezt különben korábbat! Messmer volt hadügyminiszter is elis­merte. Egy 1962-re vonatkozó vizs­gálat pedig kiderítette, hogy az említett esztendőben a be­vallott 17 544 millió frankos hadikiadás a valóságban 25 620 millióra rúgott, azaz 40 százalékkal magasabb volt a bevallottnál. A különbség tehát rendkívül komoly. (MTI) Bonni tanácskozás a moszkvai tárgyalásokról Földrengés Iránban A tegnapra virradó éjszaka a Richter-skála szerint 6V9 fok erősségű földrengés rázta meg Irán északikeleti részét. Te- heráni jelentések beszámolnak arról, hogy a kormány azonnal segélycsapatokiat irányított a körzetbe. Az éjszakai földrengést kö­vetően magyar idő szerint reg­gel fél kilenckor ismét meg­mozdult a föld. Ezúttal azon­ban jóval gyengébb volt a ko­rábbinál. A sah, aki jelenleg az ország északi részén, a Kaspi-tenger partján tölti szabadságát, szük­ségállapotot rendeltei a föld­rengés sújtotta övezetben. Ka­tonai egységeket és helikopte­rekét irányítottak a helyszínre. Hivatalos jelentés szerint 100 halálos és 120 sebesült áldozata van a csütörtök hajnali föld­rengésnek Iránban. A hatóságok haladéktalanul katonai, rendőri és orvosi kü­lönítményeket indítottak út­nak a földrengés sújtotta tér­ségbe. Tegnap Willy Brandt kan­cellár elnökletével összeült a bonni kormány. Az ülés na­pirendjén Kari Moersch kül- ügyminisztériumi parlamenti államtitkár beszámolója sze­repel a moszkvai nyugatné­met—szovjet tárgyalások ál­lásáról. A kormány ülésén a nyári szabadságok miatt 15 minisz­ter közül csaík négyen voltak jelen. 11 minisztériumot par­lamenti államtitkár képviselt. Kari Moersch, a külügymi­nisztérium parlamenti állam­titkára rövid áttekintést adott azokról a tárgyalás-okiról, ame­lyeket Walter Scheel külügy­miniszter Moszkvában az erő­szakot kizáró egyezmény meg­kötéséről folytat. A beszámoló részletei nem ismeretesek. Conrad Aiders, a szövetségi kormány szóvivője délutáni sajtóértekezletén azt mondta, hogy a nyugatnémet küldött­ség Moszkvában ■ »-mindent megtesz a tárgyalások sike­réért", de a tárgyalások befe­jeződésének időpontját ma még nem lehet előre tudni. A kormány foglalkozott Duckwitz államtitkár nemrég megtartott varsói tanácskozá­sainak eredményeivel. A nyugatnémet—lengyel tár­gyalások — közölte Ahlers — szeptember 10-én folytatódnak Bonnban. (MTI) ünnepére öt évtizede, 1920. július 31-én alakult meg Nagy-Britannia Kommunista Pártja. A brit kommunisták A történelem szeszélye — és az angol belpolitikai élet mozgását meghatározó mélyebb, társadalmi rugók rendszere — úgy .hozta, hogy a brit kommunisták figye­lemre méltó időpontban em­lékeznek pártjuk alapításának ötvenedik évfordulójára. Olyan pillanatban, amikor az elfogulatlan szemlélő épp a legutóbbi választások nyomán újra megbizonyosodhatott ar­ról, hogy a hagyományos »nagy pártok«, a Munkáspárt és a Konzervatív Párt »hely- cseres« kormányzási periódu­sai mennyire képtelenek iga­zi választ adni a brit társa­dalom alapvető kérdéseire. Nem üres szólam tehát, amikor azt mondjuk, hogy az utóbbi öt évtizedben Nagy- Britannia Kommunista Pártja volt az az erő, amely mindig a legkövetkezetesebben szállt síkra a munkásosztály, a dol­gozók, s az ország igazi nem­zeti érdekeiért. Ez utóbbi állítás igazolásá­ra hadd utáljunk itt csupán egyetlen, történelmi — s így vitathatatlan — példára. A harmincas években a kommu­nisták hirdettek harcot Ang­liában a honi fasiszta próbál­kozások ellen. S amikor a Chamberlain-kormány Mün­chenben lepaktált Hitlerrel (méghozzá általános parla­menti üdvrivalgás közepette): egyedül a kommunisták tilta­koztak, figyelmeztetve a szé­gyenletes müncheni egyez­mény — utólag, sajnos, egy világháborúval igazolt — ve­szélyeire. Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártja kemény megpró­báltatások tüzében született. A brit kommunisták e taglét­számra nem nagy, de harcos osztaga fennállásának öt év­tizede alatt nem kevés alka­lommal találta szembe magát — a helyzetéből is adódó — nehézségekkel. Ám mindany- nyiszor töretlen hittel és energiával folytatta — s foly­tatja ma is — küzdelmét a dolgozó emberek igazáért, a társadalmi megújhodásért, a szoicalizmus eszméinek dia­daláért a brit szigeteken. JDártjuk fennállásának öt- venedik évfordulóján szeretettel köszöntjük a brit kommunistákat, s kívánjuk, hogy öt évtizedes harci ta­pasztalataikból is erőt merít­ve sikerrel folytassák tovább tiszteletreméltó és áldozatos munkájukat. Habib „hattyúdala“ A 78. ülés előtt A világ két igén távoli pont­járól érkezett egy-egy hír csü­törtökön, ám a két jelentés nagyon is összetartozik. Az egyik tudósítás saigoni kelte­zésű. A Reuter jelentése arról szól, hogy a saigoni amerikai parancsnokság áltál kiadott heti veszteséglista szerint 77 amerikai katona meghalt, több száz megsebesült egy hét alatt. S egy hónap alatt a dél-viet­nami csatatereken -276-ameri­kai katona vesztette életét. A másik jelentést az MTI párizsi tudósítója küldte: csü­törtökön lezajlott a Vietnam­mal foglalkozó párizsi négyes konferencia 77. ülése. Az ame­rikai küldöttség vezetője, Ha­bib ismét csak az Egyesült Ál­lamok állítólagos tárgyalási készségéi hangsúlyozta. Egyéb­ként ez volt Habib »hattyú­dala«, mert a jövő héten már az új küldöttségvezető, David Bruce képviseli Washingtont A jövő héten... S addig hány fővel emelkedik ismét az Egyesült Államok Dél-Viet- namban állomásozó hadserege halottainak és sebesültjeinek száma? Harriman és Cyrus Vance és Cabot-Lodge és Habib után most David Bruce ül le a ke­rékasztal mellé a tárgyalások folytatásához, amelyek 1968 májusa óta folynak. Esztelenség lenne túlzott il­lúziókat fűzni éppen Bruce személyéhez. Nem rajta, ha­nem elsősorban Washingtonon múlik a dolog. Harriman pél­dául kellemesebb és a vietna­mi probléma iránt több meg­értést mutató tárgyalópartner volt, mint a héják táborához tartozó Cabot-Lodge. De ahogy Harriman nem tudta enyhíte­ni, úgy Cabot-Lodge sem fo­kozta az USA vietnami be­avatkozását. A kártyákat nem az Avenue Kiéberen, hanem a Fehér Házban és a Pentagon­ban keverik. S hogy ott mikor határoz­zák el végre magukat »új leosz­tásra«, belátva, hogy eddigi pókerjátszmájuk minden blöff je lelepleződött, az a jövő titka. De előbb-utóbb el kell jönnie az időnek, a személyek­től függetlenül, amikor Wa­shington teljesíti a történelem parancsát, és kivonul Viet­namból. Az atombombatámadás 25. évfordulója alkalmából csü­törtökön Tokióban megnyílt a 16. atom- és hidrogénfegy- ver-ellenes értekezlet. 17 or­szág 200 küldötte vesz részt ezen. Moszkvában tegnap szov­jet—magyar megállapodást ír­tak alá hajók és hajóberende­zések kölcsönös szállításáról. Nixon elnök augusztus 20— 21-én hivatalos látogatást, tesz Mexikóban — közölte Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivő­je. A 6. amerikai flotta két rombolóhajója a jövő héten a Fekete-tengerre érkezik. A bejelentés szerint mindössze »rutin jellegű manőverezés- női« van szó. A londoni őrségváltás: a kon­zervauvoK kormányalakítása bomaként hatott a Perzsa­öböl térségében, mert előreve­títette az előző, munkáspárti vezetés »Szueztől keletre« po­litikájának felülvizsgálatát. A Wilson-kormány ugyanis an­nakidején — takarékossági okokra hivatkozva — bejelen­tette, hogy felszámolja a Szueztől keletre — egészen Szingapúrig húzódó — hatal­mas brit támaszpontrendszert. Ez a kivonulás tehát 1971-re nagyhatalmi vákuumot ígért volna a Perzsa-öböl olajkin­csekben