Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
Berlinguer — a kormányválságról Colombo kijelölt olasz miniszterelnök csütörtökön megkezdte tárgyalásait a nem koalíciós pártokkal. Először a kommunisták képviselőivel találkozott. Colombo immár ötödik napja folytatja kísérleteit egy új kormány megalakítására. tengelyének balra mozdításához. A külpolitikát illetően Ber- limguesr hangsúlyozta, hogy az OKP új célkitűzésekért harcol. A VDK kormányának elismerése, diplomáciai kapcsolat felvétele a Kínai Népköz- társasággal és az NDK-val, valamint az európai biztonsági értekezletet előmozdító akciók szerepelnek ezek között. Az AP kiemeli, hogy e célkitűzések között Berlinguer ezúttal meglepetésre nem említette Olaszország NATO-ból való kilépését. (MTI) Colombo kísérletezik Szakítson a világ a Dél-afrikai Köztársasággal A Biztonsági Tanács határozata: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán éjfélig tartó ülésén két határozatot hozott a Dél-afrikai Köztársaság ellen. Finnország, Burundi, Sierra Leone, Zambia és Nepál javaslatának jóváhagyásával a Biztonsági Tanács felszólította a világ országait: szakitsák meg a Dél-afrikai Köztársasághoz fűződő diplomáciai, konzuli és kereskedelmi kapcsolataikat — minden olyan kapcsolatot, amiből haszna származnék az ENSZ-határozatok ellenéire Namíbiát uralma alatt tartó köztársaságnak. A határozatot 13 szavazattal, ellenszavazat nélkül hagyták jóvá. Nagy-Britannia és Franciaország képviselője tartózkodott a szavazástól. 12 szavazattal fogadták el a Finnország által előterjesztett határozati javaslatot. Ez a nemzetközi bíróság hatáskörébe utalja a Namíbia törvénytelen megszállásából fakadó jogi következmények megállapítását. E határozattervezet szavazásra bocsátásakor Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Lengyelország tartózkodott. A Biztonsági Tanács csü- törtöfkön folytatta ülését. Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkárhelyettese. (Telefotó: AP—MTI—KS) Enrico Berlinguer, az OKP főtitkárhelyettese sajtóértekezletet tartott Rómában. »A jelenlegi kormányválság — mondta — általánosabb és szélesebb politikai válság tükröződése, s csak új irányvonal elfogadásával lehet megoldani. Ennek mind a gazdasági és szociális fejlődés terén, mind a politikai viszonyokban fel kell váltania a jelenlegi irányvonalat.« Berlinguer kijelentette azt is, hogy a válságért elsősorban az Egységes Szocialista Párt (szociáldemokraták) és a kereszténydemokraták legreak- ciósabb irányzata a felelős. A továbbiakban kifejtette, hogy az OKP olyan gazdaságpolitika mellett száll síkra, amely a termelés növekedését a kollektív munkaszerződések tiszteletben tartásával és szociális reformokkal együtt biztosítja. . .........'. ... — Nagyon fontosnak tartja a párt — mondta a főtitkárhelyettes — az Olasz Szocialista Párttal és a baloldali katolikusokkal való együttműködést is az ország belpolitikai Ne nézzék bolondnak a franciákat! Az ötödik köztársaság fegyverkezési programja A csütörtöki francia lapok kommentálják Georges Pompidou köztársasági elnöknek, a minisztertanács ülésén elhangzott nyilatkozatát, amelyet az 1971—1975. évekre szóló fegyverkezési program jóváhagyása kapcsán mondott. Pompidou a többi között kijelentette, hogy 1971-ben — Franciaország történetében első ízben ■— a katonai költség- vetés a második helyre szorul vissza a közoktatási kiadások mögött. Ennek ellenére a francia nukleáris elrettentő erő (amelyre az előirányzott 93,5 milliárd frankból 30 milliárd frankot költenek) továbbra is lehetővé teszi, hogy Francia- ország helytálljon szövetségesei iránti kötelezettségei telje-' sítésében«. .-z Humanité vezércikkében René Andrieu propagandaérvelésnek minősíti a köztársasági elnök arra vonatkozó szavait, hogy a katonai költségvetés 1971-től elveszti vezető helyét. Az elnök szavait még nem is lehet ellenőrizni írja —, mivél a költségvetés számadatait csak ősSzel hózák nyilvánosságra. A cikkíró hangsúlyozza, hogy ez a bejelentés beleilleszkedik a jövő tavaszi köz- ségtanácsd választások előkészítésének propagandájába, 'amelyekről pedig az elnök azt állította, hogy. nem lesz politikai jellegük. Az elnök kijelentéseinek további célja, ■hogy elhitesse, az atomütőerő nem terheli súlyosan az adófizetőket. Ne nézzék bolondnak a franciákat — írja Andrieu. — Nagyon jól tudják, hogy'évente milliárdokat szórnak ki a teljesen haszontalan és veszélyes atomütőerőre, ahelyett, hogy azokat az összegeket az élet céljaira használnák fel. Közismert dolog, hogy az ötödik köztársaság kormányai mindig kitűntek abban, hogy elrejtsék a hadikiadások. egy részét más tárcák — így a miniszterelnökség, a pénzügyminisztérium, a tudományos ügyek minisztériumának stb. — költségvetésében. Ezt különben korábbat! Messmer volt hadügyminiszter is elismerte. Egy 1962-re vonatkozó vizsgálat pedig kiderítette, hogy az említett esztendőben a bevallott 17 544 millió frankos hadikiadás a valóságban 25 620 millióra rúgott, azaz 40 százalékkal magasabb volt a bevallottnál. A különbség tehát rendkívül komoly. (MTI) Bonni tanácskozás a moszkvai tárgyalásokról Földrengés Iránban A tegnapra virradó éjszaka a Richter-skála szerint 6V9 fok erősségű földrengés rázta meg Irán északikeleti részét. Te- heráni jelentések beszámolnak arról, hogy a kormány azonnal segélycsapatokiat irányított a körzetbe. Az éjszakai földrengést követően magyar idő szerint reggel fél kilenckor ismét megmozdult a föld. Ezúttal azonban jóval gyengébb volt a korábbinál. A sah, aki jelenleg az ország északi részén, a Kaspi-tenger partján tölti szabadságát, szükségállapotot rendeltei a földrengés sújtotta övezetben. Katonai egységeket és helikopterekét irányítottak a helyszínre. Hivatalos jelentés szerint 100 halálos és 120 sebesült áldozata van a csütörtök hajnali földrengésnek Iránban. A hatóságok haladéktalanul katonai, rendőri és orvosi különítményeket indítottak útnak a földrengés sújtotta térségbe. Tegnap Willy Brandt kancellár elnökletével összeült a bonni kormány. Az ülés napirendjén Kari Moersch kül- ügyminisztériumi parlamenti államtitkár beszámolója szerepel a moszkvai nyugatnémet—szovjet tárgyalások állásáról. A kormány ülésén a nyári szabadságok miatt 15 miniszter közül csaík négyen voltak jelen. 11 minisztériumot parlamenti államtitkár képviselt. Kari Moersch, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára rövid áttekintést adott azokról a tárgyalás-okiról, amelyeket Walter Scheel külügyminiszter Moszkvában az erőszakot kizáró egyezmény megkötéséről folytat. A beszámoló részletei nem ismeretesek. Conrad Aiders, a szövetségi kormány szóvivője délutáni sajtóértekezletén azt mondta, hogy a nyugatnémet küldöttség Moszkvában ■ »-mindent megtesz a tárgyalások sikeréért", de a tárgyalások befejeződésének időpontját ma még nem lehet előre tudni. A kormány foglalkozott Duckwitz államtitkár nemrég megtartott varsói tanácskozásainak eredményeivel. A nyugatnémet—lengyel tárgyalások — közölte Ahlers — szeptember 10-én folytatódnak Bonnban. (MTI) ünnepére öt évtizede, 1920. július 31-én alakult meg Nagy-Britannia Kommunista Pártja. A brit kommunisták A történelem szeszélye — és az angol belpolitikai élet mozgását meghatározó mélyebb, társadalmi rugók rendszere — úgy .hozta, hogy a brit kommunisták figyelemre méltó időpontban emlékeznek pártjuk alapításának ötvenedik évfordulójára. Olyan pillanatban, amikor az elfogulatlan szemlélő épp a legutóbbi választások nyomán újra megbizonyosodhatott arról, hogy a hagyományos »nagy pártok«, a Munkáspárt és a Konzervatív Párt »hely- cseres« kormányzási periódusai mennyire képtelenek igazi választ adni a brit társadalom alapvető kérdéseire. Nem üres szólam tehát, amikor azt mondjuk, hogy az utóbbi öt évtizedben Nagy- Britannia Kommunista Pártja volt az az erő, amely mindig a legkövetkezetesebben szállt síkra a munkásosztály, a dolgozók, s az ország igazi nemzeti érdekeiért. Ez utóbbi állítás igazolására hadd utáljunk itt csupán egyetlen, történelmi — s így vitathatatlan — példára. A harmincas években a kommunisták hirdettek harcot Angliában a honi fasiszta próbálkozások ellen. S amikor a Chamberlain-kormány Münchenben lepaktált Hitlerrel (méghozzá általános parlamenti üdvrivalgás közepette): egyedül a kommunisták tiltakoztak, figyelmeztetve a szégyenletes müncheni egyezmény — utólag, sajnos, egy világháborúval igazolt — veszélyeire. Nagy-Britannia Kommunista Pártja kemény megpróbáltatások tüzében született. A brit kommunisták e taglétszámra nem nagy, de harcos osztaga fennállásának öt évtizede alatt nem kevés alkalommal találta szembe magát — a helyzetéből is adódó — nehézségekkel. Ám mindany- nyiszor töretlen hittel és energiával folytatta — s folytatja ma is — küzdelmét a dolgozó emberek igazáért, a társadalmi megújhodásért, a szoicalizmus eszméinek diadaláért a brit szigeteken. JDártjuk fennállásának öt- venedik évfordulóján szeretettel köszöntjük a brit kommunistákat, s kívánjuk, hogy öt évtizedes harci tapasztalataikból is erőt merítve sikerrel folytassák tovább tiszteletreméltó és áldozatos munkájukat. Habib „hattyúdala“ A 78. ülés előtt A világ két igén távoli pontjáról érkezett egy-egy hír csütörtökön, ám a két jelentés nagyon is összetartozik. Az egyik tudósítás saigoni keltezésű. A Reuter jelentése arról szól, hogy a saigoni amerikai parancsnokság áltál kiadott heti veszteséglista szerint 77 amerikai katona meghalt, több száz megsebesült egy hét alatt. S egy hónap alatt a dél-vietnami csatatereken -276-amerikai katona vesztette életét. A másik jelentést az MTI párizsi tudósítója küldte: csütörtökön lezajlott a Vietnammal foglalkozó párizsi négyes konferencia 77. ülése. Az amerikai küldöttség vezetője, Habib ismét csak az Egyesült Államok állítólagos tárgyalási készségéi hangsúlyozta. Egyébként ez volt Habib »hattyúdala«, mert a jövő héten már az új küldöttségvezető, David Bruce képviseli Washingtont A jövő héten... S addig hány fővel emelkedik ismét az Egyesült Államok Dél-Viet- namban állomásozó hadserege halottainak és sebesültjeinek száma? Harriman és Cyrus Vance és Cabot-Lodge és Habib után most David Bruce ül le a kerékasztal mellé a tárgyalások folytatásához, amelyek 1968 májusa óta folynak. Esztelenség lenne túlzott illúziókat fűzni éppen Bruce személyéhez. Nem rajta, hanem elsősorban Washingtonon múlik a dolog. Harriman például kellemesebb és a vietnami probléma iránt több megértést mutató tárgyalópartner volt, mint a héják táborához tartozó Cabot-Lodge. De ahogy Harriman nem tudta enyhíteni, úgy Cabot-Lodge sem fokozta az USA vietnami beavatkozását. A kártyákat nem az Avenue Kiéberen, hanem a Fehér Házban és a Pentagonban keverik. S hogy ott mikor határozzák el végre magukat »új leosztásra«, belátva, hogy eddigi pókerjátszmájuk minden blöff je lelepleződött, az a jövő titka. De előbb-utóbb el kell jönnie az időnek, a személyektől függetlenül, amikor Washington teljesíti a történelem parancsát, és kivonul Vietnamból. Az atombombatámadás 25. évfordulója alkalmából csütörtökön Tokióban megnyílt a 16. atom- és hidrogénfegy- ver-ellenes értekezlet. 17 ország 200 küldötte vesz részt ezen. Moszkvában tegnap szovjet—magyar megállapodást írtak alá hajók és hajóberendezések kölcsönös szállításáról. Nixon elnök augusztus 20— 21-én hivatalos látogatást, tesz Mexikóban — közölte Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője. A 6. amerikai flotta két rombolóhajója a jövő héten a Fekete-tengerre érkezik. A bejelentés szerint mindössze »rutin jellegű manőverezés- női« van szó. A londoni őrségváltás: a konzervauvoK kormányalakítása bomaként hatott a Perzsaöböl térségében, mert előrevetítette az előző, munkáspárti vezetés »Szueztől keletre« politikájának felülvizsgálatát. A Wilson-kormány ugyanis annakidején — takarékossági okokra hivatkozva — bejelentette, hogy felszámolja a Szueztől keletre — egészen Szingapúrig húzódó — hatalmas brit támaszpontrendszert. Ez a kivonulás tehát 1971-re nagyhatalmi vákuumot ígért volna a Perzsa-öböl olajkincsekben gazdag térségében. Ez pedig az önjelölt utódokat, akik nem számoltak a Heath- féle kormányalakítás s vele brit katonapolitikai fordulat esélyével, rendkívül aktív tevékenységre késztette. Elsőként az Egyesült Államok jelezte, hogy szívesen magára vállalná Nagy-Britannia kötelezettségeit. A katonai vákuum betöltésére katonai ötösfogat felállítását — Törökország, Szaud-Arábia, Pakisztán, Irán és Kuwait katonai szövetségét — ajánlotta. E tervet eleve elutasították. Nemcsak azért, mert az ameriBAZÁRI ÜZLETELÉS Politikai kötélhúzás a Perzsa-öböl térségében kaiaknak a közel-keleti válságban betöltött szerepe miatt még a legmaradibb közel-keleti országok sem kockáztatták a részvételt. Kedvezőtlen fogadtatást kapott az amerikai terv azért is, mert a »jelöltek« közül két ország, Szaud-Arábia és Irán semmiképpen sem a kívülről irányított szövetség tagjaként óhajtotta befolyását növelni e térségben. Fejszál királyt az a meggondolás vezérelte, hogy Szaúd-Arábia az iszlám szent helyeinek őrzője és a térség egyik leggazdagabb országa, tehát joggal tarthat igényt nagyobb szerepet. Törekvéseit ugyan nem kis mértékben zavarta, hogy a térség másik jelentős hatalma, Irán hasonló ambíciókat táplált. Zavaró körülmény volt az iraki kormány hasonló elképzelése is. Fejszál pozícióit viszont nem kis mértékben növelte, hogy a Perzsa-öböl kilenc sejkje, emírje és szultánja közt — akik végül is elhatározták, hogy föderációban egyesülnek — lényegében Szaúd-Arábia uralkodó szerepet tölt be. Másfélesztendős alkudozás után a »Dél-arábiai Emirátusok Szövetsége« a későbbiekben felépítendő főváros elkészültéig, végül is központjának választotta Abu-Dhabit. Egyidejűleg — két évre — ennek a leggazdagabb olajsejkségnek az uralkodóját tette a föderáció vezetőjévé. A legfontosabb politika-' gazdasági kérdésekben azonban nem sikerült megállapodásra jutniuk. Ebben a szituációban szinte bombaként robbant a brit választások eredménye. Csakhogy abban a Perzsa-öböli pókerpartiban, aminek tétje a kilenc sejk kilenc miniibirodal- ma, az asztal körül ülő játékosok étvágyát a brit pálíor- dulás már kevésbé befolyásolhatta. Talán éppen azért is halad annyira vontatottan a föderáció szervezése. A tagállamok vezetői lényegében azzal foglalkoznak, hogy támogatásuk ellenében melyik országtól tudnak nagyobb árat kicsikarni. Teherán, amely mögött a politikai megfigyelők egyértelműen az Egyesült Államokat sejtik, e taktikázások során különösen érdekes lépésre vállalkozott. Hajlandónak mutatkozott lemondani Bahreinre támasztott igényéről s alávetni magát egy pártatlan ENSZ-bi- zottság döntésének e terület jövendő sorsát illetően, noha a teheráni parlamentben ez ideig üresen tartották a »megszállt Bahrein« képviselőinek helyét. Teherán ezzel a gesztussal és szakértők küldésével igyekszik magához édesgetni a térség uralkodóit. Titkos elképzelése, hogy ily módon politikai befolyása alá vonhatja őket. Szaud-Arábia viszont az iszlám-paktum felújítására tett újabb kísérleteket. Az Arabfélszigeten épülő hadállásait azáltal is sikerült megerősítenie, hogy például a Jemeni Arab Köztársaságban elősegítette a királypárti és köztársaságpárti erők kibékülését követően a Szaúd-Arábia iránt baráti — tehát kétségtelenül jobbo1 dalibb — rendszer kialakulását. Lehetetlen még csak vázlatosan is áttekinteni a bazári üzletelés apróbb-nagyobb eseményeit abban a térségben, ahol az olaj miatt most számos külső és belső erő csap össze egymással. Azért, hogy előbb-utóbb Nagy-Britannia örökébe léphessen. Önody György •fi SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. júlins 31.