gazdag térségében. Ez pedig az önjelölt utódokat, akik nem számoltak a Heath- féle kormányalakítás s vele brit katonapolitikai fordulat esélyével, rendkívül aktív te­vékenységre késztette. Elsőként az Egyesült Álla­mok jelezte, hogy szívesen ma­gára vállalná Nagy-Britannia kötelezettségeit. A katonai vá­kuum betöltésére katonai ötös­fogat felállítását — Törökor­szág, Szaud-Arábia, Pakisz­tán, Irán és Kuwait katonai szövetségét — ajánlotta. E tervet eleve elutasították. Nemcsak azért, mert az ameri­BAZÁRI ÜZLETELÉS Politikai kötélhúzás a Perzsa-öböl térségében kaiaknak a közel-keleti vál­ságban betöltött szerepe miatt még a legmaradibb közel-ke­leti országok sem kockáztatták a részvételt. Kedvezőtlen fo­gadtatást kapott az amerikai terv azért is, mert a »jelöltek« közül két ország, Szaud-Ará­bia és Irán semmiképpen sem a kívülről irányított szövetség tagjaként óhajtotta befolyását növelni e térségben. Fejszál királyt az a meg­gondolás vezérelte, hogy Szaúd-Arábia az iszlám szent helyeinek őrzője és a térség egyik leggazdagabb országa, tehát joggal tarthat igényt na­gyobb szerepet. Törekvéseit ugyan nem kis mértékben za­varta, hogy a térség másik je­lentős hatalma, Irán hasonló ambíciókat táplált. Zavaró kö­rülmény volt az iraki kor­mány hasonló elképzelése is. Fejszál pozícióit viszont nem kis mértékben növelte, hogy a Perzsa-öböl kilenc sejkje, emírje és szultánja közt — akik végül is elhatározták, hogy föderációban egyesülnek — lényegében Szaúd-Arábia uralkodó szerepet tölt be. Másfélesztendős alkudozás után a »Dél-arábiai Emirátu­sok Szövetsége« a későbbiek­ben felépítendő főváros elké­szültéig, végül is központjá­nak választotta Abu-Dhabit. Egyidejűleg — két évre — en­nek a leggazdagabb olajsejk­ségnek az uralkodóját tette a föderáció vezetőjévé. A legfontosabb politika-' gazdasági kérdésekben azon­ban nem sikerült megállapo­dásra jutniuk. Ebben a szituációban szin­te bombaként robbant a brit választások eredménye. Csak­hogy abban a Perzsa-öböli pó­kerpartiban, aminek tétje a kilenc sejk kilenc miniibirodal- ma, az asztal körül ülő játé­kosok étvágyát a brit pálíor- dulás már kevésbé befolyásol­hatta. Talán éppen azért is halad annyira vontatottan a föderá­ció szervezése. A tagállamok vezetői lényegében azzal fog­lalkoznak, hogy támogatásuk ellenében melyik országtól tudnak nagyobb árat kicsikar­ni. Teherán, amely mögött a po­litikai megfigyelők egyértel­műen az Egyesült Államokat sejtik, e taktikázások során különösen érdekes lépésre vál­lalkozott. Hajlandónak mutat­kozott lemondani Bahreinre támasztott igényéről s alávetni magát egy pártatlan ENSZ-bi- zottság döntésének e terület jövendő sorsát illetően, noha a teheráni parlamentben ez ideig üresen tartották a »megszállt Bahrein« képviselőinek helyét. Teherán ezzel a gesztussal és szakértők küldésével igyekszik magához édesgetni a térség uralkodóit. Titkos elképzelése, hogy ily módon politikai be­folyása alá vonhatja őket. Szaud-Arábia viszont az isz­lám-paktum felújítására tett újabb kísérleteket. Az Arab­félszigeten épülő hadállásait azáltal is sikerült megerősíte­nie, hogy például a Jemeni Arab Köztársaságban elősegí­tette a királypárti és köztár­saságpárti erők kibékülését kö­vetően a Szaúd-Arábia iránt baráti — tehát kétségtelenül jobbo1 dalibb — rendszer kiala­kulását. Lehetetlen még csak vázla­tosan is áttekinteni a bazári üzletelés apróbb-nagyobb ese­ményeit abban a térségben, ahol az olaj miatt most szá­mos külső és belső erő csap össze egymással. Azért, hogy előbb-utóbb Nagy-Britannia örökébe léphessen. Önody György •fi SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. júlins 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom